adozona.hu
BH+ 2013.7.307
BH+ 2013.7.307
Kötelezően alkalmazandó jogszabályok megjelölése, jogértelmezése, a tényállással való összevetése és mikénti alkalmazása hiányában jogszerű döntés nem hozható [2003. évi CXXVII. tv. 117. §, 2003. évi XCII. tv. 174. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőri Hivatal járőrei 2010. augusztus 11. napján jövedéki ellenőrzést végeztek Ny., az I. tanya 01963 helyrajzi számú ingatlanon a felperes által üzemeltetett P. Étteremben. Az ellenőrzés eredményeként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) többszörösen megismételt eljárás keretében a 2011. május 2. napján kelt határozatával a felperest jövedéki törvénysértés miatt 150 000 Ft jövedéki bírság, 50 000 Ft mulasztási b...
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. június 1. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a bontott alkoholtermékek származását, adózott voltát a felperes igazolta, az alkoholtermékek beszerzése során tehát körültekintően járt el, azonban olyan mulasztási bírsággal szankcionálható jogsértést követett el - raktár helyiségben tárolt bontva, kereskedelmi mennyiséget meghaladó alkoholterméket -, amely miatt az üzlethelyiséget be kell zárni. A termékek beszerzésének körülményeit nem kell, és nem is lehet vizsgálni, mivel a gazdálkodó a jogsértést nem beszerzéskor követte, hanem amikor az alkoholtermékeket a raktárhelyiségben bontott állapotban tárolta. Az, hogy a termékek ilyen jellegű tárolásához mi vezetett, az üzletbezárást nem befolyásolja.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatva a hatóság által kiszabott szankciók jogszerűségét. Álláspontja szerint az üzletbezárás a Jöt. 117. § (1) bekezdés a) pontjában felhívott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 174. §-ában foglaltakat is sérti.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a P. Étterem 30 nyilvántartási napra történő lezárását elrendelő részében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Az indokolásában jogszerűnek minősítette a határozatokat a jövedéki bírság és a mulasztási bírság kiszabása, az elkobzás és az elkobzott jövedéki termékek megsemmisítése rendelkezések vonatkozásában. Rögzítette, hogy vizsgálni kellett a perben, az első-, illetve a másodfokú hatóság a Jöt. 117. §-át, és az abban felhívott Art. 174. §-át helytállóan alkalmazta-e. Álláspontja szerint e két jogszabályhelyben foglaltak, illetve az eset összes körülményeinek vizsgálata és megfelelő mérlegelése szükséges a jogszerű döntés meghozatalához. Az új eljárás folyamán az elsőfokú hatóságnak a jogszabályokban foglaltak teljes körű vizsgálata, feltárása, mérlegelése alapján kell meghoznia döntését.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet keresetnek helyt adó része hatályon kívül helyezését és a kereset teljes körű elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Jöt. 117. § (1)-(4) bekezdéseiben, az Art. 174. §-ában, közöttük a (6) bekezdésében foglaltakat tévesen értelmezte. Nem támadta a keresetet elutasító ítéletrészt, felülvizsgálati kérelme szerint jelen ügyben a Jöt. 117. § (2) bekezdésében, valamint az Art. 174. § (6) bekezdésében foglaltak vizsgálata volt szükséges annak eldöntésében, hogy a Jöt. 117. § (1) bekezdésében kogens módon meghatározott üzletbezárás alól a felperes mentesül-e vagy sem. E vizsgálat pedig a tényállás tisztázás körébe tartozott. Az alperes szerint az első- és másodfokú hatóság határozataiban nem szerepel külön nevesítve az, hogy felperes esetében nincs helye az Art. 174. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazásának, mert a lezárás a településen a lezárandó üzletkörébe eső helyszükségletek kielégítését nem akadályozza meg, azonban e hiányt esetlegesen csak olyan eljárási jogszabálysértésnek lehetne tekinteni, ami a döntés érdemére nem hatott ki.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, az alperes pedig a kereset meghatározott részét elutasító ítéletrészt felülvizsgálati kérelmében nem támadta, így azt a Kúria nem vizsgálhatta felül.
