ÍH 2019.122

FEDEZETELVONÁS - TÁRSASÁGI RÉSZESEDÉS ÁTRUHÁZÁSA Az élettársi kapcsolatra és a társasági részesedés lényegében ingyenes átruházására figyelemmel a fedezetelvonást eredményező szerződés hatálytalan [Ptk. 203. § (1)-(2) bekezdése].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

D. W. a 2004. január 14. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a k.-i 1646 helyrajzi számú (H. utca 26.) ingatlant 9 880 000 forint vételárért. Az ingatlant a 2007. október 9. napján kelt szerződéssel D. W. eladó átruházta a felperes vevőkre egymás közt egyenlő arányban, 74 000 euró vételárért. A felperesek keresetet indítottak az eladó D. W. alperes ellen, melyben elsődlegesen kérték a 2007. október 9. napján kelt szerződés érvénytelensége megállapítását megtévesztés jogcímén, az...

ÍH 2019.122 FEDEZETELVONÁS - TÁRSASÁGI RÉSZESEDÉS ÁTRUHÁZÁSA
Az élettársi kapcsolatra és a társasági részesedés lényegében ingyenes átruházására figyelemmel a fedezetelvonást eredményező szerződés hatálytalan [Ptk. 203. § (1)-(2) bekezdése].
D. W. a 2004. január 14. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a k.-i 1646 helyrajzi számú (H. utca 26.) ingatlant 9 880 000 forint vételárért. Az ingatlant a 2007. október 9. napján kelt szerződéssel D. W. eladó átruházta a felperes vevőkre egymás közt egyenlő arányban, 74 000 euró vételárért. A felperesek keresetet indítottak az eladó D. W. alperes ellen, melyben elsődlegesen kérték a 2007. október 9. napján kelt szerződés érvénytelensége megállapítását megtévesztés jogcímén, az eredeti állapot helyreállítását; míg másodlagosan annak megállapítását, hogy hibás teljesítés miatt jogszerűen álltak el a szerződéstől. A Vas Megyei Bíróság előtt a P. 20. 508/2008 szám alatt folyamatban lévő perben a 2008. november 12 napján megtartott tárgyaláson a felperesek és D. W. alperes egyezséget kötöttek, melyben megállapodtak abban, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követő tizenöt hónapon belül D. W. megfizet a felpereseknek egyenlő arányban összesen 74 000 eurót a dr. N. P. Ügyvédi Iroda letéti számlájára, azzal, a felperesek kötelesek az ügyvédi irodánál letétbe helyezni a tulajdonjog törléséhez szükséges nyilatkozatot, melyet az ügyvéd a 74 000 euró megfizetésével egyidejűleg köteles kiadni. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy amennyiben ezt a teljesítési határidőt elmulasztja, a Ptk. 301. §-ában meghatározott késedelmi kamat kétszeres összegét megfizeti a teljesítésig. A felperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az alperesnek az ingatlanba történő bejutását időszakosan biztosítják annak érdekében, hogy az alperes az ingatlant az esetleges vevőknek megmutassa, vagy az ingatlanon az értékesíthetőség érdekében bizonyos munkálatokat elvégezzen. A felperesek az ingatlan tulajdonjogát a vételár teljes kifizetéséig fenntartották. A megyei bíróság A P.20. 500/2008/5/I. szám alatti végzésével a perbeli felek egyezségét jóváhagyta és a végzés jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a körzeti földhivatalt, hogy a 74 000 euró vételár visszafizetése igazolását követően az ingatlanról a felperesek tulajdonjogát törölje, míg D. W. tulajdonjogát eredeti állapot helyreállítása jogcímén jegyezze vissza.
Az I. rendű alperes beltag és D. W. kültag a 2003. október 28-án kelt társasági szerződéssel alapították meg a cégnyilvántartásba a Cg.18-06-105238 cégjegyzékszámon bejegyzett II. r. alperes M. Betéti Társaságot (Társaság) 40 000 Ft jegyzett tőkével, 20 000-20 000 forint vagyoni hozzájárulással. A II. r. alperes vagyonához tartozott a 2003. november 25. napján 38 millió forintért megvásárolt K.-i 2260 helyrajzi számú (R. utca 11. számú) ingatlan, melyet a II. r. alperes átépített és azon társasházat alapított.
