BH+ 2013.11.477

Deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a keresetben megjelölt érvénytelenségi ok érdemi elbírálásához a tényállást - a szükséges mértékben - fel kell deríteni. Amennyiben az árfolyamrés feltüntetésének hiányára hivatkozik a felperes, úgy vizsgálni kell, hogy a perbeli jogviszonyban volt-e, és ha igen, érvényesült-e a devizavételi és eladási árfolyam közötti eltérés [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 213. § (1) bek. b) és c) pontja; 41/1997. (III. 5.) Korm. r. (továbbiakban: TH

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek 2008. február 26-án CHF alapú szabad felhasználású kölcsönszerződést kötöttek egymással, mely alapján az alperes 29 709 svájci frank összegű kölcsönt nyújtott a felperesnek. A kölcsönszerződés IV.2. pontja szerint a kölcsön induló havi törlesztő részlete 224,84 svájci frank volt. A szerződés II.1. pontja értelmében a kölcsön folyósításának módja a felperes megjelölt számú, az alperesnél vezetett "lakos...

BH+ 2013.11.477 Deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a keresetben megjelölt érvénytelenségi ok érdemi elbírálásához a tényállást - a szükséges mértékben - fel kell deríteni. Amennyiben az árfolyamrés feltüntetésének hiányára hivatkozik a felperes, úgy vizsgálni kell, hogy a perbeli jogviszonyban volt-e, és ha igen, érvényesült-e a devizavételi és eladási árfolyam közötti eltérés [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 213. § (1) bek. b) és c) pontja; 41/1997. (III. 5.) Korm. r. (továbbiakban: THM rendelet) 8. §]
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek 2008. február 26-án CHF alapú szabad felhasználású kölcsönszerződést kötöttek egymással, mely alapján az alperes 29 709 svájci frank összegű kölcsönt nyújtott a felperesnek. A kölcsönszerződés IV.2. pontja szerint a kölcsön induló havi törlesztő részlete 224,84 svájci frank volt. A szerződés II.1. pontja értelmében a kölcsön folyósításának módja a felperes megjelölt számú, az alperesnél vezetett "lakossági forint bankszámlájára/devizaszámlájára történő egyösszegű átvezetés". A szerződés IV.2. pontja szerint a mindenkor esedékessé váló törlesztések, törlesztőrészletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség svájci frankban teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén az alperes, az alperes által az esedékesség napján alkalmazott, az alperes Hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított svájci frank összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére.
Az alperes 2010. június 7-én felmondta a kölcsönszerződést arra való hivatkozással, hogy a felperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
A felperes másodlagos keresetében a szerződés semmisségének megállapítását kérte a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással. Álláspontja szerint a Hpt. 210. § (2) bekezdése és a THM rendelet 8. § (1) bekezdése párhuzamos alkalmazásának eredményeként az alperesnek a THM számításánál azokat a költségeket kellett figyelembe vennie, amelyeket a hitelszerződésben is feltüntetett. A felperes utalt arra, hogy az alperes a THM számításánál figyelembe vette az árfolyamrés mértékét, ennek ellenére elmulasztotta annak feltüntetését a szerződésben. A "THM-paradoxon" eredményeként az alperes nem tett eleget a Hpt. 210. § (2) bekezdésének, amely miatt a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c)pontja alapján semmis.
Az alperes a másodlagos kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés mindenben megfelelt a Hpt. rendelkezéseinek, ezért az a felperes által hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel a másodlagos kereseti kérelemmel összefüggésben arra hivatkozott: a kölcsönszerződés III. fejezete rendelkezett a kölcsön kamatáról, egyéb díjakról, költségekről és járulékokról, míg a IV. fejezete határozta meg a kölcsön és járulékainak fizetési módját. A másodfokú bíróság megítélése szerint nincs olyan, a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában írt egyéb esetleges költség, aminek az összegét a kölcsönszerződésben meg kellett volna határozni, vagy rögzíteni kellett volna az ezekre vonatkozó becslést. A szereződés IV.2. pontja szerint a mindenkor esedékessé váló törlesztések, törlesztő részletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség svájci frankban teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén az alperes az általa az esedékesség napján alkalmazott, saját hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított CHF összeget fordította az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a kikötés az alperes által alkalmazott árfolyamokról nem rendelkezett. Emellett a Hpt. és a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM rendelet) szabályai sem tartalmaznak az árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezést, szabályaik között nem állapítható meg ellentét, így a szerződés nem ütközik jogszabályba.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó ítélet meghozatalát, másodlagosan a másodfokú és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon értelmezte a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját és a THM rendelet 8. §-át. Amennyiben e jogszabályi rendelkezések valóban csak olyan költségekre vonatkoznak, amelyet a THM rendelet megnevez, akkor az alperes nem vehetett volna más költségeket is figyelembe a THM számítása során. A hivatkozott két jogszabályi rendelkezés együttes értelmezése alapján a helyes végkövetkeztetés az: ha a szerződésben feltüntetett költségek alapján kiszámolt THM nem egyezik meg a szerződésben megadott THM-mel, akkor az a szerződés a Hpt. 213. § (1) bek. c) pontja alapján semmis, mert nincsen benne feltüntetve az összes költség, amit a bank a THM számításnál figyelembe vett. A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság ítélete a bizonyítékokból levont, nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye, ezáltal a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe és Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütköző módon is jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján megalapozatlannak és így jogszabálysértőnek találta.
