adozona.hu
BH+ 2013.9.392
BH+ 2013.9.392
A kormánytisztviselő indokolás nélküli felmentése tárgyában indított perben az ügy érdemi elbírálásához olyan uniós szabályok értelmezése szükséges, amelyekkel kapcsolatban a bíróság másik perben már előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Erre tekintettel a bíróság a per tárgyalását felfüggesztette az Európai Unió Bírósága döntésének közzétételéig [Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke, 51. cikk (1) bekezdése, Pp. 152. § (2) bekezdés, 155/A. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a tartós külszolgálatát, majd ezt követően a kormánytisztviselői jogviszonyát, és emiatt 2010. augusztus 1-jétől 2010. október 3-áig terjedő időszakra járó illetmény és 36 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánykártérítés iránti igényt jelentett be kamataival együtt. Hivatkozása szerint a kormánytisztviselői jogviszonyát megszüntető, indokolás nélküli felmentése jogellenes, továbbá hivatkozo...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása nem ütközött a köztisztviselők tartós külszolgálatáról szóló 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet 18. § (2) bekezdésébe, a 20. § (1) bekezdés g) pontjába, és a 21. § (1) és (5) bekezdésébe. Ezért arra is figyelemmel, hogy a bíróság nem mérlegelheti a különösen fontos szolgálati érdek fogalmát, a kihelyezés megszüntetése nem jogellenes. A munkaügyi bíróság nem találta bizonyítottnak a rendeltetésellenes joggyakorlást, és a felperes további devizaellátmányra irányuló követelését is megalapozatlannak minősítette. A kormánytisztviselői jogviszonyt az alperes megszüntethette indokolás nélkül, mert az Alkotmánybíróság határozata a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját 2011. május 31-ével semmisítette meg, a fentiek szerint az alperes a felperes felmentéséről jogszerűen hozott döntést a hatályos jogszabály szerint.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a különösen fontos szolgálati érdekből való kihelyezés visszavonást az elsőfokú bírósággal egyező indokkal találta jogszerűnek, míg a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetésére vonatkozóan szintén arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság 2011. május 31-ével semmisítette meg a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, és keresetének helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan a törvényszék új eljárásra utasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a köztársasági elnök hatáskörét, a kihelyezés visszavonása indokolás nélkül jogellenes. Álláspontja szerint a bíróság köteles vizsgálni a különösen fontos szolgálati érdek fennállását; továbbá nem alkalmazhat alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályt [Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pont].
A fentieken túl hivatkozott az Alaptörvényre, valamint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének lehetőségére.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendeletre és arra is hivatkozással, hogy a kihelyezés visszavonása indokainak közlése nem azonos az egyéb jogviszonyokban meglévő indokolási kötelezettséggel. Álláspontja szerint a felperes felmentésekor a Kjtv. 8. § (1) bekezdés b) pontja hatályos és alkalmazható volt. Előadta továbbá, hogy a felperes a Pp. 272. § (2) bekezdésébe és a 273. § (5) bekezdésébe ütközően indítványozott előzetes döntéshozatali eljárást.
A Kúria a per tárgyalását egy megelőző ügyben az Európai Unió Bíróságánál kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott döntés közzétételéig felfüggesztette.
A hivatkozott ügyben a Kúria a jelen ügyet is érintő alábbi kérdéseket jelölte meg:
1. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ennek az indokolatlan elbocsátás elleni védelemre vonatkozó rendelkezése arra tekintet nélkül alkalmazandó, hogy a tagállam a Módosított Európai Szociális Charta 24. cikkét nem ismerte el magára nézve kötelezőnek.
2. Ha igen, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az "indokolatlan elbocsátás" fogalmával megegyező az a tagállami rendelkezés, amely szerint a kormánytisztviselő felmentésekor nem kell vele közölni a döntés indokát.
3. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 30. cikkének "az uniós joggal, valamint a nemzeti szabályokkal és gyakorlattal összhangban" szövegrészét úgy kell-e értelmezni, hogy a tagállam a jogszabályban meghatározhat olyan kivételes személyi kört, akik jogviszonya megszüntetésénél nem kell alkalmazni a 30. cikket.
4. Az 1-3. számig feltett kérdések függvényében az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének 1. bekezdését kormánytisztviselőre vonatkozóan úgy kell-e értelmezni, hogy a 30. cikkel ellentétes tagállami szabályozást a tagállami bíróságnak figyelmen kívül kell hagyni.
