BH+ 2013.9.385

Felszámolás kezdő időpontját követően az ügyvezető által jogosulatlanul nyitott bankszámla és az arról ugyan csak jogosulatlanul felvett pénzösszegek tekintetében a bank kártérítési felelősségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 339. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet 3. § (3) bek., 7. § (12) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes felszámolását a bíróság a Cégközlöny 2007. évi 23. számában tette közzé; a felszámolás kezdő időpontja 2007. június 7-e. Ennek tényét a cégnyilvántartásba 2007. június 15-én jegyezték be.
A felszámolás kezdő időpontját megelőzően a felperes ügyvezetője S. Z. volt, aki 2007. június 12-én bankszámlaszerződést kötött az alperessel. A bankszámla megnyitásakor S. Z. átadta az alperesnek aláírási címpéldányát,...

BH+ 2013.9.385 Felszámolás kezdő időpontját követően az ügyvezető által jogosulatlanul nyitott bankszámla és az arról ugyan csak jogosulatlanul felvett pénzösszegek tekintetében a bank kártérítési felelősségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 339. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet 3. § (3) bek., 7. § (12) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes felszámolását a bíróság a Cégközlöny 2007. évi 23. számában tette közzé; a felszámolás kezdő időpontja 2007. június 7-e. Ennek tényét a cégnyilvántartásba 2007. június 15-én jegyezték be.
A felszámolás kezdő időpontját megelőzően a felperes ügyvezetője S. Z. volt, aki 2007. június 12-én bankszámlaszerződést kötött az alperessel. A bankszámla megnyitásakor S. Z. átadta az alperesnek aláírási címpéldányát, továbbá egy cégkivonatot, amelynek adatai között a felszámolás tényét még nem tüntették fel. E bankszámlára a felperessel korábban szerződést kötött T. Kft., valamint a D. Kft. különböző összegeket utaltak át, amelyből az alperes S. Z.-nek 2007. augusztus 1-jéig 28 090 000 Ft-ot kifizetett, s zárlati terhelés címén 69 831 Ft-ot is levont.
S. Z. az alperesnél nyitott bankszámláról a felperes nevében felvett összegekkel nem számolt el. A felszámolóként kijelölt T. Kft. a bankszámla megnyitásáról csak azt követően szerzett tudomást, hogy a volt ügyvezető 2007. augusztus 21-én kétszeri felszólítást követően iratátadási kötelezettsége teljesítését megkezdte.
A felszámoló 2007. szeptember 14-én kelt, az alpereshez 2007. szeptember 19-én érkezett levelében tájékoztatta az alperest a felszámolás közzétételéről, és kérte a bankszámla vonatkozásában eddig rendelkező személy rendelkezési jogának felfüggesztését, valamint a bankszámlakivonatoknak a továbbiakban új levelezési címre történő megküldését. A bankszámla megszüntetésére végül 2008 februárjában került sor.
A felperes kereseti kérelmében arra kérte a bíróságot, kötelezze az alperest kártérítés jogcímén 28 159 831 Ft, valamint ennek kamata megfizetésére. Azzal érvelt, hogy S. Z. a bankszámlaszerződés megkötésekor a felperes képviseletére már nem volt jogosult, álképviselőként járt el, eljárását nem hagyta jóvá, a szerződés nem jött létre. A bankszámlára befizetett összegek felszámolási vagyonához tartoznak, mellyel 2007. június 7-től a felszámoló rendelkezhetett. Az alperes jogellenes magatartást tanúsított azzal, hogy nem győződött meg arról, ki jogosult a felperes képviseletére. Az alperes a korábbi vezető tisztségviselő részére jogosulatlanul fizetett ki összegeket, mellyel ok-okozati összefüggésben érte a felperest a 28 159 831 Ft nagyságú kár.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperessel egyezően úgy látta, bankszámlaszerződés nem jött létre. A bankszámla megnyitásakor azonban úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezéseit megtartotta, a felperes adatait 30 napnál nem régebbi okirattal igazolta, s a felszámolás tényét a cégjegyzék sem tartalmazta. Nem elvárható, hogy a Cégközlönyt napi szinten olvassa, arra is figyelemmel, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 29. § g) pontja alapján a felszámolásról a bíróságnak a bankszámlát vezető pénzforgalmi szolgáltatót egyébként értesítenie kell, másrészt pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 26. § (2) bekezdéséből következően a Cégközlönyben való közzététellel egyidejűleg a felperes felszámolása tényének a cégjegyzékben is meg kell jelennie. Ezzel szemben a felperes terhére kell értékelni, s felelőssége esetén kármegosztásra ad alapot, hogy a felszámoló csak késedelmesen, 2007. szeptember 14-ei keltezésű levelében kereste meg őt, és S. Z. ellen sem élt bejelentéssel. Hivatkozott arra, ezt megelőzően az adós székhelyére a bankszámlakivonatokat megküldte. Vitatta végül azt is, hogy a hozzá került pénzösszeg a felszámolási vagyon részét képezi.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 28 159 831 Ft-ot és ennek járulékait. Úgy foglalt állást, 2007. szeptember 14-én megtett nyilatkozatával a felszámoló az álképviselő volt ügyvezető által kötött szerződést jóváhagyta, az visszamenőleges hatállyal létrejött. Az alperes szerződésszegést követett el azzal, hogy bankszámla felett rendelkezni nem jogosult személytől fogadott el megbízást, mellyel összefüggésben a felperest kár érte, amit megtéríteni köteles. Úgy ítélte meg, kármegosztásnak nincs helye, a felszámoló esetleges felróható magatartásával összefüggésben keletkezett kárt ugyanis nem a felperesnek, hanem a felszámolónak kell megtérítenie.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felszámoló biztos által írt levél a szerződés utólagos jóváhagyására irányuló határozott nyilatkozatot nem tartalmaz, a felperes a perben is azt a véleményt képviselte, hogy a szerződés nem jött létre, ekként a megyei bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes szerződésszegésből eredő kártérítési felelőssége fennáll. A felek között csak a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kerülhet sor elszámolásra, azonban az alperes a felperes rovására jogalap nélküli vagyoni előnyhöz nem jutott, így vele szemben fizetési kötelezettsége ezen a jogcímen sincs.
Ez ellen az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság a 2009. június 2-án meghozott végzésével az ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Úgy ítélte meg, az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a befolyt pénzösszegek nem tartoztak a felperes felszámolási vagyonába. Egyetértett a jogerős ítéletet hozó bírósággal abban, hogy a felek között a perbehozott bankszámlaszerződés nem jött létre, a felperes a szerződést utólag nem hagyta jóvá. Az alperes nem volt sem jogosult, sem köteles arra, hogy a felperes pénzeszközeit birtokolja, használja és kezelje, azok terhére kifizetési megbízásokat teljesítsen. A felperest kár érte, mert vagyonában értékcsökkenés következett be. Ebben az összefüggésében szükséges vizsgálni azt, hogy a kár csak az álképviselő jogellenes magatartásával van-e okozati összefüggésben, vagy ebben az alperes mulasztása is közrehatott-e, illetve van-e mód kármegosztás alkalmazására. A Legfelsőbb Bíróság leszögezte azt is, a magát kötelemben állónak tekintő alperestől nyilvánvalóan elvárható, hogy a bankszámláról történő kifizetéseknél az R. szerint járjon el, de legalábbis meggyőződjék arról, hogy az, aki a pénzösszeg kifizetését kéri - figyelemmel a Cstv. 34. § (2) bekezdésére is - erre jogosultnak tekinthető-e.
Ezt követően az ítélőtábla a 2009. november 18-án meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Hangsúlyozta, bár a felperes a felszámolási vagyon részét képező pénzösszeghez nem jutott hozzá, amellyel okozati összefüggésben kára keletkezett, azonban ez nincs oksági kapcsolatban az alperes magatartásával. Az alperes a R.-ben foglalt jogszabályi kötelezettségének eleget tett, tőle nem várható el, hogy naponta figyelemmel kísérje a Cégközlönyben megjelenő adatokat. Megítélése szerint a létre nem jött szerződésekre az érvénytelen szerződésekre vonatkozó jogkövetkezményeket kell alkalmazni, tehát az eredeti állapotot kell helyreállítani. A kifizetett összegeket azoknak kell visszautalni, akik azt az alpereshez utalták, nem pedig a felperesnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak indokaival nagyrészt egyetértett. Abból indult ki, a felek között kötelmet keletkeztető szerződéses jogviszony nem jött létre, az aláírás időpontjában S. Z. képviseleti jogosultsága nem állt fenn. A felperes az álképviselő eljárását nem hagyta jóvá, így annak cselekménye által nem vált jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Az alperesnek nem állt fenn olyan kötelmi hatályú kötelezettsége, hogy a felperesnek az annak nevére megkötött bankszámláján jóváírt összeget visszafizesse, s ezzel összhangban a felperest sem illette meg olyan jogosultság, amelynek ténybeli alapján az alperestől a birtokába került bankszámlapénz kifizetését követelhette. Az a további következmény, hogy a bankszámlán elhelyezett pénzösszegnek megfelelő pénzbeli szolgáltatást S. Z.-tól, vagy az esetleg nem hatályos teljesítést nyújtó harmadik személyektől követelheti, a felek jogviszonyát nem érinti.
A jogerős ítéletet hozó bíróság szerint a felperest kár a bankszámlaszerződés megkötésével, illetve a számlanyitással nem érte, az abból eredt, hogy a felperes nevében eljáró álképviselő a felperesnek járó pénzbeli szolgáltatásként átutalt összegeket jogosulatlanul felvette, amellyel meghiúsult az a lehetőség, hogy az alperes e harmadik személyeknek ezt a pénz visszatérítse, másrészt pedig azáltal, hogy a korábbi vezető tisztségviselő nem számolt el. A károsodáshoz vezető folyamat a pénzbeli szolgáltatásnak a bankszámlára történő átutalásával kezdődött meg. Annak elbírálása, hogy a bankszámlapénz a Cstv. 4. § (1) bekezdése szerint a felszámolás körébe tartozik-e, nem a felek egymás közötti jogviszonyába tartozó kérdés, mert az elsősorban attól vált függővé, hogy S. Z. a felperes irányába elszámolási kötelezettségének eleget tesz-e, s a harmadik személyek utalása a felperesnek történő teljesítés hatályát kiváltó cselekménynek minősül-e, vagy mindezek hiányában ez az összeg továbbra is szerződéses követelésként (vagyoni értékű jogként) tartozik a felszámolási vagyon körébe. Mindezekből következően nem volt jelentősége annak, hogy az alperestől, mint pénzintézettől mennyiben volt elvárható a Cégközlöny adatainak napi rendszerességű követése. Megjegyezte végül, nem létező szerződés esetén a Ptk. 237. §-ában foglaltak nem irányadók, így nem az érvénytelenség jogkövetkezményeit, hanem a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó, a Ptk. 361. §-ában foglalt rendelkezést kell a harmadik személyek által átadott pénzösszeg visszafizetésére alkalmazni; mindennek azonban a per érdemét tekintve nem volt jelentősége.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a Kúriát, a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és keresetének adjon helyt. Álláspontja szerint az ítélőtábla nem volt tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében írt szempontokra. Az ítélet sérti a Cstv. 34. § (2) bekezdését, mely szerint a felszámolás kezdő napját követően az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot kizárólag a felszámoló tehet. Az eljárt bíróságok nem foglalkoztak ugyanakkor azzal, hogy a különböző időpontokban és személyektől származó pénzösszegeket az alperes milyen jogcímen és miért fizette ki S. Z.-nek. A felperes szerint a jogerős ítélet az R. 7. § (12) és (13) bekezdésébe is ütközik, mert felszámolás alatt álló számlatulajdonos bankszámlája, ügyfélszámlája feletti rendelkezés a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételét követő naptól csak a felszámolótól fogadható el, másrészt pedig a számla felett az igazolt felszámoló által bejelentett rendelkezésre jogosult a számlatulajdonos "felszámolás alatt" toldattal ellátott neve megjelölésével rendelkezhet. Hangsúlyozta, az alperesnek észlelnie kellett volna, hogy jogviszony hiányában hozzá pénz érkezett, a felperest nyilatkozatra kellett volna felhívnia, de a nála lévő pénzt semmiképpen nem fizethette volna ki jogosulatlan személynek. A kárként jelentkező pénzösszegek a felszámolási vagyonba tartoztak, a kár és az alperes magatartása - a rá, mint pénzintézetre vonatkozó szabályok megszegése - között az ok-okozati összefüggés fennáll.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria az ítélőtábla ítéletét a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az a felhozott okokból jogszabálysértő.
A perben eldöntendő kérdés az volt, fennáll-e az alperes kártérítési felelőssége. Ehhez az alperes jogellenes magatartása, a bekövetkezett kár, a kettő közötti okozati összefüggés, valamint az szükséges, hogy a károkozó ne tudja sikerrel bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti: a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében állást foglalt abban, a perbeli bankszámlára befolyt követelések a felszámolási vagyon részei, a felperes vagyonában értékcsökkenés következett be, őt kár érte. Ehhez az iránymutatáshoz az első- és a másodfokú bíróságok mindaddig kötve vannak, amíg a megismételt eljárásban új tények, új bizonyítékok ezt meg nem döntik (EBH 2006.1414.). Jelen esetben ilyen új körülmények nem merültek fel, ezért a Kúria sem látott lehetőséget arra, hogy a korábbiakhoz képest eltérő következtetésre jusson.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján nem volt vitás, a felperes részéről a felszámolás kezdő időpontját követően bankszámla- szerződés megkötésére kizárólag a felszámoló volt jogosult, az alperes bankszámlára vonatkozó rendelkezést S. Z.-tól nem fogadhatott volna el, szabálytalanul adott megbízást teljesített.
A másodfokú bíróság a kereseti kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a felperest ért kár nincs okozati összefüggésben a bankszámlaszerződés megkötésével, illetőleg a számlanyitással; a kár azáltal következett be, hogy a felperes nevében eljárt álképviselő az átutalt összegeket jogosulatlanul felvette, majd azokkal nem számolt el.
A Kúria ezzel szemben úgy ítélte meg, a kár közvetlenül azzal következett be, hogy a bankszámla felett rendelkezésre nem jogosult személy különböző pénzösszegeket felvett, az ehhez vezető oksági láncolatot azonban a bankszámlaszerződés megkötése indította meg. Ebből következően az ítélőtábla tévesen alapította döntését értékelhető okozati összefüggés hiányára.
A Kúria ezt követően azt vizsgálta, az alperes a kártérítési felelősség alól magát ki tudta-e menteni. E vonatkozásban, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatában is rámutatott, az R. rendelkezéseiből kellett kiindulni.
Az R. a bankszámlanyitást, illetve a számla feletti rendelkezést illetően eltérő követelményt fogalmaz meg. Az R. 3.§ (3) bekezdése szerint pénzforgalmi bankszámlát egy jogi személy gazdasági társaság 30 napnál nem régebbi cégkivonat bemutatásával nyithat. Miután a cégjegyzék még az ügyvezetőt tüntette fel a cég törvényes képviselőjének az alperes a bankszámla nyitásakor úgy járt el, ahogy azt a R. előírja, ahogy az elvárható volt tőle. A bankszámla feletti rendelkezésnél azonban az R. 7. § (12) bekezdése azt tartalmazza, hogy a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételét követő naptól a pénzügyi intézmény csak a felszámolótól fogadhat el rendelkezést, tehát 2007. június 7-étől kezdődően a kifizetésre csak a felszámoló intézkedésére kerülhetett volna sor. A cég felszámolás alá kerülését pedig az alperesnek észlelnie kellett volna, figyelemmel az R.-ben írtakra. A hivatkozott rendelkezés nem vitásan a Ctv. szabályainál szigorúbb elvárást fogalmaz meg, de az R. a Ctv.-hez képest lex speciális szabálynak minősül. Emiatt a Kúria álláspontja szerint az alperes kártérítési felelőssége alól nem tudta kimenteni magát.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a kár bekövetkeztében az elvárható magatartást elmulasztó károsult, maga a felperes is közrehatott. Eltérő jogi álláspontjuk folytán az eljárt bíróságok ebben a kérdésben nem döntöttek, s a Kúria sincs abban a helyzetben, hogy érdemi döntést hozzon.
Mindezek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az átutalt összegek felvételének időpontjára is tekintettel azt kell vizsgálni, a felperes kárával önhibája is oksági viszonyban van-e, lehetőség van-e kármegosztás alkalmazására, s ha igen, úgy mennyiben. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes képviseletére a felszámoló volt jogosult, annak esetleges mulasztásai a felperes terhére esnek. (Kúria Gfv. VII. 30.367/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pest Megyei Bíróságnál 6.G.40.110/2007. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.460/2011/11. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság 19. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, s az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A feleknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 300 000 - 300 000 (Háromszázezer-Háromszázezer) Ft-ban, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket 2 816 000 (Kettőmillió-nyolcszáztizenhatezer) Ft-ban állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes felszámolását a Fővárosi Bíróság a Cégközlöny 2007. évi 23. számában tette közzé; a felszámolás kezdő időpontja 2007. június 7-e. Ennek tényét a cégnyilvántartásba 2007. június 15-én jegyezték be.
A felszámolás kezdő időpontját megelőzően a felperes ügyvezetője S. Z. volt, aki 2007. június 12-én bankszámlaszerződést kötött az alperessel. A bankszámla megnyitásakor S. Z. átadta az alperesnek aláírási címpéldányát, továbbá egy cégkivonatot, amelynek adatai között a felszámolás tényét még nem tüntették fel. E bankszámlára a felperessel korábban szerződést kötött Tamás és Zsolt Kft., valamint a D. Kft. különböző összegeket utaltak át, amelyből az alperes S. Z.-nak 2007. augusztus 1-jéig 28 090 000 Ft-ot kifizetett, s zárlati terhelés címén 69 831 Ft-ot is levont.
S. Z. az alperesnél nyitott bankszámláról a felperes nevében felvett összegekkel nem számolt el. A felszámolóként kijelölt T. Kft. a bankszámla megnyitásáról csak azt követően szerzett tudomást, hogy a volt ügyvezető 2007. augusztus 21-én kétszeri felszólítást követően iratátadási kötelezettsége teljesítését megkezdte.
A felszámoló 2007. szeptember 14-én kelt, az alpereshez 2007. szeptember 19-én érkezett levelében tájékoztatta az alperest a felszámolás közzétételéről, és kérte a bankszámla vonatkozásában eddig rendelkező személy rendelkezési jogának felfüggesztését, valamint a bankszámlakivonatoknak a továbbiakban új levelezési címre történő megküldését. A bankszámla megszüntetésére végül 2008 februárjában került sor.
A felperes kereseti kérelmében arra kérte a bíróságot, kötelezze az alperest kártérítés jogcímén 28 159 831 Ft, valamint ennek kamata megfizetésére. Azzal érvelt, hogy S. Z. a bankszámlaszerződés megkötésekor a felperes képviseletére már nem volt jogosult, álképviselőként járt el, eljárását nem hagyta jóvá, a szerződés nem jött létre. A bankszámlára befizetett összegek felszámolási vagyonához tartoznak, mellyel 2007. június 7-től a felszámoló rendelkezhetett. Az alperes jogellenes magatartást tanúsított azzal, hogy nem győződött meg arról, ki jogosult a felperes képviseletére. Az alperes a korábbi vezető tisztségviselő részére jogosulatlanul fizetett ki összegeket, mellyel ok-okozati összefüggésben érte a felperest a 28 159 831 Ft nagyságú kár.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperessel egyezően úgy látta, bankszámlaszerződés nem jött létre. A bankszámla megnyitásakor azonban úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezéseit megtartotta, a felperes adatait 30 napnál nem régebbi okirattal igazolta, s a felszámolás tényét a cégjegyzék sem tartalmazta. Nem elvárható, hogy a Cégközlönyt napi szinten olvassa, arra is figyelemmel, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 29. § g) pontja alapján a felszámolásról a bíróságnak a bankszámlát vezető pénzforgalmi szolgáltatót egyébként értesítenie kell, másrészt pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 26. § (2) bekezdéséből következően a Cégközlönyben való közzététellel egyidejűleg a felperes felszámolása tényének a cégjegyzékben is meg kell jelennie. Ezzel szemben a felperes terhére kell értékelni, s felelőssége esetén kármegosztásra ad alapot, hogy a felszámoló csak késedelmesen, 2007. szeptember 14-ei keltezésű levelében kereste meg őt, és S. Z. ellen sem élt bejelentéssel. Hivatkozott arra, ezt megelőzően az adós székhelyére a bankszámlakivonatokat megküldte. Vitatta végül azt is, hogy a hozzá került pénzösszeg a felszámolási vagyon részét képezi.
