A peres felek 2005. október 12-én Budapesten szándéknyilatkozatot (az eredeti angol nyelvű szövegben: statement) írtak alá. Rögzítették, az alperes fővállalkozóként jár el az M. ..." />

BH 2013.9.248

A saját gazdasági tevékenységének, üzleti tervei, elképzelései megvalósulásának kockázatát, a szerződéskötés előmunkálatának költségeit - fő szabály szerint - a fél maga viseli. A tőle elvárható körültekintéssel eljáró fél javára csak a nagyobb arányú, indokolt költekezés megtérítésére lehet mód [Ptk. 6. §, GK. 14., EBH 2003.936.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az M. Nyrt. ajánlati felhívást tett közzé a D.-i finomítójában felépítendő kénkinyerő üzem (a továbbiakban: "Claus-6" projekt) tervezési, beszerzési és építési (EPC) munkálataira, melyre a felperes és az alperes külön-külön ajánlatot tett.
A peres felek 2005. október 12-én Budapesten szándéknyilatkozatot (az eredeti angol nyelvű szövegben: statement) írtak alá. Rögzítették, az alperes fővállalkozóként jár el az M. ...

BH 2013.9.248 A saját gazdasági tevékenységének, üzleti tervei, elképzelései megvalósulásának kockázatát, a szerződéskötés előmunkálatának költségeit - fő szabály szerint - a fél maga viseli. A tőle elvárható körültekintéssel eljáró fél javára csak a nagyobb arányú, indokolt költekezés megtérítésére lehet mód [Ptk. 6. §, GK. 14., EBH 2003.936.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az M. Nyrt. ajánlati felhívást tett közzé a D.-i finomítójában felépítendő kénkinyerő üzem (a továbbiakban: "Claus-6" projekt) tervezési, beszerzési és építési (EPC) munkálataira, melyre a felperes és az alperes külön-külön ajánlatot tett.
A peres felek 2005. október 12-én Budapesten szándéknyilatkozatot (az eredeti angol nyelvű szövegben: statement) írtak alá. Rögzítették, az alperes fővállalkozóként jár el az M. Nyrt. irányába, miközben a felperes, mint kinevezett alvállalkozó kapacitásaira és referenciáira hagyatkozik. Vállalták, hogy az egymás közötti szerződésüket legkésőbb az M. Nyrt.-vel kötendő EPC fővállalkozói megállapodás aláírásáig kidolgozzák és aláírják. Meghatározták létrehozandó szerződésük alapelveit is: a szándéknyilatkozathoz csatolt 1. számú melléklet szerint osztják meg egymás között a munkát, az M. Nyrt. részére a bankgaranciákat az alperes biztosítja, a felperes saját "munkaterjedelmét" az alperes felé ugyancsak bankgaranciával biztosítja, a kifizetések mérföldkövekhez kapcsolódnak akként, hogy egy adott mérföldkő a felek egyikére vonatkozhat és a fizetésre vonatkozó záradékot az M. Nyrt.-vel együtt módosíthatják; a projekt céljaira az alperes külön bankszámlát vezet; a felmerülő veszteséget és nyereséget mindegyik fél saját "hatáskörében" viseli, függetlenül a másik fél veszteségétől és nyereségétől. Megállapodtak abban, hogy "a szállítás terjedelmét" az 1. számú mellékletben ismertetett feladatmegosztás szerint osztják el. A felperes általi szállítás irányértéke az M. Nyrt. és az alperes közötti EPC szerződés teljes átalányárának 45%-ával egyenlő. Rögzítették azt is, hogy a szándéknyilatkozat az M. Nyrt. jóváhagyásával lép hatályba.
A szándéknyilatkozatot annak megkötése után a felek az M. Nyrt.-hez benyújtották, amely azt előbb szóban, majd 2005. december 21-én írásban is jóváhagyta.
Az M. Nyrt. által a szándéknyilatkozat megkötése után kiadott újabb felhívásra a felperes ajánlatot már nem nyújtott be. Az alperest 2005. október 26-án értesítették arról, hogy az ő ajánlatát találták a legmagasabb színvonalúnak és a legelőnyösebbnek. Az M. Nyrt. és az alperes közötti fővállalkozási szerződés megkötésére 2005. november elején került sor.
A szándéknyilatkozat aláírása után a peres felek tárgyalásokat folytattak Budapesten és Milánóban. 2005. no­vember 3-án az alperes számos dokumentumot továbbított a felperesnek abból a célból, hogy megismerhesse az alperesi technológia alapján kivitelezendő "Claus-6" létesítmény főbb műszaki jellemzőit, s ezek segítségül legyenek a várható munka felmérésében, továbbá a vállalatok kölcsönös érdekének megfelelő szerződéses jogviszony kialakításában. Az alperes jelezte azt is, a következő napokban e dokumentációt konkrétabb és részletesebb ajánlatkérésekkel egészíti ki a kiviteli tervezésre és az építési munkákra, majd egy későbbi fázisban az anyagbeszállításra vonatkozóan. 2005. december 14-én a felperes az általa igénybevenni tervezett alvállalkozókkal egyeztetett ártáblázatokat küldött az alperesnek, s közölte a termelékenységi adatokat, a munkaóra szükségletet, valamint az adott szakmunkák bérköltségét. Az alperes 2005. december 19-én azt tudatta a felperessel, annak átdolgozott ajánlata a teljes becsült munkaóraszám vonatkozásában összhangban áll az általa becsült adattal, az óradíjak azonban teljesen összeegyeztethetetlenek a költségvetésével. Közölte azt is, a kiviteli tervezésre egy olyan indiai vállalattal szándékozik szerződést kötni, mellyel már eddig is eredményesen együttműködött. Az engedélyezési tervek vonatkozásában a felperestől pontosítást kért, míg az építési munkák körében a végleges ajánlat elemzése és értékelése után ígért végső döntést.
A felperes e levélre közölte, az alperes félreértelmezi a 2005. október 12-én létrejött szándéknyilatkozatot, amikor azt állítja, az érintett munkák tekintetében ő csak egy lehetséges alvállalkozó. 2005. december 23-án az engedélyezési tervre, a talajszakvéleményre, a kiviteli tervre és a megvalósulási tervre végleges árajánlatot adott. 2006. február 22-én tájékoztatta az alperest arról, ha nem kötnek egy olyan fővállalkozói szerződést, mely legkésőbb 2006. március 31-én hatályba lép, úgy akként tekinti, az alperes a megállapodást felmondta.
A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen azt állította, 2005. október 12-én a felek között előszerződés jött létre, melynek alapján a szándéknyilatkozatban meghatározott műszaki tartalommal, díjazás ellenében az alperesnek vele szerződést kellett volna kötnie. Az alperes a jóhiszemű és tisztességes eljárás, valamint az együttműködési kötelezettség szabályait megszegte, magatartása miatt maradt el a végleges szerződés megkötése, ezzel okozati összefüggésben őt kár érte. Ezért elsődlegesen a Ptk. 208. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 205. § (3) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 181 044 725 Ft és ennek 2006. október 3-ától a kifizetés napjáig járó kamata, valamint perköltségei megfizetésére. Másodlagosan ugyanennek az összegnek a megtérítését a Ptk. 6. §-ára hivatkozással kérte. Utalt arra, az alperes szándékos magatartásával hiúsította meg a szerződés aláírását akként, hogy a szándéknyilatkozatban meg nem határozott és kölcsönösen el nem fogadott feltételeket szabott. A felperes előadta azt is, az M. Nyrt. részére szóló pályázatát a szándéknyilatkozatra tekintettel vonta vissza. Keresetének összegszerűségét az ajánlatok kidolgozásával és az olaszországi tárgyalásokon történt részvételével felmerült 19 868 900 Ft költségre, valamint 161 175 825 Ft elmaradt vagyoni előnyre hivatkozással indokolta. Állította: mivel megalakulása óta a veszteséges munkákat is figyelembe véve 6,17%-os árbevételarányos nyereséget tud érvényesíteni, a perbeli projekt megvalósítása is ezt az eredményt hozta volna.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy marasztalásának jogszabályi feltételei a felperes által megjelölt jogcímeken fennállnak.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja az volt, a felek között előszerződés nem jött létre, az elsődleges kereseti kérelem ezért megalapozatlan. A másodlagosan előterjesztett igény tekintetében úgy ítélte meg, nem lehet megállapítani, hogy az alperes a szándéknyilatkozatot abból a célból írta alá, hogy a felperes versenytársként a perbeli pályázati eljárásban már ne vegyen részt. Az elsőfokú bíróság véleménye szerint az alperes a további tárgyalások eredményétől függően kívánta a felperest alvállalkozóként igénybe venni. A keresetlevélben megjelölt költségek a létrehozandó alvállalkozási szerződés megkötésével, az arra vonatkozó tárgyalások folytatásával összefüggésben keletkeztek. Az alperes nem tanúsított olyan szándékos magatartást, amely felesleges költségeket eredményezhetett a felperesnél. Az elsőfokú bíróság utalt végül arra, az sem bizonyított, ha a felperes ismételten benyújtotta volna a pályázatát, úgy a fővállalkozási szerződést az M. Nyrt. vele köti meg.
A másodfokú bíróság a jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát képező újabb közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a másodlagos kereseti kérelmet elutasító rendelkezését megváltoztatta és megállapította, hogy a peres felek között 2005. október 12-én létrejött szándéknyilatkozattal oksági összefüggésben keletkezett kárért az alperes teljes körű kártérítési felelősséggel tartozik. Helyesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a szándéknyilatkozat indokoltan vezethette a felperest arra, ne nyújtson be ismételten pályázatot. A másodfokú bíróság szerint a Ptk. 6. §-ában előírt szándékos magatartás tartalmát azonban tévesen értelmezte az első fokon eljárt bíróság. A szándékosságnak ugyanis nem arra kell irányulnia, hogy a szándéknyilatkozat megkötésével a felperes a pályázati versenytársak közül kiiktatódjék. A szándékos magatartás nem irányulhat eleve a másik fél megkárosítására, mert az a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősséget alapozná meg. A szándékosság - véleménye szerint - a szándéknyilatkozat megkötésében nyilvánult meg, melyet a felek az alperes kezdeményezésére írtak alá. A végleges szerződést az alperes és az M. Nyrt. közötti fővállalkozói szerződés létrejöttéig kellett volna megkötniük azzal, hogy a szándéknyilatkozatban rögzítettek hatályba lépését az M. Nyrt. jóváhagyásához kötötték. A másodfokú bíróság rámutatott: az alperes nem tájékoztatta a felperest arról, hogy 2005. november elején megkötötte a fővállalkozói szerződést, s annak tartalmát sem hozta a felperes tudomására. 2005. november 3-án azonban a saját technológiája alapján kivitelezendő létesítmény főbb műszaki jellemzőit tartalmazó dokumentumokat megküldte a felperesnek ajánlat kidolgozása céljából. Ennek hatására a felperes - abban bízva, hogy az alperes vele szerződést köt és így részt vehet a projekt megvalósításában - alvállalkozókkal is egyeztetve több ajánlatot készített. Ezzel nyilvánvalóan költségei keletkeztek. Kiadásai nem a szokásos üzleti kockázat körébe tartoztak, amire utal az is, hogy e címen több mint 181 000 000 Ft-os kártérítési igényt terjesztett elő. A másodfokú bíróság szerint a rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem lehet megállapítani, melyik felperesi tevékenység állt okozati összefüggésben az alperes szándékos magatartásával, annak folytán a felperest milyen összegű kár érte, mekkora az elmaradt haszna. Az ítélőtábla a kártérítés összegének meghatározásához széles körű bizonyítást, szakértő igénybevételét tartotta indokoltnak. Ezzel magyarázta, hogy a másodlagos keresetre nézve közbenső ítéletet hozott.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság másodlagos kereseti kérelmet elutasító rendelkezésének helybenhagyását. Álláspontja szerint a közbenső ítélet - többek között - tévesen alkalmazta a Ptk. 6. §-át, és ezzel anyagi jogszabálysértést követett el.
A felperes a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte. Hangsúlyozta, kára nem abból származott, hogy az M. Nyrt.-vel nem ő kötött fővállalkozási szerződést, hanem abból, hogy a szándéknyilatkozat ellenére az alperessel nem jött létre szerződés.
A Kúria a jogerős közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és arra a következtetésre jutott, hogy a támadott határozat, az abban felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria úgy ítélte, a másodfokú bíróság a Ptk. 6. §-ának megsértése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes alappal követeli biztatási kára megtérítését.
Az alperes helyesen utalt arra, hogy a Ptk. 6. §-a szubszidiárius jellegű. Csak akkor alkalmazható, ha a kár sem a szerződésen alapuló, sem a szerződésen kívül okozott kártérítési szabályok alapján másra nem hárítható át, és az e jogszabályban írt valamennyi tényállási elem - az előidéző magatartás szándékossága, a károsodott személy konkrét tevékenysége, jóhiszeműsége, önhibájának hiánya, a tevékenységére indító alapos ok, a károsodás bekövetkezése, és a releváns okozati összefüggés - fennállása megállapítható. A felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a biztatási kár megállapításához szükséges valamennyi törvényi feltétel bekövetkezett (BH 2002.480).
Az alperes szándékos magatartása abban nyilvánult meg, hogy a perbeli szándéknyilatkozatot aláírta és kifejezésre juttatta, a felperessel alvállalkozási szerződést tervez kötni. 2005. november 3-án részére számos dokumentumot megküldött, s jelezte, konkrét és részletes ajánlatra tart igényt. Az alperes a per során maga is azt állította, hogy szerződést kívánt kötni. A felperes a peres felek tervezett együttműködését, annak részleteit rögzítő szándéknyilatkozat, az azt követő dokumentumok átadása után jóhiszeműen eljárva, alapos okból kezdett hozzá az összetett, nagy projektben való részvételre vonatkozó ajánlatának kidolgozásához, folytatott tárgyalásokat a külföldi székhelyű alperessel Olaszországba is elutazva. A szándéknyilatkozat kijelölte az alvállalkozási szerződés alapelveit, a munkák tervezett megosztását. A felperes jóhiszeműségét igazolja, hogy a szándéknyilatkozat megkötése után az M. Nyrt. részére újabb ajánlatot már nem tett.
A bírói gyakorlat következetes abban, hogy saját gazdasági tevékenységének, üzleti tervei, elképzelései megvalósulása kockázatát, a szerződéskötés előmunkálatának költségeit - főszabály szerint - a fél maga viseli, s csak a nagyobb arányú, indokolt költekezés megtérítésére lehet mód a tőle elvárható körültekintéssel eljáró fél javára (GK.14., EBH.2003.936.).Az adott tényállás mellett a Kúria úgy ítélte meg, a felperes a megelőzően említett költségeit az alperesre átháríthatja. Ő, aki korábban versenytársa volt az alperesnek, kifejezetten a mindkettőjük által aláírt szándéknyilatkozat alapján, nem egy lehetséges, hanem biztosan szerződő félként vállalta a szerződéskötést megelőző kiadásokat. Mivel az alperes - bár az M. Nyrt. részére tett ajánlatában is a felperes referenciáira és kapacitására hivatkozott - mégsem kötötte meg a szerződést, a felperes kiadásai feleslegessé váltak, azok összegével vagyona csökkent. Károsodása, az eljárás adatai szerint önhibáján kívül, az alperes szerződéskötési szándékra utaló szándékos magatartásával okozati összefüggésben merült fel.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a kereset összegszerűségét nem vizsgálta, annak megállapítására a másodfokú bíróság által elrendelt megismételt eljárás során kerülhet sor.
A Kúria szükségesnek tartja rögzíteni: a felperesnek a létre nem jött alvállalkozási szerződés teljesítése esetére várt hasznának elmaradása - szemben a másodfokú bíróság álláspontjával - a Ptk. 6. §-a szerinti biztatási kárként nem értelmezhető, fogalmilag kizárt, annak megtérítését megalapozó, jogszabályban előírt együttes feltételei hiányoznak. A felperes által megjelölt haszon ugyanis nem az alperes szándékos magatartása folytán tanúsított felperesi saját tevékenység következtében maradt el.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.181/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.952/2011/3. számú közbenső ítélete ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
k ö z b e n s ő í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 22 225 (Huszonkettőezer-kettőszázhuszonöt) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az M. Nyrt. ajánlati felhívást tett közzé a D-i Finomítójában felépítendő kénkinyerő üzem (a továbbiakban: "Claus-6" projekt) tervezési, beszerzési és építési (EPC) munkálataira, melyre a felperes és az alperes külön-külön ajánlatot tett.
A peres felek 2005. október 12-én Budapesten szándéknyilatkozatot (az eredeti angol nyelvű szövegben: statement) írtak alá. Rögzítették, az alperes fővállalkozóként jár el a M. Nyrt. irányába, miközben a felperes, mint kinevezett alvállalkozó kapacitásaira és referenciáira hagyatkozik. Vállalták, hogy az egymás közötti szerződésüket legkésőbb a M. Nyrt.-vel kötendő EPC fővállalkozói megállapodás aláírásáig kidolgozzák és aláírják. Meghatározták létrehozandó szerződésük alapelveit is: a szándéknyilatkozathoz csatolt 1. számú melléklet szerint osztják meg egymás között a munkát, a M. Nyrt. részére a bankgaranciákat az alperes biztosítja, a felperes saját "munkaterjedelmét" az alperes felé ugyancsak bankgaranciával biztosítja, a kifizetések mérföldkövekhez kapcsolódnak akként, hogy egy adott mérföldkő a felek egyikére vonatkozhat és a fizetésre vonatkozó záradékot a M. Nyrt-vel együtt módosíthatják, a projekt céljaira az alperes külön bankszámlát vezet, végül pedig a felmerülő veszteséget és nyereséget mindegyik fél saját "hatáskörében" viseli, függetlenül a másik fél veszteségétől és nyereségétől. Megállapodtak abban, hogy "a szállítás terjedelmét" az 1. számú mellékletben ismertetett feladatmegosztás szerint osztják el. A felperes általi szállítás irányértéke az M. Nyrt. és az alperes közötti EPC szerződés teljes átalányárának 45%-ával egyenlő. Rögzítették azt is, hogy a szándéknyilatkozat az M. Nyrt. jóváhagyásával lép hatályba.
A szándéknyilatkozatot annak megkötése után a felek az M. Nyrt.-hez benyújtották, amely azt előbb szóban, majd 2005. december 21-én írásban is jóváhagyta.
Az M. Nyrt. által a szándéknyilatkozat megkötése után kiadott újabb felhívásra a felperes ajánlatot már nem nyújtott be. Az alperest 2005. október 26-án értesítették arról, hogy az ő ajánlatát találták a legmagasabb színvonalúnak és a legelőnyösebbnek.
Az M. Nyrt. és az alperes közötti fővállalkozási szerződés megkötésére 2005. november elején került sor.
A szándéknyilatkozat aláírása után a peres felek tárgyalásokat folytatnak Budapesten és Milánóban. 2005. november 3-án az alperes számos dokumentumot továbbított a felperesnek abból a célból, hogy megismerhesse az alperesi technológia alapján kivitelezendő "Claus-6" létesítmény főbb műszaki jellemzőit, s ezek segítségül legyenek a várható munka felmérésében, továbbá a vállalatok kölcsönös érdekének megfelelő szerződéses jogviszony kialakításában. Az alperes jelezte azt is, a következő napokban e dokumentációt konkrétabb és részletesebb ajánlatkérésekkel egészíti ki a kiviteli tervezésre és az építési munkákra, majd egy későbbi fázisban az anyagbeszállításra vonatkozóan. 2005. december 14-én a felperes az általa igénybe venni tervezett alvállalkozókkal egyeztetett ártáblázatokat küldött az alperesnek, s közölte a termelékenységi adatokat, a munkaóra szükségletet, valamint az adott szakmunkák bérköltségét. Az alperes 2005. december 19-én azt tudatta a felperessel, annak átdolgozott ajánlata a teljes becsült munkaóraszám vonatkozásában összhangban áll az általa becsült adattal, az óradíjak azonban teljesen összeegyeztethetetlenek a költségvetésével. Közölte azt is, a kiviteli tervezésre egy olyan indiai vállalattal szándékozik szerződést kötni, mellyel már eddig is eredményesen együttműködött. Az engedélyezési tervek vonatkozásában a felperestől pontosítást kért, míg az építési munkák körében a végleges ajánlat elemzése és értékelése után ígért végső döntést.
A felperes e levélre közölte, az alperes félreértelmezi a 2005. október 12-én létrejött szándéknyilatkozatot, amikor azt állítja, az érintett munkák tekintetében ő csak egy lehetséges alvállalkozó. 2005. december 23-án az engedélyezési tervre, a talajszakvéleményre, a kiviteli tervre és a megvalósulási tervre végleges árajánlatot adott. 2006. február 22-én tájékoztatta az alperest arról, ha nem kötnek egy olyan fővállalkozói szerződést, mely legkésőbb 2006. március 31-én hatályba lép, úgy akként tekinti, az alperes a megállapodást felmondta.
A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen azt állította, 2005. október 12-én a felek között előszerződés jött létre, melynek alapján a szándéknyilatkozatban meghatározott műszaki tartalommal, díjazás ellenében az alperesnek vele szerződést kellett volna kötnie. Az alperes a jóhiszemű és tisztességes eljárás, valamint az együttműködési kötelezettség szabályait megszegte, magatartása miatt maradt el a végleges szerződés megkötése, ezzel okozati összefüggésben őt kár érte. Ezért elsődlegesen a Ptk. 208. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 205. § (3) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 181 044 725 Ft és ennek 2006. október 3-ától a kifizetés napjáig járó kamata, valamint perköltségei megfizetésére. Másodlagosan ugyanennek az összegnek a megtérítését a Ptk. 6. §-ára hivatkozással kérte. Utalt arra, az alperes szándékos magatartásával hiúsította meg a szerződés aláírását akként, hogy a szándéknyilatkozatban meg nem határozott és kölcsönösen el nem fogadott feltételeket szabott. A felperes előadta azt is, az M. Nyrt. részére szóló pályázatát a szándéknyilatkozatra tekintettel vonta vissza. Keresetének összegszerűségét az ajánlatok kidolgozásával és az olaszországi tárgyalásokon történt részvételével felmerült 19 868 900 Ft költségre, valamint 161 175 825 Ft elmaradt vagyoni előnyre hivatkozással indokolta. Állította: mivel megalakulása óta a veszteséges munkákat is figyelembe véve 6,17 %-os árbevételarányos nyereséget tud érvényesíteni, a perbeli projekt megvalósítása is ezt az eredményt hozta volna.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy marasztalásának jogszabályi feltételei a felperes által megjelölt jogcímeken fennáll.
Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 2010. május 14-én meghozott 9.G.41.503/2006/76. számú ítéletével a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5 124 400 Ft perköltséget. Álláspontja az volt, a felek között előszerződés nem jött létre, az elsődleges kereseti kérelem ezért megalapozatlan. A másodlagosan előterjesztett igény tekintetében úgy ítélte meg, nem lehet megállapítani, hogy az alperes a szándéknyilatkozatot abból a célból írta alá, hogy a felperes versenytársként a perbeli pályázati eljárásban már ne vegyen részt. Az elsőfokú bíróság véleménye szerint az alperes a további tárgyalások eredményétől függően kívánta a felperest alvállalkozóként igénybe venni. A keresetlevélben megjelölt költségek a létrehozandó alvállalkozási szerződés megkötésével, az arra vonatkozó tárgyalások folytatásával összefüggésben keletkeztek. Az alperes nem tanúsított olyan szándékos magatartást, amely felesleges költségeket eredményezhetett a felperesnél. Az elsőfokú bíróság utalt végül arra, az sem bizonyított, ha a felperes ismételten benyújtotta volna a pályázatát, úgy a fővállalkozási szerződést az M. Nyrt. vele köti meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete elleni felperesi fellebbezés és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a 2011. február 25-én kelt 3.Pf.21.552/2010/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felek által 2005. október 12-én kötött és szándéknyilatkozatnak címzett megállapodás előszerződésnek minősül. Annak az alperes részéről történő teljesítésének megtagadása szerződésszegést valósít meg, melyért felelősséggel tartozik. Köteles megtéríteni azt a kárt, amely magatartása közvetlen következménye, és amellyel a szerződéskötés időpontjában a szerződésszegés lehetséges következményeként előre számíthatott. A másodfokú bíróság az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és e körben újabb tárgyalást és újabb határozathozatalt rendelt el. Az elsődleges kereseti kérelem jogalapjának fennállására tekintettel a Ptk. 6. §-ára alapított másodlagos keresetet nem vizsgálta.
A közbenső ítélettel szembeni alperesi felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2011. szeptember 27-én kelt Gfv.IX.30.187/2011/5. számú részítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, a Fővárosi Bíróság 9.G.41.503/2006/76. számú ítéletének az elsődleges kereseti kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyta, egyéb rendelkezéseit nem érintette. Felhívta egyúttal a másodfokú bíróságot a felperes másodlagos kereseti kérelmét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés elleni fellebbezés elbírálására.
A Fővárosi Ítélőtábla a 2012. február 24-én meghozott, a jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát képező újabb közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a másodlagos kereseti kérelmet elutasító rendelkezését megváltoztatta és megállapította, hogy a peres felek között 2005. október 12-én létrejött szándéknyilatkozattal oksági összefüggésben keletkezett kárért az alperes teljes körű kártérítési felelősséggel tartozik. Helyesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a szándéknyilatkozat indokoltan vezethette a felperest arra, ne nyújtson be ismételten pályázatot. A másodfokú bíróság szerint a Ptk. 6. §-ában előírt szándékos magatartás tartalmát azonban tévesen értelmezte az első fokon eljárt bíróság. A szándékosságnak ugyanis nem arra kell irányulnia, hogy a szándéknyilatkozat megkötésével a felperes a pályázati versenytársak közül kiiktatódjék. A szándékos magatartás nem irányulhat eleve a másik fél megkárosítására, mert az a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősséget alapozná meg. A szándékosság - véleménye szerint - a szándéknyilatkozat megkötésében nyilvánult meg, melyet a felek az alperes kezdeményezésére írtak alá. A végleges szerződést az alperes és az M. Nyrt. közötti fővállalkozói szerződés létrejöttéig kellett volna megkötniük azzal, hogy a szándéknyilatkozatban rögzítettek hatályba lépését az M. Nyrt. jóváhagyásához kötötték. A másodfokú bíróság rámutatott: az alperes nem tájékoztatta a felperest arról, hogy 2005. november elején megkötötte a fővállalkozói szerződést, s annak tartalmát sem hozta a felperes tudomására. 2005. november 3-án azonban a saját technológiája alapján kivitelezendő létesítmény főbb műszaki jellemzőit tartalmazó dokumentumokat megküldte a felperesnek ajánlat kidolgozása céljából. Ennek hatására a felperes - abban bízva, hogy az alperes vele szerződést köt és így részt vehet a projekt megvalósításában - alvállalkozókkal is egyeztetve több ajánlatot készített. Ezzel nyilvánvalóan költségei keletkeztek. Kiadásai nem a szokásos üzleti kockázat körébe tartoztak, amire utal az is, hogy e címen több mint 181 000 000 Ft-os kártérítési igényt terjesztett elő. A másodfokú bíróság szerint a rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem lehet megállapítani, melyik felperesi tevékenység állt okozati összefüggésben az alperes szándékos magatartásával, annak folytán a felperest milyen összegű kár érte, mekkora az elmaradt haszna. Az ítélőtábla a kártérítés összegének meghatározásához széleskörű bizonyítást, szakértő igénybevételét tartotta indokoltnak. Ezzel magyarázta, hogy a másodlagos keresetre nézve közbenső ítéletet hozott.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság másodlagos kereseti kérelmet elutasító rendelkezésének helybenhagyását. Álláspontja szerint a közbenső ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését sérti, mert iratellenes, a bizonyítékok jogszabálysértő, kirívóan okszerűtlen, logikátlan mérlegelésén alapuló téves megállapításokat tartalmaz. Állította, az abban írtakkal szemben, a szándéknyilatkozat az M. Nyrt. és a felperes kezdeményezésére jött létre. A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság korábbi részítéletével ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a felek között a megkötendő szerződés lényeges tartalma tekintetében megállapodás jött létre, a feleket szerződéskötési kötelezettség terhelte.
Az alperes szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségének sem. Az ítélet anélkül tartalmaz sommás megállapításokat, hogy azokat részletesen indokolná.
Előadta azt is, a jogerős közbenső ítéletet hozó bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdését megsértve túlterjeszkedett a fellebbezési kérelem korlátain. A felperes fellebbezésében ugyan formailag hivatkozott igényének alapjaként a Ptk. 6. §-ára, tartalmilag azonban a Ptk. 339. §-a szerinti jogellenes károkozásért való felelősségre vonatkozó tényállításokat tett.
Az alperes szerint az említett eljárási szabálysértések egyúttal a Pp. 2. § (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez is vezettek.
Érvelt azzal is, a Fővárosi Ítélőtábla tévesen alkalmazta a Ptk. 6. §-át, és ezzel anyagi jogszabálysértést követett el.
Szerinte a felek közötti megállapodás létrejöttének megállapítása kizárta a Ptk. 6-ának alkalmazását. Állította, a felperes által érvényesített, az ajánlatok kidolgozásával és a tárgyalásokkal kapcsolatos költségek a szokásos üzleti kockázat körébe tartoztak. Az alperesi magatartás nem irányult a felperesi károsodás előidézésére. Előadta, 2005. november 3-a és 2006. január 10-e között mindent megtett azért, hogy a tervezési szolgáltatásokat és az építési munkákat illetően meghatározzák a felperes szolgáltatásainak körét. Jóhiszeműen és tisztességesen járt el, eleget tett együttműködési kötelezettségének. A felperes merev tárgyalási politikája ellenére igyekezett megbízást adni részére. Ezzel szemben vitatta a felperes jóhiszeműségét. Véleménye szerint alapos okkal nem feltételezhette, hogy létrejön közte és az alperes között az alvállalkozási szerződés. Tudnia kellett ugyanis, hogy ahhoz további tárgyalásokra, részletkérdésekben történő megegyezésekre volt szükség. Az alperes kifejtette, nem a szándéknyilatkozat aláírása miatt nem nyerte el a felperes a pályázati kiírás eredményeként a munkát. Ha fenntartotta volna ajánlatát, akkor sem biztos, hogy ő lett volna a pályázat nyertese, az M. Nyrt. vele kötötte volna meg a fővállalkozási szerződést. Az alperes szerint a felperesi önhiba hiánya sem bizonyított. A meghallgatott tanuk vallomásaiból az állapítható meg, a pályázatot nem vonta vissza. Ha mégis, úgy azt saját veszélyére és kockázatára, a felek által aláírt okirat téves értelmezése alapján tette. Az alperes hivatkozott arra, a felperes kiviteli tervezési szolgáltatásokra és építési munkákra vonatkozó végleges ajánlata 40%-kal lépte túl a fővállalkozási szerződés díjtételeit. Saját ütemterve 2005. december elejére irányozta elő a kiviteli terv elkészítésére vonatkozó alvállalkozói szerződés megkötését. Ennek ellenére, ezt követően is lehetőséget adott a felperesnek ajánlata kidolgozására, megtételére.
Az alperes végül hivatkozott arra, a jogerős közbenső ítélet azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság részítéletében foglaltakat, sérti az ítélkezés egységét kimondó, az Alaptörvénynek az "Állam" rész 25. cikk (3) bekezdésében írt rendelkezését. A Fővárosi Ítélőtábla eljárása és közbenső ítélete sérti továbbá az Alaptörvény "Szabadság és felelősség" rész XXVIII. cikke (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogot. Állította, a tisztességes eljáráshoz való jog és a jogbiztonság elvének megsértése egyúttal az Alaptörvény "Alapvetés" rész B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvének megsértését is megvalósítja.
A felperes a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte. Hangsúlyozta, kára nem abból származott, hogy az M. Nyrt.-vel nem ő kötött fővállalkozási szerződést, hanem abból, hogy a szándéknyilatkozat ellenére az alperessel nem jött létre szerződés.
A Kúria a jogerős közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Arra a következtetésre jutott, hogy a támadott határozat, az abban felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban - a következetes bírói gyakorlat szerint (BH 2002.29) - nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. A Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése akkor állapítható meg, ha a jogerős ítélet szerinti tényállás iratellenes, okszerűtlen, vagy alapvető logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését, a bizonyítékok értékelésének sérelmes eredményét támadja (BH.1998.401., BH.1999.44.).
A Kúria egyetért az alperessel annyiban, miszerint az okirati bizonyítékok és a meghallgatott tanúk vallomása alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a szándéknyilatkozat megkötésére kizárólag az alperes kezdeményezésére került volna sor. Az M. Nyrt. számára is kedvezőnek tűnt a felek együttműködése, a projektben való közös részvétel. Nem volt vitás az sem, hogy a szándéknyilatkozatban foglaltak a felek akaratának megfeleltek.
Az alperesi kezdeményezésre történt szándéknyilatkozat aláírására vonatkozó megállapítástól eltekintve a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékokat okszerűen, a logika szabályai szerint mérlegelte.
A Kúria megállapította azt is, azzal, hogy az ítélőtábla a felek közötti szándéknyilatkozatot megállapodásnak nevezte, még nem minősítette azt a Legfelsőbb Bíróság korábbi részítéletével ellentétesen előszerződésnek. Ebből az okból az alperes által megjelölt alaptörvényi rendelkezések megsértése sem volt megállapítható.
A jogerős közbenső ítélet rögzíti a tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékokat és a jogszabályokat, melyen alapul. Megemlíti mindazokat a körülményeket, melyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. A másodfokú bíróság ezért indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, így a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére is az alperes alaptalanul hivatkozott.
Álláspontjával ellentétben, az eljárt bíróságok a felperes nyilatkozatát a Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében, annak tartalma szerint helyesen értelmezték. A másodlagos kereseti kérelem, a Ptk. 6. §-ára alapítottan, az alperes kártérítésre kötelezésére irányult. A felperes az elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezését is részben e jogszabályra alapította. Bár a fellebbezés valóban tartalmaz olyan érvelést, melynek elfogadása esetén a jogellenes károkozásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések, s nem a Ptk. 6. §-a volna alkalmazandó, a másodfokú bíróság számára azonban a másodlagosan előterjesztett keresettel érvényesíteni kívánt jog helyes minősítéséhez szükséges valamennyi tény, adat, bizonyíték rendelkezésre állt. Ekként a jogerős közbenső ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül, nem sértette a Pp. 253. § (3) bekezdését.
A megelőzően ismertetettek szerint az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés hiányában, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben, a Pp. 2. § (1) bekezdésében írt, a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmére sem volt következtetés levonható.
A Kúria úgy ítélte, a másodfokú bíróság a Ptk. 6. §-ának megsértése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes alappal követeli biztatási kára megtérítését.
Az alperes helyesen utalt arra, hogy a Ptk. 6. §-a szubszidiárius jellegű. Csak akkor alkalmazható, ha a kár sem a szerződésen, sem a szerződésen kívül okozott kártérítési szabályok alapján másra nem hárítható át, és az e jogszabályban írt valamennyi tényállási elem - az előidéző magatartás szándékossága, a károsodott személy konkrét tevékenysége, jóhiszeműsége, önhibájának hiánya, a tevékenységére indító alapos ok, a károsodás bekövetkezése, és a releváns okozati összefüggés - fennállása megállapítható. A felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a biztatási kár megállapításához szükséges valamennyi törvényi feltétel bekövetkezett (BH.2002.480).
Az alperes szándékos magatartása abban nyilvánult meg, hogy a perbeli szándéknyilatkozatot aláírta és kifejezésre juttatta, a felperessel alvállalkozási szerződést tervez kötni. 2005. november 3-án részére számos dokumentumot megküldött, s jelezte, konkrét és részletes ajánlatra tart igényt. Az alperes a per során maga is azt állította, hogy szerződést kívánt kötni.
A felperes a peres felek tervezett együttműködését, annak részleteit rögzítő szándéknyilatkozat, az azt követő dokumentumok átadása után jóhiszeműen eljárva, alapos okból kezdett hozzá az összetett, nagy projektben való részvételre vonatkozó ajánlatának kidolgozásához, folytatott tárgyalásokat a külföldi székhelyű alperessel Olaszországba is elutazva. A szándéknyilatkozat kijelölte az alvállalkozási szerződés alapelveit, a munkák tervezett megosztását. A felperes jóhiszeműségét igazolja, hogy a szándéknyilatkozat megkötése után az M. Nyrt. részére újabb ajánlatot már nem tett.
A bírói gyakorlat következetes abban, hogy saját gazdasági tevékenységének, üzleti tervei, elképzelései megvalósulása kockázatát, a szerződéskötés előmunkálatának költségeit - főszabály szerint - a fél maga viseli, s csak a nagyobb arányú, indokolt költekezés megtérítésére lehet mód a tőle elvárható körültekintéssel eljáró fél javára (GK.14., EBH.2003.936.).Az adott tényállás mellett a Kúria úgy ítélte meg, a felperes a megelőzően említett költségeit az alperesre átháríthatja. Ő, aki korábban versenytársa volt az alperesnek, kifejezetten a mindkettőjük által aláírt szándéknyilatkozat alapján, nem egy lehetséges, hanem biztosan szerződő félként vállalta a szerződéskötést megelőző kiadásokat. Mivel az alperes - bár az M. Nyrt. részére tett ajánlatában is a felperes referenciáira és kapacitására hivatkozott - mégsem kötötte meg a szerződést, a felperes kiadásai feleslegessé váltak, azok összegével vagyona csökkent. Károsodása, az eljárás adatai szerint önhibáján kívül, az alperes szerződéskötési szándékra utaló szándékos magatartásával okozati összefüggésben merült fel.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a kereset összegszerűségét nem vizsgálta, annak megállapítására a másodfokú bíróság által elrendelt megismételt eljárás során kell kerülhet sor.
A Kúria szükségesnek tartja rögzíteni: a felperesnek a létre nem jött alvállalkozási szerződés teljesítése esetére várt hasznának elmaradása - szemben a másodfokú bíróság álláspontjával - a Ptk. 6. §-a szerinti biztatási kárként nem értelmezhető, fogalmilag kizárt, annak megtérítését megalapozó jogszabályban előírt együttes feltételei hiányoznak. A felperes által megjelölt haszon ugyanis nem az alperes szándékos magatartása folytán tanúsított felperesi saját tevékenység következtében maradt el.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése és 4/A. § (1) bekezdése szerint megállapított 22.225- Ft ügyvédi munkadíjat tartalmazó felülvizsgálati eljárási költséget.
Budapest, 2013. február 19.
Dr.Pethőné dr.Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter sk. előadó-bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.181/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.