adozona.hu
BH 2013.8.223
BH 2013.8.223
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre a felszámolás hatálya alá eső vagyonra terjed ki. Birtokvita eldöntésére nem rendelkezik hatáskörrel [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 51. §, Ptk. 191. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B., 8225. helyrajzi számú, természetben a B., A. tér 7. szám alatti "kivett lakóház, udvar" megnevezésű, 665 m2 alapterületű ingatlan 66/100 részének a tulajdonosa 2005. július 12-től a kifogást előterjesztő, tulajdonostársa a C. Apátság (a továbbiakban: C.) volt, majd 2007. július 25-én a kifogást előterjesztő megvásárolta C. fennmaradó 34/100-as tulajdoni részarányát is.
2009. április 8-án a kifogást előterjesztő és C. megállapodást kötött, melynek 2. pontjában a kifogást előterjesztő ki...
BH 2013.8.223 A felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre a felszámolás hatálya alá eső vagyonra terjed ki. Birtokvita eldöntésére nem rendelkezik hatáskörrel [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 51. §, Ptk. 191. § (1) bek.].
A B., 8225. helyrajzi számú, természetben a B., A. tér 7. szám alatti "kivett lakóház, udvar" megnevezésű, 665 m2 alapterületű ingatlan 66/100 részének a tulajdonosa 2005. július 12-től a kifogást előterjesztő, tulajdonostársa a C. Apátság (a továbbiakban: C.) volt, majd 2007. július 25-én a kifogást előterjesztő megvásárolta C. fennmaradó 34/100-as tulajdoni részarányát is.2009. április 8-án a kifogást előterjesztő és C. megállapodást kötött, melynek 2. pontjában a kifogást előterjesztő kijelentette, hogy a "2008. június 1-jétől a közöttük levő adásvételi jogviszony elszámolásáig, de legkésőbb 2010. június 30-ig az ingatlan tulajdonosi birtoklási, használat-, hasznosítási jogból származó jogosultságok gyakorlását ellentételezés nélkül engedményezi" C.-re. A 3. pontban a kifogást előterjesztő, mint Engedményező kijelentette, hogy "jelen nyilatkozata a haszonélvezeti jogból származó jogosultságok gyakorlására jogosult" C. "teljes ingatlan használatára és hasznosítására vonatkozik, amely alapján arra kizárólagosan az Engedményezett" C. jogosult a megnevezett időtartamig.
Ezt megelőzően a kifogást előterjesztő, mint tulajdonos és az adós 2009. február 11-én megállapodást kötöttek az ingatlan használatáról. A felek megállapodásának alapvető célja az volt, hogy az adós vállalta az ingatlan felújítását, s ennek ellenértékét a kifogást előterjesztő elismerte az 553 000 Ft/hó használati díjban.
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2009. november 9-én indult végelszámolási eljárás, melyben a kijelölt végelszámoló az A. Kft.
A kifogást előterjesztő - jogtanácsosként - ingatlanhasználati díj iránti követelést jelentett be a végelszámolási eljárásban, amelyet a végelszámoló 8 260 000 Ft összegben nyilvántartásba vett.
A kifogást előterjesztő C. nevében eljárva 2010. február 22-én 2010. március 31-re felmondta a 2009. február 11-én kötött és 2009. szeptember 15-én (helyesen 14-én) módosított, az ingatlan használatára létrejött megállapodást, a lakások, helyiségek elidegenítéséről, bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 25. §-a alapján. Arra hivatkozott, hogy az ingatlanra vállalt felújítási, karbantartási munkákat az adós nem végezte el, használati díjfizetési kötelezettségének sem tett eleget. 2010. március 31-én a kifogást előterjesztő - úgy is mint a használati jog jogosultjának a képviselője - megkísérelte átvenni az ingatlant, azonban az sikertelen volt.
A megyei bíróság 2010. június 16-án indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a korábbi végelszámoló került kijelölésre.
A hitelező 2011. május 18-án érkezett kifogásában - egyebek mellett - kérte a felszámolót arra kötelezni, hogy a 2010. december 1-jétől esedékes 6 636 000 Ft ingatlanhasználati díjat felszámolási költségnek minősülő hitelezői igényként fizesse meg részére, továbbá, hogy haladéktalanul adja át a tulajdonos birtokába az ingatlant.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az adósnak a felek által megkötött szerződés alapján 10 549 638 Ft tőketartozása keletkezett az ingatlan felújításából eredően a hitelezővel szemben, melyet az esedékes bérleti díjba beszámított. Utalt arra is, hogy az ingatlan birtokba bocsátása iránt a bíróság előtt C. peres eljárást kezdeményezett.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező igényét a végzés keltétől számított 45 napos határidőben vizsgálja felül, a hitelezővel egyeztesse és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a bírósághoz terjessze fel. Kötelezte arra is, hogy az ingatlant 15 napos határidőben bocsássa a hitelező birtokába, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámolónak a vitathatónak tartott igényeket a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (6) bekezdése szerint felül kell vizsgálnia, egyeztetnie kell, s a továbbra is vitatott igényeket a bíróságnak meg kell küldenie elbírálásra. Miután a felszámoló ezt nem tette meg, kötelezte ennek teljesítésére. Utalt arra, hogy a kifizetésre az adós vagyonából, a Cstv. szerinti rangsor szerint lesz lehetőség.
Megállapította, hogy a becsatolt tulajdoni lap szerint az ingatlan a kifogást előterjesztő tulajdona, s az adós bérleti joga - felmondásának következtében - 2010. március 31-én megszűnt, ezért mindenképpen alapos a hitelezőnek az az igénye, hogy a felszámoló szervezet az ingatlant bocsássa a birtokába.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte és az ingatlan birtokba adására kötelezés iránti kérelem tárgyában az eljárást megszüntette. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróságot - az indokolásban részletezettek szerinti keretben - újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Elsőként - utalva a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 3. § (1) bekezdésében foglaltakra - a kifogás tartalma alapján megállapította, hogy az abban foglalt egyik kérelem birtokvédelemre irányul. Hivatkozva a Ptk. 191. § (1) bekezdésében, a Ptké. 26. § (1) bekezdésében foglaltakra és a BH 2000.220. eseti döntésben kifejtettekre megállapította, hogy a birtokvita eldöntése nem tartozhat a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe. A kifogásnak ezt a részét érdemi vizsgálat nélkül hivatalból el kellett volna utasítani, illetve annak tárgyában az eljárást a Pp. 157. § a) pontja [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont] alapján meg kellett volna szüntetni. Miután ez nem történt meg, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésének ezt a részét hatályon kívül helyezte és az eljárást ebben a körben megszüntette.
A kifogást előterjesztő vitatott igénye körében hozott döntését azzal indokolta, hogy az eljárás nemcsak a kifogás elbírálására, hanem magának a vitatott igénynek a megállapítására is irányult. Miután ez utóbbi igényről az elsőfokú bíróság nem határozott az igény megalapozottságát nem vizsgálta, ezért az eljárást e körben meg kell ismételni.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Állította a Cstv. 46. § (5) bekezdésének, 47. § (1) bekezdésének, 28. § (2) bekezdése f) pontjának, 50. §-ának, 51. § (1)-(5) bekezdésének, az Ltv. 23., 25. §-ának, a Ptk. 193. § (1) bekezdésének, 7. § (1) bekezdésének, 191. §-ának, a Pp. 99. §-ának, 99/A. §-ának, 114/A. § (1)-(2) bekezdésének a megsértését.
Részletesen indokolt álláspontja szerint a jogerős végzés megalapozatlanul helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság végzését, s "szüntette meg a hitelezői ingatlan birtokba adási kérelmet."
A felszámoló nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsődlegesen megállapította, hogy jóllehet a hitelező a felülvizsgálati kérelemben utalt a hitelezői igényével kapcsolatos vitájára is, a jogerős másodfokú végzésnek ezt érintő részét nem támadta felülvizsgálati kérelemmel. A jogerős végzésnek a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezése ellen egyébként sincs helye felülvizsgálatnak, mert a végzésnek ez a része nem minősül az ügy érdemében hozott határozatnak. A fél az e részében tovább folytatódó elsőfokú eljárásban előadhatja álláspontját és azt a bíróság a megismételt eljárásban fogja figyelembe venni [Pp. 270. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárásban kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, lehetőség van-e kifogás útján elérni azt, hogy a felszámoló által sem vitatottan nem az adós tulajdonába tartozó és ezért a felszámolás hatálya alá nem tartozó ingatlant a felszámoló, mint az adós képviselője visszaadja a tulajdonos részére.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett azzal a jogi állásponttal, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre a felszámolás hatálya alá eső vagyonnal kapcsolatban áll fenn. [Cstv. 4. § (1) bekezdés] Birtokvita eldöntése - a másodfokú bíróság által helytállóan és részletesen megjelölt rendelkezések értelmében - nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe.
