BH+ 2013.12.506

Fogyasztói szerződésnek minősülő biztosítási jogviszonyokban vizsgálni kell a biztosító által egyoldalúan kikötött szerződési feltételeket, hogy azok nem minősülnek-e meglepő szokatlan szerződési feltételnek, mert ha igen, csak akkor válnak a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó figyelemfelhívás után elfogadta. Fogyasztói szerződés (Ptk. 685. § e) pont 93/13 EGK számú irányelv [1952. évi III. tv. 206. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 205. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 205. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. 205. §

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felek a felperes tulajdonát képező kishajó biztosítására 2007. augusztus hó 1. napján (augusztus hó 3. napi kockázatviselési kezdettel) vagyon- és felelősségbiztosítási szerződést kötöttek. A hajót ezt követően, 2008. június hónapban, a felperes szüleinek szentendrei családi házának lezárt kertjéből ismeretlen személy eltulajdonította. Az alperesi biztosító a vagyonbiztosítási szerződés alapján érvényesített felperesi igényt elutasította. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a szerződ...

BH+ 2013.12.506 Fogyasztói szerződésnek minősülő biztosítási jogviszonyokban vizsgálni kell a biztosító által egyoldalúan kikötött szerződési feltételeket, hogy azok nem minősülnek-e meglepő szokatlan szerződési feltételnek, mert ha igen, csak akkor válnak a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó figyelemfelhívás után elfogadta. Fogyasztói szerződés (Ptk. 685. § e) pont 93/13 EGK számú irányelv) [1952. évi III. tv. 206. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 205. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 205. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. 205. § (3) bek., 1959. évi IV. tv. 205/B. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 205/B. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. 536. §, 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bek., id="30018" ssz="169">11/1960. tvr. 38. § (2) bek., 2003. évi LX. tv. 166. § (2) bek., 2003. évi LX. tv. 6. §, 2003. évi LX. tv. 166. § (7) bek.]
A felek a felperes tulajdonát képező kishajó biztosítására 2007. augusztus hó 1. napján (augusztus hó 3. napi kockázatviselési kezdettel) vagyon- és felelősségbiztosítási szerződést kötöttek. A hajót ezt követően, 2008. június hónapban, a felperes szüleinek szentendrei családi házának lezárt kertjéből ismeretlen személy eltulajdonította. Az alperesi biztosító a vagyonbiztosítási szerződés alapján érvényesített felperesi igényt elutasította. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a szerződésben kikötött, kockázat viselése alapjául szolgáló biztosítási esemény nem valósult meg.
A felperes keresetében 3 546 000 forint biztosítási összegnek és utána 2008. június hó 21. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatnak a megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett, és az alperes az érvényes szerződés alapján köteles megfizetni a biztosítási összeget. E körben hivatkozott a Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdésére azzal, hogy a CASCO-biztosítási szabályzat 9.a) pontja lényegesen eltér a szokásos szerződési gyakorlattól, erre tekintettel az - külön figyelem felhívó tájékoztatás hiányában - nem vált a vagyonbiztosítási szerződés részévé. A 9.a) szerződési kikötés körében hivatkozott annak tisztességtelen tartalmára [Ptk. 209. § (1) bekezdés], továbbá a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján annak semmisségére a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközése okán; harmadsorban pedig arra, hogy az a Ptk. 228. § (3) bekezdés rendelkezésébe ütközően érvénytelen. Előadta továbbá, hogy a 9.a) pont a Ptk. 549. § (1) bekezdésében írt a túlbiztosítás tilalmába is ütközik. Tényként adta elő, hogy az alperestől a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (továbbiakban: Bit.) 166. § (2), (6) és (7) bekezdésében írt tájékoztatót és figyelemfelhívást nem kapta meg. Másodlagos kereseti kérelmében a felperes arra hivatkozott, hogy a biztosítási szerződés létrejötte esetén a CASCO-biztosítási szabályzat 3.b), 6.c) és 6.f) pontja alapján (harmadik személy szándékos és rosszindulatú cselekedete, lopás, betöréses lopás megvalósulása okán) a Ptk. 536. § (1) bekezdése és 553. § (1) bekezdése alapján a biztosítási összeg megfizetésére köteles az alperes. Harmadlagosan arra hivatkozott, hogy a Ptk. 205. § (1), (2) és (3) bekezdése alapján a szerződés lényeges feltételei körében nem jött létre megállapodás a felek között a biztosítási események meghatározása hiányában. Az erre vonatkozó tájékoztatás elmaradása az alperes felróható magatartásra vezethető vissza, így a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, a szerződésen kívüli károkozás jogcíme alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Bit.-ben szabályozott tájékoztatás megtörtént, munkatársa az alperes e-mail címére a biztosítási szerződés főbb jellemzőiről való tájékoztatást és a CASCO-biztosítási szabályzatot is megküldte. A megismerésére vonatkozó nyilatkozatot a felperes az ajánlat aláírásával kifejezte, és ezen tájékoztatás hiányára utóbb sem hivatkozott. Előadta, hogy a biztosítási szerződés rendelkezései a szokásos szerződési gyakorlattól nem térnek el, az erre vonatkozó bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget, továbbá hogy a támadott szerződési rendelkezések nem tartalmaznak egyoldalú és indokolatlanul hátrányos feltételeket a felperesre nézve. Előadta, hogy az alperes jogellenes magatartása és felróhatósága hiányzik a harmadlagos, szerződésen kívüli kártérítés megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem teljesítése körében.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperes perköltségeinek megfizetésére. Indokolásában abból indult ki, hogy a felek között a Ptk. 685. § e) pontja alapján fogyasztói szerződés jött létre. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a Bit. 166. § (2), (6) és (7) bekezdésében írt tájékoztatási és szerződési feltételeket tartalmazó szabályzatok megismerhetővé tételi kötelezettségének az alperes eleget tett, amikor e-mailben azokat a felperesnek megküldte. A felperes aláírásával el is ismerte, hogy a tájékoztatót és a CASCO-biztosítási szabályzatot megkapta. Amennyiben ez nem így volt, úgy a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdése alapján a felperes a szerződés megkötése körében tőle elvárható gondos magatartást nem tanúsította. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés a vagyonbiztosítási szabályzat 9.a. pontjában meghatározott biztosítási események kikötésével jött létre a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján. Az alperes pedig a Ptk. 555. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól mentesült, mert a felperes a biztosított vagyontárgyat nem a szerződésben előírt módon tárolta. A vagyonbiztosítási szabályzat nem ütközik a Ptk. 549. § (1) bekezdés szerinti túlbiztosítás tilalmába, mert az a tárolás és őrzés körében tartalmaz rendelkezéseket. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 209. § (1) bekezdése, 209/A. § (2) bekezdése alapján a szerződés nem tisztességtelen, és az a jó erkölcs normáiba sem ütközik [Ptk. 200. § (2) bek.]. Ugyanis a biztosító meghatározhatja, hogy mely biztosítási eseményekkel kapcsolatban kíván szerződést kötni, továbbá a szerződés a felek jogait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos módon nem állapította meg a felperes terhére. A kikötés a Ptk. 209. § (1) bekezdésében meghatározott tisztességtelen általános szerződési feltételnek sem volt minősíthető, figyelemmel arra, hogy a felperes kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan a felperes hátrányára ezen rendelkezés nem állapította meg.