A Kúriának - a felülvizsgálati kérelemre tekintettel - csak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli kölcsönszerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján semmisnek minősül-e, figyelemmel arra, hogy nem tartalmazza külön költségként feltüntetve a devizavételi és eladási-árfolyam közötti eltérés mértékét.
A Kúria utal arra, hogy a 2013. július 4-én kihirdetett, és a Kúria honlapján közzétett Gfv.VII.30.078/2013/14. sz. közbenső ítéletében akként foglalt állást: a devizavételi és -eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher olyan költségnek minősül, amit a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerint a szerződésben fel kell tüntetni. A jelen perben - a hivatkozott kúriai határozathoz képest korábban - eljárt másodfokú bíróság ettől eltérő álláspontra jutott. Kifejtette, hogy a Hpt., illetve a THM rendelet nem írta elő az árfolyamrés feltüntetését. Hivatkozott arra is, hogy a perbeli szerződés nem rendelkezik az alperes által alkalmazott árfolyamokról.
A Kúria megítélése szerint a felperes által vitatott szerződéses konstrukció a perben kellő mélységben nem került feltárásra, így a Kúria nem hozhatott megalapozott, érdemi döntést. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szerződés része volt az Üzletszabályzat, mely a peres iratok között nem lelhető fel. A szerződésből, illetve a peranyagból nem állapítható meg egyértelműen, hogy miként történt a kölcsönösszeg folyósítása: azt ténylegesen forintban, vagy svájci frankban bocsátotta az alperes a felperes rendelkezésére. A szerződés II.1. pontjának az a rendelkezése, mely szerint a felperes "lakossági forint bankszámlájára/devizaszámlájára" történik a kölcsön "átvezetése", a fentiekre nem ad egyértelmű választ, ahogy a szerződésből az sem állapítható meg, hogy ha forintban történt az "átvezetés", az milyen árfolyamon történt.
Arra sincs adat, hogy a felperes a törlesztőrészleteket ténylegesen forintban, vagy svájci frankban teljesítette-e; esetleg volt-e olyan törlesztőrészlet, amelyet svájci frankban, mást forintban, vagy ezektől eltérő pénznemben fizetett meg. A szerződés hivatkozott rendelkezéseiből az állapítható meg, hogy ha a felperes nem svájci frankban törlesztett, más pénznemben is eleget tehetett fizetési kötelezettségének. Lehetséges azonban, hogy az Üzletszabályzatban ezzel kapcsolatban konkrét rendelkezések találhatók, vagy a felek más módon bizonyítani tudják, hogy a szerződéses konstrukció tényelegesen hogyan működött. Nem került feltárásra a per során az sem, hogy a THM kiszámításakor az alperes hogyan tett eleget a THM rendelet 11/B. §-a által támasztott követelményeknek, milyen árfolyammal, vagy árfolyamokkal számolt. E tények feltárása, bizonyítása nélkül nem lehet megállapítani azt, hogy volt-e, és ha igen, érvényesült-e a perbeli jogviszonyban a felperes által hivatkozott devizavételi és -eladási árfolyam közötti eltérés.
Mivel a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerinti semmisség elbírálásához e tények ismerete szükséges, a Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - kizárólag a másodlagos kereseti kérelem elutasítása körében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak - figyelemmel a 2012. május 26-án hatályba lépett, és jelen ügyben is alkalmazandó Ptk. 239/A. §-ára - legelőször arról kell megnyilatkoztatnia a felperest, hogy a perbeli szerződés érvénytelenségének kizárólag a megállapítását, vagy annak jogkövetkezményeinek alkalmazását is kéri-e. A Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerinti semmisségi ok elbírálása érdekében, az ahhoz szükséges mértékben fel kell tárnia a tényállást, melyhez a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatást - figyelemmel az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményre is - a peres felek számára meg kell adnia.
