adozona.hu
BH 2014.1.26
BH 2014.1.26
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja részére járó öregségi nyugdíj alapjául - illetménykülönbözet utólagos megfizetése esetén - a különbözet arányos részét kell figyelembe venni [1996. évi XLIII. tv. 183. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
T. R. igénylő a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja volt, szolgálati viszonya 2009. május 31-én szűnt meg. 2008. május 30-án a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 182/A. §-a alapján rögzítették a nyugdíja összegét 170 262 forintban, utóbb résznyugdíj megállapításáról hoztak határozatot, majd módosító határozattal rendelkeztek a szolgálati nyugdíj rögzítéséről és annak összegét 2007. december 31-i hatállyal ha...
BH 2014.1.26 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja részére járó öregségi nyugdíj alapjául - illetménykülönbözet utólagos megfizetése esetén - a különbözet arányos részét kell figyelembe venni [1996. évi XLIII. tv. 183. § (1) bek.]
T. R. igénylő a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja volt, szolgálati viszonya 2009. május 31-én szűnt meg. 2008. május 30-án a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 182/A. §-a alapján rögzítették a nyugdíja összegét 170 262 forintban, utóbb résznyugdíj megállapításáról hoztak határozatot, majd módosító határozattal rendelkeztek a szolgálati nyugdíj rögzítéséről és annak összegét 2007. december 31-i hatállyal havi 149 815 forintban állapították meg. A másodfokon eljárt - igénylő fellebbezése folytán - Pénzügyminisztérium szakállamtitkára határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, indokolásában hivatkozva a Hszt. 183. § (1) bekezdésében írt rendelkezésre.T. R. keresetében a nyugdíj összegének módosítását, a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését, havi 10 224 forint és járulékai megfizetésére való alperesi kötelezést kért. Indokként arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság ítélettel kötelezte a munkáltatóját, hogy 2004. február 21-e és 2007. január 31. napja közötti időszakra fizessen meg számára bruttó 1 463 345 forint elmaradt illetményt és kamatait. Korábban ezen elmaradt illetményt az alperes a nyugdíj megállapító határozatánál beszámította a nyugdíjalapba. Ezen nyugdíjrögzítés ismertében kérte közös megegyezéssel nyugállományba helyezését. A felmentést követően módosította a korábban megállapított nyugdíj mértékét az alperes és a munkaügyi bíróság ítélete alapján kifizetett illetménynek csupán egy hónapra esedékes részét számította be a nyugdíjalapba, ezáltal a nyugdíj összege havi 149 815 forintra csökkent. Ez a számára sérelmes. Mindezekre figyelemmel kérte, hogy a bíróság mindkét fokú társadalombiztosítási határozatot helyezze hatályon kívül és utasítsa az alperest e körben új eljárásra és új határozat hozatalára, az elmaradt nyugdíj jogcímén kötelezze az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2009. augusztus 1-jétől kezdődően a kifizetés napjáig havonta 10 224 forintot kártérítés címén.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva érdemi határozatát és annak indokait.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában idézte a Hszt. 183. § (1), (2) és (4) bekezdésében írt rendelkezéseket és arra a megállapításra jutott, hogy a Hszt. egyértelműen rögzíti azt, miszerint a nyugdíjszámítás időpontját a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap figyelembevételével kell megállapítani. A felperes esetében a figyelembe vehető 365 napos időszak 2007. január 1-jétől december 31-éig tartott, az utólagosan megállapított elmaradt illetmény pedig 2004. február 21-től 2007. január 31-ig terjedő időszakra illette meg. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes részére ez az összeg utólag 2007 májusában egyösszegben került kifizetésre, annak esedékessége ugyanis ettől eltérő időpont volt. A nyugellátás összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt elért illetménynek és illetmény jellegű juttatásnak az alapulvételével kellett meghatározni a fent hivatkozott rendelkezések szerint. Ily módon a későbbiekben megítélt elmaradt illetmény összegét, illetve annak arányos részét kizárólag 2007. január hónapra lehetett a nyugdíj ismételt megállapításakor figyelembe venni.