A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 6.c) pont szerint - harmadik személy szándékos, rosszindulatú cselekedete -, mint biztosítási esemény nem volt megállapítható, így ezen a ténybeli alapon nem tartozott helytállni az alperes. A harmadlagos felperesi kereseti kérelmet arra tekintettel utasította el az elsőfokú bíróság, hogy a szerződés a fentiek alapján a Ptk. 200. § (1) bekezdésére figyelemmel létrejött.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a felperes perben érvényesített követelésének elsődleges jogcíme, és a felperes jogi érvelése nem állt összhangban. A biztosítási szolgáltatás teljesítésének követelésére vonatkozó felperesi kérelem azon jogi érvelés mellett, hogy a szerződés érvényesen létre sem jött, nem volt teljesíthető.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felek közötti szerződés létrejött-e, és ha igen, milyen tartalommal. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben, hogy a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a felek által lényegesnek minősített kérdésekben kellett megállapodni, amely a jelen perbeli esetben a Ptk. 536. § (1) bekezdése alapján a biztosítási esemény meghatározását, mint a biztosítási szerződés lényeges tartalmi elemét foglalta magában. Az elsőfokú bíróság Pp. 206. § (1) bekezdése alapján, mérlegelési jogkörében, megállapított tényállást helytállónak minősítette abban a kérdésben, hogy az alperes a felperes részére az elektronikus levelet a vagyonbiztosítás és a felelősségbiztosítás általános szerződési feltételei, valamint a szerződésre vonatkozó tájékoztatóval együtt megküldte.
A Ptk. 205/B. § (1) bekezdése alapján az alperes lehetővé tette a fenti dokumentumok tartalmának megismerését a felperes számára, és az általános szerződési feltételek a felek között létrejött vagyonbiztosítási szerződés részévé váltak. A Ptk. 205/B. § (2) bekezdése vonatkozásában indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 536. § (1) bekezdése alapján a biztosítási esemény meghatározása vonatkozásában a szokásos szerződési gyakorlat nem vizsgálható, az nem értelmezhető, így a 9.a) pontban foglalt tájékoztatás a felperes külön elfogadó nyilatkozata hiányában is a peres felek szerződésének részévé vált. A felelősségbiztosítási szabályzat 9.a) pontja körében osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdése alapján ezen feltétel nem volt teljesíthetetlen a felperes számára, így az tisztességtelennek sem volt minősíthető, továbbá az nyilvánvalóan a jó erkölcsbe sem ütközött, így ezen a jogcímen sem eredményezhette a szerződés semmisségét. A túlbiztosítás Ptk. 549. § (1) bekezdésének tilalmi rendelkezése vonatkozásában az elsőfokú bíróság jogi álláspontját osztotta azzal, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésének feltételei nem érintik a biztosítási összeg és a biztosított vagyontárgy értékarányosságát. A Ptk. 228. § (3) bekezdésében szabályozott érthetetlen, ellentmondó és jogellenes feltétel semmissége körében arra utalt, hogy az csak a Ptk. 228. § (1) bekezdésében meghatározott, a szerződés hatályát megszüntető bontó feltétel, illetve felfüggesztő feltétel vonatkozásában vizsgálható. A szerződési nyilatkozat Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezése alapján a sem találta alaposnak a felperes fellebbezését vagyonbiztosítási szabályzat 6.f. és 6.c. pontjának rendelkezései körében.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző, okszerűtlen mérlegelése körében a hivatkozott arra, hogy a perben az alperest terhelő azon bizonyítási kötelezettségének, hogy az elektronikus levelet a felperes megkapta, nem tett eleget. Erre tekintettel az alperes a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján neki felróható módon nem tett eleget a Bit. 166. § (2), (6) és (7) bekezdésében foglalt biztosítási tájékoztatás megadásának, és a felperes részére a biztosítási eseményt megelőzően történő átadásának. A Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdése alapján az általános szerződési feltételek nem váltak a szerződés részévé, figyelemmel a fenti érvelésre, mely szerint a felperes az alperes általános szabályzatot tartalmazó e-mailét nem kapta meg, továbbá azt sem kifejezetten, sem ráutaló magatartással a felperes nem fogadta el.
