adozona.hu
BH+ 2013.10.438
BH+ 2013.10.438
Vagylagos kereseti kérelem esetén az eljárási illetéket azon kereseti kérelem alapján kell fizetni, amely után legmagasabb az illeték [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 40. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében elsődlegesen a munkaviszonyát megszüntető megállapodás érvénytelenségének megállapítását és erre tekintettel a munkaviszony-megszüntetés jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Másodlagos keresete 1 547 333 forint elmaradt juttatás megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 62 500 forint perköltség, az állam javára 362 700 forint illeték, míg az alperest az állam ja...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 62 500 forint perköltség, az állam javára 362 700 forint illeték, míg az alperest az állam javára 91 200 forint illeték megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletében a másodlagos kereseti kérelmet a 30 000 forint gépjármű költségtérítés kivételével alaposnak találta, de az alperes időközbeni teljesítésére tekintettel erről már rendelkeznie nem kellett.
A munkaügyi bíróság a pertárgy értékét a felperes havi bruttó 503 715 forint átlagkeresetét figyelembe véve a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján egy évi összegben azaz 6 044 580 forintban, valamint a másodlagosan előterjesztett követelések összegében (1 547 333 forint), azaz mindösszesen 7 591 913 forintban állapította meg.
A Pp. 81. § (1) bekezdés alapján kötelezte a felperest az alperes ügyvédi munkadíjból álló áfát is tartalmazó perköltsége megfizetésére figyelemmel arra is, hogy a felperes perlekedése az elmaradt járandóságai tekintetében túlnyomórészt megalapozott volt. Az illeték viseléséről a pernyertesség és pervesztesség arányára tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés f) pontja, 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján rendelkezett.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kizárólag a perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezéseket kérte megváltoztatni akként, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest a felperest ügyvédi megállapodás alapján megillető első és másodfokú perköltség viselésére és a le nem rótt mérsékelt illeték megfizetésére. Hivatkozása szerint a pertárgyérték a másodlagos kérelme szerinti összeg, mely kereset vonatkozásában túlnyomórészt pernyertes lett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és az alperest terhelő illeték tekintetében nem érintette, a felperest az alperes javára 62 500 forint perköltség fizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta, a felperes illetékfizetési kötelezettségét 362 000 forintról 273 430 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelmében a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei alkalmazását kérte, ezért a pertárgy értéke a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkaügyi bíróság helyes megállapítása szerint 6 044 580 forint, melyben a felperes pervesztes lett.
A másodlagos, 1 547 333 forint megfizetésére irányuló kereseti kérelem tekintetében 30 000 forint gépjármű költségtérítéstől eltekintve a felperes pernyertes lett.
A Pp. 81. § (1) bekezdés szerint kellett a bíróságoknak a perköltség viselése felől a pernyertesség arányának figyelembe vételével határozni. A felperes 6 044 580 - 1 547 333 - 30 000 = 4 467 247 forint összegben lett pervesztes. A pervesztesség-pernyertesség aránya így a felperesre terhesebben 80%, a perköltség és illeték számításának alapja pedig 4 467 247 forint. A felperest terhelő perköltség ennek 5%-a, 227 860 forint lenne, azonban az elsőfokú ítélet szerint fizetési kötelezettsége 62 500 forint az alperes javára. A felperes javára perköltség nem állapítható meg.
A felperes pervesztessége arányában a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles az állam által előlegezett illetéket viselni, ezért 4 467 247 forint 6%-ára, azaz 273 432 forintra leszállította az elsőfokú illeték összegét.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a perköltség és illeték vonatkozásában a kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte.
Hivatkozása szerint a bíróságok hibásan ítélték meg a pernyertesség-pervesztesség arányát. A jogerős ítélet ezért a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontjába, 25. § (1) bekezdésébe, 78. § (1) bekezdésébe, 81. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az elsődleges kereseti kérelme tekintetében nem lett ugyan pernyertes, de a másodlagos kérelme tekintetében igen. A kereseti kérelmei pedig vagylagosak voltak, ezért a pernyertesség arányát nem kellett volna a két kereset vonatkozásában külön-külön vizsgálni.