2009. január 10-én D. W. kültag a 20 000 Ft névértékű vagyoni betétje 97,5 százalékát 19 500 Forint vételárért átruházta az I. rendű alperes beltagra, melynek vételárát a szerződéskötéssel egy időben az I. rendű alperes kifizette. A szerződésben a II. r. alperes tagjai megállapították, hogy a társasági részesedés átruházását követően az I. rendű alperes beltag a társaság 40 000 Ft-os jegyzett tőkéből annak 98,75 százalékával, 39 500 Ft pénzbeli betéttel rendelkezik, míg D. W. kültag annak 1,25 százalékával, 500 Ft pénzbeli betéttel. A 2009. február 11. napján előterjesztett változásbejegyzési kérelem alapján a cégbíróság a 2009. február 12. napján kelt Cg. 17 szám alatti végzésével jegyezte be a cégnyilvántartásba a társasági szerződés módosítása keltét és a szintén végrehajtott tevékenységi kör változást. A végzés Cégközlönyben közzététele 2009. március 5. napján történt meg.
A felperesek módosított keresetükben az I. rendű alperes vevő és néhai D. W. között 2009. január 10. napján létrejött társasági részesedés átruházására irányuló szerződés felperesekkel szembeni hatálytalansága megállapítását, valamint abból a felperesek 74 000 euró valamint annak a 2010. február 12. napjától a kifizetés napjáig járó, a törvényes mértékű késedelmi kamat kétszeres szorzatának megfelelő kamata követelése kielégítésének a tűrésére kérték kötelezni az I. rendű alperest. Keresetük jogalapjaként hivatkoztak a régi Ptk. 203. § (1) és (2) bekezdésére, valamint az 1/2011. (VI. 15.) PK véleményben (a továbbiakban: PK vélemény) kifejtettekre. Álláspontjuk szerint a társasági részesedést átruházó szerződés megkötésekor a felpereseknek az eladó D. W.-nel szemben kiegyenlítetlen követelése volt és a szerző I. rendű alperes rosszhiszeműségét, valamint az ügylet ingyenességét vélelmezni kell. Az I. rendű alperes ugyanis a kültag D. W. élettársa volt. A vélelem hiányában is az I. rendű alperes rosszhiszemű szerző volt, mivel tudott a felperesek D. W.-nel szembeni követelés fennállásáról. Ez kitűnt a dr. H. G. ügyvéd által a felperesek jogi képviselőjének 2008. június 24. napján írott, egyezségi ajánlatot tevő leveléből, melyet D. W. mellett az I. rendű alperes is aláírt. A társasági részesedést átruházó okiratban kikötött 19 500 forint ellenérték kvázi ingyenességet jelentett, mert a II. r. alperes betéti társaság jelentős értékű ingatlanvagyonnal rendelkezett. A felperesek követelése kielégítésére D. W. a társasági részesedésen kívül egyéb vagyonnal nem rendelkezett. A követelésnek nem lehet fedezete az eredeti állapot helyreállítása által érintett H. utca 26. szám alatti ingatlan, mert az egyezségben a vételár visszafizetéséig a felperesek a tulajdonjogot fenntartották. Ezen túl az ingatlan forgalmi értéke alacsonyabb volt mint 74 000 euró.
Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Vitatták, hogy a társasági részesedés átruházó szerződés fedezetelvonó lett volna, mivel az átruházó D. W.-nek a követelés kielégítésére volt egyéb vagyona. A felperesek birtokába került a H. utca 26. szám alatti ingatlannal 8000 euró értékű ingóság is, illetve D. W.-nek ingatlan tulajdona volt K.-en a M. utcában is. Fedezetéül szolgált a követelésnek a H. utca 26. szám alatti ingatlan is, erre utal az egyezség szövege, amely szerint a felperesek biztosítják az ingatlanba bejutást D. W.-nek az értékesítés érdekében. Fedezetet jelentett D. W. 15 000 euró-ért vásárolt Mercedes Vaneo gépkocsija is. Az I. rendű alperes vitatta, hogy élettársi kapcsolatban állt volna D. W.-nel, állította, hogy csak 1993-tól kezdődően 5-6 éven át érzelmi kapcsolatban volt vele. A H. utca 26. szám alatti ingatlan megvásárlását követően D. W. ott élt, míg az I. rendű alperes a Hegyalja utca 23. szám alatt. A társasági részesedést átruházó szerződés csak a betéti társaságban fennálló vagyoni viszonyok rendezését szolgálta. A megkötésénél az I. rendű alperes amiatt nem volt rosszhiszemű, mert úgy vélte, hogy a felperesek követelése fedezetéül az ingatlan szolgál.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével megállapította, hogy a néhai D. W. és az I. rendű alperes között 2009. január 10. napján létrejött társasági részesedést átruházó szerződés a felperesekkel szemben hatálytalan. Kötelezte az I. rendű alperest a szerződéssel átruházott vagyoni betétből a felpereseket a Vas Megyei Bíróság 17 P. 20.508/2018/5. számú egyezségben rögzítettek szerint megillető követelés kielégítésének a tűrésére.
Határozatának indokolásában a Ptk. 203. §-a (1)-(2) bekezdése, valamint a PK vélemény alapján elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az I. rendű alperes és D. W. között élettársi kapcsolat állt-e fenn, mert ebben az esetben a hozzátartozóval kötött szerződés szabályai szerint az I. rendű alperes rosszhiszeműségét és az ügylet ingyenességét vélelmezni kell. A mérlegelt bizonyítékok között a törvényszék figyelembe vette a 96/F / 3 szám alatt csatolt, dr. H. G. ügyvéd által 2008. június 24. napján a felperesek jogi képviselőjének írt egyezségi ajánlatot, melyet D. W.-en kívül az I. rendű alperes is aláírt. Értékelte a 96/F/4 szám alatt benyújtott I. rendű alperestől származó temettetési megbízást, amelyet az I. rendű alperes D. W.halálát követően hozzátartozóként adott, valamint a 104/F / 6 alatt benyújtott 2009. január 26 napján kelt e-mailt, melyben az I. rendű alperes tulajdonát képező és D. W. a haszonélvezetével terhelt H. utca 23. szám alatti ingatlant ajánlotta fel a jelzálog alapításra a meghatalmazott jogi képviselő a felperesek követelésének biztosítékául. Kitért a bíróság a 3/F/ 13 szám alatt benyújtott kórházi zárójelentésre, melyben az I. rendű alperesre hozzátartozóként (élettársként) utalnak. Elemezte a bíróság a kihallgatott P. T., B. A., M. L. és K. P. J. tanúk vallomásait, melyek és az említett okiratok alátámasztották, hogy a társasági részesedést átruházó szerződés megkötésekor az I. rendű alperes és D. W. között élettársi kapcsolat állt fenn. Egyetértett a bíróság a felperesek azon álláspontjával is, hogy a társasági részesedés 19 500 forintért átruházására kvázi ingyenesen került sor, mivel annak szerződéskori értéke - az igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint - 10 870 000 forint volt. Az ilyen módon fennálló törvényi vélelemmel [Ptk. 203. § (2) bekezdése] szemben a bíróság álláspontja szerint a perben az I. rendű alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a rosszhiszeműség nem áll fenn. Kiemelte a bíróság, hogy az I. rendű alperes a személyes meghallgatása során (16. számú tárgyalási jegyzőkönyv) úgy nyilatkozott, hogy amikor tudomást szerzett a bíróság előtt kötött egyezség tartalmáról "majdnem felrobbant". Ezek alapján a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a társasági részesedés átruházásakor az ügyletkötő felek szándéka a felperesek követelése kielégítési alapjának elvonására irányult.