Az általános szerződési feltételek nem váltak a peres felek között létrejött biztosítási szerződés részévé, abban a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján a felek az alperesnek felróható okból nem állapodtak meg a Ptk. 536. § (1) bekezdése szerinti biztosítási esemény meghatározása körében. A jogerős bírósági ítélet indokolása nem terjedt ki a felperes által hivatkozott BH 2007.48. számon közzétett eseti ügyben rögzített azon elvi álláspontra, hogy a tájékoztatás és együttműködési kötelezettség megszegése alapul szolgálhat a szerződésen kívüli károkozás szabályainak alkalmazására. A bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét e körben megsértette. A felperes hivatkozott arra is, hogy az elektronikus levélben foglalt tájékoztató külön figyelemfelhívó nyilatkozatot nem tartalmazott az általános vagy szokásos szerződési gyakorlattól eltérő lopás károk megtérítésének biztosítási eseményére. Erre tekintettel a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése alapján, mivel a 9.a) pontban írt általános szerződési feltétel a szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen eltért, az nem vált a felperes kifejezett elfogadó nyilatkozata hiányában a szerződés részévé. A Ptk. 38. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmében a felperes arra is hivatkozott, hogy az e-mailben való közlés nem minősül a Ptk. rendszerében írásbeli közlésnek, az e-mailben megvalósult ajánlatváltás csak fokozott biztonsági elektronikus aláírás esetén felel meg az írásba foglalás követelményeinek (BDT 2008.1765).
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogszabálysértést elsődlegesen a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésében jelölte meg, és ezen jogszabálysértésre alapítottan érvelt további anyagi jogszabályok sérelme mellett. Anyagi jogszabálysértésként a Ptk. 4. § (4) bekezdését, a Ptk. 205. § (1) (2) és (3) bekezdését, a Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 339. § (1) bekezdését, a Ptk. 536. § (1) bekezdését, a Ptké. 38. § (2) bekezdését és a Bit. 166. § (2), (6) és (7) bekezdését, továbbá eljárási jogszabályok közül a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdését és 221. § (1) bekezdését jelölte meg [Pp. 270. § (2) bekezdése]. Erre tekintettel a jogerős ítélet kizárólag ezen keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárásban sem bizonyítás felvételének [Pp. 275. § (1) bekezdés], sem a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye (BH 2002.29). Nem állapítható meg a jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, csak abban az esetben, ha a bíróság ítéletének a megállapított tényállása iratellenes, okszerűtlen, vagy logikai ellentmondást tartalmaz (BH 1998.401).
A másodfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállás alapján, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az alperes kártérítési felelőssége nem áll fent. A másodfokú bíróság a tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt szabad mérlegelési jogkörében eljárva a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította meg, és bizonyítékokat a maguk összességében helytállóan értékelte a biztosítási szabályzatok és a Bit. 166. § (2) bekezdése szerinti tájékoztató felperes részére történő megküldése körében.
A felek közötti jogvita alapvető ténybeli előkérdése az volt, hogy a felperes részére megküldésre került-e az alperes általános szerződési feltételeit tartalmazó biztosítási szabályzat és tájékoztató. A felperes által aláírt kishajó-biztosítási ajánlat a "Biztosítási feltételek" címszó alatt a CASCO- és a Felelősségbiztosítási Szabályzat megjelölését tartalmazta. A felperes az ajánlaton aláírt nyilatkozatában kijelentette, hogy a biztosítási szerződés főbb jellemzőiről szóló tájékoztatót megismerte. Márpedig ezen dokumentumok egy elektronikus levélben, a felperes e-mail címére kerültek elküldésre a perbeli tanúvallomás és a levél elküldését igazoló dokumentum egyező tartalma alapján.
Ezen bizonyítékok okszerű, az iratok tartalmával egyező mérlegelése alapján az alperes - a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján adott tájékoztatás szerinti - bizonyítási kötelezettségének eleget tett a felperes által vitatott megküldés vonatkozásában. Az alperes mindezek alapján pedig a Ptk. 4. § (4) bekezdése szerinti általában elvárható magatartást tanúsította. Ezzel szemben a felperes arra hivatkozott, hogy nyilatkozata tartalmával ellentétesen nem ismerete meg a Bit. 166. § és 167. §-a szerinti tájékoztatást, amely magatartást helytállóan, a Ptk. 4. § (4) bekezdés 2. mondat jogszabályi rendelkezésének megfelelően értékelt a jogerős ítélet a felperes felróható magatartásaként.
Az alperes a biztosítási jogviszony feltételeként használt biztosítási szabályzat a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése alapján általános szerződési feltételnek minősült a jogerős ítélet helytálló értékelése alapján. Ugyanis azt az alperes több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározta, és azt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelően foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásához szükséges volt - az elfogadáson túlmenően, hogy annak alkalmazója lehetővé tegye annak megismerését. Ezen jogi tény azonban nem a Ptk. 214. § (1) bekezdésében írt szerződési nyilatkozatok hatályossá válásának szabályai szerint ítélendő meg. Az általános szerződési feltétel kézbesítése és annak a másik félhez történő megérkezés (a másik fél arról való tudomásszerzése) nem fogalmi eleme a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerinti megismerés lehetővé tételének. Erre tekintettel az írásbeli közlési kötelezettség a felülvizsgálati kérelemben írt módon nem volt érvényességi kelléke az általános szerződési feltételek biztosítási szerződés részévé válásának: a jogerős ítélet a Ptké. 38. § (2) bekezdésének rendelkezésébe nem ütközött.
A bizonyítékok fenti körben történő helytálló értékelése alapján - a Ptk. 205/B. § (1) bekezdésre figyelemmel - az általános biztosítási szerződési feltételek a felek szerződésének részévé váltak. Azok alkalmazója, az alperes lehetővé tette elektronikus levél felperes részére történő megküldésével, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje. Az alperes ajánlatát a felperes írásban, a Ptk. 537. § (1) bekezdésében írt tartalmi feltételeknek megfelelően fogadta el az általános szerződési feltételekkel együtt. Erre tekintettel a biztosítási szerződés az imperatív alaki szerződési feltételek betartásával jött létre.
A biztosítási feltételek szabályzatai pedig a fent írt módon, a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint, váltak az írásban létrejött biztosítási szerződés részévé. A felperes azt kifejezett magatartással, az ajánlat aláírásával, el is fogadta. Így a Ptk. 205. § (1) bekezdése alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A felek a lényeges kérdésében megállapodtak [Ptk. 205. § (2) bekezdés] - többek között a Ptk. 536. § (1) bekezdése szerinti biztosítási események meghatározása körében is.