Az elsődleges kereset a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodás érvénytelenségének megállapítására irányult, és mint ilyen, alapvetően nem pénzkövetelés volt, azt csak másodlagosan kérte. Ezért azt a Pp. 25. § (1) bekezdés alkalmazásával kellett volna elbírálni, mivel a nem pénzkövetelés iránt indított perben kijelentette, hogy a per tárgya helyett meghatározott pénzösszeget is elfogad. Ezért a pertárgy értékének meghatározása szempontjából a követelt tőkeösszeget kellett volna alapul venni, azaz 1 547 333 forintot. Pervesztes kizárólag csak 30 000 forintban lett, ezért túlnyomórészt pernyertes (98,07%-ban) lett. Megilleti tehát a megbízási szerződés alapján kikötött 500 000 Ft + áfa, azaz 625 000 forint munkadíjból 612 937 forint, melynek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Amennyiben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a pertárgy értékét az egy évi átlagkereset összegében, a felperesnek az alperes teljesítését elismerő nyilatkozatát mint kereset leszállítását úgy kellett volna értékelnie, hogy a felperes e keresettől elállt, melynek következtében az Itv. 58. § (2) bekezdés alapján az illeték csak a peres illeték 30%-a. Ezért a le nem rótt és 30%-ra mérsékelt 27 311 forint összegű illeték 98,07%-át, azaz 26 784 forintot az alperesnek kell megfizetnie, míg 527 forintot a felperesnek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben alapos.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes kereseti kérelmei mire irányultak: a felperes elsődlegesen a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó közös megegyezésre irányuló megállapodás érvénytelenségét, ennek jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) és (5) bekezdés alkalmazását kérte. Arra az esetre, ha ezen kereseti kérelmének a bíróság nem adna helyt, másodlagosan elmaradt járandóságai 1 547 333 forintban történő megfizetését kérte. A felperes arra helyesen hivatkozott, hogy ezen kereseti kérelmei vagylagosak voltak, ezért az Itv. 40. § (2) bekezdés alapján illetéket azon kérelem után kell fizetnie, amely után a legmagasabb illeték jár.
Az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában helytállóan állapították meg a bíróságok a pertárgyértéket az egy évi átlagkereset összegében, azaz 6 044 580 forint összegben [Pp. 24. § (2) bekezdés b) pont], míg a másodlagos kereseti kérelemben foglalt pénzkövetelés az ezen keresetnek a pertárgyértéke, azaz 1 547 333 forint. Ebből következően első fokon elsődlegesen az egy évi átlagkereset a illeték számításának az alapja [Itv. 39. § (1) és (2) bekezdés, 42. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes azonban az alperes per alatti teljesítésére tekintettel a 6 044 580 forinthoz képest 1 517 333 forintban, azaz 25%-ban lett pernyertes. A felperesnek ezért a 6 044 580 forint pertárgyérték után az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt 6% mértékű illeték, azaz 362 700 forint 75%-át kell viselnie 272 000 forint összegben.
A perbeli esetben az Itv. 58. § (1) bekezdése nem alkalmazható. A felperes vagylagos kereseti kérelmeket terjesztett elő, és bár a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában túlnyomórészt pernyertes lett, de az alperes teljesítése ellenére ezen kereseti kérelmétől nem állt el a perben.
Miután a felperes nagyobb részt (75%-ban) pervesztes lett, ezért perköltség első fokon nem illeti meg, viszont köteles pervesztessége arányában az elsőfokú alperesi perköltséget viselni, melynek összegét az alperes sem fellebbezéssel, sem felülvizsgálattal nem támadta.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú illeték viselésére vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes által viselendő elsőfokú illeték összegét 272 000 forintra leszállította.
(Kúria Mfv. I. 10.535/2011.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Cs. ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. H. ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságnál 5. M. 90/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Pest Megyei Bíróság 8. Mf. 20.008/2011/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. október 10. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő
Egyebekben a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 53 100 (ötvenháromezer-egyszáz) forint fellebbezési és 53 100 (ötvenháromezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30 000 (harmincezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.
