adozona.hu
BH 2013.7.195
BH 2013.7.195
A rokkantsági nyugellátás megvonását eredményezheti, ha a felperes keresete az utolsó 6 hónapban a rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset 90%-ának összegét meghaladja. Az átlagkereset kiszámítása nem azonos a személyi jövedelemadó megállapítása során alkalmazandó számítási módszerrel [Tny. 36/B. §, 13. § (1) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 24. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rokkantsági nyugdíjas és nyugellátásra való jogosultságát az alperes határozatával megszüntette, amely döntést fellebbezés folytán a másodfokon eljárt Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság helyben hagyott a fellebbezés elutasítása mellett.
A közigazgatási határozatok indokolásának lényege szerint a felperes keresete 2009. január 1-jétől június 30-ig terjedő időben a rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset 90%-ának - időközi emelésekkel növelt - összegét meghaladta, e...
BH 2013.7.195 A rokkantsági nyugellátás megvonását eredményezheti, ha a felperes keresete az utolsó 6 hónapban a rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset 90%-ának összegét meghaladja. Az átlagkereset kiszámítása nem azonos a személyi jövedelemadó megállapítása során alkalmazandó számítási módszerrel [Tny. 36/B. §, 13. § (1) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 24. § (3) bekezdés].
A felperes rokkantsági nyugdíjas és nyugellátásra való jogosultságát az alperes határozatával megszüntette, amely döntést fellebbezés folytán a másodfokon eljárt Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság helyben hagyott a fellebbezés elutasítása mellett.A közigazgatási határozatok indokolásának lényege szerint a felperes keresete 2009. január 1-jétől június 30-ig terjedő időben a rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset 90%-ának - időközi emelésekkel növelt - összegét meghaladta, ezért kellett megszüntetni az ellátást. Hivatkoztak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/B. §-ában, valamint e törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 24. § (3) bekezdésében írt rendelkezésekre.
A határozatot a felperes keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt, vitatva annak jogszerűségét. Hivatkozott arra, hogy az alperesi és munkáltatói kimutatásban szereplő bruttó kifizetések összege ugyan egyezik, azonban az alperes által kimutatott nettó összegnél ténylegesen mindig kevesebb havi juttatást vett fel. A munkáltató által készített kimutatás - amelyet szakvélemény formájában csatolt - szerint az általa felvett nettó munkabér havi átlaga 186 516 forint volt, vagyis nem lépte túl az alperes által meghatározott 197 195 forintot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva határozata ténybeli és jogi indokait, kiemelve azt, hogy nettósítási algoritmus alapján számította ki az APEH által közölt bruttó jövedelemből a nettó jövedelmet. Ennek alapján a ténylegesen levont adóelőleg mértéke, illetve a képzett adó eltérhet. Az algoritmusos módszerrel megállapított nettó átlagkereset nem azonos az érintett nyugdíjas tényleges nettó keresetével, mert a személyi jövedelemadó kedvezményeket figyelmen kívül kellett hagyni, ugyanakkor a pénzbeli egészségbiztosítási járulék számított összegét annak ellenére le kellett vonni, hogy annak megfizetésére a felperes nem volt köteles.