(Kúria Gfv. VII. 30. 325/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 15.G.40.736/2011. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.580/2012/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

végzést:

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében az elsőfokú bíróság 8. sorszámú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felperesnek 25 400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel, az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel. A felperes - teljes személyes költségmentességére tekintettel - 70 000 (Hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket nem rótt le.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek 2008. február 26-án CHF alapú szabad felhasználású kölcsönszerződést kötöttek egymással, mely alapján az alperes 29 709 svájci frank összegű kölcsönt nyújtott a felperesnek. A kölcsönszerződés IV.2. pontja szerint a kölcsön induló havi törlesztő részlete 224,84 svájci frank volt. A szerződés II.1. pontja értelmében a kölcsön folyósításának módja a felperes megjelölt számú, az alperesnél vezetett "lakossági forint bankszámlájára/devizaszámlájára történő egyösszegű átvezetés". A szerződés IV.2. pontja szerint a mindenkor esedékessé váló törlesztések, törlesztőrészletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség svájci frankban teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén az alperes, az alperes által az esedékesség napján alkalmazott, az alperes Hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított svájci frank összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére.
Az alperes 2010. június 7-én felmondta a kölcsönszerződést arra való hivatkozással, hogy a felperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
A felperes másodlagos keresetében a szerződés semmisségének megállapítását kérte a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással. Álláspontja szerint a Hpt. 210. § (2) bekezdése és a THM rendelet 8. § (1) bekezdése párhuzamos alkalmazásának eredményeként az alperesnek a THM számításánál azokat a költségeket kellett figyelembe vennie, amelyeket a hitelszerződésben is feltüntetett. A felperes utalt arra, hogy az alperes a THM számításánál figyelembe vette az árfolyamrés mértékét, ennek ellenére elmulasztotta annak feltüntetését a szerződésben. A "THM-paradoxon" eredményeként az alperes nem tett eleget a Hpt. 210. § (2) bekezdésének, amely miatt a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c)pontja alapján semmis.
Az alperes a másodlagos kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés mindenben megfelelt a Hpt. rendelkezéseinek, ezért az a felperes által hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel a másodlagos kereseti kérelemmel összefüggésben arra hivatkozott: a kölcsönszerződés III. fejezete rendelkezett a kölcsön kamatáról, egyéb díjakról, költségekről és járulékokról, míg a IV. fejezete határozta meg a kölcsön és járulékainak fizetési módját. A másodfokú bíróság megítélése szerint nincs olyan, a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjában írt egyéb esetleges költség, aminek az összegét a kölcsönszerződésben meg kellett volna határozni, vagy rögzíteni kellett volna az ezekre vonatkozó becslést. A szereződés IV.2. pontja szerint a mindenkor esedékessé váló törlesztések, törlesztő részletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség svájci frankban teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén az alperes az általa az esedékesség napján alkalmazott, saját hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított CHF összeget fordította az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a kikötés az alperes által alkalmazott árfolyamokról nem rendelkezett. Emellett a Hpt. és a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíjmutató számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Korm. rendelet (THM rendelet) szabályai sem tartalmaznak az árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezést, szabályaik között nem állapítható meg ellentét, így a szerződés nem ütközik jogszabályba.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helytadó ítélet meghozatalát, másodlagosan a másodfokú és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon értelmezte a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját és a THM rendelet 8. §-át. Amennyiben e jogszabályi rendelkezések valóban csak olyan költségekre vonatkoznak, amelyet a THM rendelet megnevez, akkor az alperes nem vehetett volna más költségeket is figyelembe a THM számítása során. A hivatkozott két jogszabályi rendelkezés együttes értelmezése alapján a helyes végkövetkeztetés az: ha a szerződésben feltüntetett költségek alapján kiszámolt THM nem egyezik meg a szerződésben megadott THM-mel, akkor az a szerződés a Hpt. 213. § (1) bek. c) pontja alapján semmis, mert nincsen benne feltüntetve az összes költség, amit a bank a THM számításnál figyelembe vett. A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság ítélete a bizonyítékokból levont, nyilvánvalóan helytelen, téves és okszerűtlen következtetés eredménye, ezáltal a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe és Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütköző módon is jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a hivatkozott indokok alapján megalapozatlannak és így jogszabálysértőnek találta.