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel és annak hatályon kívül helyezését a kereseti kérelme szerinti érdemi döntés meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmében a felperes hivatkozott a Hszt. 183. § (1) bekezdésében írt rendelkezésre és arra, hogy azt a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte. Álláspontja szerint a Hszt. 183. § (1) bekezdése alapján valamennyi, tárgyidőszakban kifizetett illetményt be kellett volna számítani a nyugdíjalapba, mert azt a felperes nem vitásan a szolgálati viszonyával összefüggésben érte el és a kifizetés időpontja az irányadó, amely objektív módon megállapítható. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Mfv.III.10.292/2009/5. számú határozatában foglaltakra is, ahol hasonló jogkérdést döntött el és különböző időpontban esedékessé vált és kifizetett jubileumi jutalom nyugdíjalapba történő beszámításáról rendelkezett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. Kiemelte azt, hogy az elért illetmény fogalmából kell kiindulni. A Hszt. nyugdíjszámítási szabályai, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) általános szabályaitól lényegesen rövidebb időszakra (365 napra) kifizetett illetmény beszámítását teszik lehetővé és csak az elért illetmény fogalmának meghatározásával lehetett a jogalkotás során kiküszöbölni az esetleges aránytalanságokat. A kifizetést kifejezést a Tny. 22. §-ába a 2003. évi IV. törvény 84. §-a emelte be, ennek indoka pedig az volt, hogy ebben az időszakban sok olyan illetménybeszámítási igény merült fel, amely miatt a kifizetés még nem történt meg, de az ügyfél a nyugdíj kiszámításánál az őt megillető illetményt szerette volna figyelembe vetetni. A Hszt. 183. §-a, a Tny. 22. §-ában foglaltaktól eltérő szabályokat határozott meg a nyugdíjszámítás tekintetében, ezért álláspontja szerint a Tny. ezen szabályaira nem lehet jelen esetben visszautalni. A felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági/kúriai eseti döntés eltérő tényálláson alapult. Mindebből következően, mivel a Hszt. illetményszámításra vonatkozó rendelkezései, mint speciális szabályok megelőzik a Tny. általános rendelkezéseit, ezért helyes a munkaügyi bíróság ítélete. Utalt az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében még az 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 4/A. § (2), (4) és (5) bekezdéseiben írtakra is.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Hszt. 183. § (1) bekezdése szerint a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak az elért jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani.
A Hszt. 183. § (1) bekezdését, e rendelkezésnek a "szolgálati viszony keretében elért" kitételét a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozataiban értelmezte (BH 2010.48.). A Kúria határozatában rámutatott, hogy e rendelkezés tény bekövetkeztéhez, az elérés tényéhez köti a Hszt. 183. § (1) bekezdésében felsorolt juttatások beszámíthatóságát, tehát ahhoz az állapothoz, amikor az érintett személy a juttatáshoz ténylegesen hozzájutott, illetve hozzájuthatott volna. Ezt az értelmezést egyébként a Kúria más tényálláshoz és nem egy periodikusan havonta visszatérő illetményhez, hanem egy meghatározott jogcímen egyösszegben kifizetett juttatáshoz fűzte.
A Hszt. 181. § (3) bekezdése általános szabályként rendelkezik arról, hogy a szolgálati nyugdíj megállapítása során - a Hszt.-ben foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a Tny. rendelkezéseit. A Hszt. 183. § (2) bekezdése alapján a szolgálati nyugdíj összegének kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat.
A Tny. 22. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíj összegét az ott meghatározott (a Hszt.-től eltérő) időszakban "elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján" rendeli meghatározni.
Mindebből az következik, hogy a felperes részére utólag több évre visszamenőleg - 2004. február 21-től 2007. január 31-ig terjedő időintervallum - kifizetett elmaradt illetményt, mint rendszeres, havonta visszatérő juttatást csak úgy lehetett figyelembe venni a nyugellátás alapjául, ahogy a havi illetmény kifizetésére jogosultságot szerzett. Ez esetben az utólagosan egyösszegben történő teljesítés nem eredményezhette azt a jogosultságot, hogy a 365 napra jutó illetménytől eltérő, évekre visszamenően járó illetmény is a nyugdíj alapjául beszámíthatóvá váljon.
A fentiek szerint helytálló munkaügyi bíróság ítéletét ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta az ítélet helyes indokaira is figyelemmel.