A munkaügyi bíróság igazságügyi adó- és járulék szakértői vélemény beszerzését követően hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte a Tny. 36/D. § (1) bekezdését, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Rjtv.) 13. § (3) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 31. §-ának (2) bekezdését, 48. § (1) és (2) bekezdését, valamint az R. 24. § (2) bekezdését. Hivatkozott a szakértői véleményben foglaltakra, annak kiegészítésére és azon megállapításra, hogy a hat havi átlagkereset - amely a törvény szerinti számítási módszerrel került meghatározásra - meghaladta a folyósítási korlát összegét. A kiegészítő szakértői véleményben a szakértő az alapszakvéleményében foglaltakat fenntartotta azzal, hogy a módosított R. 24. § (2) bekezdése utal csak a Tny. 13. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, az elért kereset, jövedelem számítását, csökkentését, figyelembevételét illetően. Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy eltért egymástól az alperes és az igazságügyi szakértő véleménye, számítása az összegszerűséget illetően, azonban mindkét összeg meghaladta a nyugdíjfolyósításhoz lehetséges meghatározott mértéket, az igazságügyi szakértő által számított összeg még magasabb is volt. Ezért a munkaügyi bíróság az alperesi határozatot nem tartotta törvénysértőnek és ekként a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, törvénysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint sérti az ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésében és a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket, mert nem tartalmazza azt az okot, amely miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak. Sérelmezte a szakértői véleményre való sommás utalást. Így nem részletezte az ítélet, hogy az alperes számításai mely körben tértek el a szakértő számítási módjától, nem tartalmazza az ítélet, hogy az alperes számításai melyik jogszabályba ütköztek és miért nem fogadhatóak el, aminek annál is inkább fokozott jelentősége van, mert az alperes az Szja. törvény rendelkezéseiből indult ki - saját előadása szerint -, szemben a szakértői vélemény számítási módjával. A felperesi álláspont szerint a jogerős ítélet nem oldotta fel a Tny. és az R.a> rendelkezései közötti ellentmondást, arra nem is utalt, jóllehet a felperes ezt többször kifogásolta. Nem adott az ítélet sem az alperesre, sem a felperesre vonatkozóan pontos útmutatást arra, hogy a jövőben milyen számítási mód szerint kell eljárni. Bár az elsőfokú ítélet megállapította, hogy az APEH szolgáltatta a megszüntetés alapjául szolgáló bruttó és nettó jövedelmi adatokat, de nem ezt vették figyelembe. A Tny. 36/D. § (1) bekezdése és az Rjtv. 36/A. § (1) bekezdése személyi jövedelemadót határoz meg, nem pedig a Tny. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jövedelemadónak a képzett összegét.
A járulékok meghatározására vonatkozóan a törvény hivatkozik a Tny. 13. § (1) bekezdés a) pontjára, de a személyi jövedelemadó vonatkozásában nem utal a b) pontra.
A felperes hivatkozott az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által 2008 októberében kiadott tájékoztatóban foglaltakra, amelyben egyértelműen meghatározták, hogy a törvény és a nyugdíjbiztosítás szervei mit értenek nettó kereset alatt. A Tny. 13. § (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazását - a személyi jövedelemadó képzett összegét - veszik alapul és ennek alkalmazásával alkotta meg a szakértő a szakvéleményét, amely ellentmond a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Az R.a> nem követte a törvényt, így a két jogszabály együttes alkalmazása ellentmondáshoz vezetett. Összegezve tehát, jóllehet a Tny. 36/D. § (1) bekezdése csak a Tny. 13. § (1) bekezdés a) pontjáról rendelkezik, az R. 24. § (2) bekezdése pedig már a Tny. 13. § (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazását is előírja, ez pedig olyan ellentmondás, amelyet a döntés során fel kellett volna oldani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy a törvényi rendelkezés a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság felülvizsgálata körében a hatósági felülvizsgálat kapcsán nem a magánszemély esetleges nyilatkozatain alapuló, de még csak nem is a tényleges adókötelezettség figyelembevételét írja elő, hanem egzakt számítási mód alkalmazását. Ezen számítási mód speciális, tartalmában jelentősen eltér a munkáltatók részére előírt, az Szja. tv. által szabályozott rendszeres jövedelmekre vonatkozó havi adóelőleg számítási módszertől. A kereset, jövedelem vizsgálata céljából az Rjtv. 13. § (3) bekezdésében foglaltakat a rokkantsági nyugdíjas esetében is alkalmazni kell. Az R.a> perbeli időben hatályban volt 24. § (2) bekezdése szerint a Tny. 36/D. § (1) bekezdésének és a 36/G. § (1) bekezdésének alkalmazása során a hat egymást követő hónap alatt elért kereseteket, jövedelmeket havonta kell a Tny. 13. § (1) bekezdés a)-b) pontja szerint a személyi jövedelemadóval és a járulékokkal csökkenteni, majd ezek átlagát kell a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj megszűnésének elbírálásakor figyelembe venni. Nem helytálló azon felperesi hivatkozás, miszerint az R. 24. § (2) bekezdése ellentétben állna a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, mert az R.a> a Tny. rendelkezéseinek alkalmazását segítő részletszabályokat tartalmaz. Utalt az igazságügyi szakértő szakvéleményében számított összegre, amely valójában több volt, mint az alperes által kiszámított összeg, abban viszont mind az alperes, mind az igazságügyi szakértő egyetértett, hogy a felperes havi jövedelme meghaladta a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében foglalt összeghatárt. Ezért alperesi álláspont szerint minthogy felperes hat havi átlagkeresete minden rendelkezésre álló számítás szerint meghaladta a törvény által rögzített összeghatárt, ezért az alperes igazságügyi szakértőtől eltérő számítási módja nem eredményezett olyan jogszabálysértést, amely az ügy érdemére kihatással lenne. Utalt az alperes a Pp. 339. § (1) bekezdésében írtakra is, miszerint csak az ügy érdemére kiható jogszabálysértés esetén lett volna mód az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és hivatkozott arra is, hogy az új jogszabályi rendelkezések már a foglalkoztatási feltételeket másképp szabályozzák.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős ítélet, illetve bírósági eljárás sértette-e a felperes által a felülvizsgálati kérelemben felsorolt eljárásjogi, illetve anyagi jogi szabályokat.
Vizsgálta a Kúria a Pp. 221. §-ára való hivatkozó törvénysértést. Megállapította, hogy valóban nem részletezte a munkaügyi bíróság az egyes számításokat, az eltérő számítási módokat és nem is ismertette részletesen az azok közötti számszaki ellentmondást, és azt nem is tisztázta. Utalt összességében a szakértői véleményben foglaltakra, azonban ez így önmagában nem olyan jogszabálysértés, ami a jogerős döntés hatályon kívül helyezését vonhatná maga után.
A Kúria az indokolást a következők szerint egészíti ki.
A Pp. 177. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogyha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni.
A jelen perben ezen eljárásjogi szabály alkalmazásával szakértő kirendelésére került sor. A szakértő véleményét a peres felek megkapták, arra megtették észrevételeiket és ennek eredményeként kiegészítő szakértői vélemény beszerzésére is sor került. A jelen per tárgya a rokkantsági nyugellátás megvonása volt, ami jogkérdés. A bíróság feladata az ítélet indokolása körében nem az alperes számításainak számszaki részletezése volt, hanem a szakértelem hiánya miatt igénybe vett szakértő által készített vélemény értékelése képezte feladatát.
A szakértői véleményből - de már az alperesi előkészítő iratból is - világossá vált, hogy más és más az adójogi terminológia, és az ún. számított adó és az összevont adóalap adója, valamint a munkáltató által adókötelezettségként meghatározott rendszeres és nem rendszeres bevételt terhelő havi adóelőleg.
A Tny. és az R.a> 2009. január 1-je és június 30. között hatályos rendelkezései alapján számszerűsítendő, viszonyítandó kereseti összeget illetően két speciális, a tényleges adó és járulékkötelezettséget előíró törvényi szabályoktól eltérő elem található, amely miatt a korlát vizsgálata során nem alkalmazhatók automatikusan a munkáltatókra vonatkozó adóelőleg megállapítására hivatott jogszabályok és a törvény nem a havonta megkapott nettó kereset összehasonlítását írja elő. Alapvető specialitás a keresetnek a csökkentés után fennmaradó összegre képzett összegével csökkentett havonkénti keresetek meghatározása. A havonkénti ún. képzett személyi jövedelemadó összegének meghatározása során a magánszemély által a munkáltatónak nyilatkozott adóterhet nem viselő járandóság, pl. rokkantsági nyugdíj összege figyelmen kívül hagyásának alapvető indoka a Tny., illetve az R.a> által meghatározott számítási módszer. Az R. 15. § (2) bekezdése rögzíti, hogy az adó, illetve az adó alapjául szolgáló kereset kiszámításánál a konkrétan meghatározott tételeken felül további, a személyi jövedelemadó törvény szerinti összjövedelmet csökkentő tételeket és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.
A szakértő a jogszabályi előírásoknak megfelelően kiszámított keresetek hat havi átlagát 235 745 forint/hóban állapította meg és miután ez több mint az alperes által megállapított és az egyébként megengedett összeghatár, ezért döntött úgy a szakvéleményre utalva a munkaügyi bíróság, hogy a felperes keresete nem megalapozott, az alperesi és másodfokú közigazgatási határozat nem törvénysértő.