Az alperes a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatta a felperest a megkötendő szerződést érintő lényeges körülményekről [Ptk. 205. § (2) bekezdés és Bit. 166. § (2), (6), (7) bekezdés], amely a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése által szabályozott külön figyelemfelhívó tájékoztatásnak is megfelelt - ahogy arra a jogerős ítélet helyesen utalt.
Nem osztotta azonban a Kúria a jogerős ítélet azon elvi megállapítást, hogy a Ptk. 536. § (1) bekezdés szerinti biztosítási esemény meghatározása vonatkozásában a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése szerinti szokatlan szerződési gyakorlat esetköre nem értelmezhető, az nem vizsgálható. A Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 536. § (1) bekezdése szerint, nem vitásan, a biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározhatja azt a jövőbeni eseményt (biztosítási esemény), amelynek bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére kötelezi magát. A Ptk. 536. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban példálózó felsorolást ad, hogy különösen mely esemény minősülhet biztosítási eseménynek.
Azonban ezen jogszabályi rendelkezésekből nem következik az, hogy a biztosítási esemény körülírása, annak meghatározása során ne köthetne ki a biztosító - a jogi szakirodalomban e körben használt kifejezés szerint - meglepő, nem szokványos szerződési feltételeket kockázatvállalása lényeges körülményre, vagy a biztosítandó vagyontárgy illetve vagyoncsoport jellegére tekintettel. A polgári magánjog szerződési szabadságon alapuló [Ptk. 200. § (1) bekezdés], diszpozitív szabályozási rendszere lehetővé teszi, hogy a felek a biztosítási szerződés keretében - jogszabályba és nyilvánvalóan jó erkölcsbe nem ütköző - bármely feltételt biztosítási eseményként határozzanak meg, beleértve ebbe a meglepő és szokatlan kikötéseket is.
Hivatalból kellett észlelnie az eljárt bíróságoknak azt is a Kúria 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 1. pontja alapján, hogy a felek közötti kötelmi jogviszony - a jogerős ítélet helytálló minősítése szerint - a Ptk. 685. § e) pont alapján fogyasztói szerződésnek minősült. Az uniós fogyasztó védelem (Tanács 93/13/EGK számú fogyasztóvédelmi irányelve) a nemzeti, belső jogba implementált rendelkezéseiben megnyilatkozó védelmi rendszer - a fogyasztó javára egyoldalúan - kógens tartalmú. A fogyasztóvédelmi uniós magánjog minimumjogok biztosításával a szerződő felek ismereteiben, alkupozíciójában fennálló aránytalanság kiegyenlítését tűzi ki célul az ún. gyengébb fél javára. Ezen védelmi rendszer alapján is a nemzeti bíróságoknak a fogyasztói szerződések körében alkalmazott szokatlan (meglepő) szerződési feltételek alkalmazást vizsgálni kellett a fogyasztók hatékony védelmének megvalósulása érdekében.
Mindezek alapján a Kúria mellőzi a jogerős ítélet indokolása 6. oldal 3. bekezdésének azon 3. mondatát, hogy "Ezért a szokásos szerződési gyakorlat a biztosítási esemény meghatározására vonatkozóan nem értelmezhető, a biztosított nem hivatkozhat eredményesen a biztosítási eseményt meghatározó feltétel szokásos szerződési gyakorlattól való eltérésre." Erre tekintettel az általános vagy szokásos szerződési gyakorlattól, élettapasztalattól lényegesen eltérő kikötések alkalmazását érdemben kellett vizsgálni az eljárt bíróságoknak.
A perbeli esetben a kikötői, zárt tárolást előíró általános szerződési feltételt körében azt kellett értelmezni, hogy az minősülhet-e szokatlan, meglepő szerződési kikötésnek - figyelemmel arra, hogy a szerződést megelőző tájékoztatójában az alperes arra külön nem hívta fel a felperes figyelmét. A felperes határozott tényállítást nem tett a kishajó biztosítások tárolási szabályainak szokásos szerződési gyakorlatára, és bizonyítást sem ajánlott fel e körben. A szerződés tárgyát képező vagyontárgyat használati jellegéből adódóan huzamosabb időszakon át tárolni kellett szárazföldön is. Ezen időre a zárt (kikötői) helyiségben való tárolás az okszerűen gondolkodó, gondos tulajdonostól általában elvárható magatartásnak minősült. Ezen kikötés sem meglepő, sem szokatlan követelményként nem volt minősíthető, és ahogy a jogerős ítélet helytállóan utalt rá, az sem teljesíthetetlen, sem irreális követelmény sem volt az felperestől.
Erre tekintettel, a fenti kiegészítéssel, végeredményében helyes következtetésre jutott a jogerős ítéletben a bíróság, amikor a biztosítási szabályzat 9.a. pontja vonatkozásában akként foglalt állást, hogy az külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül is a peres felek szerződésének részévé vált. Erre tekintettel pedig helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettsége nem állott fenn, mert a szerződés részét képező szabályzatban meghatározott biztosítási esemény nem következett be.
A jogerős ítélet nem ütközik a Pp. 221. § (1) bekezdésébe sem, az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek teljes körűen eleget ettek. A felperes keresethalmazatában - harmadlagos kereseti kérelmében - szerződésen kívül okozott kárért való deliktuális felelősség fennállására hivatkozott [Ptk. 339. § (1) bekezdés] arra az esetre, ha a felek között az alperesnek felróható okból szerződéses jogviszony nem jött létre. Az elsőfokú és a jogerős ítélet is érdemben vizsgálta a szerződés létrejöttének és tartalmának kérdését, valamint a felek magatartásának felróhatóságát is. Ezen körülmények a felperes által kártérítés címén érvényesített kereseti kérelme ténybeli és jogi alapjául is szolgáltak. E körben határozatát a másodfokú bíróság részletesen meg indokolta értékelve és mérlegelve a perbeli bizonyíték összességét. Mivel a jogerős ítélet helyes indokai alapján a felek között létrejött a kontraktuális jogviszony, deliktuális alapon kárigényt a felperes nem érvényesíthetett. A jogerős ítélet indokolása kitért arra is, hogy az alperes nem járt el jogellenesen a biztosítási szerződés megkötését megelőzően, és mulasztás az alperest nem terhelte. A hivatkozott eseti döntés pedig eltérő tényállás alapján született, így az abban kifejtett elvi, jogi állásponton túl - amelyre a fentiek szerint a jogerős ítélet indokolása kitért - a per érdemi elbírálására jelentőséggel nem bírt.
