adozona.hu
AVI 2013.12.133
AVI 2013.12.133
A határozat hatályon kívül helyezésével és új eljárás elrendelésével a közigazgatási eljárás jogerősen el nem döntött üggyé válik [Pp. 339. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatóság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot végzett 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben. Az ellenőrzés megállapította, hogy az adózó a vizsgált időszakban összesen 49 307 545 Ft tagi kölcsönt nyújtott a C. Bt. (a továbbiakban: Bt.) részére.
Az elsőfokú hatóság határozatát és a fellebbezés folytán eljárt alperes hatá...
AVI 2013.12.133 A határozat hatályon kívül helyezésével és új eljárás elrendelésével a közigazgatási eljárás jogerősen el nem döntött üggyé válik [Pp. 339. § (1) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatóság (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot végzett 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben. Az ellenőrzés megállapította, hogy az adózó a vizsgált időszakban összesen 49 307 545 Ft tagi kölcsönt nyújtott a C. Bt. (a továbbiakban: Bt.) részére.Az elsőfokú hatóság határozatát és a fellebbezés folytán eljárt alperes határozattal módosította határozatát a megyei bíróság a 2008. május 21. napján kelt és jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a megyei bíróság megállapította, hogy a felperes keresete részben alapos, ezért "az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak úgy kell elkészítenie a vagyonmérleget és adójogi megállapításokat tenni, hogy abban forrásként el kell fogadni K. Oszkár által 2000. december 31-én megfizetett 11 650 000 Ft-ot, valamint F. András által 2004. március 31-én visszafizetett 10 147 500 Ft-ot." Az elsőfokú bíróság egyebekben a felperes keresetét elutasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a 2009. március 5. napján kelt határozatával a felperes terhére 2004. és 2005. adóévekre összesen: 2 135 073 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amelynek a megfizetésére kötelezte a felperest adóbírsággal és késedelmi pótlékkal együtt. Az elsőfokú határozat indokolása szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 140. §-ának (2) bekezdése alapján - amely kimondja, hogy az adóhatóság a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja - a megismételt eljárásban kizárólag a közigazgatási perben hozott ítéletben előírtakat vizsgálta, azaz a pénzügyi mérleg összeállítása során a K. Oszkártól és F. Andrástól visszakapott kölcsönöket vette figyelembe.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. július 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az adóhatóságot az Art. 140. §-ának (2) bekezdése alapján köti a megyei bíróság ítélete, ezért nincs lehetősége arra, hogy új körülményeket is mérlegeljen, és arra sincs lehetősége, hogy az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) rendelkezéseit alkalmazza.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a megismételt eljárás folyamatban lévő ügynek minősül, így az adóhatóságnak a Mód. tv. 257. §-ában foglaltak teljesítettségét vonatkozásában érdemben vizsgálnia kellett volna, a megfelelő jogkövetkezmények levonásával, amelynek jogsértő elmulasztásával nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének, és az Art. 97. §-ában szabályozott indokolási kötelezettségének sem. Előadta, hogy a megyei bíróság ítéletének meghozatalát követően lépett hatályba a Mód. tv., amelynek 257. § (19) bekezdésében foglaltak alapján eljárva, mint adószámmal rendelkező őstermelő, a Bt. beltagja és a cég üzletrészének 99,86%-os tulajdonosa, az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezésében annak figyelembevételét kérte, hogy a Bt. részére 2004. december 31-én nyújtott 19 660 035 Ft tagi kölcsönből 6 200 000 Ft-ot elengedett, a Mód. tv. 257. § (19) bekezdés g) pontjában előírt kötelezettségeit teljesítette (a 10% osztalékadót, és a 4%-os különadót az államháztartás javára megfizette), amelyből következően az elengedett tagi kölcsönnel azonos vagyona tekintetében vagyongyarapodás nem vélelmezhető.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában idézte az Alkotmány 50. §-ának (2) bekezdését, a Ket. 109. §-ának (1) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdését, 339. §-ának (1) bekezdését, továbbá a Mód. tv. 257. §-ának (1)-(2), (19) bekezdéseit, 267. §-ának (2) és (3) bekezdéseit.
Megállapította, hogy mindkét adónemben 2004. és 2005. évben került sor az adókülönbözet, adóhiány megállapítására, az adóbírság és késedelmi pótlék felszámítására. A felperes által figyelembe venni kért Mód. tv.-nek a 257. §-ának (1) bekezdése kifejezetten arról rendelkezik, hogy e törvénynek a személyi jövedelemadó törvényt módosító rendelkezéseit az (1)-(2), (19) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével a hatályba lépésük napjától megszerzett jövedelmek, és keletkezett adókötelezettségekre kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a Mód. tv. a 2008. december 9. napjától megszerzett jövedelmekre és keletkezett adókötelezettségekre vonatkozik.