(Kúria Mfv. III. 10.630/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete által képviselt T. R. felperesnek a dr. Klima Zoltán jogtanácsos által képviselt Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Fegyveres Nyugellátási Osztály alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 6.M.3227/2011. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2012. július 10-én kelt 6.M.3227/2011/11. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 6. M.3227/2011/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárásban elmerült illetéket a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
T. R. igénylő a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja volt, szolgálati viszonya 2009. május 31-én szűnt meg. 2008. május 30-án a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 182/A. §-a alapján rögzítették a nyugdíja összegét 170 262 forintban, utóbb résznyugdíj megállapításáról hoztak határozatot, majd módosító határozattal rendelkeztek a szolgálati nyugdíj rögzítéséről és annak összegét 2007. december 31-i hatállyal havi 149 815 forintban állapították meg. A másodfokon eljárt - igénylő fellebbezése folytán - Pénzügyminisztérium szakállamtitkára határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, indokolásában hivatkozva a Hszt. 183. § (1) bekezdésében írt rendelkezésre.T. R. keresetében a nyugdíj összegének módosítását, a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezését, havi 10 224 forint és járulékai megfizetésére való alperesi kötelezést kért. Indokként arra hivatkozott, hogy a megyei bíróság ítélettel kötelezte a munkáltatóját, hogy 2004. február 21-e és 2007. január 31. napja közötti időszakra fizessen meg számára bruttó 1 463 345 forint elmaradt illetményt és kamatait. Korábban ezen elmaradt illetményt az alperes a nyugdíj megállapító határozatánál beszámította a nyugdíjalapba. Ezen nyugdíjrögzítés ismertében kérte közös megegyezéssel nyugállományba helyezését. A felmentést követően módosította a korábban megállapított nyugdíj mértékét az alperes és a munkaügyi bíróság ítélete alapján kifizetett illetménynek csupán egy hónapra esedékes részét számította be a nyugdíjalapba, ezáltal a nyugdíj összege havi 149 815 forintra csökkent. Ez a felperes számára sérelmes. Mindezekre figyelemmel kérte, hogy a bíróság mindkét fokú társadalombiztosítási határozatot helyezze hatályon kívül és utasítsa az alperest e körben új eljárásra és új határozat hozatalára, az elmaradt nyugdíj jogcímén kötelezze az alperest, hogy fizessen a felperesnek 2009. augusztus 1-jétől kezdődően a kifizetés napjáig havonta 10 224 forintot kártérítés címén.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva érdemi határozatát és annak indokait.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában idézte a Hszt. 183. § (1), (2) és (4) bekezdésében írt rendelkezéseket és arra a megállapításra jutott, hogy a Hszt. egyértelműen rögzíti azt, miszerint a nyugdíjszámítás időpontját a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap figyelembevételével kell megállapítani. A felperes esetében a figyelembe vehető 365 napos időszak 2007. január 1-jétől december 31-éig tartott, az utólagosan megállapított elmaradt illetmény pedig 2004. február 21-től 2007. január 31-ig terjedő időszakra illette meg. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes részére ez az összeg utólag 2007 májusában egyösszegben került kifizetésre, annak esedékessége ugyanis ettől eltérő időpont volt. A nyugellátás összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt elért illetménynek és illetmény jellegű juttatásnak az alapulvételével kellett meghatározni a fent hivatkozott rendelkezések szerint. Ily módon a későbbiekben megítélt elmaradt illetmény összegét, illetve annak arányos részét csak kizárólag 2007. január hónapra lehetett a nyugdíj ismételt megállapításakor figyelembe venni.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel és annak hatályon kívül helyezését a kereseti kérelme szerinti érdemi döntés meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmében a felperes hivatkozott a Hszt. 183. § (1) bekezdésében írt rendelkezésre és arra, hogy azt a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte. Álláspontja szerint a Hszt. 183. § (1) bekezdése alapján valamennyi, tárgyidőszakban kifizetett illetményt be kellett volna számítani a nyugdíjalapba, mert azt a felperes nem vitásan a szolgálati viszonyával összefüggésben érte el és a kifizetés időpontja az irányadó, amely objektív módon megállapítható. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Mfv. III.10.292/2009/5. számú határozatában foglaltakra is, ahol hasonló jogkérdést döntött el és különböző időpontban esedékessé vált és kifizetett jubileumi jutalom nyugdíjalapba történő beszámításáról rendelkezett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. Kiemelte azt, hogy az elért illetmény fogalmából kell kiindulni. A Hszt. nyugdíjszámítási szabályai, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) általános szabályaitól lényegesen rövidebb időszakra (365 napra) kifizetett illetmény beszámítását teszik lehetővé és csak az elért illetmény fogalmának meghatározásával lehetett a jogalkotás során kiküszöbölni az esetleges aránytalanságokat. A kifizetést kifejezést a Tny. 22. §- ába a 2003. IV. törvény 84. §-a emelte be, ennek indoka pedig az volt, hogy ebben az időszakban sok olyan illetménybeszámítási igény merült fel, amely miatt a kifizetés még nem történt meg, de az ügyfél a nyugdíj kiszámításánál az őt megillető illetményt szerette volna figyelembe vetetni. A Hszt. 183. §-a, a Tny. 22. §- ában foglaltaktól eltérő szabályokat határozott meg a nyugdíjszámítás tekintetében, ezért álláspontja szerint a Tny. ezen szabályaira nem lehet jelen esetben visszautalni. A felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági/kúriai eseti döntés eltérő tényálláson alapult. Mindebből következően, mivel a Hszt. illetményszámításra vonatkozó rendelkezései, mint speciális szabályok megelőzik a Tny. általános rendelkezéseit, ezért helyes a munkaügyi bíróság ítélete. Utalt az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében még az 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott 195/1997.(XI.5.) Korm. rendelet 4/A. § (2), (4) és (5) bekezdéseiben írtakra is.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Hszt. 183. § (1) bekezdése szerint a szolgálati nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt a szolgálati viszony keretében elért, a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak az elért jövedelemből levont egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá a fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani.
A Hszt. 183. § (1) bekezdését, e rendelkezésnek a "szolgálati viszony keretében elért" kitételét a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozataiban értelmezte (BH 2010.48.). A Kúria határozatában rámutatott, hogy e rendelkezés tény bekövetkeztéhez, az elérés tényéhez köti a Hszt. 183. § (1) bekezdésében felsorolt juttatások beszámíthatóságát, tehát ahhoz az állapothoz, amikor az érintett személy a juttatáshoz ténylegesen hozzájutott, illetve hozzájuthatott volna. Ezt az értelmezést egyébként a Kúria más tényálláshoz és nem egy periodikusan havonta visszatérő illetményhez, hanem egy meghatározott jogcímen egyösszegben kifizetett juttatáshoz fűzte.
A Hszt. 181. § (3) bekezdése általános szabályként rendelkezik arról, hogy a szolgálati nyugdíj megállapítása során - a Hszt.-ben foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a Tny. rendelkezéseit. A Hszt. 183. § (2) bekezdése alapján a szolgálati nyugdíj összegének kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat.
A Tny. 22. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíj összegét az ott meghatározott (a Hszt.-től eltérő) időszakban "elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján" rendeli meghatározni.
Mindebből az következik, hogy a felperes részére utólag több évre visszamenőleg - 2004. február 21-től 2007. január 31-ig terjedő időintervallum - kifizetett elmaradt illetményt, mint rendszeres, havonta visszatérő juttatást csak úgy lehetett figyelembe venni a nyugellátás alapjául, ahogy a havi illetmény kifizetésére jogosultságot szerzett. Ez esetben az utólagosan egyösszegben történő teljesítés nem eredményezhette azt a jogosultságot, hogy a 365 napra jutó illetménytől eltérő, évekre visszamenően járó illetmény is a nyugdíj alapjául beszámíthatóvá váljon.
A fentiek szerint helytálló munkaügyi bíróság ítéletét ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta az ítélet helyes indokaira is figyelemmel.
A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek költségigénye nem volt, ezért ebben a tárgyban a Kúriának határoznia nem kellett [Pp. 78. § (2) bekezdés].
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárási illeték a magyar államot terheli figyelemmel arra, hogy a Tny. 81. §-a alapján a jelen per tárgyi illeték- és költségmentes.
Budapest, 2013. szeptember 16.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.630/2012.)