adozona.hu
AVI 2013.8.87
AVI 2013.8.87
Tárgyi adómentes tevékenység esetén az áfa nem vonható le (1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. június 2-án kelt képviselőtestületi határozattal döntött szennyvízcsatorna hálózat és tisztító építéséről, amit az ÖKOTÁM 2000 beruházási rendszer igénybe vétele mellett tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében bonyolított le. Az önkormányzat képviselőtestületi határozattal döntött arról, hogy létre hozza az A. Önkormányzati Kommunális Szennyvíz Üzemeltető Intézményt (továbbiakban: Intézmény). A beruházás pénzügyi bonyolításával az A. Csatornaberuházó Víziközmű Társulato...
AVI 2013.8.87 Tárgyi adómentes tevékenység esetén az áfa nem vonható le (1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §)
A felperes a 2003. június 2-án kelt képviselőtestületi határozattal döntött szennyvízcsatorna hálózat és tisztító építéséről, amit az ÖKOTÁM 2000 beruházási rendszer igénybe vétele mellett tárgyalásos közbeszerzési eljárás keretében bonyolított le. Az önkormányzat képviselőtestületi határozattal döntött arról, hogy létre hozza az A. Önkormányzati Kommunális Szennyvíz Üzemeltető Intézményt (továbbiakban: Intézmény). A beruházás pénzügyi bonyolításával az A. Csatornaberuházó Víziközmű Társulatot (továbbiakban: Társulat) bízták meg, amely a pénzügyi rendezésre hitelt vett fel.2004. június 9-én a felperes és a Társulat fővállalkozási szerződést kötött a G. Zrt.-vel a település szennyvízcsatorna hálózatának és szennyvíztisztító telepének kialakítására. 2006. november 15-én a fővállalkozási szerződést módosították akként, hogy a megrendelőt megillető jogokat és kötelezettségeket az Intézmény gyakorolja. A felperes, az Intézmény és a fővállalkozó 2006. november 24-én rendezték a fővállalkozói szerződésben rögzített szolgáltatások igénybevételeinek feltételeit, amit ugyanezen a napon létesített további szerződésekben részleteztek. Az utóbbi két megállapodásban bérbeadóként az Intézmény szerepelt. A felek a 2006. november 24-én kelt szerződésben rendezték azt is, hogy a felperes kezelésében és tulajdonában lévő utat nem közlekedés céljára történő igénybe vételéért, továbbá a kivitelezés során kitermelt föld deponálására alkalmas közterület használatáért a fővállalkozó milyen díjat köteles fizetni. A beruházáshoz a felperes állami támogatást nem kapott.
A szerződések alapján a felperes összesen 699 882 000 Ft+139 985 000 Ft általános forgalmi adót tartalmazó (továbbiakban: áfa) szolgáltatási díjat számlázott ki a fővállalkozó felé. A fővállalkozó pedig összesen 1 000 030 400+
206 080 000 Ft áfa vállalkozási díjról bocsátott ki számlát. A számlákban vevőként az Intézmény került feltüntetésre. A felperes a fővállalkozó által kibocsátott számlák szerinti áfát a 2006-2007. évi tárgyidőszaki bevallásaiban levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél áfa-adónemben, 2006-2007. évekre bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 206 080 000 Ft áfa-adókülönbözetet írt elő, amelyből 206 072 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, 20 607 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 29 502 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítése mellett - helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4/A. § (1) bekezdés b) pontjára, (7) bekezdésére, 5. § (3) bekezdésére, 33. § (1) bekezdésére, a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (továbbiakban: Ktv.) 1. § (1) bekezdés d) pontjára, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (továbbiakban: Vgt.) 9. § (1) bekezdésére, az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdésére, 9. § (1) bekezdésére alapította.
Határozatát azzal indokolta, hogy a beruházáshoz nem kapcsolódott állami támogatás, így a felperes esetében az átmeneti rendelkezések nem alkalmazhatók.
A felperes Intézmény útján üzemeltethet közművet, az Intézmény nem azonos magával a felperessel, és e tevékenység gyakorlásának átengedése egyébként is jogszabály által előírt kötelezettség. A tárgyi mentes tevékenységnek minősülő átadás miatt a felperes az adólevonási jogát jogellenesen gyakorolta.
Az alperes határozatának 4. oldalán található (6) bekezdés utolsó mondatot kijavította, illetve törölte, mivel megállapította, hogy a beruházás elvégzéséről szóló számlákon vevői oldalon nem a felperes neve szerepelt.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a terhére írt adókülönbözet jogalapját és az egyéb jogkövetkezményeket is. Azzal érvelt, hogy nem vonatkoznak rá a tárgyi adómentességre irányadó szabályok, ezért adóalanynak tekinthető, az alperes tévesen hivatkozott az áfa levonhatóság tilalmára. Hangsúlyozta, hogy az Intézmény nem önálló jogi személy, az önkormányzattól nem elkülönült adóalany, ennél fogva az átadás nem jött létre, az egyébként sem azonosítható a közmű üzemeltetésével.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A perben eldöntendő kérdésnek azt tekintette, hogy a felperes adóalanyiságát az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel meg lehet-e állapítani, és a perben vitatott tevékenység tárgyi adómentes-e vagy sem. E körben az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontjára, (7) bekezdésére, 5. § (3) bekezdésére, a Ktv. 1. § (1) bekezdés d) pontjára, 2. § (1) bekezdésére, az 1992. évi XXXVIII. törvény 87. § (1) bekezdésére, 88. §-ára, valamint a Vgt. rendelkezéseire figyelemmel azt állapította meg, hogy az alperes jogszerűen járt el akkor, amikor tárgyi mentes tevékenységre alapítottan jogosulatlannak minősítette a felperes visszaigénylését. Rögzítette, hogy az alperes mérlegelési szempontjairól is számot adva állapította meg a bírság összegét 10%-os mértékben. Az a körülmény, hogy a felperes eltúlzottnak tartja a bírságot, és likviditási problémáira hivatkozik, nem ad lehetőséget a jogkövetkezmények mellőzésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő, téves következtetéseket vont le. A jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdés, 4/A. § (1) bekezdés b) pontjában, (7) bekezdésében, 5. § (3) bekezdésében, 33. § (1) bekezdésében, Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott V. I. igazságügyi szakértő véleményére, mely szerint a felperesnek a csatornahálózatot, illetve üzemeltetését is át kell engednie ahhoz, hogy az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján ne lehessen levonni a beruházás során felmerült áfát. Az általa létre hozott Intézmény azonban nem önálló adóalany, így az átengedés nem valósult meg. Az alperes megállapítása idő előtti, mivel nem került sor a tényleges üzembe helyezésre illetve működtetésre. Kifejtette, hogy csak a működtető ismeretében lehetne érdemi döntést hozni abban a kérdésben, hogy az adólevonási jog gyakorlása jogszerű volt-e vagy sem.
Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
A felülvizsgálati eljárás során - annak rendkívüli perorvoslati jellege miatt - nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, el nem bírált tényre, körülményre, jogcímre, bizonyítékra. A perben igazságügyi szakértő kirendelésére nem került sor. A felperes a jogerős ítélet meghozataláig nem nyújtotta be a felülvizsgálati kérelemében megjelölt szakvéleményt, ezért ennek figyelembe vételére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
A felperes érvelésével ellentétben adóügyi perekben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel, és érdemi döntését a kereseti kérelem által vitatott körben hozhatja meg. A felperes a perben bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A megyei bíróság pedig minden elé tárt adatot, tényt, körülményt, bizonyítékot értékelt a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően eljárva, és erről a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint számot is adott. Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes az üzemeltetésre Intézményt hozott létre 2006. évben. Ez az Intézmény az államháztartás részét képező jogi személy, és az alapító okiratban rögzítettek szerint feladatát képezte a szennyvízközmű üzemeltetése, és a szennyvízszolgáltatás biztosítása.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy jelen perbelivel azonos illetve hasonló ténybeli és jogi megítélésű ügyekben a Legfelsőbb Bíróság már hozott döntést (Kfv.I.35.273/2006/8., Kfv.I.35.302/2006., EBH 2007/1651). A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben eljáró tanácsa osztja a korábban hozott legfelsőbb bírósági határozatokban kifejtett jogi álláspontot, attól nem kíván eltérni. A korábbi határozatokban foglaltakra figyelemmel - amelyek a felek előtt is ismertek - a következőkre kíván rámutatni:
A Vgt. 2006. december 31-ig hatályos illetve 2007. január 1-jétől hatályos 9. § (1) bekezdése értelmében nincs lehetőség arra, hogy a felperesi önkormányzat a víziközművet saját maga üzemeltesse, e tevékenység ellátására vagy intézményt, vagy gazdálkodó szervezetet kell alapítania, illetve létre hoznia, vagy koncessziós szerződés keretében kell átengednie a működtetés gyakorlásának jogát. A felperesi önkormányzat részéről a víziközmű átadása a Vgt. alapján előírt jogszabályi kötelezettség, ettől eltérően nem járhat el. Nincs jelentősége annak, hogy az általános forgalmi adó levonása szempontjából milyen formában történik az átadás, illetve ennek alapján ki végzi majd az üzemeltetést, mert az mindenképpen a felperesi önkormányzattól eltérő jogalany lesz. A felperes egyébként már 2006. évben létre hozta az Intézményt, tehát az átengedés ténylegesen is megtörtént. A közmű működtetésére alapított Intézmény és a felperes jogalanyisága, feladatköre pedig egymástól elkülönül, ebből következően a közöttük létre jövő gazdasági eseményeket az Áfa. tv. szabálya szerint kell minősíteni.
Az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja, (7) bekezdése, továbbá a Ktv. 1. § (1) bekezdés d) pontja alapján az átadás tárgyi adómentes tevékenység, ezért az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az áfa nem vonható le. E törvényhely ugyanis kimondja, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított áfa, ha az adóalany a terméket, és szolgáltatást közvetlenül a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatás-nyújtáshoz használja fel, illetve hasznosítja.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a felperes adólevonási jogát azért sem gyakorolhatta, mivel esetében nem teljesül az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésében előírt törvényi feltétel. A perben vitatott számlák ugyanis nem a felperes, hanem az Intézmény felé kerültek kibocsátásra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.368/2009.)