Utalás történt arra, hogy az alperes ún. algoritmusos számítási módot alkalmaz. Az algoritmus az azonos típusú feladatok megoldási szabályainak egymást követő lépésekbe való elrendezése. Ezzel kapcsolatban kiemeli a Kúria, hogy a szakértő kiegészítő véleményében a felperes által feltett külön kérdésekre is figyelemmel fenntartotta az alapszakértői véleményében foglaltakat.
A kereseti korlát vizsgálata során a Tny. 36/D. § (1) bekezdése szerinti rokkantsági nyugdíjas hat egymást követő hónapra vonatkozó keresete, jövedelme (a továbbiakban: keresete) havi átlagának meghatározásakor a kereseteket havonta, a Tny. 13. § (1) bekezdése alkalmazásával kell csökkenteni: a csökkentést előbb a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékekkel számított járulékok (egészségbiztosítási, nyugdíj stb. járulékok) összegével [Tny. 13. § (1) bekezdés a) pont], majd a személyi jövedelemadónak a keresetek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével [Tny. 13. § (1) bekezdés b) pont] kell elvégezni és az ekként csökkentett keresetek átlagát kell az ellátás megszűnésének elbírálásakor figyelembe venni. A fenti szabályok együttes értelmezéséből következik, hogy az Szja. tv. szerint számított nettó kereset figyelembevételére nincs lehetőség, a kereseti korlát meghatározása során a Tny. és az R.a> speciális rendelkezéseit kell együttesen alkalmazni.
Tehát a Tny. 36/D. § (1) bekezdése és az R. 24. § (2) bekezdése - a felülvizsgálati kérelem érvelésével szemben - nem állnak egymással ellentétben, mindkét rendelkezés előbb a személyi jövedelemadóval, majd a járulékokkal rendeli csökkenteni a kereseteket és jövedelmeket, ami azt jelenti, hogy a Tny. 13. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat a fenti szabályok által meghatározott sorrend szerint kell alkalmazni. Mivel az alperes számításait ennek megfelelően végezte el, a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül döntött a felperes keresetének elutasításáról.
Mindezen indokokra figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.199/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZATOK
A Kúria a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2011. október 13-án kelt 27.M.1963/2010/36. szám alatt hozott ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 27.M.1963/2010/36. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes rokkantsági nyugdíjas és nyugellátásra való jogosultságát az alperes határozatával megszüntette, amely döntést fellebbezés folytán a másodfokon eljárt Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság helyben hagyott a fellebbezés elutasítása mellett.A közigazgatási határozatok indokolásának lényege szerint a felperes keresete 2009. január 1-jétől június 30-ig terjedő időben a rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset 90 %-ának - időközi emelésekkel növelt - összegét meghaladta, ezért kellett megszüntetni az ellátást. Hivatkoztak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/B. §-ában, valamint e törvény végrehajtására kiadott 168/1997.(X. 6.) Korm. rendelet (R.a>) 24. § (3) bekezdésében írt rendelkezésekre.
A határozatot H. J. keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt, vitatva annak jogszerűségét. Hivatkozott arra, hogy az alperesi és munkáltatói kimutatásban szereplő bruttó kifizetések összege ugyan egyezik, azonban az alperes által kimutatott nettó összegnél ténylegesen mindig kevesebb havi juttatást vett fel. A munkáltató által készített kimutatás - amelyet szakvélemény formájában csatolt - szerint az általa felvett nettó munkabér havi átlaga 186 516 forint volt, vagyis nem lépte túl az alperes által meghatározott 197 195 forintot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva határozata ténybeli és jogi indokait, kiemelve azt, hogy nettósítási algoritmus alapján számította ki az APEH által közölt bruttó jövedelemből a nettó jövedelmet. Ennek alapján a ténylegesen levont adóelőleg mértéke, illetve a képzett adó eltérhet. Az algoritmusos módszerrel megállapított nettó átlagkereset nem azonos az érintett nyugdíjas tényleges nettó keresetével, mert a személyi jövedelemadó kedvezményeket figyelmen kívül kellett hagyni, ugyanakkor a pénzbeli egészségbiztosítási járulék számított összegét annak ellenére le kellett vonni, hogy annak megfizetésére a felperes nem volt köteles.
A munkaügyi bíróság igazságügyi adó- és járulék szakértői vélemény beszerzését követően hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapította, hogy a felmerült 258 750 forint szakértői díjat és költséget a magyar állam viseli.
Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte a Tny. 36/D. § (1) bekezdését, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (Rjtv.) 13. § (3) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 31. §-ának (2) bekezdését, 48. § (1) és (2) bekezdését, valamint az R. 24. § (2) bekezdését. Hivatkozott a szakértői véleményben foglaltakra, annak kiegészítésére és azon megállapításra, hogy a hat havi átlagkereset - amely a törvény szerinti számítási módszerrel került meghatározásra - meghaladta a folyósítási korlát összegét. A kiegészítő szakértői véleményben a szakértő az alapszakvéleményében foglaltakat fenntartotta azzal, hogy a módosított R. 24. § (2) bekezdése utal csak a Tny. 13. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, az elért kereset, jövedelem számítását, csökkentését, figyelembevételét illetően. Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy eltért egymástól az alperes és az igazságügyi szakértő véleménye, számítása az összegszerűséget illetően, azonban mindkét összeg meghaladta a nyugdíjfolyósításhoz lehetséges meghatározott mértéket, az igazságügyi szakértő által számított összeg még magasabb is volt. Ezért a munkaügyi bíróság az alperesi határozatot nem tartotta törvénysértőnek és ekként a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, törvénysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint sérti az ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésében és a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket.
A felülvizsgálati kérelem indokai szerint az ítélet azért sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert a munkaügyi bíróság ítélete nem tartalmazza azt az okot, amely miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak. Sérelmezte a szakértői véleményre való sommás utalást. Így nem részletezte az ítélet, hogy az alperes számításai mely körben tértek el a szakértő számítási módjától, nem tartalmazza az ítélet, hogy az alperes számításai melyik jogszabályba ütköztek és miért nem fogadhatóak el, aminek annál is inkább fokozott jelentősége van, mert az alperes az Szja. törvény rendelkezéseiből indult ki - saját előadása szerint -, szemben a szakértői vélemény számítási módjával. A felperesi álláspont szerint a jogerős ítélet nem oldotta fel a Tny. és az R.a> rendelkezései közötti ellentmondást, arra nem is utalt, jóllehet a felperes ezt többször kifogásolta. Nem adott az ítélet sem az alperesre, sem a felperesre vonatkozóan pontos útmutatást arra, hogy a jövőben milyen számítási mód szerint kell eljárni. Bár az elsőfokú ítélet megállapította, hogy az APEH szolgáltatta a megszüntetés alapjául szolgáló bruttó és nettó jövedelmi adatokat, de nem ezt vették figyelembe. A Tny. 36/D. § (1) bekezdése és az Rjtv. 36/A. § (1) bekezdése személyi jövedelemadót határoz meg, nem pedig a Tny. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jövedelemadónak a képzett összegét. A járulékok meghatározására vonatkozóan a törvény hivatkozik a Tny. 13. § (1) bekezdés a) pontjára, de a személyi jövedelemadó vonatkozásában nem utal a b) pontra.