A kifejtettek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 22.100/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Gyönyörű Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Tóth Júlia jogtanácsos által képviselt alperes ellen, szerződés teljesítése iránt, a Bíróság előtt 6.P.20.511/2011 szám alatt megindított és másodfokon az Ítélőtábla 2012. szeptember hó 28. napján kelt 6.Pf.20.314/2012/5. sorszámú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes 14 sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán, meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 80 000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felek a felperes tulajdonát képező kishajó biztosítására 2007. augusztus hó 1. napján (augusztus hó 3. napi kockázatviselési kezdettel) vagyon- és felelősségbiztosítási szerződést kötöttek. A hajót ezt követően, 2008. június hónapban, a felperes szüleinek szentendrei családi házának lezárt kertjéből ismeretlen személy eltulajdonította. Az alperesi biztosító a vagyonbiztosítási szerződés alapján érvényesített felperesi igényt elutasította. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a szerződésben kikötött, kockázat viselése alapjául szolgáló biztosítási esemény nem valósult meg.
A felperes keresetében 3 546 000 forint biztosítási összegnek és utána 2008. június hó 21. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatnak a megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a biztosítási esemény bekövetkezett, és az alperes az érvényes szerződés alapján köteles megfizetni a biztosítási összeget. E körben hivatkozott a Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdésére azzal, hogy a CASCO-biztosítási szabályzat 9.a) pontja lényegesen eltér a szokásos szerződési gyakorlattól, erre tekintettel az - külön figyelem felhívó tájékoztatás hiányában - nem vált a vagyonbiztosítási szerződés részévé. A 9.a) szerződési kikötés körében hivatkozott annak tisztességtelen tartalmára [Ptk. 209. § (1) bekezdés], továbbá a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján annak semmisségére a nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközése okán; harmadsorban pedig arra, hogy az a Ptk. 228. § (3) bekezdés rendelkezésébe ütközően érvénytelen. Előadta továbbá, hogy a 9.a) pont a Ptk. 549. § (1) bekezdésében írt a túlbiztosítás tilalmába is ütközik. Tényként adta elő, hogy az alperestől a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (továbbiakban: Bit.) 166. § (2), (6) és (7) bekezdésében írt tájékoztatót és figyelemfelhívást nem kapta meg. Másodlagos kereseti kérelmében a felperes arra hivatkozott, hogy a biztosítási szerződés létrejötte esetén a CASCO-biztosítási szabályzat 3.b), 6.c) és 6.f) pontja alapján (harmadik személy szándékos és rosszindulatú cselekedete, lopás, betöréses lopás megvalósulása okán) a Ptk. 536. § (1) és 553. § (1) bekezdése alapján a biztosítási összeg megfizetésére köteles az alperes. Harmadlagosan arra hivatkozott, hogy a Ptk. 205. § (1) bekezdése, (2) és (3) bekezdése alapján a szerződés lényeges feltételei körében nem jött létre megállapodás a felek között a biztosítási események meghatározása hiányában. Az erre vonatkozó tájékoztatás elmaradása az alperes felróható magatartásra vezethető vissza, így a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, a szerződésen kívüli károkozás jogcíme alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Bit-ben szabályozott tájékoztatás megtörtént, munkatársa az alperes e-mail címére a biztosítási szerződés főbb jellemzőiről való tájékoztatást és a CASCO-biztosítási szabályzatot is megküldte. A megismerésére vonatkozó nyilatkozatot a felperes az ajánlat aláírásával kifejezte, és ezen tájékoztatás hiányára utóbb sem hivatkozott. Előadta, hogy a biztosítási szerződés rendelkezései a szokásos szerződési gyakorlattól nem térnek el, az erre vonatkozó bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget, továbbá hogy a támadott szerződési rendelkezések nem tartalmaznak egyoldalú és indokolatlanul hátrányos feltételeket a felperesre nézve. Előadta, hogy az alperes jogellenes magatartása és felróhatósága hiányzik a harmadlagos, szerződésen kívüli kártérítés megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem teljesítése körében.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperes perköltségeinek megfizetésére. Indokolásában abból indult ki, hogy a felek között a Ptk. 685. § e) pontja alapján fogyasztói szerződés jött létre. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a Bit. 166. § (2) bekezdésében, (6) és (7) bekezdésében írt tájékoztatási és szerződési feltételeket tartalmazó szabályzatok megismerhetővé tételi kötelezettségének az alperes eleget tett, amikor e-mailben azokat a felperesnek megküldte. A felperes aláírásával el is ismerte, hogy a tájékoztatót és a CASCO-biztosítási szabályzatot megkapta. Amennyiben ez nem így volt, úgy a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdése alapján a felperes a szerződés megkötése körében tőle elvárható gondos magatartást nem tanúsította. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés a vagyonbiztosítási szabályzat 9.a. pontjában meghatározott biztosítási események kikötésével jött létre a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján. Az alperes pedig a Ptk. 555. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól mentesült, mert a felperes a biztosított vagyontárgyat nem a szerződésben előírt módon tárolta. A vagyonbiztosítási szabályzat nem ütközik a Ptk. 549. § (1) bekezdés szerinti túlbiztosítás tilalmába, mert az a tárolás és őrzés körében tartalmaz rendelkezéseket. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 209. § (1) bekezdése, 209/A. § (2) bekezdése alapján a szerződés nem tisztességtelen, és az a jó erkölcs normáiba sem ütközik [Ptk. 200. § (2) bek.]. Ugyanis a biztosító meghatározhatja, hogy mely biztosítási eseményekkel kapcsolatban kíván szerződést kötni, továbbá a szerződés a felek jogait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul hátrányos módon nem állapította meg a felperes terhére. A kikötés a Ptk. 209. § (1) bekezdésében meghatározott tisztességtelen általános szerződési feltételnek sem volt minősíthető, figyelemmel arra, hogy a felperes kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan a felperes hátrányára ezen rendelkezés nem állapította meg.
