adozona.hu
AVI 2013.11.120
AVI 2013.11.120
Az adó többszörözés tilalma csak az azonos adótárgyakra vonatkozik [1990. évi C. tv. 7. § a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél, akinek fő tevékenységi köre ingatlanforgalmazás, 2007-2008. évekre építményadó adónemben ellenőrzést végzett.
A revízió eredményeként a felperes terhére 2007-2008. évekre összesen 451 300 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, és kötelezte adóbírság, késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában a következőket állapította meg:
Az M., D. út 16...
AVI 2013.11.120 Az adó többszörözés tilalma csak az azonos adótárgyakra vonatkozik [1990. évi C. tv. 7. § a) pont]
Az adóhatóság a felperesnél, akinek fő tevékenységi köre ingatlanforgalmazás, 2007-2008. évekre építményadó adónemben ellenőrzést végzett.A revízió eredményeként a felperes terhére 2007-2008. évekre összesen 451 300 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, és kötelezte adóbírság, késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában a következőket állapította meg:
Az M., D. út 16. fsz. 1. számú lakás 2006. szeptember 25. napjától áll a felperes tulajdonában, erre 2007. január 17. napján terjesztett elő építési engedély iránti kérelmet. A lakást a felperes átalakította, felújította, amelyre a használatba vételi engedély 2007. december 3. napján került kiadásra. A lakás 2008. január 1. napján a felperes tulajdonát képezte.
A földszint 2. számú lakást is 2006. szeptember 25. napján vásárolta meg a felperes, 2007. január 19-én nyújtott be építési engedély iránti kérelmet, és az átalakítást, felújítást követően 2007. december 3. napján kapta meg a használatba vételi engedélyt. Ezt a lakást a felperes 2007. évben továbbértékesítette.
A fszt. 3. szám alatt lévő kiegészítő helyiség tulajdonjogát 2006. szeptember 25-én szerezte meg a felperes. Az átalakítást, felújítást követően - amely révén iroda megnevezésű ingatlan jött létre - 2007. december 3. napján kapott használatba vételi engedélyt a felperes, és ez az ingatlan 2008. január 1. napján a tulajdonát képezte.
Az I. emeleten lévő lakást a felperes 2006. szeptember 25-én szerezte meg, és 2007. január 19-én nyújtott be építési engedély iránti kérelmet. A használatba vételi engedélyt 2007. december 3. napján kapta meg két lakóegységre, amelyek továbbértékesítésére a használatba vételi engedély kiadását megelőzően nem került sor, ezek 2008. január 1. napján a felperes tulajdonában álltak.
A II. emeleten lévő lakást 2007. június 28-án vásárolta meg a felperes, az elvégzett átalakítási munkák eredményeként létre jött 2 db lakóegységre 2007. december 4-én kapott használatba vételi engedélyt. Ezek a lakások 2008. január 1. napján a felperes tulajdonát képezték.
A felperes 2006. október 18-án szerezte meg a tetőtér megnevezésű ingatlan tulajdonjogát. 2007. november 30. napján emeletráépítéssel megvalósított 2 db új lakóegységre kapott használatba vételi engedélyt. Az így kialakított lakások továbbértékesítésére a használatba vételi engedély kiadását megelőzően nem került sor, ezeknek 2008. január 1. napján a felperes volt a tulajdonosa.
A felperes az előzőekben ismertetett ingatlanok kapcsán adóbevallást nem nyújtott be, építményadót nem fizetett, annak ellenére, hogy 2006. évben vásárolt ingatlanok 2007. január 1. napján is léteztek, továbbá nem új kialakításúak voltak, ezért ezekre a felperesnek, mint tulajdonosnak adókötelezettsége állt fenn.
Az alperes az építési és átalakítási munkák eredményeként létrejött új lakásokra a használatba vételi engedély kiadását követő évtől 2008. január 1-jétől írta elő a felperes adófizetési kötelezettségét.