A fentiekből következően a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.291/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon 6.Fpkh.05-2011-000022 számon folyó eljárásban a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf. III. 30.157/2012/4. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 34. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi a kifogást előterjesztő hitelezőt, hogy az államnak felhívásra fizessen meg 30 000 (Harmincezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A B., ... helyrajzi számú, természetben az B., A. tér 7. szám alatti "kivett lakóház, udvar" megnevezésű, 665 nm alapterületű ingatlan 66/100-ad részének a tulajdonosa 2005. július 12-től a kifogást előterjesztő, tulajdonostársa a C. A. (a továbbiakban: C.) volt, majd 2007. július 25-én a kifogást előterjesztő megvásárolta az C -tól a fennmaradó 34/100-ad tulajdoni részarányt is.2009. április 8-án a kifogást előterjesztő és C. megállapodást kötött, melynek 2. pontjában a kifogást előterjesztő kijelentette, hogy a "2008. június 1-jétől a közöttük levő adásvételi jogviszony elszámolásáig, de legkésőbb 2010. június 30-ig az ingatlan tulajdonosi birtoklási, használat-, hasznosítási jogból származó jogosultságok gyakorlását ellentételezés nélkül engedményezi C-re. A 3. pontban a kifogást előterjesztő, mint Engedményező kijelentette, hogy "jelen nyilatkozata a haszonélvezeti jogból származó jogosultságok gyakorlására jogosult C. teljes ingatlan használatára- és hasznosítására vonatkozik, amely alapján arra kizárólagosan az Engedményezett C." jogosult a megnevezett időtartamig.
Ezt megelőzően a kifogást előterjesztő, mint tulajdonos és az adós 2009. február 11-én megállapodást kötöttek az ingatlan használatáról. A felek megállapodásának alapvető célja az volt, hogy az adós vállalta az ingatlan felújítását, s ennek ellenértékét a kifogást előterjesztő elismerte az 553 000 Ft/hó használati díjban, amelyet 2008. június 1-jétől kezdődően a használatba vételi engedély jogerőre emelkedéséig kívántak számítani, s megállapodtak, hogy ettől kezdődően a 11. pont szerint bérleti szerződést kötnek, amelyben a bérleti díjat majd megállapítják - beszámítva a bérleti díjba az elvégzett épületfelújítási beruházási költségeket.
Az adós képviselői és a kifogást előterjesztő - az C-vel a kifogást előterjesztő által kötött megállapodásra hivatkozással - 2009. szeptember 14-én megállapodtak abban, hogy az adós 2008. október 1-jétől C-nek havi 100 000 Ft-ot megfizet.
Az ingatlan alagsori szintjének a felújítása megtörtént, a földszinti felújításra nem került sor.
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2009. november 9-én indult végelszámolási eljárás, melyben a kijelölt végelszámoló az A. Kft.
A kifogást előterjesztő - jogtanácsosként - ingatlanhasználati díj iránti követelést jelentett be a végelszámolási eljárásban, amelyet a végelszámoló 8 260 000 Ft összegben nyilvántartásba vett.
A kifogást előterjesztő C. nevében eljárva 2010. február 22-én 2010. március 31-re felmondta a 2009. február 11-én kötött és 2009. szeptember 15-én (helyesen 14-én) módosított, az ingatlan használatára létrejött megállapodást, a lakások, helyiségek elidegenítéséről, bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 25. §-a alapján. Arra hivatkozott, hogy az ingatlanra vállalt felújítási, karbantartási munkákat az adós nem végezte el, ugyanakkor használati díj fizetési kötelezettségének sem tett eleget. 2010. március 31-én a kifogást előterjesztő - úgyis, mint a használati jog jogosultjának a képviselője - megkísérelte átvenni az ingatlant, azonban az sikertelen volt.
2010. március 2-án a kifogást előterjesztő magánszemélyként, úgyis, mint a C. jogtanácsosa közölte a végelszámolóval, hogy a 8 813 000 Ft, 2010. február 28-ig fennálló követelést és ennek a 2010. március 1-jétől járó késedelmi kamatait T. I-re (az adós korábbi vezetőjére) engedményezte. Az Engedményező kijelentette, hogy "2010. február 28. határnapig számolva a fentiekben tételesen meghatározott követeléssel kapcsolatban az A. Kft. "v.a"-val szemben semmilyen jogcímen, semmilyen további követelést nem támaszt a folyamatban levő jogutód nélküli megszüntetésre 2009. november 9-én indított végelszámolási eljárásban."(7. számú beadvány 37. melléklet)
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Fpk.05-10-000551 számú eljárásban 2010. június 16-án indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a korábbi végelszámoló került kijelölésre.
A hitelező 2011. május 18-án érkezett kifogásában - egyebek mellett - kérte a felszámolót arra kötelezni, hogy a 2010. december 1-jétől esedékes 6 636 000 Ft ingatlanhasználati díjat felszámolási költségnek minősülő hitelezői igényként fizesse meg részére, továbbá, hogy haladéktalanul adja át a tulajdonos birtokába az ingatlant.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az adósnak a felek által megkötött szerződés alapján 10 549 638 Ft tőketartozása keletkezett az ingatlan felújításából eredően a hitelezővel szemben, melyet az esedékes bérleti díjba beszámított. Utalt arra is, hogy az ingatlan birtokba bocsátása iránt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt C. peres eljárást kezdeményezett.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező igényét a végzés keltétől számított 45 napos határidőben vizsgálja felül, a hitelezővel egyeztesse és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a bírósághoz terjessze fel. Kötelezte arra is, hogy az ingatlant 15 napos határidőben bocsássa a hitelező birtokába, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámolónak a vitathatónak tartott igényeket a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (6) bekezdése szerint felül kell vizsgálnia, egyeztetnie kell, s a továbbra is vitatott igényeket a bíróságnak meg kell küldenie elbírálásra. Miután a felszámoló ezt nem tette meg, kötelezte ennek teljesítésére. Utalt arra, hogy a kifizetésre az adós vagyonából, a Cstv. szerinti rangsor szerint lesz lehetőség.
Megállapította, hogy a becsatolt tulajdoni lap szerint az ingatlan a kifogást előterjesztő tulajdona, s az adós bérleti joga - felmondásának következtében - 2010. március 31-én megszűnt, ezért mindenképpen alapos a hitelezőnek az az igénye, hogy a felszámoló szervezet az ingatlant bocsássa a birtokába.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte és az ingatlan birtokba adására kötelezés iránti kérelem tárgyában az eljárást megszüntette. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróságot - az indokolásban részletezettek szerinti keretben - újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban az adósnak 10 200 Ft költsége merült fel.
Elsőként - utalva a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 3. § (1) bekezdésében foglaltakra - a kifogás tartalma alapján megállapította, hogy az abban foglalt egyik kérelem birtokvédelemre irányul. Hivatkozva a Ptk. 191. § (1) bekezdésében, a Ptké. 26. § (1) bekezdésében foglaltakra és a BH 2000.5.220 eseti döntésben kifejtettekre megállapította, hogy a birtokvita eldöntése nem tartozhat a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe. A kifogás e részét érdemi vizsgálat nélkül hivatalból el kellett volna utasítani, illetve annak tárgyában az eljárást a Pp. 157. § a) pontja [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont] alapján meg kellett volna szüntetni. Miután ez nem történt meg, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésének ezt a részét hatályon kívül helyezte és az eljárást ebben a körben megszüntette.
A kifogást előterjesztő vitatott igénye körében hozott döntését azzal indokolta, hogy az eljárás nemcsak a kifogás elbírálására, hanem magának a vitatott igénynek a megállapítására is irányult. Miután ez utóbbi igényről az elsőfokú bíróság nem határozott, az igény megalapozottságát nem vizsgálta, ezért az eljárást e körben meg kell ismételni.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, valamint a felszámoló szervezet felülvizsgálati költségben való marasztalását. Állította a Cstv. 46. § (5) bekezdésének, 47. § (1) bekezdésének, 28. § (2) bekezdése f) pontjának, 50. §-ának, 51. § (1)-(5) bekezdésének, az Ltv. 23., 25. §-ának, a Ptk. 193. § (1) bekezdésének, 7. § (1) bekezdésének, 191. §-ának, a Pp. 99. §-ának, 99/A. §-ának, 114/A. § (1)-(2) bekezdésének a megsértését.
Részletesen indokolt álláspontja szerint a jogerős végzés megalapozatlanul helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság végzését, s "szüntette meg a hitelezői ingatlan birtokba adási kérelmet."
A felszámoló nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsődlegesen megállapította, hogy jóllehet a hitelező a felülvizsgálati kérelemben utalt a hitelezői igényével kapcsolatos vitájára is, a jogerős másodfokú végzésnek ezt érintő részét nem támadta felülvizsgálati kérelemmel. A jogerős végzésnek a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezése ellen egyébként sincs helye felülvizsgálatnak, mert a végzésnek ez a része nem az ügy érdemében hozott határozatnak minősül. A fél az e részében tovább folytatódó elsőfokú eljárásban előadhatja álláspontját és azt a bíróság a megismételt eljárásban fogja figyelembe venni [Pp. 270. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárásban kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, van-e lehetőség kifogás útján elérni azt, hogy a felszámoló által sem vitatottan nem az adós tulajdonába tartozó és ezért a felszámolás hatálya alá nem tartozó ingatlant a felszámoló, mint az adós képviselője visszaadja a tulajdonos részére.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett azzal a jogi állásponttal, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre a felszámolás hatálya alá eső vagyonnal kapcsolatban áll fenn. [Cstv. 4. § (1) bekezdés] Birtokvita eldöntése - a másodfokú bíróság által helytállóan és részletesen megjelölt rendelkezések értelmében - nem tartozik a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe.
A fentiekből következően a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó hitelező a Pp. 78. § (1) bekezdése megfelelő alkalmazásával az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése és 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2013. április 30.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.291/2012.)