adozona.hu
BH 2013.9.255
BH 2013.9.255
A munkaszüneti napokon a hivatásos állomány tagja akkor is részesül a távolléti díjban, ha nincs beosztva szolgálat teljesítésére. Amennyiben azért veszi ki a szabadságot, hogy mentesüljön a szolgálatteljesítés alól, a munkaszüneti napra eső távolléti díjra is jogosult [Hszt. 86. § (6) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hivatásos tűzoltóként áll szolgálati jogviszonyban az alperesnél.
2011 áprilisában kérelemmel fordult Cs. P. tűzoltóparancsnokhoz annak érdekében, hogy az ünnepnapokra kétszeres távolléti díj kifizetése történjen azon időszakban, amikor szolgálatteljesítésre volt beosztva, de szabadságot vett igénybe.
A parancsnok a 2011. április 12. napján kelt levelében a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy ha a hivatásos állomány tagja az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 125. §-án...
2011 áprilisában kérelemmel fordult Cs. P. tűzoltóparancsnokhoz annak érdekében, hogy az ünnepnapokra kétszeres távolléti díj kifizetése történjen azon időszakban, amikor szolgálatteljesítésre volt beosztva, de szabadságot vett igénybe.
A parancsnok a 2011. április 12. napján kelt levelében a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy ha a hivatásos állomány tagja az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.</a>) 125. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti ünnepnapokon szolgálatteljesítésre volt beosztva, de szabadságot vett ki, akkor egyszeres távolléti díj illeti meg.
A felperes ezt követően 2011. május 5-én szolgálati panaszt terjesztett elő, a 2011. június 12-én kelt határozatában a munkáltató a panaszt elutasította és megismételte korábbi álláspontját.
Ezt követően M. Város polgármestere a 2011. július 21-én kelt határozatában a panaszt elutasította, mivel álláspontja szerint az alperesi tűzoltóparancsnok döntése megalapozott volt.
A felperes a keresetében 86 714 forint összegű távolléti díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kamatokkal együtt, továbbá perköltséget is igényelt. Kereseti kérelme a Hszt. 86. §-ának (6) bekezdésében, illetve a 97. §-ának (6) bekezdésében foglaltakon alapult.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2008. november 1. napjától 2008. december 31. napjáig 10 065 forintot, 2009. teljes évre járó 27 175 forintot, 2010. teljes évre 38 205 forintot, 2011. január 1. napjától 2011. május 31. napjáig járó 11 369 forintot elmaradt távolléti díj címén, valamint ezek kamatának viselésére is kötelezte a munkáltatót.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - hivatkozva az 1996. évi XLIII. törvény - Hszt. - 86. § (6) bekezdésében, valamint a 97. § (6) bekezdésében foglaltakra - távolléti díj jár a munkaszüneti napra, ezek az úgynevezett fizetett ünnepek, amikor a munkavállalók annak ellenére részesülnek díjazásban, hogy munkát végeznének. Másrészt távolléti díj illeti meg a munkavállalót a szabadság címén engedélyezett munkából való távolmaradás idejére is. Miután a felperes a szolgálatteljesítés alól csak a szabadsága terhére mentesülhetett a munkaszüneti napon, őt a távolléti díj megilleti egyrészt a munkaszüneti nap, azaz a fizetett ünnep indokán, másrészt pedig a szabadságára tekintettel. Amennyiben csak egyszeres díjazásban részesülne, akkor vagy a munkaszüneti napra munkavégzés hiányában is megillető munkadíjtól lenne megfosztva, vagy pedig elesne a szabadság időtartamára munkavégzés nélkül járó díjazástól.
Az ítélet szerint ha valaki munkaszüneti napon munkát végez, arra a napra nyilvánvalóan megilleti őt az elvégzett munkája után járó díjazás is, azonban jogosult a fizetett ünnepre figyelemmel a távolléti díj összegére is, ami már önmagában járna munkavégzés hiányában is. Amennyiben a munkaszüneti nap és a kivett szabadság ugyanarra a napra esik, a munkaszüneti nap után járó díjazás megilleti a munkavállalót, és miután a szabadságnapokra is távolléti díj jár, a távolléti díj kétszeres összege az a juttatás, amelyre a munkavállaló ilyen esetekben jogszerűen igényt tarthat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a Hszt. 86. §-ának (6) bekezdése perbeli időben hatályos szövege alapján megállapíthatónak találta, hogy a munkaszüneti napon történő szolgálatteljesítés esetén a hivatásos állomány tagját megilleti a munkájáért járó illetmény és ezen felül távolléti díj is. Ettől eltérő az az eset, amikor a munkavállaló a munkaszüneti napon történő munkavégzési kötelezettségét fizetett szabadság igénybevételével váltja meg. Ebben az esetben a Hszt. 86. § (6) bekezdése alapján távolléti díj illeti meg, illetve a szabadságra tekintettel a 97. § (6) bekezdése alapján szintén távolléti díjra, tehát kétszeres összegre tarthat igényt.
Nem találta alaposnak a másodfokú bíróság azon alperesi álláspontot, miszerint a felperes által megjelölt Legfelsőbb Bírósági határozatok a jelen ügyben nem alkalmazhatóak tekintettel arra, hogy ezek a Hszt. 86. § (6) bekezdésének 2003. július 1-jétől hatályos módosítása előtt keletkeztek. Ezen jogszabály-módosítást megelőzően is alkalmazni kellett ugyanis a 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-át, amelynek a 2011. december 31-éig hatályos szövege szerint a munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját az aznapi munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az ítéletek hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő, a kereseti kérelmet elutasító határozat hozatalára irányult.
A felülvizsgálati érvelés szerint Hszt. 2003. július 1. napjától hatályban lévő 86. § (6) bekezdés második mondata értelmében munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját a munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti.
Ezt erősíti meg a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-a, amelynek értelmében a munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját az aznapi munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti.
A hivatkozott törvényi szabályozás egyértelmű rendelkezése szerint csak akkor jár a távolléti díj, amennyiben a munkaszüneti napon a hivatásos állomány tagja szolgálatot teljesít.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időszakra irányadó, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 86. § (6) bekezdése szerint munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját a munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti. Ez a rendelkezés a korábban hatályban volt 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-ában foglaltakkal megegyező.
Az eljáró bíróságok a következetes ítélkezési gyakorlatra figyelemmel helytállóan fejtették ki, hogy a munkaszüneti napokon a hivatásos állomány tagja akkor is részesül a távolléti díjban, ha nincs beosztva szolgálat teljesítésére. Amennyiben azért veszi ki a szabadságot, hogy mentesüljön a szolgálatteljesítés alól (tehát ezáltal a részére biztosított szabadság mértéke csökken), a munkaszüneti napra járó távolléti díjon felül a szabadságra eső távolléti díjra is jogosultságot szerez (BH 2003.387.). Minderre figyelemmel a bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felperes az elmaradt távolléti díj összegére jogosult volt, amelynek mértékét illetően a felek között nem volt vita.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében.
(Kúria Mfv. I. 10.363/2012.)
A Kúria a Gyulai Törvényszék 3.Mf.25.915/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. május 22. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
2011 áprilisában kérelemmel fordult Cs. P. tűzoltóparancsnokhoz annak érdekében, hogy az ünnepnapokra kétszeres távolléti díj kifizetése történjen azon időszakban, amikor szolgálatteljesítésre volt beosztva, de szabadságot vett igénybe.
A parancsnok a 2011. április 12. napján kelt levelében a kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy ha a hivatásos állomány tagja az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 125. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti ünnepnapokon szolgálatteljesítésre volt beosztva, de szabadságot vett ki, akkor egyszeres távolléti díj illeti meg.
A felperes ezt követően 2011. május 5-én szolgálati panaszt terjesztett elő, azonban a 2011. június 12-én kelt határozatában a munkáltató a panaszt elutasította és megismételte korábbi álláspontját.
Ezt követően Mezőkovácsháza Város polgármestere a 2011. július 21-én kelt határozatában a panaszt elutasította, mivel álláspontja szerint az alperesi tűzoltóparancsnok döntése megalapozott volt.
A felperes a keresetében 86 714 forint összegű távolléti díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kamatokkal együtt, továbbá perköltséget is igényelt. Kereseti kérelme a Hszt. 86. §-ának (6) bekezdésében, illetve a 97. §-ának (6) bekezdésében foglaltakon alapult.
A Gyulai Munkaügyi Bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2008. november 1. napjától 2008. december 31. napjáig 10 065 forintot, 2009. teljes évre járó 27 175 forintot, 2010. teljes évre 38 205 forintot, 2011. január 1. napjától 2011. május 31. napjáig járó 11 369 forintot elmaradt távolléti díj címén, valamint ezek kamatának viselésére is kötelezte a munkáltatót. Az alperesnek perköltséget is kell fizetnie, míg a le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - hivatkozva a Hszt. 86. § (6) bekezdésében, valamint a 97. § (6) bekezdésében foglaltakra - távolléti díj jár a munkaszüneti napra, ezek az úgynevezett fizetett ünnepek, amikor a munkavállalók annak ellenére részesülnek díjazásban, hogy munkát végeznének. Másrészt távolléti díj illeti meg a munkavállalót a szabadság címén engedélyezett munkából való távolmaradás idejére is. Miután a felperes a szolgálatteljesítés alól csak a szabadsága terhére mentesülhetett a munkaszüneti napon, őt a távolléti díj megilleti egyrészt a munkaszüneti nap, azaz a fizetett ünnep indokán, másrészt pedig a szabadságára tekintettel. Amennyiben csak egyszeres díjazásban részesülne, akkor vagy a munkaszüneti napra munkavégzés hiányában is megillető munkadíjtól lenne megfosztva, vagy pedig elesne a szabadság időtartamára munkavégzés nélkül járó díjazástól.
Az ítélet szerint ha valaki munkaszüneti napon munkát végez, arra a napra nyilvánvalóan megilleti őt az elvégzett munkája után járó díjazás is, azonban jogosult a fizetett ünnepre figyelemmel a távolléti díj összegére is, ami már önmagában járna munkavégzés hiányában is. Adott munkaszüneti nap és a kivett szabadság ha ugyanarra a napra esik, akkor a munkaszüneti nap után járó díjazás megilleti a munkavállalót, és miután a szabadságnapokra is távolléti díj jár, a távolléti díj kétszeres összege az a juttatás, amelyre a munkavállaló ilyen esetekben jogszerűen igényt tarthat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Gyulai Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest perköltség fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a fellebbezési illeték az állam terhén marad.
A másodfokú bíróság a Hszt. 86. §-ának (6) bekezdése perbeli időben hatályos szövege alapján megállapíthatónak találta, hogy a munkaszüneti napon történő szolgálatteljesítés esetén a hivatásos állomány tagját megilleti a munkájáért járó illetmény és ezen felül távolléti díj is. Ettől eltérő az az eset, amikor a munkavállaló a munkaszüneti napon történő munkavégzési kötelezettségét fizetett szabadság igénybevételével váltja meg. Ebben az esetben a Hszt. 86. § (6) bekezdése alapján távolléti díj illeti meg, illetve a szabadságra tekintettel a 97. § (6) bekezdése alapján szintén távolléti díjra, tehát kétszeres összegre tarthat igényt.
Nem találta alaposnak a másodfokú bíróság azon alperesi álláspontot, miszerint a felperes által megjelölt Legfelsőbb Bírósági határozatok a jelen ügyben nem alkalmazhatóak tekintettel arra, hogy ezek a Hszt. 86. § (6) bekezdésének 2003. július 1-jétől hatályos módosítása előtt keletkeztek. Ezen jogszabály-módosítást megelőzően is alkalmazni kellett ugyanis a 20/1997. (III. 29.) BM rendelet 7/A. §-át, amelynek a 2011. december 31-éig hatályos szövege szerint a munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját az aznapi munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az ítéletek hatályon kívül helyezésére és a jogszabályoknak megfelelő, a kereseti kérelmet elutasító határozat hozatalára irányult.
A felülvizsgálati érvelés szerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 2003. július 1. napjától hatályban lévő 86. § (6) bekezdés második mondata értelmében munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját a munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti.
Ezt erősíti meg a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-a, amelynek értelmében a munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját az aznapi munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti.
A hivatkozott törvényi szabályozás egyértelmű rendelkezése szerint csak akkor jár a távolléti díj, amennyiben a munkaszüneti napon a hivatásos állomány tagja szolgálatot teljesít.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogutódlást is bejelentett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli időszakra irányadó, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 86. § (6) bekezdése szerint munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját a munkájáért járó illetményen felül a távolléti díj is megilleti. Ez a rendelkezés a korábban hatályban volt 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-ában foglaltakkal megegyező.
Az eljáró bíróságok a következetes ítélkezési gyakorlatra figyelemmel helytállóan fejtették ki, hogy a munkaszüneti napokon a hivatásos állomány tagja akkor is részesül a távolléti díjban, ha nincs beosztva szolgálat teljesítésére. Amennyiben azért veszi ki a szabadságot, hogy mentesüljön a szolgálatteljesítés alól (tehát ezáltal a részére biztosított szabadság mértéke csökken), a munkaszüneti napra járó távolléti díjon felül a szabadságra eső távolléti díjra is jogosultságot szerez (BH 2003.387.). Minderre figyelemmel a bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felperes az elmaradt távolléti díj összegére jogosult volt, amelynek mértékét illetően a felek között nem volt vita.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében.
Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.