adozona.hu
BH+ 2013.8.348
BH+ 2013.8.348
A banki alkalmazott részéről az ügyfél azonosításához szükséges adatok bekérése nélkül banktitoknak minősülő információ kiszolgáltatása arra nem jogosult személynek, valamint az információ megszerzése érdekében számára tilalmazott tranzakció végrehajtása a rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegés [1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. novembertől 2007. márciusig, majd 2007. december 13-tól állt ismételten határozott idejű munkaviszonyban az alperessel, telebankos ügyfélszolgálati munkatárs munkakörben.
2009. június 22-én az alperes rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint 2009. június 11-én Gy. L.-né részére anélkül, hogy a kötelezően előírt ügyfél-azonosításhoz szükséges adatokat bekérte volna, B. J.-né lakossági folyószámlájával kapcsolatban banktitoknak m...
2009. június 22-én az alperes rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint 2009. június 11-én Gy. L.-né részére anélkül, hogy a kötelezően előírt ügyfél-azonosításhoz szükséges adatokat bekérte volna, B. J.-né lakossági folyószámlájával kapcsolatban banktitoknak minősülő információt szolgáltatott ki: felvilágosítást adott arról, hogy a számla státusza aktív, noha tudomása volt arról, hogy Gy. L.-né nem jogosult erre az információra. A kért információról olyan formában győződött meg, hogy a saját folyószámlájáról eseti forint átutalásra szolgáló képernyőben a számlavezető rendszerben 1 Ft összegű átutalást végzett, mely tranzakció végrehajtására szintén nem volt jogosult. Ezáltal banktitoknak minősülő információt anélkül szolgáltatott ki, hogy az azt kérő jogosultságáról meggyőződött volna.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a védett adatok biztonságos rendjéről szóló alperesi vezérigazgatói utasítás II. fejezet 1. alpontja alapján banktitok minden olyan, az ügyfélről a bank rendelkezésére álló tény, információ, megoldás, vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a bank által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a bankkal kötött szerződéseire vonatkozik. Az alperes Kollektív Szerződése szerint az alperes különösen annak a munkavállalónak a munkaviszonyát szüntetheti meg rendkívüli felmondással, aki megsérti a banktitok és üzleti titok védelméről szóló belső utasításokat.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a munkaviszony kezdetekor megismerte a hivatkozott vezérigazgatói utasítást, valamint ismertették vele az ICC Kézikönyvet is, amely szerint a munkakörében dolgozó ügyintézők az általános banki információk kivételével csak egy - a személyes, illetve banki adatokra vonatkozó - kérdéssorozat feltevését követően adhatnak tájékoztatást konkrét számlainformációval kapcsolatban és tranzakciók végzése nem engedélyezett.
2009. június 11-én a felperes hívást fogadott Gy. L.-nétól, aki B. J.-né számlájával kapcsolatosan arra vonatkozóan kért tájékoztatást, hogy élő, aktív-e a számla, lehetséges-e rá átutalást kezdeményezni. A betelefonáló nem volt jogosult az általa kért információra, tekintettel arra, hogy nem volt sem tulajdonosa, sem pedig meghatalmazottja az adott számlának. A felperes a telefonhívás kezdetén erről felvilágosította a telefonálót, annak nyomására azonban a banki belső felületre belépve a saját számlájáról 1 Ft-os átutalást kezdeményezett, ami teljesedésbe ment. Mivel a rendszer nem küldött a felperesnek hibaüzenetet, miszerint nem lehetséges átutalást indítani a számlára, a felperes azt a következtetést vonta le, hogy a kérdéses számla aktív, melyet közölt Gy. L.-néval. A telefonhívást követően a felperes tájékoztatta a felettesét a történtekről.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy banktitoknak minősül a számla aktivitásáról szóló információ, mivel a hivatkozott vezérigazgatói utasítás értelmében minden, a számlára vonatkozó adat, információ banktitok. A felperesnek, mint banki alkalmazottnak nem kellett mérlegelnie, hogy mely tény, adat, információ, vagy megoldás minősül banktitoknak. Az adott esetben a felperes maga is elismerte, hogy fontos információ lehet, hogy aktív-e valamely számla és azt sem vitatta, hogy minden információ fontos. Tekintettel arra, hogy a felperes tisztában volt azzal, hogy a betelefonáló nem jogosult az általa kért információra, hiszen elismerte, hogy erről maga is tájékoztatta az információt kérőt, a munkaügyi bíróság levont jogkövetkeztetése az volt, hogy a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyosan gondatlanul eljárva jelentős mértékben megszegte, amikor jobb tudomása ellenére banktitoknak minősülő információt arra jogosulatlan személynek adott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2009. június 22-én kelt rendkívüli felmondása jogellenes. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján - 2011. november 11-én - szűnik meg. A követelés összegére nézve a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte.