Az alperes érdemi döntését a helyi adókról az 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 6-7. §-ában, 52. § 7. pontjában, 26. § c) pontjában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 128. § (1) bekezdésében, 170. § (1) és (2) bekezdéseiben, 165. §-ában, az M. Megyei Jogú Város Önkormányzatának építményadóról szóló többször módosított 62/2001. (XII. 12.) számú rendeletének (továbbiakban: Ör.) 1. § (1) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, 3. § (1) bekezdésében és 2. § e) pontjában és d) pontjában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy nem minősíthető az építményadó alanyának, adófizetési kötelezettség nem terheli, mert új építésű ingatlanokról van szó, amelyek tekintetében nem ő, hanem a tulajdonjogot szerző személy köteles az építményadó megfizetésére a használatba vételi engedély kiadásának időpontjától. Hivatkozott az adó többszörözés tilalmára és arra, hogy a határozattal érintett lakások nem vállalkozói üzleti célját szolgálták, ezért emiatt is mentesek az adó alól.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes határozata a kereset által vitatott körben megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz. Az ingatlan-nyilvántartásból megállapíthatóan ugyanis 2007. január 1. napján a felperes volt a tulajdonosa az M., D. út 16. szám alatti fszt. 1., fszt. 2. I. em. 3. és II. em. 4. számú lakás megnevezésű építményeknek. 2008. január 1. napján ugyancsak felperes volt a tulajdonosa a fszt. 1., fszt. 3., I. em. 3. szám alatti átalakítási munkák következtében kialakított lakásoknak, és a II. emeleten átalakítási munkák következtében kialakított két lakásnak, valamint a III. emeleten emeletráépítéssel megvalósított 2 db új lakóegységnek is. A felperes ezeket az ingatlanokat adásvétel útján szerezte meg, és a III. emeleti lakások kivételével már meglévő lakásokat alakított át, ezért kizárólag a III. emeleti lakások minősülnek új építésűnek.
Az újonnan létrehozott lakások esetében azonban a használatba vételi engedély megadását megelőzően nem került sor tulajdon átruházásra, 2008. napján is a felperes volt ezek tulajdonosa, tehát őt terheli az építményadó fizetési kötelezettség.
Nincs jelentősége annak, hogy a felperes könyveiben az ingatlanokat milyen módon tüntette fel, mivel a perrel érintett ingatlanok megvásárlása, átalakítása, elidegenítése üzleti célját szolgálta, ezért adómentesség emiatt sem illeti meg. Az alperes nem sértette meg az adótöbbszörözés tilalmát sem, mert az építményadónak és a felperes által hivatkozott helyi iparűzési adónak a tárgya nem azonos.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Htv. 7. § a) pontjában, 52. § 7. és 40. pontjában, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 26. § (1) bekezdésében, az Ör. 4. § (1) bekezdés c) pontjában, és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 12. § (2) és (3) bekezdéseiben. Azzal érvelt, hogy a perrel érintett ingatlanok újonnan létrehozottak, mivel valamennyi tekintetében építési engedély került kiadásra. Hangsúlyozta, hogy a III. emeleti ingatlanok oly annyira újak, hogy azok helyén előzőleg semminemű ingatlan nem létezett, ezeket tetőtér-beépítéssel hozta létre, tehát adóalanyiságot kizárólag az új lakások vevői kapcsán a használatba vételi engedély kiadásának időpontjára visszamenőleges hatállyal lehetne megállapítani.
Kifejtette, hogy a lakásokat saját üzleti célra rendeltetésszerűen nem vette használatba, ezért akkor sem vált volna az építményadó alanyává, ha nem új lakásokat hozott volna létre. Fenntartotta az adótöbbszörözés tilalmának megsértésére vonatkozó jogi álláspontját is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
A felperes 2007. január 1. napján tulajdonosa volt a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a fszt. 1., fszt. 2., I. em. 3., és II. em. 4. számú lakás megnevezésű építményeknek. 2008. január 1-jén pedig a fszt. 1, fszt. 3., I. em. 3. sz. alatt átalakítási munkálatok következtében kialakított lakásoknak, a II. emeleten átalakítási munkák következtében kialakított két lakásnak, valamint a III. emeleten emeletráépítéssel megvalósított 2 db új lakásegységnek.
A már meglévő lakások átalakítása kapcsán építési engedély iránti kérelem került előterjesztésre, és ezekre az építésügyi hatóság a használatba vételi engedélyeket "az elvégzett átalakítási munkák eredményeként létrejött" tartalommal adta ki. Az építésügyi hatóság csak a III. emeleti ingatlanok kapcsán adott ki olyan használatba vételi engedélyt, amely "emeletráépítéssel megvalósított 2 db új lakóegység" megnevezést tartalmazza.