Ténykérdés, hogy az első- és másodfokú hatóság döntését (egyebek mellett) a Jöt. 117. §-ára is alapította, amely szerint (1) bekezdés: a jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató személlyel szemben az Art. 174. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy az üzlethelyiségét, telephelyét a) a 106. § (1) bekezdésének és a 110. § (3) és (7) bekezdésének megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 30, minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra, b) a 101. §, a 105. § (3) bekezdésének, a 110. § (9), (12) és (15) bekezdésének, valamint a zárjegyre, az adójegyre és a hivatalos zárra vonatkozó, e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott szabályok megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 12, ismételt előfordulás esetén 30, majd minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra be kell zárni. A (2) értelmében nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert, és a jogsértést első ízben követték el. Az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság továbbá mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert. A (3) bekezdés alapján nem kell alkalmazni az (1) és (5) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el a jövedéki termék vagy jövedéki termékek beszerzése során. A (4) bekezdés akként rendelkezik, hogy a (3) bekezdés rendelkezésének alkalmazásánál az eset összes körülményét vizsgálni kell, különösen a jövedéki termék beszerzésének körülményeit, a jövedéki termék származását igazoló okmányokat, a jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát. Az Art. 174. §-a szabályozza az intézkedések körében az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség lezárását.
Ténykérdés az is, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú hatóság határozata az Art. 174. §-ának alkalmazott jogszabálykénti megjelölését, valamely részének idézését, illetve e törvényhelynek a tényállással vagy más jogszabállyal való ütköztetését, alkalmazását nem tartalmazza. Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az ügyben a Jöt. 117. § (2) bekezdésében, az Art. 174. § (6) bekezdésében foglaltak vizsgálata szükséges volt, és a határozatokból az Art. 174. § (6) bekezdésével kapcsolatos hatósági álláspont hiánya csak az érdemi döntésre ki nem ható eljárási jogszabálysértés.
A Ket. 72. § (1) bekezdés e.) pontja szerint a határozatnak tartalmaznia kell a döntés indokolását, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta. Az alperes és az elsőfokú hatóság határozatából az Art. 174. §-ának jogértelmezése, a Jöt. 117. §-ában foglaltakkal való összevetése, a megállapított tényállásra történt alkalmazása hiányzik. A Jöt. 117. § (1) bekezdése kifejezetten megjelöli az Art. 174. §-át, annak a jogkérdésnek az eldöntése, hogy a hatóság miként értelmezi e törvényben foglalt felhívást, és miként alkalmazza az Art. 174. §-ában foglaltakat, a közigazgatási eljárásnak, és eredményeként a határozatnak a részét kell, hogy képezze. Az alperes mulasztását a felülvizsgálati kérelmében elismerte, azt az elsőfokú bíróság is megállapította, arra pedig nincs jogszabályi lehetőség, hogy e hiányt a felülvizsgálati eljárásban pótolja és azt a Kúria értékelje.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.808/2011.)
A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2011. október 10. napján kelt 3.K.21.381/2011/5. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A feljegyzett felülvizsgálati illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. június 1. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a bontott alkoholtermékek származását, adózott voltát a felperes igazolta, az alkoholtermékek beszerzése során tehát körültekintően járt el, azonban olyan mulasztási bírsággal szankcionálható jogsértést követett el - raktár helyiségben tárolt bontva, kereskedelmi mennyiséget meghaladó alkoholterméket -, amely miatt az üzlethelyiséget be kell zárni. A termékek beszerzésének körülményeit nem kell, és nem is lehet vizsgálni, mivel a gazdálkodó a jogsértést nem beszerzéskor követte, hanem amikor az alkoholtermékeket a raktárhelyiségben bontott állapotban tárolta. Az, hogy a termékek ilyen jellegű tárolásához mi vezetett, az üzletbezárást nem befolyásolja.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatva a hatóság által kiszabott szankciók jogszerűségét. Álláspontja szerint az üzletbezárás a Jöt. 117. § (1) bekezdés a) pontjában felhívott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 174. §-ában foglaltakat is sérti.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a P. étterem 30 nyilvántartási napra történő lezárását elrendelő részében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította. Az indokolásában jogszerűnek minősítette a határozatokat a jövedéki bírság és a mulasztási bírság kiszabása, az elkobzás és az elkobzott jövedéki termékek megsemmisítése rendelkezések vonatkozásában. Rögzítette, hogy vizsgálni kellett a perben, az első-, illetve a másodfokú hatóság a Jöt. 117. §-át, és az abban felhívott Art. 174. §-át helytállóan alkalmazta-e. Álláspontja szerint e két jogszabályhelyben foglaltak, illetve az eset összes körülményeinek vizsgálata és megfelelő mérlegelése szükséges a jogszerű döntés meghozatalához. Az új eljárás folyamán az elsőfokú hatóságnak a jogszabályokban foglaltak teljes körű vizsgálata, feltárása, mérlegelése alapján kell meghoznia döntését.