adozona.hu
BH+ 2013.8.351
BH+ 2013.8.351
A bíróságnak tájékoztatnia kell a felet a perben ráháruló bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről, a bizonyítás elmaradásának következményeiről [1990. évi XCIII. tv. 11. § (1) bek., 15. § (1)-(2) bek., 72. §, 1952. évi III. tv. 3. § (3) bek., 164. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásában kötelezte a felperest - vagyoni értékű jog megszerzése után - 1 606 311 Ft illeték megfizetésére. Döntésének indokolása szerint a felperes a 2009. november 27. napján kelt, B. Városi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalával (a továbbiakban: Önkormányzat) kötött megállapodás alapján - mint az ingatlanon létesített felülépítmény tulajdonosa - ingyenes földhasználati jogot szerzett a 3131/1. helyrajzi számú ingatlan teljes területére. A felek a szerződésb...
BH+ 2013.8.351 A bíróságnak tájékoztatnia kell a felet a perben ráháruló bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről, a bizonyítás elmaradásának következményeiről [1990. évi XCIII. tv. 11. § (1) bek., 15. § (1)-(2) bek., 72. §, 1952. évi III. tv. 3. § (3) bek., 164. §]
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásában kötelezte a felperest - vagyoni értékű jog megszerzése után - 1 606 311 Ft illeték megfizetésére. Döntésének indokolása szerint a felperes a 2009. november 27. napján kelt, B. Városi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalával (a továbbiakban: Önkormányzat) kötött megállapodás alapján - mint az ingatlanon létesített felülépítmény tulajdonosa - ingyenes földhasználati jogot szerzett a 3131/1. helyrajzi számú ingatlan teljes területére. A felek a szerződésben a földhasználati jogot 15 évre alapították azzal, hogy az ingyenes földhasználati jog 2024. augusztus 19. napjáig illeti meg a felperest. A hatóság - elfogadva a felhívásra előterjesztett felperesi nyilatkozatot - a forgalmi értéket 10 198 800 Ft-ban állapította meg, és a felperes fizetési kötelezettségét az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdése, 15. § (1) és (2) bekezdései, 72. §-a alapján határozta meg akként, hogy az illeték alapja 7 649 100 Ft, összege pedig 21%-os mértékű.Az alperes a 2010. november 15. napján kelt határozatában a fizetési meghagyást - helyes indokai alapján - helybenhagyta. Határozatában - a fellebbezésben előadottakra figyelemmel - utalt arra, hogy a felek határozott időre alapítottak földhasználati jogot, ami illetékköteles, az illetékfizetési kötelezettség a szerződés aláírásának napján keletkezett. Irreleváns, "hogy a szerződés megkötésére milyen indokok vezettek, az illetékkötelezettség keletkezése szempontjából annak van jelentősége, hogy a szerződést megkötötték, és a vagyoni jog alapítására ingyenesen került sor".
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az alperes eljárása nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (4) bekezdésében, 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes nem tárta fel a tényállást teljes körűen, az ügy érdemét érintő lényeges körülményeket hibásan mérlegelte, ezért megalapozatlan következtetésre jutott, amikor azt rögzítette, hogy a földhasználati jog alapítására ingyenesen került sor és a vagyoni értékű jog megszerzése illetékköteles. Hangsúlyozta, hogy összetett szerződéses konstrukció keretében került sor a földhasználati jog alapítására. Az alperes nem tisztázta "a felek kötelezettségeinek értékarányosságát", a tényleges ingyenességet, illetve visszterhességet, ezért érdemi döntése megalapozatlan és jogellenes.