A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 6.c. pont szerint - harmadik személy szándékos, rosszindulatú cselekedete -, mint biztosítási esemény nem volt megállapítható, így ezen a ténybeli alapon nem tartozott helytállni az alperes. A harmadlagos felperesi kereseti kérelmet arra tekintettel utasította el az elsőfokú bíróság, hogy a szerződés a fentiek alapján a Ptk. 200. § (1) bekezdésére figyelemmel létrejött.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a felperes perben érvényesített követelésének elsődleges jogcíme, és a felperes jogi érvelése nem állt összhangban. A biztosítási szolgáltatás teljesítésének követelésére vonatkozó felperesi kérelem azon jogi érvelés mellett, hogy a szerződés érvényesen létre sem jött, nem volt teljesíthető.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felek közötti szerződés létrejött-e, és ha igen, milyen tartalommal. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben, hogy a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján a felek által lényegesnek minősített kérdésekben kellett megállapodni, amely a jelen perbeli esetben a Ptk. 536. § (1) bekezdése alapján a biztosítási esemény meghatározását, mint a biztosítási szerződés lényeges tartalmi elemét foglalta magában. Az elsőfokú bíróság Pp. 206. § (1) bekezdése alapján, mérlegelési jogkörében, megállapított tényállást helytállónak minősítette abban a kérdésben, hogy az alperes a felperes részére az elektronikus levelet a vagyonbiztosítás és a felelősségbiztosítás általános szerződési feltételei, valamint a szerződésre vonatkozó tájékoztatóval együtt megküldte.
A Ptk. 205/B. § (1) bekezdése alapján az alperes lehetővé tette a fenti dokumentumok tartalmának megismerését a felperes számára, és az általános szerződési feltételek a felek között létrejött vagyonbiztosítási szerződés részévé váltak. A Ptk. 205/B. § (2) bekezdése vonatkozásában indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 536. § (1) bekezdése alapján a biztosítási esemény meghatározása vonatkozásában a szokásos szerződési gyakorlat nem vizsgálható, az nem értelmezhető, így a 9.a) pontban foglalt tájékoztatás a felperes külön elfogadó nyilatkozata hiányában is a peres felek szerződésének részévé vált. A felelősségbiztosítási szabályzat 9.a) pontja körében osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdése alapján ezen feltétel nem volt teljesíthetetlen a felperes számára, így az tisztességtelennek sem volt minősíthető, továbbá az nyilvánvalóan a jó erkölcsbe sem ütközött, így ezen a jogcímen sem eredményezhette a szerződés semmisségét. A túlbiztosítás Ptk. 549. § (1) bekezdésének tilalmi rendelkezése vonatkozásában az elsőfokú bíróság jogi álláspontját osztotta azzal, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésének feltételei nem érintik a biztosítási összeg és a biztosított vagyontárgy értékarányosságát. A Ptk. 228. § (3) bekezdésében szabályozott érthetetlen, ellentmondó és jogellenes feltétel semmissége körében arra utalt, hogy az csak a Ptk. 228. § (1) bekezdésében meghatározott, a szerződés hatályát megszüntető bontó feltétel, illetve felfüggesztő feltétel vonatkozásában vizsgálható. A szerződési nyilatkozat Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezése alapján a sem találta alaposnak a felperes fellebbezését vagyonbiztosítási szabályzat 6.f) és 6.c) pontjának rendelkezései körében.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző, okszerűtlen mérlegelése körében a hivatkozott arra, hogy a perben az alperest terhelő azon bizonyítási kötelezettségének, hogy az elektronikus levelet a felperes megkapta, nem tett eleget. Erre tekintettel az alperes a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján neki felróható módon nem tett eleget a Bit. 166. § (2), (6) és (7) bekezdésében foglalt biztosítási tájékoztatás megadásának, és a felperes részére a biztosítási eseményt megelőzően történő átadásának. A Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdése alapján az általános szerződési feltételek nem váltak a szerződés részévé, figyelemmel a fenti érvelésre, mely szerint a felperes az alperes általános szabályzatot tartalmazó e-mailét nem kapta meg, továbbá azt sem kifejezetten, sem ráutaló magatartással a felperes nem fogadta el.
Az általános szerződési feltételek nem váltak a peres felek között létrejött biztosítási szerződés részévé, abban a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján a felek az alperesnek felróható okból nem állapodtak meg a Ptk. 536. § (1) bekezdése szerinti biztosítási esemény meghatározása körében. A jogerős bírósági ítélet indokolása nem terjedt ki a felperes által hivatkozott BH 2007.48. számon közzétett eseti ügyben rögzített azon elvi álláspontra, hogy a tájékoztatás és együttműködési kötelezettség megszegése alapul szolgálhat a szerződésen kívüli károkozás szabályainak alkalmazására. A bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét e körben megsértette. A felperes hivatkozott arra is, hogy az elektronikus levélben foglalt tájékoztató külön figyelemfelhívó nyilatkozatot nem tartalmazott az általános vagy szokásos szerződési gyakorlattól eltérő lopás károk megtérítésének biztosítási eseményére. Erre tekintettel a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése alapján, mivel a 9.a) pontban írt általános szerződési feltétel a szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen eltért, az nem vált a felperes kifejezett elfogadó nyilatkozata hiányában a szerződés részévé. A Ptk. 38. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmében a felperes arra is hivatkozott, hogy az e-mailben való közlés nem minősül a Ptk. rendszerében írásbeli közlésnek, az e-mailben megvalósult ajánlatváltás csak fokozott biztonsági elektronikus aláírás esetén felel meg az írásba foglalás követelményeinek (BDT 2008.1765).
