adozona.hu
AVI 2013.7.73
AVI 2013.7.73
Árfolyamnyereség esetében is a bevételhez való hozzájárulást kell a jövedelem megszerzése időpontjának tekinteni [1995. évi CXVII. tv. 10. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2001-2004. évek vonatkozóan a felperesnél személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. A megismételt eljárásban hozott határozatával a felperes terhére összesen 16 577 563 Ft adókülönbözetet, javára 41 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint kötelezte 8 288 281 Ft adóbírság és 5 812 455 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság vizsgál...
AVI 2013.7.73 Árfolyamnyereség esetében is a bevételhez való hozzájárulást kell a jövedelem megszerzése időpontjának tekinteni [1995. évi CXVII. tv. 10. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 2001-2004. évek vonatkozóan a felperesnél személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. A megismételt eljárásban hozott határozatával a felperes terhére összesen 16 577 563 Ft adókülönbözetet, javára 41 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint kötelezte 8 288 281 Ft adóbírság és 5 812 455 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság vizsgálta a felperes bejelentett egyéni vállalkozói tevékenységét, a vállalkozói kivétet, veszteségelhatárolását, gépjármű költségelszámolását, üzletrész eladási és vételi szerződéseit, a vagyonosodási vizsgálat körében a felperes által hivatkozott megtakarításokat, baráti, rokoni kölcsönöket, értékpapírokat. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy jogszerűen számította ki bevételeit, állította be bevallásába a vállalkozói kivétet, illetve a veszteségelhatárolást. Útnyilvántartásai megfeleltek a jogszabályi előírásoknak. A becslés alkalmazásának feltételei nem álltak fenn. Az üzletrész értékesítéskor csak 15 millió Ft-ot kapott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az adóhatóságok az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. §-ában szabályozott tényállás tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek. A felperes a vizsgált időszakban nem a vállalkozói igazolvány alapján bejelentett mechanikai műszerész tevékenységet folytatott, hanem egyéni vállalkozói tevékenység körén kívüli tevékenységeket, amelyek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 16. § alapján önálló tevékenységnek minősülnek és ennek alapján adóznak. Mivel a felperes bevételei nem az egyéni vállalkozói tevékenysége keretében keletkeztek, így 2001. évben vállalkozó kivétet, illetve 2004. évben veszteségelhatárolást nem alkalmazhatott volna.
Az Szja. tv. a munkaviszonyt érintő költségtérítéssel és útnyilvántartással kapcsolatban szigorú szabályokat tartalmaz. A felperes kiküldetési rendelvények hiányában és hiányos útnyilvántartás alapján nem volt jogosult költségei elszámolására.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a beszerzett iratokból nem állapítható meg a 2002. december 1-jei üzletrész eladással kapcsolatban a vevő, W. L. elállása. Az üzletrész 2003. október 9-i visszavásárlásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem fogadta el hitelt érdemlő bizonyítéknak, hogy a felperes ehhez a külföldön élő testvérétől kapott volna kölcsönt.
Az Art. 109. § (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperes megfelelően, hitelt érdemlő adatokkal nem igazolta, hogy a becslés feltételei nem álltak fenn, illetve az adóhatóság a forráshiányt törvénysértő módon állapította meg. A takaréklevelek kapcsán kifejtette, hogy a felperes és a Magyar Postától beszerzett kimutatás nem egyezik teljes körűen, bár a tárgyi időszakban lényegében egyezőséget mutat. Csak a teljes körű egyezőség esetén lenne alkalmas a felperes állításának kétséget kizáró igazolására.
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Eüh. tv.) 3. § (1) bekezdés a) pontja, 4. § (1) bekezdése alapján a felperesnek, mint jövedelmet szerző magánszemélynek egészségügyi hozzájárulást kellett volna fizetnie.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Továbbra is arra hivatkozott, hogy jogosult volt az egyéni vállalkozói kivétre. A tényállás iratellenesen került megállapításra a 2002. december 11-én kelt üzletrész átruházásával kapcsolatban. A vevő elállt, de a felperes az eredeti állapotot nem tudta helyreállítani, így vállalta, hogy az üzletrészt a korábban kapott értéken visszavásárolja. A felperes az üzletrész értékesítése során csak 15 millió Ft-hoz jutott. A 2003. évben felvett takarékjegyekből legalább a felperesi és postai kimutatásban megegyezőket figyelembe kellett volna venni. Az üzletrész visszavásárlást tévesen adóztatta, nem vette figyelembe a W. L.-től, illetve testvérétől kapott kölcsönöket. Vitatta az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget is.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét és az alperes határozatát az üzletrész értékesítésével, és a postai takaréklevelekkel kapcsolatos megállapítások körében hatályon kívül helyezte, és az alperest e vonatkozásban új eljárás lefolytatására kötelezte, egyebekben a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, de az abból levont jogi következtetéseivel az alábbiak szerint csak részben értett egyet.
Az elsőfokú bíróság azt helytállóan állapította meg, hogy az adóhatóság által vizsgált időszakban a felperes nem a bejelentett vállalkozói tevékenységét folytatta, hanem azon kívüli önálló tevékenységet. Ennek következtében a vállalkozói kivétre, illetve a vállalkozói veszteség elhatárolására jogszerűen nem volt lehetősége.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az útnyilvántartáshoz kötött költségtérítést már nem vitatta.
A Legfelsőbb Bíróság szerint az üzletrész vételével, eladásával, illetve visszavásárlásával kapcsolatban a tényállást helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján a felperes hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani az általa hivatkozott vevői elállást, és, hogy az eredeti állapot helyreállításának hiányában került sor az üzletrész visszavásárlására részben az eladó által kölcsönzött pénzből. Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott kölcsönökkel kapcsolatban is helytállóan döntött, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel értékelte, és e körben kirívó okszerűtlenséget a Legfelsőbb Bíróság sem tapasztalt. Ennek hiányában a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére nem volt lehetőség.
Az elsőfokú bíróság szintén helytállóan állapította meg, hogy az Eüh. tv. alapján a felperest egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terhelte.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nem értett egyet az árfolyamnyereség, illetve a takaréklevél kiváltásával kapcsolatos elsőfokú bírósági megállapításokkal. Az alperes által sem vitatottan a felperes a 2002. december 1-jei üzletrész átruházás alapján a 30 millió Ft-os vételárból csak 15 millió Ft-ot kapott meg. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés a) pontjára és (10) bekezdésére az árfolyamnyereséggel kapcsolatban, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta az Szja. tv. 10. § (1) bekezdését. E szerint a jövedelem megszerzésének időpontja - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekint-
ve - az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájutott, vagy az a rendelkezésére állt. A nem pénzbeli formában kapott bevételt a birtokbavétel napján, a jóváírt összeget a jóváírás napján kell a bevételhez hozzászámítani. Ha a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy postai úton küldi el, a jövedelmet az átutalás vagy a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély azt az adóbevallása benyújtásáig vagy az adóbevallást helyettesítő nyilatkozata megtételéig ténylegesen megkapta. A váltót a birtokbavétel napján szerzi meg a magánszemély. Mivel a perbeli 2002-es adóévre vonatkozó Szja. tv. szabályozás a 10. § (1) bekezdéséhez képest kivételt nem tartalmazott, így az árfolyamnyereség esetében is a bevételhez való hozzájutást kell a jövedelem megszerzése időpontjának tekinteni. A felperes esetében tehát nem a 30 millió Ft-os vételárat kellett volna figyelembe venni, hanem a ténylegesen megkapott 15 millió Ft-ot. Az elsőfokú bíróság által figyelembe nem vett EBH 2007.1656. számú jogeset is lényegében ezt tartalmazza. Ezt a Legfelsőbb Bíróság azzal egészíti ki, hogy a 2003. évi XCI. törvény 9. §-ával módosított Szja. tv. 10. § (2) bekezdése már úgy rendelkezett, hogy értékpapír esetében a bevétel megszerzésének időpontja a tulajdonjog megszerzésének napja. Ez a rendelkezés azonban 2004. január 1-jén lépett hatályba, így a perbeli adóévek tekintetében nem volt alkalmazható.
A felperes rendelkezett olyan kimutatással, hogy mikor és hol váltotta be takarékleveleit. Ennek kapcsán az elsőfokú bíróság megkeresésére a Magyar Posta megküldte a bíróságnak a megjelölt értékpapírok forgalmazási adatait, amelyek teljes egyezőséget nem mutattak, de az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a vitatott időszakban lényegében egyezőséget mutat. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlenül rekesztette ki a bizonyítékok köréből ezen felperesi hivatkozást arra hivatkozással, hogy az teljes körűen nem egyezett a posta kimutatásával. Annak nem adta megfelelő indokát, hogy a két kimutatás közötti megegyező adatokat miért nem vette figyelembe különös tekintettel, hogy éppen a vizsgált időszakra vonatkozó felperesi hivatkozás mutat teljes egyezőséget. Erre figyelemmel mind az elsőfokú bíróságnak, mind az alperesnek a felperes bevételei között figyelembe kellett volna venni a két kimutatás megegyező adatait.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát az üzletrész értékesítésével, és a postai takaréklevelekkel kapcsolatos megállapítások körében, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az alperesnek a Legfelsőbb Bíróság által az üzletrész eladásával és a takaréklevelek kiváltásával kapcsolatos megállapításait figyelembe véve kell megállapítania, hogy a felperest terheli-e személyi jövedelemadó, illetve egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság ítélete az általános forgalmi adónemben történő megállapítások jogszerűségét nem érinti.
(Legf. Bír. Kfv. V.35.334/2009.)