Ezt követően a törvényszék vizsgálta, hogy a kötelezett D. W. egyéb vagyona az ügyletkötés időpontjában fedezetet nyújtott-e a követelésre. Az alperesek arra vonatkozó érvelése alapján, hogy a követelés fedezetéül a H. utca 26. szám alatti ingatlan szolgált, a bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be. A szakértő megállapította, hogy ezen ingatlan forgalmi értéke 2009. január 10-én 8 056 000 forint volt. A D. W. tulajdonában állt K-i., M. út 92. szám alatti ingatlan korabeli forgalmi értékét a szakértő 3 210 000 Ft-ban határozta meg. A perben nem vált bizonyossá, hogy ezen a két ingatlanon kívül D. W. vagyonához tartozott volna a releváns időpontban az egyezség által érintett ingatlanban hagyott 8000 euró értékű ingóság, avagy a Mercedes Vaneo típusú gépkocsi. D. W. hagyatéki eljárásában feltárt adatok szerint a bankszámláján 2010. január 10-én 36,97 euró (10 304 Ft) volt. Erre figyelemmel a bíróság azt állapította meg, hogy 2009. január 10-én D. W.-nek csupán 11 106 304 Ft. fedezete állt rendelkezésre a felperesek 74 000 euró (20 623 800 Ft.) követelése kielégítésére. Ezekre tekintettel a törvényszék megállapította a társasági részesedést átruházó a szerződés felperesekkel szembeni hatálytalanságát és az I. rendű alperest kötelezte a követelés kielégítésének tűrésére.
Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan annak hatályon kívül helyezése iránt az alperesek terjesztettek elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az okirati bizonyítékok és a tanúvallomások nem megfelelő, iratellenes értékelése alapján állapította meg azt, hogy az I. rendű alperes és D. W. élettársak voltak, valamint azt is, hogy a társasági részesedés átruházása ingyenesen történt. Az I. rendű alperes fenntartotta az elsőfokú eljárásban már kifejtett azon álláspontját, hogy megismerkedésüket követő 5-6 éven át ugyan érzelmi kapcsolatban álltak D. W.-nel, egymás pénzügyeiről nem tudtak, azokba nem avatkoztak. Egymástól függetlenül éltek, csak D. W. Magyarországra költözését követően segített az I. rendű alperes a kapcsolattartásban. A II. r. alperes betéti társaság volt az egyetlen, amely gazdaságilag összekötötte a társasági tagokat. A társaság 2003. évi alapításától kezdődően csak az I. rendű alperes bocsátott a cég rendelkezésére tőkét, abban D. W. nem kívánt részt venni, mivel Németországban önálló vállalkozásokkal rendelkezett. Az I. rendű alperes ezért 2008-ban 7 millió Ft összegű kölcsönt is felvett annak érdekében, hogy a cég veszteségeit finanszírozni tudja. Így nem véletlen, hogy az üzletrész átruházás is névértéken történt. Az elsőfokú bíróság nem értékelte az I. rendű alperes (mint felperes) és a NAV Nyugat-dunántúli Adóigazgatósága alperes között K. 27.247/2015/15/ I. szám alatti ítélet indokolásában foglaltakat, amely szerint a 2011. október 22. napján megtartott II. r. alperesi taggyűlésen a tagok úgy határoztak, hogy a betéti társaság vagyonához tartozó K.-i, R. utca 11. szám alatti ingatlan egy részének értékesítéséből befolyt összegből a felperesnek (azaz: jelen per I. rendű alperesének) tagi kölcsönt fizetnek vissza, továbbá tagi kölcsönt nyújtanak a 2008-ban a Társaság érdekében felvett kölcsön törlesztése érdekében. Az I. rendű alperes érthetetlennek és elfogadhatatlannak nevezte, hogy a 2007. október 9. napján 12 millió Ft vételárért megvásárolt ingatlannal kapcsolatban hogyan jöhetett létre olyan egyezség, amelyben D. W. 74 000 euró fizetésére vállalt kötelezettséget. Ezért nyilatkozott az I. rendű alperes úgy az elsőfokú bíróság előtt, hogy "majdnem felrobbantam", amikor neki erről D. W. beszámolt. Ezt a nyilatkozatot a törvényszék félreértelmezte, mikor azt a következtetést vonta le a reakcióból, hogy ebből vezethető le az élettársi viszony, valamint a szerződés ingyenessége és a fedezet elvonására irányuló szándék. Ez a reakció valójában csak az egyezség abszurditásának volt köszönhető. Az I. rendű alperes ismerte a H.utca 26. szám alatti ingatlant és tudta, hogy a ház gondos felújítást követően a berendezési tárgyakat otthagyva került a vevők birtokába. Így nem értette, hogy kerülhetett másfélszeres összegbe az egyezség szerinti visszavásárlási ár. D.W. meghatalmazott ügyvédjével folytatott megbeszélések során csak mint tolmács segítette az I. rendű alperes a kommunikációt, így talán csak azért írta alá levelet, mert ő is jelen volt. Az I. rendű alperes nem látott rá arra, hogy D. W.-nek az egyezség megkötésekor milyen összegű megtakarított pénze volt, valamint mit hagyott maga után Németországban. Ebben a körben nem mérvadó M. W. nyilatkozata, mivel évek óta nem tartotta a kapcsolatot az édesapjával. A 104/F/6 szám alatt benyújtott e-mail üzenet esetében arra hivatkozott, hogy D. W. a hozzájárulása nélkül nyilatkozott úgy, az I. rendű alperes tulajdonában álló H. utca 23. szám alatti ingatlant felajánlja jelzálogjog alapítására. Erről az I. rendű alperes csak a perben szerzett tudomást. A temettetési megbízás sem igazolja az élettársi kapcsolat fennállását, a temettetési vállalkozónál mindenki "hozzátartozó", aki temetést rendel. Az elsőfokú bíróság által értékelt tanúk vallomásait vitatta, részben azért, mert ezek a személyek nem elfogulatlanok, avagy vallomásaik téves tényeket tartalmaznak.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az I. rendű alperes perköltségben marasztalását kérték. Az I. rendű alperes és D. W. élettársi kapcsolata tekintetében az elsőfokú ítéletben részletezett bizonyítékokon - a tanúvallomásokon, a temettetési megbízáson - kívül hivatkoztak M. W. tanú vallomására, amely szerint az I. rendű alperes édesapja élettársa volt. Utaltak az áram-, gáz- és vízszolgáltató "lakossági fogyasztó változásbejelentés" űrlapjára, amelyeket a H. utca 26. szám alatti ingatlan esetében az I. rendű alperes írta alá "elköltöző", "kiköltöző", "korábbi fogyasztó" minőségben. A német állampolgár D. W.-nél pedig természetes volt, hogy sokszor utazott Németországba. A szerződéses ingyenessége körében rámutattak, hogy az igazságügyi szakértő a II. r. alperes betéti társaság piaci értékét a társasági részesedés átruházásakor 24 600 000 Ft-ban állapította meg, melyhez képest a szerződésben meghatározott 19 500 Ft vételár annak 2%-át sem éri el. Így az ingyenesség megállapítható. A költségek viselése és az élettársi gazdálkodás tekintetében hivatkoztak ismét M. W. tanú vallomására, amely szerint az I. rendű alperes "a saját megélhetésének költségeihez egyáltalán nem járult hozzá, kizárólag az édesapám tartotta el." Rámutattak, hogy az I. rendű alperes a fellebbezésében újonnan hivatkozik a 7 millió Ft összegű állítólag általa felvett kölcsönre, melynek igazolására okiratot nem csatolt. Nem vált bizonyossá az elsőfokú eljárásban, hogy D. W. a II. r. alperesi társasági részesedésen túl vagyonnal rendelkezett volna. Reagálva a fellebbezésben foglaltakra előadták, hogy a H. utca 26. szám alatti ingatlan felpereseknek eladásakor jelen volt az I. rendű alperes, így tudott a 74 000 euró vételárról is. Ugyancsak tudomást szerzett a Vas Megyei Bíróság előtt 2008. november 12 napján megkötött egyezségről még annak napján. Utaltak arra, hogy D. W. finanszírozta a II. r. alperes tulajdonába került K-i., R. utca 11. szám alatti ingatlant is, melyet alátámaszt M. W. és K. P. tanú vallomása. M. W. ugyan nem gyakran találkozott az édesapjával, de a kapcsolatot rendszeresen telefonon tartották. K. P. és P. T. tanúk esetében az I. rendű alperes a kihallgatásakor nem hivatkozott az elfogultságukra csak a fellebbezésében. Sérelmezték, hogy az I. rendű alperes az elsőfokú eljárás során nem jelezte, hogy a II. rendű alperes megszüntetése iránt végelszámolási eljárás indult és a végelszámoló nem képzett tartalékot a vitatott követelések elszámolására.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a mindenki számára nyilvános cégnyilvántartás [a id=0>a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 10. § (2) bekezdése] adatai alapján azzal egészíti ki, hogy a II. r. alperes tagjai 2017. november 20. napján határoztak a végelszámolás útján történő jogutód nélküli megszűnésről, végelszámolóul az I. r. alperest kijelölve. A végelszámolás 2018. január 31-én fejeződött be. Az ezen a napon kelt vagyonfelosztási javaslat szerint a II. r. alperes betéti társaság 28 801 701 Ft. (készpénz) vagyonnal rendelkezik, melyből az I. rendű alperes beltagot annak 96,25%-a illeti meg. A vagyonfelosztási javaslatot a tagok még nem hajtották végre. A cég a törlése iránt 2018. február 22-én terjesztett elő változásbejegyzési kérelmet. A változásbejegyzési eljárást a cégbíróság a 2018. február 22. napján kelt Cg. 45. sz. alatti végzésével felfüggesztette az "adóhatósági eljárás" jogerős befejezéséig.
A törvényszék - a fenti kiegészítésen túl - az ítélet alapjául szolgáló tényállást helytállóan állapította meg és helyes volt az abból levont jogi következtetés is.
Ezért a fellebbezés nem alapos.
A törvényszék helyesen foglalt állást a fedezetelvonó szerződés törvényi feltételei [Ptk. 203. § (1)-(2) bekezdése] fennállta; a 2009. január 10. napján kelt szerződést megkötő felek élettársi kapcsolata és a szerződés lényegi ingyenessége tekintetében is. A bizonyítékok helyes értékelése [Pp. 206. § (1) bekezdése] alapján állapította meg a törvényszék azt is, hogy az ilyen módon fennálló törvényi vélelemmel [Ptk. 203. § (2) bekezdése] szemben az I. rendű alperes a bizonyítási kötelezettségének [Pp. 164. § (1) bekezdése] nem tudott eleget tenni. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete indokaival egyetértett, azokat részletesen megismételni nem kívánja, így azokra csak utal. [Pp. 254. § (3) bekezdése].
Az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra kiemeli, hogy az elsőfokú eljárásban lefolytatott okirati- illetve tanúbizonyítás adatai egyaránt csak azt támasztják alá, hogy a társasági részesedését átruházó D. W. és az azt megszerző I. rendű alperes az esetbeli szerződés megkötésekor élettársak (Ptk. 685/A. §) voltak. Az I. rendű alperes az elsőfokú eljárás során és a perorvoslati kérelmében nem szolgáltatott érdemi magyarázatot arra, hogy a D. W.-nel fennállt érzelmi és gazdasági közösség hiányában miért írta alá a 2008. június 24. napján kelt egyezségi ajánlatot, avagy 2009. január 26-án milyen okból ajánlott jelzálogjogot a tulajdonát képező, K.-i, H. utca 23. szám alatti ingatlanra a felperesek D. W.-nel szembeni követelése biztosítékául. Megjegyzendő, hogy az a tény, hogy az I. rendű alperes tulajdonában lévő K.-i H. utca 23. szám alatti házas ingatlant D. W. haszonélvezeti joga terhelte, azt támasztja alá, hogy a társasági részesedést átruházó szerződés felei között gazdasági közösség állt fenn. Az elsőfokú ítéletben elemzett tanúk vallomásai pedig ezen felek közötti érzelmi közösséget igazolták. Helyesen érveltek a felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben azzal, hogy a tanúk elsőfokú eljárásbeli kihallgatásakor (140. tárgyalási jegyzőkönyv), valamint azt követően (az elsőfokú eljárás során) az I. rendű alperes a tanúkat még nem tartotta elfogultaknak. Ezért a fellebbezés erre való hivatkozása súlytalan, illetve tényalap nélküli. A törvényszék helytállóan mellőzte dr. H. G. ügyvéd tanúkénti kihallgatását, mivel a felperesek az ügyvédi titoktartási kötelezettség alól nem kívántak felmentő nyilatkozatot adni.
A társasági részesedést átruházó szerződés megkötésének okaként arra az I. rendű alperes az elsőfokú eljárás során még nem hivatkozott, hogy a II. rendű alperes Társaság alapításától kezdődően csak ő bocsátott a cég rendelkezésére tőkét, abban D. W. nem kívánt részt venni. Ez az új tény így a Pp. 235. § (1) bekezdése III. mondata alapján a fellebbezési eljárásban már nem vehető figyelembe, mivel ennek előadását az I. rendű alperes az elsőfokú eljárásban alapos ok nélkül [Pp. 141. § (6) bekezdése] mulasztotta el. Amennyiben valós is ez az I. rendű alperesi előadás, nincs magyarázat arra, hogy miért egyenlő (1/2-1/2) arányban oszlott meg a betéti társaság alapításakor a tagok vagyoni hozzájárulása. Ugyancsak helytállóan mutattak rá a felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben arra, hogy az I. rendű alperes szintén új tényként hivatkozott arra, hogy a II. r. alperes működtetése biztosítására 2008-ban 7 millió Ft kölcsönt vett fel, a kölcsönszerződés okiratát azonban nem csatolta.
Nem sértette meg a törvényszék a bizonyítékok egybevetett és okszerű mérlegelésére vonatkozó törvényi kötelezettségét [Pp. 206. § (1) bekezdése] akkor sem, amikor nem értékelte az I. rendű alperes javára az általa a fellebbezésben hivatkozott K. 27.247/2015/15/ I. szám alatti ítélet indokolásában foglaltakat. Abból ugyanis, hogy a II. r. alperes 2011. október 22. napján megtartott tagok gyűlésén a tagok úgy határoztak, hogy a betéti társaság vagyonához tartozó K., R. utca 11. szám alatti ingatlan egy részének értékesítéséből befolyt összegből az I. rendű alperesének tagi kölcsönt fizetnek vissza, éppen az következik, hogy az I. rendű alperes ezen tagi kölcsön igényét az ügyletkötő felek nem rendezték a 2009. január 10. napján kelt társasági részesedést átruházó szerződésben. (másképp: amennyiben az I. rendű alperes tagi kölcsön nyújtása ellenértékeként ruházta volna át D. W. a társasági részesedését az I. rendű alperes, azt nem kellett volna figyelembe venni a 2011. október 22. napján megtartott tagok gyűlésén.)
Végül annak vizsgálata, hogy az ingatlan 74 000 euró vételárért felperesekre való átruházására irányuló 2007. október 9. napján kelt adásvételi szerződésnek a 2008. november 12. napján megkötött egyezségben megtörtént eredeti állapot helyreállítása során az egykori eladó D. W. értékarányos ellenszolgáltatás (74 000 euró) visszatérítésére vállalt-e kötelezettséget nem tartozhatott jelen perre. A szolgáltatás / ellenszolgáltatás egyenértékűsége, esetleges értékaránytalansága csak az ingatlan adásvételi szerződésben, valamint az azt követő eredeti állapot helyreállításában részes felek egymás közti viszonyában lett volna vizsgálható, erre azonban nem került sor. A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása [Ptk. 203. § (1) bekezdése] iránti perben csupán annak volt jelentősége, hogy a felpereseknek volt-e és milyen összegű követelése a fedezetet átruházó D. W. kötelezettel szemben.
Ezekre figyelemmel az ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet társasági részesedést átruházó szerződés felperesekkel szembeni hatálytalansága megállapítására irányuló rendelkezését helybenhagyta.
Az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 6. pontja szerint a jogosult által a fedezetelvonó szerződés hatálytalansága megállapítása iránti perben érvényesített igény értékét pénzben kell meghatározni. A PK vélemény 7. pontja alapján az ítéletben a felperesi igényt összegszerűen meg kell jelölni. A felperesi követelés összegszerű megjelölése az elsőfokú ítéletből hiányzik. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet azzal egészítette ki, hogy az I. rendű alperes a 2009. január 10. napján átruházott társasági részesedésből a felperesek 74 000 euró tőke, valamint annak a 2010. február 12. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamata (Ptk. 301. §) követelése kielégítését köteles tűrni.
(Győri Ítélőtábla Gf.II.20.072/2019/11/I.)
* * *
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.