A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, mely szerint a felperes banktitkot szolgáltatott ki. E körben annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes elismerte, hogy az információt kérő tájékoztatást kaphatott volna az adott számla státuszáról, ha egy bankfiókban személyesen kezdeményez egy tranzakciót. Ebből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy nem minősülhet banktitoknak egy olyan információ, amelyet az alperes más úton egyébként kiadott volna.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a számlainformáció kiadását lehetővé tevő utalás teljesítése ugyan a felperes terhére felróható, azonban ez a magatartás nem minősül olyan lényeges és súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegésnek, amely rendkívüli felmondás alapjául szolgálhatott volna.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékokat tévesen, iratellenesen értelmezte és azokból téves jogi következtetést vont le, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-ában, valamint az Mt. 96. §-ában foglaltakat.
Érvelése szerint egy bankszámla státuszára (aktív, vagy inaktív, tehát fogad-e utalásokat, vagy nem) vonatkozó információ egy adott ügyfél bankkal kötött szerződésére vonatkozó alapvető információ, így kétség kívül banktitoknak minősül. A banki alkalmazottnak nem kell mérlegelni, hogy mely tény, adat, információ, vagy megoldás minősül banktitoknak, mert minden az adott számlára vonatkozó tény, adat, információ, vagy megoldás annak minősül. Minthogy a banki alkalmazott számára elsődleges követelmény a banktitok teljes körű betartása, a felperes súlyosan gondatlanul járt el, amikor jobb tudomása ellenére adott ki banktitoknak minősülő információt arra jogosulatlan személynek.
Az alperes sérelmezte a másodfokú bíróság megállapítását, mely szerint az alperes a kért információt más úton egyébként is kiadta volna. E körben arra hivatkozott, hogy amennyiben Gy. L.-né utalást indított volna a saját számlájáról B. J.-né számlájára, akkor ez esetben a bank nem B. J.-né számlájának státuszára vonatkozóan tájékoztatta volna az ügyfelet, hanem az általa kezdeményezett tranzakció eredményéről.
Az alperes azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság ugyan megállapította, hogy a felperes az utalás teljesítésére nem volt jogosult, azonban felperesi magatartást jogszabálysértően ítélte meg. E körben hivatkozott arra, hogy az indokolásban több felmondási ok megjelölésére is sor kerülhet, ennek megfelelően utalt több kötelezettségszegésre, amelyek összességükben megalapozzák a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését.
Az alperes továbbá arra is hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonya határozott időre szólt, ezért a másodfokú bíróság iratellenesen rendelkezett arról, hogy a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján, 2011. november 11-én szűnik meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a rendkívüli felmondásnak egymással ugyan összefüggő, de a munkaviszonyból származó több lényeges felperesi kötelezettségszegés volt az indoka: a kötelezően előírt ügyfél azonosításhoz szükséges adatokat nem kérte be, ennek ellenére banktitoknak minősülő információt szolgáltatott ki olyan személy részére, akiről tudomása volt, hogy az információra nem jogosult, valamint az információ megszerzése érdekében tilalmazott tranzakciót hajtott végre a saját folyószámlájáról.
A jogerős közbenső ítélet indokolásában meg is állapította, hogy az utalás teljesítése a felperes terhére róható. Ezt a megállapítást a felperes felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadta, ezért ezen kötelezettségszegés ténye a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatható.
