adozona.hu
EH 2013.07.M13
EH 2013.07.M13
Nem köthető tanulmányi szerződés, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a közalkalmazottat, munkavállalót, ezért ha a szabályszerűen korábban megkötött tanulmányi szerződés hatálya alatt munkakör módosításra tekintettel a munkáltató ehhez a munkakörhöz ír elő felsőfokú iskolai végzettséget, a korábbi tanulmányi szerződés megszűnik [1992. évi XXII. törvény 111. § b) pont, Kjt. 2. § (3) bekezdés*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megállapított tényállás szerint a felperes 2003. február 1-jétől 2009. január 13-ig állt az alperessel, illetve jogelődjével közalkalmazotti jogviszonyban, az alperes jogelődjével 2005. június 6-án tanulmányi szerződést kötött. Ebben vállalta, hogy 2005. február 14-től megkezdi tanulmányait a Zs. Főiskola Gazdaságtudományi Kar Humán-erőforrás menedzser szakán, majd a képzettség megszerzése után 3 és fél éven keresztül a közalkalmazotti jogviszonyát fenntartja.
A jogutód alperes 2007. novem...
EH 2013.07.M13 Nem köthető tanulmányi szerződés, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a közalkalmazottat, munkavállalót, ezért ha a szabályszerűen korábban megkötött tanulmányi szerződés hatálya alatt munkakör módosításra tekintettel a munkáltató ehhez a munkakörhöz ír elő felsőfokú iskolai végzettséget, a korábbi tanulmányi szerződés megszűnik [1992. évi XXII. törvény 111. § b) pont, Kjt. 2. § (3) bekezdés*].
A megállapított tényállás szerint a felperes 2003. február 1-jétől 2009. január 13-ig állt az alperessel, illetve jogelődjével közalkalmazotti jogviszonyban, az alperes jogelődjével 2005. június 6-án tanulmányi szerződést kötött. Ebben vállalta, hogy 2005. február 14-től megkezdi tanulmányait a Zs. Főiskola Gazdaságtudományi Kar Humán-erőforrás menedzser szakán, majd a képzettség megszerzése után 3 és fél éven keresztül a közalkalmazotti jogviszonyát fenntartja.A jogutód alperes 2007. november 29-én folytatott személyi beszélgetés során felajánlotta a személyügyi osztály főelőadói munkakörét, melyet a felperes elfogadott, ezért az alperes igazgatója kötelezte a munkakör betöltéséhez felsőfokú végzettség megszerzésére.
A felperes 2008. november 11-én kelt lemondásával megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát. Az alperes ezt követően határozatában a tanulmányi szerződés alapján megállapította, hogy a felperesnek 2005. június 5-től 2007. december 31-ig terjedő időszakra az alperes által fizetett tanulmányi költségek miatt tartozása áll fenn, és ennek megfizetésére szólította fel a felperest.
A felperes keresetében a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, miszerint a tanulmányi szerződés fennállta alatt, amíg az abból folyó kötelezettségek terhelték a felperest, nem követett el olyan lényeges szerződésszegést, amely alapot adna a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatás visszakövetelésére. A felek között fennállt tanulmányi szerződés ugyanis nem a felperes lemondásával, hanem az alperes kinevezés-módosításával és az ezzel kapcsolatban a felperest felsőfokú végzettség megszerzésére kötelező nyilatkozatával szűnt meg. A feleknek ebben az időpontban el kellett volna számolniuk egymással és rögzíteni kellett volna azt, hogy bármelyik fél követett-e el szerződésszegő magatartást, vagy sem. Mivel a felperes a tanulmányi szerződés fennállta alatt végig az abban rögzítetteknek megfelelő magatartást folytatott, 2007. december 1-jétől pedig már nem kötötte őt a tanulmányi szerződésben rögzített kötelezettség, így az alperes megfelelő indok nélkül követelte vissza tőle az általa nyújtott támogatásokat.
A munkaügyi bíróság rámutatott arra, hogy a közalkalmazotti jogviszonyokban is alkalmazandó Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 111. § b) pontja értelmében nem köthető tanulmányi szerződés, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. Minthogy az alperes 2007. december 1-jei hatállyal módosította a felperes munkakörét, kinevezte főelőadó munkakörbe és határidő tűzése nélkül kötelezte arra, hogy felsőfokú végzettséget szerezzen, a tanulmányi szerződés a felek között 2007. december 1-jei hatállyal megszűnt. Következésképpen a felperest ezen időponttól a tanulmányi szerződésben rögzített kötelezettségek már nem terhelték.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes szerint tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az elszámolás elmaradását a hátrányára értékelték, ugyanis nem vették kellő súllyal számításba azt a tényt, hogy az alperes a hosszú távú együttműködés reményében nem számolt el a felperessel 2007. december 1-jén, figyelemmel a kinevezés módosítására.
Az alperes érvelése szerint a felperes nem vitásan nem szerezte meg a tanulmányi szerződésben előírt szükséges iskolai végzettséget, valamint nem tartotta fenn jogviszonyát a kívánt időtartamig, így a visszafizetési kötelezettsége fennáll.
Az alperes sérelmezte az eljárt bíróságok azon álláspontját, mely szerint a felperes a kinevezés módosítását megelőző személyi beszélgetésen és a kinevezés módosításának aláírásakor ígéretet nem tett és kötelezettséget nem vállalt a szükséges iskolai végzettség megszerzésére, arra kizárólag a munkáltató kötelezte határidő tűzése nélkül.
Alperes szerint ez az álláspont életszerűtlen és jogszabálysértő, mert a kinevezés módosítása kétoldalú jognyilatkozat. A felperes a beosztás felajánlásakor tudatában volt annak, hogy a felkínált beosztáshoz előírt iskolai végzettséggel nem rendelkezett, a kinevezés-módosítást és annak elfogadását rögzítő okmányt aláírta, az iskolai végzettségre vonatkozó munkáltató rendelkezését ezzel magára nézve kötelezőnek ismerte el. Ezen vállalás hiányában az alperes munkáltatónak a kinevezés-módosítás nem állt volna érdekében.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül vontak le jogkövetkeztetést arra, hogy a felperesi kinevezés 2007. december 1-jei hatályú módosításával, amikor az alperes a módosított munkakörhöz felsőfokú iskolai végzettség megszerzését írta elő, a felek által 2005. június 6-án megkötött tanulmányi szerződés megszűnt. A tanulmányi szerződés ezen időpontig fennállta alatt a felperes nem követett el lényeges szerződésszegést, erre az alperes maga sem hivatkozott. 2007. december 1-jét követően pedig az alperes a felperesi tanulmányok folytatásához a támogatást már nem a tanulmányi szerződés alapján nyújtotta, az abban foglaltakra hivatkozva ezért megalapozott igénye nem lehet. Minthogy a tanulmányok elvégzésére ezen időponttól az alperes kötelezte a felperest, tanulmányi szerződés nem volt köthető, illetve a korábban megkötött tanulmányi szerződés nem lehetett hatályos. [Mt. 111. § b) pont, Kjt. 2. § (3) bekezdés]
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.596/2012.)
* Azonos rendelkezést tartalmaz a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 229. § (2) bekezdés b) pontja.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.656/2011/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
k ö z b e n s ő í t é l e t e t:
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.656/2011/4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.Az alperes köteles - felhívásra - 70 000,- Ft (Hetvenezer forint) felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak megfizetni.
I n d o k o l á s
A felperes házastársa H. J. 2004. október 22-től állt az alperes alkalmazásában fegyveres biztonsági őr munkakörben. A munkavégzési helye az i-i, kb. 1800 négyszögöl nagyságú, erdővel körbezárt tisztáson található zárt katonai objektum területén volt. Munkaköri feladatait a munkaideje nagyobb részében a szabadban látta el, az őrtoronyban végzett szolgálaton túl a területen járőrszolgálatot is teljesített.2006. július 26-án a munkaideje reggel 7 órakor kezdődött, 16 órától az őrtoronyban kellett szolgálatot teljesítenie. 17 óra 15 perckor jelezte az őrségnek, hogy megcsípte egy darázs és kalciumtablettát kért. A kalciumtablettát Sz. Gy. biztonsági őr vitte fel az őrtoronyba, ahol H. J-t alsónadrágban és zokniban találta a székre rogyva, fulladozott és habzott a szája. Ekkor értesítették a mentőszolgálatot. Időközben a helyszínre érkezett H.J. fia is, aki kalciuminjekció-ampullát vitt magával, azonban a kalciumot már nem tudták beadni, a mentőorvos újraélesztési kísérlete sikertelen volt, H.J. 17 óra 45 perckor elhunyt.
Az alperes a 2006. augusztus 4-én kelt határozatában a balesetet munkabalesetnek ismerte el.
A közigazgatási eljárásban elrendelt hatósági boncolás megállapította, hogy a halál a rovarcsípés következtében kialakult túlérzékenységi reakció, anafilaxiás sokk okozta heveny légzési elégtelenség, szívmegállás következtében állt be.
A felperes a keresetében kártérítés (tartáspótló járadék, általános kártérítés, nem vagyoni kártérítés, dologi kár) megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hivatkozva arra, hogy a baleset munkabalesetnek minősül, amelyért az alperest az Mt. 174. §-a alapján teljes kártérítési kötelezettség terhel.
Az alperes az ellenkérelmében nem vitatta azt, hogy a baleset a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a darázscsípés a működési körén kívül eső elháríthatatlan oknak minősül, így erre, valamint az elhunyt kizárólagos elháríthatatlan magatartására tekintettel mentesül a felelősség alól. H.J. az Mt. 3. §-án alapuló tájékoztatási kötelezettsége ellenére az allergiás megbetegedését a munkáltató elől elhallgatta, a szolgálat ellátása közben telefonált, így a halálos kimenetelű baleset kizárólag neki róható fel.
A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy H.J. 2006. július 26-án bekövetkezett halálos balesete munkabaleset volt, amelyért az alperest teljes kárfelelősség terheli.
Az ítélet indokolása szerint az alperes nem vitatta, hogy a baleset H. J-t munkavégzés közben a munkaviszonnyal összefüggésben érte. Az objektív felelősségre tekintettel a felelősség alóli mentesüléshez azt kellett bizonyítania, hogy a kárt működési körön kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag H.J. elháríthatatlan magatartása okozta.
Az MK 29. számú állásfoglalás szerint a működési körbe tartoznak azok a természeti körülmények is, amelyek között a munkáltató működik és a munkavállalót foglalkoztatja. A rendszeresen szabad területen munkát végző munkavállalót ért rovarcsípés a munkáltató működési körébe esik, ezért a felelőssége akkor is megállapítható, ha a rovarcsípés, amely halált okozott, előidéző okként nem volt elhárítható. H.J. munkavégzési helye egy erdővel körülvett tisztáson helyezkedett el, ahol különböző rovarok, így darazsak is rendszeresen előfordultak, így a munkavégzés közben fokozottan ki volt téve egy esetleges rovarcsípésnek, ezért alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a halált működési körén kívül eső ok idézte elő.
Mivel a H. J-t ért halálos rovarcsípés az alperes működési körébe esett, annak már nem volt jelentősége, hogy azt az alperes valamilyen módon elháríthatta-e.
A bíróság nem fogadta el a kizárólagos elháríthatatlan munkavállalói magatartásra vonatkozó alperesi álláspontot sem. Az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye, valamint a per egyéb adatai cáfolták, hogy H.J. az allergiás megbetegedéséről tudott, így a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása sem volt a terhére megállapítható. Az eseménynek nem volt közvetlen szemtanúja, a csípés időpontjára vonatkozóan még az igazságügyi orvosszakértő sem tudott nyilatkozni, így nem bizonyítható az az alperesi állítás, hogy H. J-t magán-telefonbeszélgetés közben érte a csípés és azt elháríthatta volna, ha nem telefonál. Ezt figyelembe véve nem volt jelentősége annak, hogy a mobilszolgáltató megkeresése nem vezetett eredményre, az alperes az erre irányuló bizonyítási indítványát csak 2007. október 9-én terjesztette elő, így az egyéves adatmegőrzésre tekintettel az azonnali megkeresés sem lett volna eredményes.
Az Mt. 174. § (3) bekezdése szerinti kármegosztásnak sincs helye a betegségről való tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt, hiszen arról a munkavállaló sem tudott, a darázscsípés és a szolgálatban történő magán-telefonbeszélgetés közötti okozati összefüggés nem volt bizonyítható. Mivel az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a kár működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag H.J. elháríthatatlan magatartása miatt következett be, illetve hogy H.J. vétkesen közrehatott a kár bekövetkezésében, a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes teljes mértékben felel a bekövetkezett haláláért.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az érdemi döntése is helytálló. Megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy mivel H.J. a munkaidejét döntő többségében a szabadban töltötte, így munkavégzés közben fokozottan ki volt téve egy esetleges rovarcsípésnek, ezért a rovarcsípés az alperes működési körébe tartozott, így a felelőssége akkor is fennáll, ha ez az ok nem volt elhárítható. A munkavállaló túlérzékenységi reakciója a rovarcsípés nélkül - amely kifejezetten az alperes működési körébe esett - nem jelentkezett volna, ezért ez a megbetegedés nem eredményezi az alperes mentesülését.
Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság azt is, hogy a szolgálat közbeni telefonálás és a haláleset közötti okozati összefüggés a perben nem nyert bizonyítást, így a vétkes közrehatás sem volt megállapítható.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát".
Álláspontja szerint H.J. a munkakörébe tartozó feladatait darazsak támadásától nem veszélyeztetett munkakörnyezetben végezte. A szabadban történő munkavégzés önmagában nem jár azzal a következménnyel, hogy az ilyen helyen munkát végző munkavállaló fokozottabban ki van téve egy esetleges rovarcsípésnek, mint ahogy azt a jogerős ítélet megállapítja.
Az alperes a mezőgazdasági ágazathoz egyáltalán nem kapcsolódó őrzés-védelmi tevékenységet végez darazsaktól nem terhelt környezetben.
Az őrtoronnyal szemben támasztott szakmai követelményekre a darazsak irtásának jogszabályi tilalmára tekintettel az alperes működési körén kívül eső darázscsípés elhárítása nem volt megakadályozható.
A rovarcsípés-allergia megbetegedés az alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan oknak minősül. Erről a betegségről a munkavállaló és így a munkáltató sem tudott, erre tekintettel az alperesnek a darázscsípés következményeit egyáltalán nem állt módjában elhárítani és megakadályozni.
Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a lényeges körülményt, amire az MK 29. számú állásfoglalás is utal, amely szerint a "munkaviszonnyal összefüggésben" és a "működési kör" nem azonos fogalmak. A működési körnek az eljáró bíróságok általi indokolatlanul tág értelmezése arra vezet, hogy nem tesz különbséget a "működési kör" és a "munkaviszonnyal összefüggésben" fogalmak között.
A mobilszolgáltató megfelelő időben történő megkeresése esetén az alperes bizonyíthatta volna a felelősség alóli kimentését megalapozó azt a körülményt, hogy a munkavállaló szolgálat közbeni telefonálása és a haláleset között okozati összefüggés volt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan utalt a munkaügyi bíróság az ítéletében arra, hogy az MK 29. számú állásfoglalás szerint annak vizsgálatánál, hogy a balesetet előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is. Az, hogy jelen esetben a munkavállaló a munkaideje nagy részét olyan természeti körülmények között (erdővel körülzárt terület) töltötte, ahol a rovarok jelenléte az általában szabadban végzett munkákkal összehasonlítva is fokozottabb, megalapozza azt a megállapítást, hogy a rovarcsípést a munkáltató működési körébe eső oknak kell tekinteni.
Az állásfoglalás szerint, ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Erre tekintettel helyesen hivatkozott a munkaügyi bíróság arra is, hogy a működési körbe tartozás megállapítását követően az elháríthatóság vizsgálata már szükségtelen.
Az a körülmény, hogy a munkavállalónak általa sem ismert darázscsípés allergiája volt, már az elháríthatóság körébe tartozó kérdés. Az, hogy az alperes az allergiás reakcióra tekintettel a rovarcsípés következményét nem tudta elhárítani, megállapítható ugyan, azonban a fent kifejtettekre tekintettel ez nem eredményezi a felelősség alóli mentesülését.
Ennek megfelelően helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkavállaló túlérzékenységi reakciója a rovarcsípés nélkül - amely a kifejtettek szerint az alperes működési körébe esett - nem jelentkezett volna, ezért az alperes erre hivatkozva nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kimentési okként jelölte meg a szolgálat közbeni mobiltelefon használatot, illetve az ennek során bekövetkező rovarcsípést. Ez azonban még bizonyítottsága esetén is csak akkor szolgálhatott volna a mentesülése alapjául, ha a károsodásnak ez lett volna a kizárólagos és egyben elháríthatatlan oka, erre azonban maga az alperes sem hivatkozott. Ezen túlmenően a munkaügyi bíróság kellő indokát adta az ítéletének indokolásában annak, hogy az alperes késve előterjesztett bizonyítási indítványa alapján a bizonyítási kísérlet miért volt sikertelen.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A jogalap tekintetében pernyertes felperesnek a felülvizsgálati eljárásban bizonyított költsége nem merült fel, ezért e kérdésben a határozathozatalt a Kúria mellőzte.
A felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet a perben még alkalmazandó 3. § (1) bekezdése alapján az alperes viseli.
Budapest, 2013. május 29.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
[Kúria, Mfv. II. 10.596/2012.]