EH 2013.08.M15

I. Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti és eltérő jogszabályi rendelkezések alkalmazásával, eltérő jogkövetkeztetést von le, az a felülvizsgálati érvelés, amely csupán az elsőfokú bírósággal egyező jogi álláspontot jelöl meg, annak, és a másodfokú ítélet jogszabálysértő voltára vonatkozó indokai nélkül - nem felel meg a törvénynek [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. II. A munkáltatónak az az általános érvénnyel előre megtett jognyilatkozata

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2006. október 24-étől 2010. március 1-jéig telephelyvezetőként állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. A meg­állapodás 4. pontja tartalmazta, hogy a munkavállaló 3 870 000 forint összegű tartozást átvállalt az S. D. vevővel kapcsolatos tranzakcióból eredően. Külön megállapodás készült a kintlevőség átvállalására, amelynek megfizetésére a felperes 6 havi részletfizetési kedvezményt kapott. Ebbe belefoglalták, hogy a felperes kötelezettséget válla...

EH 2013.08.M15 I. Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti és eltérő jogszabályi rendelkezések alkalmazásával, eltérő jogkövetkeztetést von le, az a felülvizsgálati érvelés, amely csupán az elsőfokú bírósággal egyező jogi álláspontot jelöl meg, annak, és a másodfokú ítélet jogszabálysértő voltára vonatkozó indokai nélkül - nem felel meg a törvénynek [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés].
II. A munkáltatónak az az általános érvénnyel előre megtett jognyilatkozata, hogy a munkavállalók a harmadik személy magatartása miatt keletkezett hiányért teljes mértékben felelnek, semmis [1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 8. §, 166-176. §].
A felperes 2006. október 24-étől 2010. március 1-jéig telephelyvezetőként állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. A meg­állapodás 4. pontja tartalmazta, hogy a munkavállaló 3 870 000 forint összegű tartozást átvállalt az S. D. vevővel kapcsolatos tranzakcióból eredően. Külön megállapodás készült a kintlevőség átvállalására, amelynek megfizetésére a felperes 6 havi részletfizetési kedvezményt kapott. Ebbe belefoglalták, hogy a felperes kötelezettséget vállal arra, hogy a megállapodás szerinti, a vásárlás alapján az alperessel szemben keletkező tartozásról 2 munkanapon belül közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz. Ez 2010. március 1-jén megtörtént, A tartozáselismerést közjegyzői okiratba foglalták. Ez alapján a végrehajtó összesen 2 721 900 forintot vont le a felperes számlájáról.
A felperes a megállapodások érvénytelenségének megállapítása iránt nyújtott be keresetet. Arra hivatkozott, hogy a 2007. február 16-ai megállapodás formailag engedményezési szerződésnek tűnik, azonban munkaviszonyból származó kártérítés megfizetésére irányult. Az alperes a felperest megtévesztette, amikor azt állította, hogy vele szemben 3 870 000 forint összegű tartozása áll fenn. A munkáltató ezen formailag engedményezési szerződésnek tűnő megállapodást arra használta, hogy a kártérítési és a leltárhiányért való felelősség jogszabályi rendelkezéseit megkerülje, és így érvényesítse a munkáltató kintlevőségeit. Miután e megállapodás a tartozásátvállalásról a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének volt a feltétele, így a közös megegyezésre vonatkozó okirat 4. pontja is érvénytelen. A 2010. március 1-jén közjegyző előtt készült tartozáselismerő nyilatkozat is megtévesztés eredménye, mert abban a hiszemben volt, hogy amennyiben ezt a nyilatkozatot nem teszi meg, úgy nem szabadulhat az alperessel fennálló munkaviszonyból. Ezért kérte ezen okirat érvénytelenségének megállapítását is.
