adozona.hu
AVI 2013.9.101
AVI 2013.9.101
Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan csak akkor vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakba keletkezett (2003. évi XCII. tv. 109. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001-2005. évekre terjedő időszakban üzletrészeket vásárolt gazdasági társaságban, lakáshitel törlesztésére és nagy összegű tagi hitel, illetve biztosítási díj fizetésére fordított pénzösszeget, valamint négytagú család megélhetését biztosította. Az elsőfokú adóhatóság a fenti adóévek vonatkozásában a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatát végezte, melynek eredményeként a felperes terhére 23 167 011 Ft adókülönbözetet állapított meg és ehhez igazodódó adóbírságot szabott ki, v...
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. március 13-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adóhatóság a tényállást maradéktalanul feltárta, és azt kellően bizonyította; az ellenőrzés megállapításai alapjául szolgáló bevallásokat, munkáltatói adatszolgáltatásokat, banki számlakivonatokat, adásvételi szerződéseket, hitelszerződést, biztosítói adatszolgáltatásokat, a közlekedési igazgatási és nyilvántartási főosztály adatszolgáltatását, az S. Kft. taggyűlési jegyzőkönyvét, a 2004. december 7-i apport listát, bérleti szerződést, tagi kölcsönszerződést, valamint az egyéb rendelkezésre álló adatokat megfelelően mérlegelte és értékelte.
A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes kiadásai lényegesen meghaladták bevételeit, ami megalapozta a becslési eljárás alkalmazását. Utalt arra, hogy a felperes és házastársa adóvizsgálata egy időben folyt, a felperes feleségénél 2001., 2003. és 2005. években meghatározott forrástöbblet a felperesnél került figyelembevételre.
A Fővárosi Bíróság tételesen és részletesen indokolta a Renault Laguna személygépkocsi, mint apport értékének helyreállításával kapcsolatos, a biztosító befizetéseket érintő, illetve az ingatlanvásárlással kapcsolatos felperesi előadást. Ugyancsak értékelte az F. Kft.-ben lévő üzletrész eladásának a tőzsdei értékpapír értékesítésével kapcsolatos, valamint a G. Kft.-vel összefüggő törzstőke-rész kifizetés, továbbá a Renault Laguna gépjármű roncsértékesítésének kérdését. Megállapította, hogy a felperes a becslési eljárás folytatásáról az ellenőrzési jegyzőkönyvből értesülhetett, arra észrevételt tehetett, illetve fellebbezést nyújthatott be. Az adóhatóság az S. Kft.-nél folytatott kapcsolódó vizsgálat eredményét ellenőrzési jegyzőkönyvében ismertette és megállapításokat tett a B. Water társaság által nyújtott kölcsön, valamint a B. Kft.-hez kapcsolódóan a Bank részéről nyújtott hitel, továbbá a Regulus DD kifizetése, valamint a G. Kft.-vel összefüggésben nyújtott kölcsön vonatkozásában.
A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést a felperesnek kellett volna hitelt érdemlően bizonyítania.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1) bekezdésére hivatkozással annak hatályon kívül helyezését, továbbá a Fővárosi Bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmének mellékletében tételesen felsorolta minden vizsgált adóév vonatkozásában azokat a tételeket, melyeket álláspontja szerint az adóhatóság tévesen kétszer számolt el kiadásként. A felperesi számítás szerint ennek figyelembevétele esetén a megállapított adókülönbözet jelentősen csökkenne. Kiemelte, hogy külön kiadásként nevesítette az adóhatóság a biztosítási összegeket, holott az a megélhetési költségek között is szerepelt. Ugyanilyen jellegű tévedésre hivatkozott a 2004. évi lakáshitel törlesztés vonatkozásában. Kifogásolta továbbá, hogy az adóhatóság minden esetben a legmagasabb szja adókulcs figyelembevételével számolt, mintha a felperesnek kizárólag munkabér jellegű jövedelme lett volna.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte előadva, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében csak olyan kifogásokat terjesztett elő, amelyek keresetének nem voltak részei. Az egyetlen kivétel az D. Egészségpénztár, az I. Biztosító és az A. Biztosító általi befizetések kétszeres értékelését kifogásolja. E körben előadta, hogy a felperestől 2007. április 24-én felvett nyilatkozat 5. és 6. oldalán található táblázatnak megfelelően került sor a kiadások számítására. Állította, hogy az A., A., I. és D. Biztosítóknak fizetett díjakat évente egyszer vették figyelembe függetlenül a gépkocsi biztosítás költségeitől, amiről a felperes a rezsiköltséggel összevontan évenként összeget megadva nyilatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 108. § (2) bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az Art. 109. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg.
Az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra a VII. Fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan csak akkor vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet jogszerűségét csak azon kérdéseket illetően vizsgálhatta, amelyek a kereseti előadás részét képezték. A jogerős ítélet - erre irányuló kereset hiányában - nem tartalmazott megállapítást arra vonatkozóan, hogy a felperes adókötelezettsége mely szja adókulcs figyelembevételével került megállapításra. Ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság sem tehetett megállapítást.
A felperes - a felülvizsgálati kérelmében előadott módon - nem kifogásolta a kiadások kétszeres figyelembevételét sem. Kereseti kérelmében kizárólag a D. Egészségpénztár, az I. Biztosító és az A. Biztosító általi befizetések kétszeres értékelése vonatkozásában tett előadást. E körben a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet indokolása 7. oldal 4. bekezdésében foglaltak megalapozottak és jogszerűek-e.
A Fővárosi Bíróság e vonatkozásában azt emelte ki, hogy a kiadás összegét a felperes jelölte meg nyilatkozatában, amit az adóhatóság a nélkül fogadott el, hogy azt bármilyen módon korrigálta volna. A Fővárosi Bíróság rámutatott arra, hogy e kiadási összegek nem tartalmazhatták a biztosítás költségét tekintettel arra, hogy pl. 2004-ben a felperes lakáshitel törlesztésére 6 879 110 Ft-ot, 2005-ben biztosításra közel 6 millió Ft-ot költött, miközben az ezekben az években az általa megjelölt kiadás összege 5 millió, illetve 5 600 000 Ft volt. Az ellenőrzési jegyzőkönyv és a felperes nyilatkozata összevetéséből megállapítható, hogy a nyilatkozatban szereplő "rezsire, biztosítások" címszó alatt megjelölt összegek nem foglalhatták magukban a felperes által biztosító intézetekhez teljesített befizetéseket. A felperes - ahogyan azt a Fővárosi Bíróság ítéletében helyesen állapította meg - 2005. évre rezsire, illetve biztosításokra összesen 3 millió Ft-ot jelölt meg, ugyanakkor ebben az évben közel 6 millió Ft-ot költött biztosításra (adóellenőrzési jegyzőkönyv 6. oldal utolsó bekezdése).
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget annak megállapítására, hogy a Fővárosi Bíróság a felperes kiadásainak összegét okszerűtlenül mérlegelte, és a Fővárosi Bíróság ítéletének e részét is jogszerűnek találta.
A jogerős ítélet a kifejtettekre figyelemmel nem ellentétes az Art. 108. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.377/2009.)