A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 5. M. 90/2010/24. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 62 500 forint perköltség, az állam javára 362 700 forint illeték, míg az alperest az állam javára 91 200 forint illeték megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletében a másodlagos kereseti kérelmet a 30 000 forint gépjármű költségtérítés kivételével alaposnak találta, de az alperes időközbeni teljesítésére tekintettel erről már rendelkeznie nem kellett.
A munkaügyi bíróság a pertárgy értékét a felperes havi bruttó 503 715 forint átlagkeresetét figyelembe véve a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján egy évi összegben azaz 6 044 580 forintban, valamint a másodlagosan előterjesztett követelések összegében (1 547 333 forint), azaz mindösszesen 7 591 913 forintban állapította meg.
A Pp. 81. § (1) bekezdés alapján kötelezte a felperest az alperes ügyvédi munkadíjból álló áfát is tartalmazó perköltsége megfizetésére figyelemmel arra is, hogy a felperes perlekedése az elmaradt járandóságai tekintetében túlnyomórészt megalapozott volt. Az illeték viseléséről a pernyertesség és pervesztesség arányára tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés f) pontja, 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján rendelkezett.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kizárólag a perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezéseket kérte megváltoztatni akként, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest a felperest ügyvédi megállapodás alapján megillető első és másodfokú perköltség viselésére és a felperest a le nem rótt mérsékelt illeték megfizetésére. Hivatkozása szerint a pertárgyérték a másodlagos kérelme szerinti összeg, mely kereset vonatkozásában túlnyomórészt pernyertes lett.
A Pest Megyei Bíróság 8. Mf. 20.008/2011/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és az alperest terhelő illeték tekintetében nem érintette, a felperest az alperes javára 62 500 forint perköltség fizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta, a felperes illetékfizetési kötelezettségét 362 000 forintról 273 430 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelmében a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei alkalmazását kérte, ezért a pertárgy értéke a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkaügyi bíróság helyes megállapítása szerint 6 044 580 forint, melyben a felperes pervesztes lett.
A másodlagos, 1 547 333 forint megfizetésére irányuló kereseti kérelem tekintetében 30 000 forint gépjármű költségtérítéstől eltekintve a felperes pernyertes lett.
A Pp. 81. § (1) bekezdés szerint kellett a bíróságoknak a perköltség viselése felől a pernyertesség arányának figyelembe vételével határozni. A felperes 6 044 580 - 1 547 333 - 30 000 = 4 467 247 forint összegben lett pervesztes. A pervesztesség-pernyertesség aránya így a felperesre terhesebben 80%, a perköltség és illeték számításának alapja pedig 4 467 247 forint. A felperest terhelő perköltség ennek 5%-a, 227 860 forint lenne, azonban az első fokú ítélet szerint fizetési kötelezettsége 62 500 forint az alperes javára. A felperes javára perköltség nem állapítható meg.
Az alperes pervesztessége arányában a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles az állam által előlegezett illetéket viselni, ezért 4 467 247 forint 6%-ára, azaz 273 432 forintra leszállította az elsőfokú illeték összegét.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a perköltség és illeték vonatkozásában a kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte.
Hivatkozása szerint a bíróságok hibásan ítélték meg a pernyertesség-pervesztesség arányát. A jogerős ítélet ezért a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontjába, 25. § (1) bekezdésébe, 78. § (1) bekezdésébe, 81. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az elsődleges kereseti kérelme tekintetében nem lett ugyan pernyertes, de a másodlagos kérelme tekintetében igen. A kereseti kérelmei pedig vagylagosak voltak, ezért a pernyertesség arányát nem kellett volna a két kereset vonatkozásában külön-külön vizsgálni.
Az elsődleges kereset a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodás érvénytelenségének megállapítására irányult, és mint ilyen, alapvetően nem pénzkövetelés volt, azt csak másodlagosan kérte. Ezért azt a Pp. 25. § (1) bekezdés alkalmazásával kellett volna elbírálni, mivel a nem pénzkövetelés iránt indított perben kijelentette, hogy a per tárgya helyett meghatározott pénzösszeget is elfogad. Ezért a pertárgy értékének meghatározása szempontjából a követelt tőkeösszeget kellett volna alapul venni, azaz 1 547 333 forintot. Pervesztes kizárólag csak 30 000 forintban lett, ezért túlnyomórészt pernyertes (98,07%-ban) lett. Megilleti tehát a megbízási szerződés alapján kikötött 500 000 Ft + áfa, azaz 625 000 forint munkadíjból 612 937 forint, melynek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Amennyiben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a pertárgy értékét az egy évi átlagkereset összegében, a felperesnek az alperes teljesítését elismerő nyilatkozatát mint kereset leszállítását úgy kellett volna értékelnie, hogy a felperes e keresettől elállt, melynek következtében az Itv. 58. § (2) bekezdés alapján az illeték csak a peres illeték 30%-a. Ezért a le nem rótt és 30%-ra mérsékelt 27 311 forint összegű illeték 98,07%-át, azaz 26 784 forintot az alperesnek kell megfizetnie, míg 527 forintot a felperesnek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.</a> még irányadó rendelkezése alapján bírálta el [271. § (1) bek. c) pont].
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben alapos.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes kereseti kérelmei mire irányultak: a felperes elsődlegesen a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó közös megegyezésre irányuló megállapodás érvénytelenségét, ennek jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) és (5) bekezdés alkalmazását kérte. Arra az esetre, ha ezen kereseti kérelmének a bíróság nem adna helyt, másodlagosan elmaradt járandóságai 1 547 333 forintban történő megfizetését kérte. A felperes arra helyesen hivatkozott, hogy ezen kereseti kérelmei vagylagosak voltak, ezért az Itv. 40. § (2) bekezdés alapján illetéket azon kérelem után kell fizetnie, amely után a legmagasabb illeték jár.
Az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában helytállóan állapították meg a bíróságok a pertárgyértéket az egy évi átlagkereset összegében, azaz 6 044 580 forint összegben [Pp. 24. § (2) bek. b) pont], míg a másodlagos kereseti kérelemben foglalt pénzkövetelés az ezen keresetnek a pertárgyértéke, azaz 1 547 333 forint. Ebből következően első fokon elsődlegesen az egy évi átlagkereset a illeték számításának az alapja [Itv. 39. § (1) és (2) bek., 42. § (1) bek. a) pont].
A felperes azonban az alperes per alatti teljesítésére tekintettel a 6 044 580 forinthoz képest 1 517 333 forintban, azaz 25%-ban lett pernyertes. A felperesnek ezért a 6 044 580 forint pertárgyérték után az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt 6% mértékű illeték, azaz 362 700 forint 75%-át kell viselnie 272 000 forint összegben.
A perbeli esetben az Itv. 58. § (1) bekezdése nem alkalmazható. A felperes vagylagos kereseti kérelmeket terjesztett elő, és bár a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában túlnyomórészt pernyertes lett, de az alperes teljesítése ellenére ezen kereseti kérelmétől nem állt el a perben.
Miután a felperes nagyobb részt (75%-ban) pervesztes lett, ezért perköltség első fokon nem illeti meg, viszont köteles pervesztessége arányában az elsőfokú alperesi perköltséget viselni, melynek összegét az alperes sem fellebbezéssel, sem felülvizsgálattal nem támadta.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú illeték viselésére vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes által viselendő elsőfokú illeték összegét 272 000 forintra leszállította.
A felperes fellebbezése és felülvizsgálati kérelme túlnyomórészt alaptalan volt, ezért kötelezte a Kúria a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján a fellebbezési [Itv. 46. § (1) bek.] és a felülvizsgálati eljárási illeték [Itv. 50. § (1) bek.] megfizetésére a fellebbezéssel és felülvizsgálattal érintett összegeket alapul véve (613 000 forint és 272 900 forint, kerekítve 886 000 forint).
A túlnyomórészt pervesztes felperes köteles az alperes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján.