adozona.hu
EH 2013.09.M16
EH 2013.09.M16
A gépjárművezetői pótlékra jogosultság szempontjából vizsgálni kell a szolgálati gépkocsi vezetésének rendszerességét, amelynek megítélésénél nem annak van kizárólagos jelentősége, hogy a felperes egy hónapon belül hány alkalommal vezeti a szolgálati gépkocsit, hanem azt is értékelni kell, hogy folyamatosan visszatérő feladatként a szolgálati elöljáró parancsára bármikor köteles ellátni ezt a feladatot [140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (3) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, a Közrendvédelmi Főosztály Őr- és Kísérőszolgálati Osztály állományában teljesített szolgálatot. Az alperes vezetője parancsával nevezte ki kísérőőr(gépjárművezető)nek, a munkaköri leírása kísérőőr (gépkocsizó) munkaköri elnevezést tartalmazott. A felperes gépjármű ügyintézői igazolvánnyal rendelkezett és rabszállító gépjárművet vezetett. A szolgálatát 24/72 órás munkaidőben látta el, amelyből 12 órában kapuügyeletesi tevékenysége...
EH 2013.09.M16 A gépjárművezetői pótlékra jogosultság szempontjából vizsgálni kell a szolgálati gépkocsi vezetésének rendszerességét, amelynek megítélésénél nem annak van kizárólagos jelentősége, hogy a felperes egy hónapon belül hány alkalommal vezeti a szolgálati gépkocsit, hanem azt is értékelni kell, hogy folyamatosan visszatérő feladatként a szolgálati elöljáró parancsára bármikor köteles ellátni ezt a feladatot [140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (3) bekezdés a) pont].
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, a Közrendvédelmi Főosztály Őr- és Kísérőszolgálati Osztály állományában teljesített szolgálatot. Az alperes vezetője parancsával nevezte ki kísérőőr(gépjárművezető)nek, a munkaköri leírása kísérőőr (gépkocsizó) munkaköri elnevezést tartalmazott. A felperes gépjármű ügyintézői igazolvánnyal rendelkezett és rabszállító gépjárművet vezetett. A szolgálatát 24/72 órás munkaidőben látta el, amelyből 12 órában kapuügyeletesi tevékenységet végzett és ezen túl látta el a fogvatartottak szállítását (kísérését) döntően rabszállító gépjárművel. A fogvatartottak szállítása során feladatát képezte a gépjárművezetés is, arról, hogy ki látja el a gépjárművezetői tevékenységet, a szolgálatirányító parancsnok eseti jelleggel döntött.A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében gépjárművezetői pótlék és törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (3) bekezdés a) pontja szerint gépjárművezetői pótlékra jogosult, aki a beosztásából adódó feladatok ellátása során szolgálati gépkocsit rendszeresen vezet és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen. A jogosultság a fenti két feltétel együttes bekövetkezése esetén állapítható meg.
Az alperes által csatolt menetlevelekből és T. I. tanúvallomásából az volt megállapítható, hogy a felperes csupán eseti jelleggel, havi 1-5 alkalommal vezetett gépjárművet, így a gépjárművezetői pótlékra való jogosultság jogszabályi feltételeivel nem rendelkezett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperesnek a követelt gépjárművezetői pótlékot, valamint törvényes kamatát.
Az ítélet indokolása szerint a felperes a 23/2002. (BK.17) BM utasítás 18. pontjában meghatározott "ügyintézői gépkocsivezető" kategóriába tartozott és mint ilyen, külön utasítás szerint használta a részére kijelölt és általa a törzslapon átvett gépkocsit és vezette a menetlevelet. A perbeli időszakban a felperes kísérőőr gépkocsivezetőnek minősült mind a jogszabály rendelkezése folytán, mind pedig a szolgálati parancsa szerint, tehát gépjárművezetőként is megvalósult a foglalkoztatása.
A 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (2) bekezdés a) pontja két konjunktív feltételt állapít meg a gépjárművezetői pótlékban való részesüléshez. Egyrészről azt, hogy a beosztásból adódó feladatok ellátása során szolgálati gépkocsit a hivatásos állomány tagja rendszeresen vezet, másrészről azt, hogy ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen. A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal az elsőfokú bírósági állásponttal, amely szerint a felperes gépkocsivezetése nem volt rendszeres.
A jogszabályban meghatározott rendszeresség fogalma olyan állandó jellegű munkaköri feladatokat jelent, amelyek a munkavégzés során folyamatosan ismétlődnek és a feladat csak gépjármű igénybevételével látható el. Ezek a feltételek a felperes esetében fennálltak, amikor a szolgálati elöljáró úgy döntött, hogy a felperesnek vezetnie kell, akkor el kellett látnia ezt a feladatot is.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a két konjunktív feltétel közül megvalósult az, hogy a felperes rendszeresen vezetett szolgálati gépkocsit, az pedig az alperes által sem volt vitatott, hogy e célból külön gépjárművezetőt nem foglalkoztatott és szükségszerű volt, hogy a rabszállító gépjárművet a kísérőőr beosztású hivatásos állományúak vezessék. Ehhez a munkáltató biztosította a gépjármű ügyintézői igazolványt.
A felperes kereseti kérelmének összegszerűségét az alperes nem vitatta, így arról a másodfokú bíróság a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően döntött.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Álláspontja szerint a munkaköri leírás tartalmazza a dolgozó által betöltött beosztáshoz tartozó tevékenységeket, szolgálati feladatokat. A felperes munkaköri leírása szerint a szolgálatirányító parancsnok határozta meg a kísérőcsoport összetételét, parancsnokát, a szállítójárművet vezető személyt eseti jelleggel. Mindezek alapján felperes sem beosztásánál fogva, sem szolgálati feladatai ellátása során nem vezetett rendszeresen szolgálati gépjárművet. Az, hogy a felperes gépjármű ügyintézői igazolvánnyal rendelkezett, még nem jelenti azt, hogy rendszeresen vezetett is szolgálati gépjárművet. A gépjárművezetői pótlék nem alanyi jogosultság, a szervezeti egység vezetőjének döntése alapján ítélhető oda.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott konjunktív feltételek közül a rendszeresség meglétét vitatta.
E tekintetben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a rendszeresség megítélése szempontjából nem az a döntő, hogy egy hónapon belül hány alkalommal vezetett szolgálati gépjárművet a felperes, hanem az, hogy a tevékenységet a munkaköri leírásából adódóan folyamatosan visszatérő feladatként el kellett látnia.
A felperes a munkaköri feladataiból adódóan a fogvatartottak gépjárművel történő szállítását végezte és tevékenységéhez a munkáltató külön gépjárművezetőt nem biztosított, a felperesnek, illetve a kísérőőr társának kellett ezt a feladatot is elvégeznie, így esetében a jogszabályi feltételek fennálltak, erre tekintettel jogszabálysértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság a felperes gépjárművezetői pótlékra történő jogosultságát.
Az illetménypótlékra való jogosultság elbírálása az állományilletékes parancsnok hatáskörébe tartozik, azonban annak elbírálásánál csak a jogszabályban meghatározott két együttes feltétel vehető figyelembe. A parancsnok ezen hatásköre nem jelenti azt, hogy annak felülvizsgálatára a bíróság nem jogosult, mivel adott esetben nem mérlegelési jogkörben megadható jogosultságról, hanem jogszabály által szabályozott jogosultság megállapításáról van szó. A parancsnok jogköre csak arra terjed ki, hogy elbírálja, a hivatásos állomány tagja a jogszabályban megállapított feltételek szerint vezet-e gépkocsit. A döntése ellen a felperes szolgálati panaszt terjeszthetett elő, amelynek felülvizsgálatára a bíróság jogosult (BH 2003.516).
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.510/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.637.978/2011/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.637.978/2011/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a perbeli időszakban hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel a Közrendvédelmi Főosztály Őr- és Kísérőszolgálati Osztály állományában teljesített szolgálatot.A felperest az alperes vezetője parancsával 1997. december 16-ai hatállyal nevezte ki kísérőőr(gépjárművezető)nek, a munkaköri leírása kísérőőr (gépkocsizó) munkaköri elnevezést tartalmazott. A felperes gépjármű ügyintézői igazolvánnyal rendelkezett és rabszállító gépjárművet vezetett. A szolgálatát 24/72 órás munkaidőben látta el, amelyből 12 órában kapuügyeletesi tevékenységet végzett és ezen túl látta el a fogvatartottak szállítását (kísérését) döntően rabszállító gépjárművel. A fogvatartottak szállítása során feladatát képezte a gépjárművezetés is, arról, hogy ki látja el a gépjárművezetői tevékenységet, a szolgálatirányító parancsnok eseti jelleggel döntött.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében a 2006. április 1-től 2009. március 31-ig terjedő időre 152.437,- Ft gépjárművezetői pótlék, és a törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte perköltség megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (3) bekezdés a) pontja szerint gépjárművezetői pótlékra jogosult, aki a beosztásából adódó feladatok ellátása során szolgálati gépkocsit rendszeresen vezet és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen. A jogosultság a fenti két feltétel együttes bekövetkezése esetén állapítható meg.
Az alperes által csatolt menetlevelekből és T. I. tanúvallomásából az volt megállapítható, hogy a felperes csupán eseti jelleggel, havi 1-5 alkalommal vezetett gépjárművet, így a gépjárművezetői pótlékra való jogosultság jogszabályi feltételeivel nem rendelkezik.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 151.437,- Ft gépjárművezetői pótlékot, valamint a 2007. december 10-től járó törvényes kamatát.
Az ítélet indokolása szerint a felperes a 23/2002. (BK. 17) BM utasítás 18. pontjában meghatározott "ügyintézői gépkocsivezető" kategóriába tartozott és mint ilyen, külön utasítás szerint használta a részére kijelölt és általa a törzslapon átvett gépkocsit és vezette a menetlevelet. A perbeli időszakban a felperes kísérőőr gépkocsivezetőnek minősült mind a jogszabály rendelkezése folytán, mind pedig a szolgálati parancsa szerint, tehát gépjárművezetőként is megvalósult a foglalkoztatása.
A 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (2) bekezdés a) pontja két konjunktív feltételt állapít meg a gépjárművezetői pótlékban való részesüléshez. Egyrészről azt, hogy a beosztásból adódó feladatok ellátása során szolgálati gépkocsit a hivatásos állomány tagja rendszeresen vezet, másrészről azt, hogy ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen. A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal az elsőfokú bírósági állásponttal, amely szerint a felperes gépkocsivezetése nem volt rendszeres.
A jogszabályban meghatározott rendszeresség fogalma olyan állandó jellegű munkaköri feladatokat jelent, amelyek a munkavégzés során folyamatosan ismétlődnek és a feladat csak gépjármű igénybevételével látható el. Ezek a feltételek a felperes esetében fennálltak, amikor a szolgálati elöljáró úgy döntött, hogy a felperesnek vezetnie kell, akkor el kellett látnia ezt a feladatot is. A rendszeresség meglétéről nem lehet csupán annak alapján dönteni, hogy a felperes havonta hány alkalommal vezetett gépjárművet, figyelemmel kell lenni arra a tényre is, hogy a szolgálati elöljáró rendelkezése alapján a szolgálati feladata ellátása során a felperes bármikor köteles volt a gépjármű vezetésére.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a két konjunktív feltétel közül megvalósult az, hogy a felperes rendszeresen vezetett szolgálati gépkocsit, az pedig az alperes által sem volt vitatott, hogy az alperes e célból külön gépjárművezetőt nem foglalkoztatott és szükségszerű volt, hogy a rabszállító gépjárművet a kísérőőr beosztású hivatásos állományúak vezessék. Ehhez a munkáltató biztosította a gépjármű ügyintézői igazolványt.
A felperes kereseti kérelmének összegszerűségét az alperes nem vitatta, így arról a másodfokú bíróság a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően döntött.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a "jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát", a felperes költségekben történő marasztalását.
Álláspontja szerint a munkaköri leírás tartalmazza a dolgozó által betöltött beosztáshoz tartozó tevékenységeket, szolgálati feladatokat. A felperes munkaköri leírása szerint a szolgálatirányító parancsnok határozta meg a kísérőcsoport összetételét, parancsnokát, a szállítójárművet vezető személyt eseti jelleggel. Mindezek alapján felperes sem beosztásánál fogva, sem szolgálati feladatai ellátása során nem vezetett rendszeresen szolgálati gépjárművet. Az, hogy a felperes gépjármű ügyintézői igazolvánnyal rendelkezett, még nem jelenti azt, hogy rendszeresen vezetett is szolgálati gépjárművet.
A gépjárművezetői pótlék nem alanyi jogosultság, a szervezeti egység vezetőjének döntése alapján ítélhető oda.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 42. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott konjunktív feltételek közül a rendszeresség meglétét vitatta.
E tekintetben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a rendszeresség megítélése szempontjából nem az a döntő, hogy egy hónapon belül hány alkalommal vezetett szolgálati gépjárművet a felperes, hanem az, hogy a tevékenységet a munkaköri leírásából adódóan folyamatosan visszatérő feladatként el kellett látnia.
A felperes a munkaköri feladataiból adódóan a fogvatartottak gépjárművel történő szállítását végezte és tevékenységéhez a munkáltató külön gépjárművezetőt nem biztosított, a felperesnek, illetve a kísérőőr társának kellett ezt a feladatot is elvégeznie, így esetében a jogszabályi feltételek fennálltak, erre tekintettel jogszabálysértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság a felperes gépjárművezetői pótlékra történő jogosultságát.
Az illetménypótlékra való jogosultság elbírálása az állományilletékes parancsnok hatáskörébe tartozik, azonban annak elbírálásánál csak a jogszabályban meghatározott két együttes feltétel vehető figyelembe. A parancsnok ezen hatásköre nem jelenti azt, hogy annak felülvizsgálatára a bíróság nem jogosult, mivel adott esetben nem mérlegelési jogkörben megadható jogosultságról, hanem jogszabály által szabályozott jogosultság megállapításáról van szó. A parancsnok jogköre csak arra terjed ki, hogy elbírálja, a hivatásos állomány tagja a jogszabályban megállapított feltételek szerint vezet-e gépkocsit. A döntése ellen a felperes szolgálati panaszt terjeszthetett elő, amelynek felülvizsgálatára a bíróság jogosult (BH 2003.516).
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így az erről történő rendelkezést a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte.
Az alperes az 1990. évi XCIII. (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentességben részesült.
Budapest, 2013. május 8.
dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.510/2012.)