A (2) bekezdés megengedő rendelkezései értelmében a Mód. tv. vonatkozó rendelkezéseit az egyszerűsített bevallásra is kell alkalmazni, de már a 2008. évi adókötelezettség teljesítésénél. A revízió nem érintette a 2008. adóévet, mindkét eljárás a 2001-2005. évekre vonatkozott.
Ugyanígy kifejezetten rendelkezik a Mód. tv. 257. § (19) bekezdése arról, hogy a személyi jövedelemadó törvény 66. §-ának rendelkezéseitől eltérően a 2008. adóévi adózott eredmény felosztásakor lehet a társas vállalkozás magánszemély tagjának a 2008. adóévi adózott eredmény terhére megállapított összeg után az a)-f) pont szerint az adókötelezettséget meghatározni. A 2008. év nem esik a vizsgált adóévek intervallumába.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Mód. tv. 267. §-ának (2) bekezdése értelmében a törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben kell alkalmazni. A megyei bíróság ítélete 2008. május 21. napján jogerőre emelkedett, a jogerőre emelkedés napja megelőzi a törvény hatályba lépésének napját: 2008. december 9-ét, ezért alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy jelen ügy jogerősen el nem bírált ügy lenne. A Mód. tv. 267. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a 2007. december 31-ig terjedő időszakokra vonatkozó adóhatósági adó-megállapításokra az adó-megállapítás évében hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. Megalapozottan rendelkezett tehát az alperes és az elsőfokú hatóság akkor, amikor határozatait a Mód. tv. figyelmen kívül hagyásával hozta meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Art. 140. §-ának (2) bekezdését, ugyanis a Mód. tv. 257. § (19) bekezdésének a hatályba lépése a tényállással összefüggő új körülménynek minősül. Megalapozatlan az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a megismételt eljárás jogerősen elbírált ügy lenne, illetve - figyelemmel a hatályba léptető rendelkezésekre -, hogy az adóhatóság eljárása során a Mód. tv. alkalmazását jogszerűen mellőzte. Tévesen értelmezte továbbá a Mód. tv.-nek megfelelő eljárást is.
Az alperes az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
A Pp. XX. fejezetének speciális szabályai alapján közigazgatási perben a bíróság a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszerűségét vizsgálja a kereseti kérelem keretei között. A közigazgatási eljárást követi jogorvoslati lehetőségként a bírósági eljárás, és nem keverhető össze a közigazgatási eljárás jogerős befejeződése a közigazgatási per jogerős befejezésével.
Közigazgatási perben a Pp. 340. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - nincs helye (jelen per nem tartozik a (2) bekezdésben szabályozott kivételek közé). Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével emelkedik jogerőre [Pp. 228. § (1) bekezdés]. E rendelkezések alapján a megyei bíróság ítélete, illetve a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet a kihirdetésével jogerőre emelkedett, amely egyben a perek befejeződését is jelentette, ugyanis a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 39. §-ának (1) bekezdése szerint befejezett az az ügy, amelyben a bíróság ügydöntő határozatot hozott.
A Ket. 128. §-ának (5) bekezdése értelmében a másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé, azaz az alperes határozatai a közléssel jogerőssé váltak, amely az eljárások jogerős befejeződéseit is eredményezte.
A megismételt eljárásra azonban azért került sor, mert a megyei bíróság a 2008. május 21. napján kelt és jogerős ítéletével a Pp. 339. §-ának (1) bekezdését alkalmazva a 2335378898 számú elsőfokú, és a határozattal módosított másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. E bírósági ítélet alapján - a határozatok hatályon kívül helyezésével, és az új eljárásra kötelezéssel - a közigazgatási eljárás folyamatban lévő, jogerősen el nem döntött üggyé vált. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
A Mód. tv. 257. §-ának - a felperes által a fellebbezésében alkalmazni kért - (19) bekezdés g) pontja értelmében az a)-f) pont szerint teljesített adókötelezettség alapján a magánszemélynek az elengedett tagi kölcsönnel azonos vagyona tekintetében vagyongyarapodás nem vélelmezhető. A Mód. tv. e §-a a törvény kihirdetése napján: 2008. december 9-én lépett hatályba [Mód. tv. 198. § (2) bekezdés]. A Mód. tv. 267. §-ának (2) bekezdése alapján e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben.
A jelen perrel érintett közigazgatási eljárás a Mód. tv. hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügy volt, amelynek során a felperes a 257. § (19) bekezdés g) pontjában foglaltakra, és az azok alapján megtett intézkedéseire hivatkozott, ezért a Mód. tv.-t az adóhatóság köteles lett volna alkalmazni. Az elsőfokú bíróság és az alperes ellentétes jogértelmezése téves. Az adóhatóság a Mód. tv. alkalmazását mellőzte, határozataiból csak az alkalmazás hiánya állapítható meg, nincsen e törvényen alapuló felülvizsgálható határozatrész, így a Mód. tv. mikénti alkalmazásának értékelése a Pp. XX. fejezetében foglaltak alkalmazásával nem lehetséges.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az adóhatóságnak a Mód. tv. alkalmazásával kell döntését meghoznia.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.032/2010.)