A másodfokú bíróság - a felülvizsgálati kérelem helytálló érvelése szerint - nem értékelte megfelelően, hogy a felperes a kötelezettségét megszegve jogosulatlanul arra a számlára teljesített 1 Ft átutalást, amely számlára nézve jogosultsággal nem rendelkező személy kért tőle információt, amely körülményről a rendelkezésre álló iratok alapján megállapíthatóan a felperesnek egyértelműen tudomása volt. Ezért a jogosulatlanul, számlainformáció kiadása érdekében elkövetett felperesi kötelezettségszegés a jogosulatlan számlainformáció megtörténtének tényére is tekintettel a rendkívüli felmondást megalapozza, mert munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség súlyos gondatlansággal történő jelentős mértékű megszegésének minősül.
Az előbbiek kiemelése mellett a perben nem a kiadott információ minősítésének volt elsődlegesen ügydöntő jelentősége, hanem annak, hogy konkrét számláról konkrét információ csupán az ügyfél azonosítását követően lett volna kiadható, amely kötelezettségét a felperes szintén megszegte. Jóllehet tudta, hogy a betelefonáló nem jogosult az általa kért információra, mert sem tulajdonosa, sem pedig meghatalmazottja nem volt a számlának, mégis tájékoztatta arról, hogy az információkéréssel érintett számla aktív.
A munkaügyi bíróság a kiadott információt illetően helytállóan hivatkozott a felperes munkavégzése során irányadó vezérigazgatói utasításban foglaltakra, valamint arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy a kért információ tranzakció kezdeményezésével bárki által könnyedén megismerhető volt, nem mentesítette a felperest a munkaköri kötelezettségei betartása alól.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás részbeni módosításával - helybenhagyta.
(Kúria Mfv.II.10.248/2012.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Legény Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nagy Krisztina jogtanácsos által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 37 .M. 5315/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55. Mf. 636.665/2010/3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
A Kúria a Fővárosi Bíróság 55. Mf. 636.665/2010/3. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 37. M. 5315/2009/7. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50 000,- Ft (Ötvenezer forint) együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
A felperes 2002. novembertől 2007. márciusig, majd 2007. december 13-tól állt ismételten - T. A. távollétének idejére - határozott idejű munkaviszonyban az alperessel, telebankos ügyfélszolgálati munkatárs munkakörben.
2009. június 22-én az alperes rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint 2009. június 11-én Gy. L.-né részére anélkül, hogy a kötelezően előírt ügyfél-azonosításhoz szükséges adatokat bekérte volna, B. J.-né lakossági folyószámlájával kapcsolatban banktitoknak minősülő információt szolgáltatott ki: felvilágosítást adott arról, hogy a számla státusza aktív, noha tudomása volt arról, hogy Gy. L.-né nem jogosult erre az információra. A kért információról olyan formában győződött meg, hogy a saját folyószámlájáról eseti forint átutalásra szolgáló képernyőben a számlavezető rendszerben 1 Ft összegű átutalást végzett, mely tranzakció végrehajtására szintén nem volt jogosult. Ezáltal banktitoknak minősülő információt anélkül szolgáltatott ki, hogy az azt kérő jogosultságáról meggyőződött volna.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 37. M. 5315/2009/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a védett adatok biztonságos rendjéről szóló 14/1998-Jog-1015./6. számú alperesi vezérigazgatói utasítás II. fejezet 1. alpontja alapján banktitok minden olyan, az ügyfélről a bank rendelkezésére álló tény, információ, megoldás, vagy adat, amely ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a bank által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a bankkal kötött szerződéseire vonatkozik. Az alperes Kollektív Szerződésének II. fejezet 9. pontja szerint az alperes különösen annak a munkavállalónak a munkaviszonyát szüntetheti meg rendkívüli felmondással, aki megsérti a banktitok és üzleti titok védelméről szóló belső utasításokat.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a munkaviszony kezdetekor megismerte a hivatkozott vezérigazgatói utasítást, valamint ismertetésre került vele az ICC Kézikönyv is, amely XIII. fejezete szerint a felperes munkakörében dolgozó ügyintézők az általános banki információk kivételével csak egy - a személyes, illetve banki adatokra vonatkozó - kérdéssorozat feltevését követően adhatnak tájékoztatást konkrét számlainformációval kapcsolatban és tranzakciók végzése nem engedélyezett.
2009. június 11-én a felperes hívást fogadott Gy. L.-nétól, aki B. J.-né számlájával kapcsolatosan arra vonatkozóan kért tájékoztatást, hogy élő, aktív-e a számla, lehetséges-e rá átutalást kezdeményezni. A betelefonáló nem volt jogosult az általa kért információra, tekintettel arra, hogy nem volt sem tulajdonosa, sem pedig meghatalmazottja az adott számlának. A felperes a telefonhívás kezdetén erről felvilágosította a telefonálót, annak nyomására azonban a banki belső felületre belépve a saját számlájáról 1 Ft-os átutalást kezdeményezett, ami teljesedésbe ment. Mivel a rendszer nem küldött a felperesnek hibaüzenetet, miszerint nem lehetséges átutalást indítani a számlára, a felperes azt a következtetést vonta le, hogy a kérdéses számla aktív, melyet közölt Gy. L.-néval. A telefonhívást követően a felperes tájékoztatta a felettesét a történtekről.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, miszerint banktitoknak minősül a számla aktivitásáról szóló információ, figyelemmel arra, hogy a hivatkozott vezérigazgatói utasítás értelmében minden, a számlára vonatkozó adat, információ banktitoknak minősül. A felperesnek, mint banki alkalmazottnak nem kellett mérlegelnie, hogy mely tény, adat, információ, vagy megoldás minősül banktitoknak. Az adott esetben a felperes maga is elismerte, hogy fontos információ lehet, hogy aktív-e valamely számla és azt sem vitatta, hogy minden információ fontos. Tekintettel arra, hogy a felperes tisztában volt azzal, hogy a betelefonáló nem jogosult az általa kért információra, hiszen elismerte, hogy erről maga is tájékoztatta az információt kérőt, a munkaügyi bíróság levont jogkövetkeztetése az volt, hogy a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyosan gondatlanul eljárva jelentős mértékben megszegte, amikor jobb tudomása ellenére banktitoknak minősülő információt arra jogosulatlan személynek adott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55. Mf. 636.665/2010/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2009. június 22-én kelt rendkívüli felmondása jogellenes. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján - 2011. november 11-én - szűnik meg. A követelés összegére nézve a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte.
A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, mely szerint a felperes banktitkot szolgáltatott ki. E körben annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes elismerte, hogy az információt kérő tájékoztatást kaphatott volna az adott számla státuszáról, ha egy bankfiókban személyesen kezdeményez egy tranzakciót. Ezért arra vont le a másodfokú bíróság következtetést, hogy nem minősülhet banktitoknak egy olyan információ, amelyet az alperes más úton egyébként kiadott volna.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a számlainformáció kiadását lehetővé tevő, illetve ahhoz vezető magatartás, így az utalás teljesítése ugyan a felperes terhére felróható, jogi álláspontja szerint azonban ez a magatartás nem minősül olyan lényeges és súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegésnek, amely rendkívüli felmondás alapjául szolgálhatott volna.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és tartalma szerint a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékokat tévesen, iratellenesen értelmezte és azokból téves jogi következtetést vont le, ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-ában, valamint az Mt. 96. §-ában foglaltakat.
Alperes szerint egy bankszámla státuszára (aktív, vagy inaktív, tehát fogad-e utalásokat, vagy nem) vonatkozó információ, tekintettel arra, hogy az egy adott ügyfél bankkal kötött szerződésére vonatkozó alapvető információ, kétség kívül banktitoknak minősül, ezért a banki alkalmazottnak nem kell mérlegelni, hogy mely tény, adat, információ, vagy megoldás minősül banktitoknak, mert minden az adott számlára vonatkozó tény, adat, információ, vagy megoldás annak minősül. Minthogy a banki alkalmazott számára fokozott és elsődleges követelmény a banktitok teljes körű betartása, alperes érvelése szerint a felperes súlyosan gondatlanul járt el, amikor jobb tudomása ellenére adott ki banktitoknak minősülő információt arra jogosulatlan személynek.
Az alperes sérelmezte a másodfokú bíróság megállapítását, mely szerint az alperes a kért információt más úton egyébként is kiadta volna. E körben arra hivatkozott, hogy amennyiben Gy. L.-né utalást indított volna a saját számlájáról B. J.-né számlájára, akkor ez esetben a bank nem B. J.-né számlájának státuszára vonatkozóan tájékoztatta volna az ügyfelet, hanem az általa kezdeményezett tranzakció eredményéről.
Az alperes azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság ugyan megállapította, hogy a felperes az utalás teljesítésére nem volt jogosult, azonban felperesi magatartást jogszabálysértően ítélte meg. E körben hivatkozott arra, hogy az egységes és következetes bírói gyakorlat szerint az indokolásban több felmondási ok megjelölésére is sor kerülhet, az alperes ennek megfelelően eljárva utalt több kötelezettségszegésre, amelyek összességükben megalapozzák a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését.
Az alperes továbbá arra is hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonya határozott időre szólt, ezért a másodfokú bíróság iratellenesen rendelkezett arról, hogy a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján, 2011. november 11-én szűnik meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a perben nem nyert bizonyítást, hogy valós információt adott-e a telefonálónak, így azt sem lehet bizonyított tényként kijelenteni, hogy banktitkot sértett. A felperes azzal is érvelt, hogy nem állapítható meg a terhére súlyos gondatlanság az utalás vonatkozásában, csak egy véletlen tévedésről van szó, amit ráadásul maga jelzett a felettesének.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a rendkívüli felmondásnak egymással ugyan összefüggő, de a munkaviszonyból származó több lényeges felperesi kötelezettségszegés volt az indoka, így az, hogy a kötelezően előírt ügyfél azonosításhoz szükséges adatokat nem kérte be, ennek ellenére banktitoknak minősülő információt szolgáltatott ki olyan személy részére, akiről tudomása volt, hogy az információra nem jogosult, valamint az információ megszerzése érdekében tilalmazott tranzakciót hajtott végre a saját folyószámlájáról.
A jogerős közbenső ítélet indokolásában meg is állapította, hogy az utalás teljesítése a felperes terhére róható, amely megállapítást a felperes felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadta, ezért ezen kötelezettségszegés ténye a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatható.
A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően a felülvizsgálati kérelem helytálló érvelése szerint nem értékelte megfelelően, hogy a felperes a kötelezettségét megszegve jogosulatlanul arra a számlára teljesített 1 Ft átutalást, amely számlára nézve jogosultsággal nem rendelkező személy kért tőle információt, amely körülményről a rendelkezésre álló iratok alapján megállapíthatóan a felperesnek egyértelműen tudomása volt. Ezért a jogosulatlanul, számlainformáció kiadása érdekében elkövetett felperesi kötelezettségszegés a jogosulatlan számlainformáció megtörténtének tényére is tekintettel a rendkívüli felmondást megalapozza, mert munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség súlyos gondatlansággal történő jelentős mértékű megszegésének minősül.
Az előbbiek kiemelése mellett a perben nem a kiadott információ minősítésének volt elsődlegesen ügydöntő jelentősége, hanem annak, hogy konkrét számláról konkrét információ csupán az ügyfél azonosítását követően lett volna kiadható, amely kötelezettségét a felperes szintén megszegte. Jóllehet tudta, hogy a betelefonáló nem jogosult az általa kért információra, mert sem tulajdonosa, sem pedig meghatalmazottja nem volt a számlának, mégis tájékoztatta arról, hogy az információkéréssel érintett számla aktív.
A munkaügyi bíróság a kiadott információt illetően helytállóan hivatkozott a felperes munkavégzése során irányadó vezérigazgatói utasításban foglaltakra, valamint arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy a kért információ tranzakció kezdeményezésével bárki által könnyedén megismerhető volt, nem mentesítette a felperest a munkaköri kötelezettségei betartása tekintetében.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás részbeni módosításával - helybenhagyta.
A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdésének alkalmazásával az alperes együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét - a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.