Az eljárás során hivatkozott az Mt. 8. §-ára is, miszerint a megállapodások a jóerkölcsbe ütköznek, valamint feltűnő értékaránytalanság is fennáll. Kérte a végrehajtási eljárásban levont 2 721 900 forint tőke és ennek 2011. február 16-ától járó késedelmi kamata megfizetését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a munkáltató 2009-ben a felperes munkavégzésében hiányosságokat talált. Ezek egyike volt, hogy S. D. vevő csak előzetes készpénzbefizetést követően szállíthatott volna el betont, azonban 2009 novemberében 3 870 000 forintos betonvásárlásnál a vevő, S. D. az elszállított beton ellenértékét nem fizette ki. Az alperes a telepvezetőkkel előzetesen közölte, hogy a vevőmátrix szabályok megszegése esetén felelősséggel tartoznak a nem kellő körültekintéssel a telephelyről kiadott áruk ellenértékéért.
A felperes munkavégzésével kapcsolatos hiányosságok és kritikák miatt döntött az alperes a munkaviszony megszüntetéséről, majd erre vonatkozó egyeztetést követően 2010. február 16-án írták alá a felek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást, valamint a S. D. vásárlásával kapcsolatos kintlevőség átvállalására vonatkozó megállapodást, amely alapján 2010. március 1-jén a felperes a közjegyző előtt nyilatkozatot tett az ugyanezen ügyletből eredő tartozáselismerésről.
A munkaügyi bíróság nem találta alaposnak a felperes megtévesztésre történő hivatkozását. A bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy a felperes átgondolt döntést hozott, saját nyilatkozata szerint is mindenáron a közös megegyezéses jogviszony megszüntetés volt a célja.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem jelenti a jogszabály megkerülését vagy a megállapodás jogszabályba ütközését, ha a munkáltató az áru elviteléért és ennek ellenértékéért felelősséggel tartozó telephelyvezetőkkel közli, hogy az ellenérték nélküli árukiadást akként szankcionálja, hogy megállapodásba foglalja annak a munkavállaló által történt megfizetését.
A felperes előtt nyitva állt a lehetőség, hogy a tartozás-átvállaló nyilatkozatot aláírja-e vagy sem. Emiatt a munkáltató eljárása nem ütközött jogszabályba, a szerződés konszenzuson alapult.
Nem találta jóerkölcsbe ütközőnek, vagy feltűnően értékaránytalannak sem a megállapodásokat.
Álláspontja szerint a felperes részéről előzetes joglemondás nem történt, amely az Mt. 8. § (2) bekezdésének alkalmazását tenné lehetővé, mert nem neki járó bérről, juttatásról mondott le előzetesen.
A közjegyzői okirat megtámadásával kapcsolatos felperesi nyilatkozatot is alaptalannak értékelte, miután a közjegyzőnél való megjelenéstől függetlenül a munkaviszony megszűnésének napja 2010. március 1-je volt. A közös megegyezés aláírásától a közjegyző előtti megjelenésig két hét telt el, a felperes mégsem jelezte, hogy meggondolta volna magát, és nem hajlandó a közjegyzői okirat aláírására.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben és az alábbiak szerint változtatta meg.
Megállapította, hogy a felek között 2010. február 16-án engedményezés- és tartozáselismerés tárgyában megkötött megállapodás, majd a közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt engedményezés és tartozáselismerés érvénytelen.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt 2 721 900 forint tőkét, és ennek késedelmi kamatát.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és pontosította. Rögzítette, hogy 2010. február 16-án a munkaviszony megszüntetésével egyidejűleg a felek között a következő megállapodás jött létre: kijelentették, hogy az alperesnek 3 870 000 forint lejárt követelése áll fenn az S. D. magánszeméllyel szemben számla alapján. A felek megállapodtak abban, hogy a felperes a megállapodás aláírásával megvásárolja az alperestől az S. D. magánszeméllyel szemben fennálló követelést az értékének megfelelő vételár ellenében. A megvásárolt követelés ellenértékét a felperes hat havi egyenlő részletben, 645 000 Ft/hó összegben fizeti meg az alperesnek 2010. március 10-től. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy ezen megállapodás szerinti követelésvásárlás alapján, az alperessel szemben keletkezett tartozásáról két munkanapon belül közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz, melyre 2010. március 1-jén került sor. Az alperes a megállapodásban kijelentette, hogy bizonytalan követelést ruház át, behajthatóságáért felelősséget nem vállal.