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a földhasználati jogot alapító szerződést nem önmagában, hanem a többi szerződéssel, így különösen "a szolgáltatási szerződéssel egységesen lehet értelmezni, mert ebből lehet megállapítani, hogy az önkormányzat, mint az ingatlan tulajdonosa ezen ingatlanról nem vonul ki, hanem azt továbbra is használni fogja a felperes által megvalósított felülépítménnyel együtt". "A felperest, mint a felülépítmény tulajdonosát a földhasználati jog a törvénynél fogva megilleti". A felperes és az Önkormányzat között nem ajándékozási szerződés jött létre, mert a felperes a földhasználati jogot nem örökre, hanem meghatározott időre, 15 évre szerezte meg, mégpedig akként, hogy a földterület a tulajdonos továbbra is használja. A felperes, mint építkező jogszabály rendelkezése alapján igényt tarthat az önkormányzat törzsvagyonába tartozó ingatlanon épített épület tulajdonjogára és nincsen akadálya annak sem, hogy jogszabály rendelkezzen az önkormányzat törzsvagyonába tartozó ingatlant terhelő földhasználati jog létesítéséről, bejegyzéséről. Az önkormányzat azonban erre az ingatlanra vagyonértékű jogot örök időre nem ajándékozhat, ezt nem is tette meg, mivel a felperesnek csupán 15 évre biztosította a vagyonértékű jogot. "A rendelkezésre álló iratokból az nem állapítható meg, hogy a földtulajdonos által fizetett szolgáltatói díj összegébe a földhasználati díj beszámításra került", ezért az alperes határozata jogszabálysértő, és a felperesnek nincs ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontjában, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. §-ában, 579. §-ban, az Itv. 72. §-ában, 102. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak. Fenntartotta a határozatában is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a földhasználati jog vagyoni értéket képviselt, ezt a felperes megszerezte, ez az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre került. Kifejtette, hogy a szerződés alapján a felperes egyértelműen ingyenesen szerzett vagyoni értéket, tehát vagyona gyarapodott az önkormányzat vagyona terhére. Az önkormányzat ingyenesen, ellenszolgáltatás nélkül mondott le a vagyonáról, még akkor is, ha ezt csak 15 évre tette meg, és a szerződés szerint a földhasználati jog 15 év után is fennmarad. A felperesnél tehát vitathatatlanul vagyongyarapodás keletkezett, és amennyiben erre ingyenesen került sor, akkor a felperesnek ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége keletkezett. Ha és amennyiben ajándékozási szerződés mégsem állapítható meg, akkor az elsőfokú bíróság jogsértően mellőzte az új eljárás elrendelését, mivel nem állapította meg egyértelműen, hogy a felperesnek nincs illetékfizetési kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg, hogy sor került-e ellenszolgáltatásra a felperes részéről, és ennek vizsgálatától elzárta a hatóságot is. Álláspontja szerint a közigazgatási eljárásban tisztázta az ügy érdemi eldöntéséhez szüksége tényállást, és okszerű bizonyítékértékeléssel hozta meg a felperes illetékfizetési kötelezettségét előíró határozatát.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, fenntartotta a keresetben is kifejtett jogi álláspontját. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a földhasználati jog nem szerződés, hanem a Ptk. 155. §-a alapján illeti meg. A használati díj pedig nem a teljes ingatlan után, hanem a felülépítmény használata kapcsán került megállapításra. A Ptk. nem ismeri a határozott idejű ajándékozást, ezért a határozott időre kötött földhasználati szerződés nem minősíthető ajándékozásnak. A földhasználati jog kizárólag az önkormányzat javára jött létre, mivel e nélkül nem valósulhatott volna meg a szolgáltatási szerződéssel elérni kívánt cél. Nem a saját, hanem az önkormányzat érdekében épített uszodát, amelynek használatához szükség volt a földhasználati jog bejegyzéséhez, de a földterületet közvetett módon továbbra is az önkormányzat használta. Hivatkozott arra is, hogy a földhasználati jog önmagában forgalomképtelen, értéket nem képvisel, és egyértelműen az uszoda használatához kötődik, nem idegeníthető el, nem ruházható át, jelentősége csupán a közte és az önkormányzat között létrejött szerződéses kapcsolatban értelmezhető.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra utasította.
A Ptk 97. § (2) bekezdése értelmében az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik. A Ptk. 155. §-a kimondja, hogy, ha az építkező szerzi meg az építmény tulajdonjogát, akkor az építmény fennállásáig a földre, földrészletre használati jog illeti meg. A Ptk. 138. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a földhasználat - a felek eltérő megállapodása hiányában - visszterhes.
A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a következőket állapította meg:
A K. Uszoda és Sz. Kft. és a K. Szerelő Kft. 2007. június 28-án "Szolgáltatási szerződést" kötöttek az önkormányzattal, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal (a továbbiakban: ÖTM) a Városi Tanuszoda létrehozására. A tanuszoda felépítése és üzemeltetése érdekében az előzőekben említett gazdasági társaságok létrehozták a felperest, mint Magánbefektetőt. A Szolgáltatási szerződés 1.2. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy a Magánbefektető a létesítményt saját forrásaira támaszkodva valósítja meg, ezt üzemelteti és biztosítja a közcélú igénybevételt, az önkormányzat és az ÖTM pedig a közcélú igénybevétel biztosítása és a kapcsolódó szolgáltatások teljesítése ellentételezéseként e szerződés szerinti szolgáltatási díjat fizeti a Magánbefektetőnek. A Magánbefektető pedig a szerződés hatályának lejártakor a létesítményt jelképes értéken az önkormányzat tulajdonába adja, ha erre az önkormányzat igényt tart. Ha e szerződés a felek szerződési céljának és az együttműködés rögzített szabályainak megfelelően teljesül, akkor a 4. pontban részletezett földhasználati szerződés megszűnése után, azt követően, hogy a létesítmény tulajdonjogának átruházása megtörténik, maga a szerződés is megszűnik. A szolgáltatási szerződés 4. pontjában a felek rögzítették azt is, hogy a Magánbefektető, mint a földhasználati jog jogosultja és az önkormányzat a szerződéstől függetlenül külön megállapodást hoz létre a földhasználatra, "amely külön megállapodást a Ptk. 155. §-a szerinti földhasználati szerződésnek kell tekinteni". Megállapodtak abban is, hogy a földhasználati jog a földhasználati szerződés hatályának megszűnésétől függetlenül a Ptk. alapján továbbra is fennmarad, ugyanakkor a Magánbefektető a földhasználati szerződés hatálya megszűnésével elveszti a telekre vonatkozó ingyenes földhasználati jogot és köteles a földhasználati szerződés hatálya megszűnésekor érvényes piaci földhasználati díj fizetésére. A földhasználati szerződés időtartama határozott idő, hatályba lépésétől a zárónapig tart, a zárónapon pedig automatikusan hatályát veszti. A szolgáltatási szerződés 4.5. pontja, 4.8. pont pedig kimondja azt is, hogy "a Magánbefektető az önkormányzattól a földhasználati jogot a földhasználati szerződés keretében ingyenesen kapja meg, a földhasználat ellentételezéseként a Magánbefektető a földhasználati szerződés alapján díjfizetésre nem köteles". A szolgáltatási szerződés 9. pontja tartalmazza, hogy a 10. pontban meghatározott önkormányzatot és ÖTM-et terhelő díjfizetés ellentételezése érdekében teljesíti a Magánbefektető a 9. pontban szabályozott közcélú igénybevétel nyújtására vonatkozó kötelezettségét. A közcélú igénybevételhez kapcsolódó szolgáltatásokért a felperes, mint Magánbefektető külön díjat nem számít fel. Az önkormányzat és az ÖTM a közcélú igénybevétel ellenértékét a szerződés 10. pontjában hivatkozott szolgáltatási díjat fizeti meg (szolgáltatási szerződés 9.2.7. pont). A szolgáltatási díjnak és a fizetésének szabályait a szolgáltatási szerződés 10. pontja tartalmazza. A 11.2. pontban a felek megállapodtak abban is, hogy a földhasználati szerződés hatályának megszűnésével egy időben külön jogcselekmény nélkül megszűnik a Magánbefektetőnek a szerződés 4. pontjában hivatkozott telekre vonatkozó ingyenes földhasználati joga". "Az ingyenes földhasználati jog törléséhez adott engedély kiadását a Magánbefektető nem teheti semmilyen díjfizetéstől vagy egyéb feltételtől függővé".