A Htv. 12. § (1) bekezdése értelmében az építményadó alanya az, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa. A Htv. 52. §-ának 7. pontja értelmében pedig az ingatlan tulajdonosának azt a személyt, vagy szervezetet kell tekinteni, aki, amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották, - melynek tényét az ingatlanügyi hatóság széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Újonnan létrehozott épület/épületrész tulajdonjogának - a használatba vételi engedély kiadását megelőző - átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtását követően a szerző felet a használatba vételi engedély kiadásának időpontjától kell tulajdonosnak tekintetni.
A perbeli esetben, mint ahogyan arra az alperes is, és a megyei bíróság is helytállóan rámutatott, újonnan létrehozott épületnek, illetve épületrésznek kizárólag a III. emeleti 1. és 2. szám alatti lakások minősülnek, amelyek értékesítésére a használatba vételi engedély kiadását megelőzően nem került sor. A Htv. 14. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az adókötelezettség a használatbavételi illetve fennmaradási engedély kiadását követő év első napján keletkezik, ami jelen esetben az új lakóegységek tekintetében 2008. január 1. napja. Az alperes és a megyei bíróság ezért jogszerűen állapította meg a perrel érintett ingatlanok tekintetében a felperes adóalanyiságát.
A felperes tévesen hivatkozott jogi álláspontjának alátámasztásaként a BH 2007/320. számú eseti döntésében foglaltakra, mert a 2007. évi CXXVI. törvény 142. §-a a Htv. 52. § 7. pontját 2008. január 1. napjától módosította, és az eseti döntés még a módosítás előtti rendelkezéseken alapul. 2008. évben a felperes esetében az adóalanyiság kérdésében már a 2008. január 1-jétől hatályos törvényi rendelkezéseket kellett alkalmazni, és az újonnan létrehozott épületek kapcsán a felperest, mint tulajdonost kellett az adó alanyának tekinteni.
A megyei bíróság helytállóan mutatott rá arra is, hogy az építményadó az ingatlan tulajdonához kapcsolódik, a helyi iparűzési adó pedig a gazdasági tevékenységet adóztatja, ezért a két adó tárgya nem azonos. Mivel az adó többszörözés tilalma csak az azonos adótárgyakra vonatkozik a felperes e körben előadott érvelése sem alapos. [Htv. 7. § a) pontja, EBH 2004/1080.]
Az Ör. 1. § (1) bekezdése értelmében a Htv. 11. § (1) bekezdése szerinti szabálynak megfelelően adóköteles a város illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. Az Ör. 4. § (1) bekezdés c) pontja pedig akként rendelkezik, hogy mentes az építményadó alól a lakás céljára szolgáló épület, épületrész, a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze kivételével. A Htv. 52. § 26. c) pontja értelmében vállalkozónak minősül a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára, haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző jogi személy (ide értve azt is, ha felszámolás, vagy végelszámolás alatt áll). Üzletszerűnek pedig az a tevékenység minősül, amit a vállalkozó eseti, ismétlődő vagy állandó jelleggel, ellenérték fejében, haszonszerzés céljából végez.
A felperes fő tevékenysége ingatlanforgalmazás. A felperes saját nyilatkozata értelmében is továbbértékesítési céllal vásárolta az ingatlanokat, tehát a felperes az ingatlanok beszerzését, továbbértékesítését, ellenérték fejében, vagyoni haszonszerzés céljából vállalkozási tevékenysége körében üzleti céllal végzi. Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes és a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze normaszöveg alatt minden olyan lakás, nem lakás céljára szolgáló ingatlan-nyilvántartási állapot szerinti épület, épületrész értendő, amelynek a vállalkozó a tulajdonosa, vagy vagyoni értékű jogosítottja. Egy vállalkozás esetén ugyanis eleve adottnak tekintendő, hogy a tulajdonában lévő épület, épületrész az üzleti célját szolgálja. Ezért a felperest - érvelésével ellentétben - az építményadó alóli mentesség nem illeti meg.
A felülvizsgálati eljárás során - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, ennél fogva el nem bírált új jogcímre. Tekintettel arra, hogy a felperes a jogerős ítélet meghozataláig a Jat. rendelkezéseire alapítottan kereseti kérelmet nem terjesztett elő, ezt a felülvizsgálati eljárásban már nem teheti meg, így ezzel kapcsolatos érvelését a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem bírálhatta el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.018/2010.)