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogszabálysértést elsődlegesen a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésében jelölte meg, és ezen jogszabálysértésre alapítottan érvelt további anyagi jogszabályok sérelme mellett. Anyagi jogszabálysértésként a Ptk. 4. § (4) bekezdését, a Ptk. 205. § (1) (2) és (3) bekezdését, a Ptk. 205/B. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 339. § (1) bekezdését, a Ptk. 536. § (1) bekezdését, a Ptké. 38. § (2) bekezdését és a Bit. 166. § (2), (6) és (7) bekezdését, továbbá eljárási jogszabályok közül a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdését és 221. § (1) bekezdését jelölte meg [Pp. 270. § (2) bekezdése]. Erre tekintettel a jogerős ítélet kizárólag ezen keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárásban sem bizonyítás felvételének [Pp. 275. § (1) bekezdés], sem a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye (BH 2002.29). Nem állapítható meg a jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, csak abban az esetben, ha a bíróság ítéletének a megállapított tényállása iratellenes, okszerűtlen, vagy logikai ellentmondást tartalmaz (BH 1998.401).
A másodfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállás alapján, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az alperes kártérítési felelőssége nem áll fent. A másodfokú bíróság a tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt szabad mérlegelési jogkörében eljárva a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította meg, és bizonyítékokat a maguk összességében helytállóan értékelte a biztosítási szabályzatok és a Bit. 166. § (2) bekezdése szerinti tájékoztató felperes részére történő megküldése körében.
A felek közötti jogvita alapvető ténybeli előkérdése az volt, hogy a felperes részére megküldésre került-e az alperes általános szerződési feltételeit tartalmazó biztosítási szabályzat és tájékoztató. A felperes által aláírt kishajó-biztosítási ajánlat a "Biztosítási feltételek" címszó alatt a CASCO- és a Felelősségbiztosítási Szabályzat megjelölését tartalmazta. A felperes az ajánlaton aláírt nyilatkozatában kijelentette, hogy a biztosítási szerződés főbb jellemzőiről szóló tájékoztatót megismerte. Márpedig ezen dokumentumok egy elektronikus levélben, a felperes e-mail címére kerültek elküldésre a perbeli tanúvallomás és a levél elküldését igazoló dokumentum egyező tartalma alapján.
Ezen bizonyítékok okszerű, az iratok tartalmával egyező mérlegelése alapján az alperes - a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján adott tájékoztatás szerinti - bizonyítási kötelezettségének eleget tett a felperes által vitatott megküldés vonatkozásában. Az alperes mindezek alapján pedig a Ptk. 4. § (4) bekezdése szerinti általában elvárható magatartást tanúsította. Ezzel szemben a felperes arra hivatkozott, hogy nyilatkozata tartalmával ellentétesen nem ismerete meg a Bit. 166. § és 167. §-a szerinti tájékoztatást, amely magatartást helytállóan, a Ptk. 4. § (4) bekezdés 2. mondat jogszabályi rendelkezésének megfelelően értékelt a jogerős ítélet a felperes felróható magatartásaként.
Az alperes a biztosítási jogviszony feltételeként használt biztosítási szabályzat a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése alapján általános szerződési feltételnek minősült a jogerős ítélet helytálló értékelése alapján. Ugyanis azt az alperes több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározta, és azt a felek egyedileg nem tárgyalták meg. A jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelően foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásához szükséges volt - az elfogadáson túlmenően, hogy annak alkalmazója lehetővé tegye annak megismerését. Ezen jogi tény azonban nem a Ptk. 214. § (1) bekezdésében írt szerződési nyilatkozatok hatályossá válásának szabályai szerint ítélendő meg. Az általános szerződési feltétel kézbesítése és annak a másik félhez történő megérkezés (a másik fél arról való tudomásszerzése) nem fogalmi eleme a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerinti megismerés lehetővé tételének. Erre tekintettel az írásbeli közlési kötelezettség a felülvizsgálati kérelemben írt módon nem volt érvényességi kelléke az általános szerződési feltételek biztosítási szerződés részévé válásának: a jogerős ítélet a Ptké. 38. § (2) bekezdésének rendelkezésébe nem ütközött.
A bizonyítékok fenti körben történő helytálló értékelése alapján - a Ptk. 205/B. § (1) bekezdésre figyelemmel - az általános biztosítási szerződési feltételek a felek szerződésének részévé váltak. Azok alkalmazója, az alperes lehetővé tette elektronikus levél felperes részére történő megküldésével, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje. Az alperes ajánlatát a felperes írásban, a Ptk. 537. § (1) bekezdésében írt tartalmi feltételeknek megfelelően fogadta el az általános szerződési feltételekkel együtt. Erre tekintettel a biztosítási szerződés az imperatív alaki szerződési feltételek betartásával jött létre.
A biztosítási feltételek szabályzatai pedig a fent írt módon, a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint, váltak az írásban létrejött biztosítási szerződés részévé. A felperes azt kifejezett magatartással, az ajánlat aláírásával, el is fogadta. Így a Ptk. 205. § (1) bekezdése alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A felek a lényeges kérdésében megállapodtak [Ptk. 205. § (2) bekezdés] - többek között a Ptk. 536. § (1) bekezdése szerinti biztosítási események meghatározása körében is.
Az alperes a szerződéskötést megelőzően is tájékoztatta a felperest a megkötendő szerződést érintő lényeges körülményekről [Ptk. 205. § (2) bekezdés és Bit. 166. § (2), (6), (7) bekezdés], amely a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése által szabályozott külön figyelemfelhívó tájékoztatásnak is megfelelt - ahogy arra a jogerős ítélet helyesen utalt.
Nem osztotta azonban a Kúria a jogerős ítélet azon elvi megállapítást, hogy a Ptk. 536. § (1) bekezdés szerinti biztosítási esemény meghatározása vonatkozásában a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése szerinti szokatlan szerződési gyakorlat esetköre nem értelmezhető, az nem vizsgálható. A Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 536. § (1) bekezdése szerint, nem vitásan, a biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározhatja azt a jövőbeni eseményt (biztosítási esemény), amelynek bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére kötelezi magát. A Ptk. 536. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban példálózó felsorolást ad, hogy különösen mely esemény minősülhet biztosítási eseménynek.