A Kúria az előtte folyó eljárásban bizonyított tények alapján felmerült jogkérdésben más polgári perben a jogviszony minősítése szempontjából a Pp. 155/A. § alapján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Erre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy jelen ügyben és az említett uniós szabályok értelmezése szükséges, mert ettől függ az ügy érdemi eldöntése, ezért a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján az Európai Unió Bírósága döntésének közzétételéig a per tárgyalását felfüggesztette figyelemmel a 3/2005. (XI. 14.) PK-KK véleményben foglaltakra. (Kúria Mfv. I. 10.633/2012.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Kiss Dániel Bálint ügyvéd (Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda) által képviselt felperesnek a dr. Pál Lajos ügyvéd (Pál és Kozma Ügyvédi Iroda) által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 6. M. 3959/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49. Mf. 638.367/2011/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
A végzés ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 6. M. 3959/2010/11. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes eljárása nem ütközött a köztisztviselők tartós külszolgálatáról szóló 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet 18. § (2) bekezdésébe, a 20. § (1) bekezdés g) pontba, és a 21. § (1) és (5) bekezdésébe. Ezért arra is figyelemmel, hogy a bíróság nem mérlegelheti a különösen fontos szolgálati érdek fogalmát, a kihelyezés megszüntetése nem jogellenes. A munkaügyi bíróság nem találta bizonyítottnak a rendeltetésellenes joggyakorlást, és a felperes további devizaellátmányra irányuló követelését is megalapozatlannak minősítette. A kormánytisztviselői jogviszonyt továbbá az alperes megszüntethette indokolás nélkül, mert az Alkotmánybíróság határozata a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját 2010. május 30-ával semmisítette meg, a fentiek szerint az alperes a felperes felmentéséről jogszerűen hozott döntést a hatályos jogszabály szerint.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49. Mf. 638.367/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest terhelő illeték összegét leszállította.
A másodfokú bíróság a különösen fontos szolgálati érdekből való kihelyezés visszavonást az elsőfokú bírósággal egyező indokkal találta jogszerűnek, míg a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetésére vonatkozóan arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság 2011. május 31-ével semmisítette meg a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, és keresetének helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan a Fővárosi Törvényszék új eljárásra utasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a köztársasági elnök hatáskörét, a kihelyezés visszavonása indokolás nélkül jogellenes. Álláspontja szerint a bíróság köteles vizsgálni a különösen fontos szolgálati érdek fennállását; továbbá nem alkalmazhat alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályt [Ktjv. 8. § (1) bek. b) pont].
A fentieken túl hivatkozott az Alaptörvényre, valamint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének lehetőségére. Az 5. sorszámú beadványában az említett eljárásra okot adó kérdéseket is megfogalmazott.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a 104/2003. (VII. 18.) Kormányrendeletre és arra is hivatkozással, hogy a kihelyezés visszavonása indokainak közlése nem azonos az egyéb jogviszonyokban meglévő indokolási kötelezettséggel. Álláspontja szerint a felperes felmentésekor a Kjtv. 8. § (1) bekezdés b) pontja hatályos és alkalmazható volt. Előadta továbbá, hogy a felperes a Pp. 272. § (2) bekezdésébe és a 273. § (5) bekezdésébe ütközően indítványozott előzetes döntéshozatali eljárást.
A Kúria a per tárgyalását az Mfv. I. 10.072/2013/6. számon, az Európai Unió Bíróságánál kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott döntés közzétételéig felfüggesztette.
Ebben az ügyben a Kúria a jelen ügyet is érintő alábbi kérdéseket jelölte meg:
1.) Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ennek az indokolatlan elbocsátás elleni védelemre vonatkozó rendelkezése arra tekintet nélkül alkalmazandó, hogy a tagállam a Módosított Európai Szociális Charta 24. cikkét nem ismerte el magára nézve kötelezőnek.
2.) Ha igen, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az "indokolatlan elbocsátás" fogalmával megegyező az a tagállami rendelkezés, amely szerint a kormánytisztviselő felmentésekor nem kell vele közölni a döntés indokát.
3.) Az Európai Unió Alapjogi Chartája 30. cikkének "az uniós joggal, valamint a nemzeti szabályokkal és gyakorlattal összhangban" szövegrészét úgy kell-e értelmezni, hogy a tagállam a jogszabályban meghatározhat olyan kivételes személyi kört, akik jogviszonya megszüntetésénél nem kell alkalmazni a 30. cikket.
4.) Az 1-3. számig feltett kérdések függvényében az Európai Unió Alapjogi Chartája 51. cikkének 1. bekezdését kormánytisztviselőre vonatkozóan úgy kell-e értelmezni, hogy a 30. cikkel ellentétes tagállami szabályozást a tagállami bíróságnak figyelmen kívül kell hagyni.
A Kúria az előtte folyó eljárásban bizonyított tények alapján felmerült jogkérdésben más polgári perben a jogviszony minősítése szempontjából a Pp. 155/A. § alapján előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Úgy ítélte meg, hogy jelen ügyben az említett uniós szabályok értelmezése szükséges, mert ettől függ az ügy érdemi eldöntése, ezért a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján az Európai Unió Bírósága döntésének közzétételéig a per tárgyalását felfüggesztette figyelemmel a 3/2005. (XI. 14.) PK-KK véleményben foglaltakra.