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet keresetnek helyt adó része hatályon kívül helyezését és a kereset teljes körű elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Jöt. 117. § (1)-(4) bekezdéseiben, az Art. 174. §-ában, közöttük a (6) bekezdésében foglaltakat tévesen értelmezte. Nem támadta a keresetet elutasító ítéletrészt, felülvizsgálati kérelme szerint jelen ügyben a Jöt. 117. § (2) bekezdésében, valamint az Art. 174. § (6) bekezdésében foglaltak vizsgálata volt szükséges annak eldöntésében, hogy a Jöt. 117. § (1) bekezdésében kogens módon meghatározott üzletbezárás alól a felperes mentesül-e vagy sem. E vizsgálat pedig a tényállás tisztázás körébe tartozott. Az alperes szerint az első- és másodfokú hatóság határozataiban nem szerepel külön nevesítve az, hogy felperes esetében nincs helye az Art. 174. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazásának, mert a lezárás a településen a lezárandó üzletkörébe eső helyszükségletek kielégítését nem akadályozza meg, azonban e hiányt esetlegesen csak olyan eljárási jogszabálysértésnek lehetne tekinteni, ami a döntés érdemére nem hatott ki.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés; BH 2002/490.; KGD 2002/262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, az alperes pedig a kereset meghatározott részét elutasító ítéletrészt felülvizsgálati kérelmében nem támadta, így azt a Kúria nem vizsgálhatta felül.
Ténykérdés, hogy az első- és másodfokú hatóság döntését (egyebek mellett) a Jöt. 117. §-ára is alapította, amely szerint (1) bekezdés: a jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató személlyel szemben az Art. 174. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy az üzlethelyiségét, telephelyét a) a 106. § (1) bekezdésének és a 110. § (3) és (7) bekezdésének megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 30, minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra, b) a 101. §, a 105. § (3) bekezdésének, a 110. § (9), (12) és (15) bekezdésének, valamint a zárjegyre, az adójegyre és a hivatalos zárra vonatkozó, e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott szabályok megsértése esetén az első jogsértés alkalmával 12, ismételt előfordulás esetén 30, majd minden további jogsértés alkalmával 60 nyitvatartási napra be kell zárni. A (2) értelmében nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 110. § (5) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert, és a jogsértést első ízben követték el. Az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság továbbá mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert. A (3) bekezdés alapján nem kell alkalmazni az (1) és (5) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a körülményekből megállapítható, hogy a jogsértő személy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el a jövedéki termék vagy jövedéki termékek beszerzése során. A (4) bekezdés akként rendelkezik, hogy a (3) bekezdés rendelkezésének alkalmazásánál az eset összes körülményét vizsgálni kell, különösen a jövedéki termék beszerzésének körülményeit, a jövedéki termék származását igazoló okmányokat, a jogsértő személy jogellenes magatartásának súlyát. Az Art. 174. §-a szabályozza az intézkedések körében az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség lezárását.
Ténykérdés az is, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú hatóság határozata az Art. 174. §-ának alkalmazott jogszabálykénti megjelölését, valamely részének idézését, illetve e törvényhelynek a tényállással vagy más jogszabállyal való ütköztetését, alkalmazását nem tartalmazza. Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az ügyben a Jöt. 117. § (2) bekezdésében, az Art. 174. § (6) bekezdésében foglaltak vizsgálata szükséges volt, és a határozatokból az Art. 174. § (6) bekezdésével kapcsolatos hatósági álláspont hiánya csak az érdemi döntésre ki nem ható eljárási jogszabálysértés.
A Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontja szerint a határozatnak tartalmaznia kell a döntés indokolását, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta. Az alperes és az elsőfokú hatóság határozatából az Art. 174. §-ának jogértelmezése, a Jöt. 117. §-ában foglaltakkal való összevetése, a megállapított tényállásra történt alkalmazása hiányzik. A Jöt. 117. § (1) bekezdése kifejezetten megjelöli az Art. 174. §-át, annak a jogkérdésnek az eldöntése, hogy a hatóság miként értelmezi e törvényben foglalt felhívást, és miként alkalmazza az Art. 174. §-ában foglaltakat, a közigazgatási eljárásnak, és eredményeként a határozatnak a részét kell, hogy képezze. Az alperes mulasztását a felülvizsgálati kérelmében elismerte, azt az elsőfokú bíróság is megállapította, arra pedig nincs jogszabályi lehetőség, hogy e hiányt a felülvizsgálati eljárásban pótolja és azt a Kúria értékelje.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria az alperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett.