adozona.hu
BH+ 2013.7.302
BH+ 2013.7.302
Ha a munkáltató a törvényben előírt jogorvoslati tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, emiatt a munkavállalót hátrány nem érheti, ezért a keresetlevél előterjesztésére megszabott 30 napos határidő elmulasztására és az igazolási kérelemre vonatkozó szabályok terhére nem alkalmazhatók. Ilyen esetben az elévülési időn belül előterjesztett követelést tartalmazó keresetlevelet érdemben kell elbírálni [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 6. § (3) bekezdés, 202. § (1)-(2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek az alperesnél 2009. április 20-ától kereskedelmi képviselő munkakörben fennálló munkaviszonyát az alperes 2009. augusztus 27-én szóban, rendkívüli felmondással megszüntette. A 2009. augusztus 30-ára dátumozott igazolás szerint a felperes munkaviszonya 2009. augusztus 30-áig állt fenn az alperesnél.
A felperes 2010. január 20-án nyújtotta be a keresetét a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt.
A munkaügyi bíróság végzésével a per...
A felperes 2010. január 20-án nyújtotta be a keresetét a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette kötelezve a felperest az alperes javára 60 000 forint perköltség megfizetésére.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott 30 napos keresetindítási határidőt a felperes elmulasztotta, és az Mt. 202. § (2) bekezdésében megengedett igazolási kérelemmel nem élt. Így a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítani, de a perindítás hatályainak beálltára tekintettel a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetéséről rendelkezett.
Utalt a 4/2003. PJE határozatra, amely kifejtette, hogy a keresetindítás határidőhöz kötése a bírósághoz fordulás jogának alkotmányos korlátozását jelenti, és összefüggésbe hozható a jogállamhoz tartozó jogbiztonság érvényesülésének követelményével. Alkotmánybírósági határozatot is idézett hangsúlyozva, hogy az abban rögzített elvek analóg irányadóak a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyokra is.
A perbeli esetben a keresetlevelet az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2009. szeptember 29-éig terjeszthette volna elő a felperes. Jogorvoslati tájékoztatás hiányára hivatkozva a keresetlevéllel együtt igazolási kérelemnek lett volna helye, de azt a Pp. 107. § (1) bekezdés utolsó fordulata alapján csak 2009. december 30-áig nyújthatta volna be a felperes. Ezért nem találta elfogadhatónak a felperes érvelését, miszerint igénye az Mt. 11. §-ban meghatározott három éves elévülési időn belül volt érvényesíthető. Rámutatott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlata más tartalmú jogszabályi rendelkezések alapján alakult ki, így azt a perben nem lehetett irányadónak tekinteni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Álláspontja szerint a munkáltató Mt. 6. § (3) bekezdésében foglalt jogorvoslati kioktatási kötelezettsége elmulasztása nem eredményezheti az Mt. 202. § (1) bekezdésben meghatározott 30 napos keresetindítási határidő figyelmen kívül hagyását, csupán e határidő elmulasztásának kimentésére szolgálhat alapul. Hivatkozása szerint a 2003. július 1-jétől hatályos Mt. 202. § (2) bekezdése tartalmazza a keresetlevél benyújtására megállapított határidő elmulasztása esetére az igazolás lehetőségét, azaz közvetve a jogvesztés jogkövetkezményét fűzi a határidő elmulasztásához. A korábbi rendelkezések ezt nem tartalmazták, így megszűnt az a jogszabályi lehetőség, amely a három éves elévülési határidőn belül tette lehetővé a keresetindítást.
A másodfokú bíróság érvelése szerint az Mt. 6. § (3) bekezdésének megszegése esetére a törvény nem tartalmaz szankciót, így nem lehet abból azt levezetni, hogy az elévülési időn belül nyújtható be a kereset a kioktatási kötelezettség elmulasztása esetén. A munkáltató mulasztása az igazolásra nyitva álló határidőn túli időpontra kimentési lehetőséget nem biztosít.
Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. PJE határozatára is. E szerint a keresetlevél késedelmes benyújtása esetén az előterjesztésre nyitva álló határidő jogvesztő. Ha a mulasztás kimentésére előírt igazolással a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani.
A jogerős végzéssel szemben a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
Kérte a jogerős permegszüntető végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Továbbra is arra hivatkozott, hogy a jogorvoslat módjáról és határidejéről a munkáltató nem tájékoztatta, ez az Mt. 6. § (3) bekezdése alapján jogellenes eljárás volt, így a keresetlevél előterjesztésének határidejére vonatkozó korlátozás sem érvényesülhet a 2003. július 1-jétől változatlanul irányadó bírói gyakorlat szerint.
A keresetlevél beadására vonatkozó határidő elmulasztása az Mt. 202. § és 6. § összevetésével állapítható meg. A jogorvoslatról való tájékoztatásnak meg kell történnie. Ennek elmaradása miatt a munkavállalót hátrány nem érheti. Nem alkalmazhatók az Mt.</a>-ben meghatározott határidők elmulasztásának jogkövetkezményei sem. Jogorvoslati kioktatás hiányában a munkavállaló mulasztást nem követhet el, az Mt. 202. § (2) bekezdés második fordulata szerinti igazolási kérelem előterjesztésének szükségessége pedig mulasztás esetében áll fenn. A 4/2003. PJE határozatból sem vezethető le ezzel ellentétes jogszabályértelmezés.
Az érintett jogszabályi rendelkezések értelmezése körében változatlanul irányadónak kell tekinteni a BH 1995.496., 1998.507., LB Mfv.I.10.279/2007., LB Mfv.I.10.890/2008. és az EBH 2010.2247. számú határozatokban kifejtetteket.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 6. § (3) bekezdése alapján a munkáltató köteles egyoldalú intézkedése esetén a jogorvoslat módjáról és határidejéről a munkavállalót tájékoztatni.
Helytálló a felperes érvelése, miszerint a munkavállalót a tájékoztatás elmulasztása miatt hátrány nem érheti. Ebből adódóan amennyiben a munkáltató a jogszabályban előírt 30 napos keresetindítási határidőre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, a munkavállaló jogszabálysértés nélkül nyújthatja be a 30 napos határidőn túl a keresetlevelet. A törvény más határidőt nem határoz meg, ezért van lehetőség a keresetlevél benyújtására elévülési időn belül. A jogbiztonság követelménye, valamint a jóhiszeműség és a tisztesség elve a munkáltatóra is vonatkozik. Nem élvezhet jogvédelmet azon elv alapján, amelyeket maga sértett meg azzal, hogy nem adott a jogszabályi előírásoknak megfelelő tájékoztatást a munkavállalónak (Ptk. 4. §).
Az Alkotmánybíróság első- és másodfokú bíróság által hivatkozott 1146/D/2007. AB határozata nem tartalmaz olyan elemet, amely szerint a munkáltató nem tájékoztatta a munkavállalót a keresetindítási határidőről, az Mt. 6. § (3) bekezdésével kapcsolatban sem ad okfejtést. A jelen esetben azonban ezen jogszabályi rendelkezéseknek van jelentősége.
A munkajogviszonyokban a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége a jogorvoslatról törvényi előírás. Abban az esetben van lehetőség a 4/2003. PJE határozat alkalmazására az igazolási kérelem előterjesztése elbírálásának körében, ha a munkáltató az Mt. 6. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett. Ennek hiányában a 30 napos keresetindítási határidő elmulasztására és igazolási kérelem előterjesztésére vonatkozó szabályok alkalmazására nincs lehetőség.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során érdemben kell a keresetet elbírálnia. (Kúria Mfv. I. 10.541/2012.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 5.M.299/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59.Mfv.631.728/2011/3. számú végzésével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
A Kúria a felperes felülvizsgálati eljárási költségét 10 000 (tízezer) forintban, az alperesét 10 000 (tízezer) forintban és 2 700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa-ban, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket 7 000 (hétezer) forintban állapítja meg.
A felperes 2010. január 20-án nyújtotta be a keresetét a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 5.M.299/2010/12. számú végzésével a pert megszüntette kötelezve a felperest az alperes javára 60.000 forint perköltség megfizetésére.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott 30 napos keresetindítási határidőt a felperes elmulasztotta, és az Mt. 202. § (2) bekezdésében megengedett igazolási kérelemmel nem élt. Így a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítani, de a perindítás hatályainak beálltára tekintettel a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetéséről rendelkezett.
Utalt a 4/2003. PJE határozatra, amely kifejtette, hogy a keresetindítás határidőhöz kötése a bírósághoz fordulás jogának alkotmányos korlátozását jelenti, és összefüggésbe hozható a jogállamhoz tartozó jogbiztonság érvényesülésének követelményével. Több Alkotmánybírósági határozatot is idézett hangsúlyozva, hogy az azokban rögzített elvek analóg irányadóak a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyokra is.
A perbeli esetben a keresetlevelet az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2009. szeptember 29-éig terjeszthette volna elő a felperes. Bírósági kioktatás hiányára hivatkozva a keresetlevéllel együtt igazolási kérelemnek lett volna helye, de azt a Pp. 107. § (1) bekezdés utolsó fordulata alapján csak 2009. december 30-áig nyújthatta volna be a felperes. Ezért nem találta elfogadhatónak a felperes érvelését, miszerint igénye az Mt. 11. §-ban meghatározott három éves elévülési időn belül volt érvényesíthető. Rámutatott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlata más tartalmú jogszabályi rendelkezések alapján alakult ki, így azt a perben nem lehetett irányadónak tekinteni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 59.Mfv.631.728/2011/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára 30.000 forint perköltség megfizetésére.
Álláspontja szerint a munkáltató Mt. 6. § (3) bekezdésében foglalt jogorvoslati kioktatási kötelezettsége elmulasztása nem eredményezheti az Mt. 202. § (1) bekezdésben meghatározott 30 napos keresetindítási határidő figyelmen kívül hagyását, csupán e határidő elmulasztásának kimentésére szolgálhat alapul. Hivatkozása szerint a 2003. július 1-jétől hatályos Mt. 202. § (2) bekezdése tartalmazza a keresetlevél benyújtására megállapított határidő elmulasztása esetére az igazolás lehetőségét, azaz közvetve a jogvesztés jogkövetkezményét fűzi a határidő elmulasztásához. A korábbi rendelkezések ezt nem tartalmazták, így megszűnt az a jogszabályi lehetőség, amely a három éves elévülési határidőn belül tette lehetővé a keresetindítást.
A másodfokú bíróság érvelése szerint az Mt. 6. § (3) bekezdésének megszegése esetére a törvény nem tartalmaz szankciót, így nem lehet abból azt levezetni, hogy az elévülési időn belül nyújtható be a kereset a kioktatási kötelezettség elmulasztása esetén. A munkáltató mulasztása az igazolásra nyitva álló határidőn túli időpontra kimentési lehetőséget nem biztosít.
Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. PJE határozatára is. E szerint a keresetlevél késedelmes benyújtása esetén az előterjesztésre nyitva álló határidő jogvesztő. Ha a mulasztás kimentésére előírt igazolással a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani.
A jogerős végzéssel szemben a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
Kérte a jogerős permegszüntető végzés elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Továbbra is hivatkozott arra, hogy a jogorvoslat módjáról és határidejéről a munkáltató nem tájékoztatta, ez az Mt. 6. § (3) bekezdése alapján jogellenes eljárás volt, így a keresetlevél előterjesztésének határidejére vonatkozó korlátozás sem érvényesülhet a 2003. július 1-jétől változatlanul irányadó bírói gyakorlat szerint.
A keresetlevél beadására vonatkozó határidő elmulasztása az Mt. 202. § és 6. § összevetésével állapítható meg. A jogorvoslatról való tájékoztatásnak meg kell történnie. Ennek elmaradása miatt a munkavállalót hátrány nem érheti. Nem alkalmazhatók az Mt-ben meghatározott határidők elmulasztásának jogkövetkezményei sem. Jogorvoslati kioktatás hiányában a munkavállaló mulasztást nem követhet el, az Mt. 202. § (2) bekezdés második fordulata szerinti igazolási kérelem előterjesztésének szükségessége pedig mulasztás esetében áll fenn. A 4/2003. PJE határozatból sem vezethető le ezzel ellentétes jogszabályértelmezés.
Az érintett jogszabályi rendelkezések értelmezése körében változatlanul irányadónak kell tekinteni a BH.1995.496., 1998.507., LB.Mfv.I.10.279/2007., LB.Mfv.I.10.890/2008. és az EBH.2010.2247. számú határozatokban kifejtetteket.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 6. § (3) bekezdése alapján a munkáltató köteles egyoldalú intézkedése esetén a jogorvoslat módjáról és határidejéről a munkavállalót tájékoztatni.
Helytálló a felperes érvelése, miszerint a munkavállalót a tájékoztatás elmulasztása miatt hátrány nem érheti. Ebből adódóan amennyiben a munkáltató a jogszabályban előírt keresetindítási határidőre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, abban az esetben a munkavállaló jogszabálysértés nélkül nyújthatja be a 30 napos határidőn túl a keresetlevelet. A törvény más határidőt nem határoz meg, ezért van lehetőség a keresetlevél benyújtására elévülési időn belül. A jogbiztonság követelménye, valamint a jóhiszeműség és a tisztesség elve a munkáltatóra is vonatkozik. Nem élvezhet jogvédelmet azon elv alapján, amelyeket maga sértett meg azzal, hogy nem adott a jogszabályi előírásoknak megfelelő tájékoztatást a munkavállalónak (Ptk. 4. §).
Az Alkotmánybíróság első- és másodfokú bíróság által hivatkozott 1146/B/2007. AB határozata nem tartalmaz olyan elemet, amely szerint a munkáltató nem tájékoztatta a munkavállalót a keresetindítási határidőről, az Mt. 6. § (3) bekezdésével kapcsolatban sem ad okfejtést. A jelen esetben azonban ezen jogszabályi rendelkezéseknek van jelentősége.
A munkajogviszonyokban a munkáltató tájékoztatási kötelezettsége a jogorvoslatról törvényi előírás. Abban az esetben van lehetőség a 4/2003. PJE határozat alkalmazására az igazolási kérelem előterjesztése elbírálásának körében, ha a munkáltató az Mt. 6. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett. Ennek hiányában a 30 napos keresetindítási határidő nem kezdődik el, így annak elmulasztására és igazolási kérelem előterjesztésére vonatkozó szabályok alkalmazására nincs lehetőség.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során érdemben kell a keresetet elbírálnia.
A Kúria a felek felülvizsgálati eljárási költségét és az eljárási illetéket a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján csak megállapította azzal, hogy arról az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. Az illeték mértékéről az Itv. 50. § (1) bekezdés, 58. § (1) bekezdés f) pontja, és a 39. § (3) bekezdés d) pontja alapján rendelkezett.