A felperes hivatkozott az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság által 2008. októberében kiadott tájékoztatóban foglaltakra, amelyben egyértelműen meghatározták, hogy a törvény és a nyugdíjbiztosítás szervei mit értenek nettó kereset alatt. A Tny. 13. § (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazását - a személyi jövedelemadó képzett összegét - veszik alapul és ennek alkalmazásával alkotta meg a szakértő a szakvéleményét, amely ellentmond a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek. Az R.a> nem követte a törvényt, így a két jogszabály együttes alkalmazása ellentmondáshoz vezetett. Összegezve tehát, jóllehet a Tny. 36/D. § (1) bekezdése csak a Tny. 13. § (1) bekezdés a) pontjáról rendelkezik, az R. 24. § (2) bekezdése pedig már a Tny. 13. § (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazását is előírja, ez pedig olyan ellentmondás, amelyet a döntés során fel kellett volna oldani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati ellenkérelmének indokolásában hivatkozott arra, hogy a törvényi rendelkezés a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság felülvizsgálata körében a hatósági felülvizsgálat kapcsán nem a magánszemély esetleges nyilatkozatain alapuló, de még csak nem is a tényleges adókötelezettség figyelembevételét írja elő, hanem egzakt számítási mód alkalmazását. Ezen számítási mód speciális, tartalmában jelentősen eltér a munkáltatók részére előírt, az Szja.tv. által szabályozott rendszeres jövedelmekre vonatkozó havi adóelőleg számítási módszertől. A kereset, jövedelem vizsgálata céljából az Rjtv. 13. § (3) bekezdésében foglaltakat a rokkantsági nyugdíjas esetében is alkalmazni kell. Az R.a> perbeli időben hatályban volt 24. § (2) bekezdése szerint a Tny. 36/D. § (1) bekezdésének és a 36/G. § (1) bekezdésének alkalmazása során a hat egymást követő hónap alatt elért kereseteket, jövedelmeket havonta kell a Tny. 13. § (1) bekezdés a)-b) pontja szerint a személyi jövedelemadóval és a járulékokkal csökkenteni, majd ezek átlagát kell a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj megszűnésének elbírálásakor figyelembe venni. Nem helytálló azon felperesi hivatkozás, miszerint az R. 24. § (2) bekezdése ellentétben állna a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, mert az R.a> a Tny. rendelkezéseinek alkalmazását segítő részletszabályokat tartalmaz. Utalt az igazságügyi szakértő szakvéleményében számított összegre, amely valójában több volt, mint az alperes által kiszámított összeg, abban viszont mind az alperes, mind az igazságügyi szakértő egyetértett, hogy a felperes havi jövedelme meghaladta a Tny. 36/D. § (1) bekezdésében foglalt összeghatárt. Ezért alperesi álláspont szerint minthogy felperes hat havi átlagkeresete minden rendelkezésre álló számítás szerint meghaladta a törvény által rögzített összeghatárt, ezért az alperes igazságügyi szakértőtől eltérő számítási módja nem eredményezett olyan jogszabálysértést, amely az ügy érdemére kihatással lenne. Utalt az alperes a Pp. 339. § (1) bekezdésében írtakra is, miszerint csak az ügy érdemére kiható jogszabálysértés esetén lett volna mód az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és hivatkozott arra is, hogy az új jogszabályi rendelkezések már a foglalkoztatási feltételeket másképp szabályozzák.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős ítélet, illetve bírósági eljárás sértette-e a felperes által a felülvizsgálati kérelemben felsorolt eljárásjogi, illetve anyagi jogi szabályokat.
Vizsgálta a Kúria a Pp. 221. §-ára való hivatkozó törvénysértést. Megállapította, hogy valóban nem részletezte a munkaügyi bíróság az egyes számításokat, az eltérő számítási módokat és nem is ismertette részletesen az azok közötti számszaki ellentmondást, és azt nem is tisztázta. Utalt összességében a szakértői véleményben foglaltakra, azonban ez így önmagában nem olyan jogszabálysértés, ami a jogerős döntés hatályon kívül helyezését vonhatná maga után.
A Kúria az indokolást a következők szerint egészíti ki.
A Pp. 177. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogyha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni.
A jelen perben ezen eljárásjogi szabály alkalmazásával szakértő kirendelésére került sor. A szakértő véleményét a peres felek megkapták, arra megtették észrevételeiket és ennek eredményeként kiegészítő szakértői vélemény beszerzésére is sor került. A jelen per tárgya a rokkantsági nyugellátás megvonása volt, ami jogkérdés. A bíróság feladata az ítélet indokolása körében nem az alperes számításainak számszaki részletezése volt, hanem a szakértelem hiánya miatt igénybe vett szakértő által készített vélemény értékelése képezte feladatát.
A szakértői véleményből - de már az alperes 26. sorszámú előkészítő iratból is - világossá vált, hogy más és más az adójogi terminológia, és az ún. számított adó és az összevont adóalap adója, valamint a munkáltató által adókötelezettségként meghatározott rendszeres és nem rendszeres bevételt terhelő havi adóelőleg.
A Tny. és az R.a> 2009. január 1. és június 30. között hatályos rendelkezései alapján számszerűsítendő, viszonyítandó kereseti összeget illetően két speciális, a tényleges adó és járulékkötelezettséget előíró törvényi szabályoktól eltérő elem található, amely miatt a korlát vizsgálata során nem alkalmazhatók automatikusan a munkáltatókra vonatkozó adóelőleg megállapítására hivatott jogszabályok és a törvény nem a havonta megkapott nettó kereset összehasonlítását írja elő. Alapvető specialitás a keresetnek a csökkentés után fennmaradó összegre képzett összegével csökkentett havonkénti keresetek meghatározása. A havonkénti ún. képzett személyi jövedelemadó összegének meghatározása során a magánszemély által a munkáltatónak nyilatkozott adóterhet nem viselő járandóság, pl. rokkantsági nyugdíj összege figyelmen kívül hagyásának alapvető indoka a Tny., illetve az R.a> által meghatározott számítási módszer. Az R. 15. § (2) bekezdése rögzíti, hogy az adó, illetve az adó alapjául szolgáló kereset kiszámításánál a konkrétan meghatározott tételeken felül további, a személyi jövedelemadó törvény szerinti összjövedelmet csökkentő tételeket és adókedvezményeket figyelmen kívül kell hagyni.
A szakértő a jogszabályi előírásoknak megfelelően kiszámított keresetek hat havi átlagát 235 745 forint/hóban állapította meg és miután ez több, mint az alperes által megállapított és az egyébként megengedett összeghatár, ezért döntött úgy a szakvéleményre utalva a munkaügyi bíróság, hogy a felperes keresete nem megalapozott, az alperesi és másodfokú közigazgatási határozat nem törvénysértő.
Utalás történt arra, hogy az alperes ún. algoritmusos számítási módot alkalmaz. Az algoritmus az azonos típusú feladatok megoldási szabályainak egymást követő lépésekbe való elrendezése. Ezzel kapcsolatban kiemeli a Kúria, hogy a szakértő kiegészítő véleményében a felperes által feltett külön kérdésekre is figyelemmel fenntartotta az alapszakértői véleményében foglaltakat.
A kereseti korlát vizsgálata során a Tny. 36/D. § (1) bekezdése szerinti rokkantsági nyugdíjas hat egymást követő hónapra vonatkozó keresete, jövedelme (a továbbiakban: keresete) havi átlagának meghatározásakor a kereseteket havonta, a Tny. 13. § (1) bekezdése alkalmazásával kell csökkenteni: a csökkentést előbb a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékekkel számított járulékok (egészségbiztosítási, nyugdíj, stb. járulékok) összegével [Tny. 13. § (1) bekezdés a) pont], majd a személyi jövedelemadónak a keresetek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével [Tny. 13. § (1) bekezdés b) pont] kell elvégezni és az ekként csökkentett keresetek átlagát kell az ellátás megszűnésének elbírálásakor figyelembe venni. A fenti szabályok együttes értelmezéséből következik, hogy az Szja.tv. szerint számított nettó kereset figyelembe vételére nincs lehetőség, a kereseti korlát meghatározása során a Tny. és az R.a> speciális rendelkezéseit kell együttesen alkalmazni.
Tehát a Tny. 36/D. § (1) bekezdése és az R. 24. § (2) bekezdése - a felülvizsgálati kérelem érvelésével szemben - nem állnak egymással ellentétben, mindkét rendelkezés előbb a személyi jövedelemadóval, majd a járulékokkal rendeli csökkenteni a kereseteket és jövedelmeket, ami azt jelenti, hogy a Tny. 13. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat a fenti szabályok által meghatározott sorrend szerint kell alkalmazni. Mivel az alperes számításait ennek megfelelően végezte el, a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül döntött a felperes keresetének elutasításáról.
Mindezen indokokra figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a fenti indokolásbeli kiegészítéssel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek perköltség igénye nem volt, ezért ebben a kérdésben a Kúria a határozathozatalt mellőzte a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján.
A per tárgyi illeték és költségmentes a Tny. 81. §-a alapján, ezért a felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli.
Budapest, 2013. április 10.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
[Kúria, Mfv. III. 10.199/2012.]