Azonban ezen jogszabályi rendelkezésekből nem következik az, hogy a biztosítási esemény körülírása, annak meghatározása során ne köthetne ki a biztosító - a jogi szakirodalomban e körben használt kifejezés szerint - meglepő, nem szokványos szerződési feltételeket kockázatvállalása lényeges körülményre, vagy a biztosítandó vagyontárgy illetve vagyoncsoport jellegére tekintettel. A polgári magánjog szerződési szabadságon alapuló [Ptk. 200. § (1) bekezdés], diszpozitív szabályozási rendszere lehetővé teszi, hogy a felek a biztosítási szerződés keretében - jogszabályba és nyilvánvalóan jó erkölcsbe nem ütköző - bármely feltételt biztosítási eseményként határozzanak meg, beleértve ebbe a meglepő és szokatlan kikötéseket is.
Hivatalból kellett észlelnie az eljárt bíróságoknak azt is a Kúria 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 1. pontja alapján, hogy a felek közötti kötelmi jogviszony - a jogerős ítélet helytálló minősítése szerint - a Ptk. 685. § e) pont alapján fogyasztói szerződésnek minősült. Az uniós fogyasztó védelem (Tanács 93/13/EGK számú fogyasztóvédelmi irányelve) a nemzeti, belső jogba implementált rendelkezéseiben megnyilatkozó védelmi rendszer - a fogyasztó javára egyoldalúan - kógens tartalmú. A fogyasztóvédelmi uniós magánjog minimumjogok biztosításával a szerződő felek ismereteiben, alkupozíciójában fennálló aránytalanság kiegyenlítését tűzi ki célul az ún. gyengébb fél javára. Ezen védelmi rendszer alapján is a nemzeti bíróságoknak a fogyasztói szerződések körében alkalmazott szokatlan (meglepő) szerződési feltételek alkalmazást vizsgálni kellett a fogyasztók hatékony védelmének megvalósulása érdekében.
Mindezek alapján a Kúria mellőzi a jogerős ítélet indokolása 6. oldal 3. bekezdésének azon 3. mondatát, hogy "Ezért a szokásos szerződési gyakorlat a biztosítási esemény meghatározására vonatkozóan nem értelmezhető, a biztosított nem hivatkozhat eredményesen a biztosítási eseményt meghatározó feltétel szokásos szerződési gyakorlattól való eltérésre." Erre tekintettel az általános vagy szokásos szerződési gyakorlattól, élettapasztalattól lényegesen eltérő kikötések alkalmazását érdemben kellett vizsgálni az eljárt bíróságoknak.
A perbeli esetben a kikötői, zárt tárolást előíró általános szerződési feltételt körében azt kellett értelmezni, hogy az minősülhet-e szokatlan, meglepő szerződési kikötésnek - figyelemmel arra, hogy a szerződést megelőző tájékoztatójában az alperes arra külön nem hívta fel a felperes figyelmét. A felperes határozott tényállítást nem tett a kishajó biztosítások tárolási szabályainak szokásos szerződési gyakorlatára, és bizonyítást sem ajánlott fel e körben. A szerződés tárgyát képező vagyontárgyat használati jellegéből adódóan huzamosabb időszakon át tárolni kellett szárazföldön is. Ezen időre a zárt (kikötői) helyiségben való tárolás az okszerűen gondolkodó, gondos tulajdonostól általában elvárható magatartásnak minősült. Ezen kikötés sem meglepő, sem szokatlan követelményként nem volt minősíthető, és ahogy a jogerős ítélet helytállóan utalt rá, az sem teljesíthetetlen, sem irreális követelmény sem volt az felperestől.
Erre tekintettel, a fenti kiegészítéssel, végeredményében helyes következtetésre jutott a jogerős ítéletben a bíróság, amikor a biztosítási szabályzat 9.a) pontja vonatkozásában akként foglalt állást, hogy az külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül is a peres felek szerződésének részévé vált. Erre tekintettel pedig helyesen állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettsége nem állott fenn, mert a szerződés részét képező szabályzatban meghatározott biztosítási esemény nem következett be.
A jogerős ítélet nem ütközik a Pp. 221. § (1) bekezdésébe sem, az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek teljes körűen eleget ettek. A felperes keresethalmazatában - harmadlagos kereseti kérelmében - szerződésen kívül okozott kárért való deliktuális felelősség fennállására hivatkozott [Ptk. 339. § (1) bekezdés] arra az esetre, ha a felek között az alperesnek felróható okból szerződéses jogviszony nem jött létre. Az elsőfokú és a jogerős ítélet is érdemben vizsgálta a szerződés létrejöttének és tartalmának kérdését, valamint a felek magatartásának felróhatóságát is. Ezen körülmények a felperes által kártérítés címén érvényesített kereseti kérelme ténybeli és jogi alapjául is szolgáltak. E körben határozatát a másodfokú bíróság részletesen meg indokolta értékelve és mérlegelve a perbeli bizonyíték összességét. Mivel a jogerős ítélet helyes indokai alapján a felek között létrejött a kontraktuális jogviszony, deliktuális alapon kárigényt a felperes nem érvényesíthetett. A jogerős ítélet indokolása kitért arra is, hogy az alperes nem járt el jogellenesen a biztosítási szerződés megkötését megelőzően, és mulasztás az alperest nem terhelte. A hivatkozott eseti döntés pedig eltérő tényállás alapján született, így az abban kifejtett elvi, jogi állásponton túl - amelyre a fentiek szerint a jogerős ítélet indokolása kitért - a per érdemi elbírálására jelentőséggel nem bírt.
A kifejtettek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. Ezért a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles volt az alperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdései alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére; és viselni volt köteles a lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Budapest, 2013. május 29.
Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Virág Csaba s. k. előadó bíró, Dr. Szűcs József s. k. bíró
(Kúria Pfv. III. 22.100/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.