adozona.hu
AVI 2013.12.135
AVI 2013.12.135
Az Itv. a továbbértékesítés nevesített formájaként az adásvételt nevezi meg (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. április 17-én kelt és április 20-án illetékkiszabásra bejelentett adásvételi szerződéssel, mint ingatlanforgalmazást főtevékenységként végző vállalkozó továbbértékesítési céllal megvásárolta a 2701/B/1. helyrajzi számú garázs ingatlant.
Az APEH Regionális Igazgatósága fizetési meghagyásával a felperest 36 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Figyelmeztette a felperest, hogy ha az ingatlant 2009. április 20-ig nem idegeníti el és ezt a tény...
AVI 2013.12.135 Az Itv. a továbbértékesítés nevesített formájaként az adásvételt nevezi meg (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A felperes 2007. április 17-én kelt és április 20-án illetékkiszabásra bejelentett adásvételi szerződéssel, mint ingatlanforgalmazást főtevékenységként végző vállalkozó továbbértékesítési céllal megvásárolta a 2701/B/1. helyrajzi számú garázs ingatlant.Az APEH Regionális Igazgatósága fizetési meghagyásával a felperest 36 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Figyelmeztette a felperest, hogy ha az ingatlant 2009. április 20-ig nem idegeníti el és ezt a tényt a határidő lejártát követő 15 napon belül nem igazolja, akkor a vagyonszerzés után fizetendő és a megfizetett illeték különbözetének kétszeresét kell pótlólag megfizetnie.
A továbbértékesítési határidő elteltére tekintettel az adóhatóság saját nyilvántartása és az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint azt állapította meg, hogy továbbértékesítésre nem került sor, ezért a 2009. május 19-én kelt határozatával a felperest 288 000 forint illeték pótlólagos megfizetésére kötelezte.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be és az alperes a 2009. július 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra való hivatkozással, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (7) bekezdésében foglalt továbbértékesítésnek a 2007. április 23-án kelt csereszerződés útján történt értékesítés nem felel meg.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdése kifejezetten úgy fogalmaz, hogy ha az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a továbbértékesítési céllal megszerzett ingatlant két éven belül nem adja el, akkor a vállalkozó terhére az illetékkülönbözet kétszeresét kell pótlólag előírni. Ez a jogszabályi rendelkezés kizárólag az ingatlan adásvétel jogcímen történő továbbértékesítése esetét fogadja el az illetékkedvezmény feltétele teljesítésének. Amennyiben a továbbértékesítésre nem adásvétel útján, hanem az ingatlanok cseréjével kerül sor, akkor a vállalkozó nem tesz eleget az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt feltételnek és így az illetékkedvezményre nem jogosult, ezért az illetékkülönbözet kétszeresét kell megfizetnie. A felperes érvelése az Itv. 23/B. § (1) bekezdésére irányul, amely a hitelintézetekre vonatkozik, a felperesre nem irányadó. Az adóhatóság tájékoztatása adott adózóra vonatkozik, így a felperes által hivatkozott, más adózó részére adott tájékoztatás nem értelmezhető általánosan. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megalapozottnak és törvényesnek találta, ezért a felperes alaptalan keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (1) és (7) bekezdését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 365. § (1) bekezdésére és a 378. §-ának rendelkezésére is figyelemmel. A csere a továbbértékesítés egyik módja, csak nem pénz ellenében történik értékesítés, ezért álláspontja szerint az ingatlan elcserélésével is teljesítette a továbbértékesítési kötelezettségét. A Ptk. 378. §-a szerint a cserére az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen állapította meg, hogy csak az ingatlan eladásával tehetett volna eleget a jogszabály által megkövetelt továbbértékesítésnek. Az elsőfokú bíróság továbbá tévesen hivatkozott az Itv. 23/B. § (1) bekezdésére, mert keresetében erre a rendelkezésre nem utalt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezve az Itv. 23/A. § (7) bekezdését jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó - azaz a felperes - csak abban az esetben teljesíti a feltételes illetékkedvezményre való jogosultságként szabott továbbértékesítési kötelezettségét, ha az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül a megvásárolt ingatlant eladja. Az Itv. fenti rendelkezése egyértelmű megfogalmazásából eredően a kedvezményes, 2%-os mértékű illeték kiszabására csak akkor van lehetőség, ha a megvásárolt ingatlan továbbeladásra kerül, ingatlancsere esetén a feltételes illetékkedvezmény feltételei nem teljesülnek és az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti szankció kiszabására kerül sor. Az Itv. a továbbértékesítés nevesített formájaként az adásvételt nevezi meg, csak az adásvételt fogadja el az ingatlan továbbértékesítésének és csak erre az esetre engedi meg a feltételes illetékkedvezmény igénybevételét. Az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezést az 1998. évi LX. törvény 2. §-a iktatta be, akkor (5) bekezdés számozással, 1999. január 1-jei hatállyal. Az 1998. évi LX. törvény indokolása szerint "a megvásárolt ingatlan továbbeladására vonatkozó kikötéssel a törvény hangsúlyozni kívánja azt, hogy a főtevékenységként végzett ingatlanforgalmazás alatt az ingatlanok üzletszerű adásvételét feltételezi". A törvény indokolása is arra utal, hogy a jogalkotó csak a továbbeladást, azaz az adásvételt tekintette olyan továbbértékesítésnek, amely megfelel a feltételes illetékkedvezménynek. Nincs jelentősége annak, hogy a csere is az ingatlan értékesítésének egyik módja, mert az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében a továbbeladás mint a továbbértékesítés egyik nevesített formája kifejezetten megnevezésre került és csak ehhez az értékesítési módhoz kapcsolódóan adható meg a feltételes illetékkedvezmény.
A felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy az Itv. 23/B. § (1) bekezdésére a keresetében nem hivatkozott, ezért az erre vonatkozó ítéleti megállapítást a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásából mellőzi.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes a 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. § (2) bekezdése szerinti másodfokú hatáskört ellátó Központi Hivatal, amelynek a szervezeti tagozódása szerint a módosított 1/2007. PM utasítás 85. § (2) bekezdés szerint a határozatot hozó Hatósági Főosztály Kihelyezett Hatósági Osztály. Az alperes személyében a felülvizsgálati eljárás alatt jogszabályon alapuló jogutódlás következett be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.7. számú végzésével megállapított.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta az indokolás fentiek szerinti mellőzése mellett.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.046/2010.)