adozona.hu
AVI 2013.11.123
AVI 2013.11.123
A fizetési kötelezettség előírásával a kezes vámadóssá válik (Vámkódex 4. cikk 12. pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Repülőtéri Vámhivatal 2004. május 25. napján 20 000 darab női pamuttrikó szabad forgalomba helyezését végezte el a G. Mark-H Kft. (a továbbiakban: főkötelezett) részére. A felperes a közösségi vámjog létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 193. cikke értelmében 307 680 forint erejéig kezességet vállalt a vámtartozás megfizetésére. A vámhivatal a bevallott vámértéket - a GATT Vámértékegyezmény 13. cikke alapján - ideiglenesnek tekintette és vizsgálat tár...
AVI 2013.11.123 A fizetési kötelezettség előírásával a kezes vámadóssá válik (Vámkódex 4. cikk 12. pont)
A Repülőtéri Vámhivatal 2004. május 25. napján 20 000 darab női pamuttrikó szabad forgalomba helyezését végezte el a G. Mark-H Kft. (a továbbiakban: főkötelezett) részére. A felperes a közösségi vámjog létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 193. cikke értelmében 307 680 forint erejéig kezességet vállalt a vámtartozás megfizetésére. A vámhivatal a bevallott vámértéket - a GATT Vámértékegyezmény 13. cikke alapján - ideiglenesnek tekintette és vizsgálat tárgyává tette, majd ennek lezárását követően hatósági ellenőrzést rendelt el.A hatósági ellenőrzés eredményeként a 2005. december 1-jén kelt határozattal a főkötelezettet 120 523 forint ipari vám megfizetésére kötelezte.
A Vám- és Pénzügyőrség Repülőtéri Vámhivatal a 2008. július 28. napján kelt határozatában a 20 000 darab női pamuttrikó vámértékét 1 639 816 forintban állapította meg és 120 523 forint ipari vám megfizetését írta elő a felperes terhére. Határozata indokolásában kiemelte, hogy az alapvámkezelés mellékleteként csatolt számla a kereskedelmi ügylettel kapcsolatban nem tartalmazta az összes vámérték növelő tényezőt. A főkötelezett nyilatkozata szerint a bevallott vámértéken felül légi szállítási költség is felmerült. A vámhatóság vámérték növelő tényezőként a légi szállítási költségből 1 004 356 forintot vett figyelembe és így határozta meg a vámértéket, ebből az okból az árunyilatkozatot módosította. Azonban az erről szóló határozatot többszöri postázás ellenére sem sikerült kézbesíteni a főkötelezett részére, ezért a vámtartozás sem került megfizetésre. Tekintettel arra, hogy a felperes a szabad forgalomba bocsátásnál kezességet vállalt, ezért az egyetemleges fizetési kötelezettsége alapján köteles a felmerült vámösszeg megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. október 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Arra hivatkozott, hogy az alapvámeljárás során lefolytatott vámértékvizsgálat lezárult, abban az eljárásban vámtartozás nem keletkezett. A vámértékvizsgálat lezárását követően elrendelt hatósági ellenőrzés során felmerülő vámtartozás biztosítására, vámbiztosíték nyújtására nem kötelezte a vámhivatal a főkötelezettet, erről az eljárásról a felperes nem tudott, ezért a felperes kezességvállalása erre az eljárásra nem tekinthető érvényesnek. A kezességvállalási nyilatkozat egy konkrét eljárásra vonatkozik, azt nem lehet a hatósági ellenőrzésre kiterjeszteni. A vámjogszabályok szerint a vámbiztosíték valamely vámtartozás megfizetésének biztosítására szolgál, azonban miután a vámtartozás, amelynek biztosítására a kezességet nyújtották megszűnik, a vámhatóságnak intézkednie kell a vámbiztosíték felszabadítása iránt. Utalt továbbá arra, hogy a hatóság nem bizonyította, hogy a felperes jogsértést követett el, amikor a vámtartozás megfizetése során a technikailag szükséges szám helyett a fizetési kötelezettséget előíró határozatszámra hivatkozott, valamint kiemelte, hogy az alperes az ügyintézési határidőt