Az első fokon eljárt Pest Megyei Bíróság a 2008. február 19-én meghozott 6.G.40.110/2007/11. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 28 159 831 Ft-ot és ennek járulékait. Úgy foglalt állást, 2007. szeptember 14-én megtett nyilatkozatával a felszámoló az álképviselő volt ügyvezető által kötött szerződést jóváhagyta, az visszamenőleges hatállyal létrejött. Az alperes szerződésszegést követett el azzal, hogy bankszámla felett rendelkezni nem jogosult személytől fogadott el megbízást, mellyel összefüggésben a felperest kár érte, amit megtéríteni köteles. Úgy ítélte meg, kármegosztásnak nincs helye, a felszámoló esetleges felróható magatartásával összefüggésben keletkezett kárt ugyanis nem a felperesnek, hanem a felszámolónak kell megtérítenie.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2008. október 22-én meghozott 13.Gf.40.174/2008/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felszámolóbiztos által írt levél a szerződés utólagos jóváhagyására irányuló határozott nyilatkozatot nem tartalmaz, a felperes a perben is azt a véleményt képviselte, hogy a szerződés nem jött létre, ekként a megyei bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes szerződésszegésből eredő kártérítési felelőssége fennáll. A felek között csak a jogalap nélküli gazdagodás és a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kerülhet sor elszámolásra, azonban az alperes a felperes rovására jogalap nélküli vagyoni előnyhöz nem jutott, így vele szemben fizetési kötelezettsége ezen a jogcímen sincs.
Ez ellen az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság a 2009. június 2-án meghozott Gfv.IX.30.109/2009/7. számú végzésével a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Úgy ítélte meg, az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a befolyt pénzösszegek nem tartoztak a felperes felszámolási vagyonába. Egyetértett a jogerős ítéletet hozó bírósággal abban, hogy a felek között a perbehozott bankszámlaszerződés nem jött létre, a felperes a szerződést utólag nem hagyta jóvá. Az alperes nem volt sem jogosult, sem köteles arra, hogy a felperes pénzeszközeit birtokolja, használja és kezelje, azok terhére kifizetési megbízásokat teljesítsen. A felperest kár érte, mert vagyonában értékcsökkenés következett be. Ezen összefüggésében szükséges vizsgálni azt, hogy a kár csak az álképviselő jogellenes magatartásával van-e okozati összefüggésben, vagy ebben az alperes mulasztása is közrehatott-e, illetve van-e mód kármegosztás alkalmazására. A Legfelsőbb Bíróság leszögezte azt is, a magát kötelemben állónak tekintő alperestől nyilvánvalóan elvárható, hogy a bankszámláról történő kifizetéseknél az R. szerint járjon el, de legalábbis meggyőződjék arról, hogy az, aki a pénzösszeg kifizetését kéri - figyelemmel a Cstv. 34. § (2) bekezdésére is - erre jogosultnak tekinthető-e.
Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla a 2009. november 18-án meghozott 13.Gf.40.420/2009/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A Pest Megyei Bíróság a 2011. március 16-án kelt 10.G.40.162/2009/19. számú ítéletével a keresetet elutasította. Hangsúlyozta, bár a felperes a felszámolási vagyon részét képező pénzösszeghez nem jutott hozzá, amellyel okozati összefüggésben kára keletkezett, azonban ez nincs oksági kapcsolatban az alperes magatartásával. Az alperes a R-ben foglalt jogszabályi kötelezettségének eleget tett, tőle nem várható el, hogy naponta figyelemmel kísérje a Cégközlönyben megjelenő adatokat. Megítélése szerint a létre nem jött szerződéseknél az érvénytelen szerződésekre vonatkozó jogkövetkezményeket kell alkalmazni, tehát az eredeti állapotot kell helyreállítani. A kifizetett összegeket azoknak kell visszautalni, akik azt az alpereshez utalták, nem pedig a felperesnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2012. május 29-én meghozott 13.Gf.40.460/2011/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak indokaival nagyrészt egyetértett. Abból indult ki, a felek között kötelmet keletkeztető szerződéses jogviszony nem jött létre, az aláírás időpontjában S. Z. képviseleti jogosultsága nem állt fenn. A felperes az álképviselő eljárását nem hagyta jóvá, így annak cselekménye által nem vált jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Az alperesnek nem állt fenn olyan kötelmi hatályú kötelezettsége, hogy a felperesnek az annak nevére megkötött bankszámláján jóváírt összeget visszafizesse, s ezzel összhangban a felperest sem illette meg olyan jogosultság, amelynek ténybeli alapján az alperestől a birtokába került bankszámlapénz kifizetését követelhette. Az a további következmény, hogy a bankszámlán elhelyezett pénzösszegnek megfelelő pénzbeli szolgáltatást S. Z-től, vagy az esetleg nem hatályos teljesítést nyújtó harmadik személyektől követelheti, a felek jogviszonyát nem érinti.
A jogerős ítéletet hozó bíróság szerint a felperest kár a bankszámlaszerződés megkötésével, illetve a számlanyitással nem érte, az abból eredt, hogy a felperes nevében eljáró álképviselő a felperesnek járó pénzbeli szolgáltatásként átutalt összegeket jogosulatlanul felvette, amellyel meghiúsult az a lehetőség, hogy az alperes e harmadik személyeknek ezt a pénz visszatérítse, másrészt pedig azáltal, hogy a korábbi vezető tisztségviselő nem számolt el. A károsodáshoz vezető folyamat a pénzbeli szolgáltatásnak a bankszámlára történő átutalásával kezdődött meg. Annak elbírálása, hogy a bankszámlapénz a Cstv. 4. § (1) bekezdése szerint a felszámolás körébe tartozik-e, nem a felek egymás közötti jogviszonyába tartozó kérdés, mert az elsősorban attól vált függővé, hogy S. Z. a felperes irányába elszámolási kötelezettségének eleget tesz-e, s a harmadik személyek utalása a felperesnek történő teljesítés hatályát kiváltó cselekménynek minősül-e, vagy mindezek hiányában ez az összeg továbbra is szerződéses követelésként (vagyoni értékű jogként) tartozik a felszámolási vagyon körébe. Mindezekből következően nem volt jelentősége annak, hogy az alperestől, mint pénzintézettől mennyiben volt elvárható a Cégközlöny adatainak napi rendszerességű követése. Megjegyezte végül, nem létező szerződés esetén a Ptk. 237. §-ában foglaltak nem irányadók, így nem az érvénytelenség jogkövetkezményeit, hanem a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó, a Ptk. 361. §-ában foglalt rendelkezést kell a harmadik személyek által átadott pénzösszeg visszafizetésére alkalmazni; mindennek azonban a per érdemét tekintve jelentősége nem volt.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a Kúriát, a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és keresetének adjon helyt. Álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla nem volt tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzésében írt szempontokra. Az ítélet sérti a Cstv. 34. § (2) bekezdését, mely szerint a felszámolás kezdő napját követően az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot kizárólag a felszámoló tehet. Az eljárt bíróságok nem foglalkoztak ugyanakkor azzal, hogy a különböző időpontokban és személyektől származó pénzösszegeket az alperes milyen jogcímen és miért fizette ki S. Z-nek. A felperes szerint a jogerős ítélet az R. 7. § (12) és (13) bekezdésébe is ütközik, hiszen felszámolás alatt álló számlatulajdonos bankszámlája, ügyfélszámlája feletti rendelkezés a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételét követő naptól csak a felszámolótól fogadható el, másrészt pedig a számla felett az igazolt felszámoló által bejelentett rendelkezésre jogosult a számlatulajdonos "felszámolás alatt" toldattal ellátott neve megjelölésével rendelkezhet. Hangsúlyozta, az alperesnek észlelnie kellett volna, hogy jogviszony hiányában hozzá pénz érkezett, a felperest nyilatkozatra kellett volna felhívnia, de a nála lévő pénzt semmiképpen nem fizethette volna ki jogosulatlan személynek. A kárként jelentkező pénzösszegek a felszámolási vagyonba tartoztak, a kár és az alperes magatartása - a rá, mint pénzintézetre vonatkozó szabályok megszegése - között az ok-okozati összefüggés fennáll.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az a felhozott okokból jogszabálysértő.
A perben eldöntendő kérdés az volt, fennáll-e az alperes kártérítési felelőssége. Ehhez az alperes jogellenes magatartása, a bekövetkezett kár, a kettő közötti okozati összefüggés, valamint az szükséges, hogy a károkozó ne tudja sikerrel bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti: a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.109/2009/7. számú végzésében állást foglalt abban, a perbeli bankszámlára befolyt követelések a felszámolási vagyon részei, a felperes vagyonában értékcsökkenés következett be, őt kár érte. Ehhez az iránymutatáshoz az első- és a másodfokú bíróságok mindaddig kötve vannak, amíg a megismételt eljárásban új tények, új bizonyítékok ezt meg nem döntik (EBH 2006.1414.). Jelen esetben ilyen új körülmények nem merültek fel, ezért a Kúria sem látott lehetőséget arra, hogy a korábbiakhoz képest eltérő következtetésre jusson.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján nem volt vitás, a felperes részéről a felszámolás kezdő időpontját követően bankszámla- szerződés megkötésére kizárólag a felszámoló volt jogosult, az alperes bankszámlára vonatkozó rendelkezést S. Z-től nem fogadhatott volna el, szabálytalanul adott megbízást teljesített.
A másodfokú bíróság a kereseti kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a felperest ért kár nincs okozati összefüggésben a bankszámlaszerződés megkötésével, illetőleg a számlanyitással; a kár azáltal következett be, hogy a felperes nevében eljárt álképviselő az átutalt összegeket jogosulatlanul felvette, majd azokkal nem számolt el.
A Kúria ezzel szemben úgy ítélte meg, a kár közvetlenül azzal következett be, hogy a bankszámla felett rendelkezésre nem jogosult személy különböző pénzösszegeket felvett, az ehhez vezető oksági láncolatot azonban a bankszámlaszerződés megkötése indította meg. Ebből következően az ítélőtábla tévesen alapította döntését értékelhető okozati összefüggés hiányára.
A Kúria ezt követően azt vizsgálta, az alperes a kártérítési felelősség alól magát ki tudta-e menteni.
E vonatkozásban, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatában is rámutatott, az R. rendelkezéseiből kellett kiindulni.
Az R. a bankszámlanyitást, illetve a számla feletti rendelkezést illetően eltérő követelményt fogalmaz meg. Az R. 3.§ (3) bekezdése szerint pénzforgalmi bankszámlát egy jogi személy gazdasági társaság 30 napnál nem régebbi cégkivonat bemutatásával nyithat. Mivel a cégjegyzék még az ügyvezetőt tüntette fel a cég törvényes képviselőjének az alperes a bankszámla nyitásakor úgy járt el, ahogy azt a R. előírja, ahogy az elvárható volt tőle. A bankszámla feletti rendelkezésnél azonban az R. 7. § (12) bekezdése azt tartalmazza, hogy a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételét követő naptól a pénzügyi intézmény csak a felszámolótól fogadhat el rendelkezést, tehát 2007. június 7-étől kezdődően a kifizetésre csak a felszámoló intézkedésére kerülhetett volna sor. A cég felszámolás alá kerülését pedig az alperesnek észlelnie kellett volna, figyelemmel az R-ben írtakra. A hivatkozott rendelkezés nem vitásan a Ctv. szabályainál szigorúbb elvárást fogalmaz meg, de az R. a Ctv.-hez képest lex speciális szabálynak minősül. Emiatt a Kúria álláspontja szerint az alperes kártérítési felelőssége alól magát nem tudta kimenteni.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a kár bekövetkeztében az elvárható magatartást elmulasztó károsult, maga a felperes is közrehatott. Eltérő jogi álláspontjuk folytán az eljárt bíróságok ebben a kérdésben nem döntöttek, s a Kúria sincs abban a helyzetben, hogy érdemi döntést hozzon.
Mindezek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az átutalt összegek felvételének időpontjára is tekintettel azt kell vizsgálni, a felperes kárával önhibája is oksági viszonyban van-e, lehetőség van-e kármegosztás alkalmazására, s ha igen, úgy mennyiben. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes képviseletére a felszámoló volt jogosult, annak esetleges mulasztásai a felperes terhére esnek.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a feleknek a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése a) és b) pontja, a (4), (5) és (6) bekezdései, továbbá 4/A. § (1) bekezdése alapján a pertárgy értékével és a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan meghatározott, az ÁFA-t is magában foglaló ügyvédi munkadíjat tartalmazó költségét csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. Rögzítette továbbá a felperes által illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték nagyságát.
Budapest, 2013. május 7.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter sk. előadó-bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.367/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.