Az önkormányzat és a felperes 2009. november 27-én kötötte meg a "földhasználati jogot alapító Földhasználati szerződést. Ebben a felek utalnak az előzményekre, így többek között a Szolgáltatási szerződésre azzal, hogy ennek alapján kötik meg külön megállapodásként a földhasználati szerződést, amit a Ptk. 155. §-a szerinti földhasználati szerződésnek kell tekinteni. E szerződés 4. pontja "A szerződés tartalma" címszó alatt kimondja, hogy a felperes, mint Magánbefektető a földtulajdonostól "a földhasználati jogot a földhasználati szerződés keretében ingyenesen kapja meg, a földhasználat ellentételezéseként a Magánbefektető földhasználati szerződés alapján díjfizetésre nem köteles".
Az ismertetettek szerint a felülépítő felperest megilleti a földhasználati jog, ami nem törvényen, hanem megállapodáson, Szolgáltatási és Földhasználati szerződésen alapul, és e szerződésekben rögzítettek alapján 15 évre ingyenesen jön létre, de az ezt követő időre is fennmarad, mint Ptk.-án alapuló vagyoni értékű jog, de ekkor már nem ingyenesen.
A földhasználati jog az Itv. 102. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében vagyoni értékű jog, ezt a felperes -általa sem vitatottan - ""okirat", tehát szerződés alapján szerezte meg, ez a javára - nem határozott időre - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az is tény, hogy az Önkormányzat az ingatlan használatáért díjat fizet, és ez a díj - az előzőekben nevesített szerződések szerint - a közcélú igénybevétel ellentételezése.
Az Itv. 11. § (1) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy ajándékozási illeték tárgya "a vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás. Az Itv. 11. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben felsorolt ajándékozás csak akkor esik ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki, vagy ingó ajándékozása esetén okirat kiállítása ugyan nem történt, de az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 000 forintot meghaladja. Az ilyen ajándékozást a 17. § (1) bekezdés c), k), l), m), p), r), s) és t) pontja alá eső ügyletek kivételével az állami adóhatósághoz 30 napon belül be kell jelenteni.
Az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint az "Ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik." Az illetékfizetési kötelezettség az Itv. 18. § (2) bekezdés a) pontja folytán kiterjed az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzésére, továbbá e jognak a megszüntetése folytán bekövetkező vagyonszerzésre is.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezések kapcsán kiemeli a Kúria, hogy a vagyoni értékű jog ingyenes alapítása és a visszterhes megszerzése sem illetékmentes, mindkettő illetékfizetési kötelezettséget keletkeztet, és a kettő között különbség csak az illetékkulcsban van.
A Kúria jogi álláspontja szerint az előzőekben rögzítettek miatt a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, az alperes ugyanis a szerződéseknek megfelelően járt el.
Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításánál, a ténybeli és jogkövetkeztetések levonásánál nem vizsgálta, nem értékelte, hogy a szerződések - a felperesi érveléssel ellentétben - nem az Önkormányzat, hanem a felperes javára alapítanak vagyoni értékű jogot, ingyenességről rendelkeznek, és a Ptk. szabályai nem tiltják a vagyoni értékű jog határozott időtartamra történő alapítását. Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az Itv. ítéletben ismertetett szabályai értelmében az illetékkiszabás alapját nem befolyásolja az, hogy a földhasználat 15 éven át, avagy hosszabb ideig áll fenn, az Itv. 72. §-a pedig kifejezetten szabályozza a "meghatározott időre szóló" illetve "bizonytalan időre kiterjedő" vagyoni értékű jogot.
A peres eljárás során tehát a polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.</a>) 164.§ (1) bekezdése alapján eljárva a felperesnek kellett volna bizonyítania azt a kereseti előadását, hogy a szerződésekbe foglaltaktól eltérően a földhasználati jog alapítására nem ingyenesen került sor, illetve azt a visszterhességre vonatkozó érvelését is, mely szerint "a felek a földhasználati jog értékét a szolgáltatási díj összegének meghatározása során figyelembe vették".
A felperes a közigazgatási és peres eljárás során sem nevezett meg olyan konkrét adatot, tényt, körülményt, bizonyítékot, amelyek - a szerződéssekkel szemben - a keresetben kifejtett jogi álláspontját alátámasztanák, tény azonban az is, hogy a bíróság - a Pp. 3.§ (3) bekezdésének megfelelően - nem tájékoztatta a felperest a perben rá háruló bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről, a bizonyítás elmaradásának, sikertelenségeinek következményeiről.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatásban kell részesítenie a felperest, és az új eljárást a Kúria végzésében kifejtett jogi álláspont figyelembe vételével kell lefolytatnia, a bizonyítási eljárás eredményeként a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi szabályoknak megfelelő döntést kell meghoznia. (Kúria, Kfv.V.35.682/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 2011. május 9. napján kelt 8.K.20.382/2011/6. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
V é g z é s t :
A Kúria a Fejér Megyei Bíróság 8.K.20.382/2011/6. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a bíróságot új eljárásra utasítja.A peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 50 000 - 50 000 (ötvenezer - ötvenezer) forintban állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásában kötelezte a felperest - vagyoni értékű jog megszerzése után - 1 606 311 Ft illeték megfizetésére. Döntésének indokolása szerint a felperes a 2009. november 27. napján kelt, B. Városi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalával (a továbbiakban: Önkormányzat) kötött megállapodás alapján - mint az ingatlanon létesített felülépítmény tulajdonosa - ingyenes földhasználati jogot szerzett a 3131/1. helyrajzi számú ingatlan teljes területére. A felek a szerződésben a földhasználati jogot 15 évre alapították azzal, hogy az ingyenes földhasználati jog 2024. augusztus 19. napjáig illeti meg a felperest. A hatóság - elfogadva a felhívásra előterjesztett felperesi nyilatkozatot - a forgalmi értéket 10 198 800 Ft-ban állapította meg, és a felperes fizetési kötelezettségét az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdése, 15. § (1) és (2) bekezdései, 72. §-a alapján határozta meg akként, hogy az illeték alapja 7 649 100 Ft, összege pedig 21%-os mértékű.Az alperes a 2010. november 15. napján kelt határozatában a fizetési meghagyást - helyes indokai alapján - helybenhagyta. Határozatában - a fellebbezésben előadottakra figyelemmel - utalt arra, hogy a felek határozott időre alapítottak földhasználati jogot, ami illetékköteles, az illetékfizetési kötelezettség a szerződés aláírásának napján keletkezett. Irreleváns, "hogy a szerződés megkötésére milyen indokok vezettek, az illetékkötelezettség keletkezése szempontjából annak van jelentősége, hogy a szerződést megkötötték, és a vagyoni jog alapítására ingyenesen került sor".
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az alperes eljárása nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (4) bekezdésében, 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes nem tárta fel a tényállást teljes körűen, az ügy érdemét érintő lényeges körülményeket hibásan mérlegelte, ezért megalapozatlan következtetésre jutott, amikor azt rögzítette, hogy a földhasználati jog alapítására ingyenesen került sor és a vagyoni értékű jog megszerzése illetékköteles. Hangsúlyozta, hogy összetett szerződéses konstrukció keretében került sor a földhasználati jog alapítására. Az alperes nem tisztázta "a felek kötelezettségeinek értékarányosságát", a tényleges ingyenességet, illetve visszterhességet, ezért érdemi döntése megalapozatlan és jogellenes.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a földhasználati jogot alapító szerződést nem önmagában, hanem a többi szerződéssel, így különösen "a szolgáltatási szerződéssel egységesen lehet értelmezni, mert ebből lehet megállapítani, hogy az önkormányzat, mint az ingatlan tulajdonosa ezen ingatlanról nem vonul ki, hanem azt továbbra is használni fogja a felperes által megvalósított felülépítménnyel együtt". "A felperest, mint a felülépítmény tulajdonosát a földhasználati jog a törvénynél fogva megilleti". A felperes és az Önkormányzat között nem ajándékozási szerződés jött létre, mert a felperes a földhasználati jogot nem örökre, hanem meghatározott időre, 15 évre szerezte meg, mégpedig akként, hogy a földterület a tulajdonos továbbra is használja. A felperes, mint építkező jogszabály rendelkezése alapján igényt tarthat az önkormányzat törzsvagyonába tartozó ingatlanon épített épület tulajdonjogára és nincsen akadálya annak sem, hogy jogszabály rendelkezzen az önkormányzat törzsvagyonába tartozó ingatlant terhelő földhasználati jog létesítéséről, bejegyzéséről. Az önkormányzat azonban erre az ingatlanra vagyonértékű jogot örök időre nem ajándékozhat, ezt nem is tette meg, mivel a felperesnek csupán 15 évre biztosította a vagyonértékű jogot. "A rendelkezésre álló iratokból az nem állapítható meg, hogy a földtulajdonos által fizetett szolgáltatói díj összegébe a földhasználati díj beszámításra került", ezért az alperes határozata jogszabálysértő, és a felperesnek nincs ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontjában, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. §-ában, 579. §-ban, az Itv. 72. §-ában, 102. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak. Fenntartotta a határozatában is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a földhasználati jog vagyoni értéket képviselt, ezt a felperes megszerezte, ez az ingatlan nyilvántartásba is bejegyzésre került. Kifejtette, hogy a szerződés alapján a felperes egyértelműen ingyenesen szerzett vagyoni értéket, tehát vagyona gyarapodott az önkormányzat vagyona terhére. Az önkormányzat ingyenesen, ellenszolgáltatás nélkül mondott le a vagyonáról, még akkor is, ha ezt csak 15 évre tette meg, és a szerződés szerint a földhasználati jog 15 év után is fennmarad. A felperesnél tehát vitathatatlanul vagyongyarapodás keletkezett, és amennyiben erre ingyenesen került sor, akkor a felperesnek ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége keletkezett. Ha és amennyiben ajándékozási szerződés mégsem állapítható meg, akkor az elsőfokú bíróság jogsértően mellőzte az új eljárás elrendelését, mivel nem állapította meg egyértelműen, hogy a felperesnek nincs illetékfizetési kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg, hogy sor került-e ellenszolgáltatásra a felperes részéről, és ennek vizsgálatától elzárta a hatóságot is. Álláspontja szerint a közigazgatási eljárásban tisztázta az ügy érdemi eldöntéséhez szüksége tényállást, és okszerű bizonyítékértékeléssel hozta meg a felperes illetékfizetési kötelezettségét előíró határozatát.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, fenntartotta a keresetben is kifejtett jogi álláspontját. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a földhasználati jog nem szerződés, hanem a Ptk. 155. §-a alapján illeti meg. A használati díj pedig nem a teljes ingatlan után, hanem a felülépítmény használata kapcsán került megállapításra. A Ptk. nem ismeri a határozott idejű ajándékozást, ezért a határozott időre kötött földhasználati szerződés nem minősíthető ajándékozásnak. A földhasználati jog kizárólag az önkormányzat javára jött létre, mivel e nélkül nem valósulhatott volna meg a szolgáltatási szerződéssel elérni kívánt cél. Nem a saját, hanem az önkormányzat érdekében épített uszodát, amelynek használatához szükség volt a földhasználati jog bejegyzéséhez, de a földterületet közvetett módon továbbra is az önkormányzat használta. Hivatkozott arra is, hogy a földhasználati jog önmagában forgalomképtelen, értéket nem képvisel, és egyértelműen az uszoda használatához kötődik, nem idegeníthető el, nem ruházható át, jelentősége csupán a közte és az önkormányzat között létrejött szerződéses kapcsolatban értelmezhető.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra utasította.
A Ptk 97. § (2) bekezdése értelmében az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik. A Ptk. 155. §-a kimondja, hogy, ha az építkező szerzi meg az építmény tulajdonjogát, akkor az építmény fennállásáig a földre, földrészletre használati jog illeti meg. A Ptk. 138. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a földhasználat - a felek eltérő megállapodása hiányában - visszterhes.
A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkezésére álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a következőket állapította meg:
A K. Uszoda és Sz. Kft. és a K. Szerelő Kft. 2007. június 28-án "Szolgáltatási szerződést" kötöttek az önkormányzattal, valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal (a továbbiakban: ÖTM) a Városi Tanuszoda létrehozására. A tanuszoda felépítése és üzemeltetése érdekében az előzőekben említett gazdasági társaságok létrehozták a felperest, mint Magánbefektetőt. A Szolgáltatási szerződés 1.2. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy a Magánbefektető a létesítményt saját forrásaira támaszkodva valósítja meg, ezt üzemelteti és biztosítja a közcélú igénybevételt, az önkormányzat és az ÖTM pedig a közcélú igénybevétel biztosítása és a kapcsolódó szolgáltatások teljesítése ellentételezéseként e szerződés szerinti szolgáltatási díjat fizeti a Magánbefektetőnek. A Magánbefektető pedig a szerződés hatályának lejártakor a létesítményt jelképes értéken az önkormányzat tulajdonába adja, ha erre az önkormányzat igényt tart. Ha e szerződés a felek szerződési céljának és az együttműködés rögzített szabályainak megfelelően teljesül, akkor a 4. pontban részletezett földhasználati szerződés megszűnése után, azt követően, hogy a létesítmény tulajdonjogának átruházása megtörténik, maga a szerződés is megszűnik. A szolgáltatási szerződés 4. pontjában a felek rögzítették azt is, hogy a Magánbefektető, mint a földhasználati jog jogosultja és az önkormányzat a szerződéstől függetlenül külön megállapodást hoz létre a földhasználatra, "amely külön megállapodást a Ptk. 155. §-a szerinti földhasználati szerződésnek kell tekinteni". Megállapodtak abban is, hogy a földhasználati jog a földhasználati szerződés hatályának megszűnésétől függetlenül a Ptk. alapján továbbra is fennmarad, ugyanakkor a Magánbefektető a földhasználati szerződés hatálya megszűnésével elveszti a telekre vonatkozó ingyenes földhasználati jogot és köteles a földhasználati szerződés hatálya megszűnésekor érvényes piaci földhasználati díj fizetésére. A földhasználati szerződés időtartama határozott idő, hatályba lépésétől a zárónapig tart, a zárónapon pedig automatikusan hatályát veszti. A szolgáltatási szerződés 4.5. pontja, 4.8. pont pedig kimondja azt is, hogy "a Magánbefektető az önkormányzattól a földhasználati jogot a földhasználati szerződés keretében ingyenesen kapja meg, a földhasználat ellentételezéseként a Magánbefektető a földhasználati szerződés alapján díjfizetésre nem köteles". A szolgáltatási szerződés 9. pontja tartalmazza, hogy a 10. pontban meghatározott önkormányzatot és ÖTM-et terhelő díjfizetés ellentételezése érdekében teljesíti a Magánbefektető a 9. pontban szabályozott közcélú igénybevétel nyújtására vonatkozó kötelezettségét. A közcélú igénybevételhez kapcsolódó szolgáltatásokért a felperes, mint Magánbefektető külön díjat nem számít fel. Az önkormányzat és az ÖTM a közcélú igénybevétel ellenértékét a szerződés 10. pontjában hivatkozott szolgáltatási díjat fizeti meg (szolgáltatási szerződés 9.2.7. pont). A szolgáltatási díjnak és a fizetésének szabályait a szolgáltatási szerződés 10. pontja tartalmazza. A 11.2. pontban a felek megállapodtak abban is, hogy a földhasználati szerződés hatályának megszűnésével egy időben külön jogcselekmény nélkül megszűnik a Magánbefektetőnek a szerződés 4. pontjában hivatkozott telekre vonatkozó ingyenes földhasználati joga". "Az ingyenes földhasználati jog törléséhez adott engedély kiadását a Magánbefektető nem teheti semmilyen díjfizetéstől vagy egyéb feltételtől függővé".
Az önkormányzat és a felperes 2009. november 27-én kötötte meg a "földhasználati jogot alapító Földhasználati szerződést. Ebben a felek utalnak az előzményekre, így többek között a Szolgáltatási szerződésre azzal, hogy ennek alapján kötik meg külön megállapodásként a földhasználati szerződést, amit a Ptk. 155. §-a szerinti földhasználati szerződésnek kell tekinteni. E szerződés 4. pontja "A szerződés tartalma" címszó alatt kimondja, hogy a felperes, mint Magánbefektető a földtulajdonostól "a földhasználati jogot a földhasználati szerződés keretében ingyenesen kapja meg, a földhasználat ellentételezéseként a Magánbefektető földhasználati szerződés alapján díjfizetésre nem köteles".
Az ismertetettek szerint a felülépítő felperest megilleti a földhasználati jog, ami nem törvényen, hanem megállapodáson, Szolgáltatási és Földhasználati szerződésen alapul, és e szerződésekben rögzítettek alapján 15 évre ingyenesen jön létre, de az ezt követő időre is fennmarad, mint Ptk.-án alapuló vagyoni értékű jog, de ekkor már nem ingyenesen.
A földhasználati jog az Itv. 102. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében vagyoni értékű jog, ezt a felperes -általa sem vitatottan - "okirat", tehát szerződés alapján szerezte meg, ez a javára - nem határozott időre - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az is tény, hogy az Önkormányzat az ingatlan használatáért díjat fizet, és ez a díj - az előzőekben nevesített szerződések szerint - a közcélú igénybevétel ellentételezése.
Az Itv. 11. § (1) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy ajándékozási illeték tárgya "a vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás. Az Itv. 11. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben felsorolt ajándékozás csak akkor esik ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki, vagy ingó ajándékozása esetén okirat kiállítása ugyan nem történt, de az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 000 forintot meghaladja. Az ilyen ajándékozást a 17. § (1) bekezdés c), k), l), m), p), r), s) és t) pontja alá eső ügyletek kivételével az állami adóhatósághoz 30 napon belül be kell jelenteni.
Az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint az "Ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik." Az illetékfizetési kötelezettség az Itv. 18. § (2) bekezdés a) pontja folytán kiterjed az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzésére, továbbá e jognak a megszüntetése folytán bekövetkező vagyonszerzésre is.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezések kapcsán kiemeli a Kúria, hogy a vagyoni értékű jog ingyenes alapítása és a visszterhes megszerzése sem illetékmentes, mindkettő illetékfizetési kötelezettséget keletkeztet, és a kettő között különbség csak az illetékkulcsban van.
A Kúria jogi álláspontja szerint az előzőekben rögzítettek miatt a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, az alperes ugyanis a szerződéseknek megfelelően járt el.
Az első fokú bíróság a tényállás megállapításánál, a ténybeli és jogkövetkeztetések levonásánál nem vizsgálta, nem értékelte, hogy a szerződések - a felperesi érveléssel ellentétben - nem az Önkormányzat, hanem a felperes javára alapítanak vagyoni értékű jogot, ingyenességről rendelkeznek, és a Ptk. szabályai nem tiltják a vagyoni értékű jog határozott időtartamra történő alapítását. Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az Itv. ítéletben ismertetett szabályai értelmében az illetékkiszabás alapját nem befolyásolja az, hogy a földhasználat 15 éven át, avagy hosszabb ideig áll fenn, az Itv. 72. §-a pedig kifejezetten szabályozza a "meghatározott időre szóló" illetve "bizonytalan időre kiterjedő" vagyoni értékű jogot.
A peres eljárás során tehát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján eljárva a felperesnek kellett volna bizonyítania azt a kereseti előadását, hogy a szerződésekbe foglaltaktól eltérően a földhasználati jog alapítására nem ingyenesen került sor, illetve azt a visszterhességre vonatkozó érvelését is, mely szerint "a felek a földhasználati jog értékét a szolgáltatási díj összegének meghatározása során figyelembe vették".
A felperes a közigazgatási és peres eljárás során sem nevezett meg olyan konkrét adatot, tényt, körülményt, bizonyítékot, amelyek - a szerződéssekkel szemben - a keresetben kifejtett jogi álláspontját alátámasztanák, tény azonban az is, hogy a bíróság - a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelően - nem tájékoztatta a felperest a perben rá háruló bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről, a bizonyítás elmaradásának, sikertelenségeinek következményeiről.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az első fokú bíróságnak a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatásban kell részesítenie a felperest, és az új eljárást a Kúria végzésében kifejtett jogi álláspont figyelembe vételével kell lefolytatnia, a bizonyítási eljárás eredményeként a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi szabályoknak megfelelő döntést kell meghoznia.
A felülvizsgálati perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 275. § (5) bekezdésében foglaltakon alapul.
Budapest, 2012. december 13.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.682/2011.)