megsértette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a szabad forgalomba helyezés részét képezte a vámérték-vizsgálat, amely csak a hatósági ellenőrzés elrendelése után zárulhatott le. Mindaddig, amíg egy vámáru vámértéke nem kerül megállapításra, a vámeljárás nem fejeződik be, függetlenül attól, hogy a vámérték meghatározására vámértékvizsgálat vagy hatósági ellenőrzés alapján kerül sor. Mindkét eljárás a szabad forgalomba bocsátáshoz köthető, egy folyamat részét képező vámhivatali eljárások. A felperes kezességvállalása a vámáru vámjogi sorsának rendezéséig áll fenn, ebbe a vámáru vámértékének meghatározása is beletartozik. A felperes a kezességvállalása folytán kötelezhető a felmerült vám megfizetésére. Az a körülmény, hogy az alperesi határozat rendelkező részében nem a felperes fizetési kötelezettségét előíró elsőfokú határozatszám került feltüntetésre, nem olyan súlyú eljárásjogi szabálysértés az ügyintézési határidő túllépésével együtt, amely az alperesi határozat hatályon kívül helyezését indokolttá tenné.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet, továbbá az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Vámkódex 78. cikkében, 211. cikk - helyesen 221. cikk - (3) bekezdésében, 201. cikk (1) bekezdés a) pontjában, (2) bekezdésében, 195. cikkében, 79. cikkében, a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 50. § (2) bekezdésében, 51. § (8) bekezdés g) pontjában foglaltakat. A Vámkódex 211. cikk - helyesen 221. cikk - (3) bekezdése előírja, hogy a vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Az elsőfokú vámhatóság 2008. augusztus 13-án, az elévülési időn túl közölte a felperessel a tartozás összegét. Hangsúlyozta, hogy a közösségi vámjogi szabályozás alapján végzett vámeljárásokban nyújtott kezességvállalás vámhatóság általi elfogadásával a vámhatóság és a kezes között vámigazgatási jogviszony jön létre. Jelen esetben ez a jogviszony azért nem jött létre érvényesen, mert az elsőfokú hatóság a kezességvállalás elfogadásának tényét az ellenőrzési rendszerében nem rögzítette, a vámbiztosíték összegét a felperes kezességvállalási engedélyéhez nyújtott biztosíték összegéből a nyilvántartási rendszerében nem kezelte elkülönítetten. Az elsőfokú bíróság a Vámkódex rendelkezéseivel ellentétesen állapította meg, hogy a szabad forgalomba bocsátás részét képezte az utólagos ellenőrzés, valamint az ezt követően elrendelt hatósági ellenőrzés is. Kiemelte továbbá, hogy jogellenes az a határozati rendelkezés, amely a Vhr. 51. § (8) bekezdés g) pontjában foglaltaktól eltérő hivatkozási szám alkalmazására kötelezi a felperest.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - az ellenkérelem tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes 2008. október 21-én kelt határozatát az azonosítószámot érintő részében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelemben azonban nem jelölhető meg olyan új jogszabálysértés a Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében, amelyre a fél a keresetében nem hivatkozott, és amelyre a jogerős ítélet döntést nem tartalmaz. A felperes a keresetében a Vámkódex 211. cikk - helyesen 221.cikk - (3) bekezdésének megsértésére nem hivatkozott, ezért ezt a jogsértést a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta.
Az érdemben vizsgálható jogsértések tekintetében elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes, mint kezes a hatósági ellenőrzés során feltárt vámhiányért felelős-e.
A vonatkozó rendelkezések szerint a behozatalkor, a vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában vámtartozás keletkezik [Vámkódex 201. cikk (2) bekezdése]. A Vámkódex 79. cikke értelmében a szabad forgalomba bocsátással a nem közösségi vámáru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét.
A vámhatóság a Vámkódex 13. cikke alapján jogosult ellenőrzésre, a vámáru-nyilatkozatot a Vámkódex 78. cikk (1) bekezdése értelmében utólagos ellenőrzés eredményeként módosíthatja, a (3) bekezdés szerint minden szükséges intézkedést megtehet a helyzet rendezésére. A vámhatósági eljárásban a kezes a Vámkódex 189. cikk (1) bekezdése, 193. cikke, 195. cikke értelmében valamely vámtartozás megfizetésének biztosítására vállal kötelezettséget, a Vámkódex 213. cikke alapján a kezes egyetemlegesen felel a vámtartozás megfizetéséért. Mindebből következően a kezesi felelősség a vámtartozás megfizetéséig áll fenn. A Vámkódex 199. cikk (1) bekezdése értelmében a biztosítékot nem lehet felszabadítani addig, amíg az a vámtartozás, amelyre vonatkozóan nyújtották, meg nem szűnik, vagy a továbbiakban: már nem merülhet fel. A perbeli esetben a vámértéket a vámhatóság vizsgálta, azt ideiglenesnek tekintette az utólagos ellenőrzése, majd az azt követő hatósági ellenőrzése során is. Ebből következően a vámtartozás felmerülésének lehetőségére figyelemmel a biztosíték felszabadítására nem kerülhetett sor, de ez nem is volt bizonyított az eljárás során.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperesnek a csupán a nyilvántartási rendszerben a kezességvállalás okán, az elkülönített kezelés hiányára alapítottan, a kezességvállalás létre nem jöttére való hivatkozását. A kezességvállaló nyilatkozat a vámeljárás során benyújtásra és elfogadásra került, a kezességvállalás létrejött. Nem osztotta továbbá a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a szabad forgalomba helyezési eljárás lezárultára való hivatkozással a kezesi jogviszony megszűnésére vonatkozó állítását sem. A vámérték vizsgálat folyamatban léte, az utólagos ellenőrzés, majd a hatósági ellenőrzés a vámeljárás olyan jellegű lezárását nem jelentette, amely a kezesi felelősség megszűnését eredményezné a Vámkódex 199. cikk (1) bekezdésére is figyelemmel. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az utólagos ellenőrzés lezárulta miatt a kezességvállalása megszűnt. Az utólagos ellenőrzést követte a hatósági ellenőrzés, és annak eredményeként került módosításra a vámáru-nyilatkozat. A szabad forgalomba helyezési eljárás lezárult, azonban a vámérték vizsgálatra tekintettel a vámkezesség megszűnését ez nem eredményezte.
A Legfelsőbb Bíróság a kezesi felelősség fennállása folytán vizsgálta, hogy a kezes milyen határozati/technikai számra hivatkozással hívható fel a teljesítésre.
A Vhr. 51. § (8) bekezdés a) és g) pontja szerint a vám megfizetésére szolgáló okmányoknak - többek között - tartalmazniuk kell a vámadós VPID számát, adószámát vagy adóazonosító jelét, valamint a fizetési kötelezettséget megállapító határozat számát. Abban az esetben, hogy ha a vámadós a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a vámhatóság az egyetemleges felelősség alapján a kezest kötelezi a vámtartozás megfizetésére. A fizetési kötelezettség előírásával a kezes vámadóssá válik, a Vámkódex 4. cikk 12. pontja értelmében, így a Vhr. 51. § (8) bekezdés a) és g) pontja szerint a vámadóssá vált kezes a saját adószámára, és az őt fizetésre kötelező határozat számára hivatkozással teljesítheti a befizetési kötelezettségét, nem követelhető meg, hogy csak az eredetileg főkötelezett vámadós adószámára és fizetésre kötelező határozata számára, vagy más technikai számra hivatkozással teljesítsen.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat részben megsértette, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az elsőfokú hatóságnak a kezes fizetési kötelezettségét a kezessel szemben hozott fizetési kötelezettséget előíró határozatszámra és a kezes adószámára történő hivatkozással kell előírnia.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.018/2010.)