Az így pontosított és kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetést a megállapodások semmisségét illetően.
A munkaügyi bíróságnak a Ptk. rendelkezéseit a döntése meghozatalakor alkalmaznia kellett volna az EBH 2000.258. számú elvi határozatra tekintettel.
Ennek alapján megállapítható volt, hogy a közjegyzői okiratba foglalt megállapodás nem tartozásátvállalás, mint azt a munkaügyi bíróság ítélete következetesen tartalmazza. A Ptk. 332. §-ban foglalt tartozásátvállalás akkor jött volna létre, ha a felperes S. D.-vel kötött volna erre irányuló megállapodást. Jelen esetben engedményezésről (Ptk. 328. §), a követelés eladásáról és ennek kapcsán keletkezett ellenérték megfizetésére vonatkozó tartozáselismerésről [Ptk. 242. § (2) bekezdés] van szó. Ezért a jogvita elbírálásakor a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy e Ptk.-ban szabályozott jogintézmények a munkaviszonyban álló felek között a munkaviszony tekintetében alkalmazhatók-e, vagy az így kötött megállapodások eleve érvénytelenek.
A megyei bíróság álláspontja szerint a peres felek között létrejött engedményezés a jogszabály megkerülését szolgálta, ezért az engedményezés az Mt. 8. § (1) bekezdés alapján semmis, melynek folytán érvénytelen. Miután a tartozáselismerés kifejezetten az engedményezésben vállalt ellentétel, mintegy vételár megfizetésére vonatkozott, ezért a tartozáselismerés semmis engedményezésen alapult, melynek következménye az, hogy a tartozáselismerés is semmis.
Az engedményezés azért semmis, mert az a követelés, amit a munkáltató a felperessel szemben érvényesített, valójában kárigény. Az a munkáltatói magatartás pedig, mellyel előre közli a munkavállalókkal, hogy ha a munkavégzésük során a kezelésükbe kerülő anyag kapcsán hiány keletkezik, mert az ellenértéket a vevő nem fizeti be, ez teljes egészében a munkavállaló terhe, az Mt. 8. § (2) bekezdésébe ütközik. Jelen esetben ugyanis nem kártérítési felelősség elismerésére került sor, hanem az engedményezésben foglalt ellentétel megfizetésének elismerésére, az engedményezés pedig jogszabály megkerülése okán a megyei bíróság álláspontja szerint semmis. Az alperes célja az Mt. 166-176. §-ban foglalt kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazásának elkerülése volt.
Az Mt. 3. §-ára helyesen hivatkozott a felperes, mert a jóhiszeműség, a tisztesség megkövetelte volna, hogy a munkáltató azt közölje a munkavállalóval, hogy az Mt.</a> szerint kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes azonban az igényét követelésként engedményezte és vásároltatta meg a munkavállalóval, rögzítve a megállapodásban azt is, hogy ez bizonytalan követelés, ezért az az Mt. 3. § (3) bekezdésébe ütközött.
Nem találta alaposnak a felperes Mt. 4. §-ra történő hivatkozását, mert ez akkor lett volna alkalmazható, ha az engedményezés az alperes részéről jogszerű lett volna.
A munkaügyi bíróság ítéletének rendelkezését, amellyel a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló szerződés 4. pontja érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasította, helybenhagyta, miután a szerződés ezen pontja kötelezettségvállalást nem tartalmaz, csupán kijelentést, így semmiféle jogkövetkezménnyel nem jár, továbbá a megállapodásból nem tűnik ki, hogy az alperes feltételéül szabta volna a munkaviszony e módon történő megszüntetésének azt, hogy az engedményezés megtörténjen.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében "a megyei Bíróság ítéletének megváltoztatását, az ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését" kérte.
A felülvizsgálati kérelmében az első- és a másodfokú bíróság döntése szövegének szó szerinti ismertetését követően előadta, hogy teljes egészében a munkaügyi bíróság álláspontját osztja, és a felülvizsgálati kérelmét a munkaügyi bíróság ítéletében foglaltakra alapítja. A másodfokú bíróság ítéletében jogszabálysértő módon értelmezte és alkalmazta az Mt. 3., 4., 7., és 8. §-ait.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 272. §-nak az ügyben irányadó (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
Miután a felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, ezért a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést, és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek korábbi beadványokra vagy a per valamely iratára történő utalás (BH 1995.99.II.).
Az alperes alappal nem sérelmezhette a jogerős ítéletet az Mt. 7. §-ának helytelen alkalmazására hivatkozással tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében a megállapodások és a közjegyzői okirat érvénytelenségét nem megtámadási okra, hanem semmisségre alapítottan állapította meg. Következésképp mint szükségtelen indokkal, a megtámadási kérelemmel nem foglalkozott, jogi érvelést a döntése e körben nem tartalmazott.
Az alperes által elérni kívánt célt - a pernyertességet - nem eredményezheti az Mt. 3. és 4. §-ának jogszabályellenes alkalmazására történő hivatkozás sem. A 4. § alkalmazhatóságát a jogerős ítélet - helyesen - kizárta, másrészt az alperes az elsőfokú ítélet érvelésére mint a jogsértés alátámasztására alappal nem hivatkozhat, miután sem az Mt. 3. §-ával, sem a 4. §-ával összefüggésben az elsőfokú ítélet jogi indokolást nem tartalmaz.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette és pontosította. Az így megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetése szerint nem az elsőfokú bíróság által megállapított Ptk. 332. §-ban foglalt tartozásátvállalás, hanem a Ptk. 328. §-ában foglalt engedményezés és a Ptk. 242. § (2) bekezdésben foglalt tartozáselismerés jogintézményei értelmezésével foglalt állást az Mt. 8. § alapján a megállapodások és a közjegyzői okirat érvénytelenségéről. Erre tekintettel az alperes nem hivatkozhat az elsőfokú bíróság eltérő jogi érvelése helyességére, miután az hiányos tényálláson és eltérő jogintézmények értelmezésén alapul. A felülvizsgálati kérelem pedig a másodfokú ítélet ténymegállapításait, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését nem állította, valamint a másodfokú bíróság által alkalmazott Ptk. 242. § (2) bekezdése és Ptk. 328. §-a rendelkezéseinek jogsértő alkalmazására nem hivatkozott.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10 026/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.152/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. április 17. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.152/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 30 000 (harmincezer) forint és 8 100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
Az alperes az általa előzetesen lerótt 163 300 (egyszázhatvanháromezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket maga viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 2006. október 24-étől 2010. március 1-jéig telephelyvezetőként állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. A megállapodás 4. pontja tartalmazta, hogy a munkavállaló 3 870 000 forint összegű tartozást átvállalt a S. D. vevővel kapcsolatos tranzakcióból eredően. Külön megállapodás készült a kintlevőség átvállalására, amelynek megfizetésére a felperes 6 havi részletfizetési kedvezményt kapott. Ebbe belefoglalták, hogy a felperes kötelezettséget vállal arra, hogy a megállapodás szerinti, a vásárlás alapján az alperessel szemben keletkező tartozásról 2 munkanapon belül közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz. Ez 2010. március 1-jén megtörtént, tartozáselismerését közjegyzői okiratba foglalták. Ez alapján a végrehajtó összesen 2 721 900 forintot vont le a felperes számlájáról.
A felperes a megállapodások érvénytelenségének megállapítása iránt nyújtott be keresetet. Arra hivatkozott, hogy a 2007. február 16-ai megállapodás formailag engedményezési szerződésnek tűnik, azonban munkaviszonyból származó kártérítés megfizetésére irányult. Az alperes a felperest megtévesztette, amikor azt állította, hogy vele szemben 3 870 000 forint összegű tartozása áll fenn. A munkáltató ezen formailag engedményezési szerződésnek tűnő megállapodást arra használta, hogy a kártérítési és a leltárhiányért való felelősség jogszabályi rendelkezéseit megkerülje, és így érvényesítse a munkáltató kintlevőségeit. Miután e megállapodás a tartozásátvállalásról a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének volt a feltétele, így a közös megegyezésre vonatkozó okirat 4. pontja is érvénytelen. Ugyanígy a 2010. március 1-jén közjegyző előtt készült tartozáselismerő nyilatkozat is megtévesztés eredménye, mert abban a hiszemben volt, hogy amennyiben ezt a nyilatkozatot nem teszi meg, úgy nem szabadulhat az alperessel fennálló munkaviszonyból. Ezért kérte ezen okirat érvénytelenségének a megállapítását is.
Az eljárás során hivatkozott az Mt. 8. §-ára is, miszerint a megállapodások a jóerkölcsbe ütköznek, valamint feltűnő értékaránytalanság is fennáll. Kérte a végrehajtási eljárásban levont 2 721 900 forint tőke és ennek 2011. február 16-ától járó késedelmi kamata megfizetését.
A Miskolci Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára 187.500 forint perköltség, az állam javára 232.200 forint eljárási illeték megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a munkáltató 2009-ben a felperes munkavégzésében hiányosságokat talált. Ezek egyike volt, hogy S. D. vevő csak előzetes készpénzbefizetést követően szállíthatott volna el betont, azonban 2009 novemberében 3.870.000 forintos betonvásárlással kapcsolatos tranzakció nem a vevőmátrix szabályai szerint történt, S. D. az elszállított beton ellenértékét nem fizette ki. Az alperes a telepvezetőkkel előzetesen közölte, hogy a vevőmátrix szabályainak megszegése esetén felelősséggel tartoznak a nem kellő körültekintéssel a telephelyről kiadott áruk ellenértékéért.
A felperes munkavégzésével kapcsolatos hiányosságok és kritikák kapcsán döntött az alperes a munkaviszony megszüntetéséről, majd erre vonatkozó egyeztetést követően 2010. február 16-án írták alá a felek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást, valamint a S. D. vásárlásával kapcsolatos kintlevőség átvállalására vonatkozó megállapodást, amely alapján 2010. március 1-jén a felperes a közjegyző előtt ugyanezen ügyletből eredő tartozás- elismerési nyilatkozatot tett.
A munkaügyi bíróság nem találta alaposnak a felperes megtévesztésre történő hivatkozását. A bizonyítás alapján megállapítható volt, hogy a felperes átgondolt döntést hozott, saját nyilatkozata szerint is akkor mindenáron a közös megegyezéses jogviszony megszüntetés volt a célja.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem jelenti a jogszabály megkerülését vagy a megállapodás jogszabályba ütközését, ha a munkáltató az áru elviteléért és ennek ellenértékéért felelősséggel tartozó telephelyvezetőkkel közli, hogy az ellenérték nélküli árukiadást akként szankcionálja, hogy megállapodásba foglalja annak a munkavállaló által történt megfizetését.
A felperes előtt nyitva állt a lehetőség, hogy a tartozás- átvállaló nyilatkozatot aláírja-e vagy sem. Emiatt a munkáltató módszere nem ütközött jogszabályba, a szerződés konszenzuson alapult.
Nem találta jóerkölcsbe ütközőnek, vagy feltűnően érték aránytalannak sem a megállapodásokat.
Álláspontja szerint a felperes részéről előzetes joglemondás nem történt, amely az Mt. 8. § (2) bekezdésének alkalmazását tenné lehetővé, mert nem neki járó bérről, juttatásról mondott le előzetesen.
A közjegyzői okirat megtámadásával kapcsolatos felperesi nyilatkozatot is alaptalannak értékelte, miután a közjegyzőnél való megjelenéstől függetlenül a munkaviszony megszűnésének napja 2010. március 1. volt. A közös megegyezés aláírásától a közjegyző előtti megjelenésig két hét telt el, mégsem jelezte, hogy meggondolta volna magát, és nem hajlandó a közjegyzői okirat aláírására.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben és az alábbiak szerint változtatta meg:
Megállapította, hogy a felek között 2010. február 16-án engedményezés- és tartozáselismerés tárgyában megkötött megállapodás, majd P.E. közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt engedményezés és tartozáselismerés érvénytelen.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt 2.721.900 forint tőkét, és ennek 2011. február 16- napjától járó törvényes késedelmi kamatát. Mellőzte a felperes illeték- és perköltség fizetésre kötelezését.
Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest a felperes javára 350.000 forint mindkét fokú perköltség, az állam javára 464.400 forint mindkét fokú eljárási illeték megfizetésére.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és pontosította. Rögzítette, hogy 2010. február 16-án a munkaviszony megszüntetésével egyidejűleg a felek között a következő megállapodás jött létre: kijelentették, hogy az alperesnek 3.870.000 forint lejárt követelése áll fenn a S. D. magánszeméllyel szemben a számla alapján. A felek megállapodtak abban, hogy a felperes a megállapodás aláírásával megvásárolja az alperestől a S. D. magánszeméllyel szemben fennálló követelést az értékének megfelelő vételár ellenében. A megvásárolt követelés ellenértékét a felperes hat havi egyenlő részletben, 645.000 Ft/hó összegben fizeti meg az alperesnek 2010. március 10-étől. A felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy ezen megállapodás szerinti követelésvásárlás alapján, az alperessel szemben keletkezett tartozásáról két munkanapon belül közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz, melyre P.E. közjegyző előtt 2010. március 1. napján került sor. Az alperes a megállapodásban kijelentette, hogy bizonytalan követelést ruház át, behajthatóságáért felelősséget nem vállal.
Az így pontosított és kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetést a megállapodások semmisségét illetően.
A munkaügyi bíróságnak a Ptk. rendelkezéseit a döntése meghozatalakor alkalmaznia kellett volna az EBH.2000.258. számú eseti döntésre tekintettel.
Ennek alapján megállapítható volt, hogy a közjegyzői okiratba foglalt megállapodás nem tartozásátvállalás, mint azt a munkaügyi bíróság ítélete következetesen tartalmazza. A Ptk. 332. §-ban foglalt tartozásátvállalás akkor jött volna létre, ha a felperes S. D.-sel kötött volna erre irányuló megállapodást. Jelen esetben engedményezésről (Ptk. 328. §), a követelés eladásáról és ennek kapcsán keletkezett ellenérték megfizetésére vonatkozó tartozáselismerésről [Ptk. 242. § (2) bekezdés] van szó. Ezért jelen jogvita elbírálásakor a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy e Ptk-ban szabályozott jogintézmények a munkaviszonyban álló felek között a munkaviszony tekintetében alkalmazhatók-e, vagy az így kötött megállapodások eleve érvénytelenek.
A megyei bíróság álláspontja szerint a peres felek között létrejött engedményezés a jogszabály megkerülését szolgálta, ezért az engedményezés az Mt. 8. § (1) bekezdés alapján semmis, melynek folytán érvénytelen. Miután a tartozáselismerés kifejezetten az engedményezésben vállalt ellentétel, mintegy vételár megfizetésére vonatkozott, ezért a tartozáselismerés egy semmis engedményezésen alapult, melynek következménye az, hogy a tartozás- elismerés is semmis.
Az engedményezés azért semmis, mert az a követelés, amit a munkáltató a felperessel szemben érvényesített, valójában kárigény. Az a munkáltatói magatartás pedig, mellyel előre közli a munkavállalókkal, hogy ha a munkavégzésük során a kezelésükbe kerülő anyag kapcsán hiány keletkezik, mert az ellenértéket a vevő nem fizeti be, ez teljes egészében a munkavállaló terhe, az Mt. 8. § (2) bekezdésébe ütközik. Jelen esetben ugyanis nem kártérítési felelősség elismerésére került sor, hanem az engedményezésben foglalt ellentétel megfizetésének elismerésére, az engedményezés pedig jogszabály megkerülése okán a megyei bíróság álláspontja szerint semmis. Az alperes célja az Mt. 166-177. §-ban foglalt kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazásának elkerülése volt.
Az Mt. 3. §-ára helyesen hivatkozott a felperes, mert a jóhiszeműség, a tisztesség megkövetelte volna, hogy a munkáltató azt közölje a munkavállalóval, hogy az Mt.</a> szerint kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes azonban az igényét követelésként engedményezte és vásároltatta meg a munkavállalóval, rögzítve a megállapodásban azt is, hogy ez bizonytalan követelés, ezért az az Mt. 3. § (3) bekezdésébe ütközött.
Nem találta alaposnak a felperes Mt. 4. §-ra történő hivatkozását, mert ez akkor lett volna alkalmazható, ha az engedményezés az alperes részéről jogszerű lett volna.
A munkaügyi bíróság ítéletének rendelkezését, amellyel a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló szerződés 4. pontja érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasította, helybenhagyta, miután a szerződés ezen pontja kötelezettségvállalást nem tartalmaz, csupán kijelentést, így semmiféle jogkövetkezménnyel nem jár, továbbá a megállapodásból nem derül az ki, hogy az alperes feltételéül szabta volna a munkaviszony e módon történő megszüntetésének azt, hogy az engedményezés megtörténjen.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében "a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletének megváltoztatását, az ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését, a felperes másodfokú és felülvizsgálati perköltségben történő marasztalását" kérte.
A felülvizsgálati kérelmében az első- és a másodfokú bíróság döntése szövegének szó szerinti ismertetését követően előadta, hogy teljes egészében a Miskolci Munkaügyi Bíróság álláspontját osztja, és a felülvizsgálati kérelmét a Miskolci Munkaügyi Bíróság ítéletében foglaltakra alapítja. A másodfokú bíróság ítéletében jogszabálysértő módon értelmezte és alkalmazta az Mt. 3., 4., 7., és 8. §-ait.
A felülvizsgálati kérelmén bélyegben lerótt előzetesen 163.300 forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, az alperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az alperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult [Pp. 3. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak azonban jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A Pp. 272. §-nak az ügyben irányadó (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
Miután a felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, ezért a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést, és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek korábbi beadványokra vagy a per valamely iratára történő utalás (BH 1995.99.II.).
A felperes alappal nem sérelmezhette a jogerős ítéletet az Mt. 7. §-ának helytelen alkalmazására hivatkozással tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében a megállapodások és a közjegyzői okirat érvénytelenségét nem megtámadási okra, hanem semmisségre alapítottan állapította meg. Következésképp mint szükségtelen indokkal a megtámadási kérelemmel nem foglalkozott, jogi érvelést döntése e körben nem tartalmazott.
Az alperes által elérni kívánt célt - a pernyertességet - nem eredményezheti az Mt. 3. és 4. §-ának jogszabályellenes alkalmazására történő hivatkozás sem. A 4. § alkalmazhatóságát a jogerős ítélet kizárta, másrészt az alperes az elsőfokú ítélet érvelésére mint a jogsértés alátámasztására alappal nem hivatkozhat, miután sem az Mt. 3. §-ával, sem a 4. §-ával összefüggésben az elsőfokú ítélet jogi indokolást nem tartalmaz.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette és pontosította. Az így megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetése szerint nem az elsőfokú bíróság által megállapított Ptk. 332. §-ban foglalt tartozásátvállalás, hanem a Ptk. 328. §-ában foglalt engedményezés és a Ptk. 242. § (2) bekezdésben foglalt tartozáselismerés jogintézményei értelmezésével foglalt állást az Mt. 8. § alapján a megállapodások és a közjegyzői okirat érvénytelenségéről. Erre tekintettel az alperes alappal nem hivatkozhat az elsőfokú bíróság eltérő jogi érvelése helyességére, miután az hiányos tényálláson és eltérő jogintézmények értelmezésén alapul. A felülvizsgálati kérelem pedig a másodfokú ítélet ténymegállapításait, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését nem állította, valamint a másodfokú bíróság által alkalmazott Ptk. 242. § (2) bekezdése és Ptk. 328. §-a rendelkezéseinek jogsértő alkalmazására nem hivatkozott.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján köteles az alperes a felülvizsgálati eljárási illetéket viselni, amelyet azonban helyes összegben a felülvizsgálati kérelmén bélyegben már lerótt.
Budapest, 2013. április 17.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.026/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.