A Kúriának - a felülvizsgálati kérelemre tekintettel - csak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli kölcsönszerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján semmisnek minősül-e, figyelemmel arra, hogy nem tartalmazza külön költségként feltüntetve a devizavételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértékét.
A Kúria utal arra, hogy a 2013. július 4-én kihirdetett, és a Kúria honlapján közzétett Gfv.VII.30.078/2013/14. sz. közbenső ítéletében akként foglalt állást: a devizavételi és eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher olyan költségnek minősül, amit a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerint a szerződésben fel kell tüntetni. A jelen perben - a hivatkozott kúriai határozathoz képest korábban - eljárt másodfokú bíróság ettől eltérő álláspontra jutott. Kifejtette, hogy a Hpt., illetve a THM rendelet nem írta elő az árfolyamrés feltüntetését. Hivatkozott arra is, hogy a perbeli szerződés nem rendelkezik az alperes által alkalmazott árfolyamokról.
A Kúria megítélése szerint a felperes által vitatott szerződéses konstrukció a perben kellő mélységben nem került feltárásra, így a Kúria nem hozhatott megalapozott, érdemi döntést. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szerződés része volt az Üzletszabályzat, mely a peres iratok között nem lelhető fel. A szerződésből, illetve a peranyagból nem állapítható meg egyértelműen, hogy miként történt a kölcsönösszeg folyósítása: azt ténylegesen forintban, vagy svájci frankban bocsátotta az alperes a felperes rendelkezésére. A szerződés II.1. pontjának azon rendelkezése, mely szerint a felperes "lakossági forint bankszámlájára/devizaszámlájára" történik a kölcsön "átvezetése", a fentiekre nem ad egyértelmű választ, ahogy a szerződésből az sem állapítható meg, hogy ha forintban történt az "átvezetés", az milyen árfolyamon történt.
Arra sincs adat, hogy a felperes a törlesztőrészleteket ténylegesen forintban, vagy svájci frankban teljesítette-e; esetleg volt-e olyan törlesztőrészlet, amelyet svájci frankban, mást forintban, vagy ezektől eltérő pénznemben fizetett meg. A szerződés hivatkozott rendelkezéseiből az állapítható meg, hogy ha a felperes nem svájci frankban törlesztett, más pénznemben is eleget tehetett fizetési kötelezettségének. Lehetséges azonban, hogy az Üzletszabályzatban ezzel kapcsolatban konkrét rendelkezések találhatók, vagy a felek más módon bizonyítani tudják, hogy a szerződéses konstrukció tényelegesen hogyan működött. Nem került feltárásra a per során az sem, hogy a THM kiszámításakor az alperes hogyan tett eleget a THM rendelet 11/B. §-a által támasztott követelményeknek, milyen árfolyammal, vagy árfolyamokkal számolt. E tények feltárása, bizonyítása nélkül nem lehet megállapítani azt, hogy volt-e, és ha igen, érvényesült-e a perbeli jogviszonyban a felperes által hivatkozott devizavételi és eladási árfolyam közötti eltérés.
Mivel a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerinti semmisség elbírálásához e tények ismerete szükséges, a Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - kizárólag a másodlagos kereseti kérelem elutasítása körében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak - figyelemmel a 2012. május 26-án hatályba lépett, és jelen ügyben is alkalmazandó Ptk. 239/A. §-ára - legelőször arról kell megnyilatkoztatnia a felperest, hogy a perbeli szerződés érvénytelenségének kizárólag a megállapítását, vagy annak jogkövetkezményeinek alkalmazását is kéri-e. A Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerinti semmisségi ok elbírálása érdekében, az ahhoz szükséges mértékben fel kell tárnia a tényállást, melyhez a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatást - figyelemmel az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményre is - a peres felek számára meg kell adnia.
A felülvizsgálati eljárásban - igazolt - költsége az alperesnek nem merült fel, ezért a Kúria csak a felperes felülvizsgálati eljárási költségét állapította meg a Pp. 275. § (5) bekezdése és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése alapján, áfával növelt összegben, érdemben nem vizsgálva a pertárgy érték meghatározásának helytállóságát.
Budapest, 2013. július 11.
Dr. Vezekényi Ursula s. k. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András s. k. előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea s. k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.325/2012/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.