BH+ 2013.7.298

A felszámolónak másként kell kezelnie azt a vitatott követelést, amelyben peres vagy nemperes eljárás már folyik az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontjában, év másként kell eljárnia az általa vitatottnak minősített hitelezői igények tekintetében [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6)-(8) bek., 38. § (2) bek., 46. § (6) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A bíróság egy hitelező által 2008. december 29-én benyújtott kérelem alapján 2010. március 24-én közzétett végzésével indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a CS. Kft.-t jelölve ki.
Az adós a kifogást előterjesztő hitelezővel szemben még a felszámolás kezdő időpontja előtt bérleti szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítása, hibás teljesítés és kártérítés iránt peres eljárást indított, mely folyamatban volt a felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bíróság határozatá...

BH+ 2013.7.298 A felszámolónak másként kell kezelnie azt a vitatott követelést, amelyben peres vagy nemperes eljárás már folyik az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontjában, év másként kell eljárnia az általa vitatottnak minősített hitelezői igények tekintetében [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6)-(8) bek., 38. § (2) bek., 46. § (6) bek.].
A bíróság egy hitelező által 2008. december 29-én benyújtott kérelem alapján 2010. március 24-én közzétett végzésével indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a CS. Kft.-t jelölve ki.
Az adós a kifogást előterjesztő hitelezővel szemben még a felszámolás kezdő időpontja előtt bérleti szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítása, hibás teljesítés és kártérítés iránt peres eljárást indított, mely folyamatban volt a felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bíróság határozatának meghozatalakor.
A perben az alperes (a jelen eljárásban kifogást előterjesztő hitelező) még a felszámolás kezdő időpontja előtt viszontkeresetet terjesztett elő az adóssal szemben, melyben a per tárgyát jelentő bérlemény kiürítésére, továbbá 2007. augusztus 1-jétől 2008. október 31-ig terjedő időszakra 191 400 000 Ft bérleti díj és kamatai, 2008. november 1-jétől 2009. június 30-áig terjedő időszakra 1 132 800 EUR használati díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni a felperest (adóst).
Az alperes (a kifogást előterjesztő hitelező) a felszámolás kezdő időpontja után 2010. április 21-én viszontkeresetét felemelte a perben, melyben az adóst 2009. július 1-jétől 2010. április 30-áig felmerült további 1 475 000 EUR használati díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
A felszámolás megindulása után a kifogással élő 2010. április 22-én kelt és a felszámoló által 23-án átvett hitelezői igénybejelentésében 191 708 400 Ft kiszámlázott bérleti díj, 2 607 800 EUR ki nem számlázott használati díj, 25 165 010 Ft és 57 889 EUR késedelmi kamat hitelezői követelés nyilvántartásba vételére kérte a felszámolót. Bejelentette, hogy a meg nem fizetett használati díj iránti igényét a bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesíti. 2010. április 21-én a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizette.
A bíróság a perben 2010. július 21-én hozott végzésével a kifogással élő 2010. április 21-én előterjesztett viszontkeresetet felemelő kérelmét elkülönítette, és ebben a részében a pert megszüntette, utalva a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (3) bekezdésében foglaltakra, valamint megállapította, hogy "az alperes a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti a felperessel szemben" ezt az igényét.
A felszámoló 2010. szeptember 8-án kelt, a kifogással élő részére 2010. szeptember 13-án kézbesített levelében a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a kifogással élő társaság vitatott hitelezői igénye tárgyában egyeztetést kezdeményezett. Tájékoztatta a hitelezői igényt bejelentőt, hogy az igénybejelentésben megjelölt összegű követeléseket az adós nyilvántartása nem tartalmazza. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felek között a vita tárgyát jelentő bérleti szerződés 2010. december 31-ig érvényben van, és közölte, hogy mind a bérleti, mind a használati díj jogcímén bejelentett igény jogalapját és összegét is vitatja.
Kérte a hitelezői igényt bejelentőt, hogy a hitelezői igényként megjelölt összeg összetételére vonatkozóan szíveskedjen havi bontásban kimutatást küldeni annak érdekében, hogy igényét el tudja bírálni. Tájékoztatta a hitelezőt, hogy az igénye nem került nyilvántartásba vételre.
Közölte, hogy amennyiben az egyeztetési eljárást követően a hitelezői igény jogalapjában és összegében továbbra is vitatott marad, a Cstv. előírásai szerint jár el.
A 2011. május 27-én kelt, a kifogással élő által 2011. június 3-án átvett levelében a felszámoló kijelentette, hogy a kifogással élőt hitelezőként nem tartja nyilván, mert az adós és a kifogással élő között folyamatban levő perben hozandó ítélet függvényében tud a hitelezői követelés megalapozottságáról nyilatkozni.
A kifogással élő 2011. június 10-én több kifogást, és a felszámoló súlyos és ismétlődő jogszabálysértő eljárását állítva a felszámoló felmentése iránti kérelmet terjesztett elő a bíróságon.
Egyebek mellett sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelezői igények bejelentésére előírt 40 napos határidőt követő 45 napos törvényi határidőn belül nem, csak a 2010. szeptember 8-án kelt és 13-án kézbesített levelében kezdeményezte a kifogással élő hitelező igényének egyeztetését.
Álláspontja szerint a felszámoló a 2011. május 27-én kelt levele értelmében nem kívánt a Cstv. 46. § (6) bekezdésében előírt kötelezettségének eleget tenni. Kifogásában kérte az 1 475 000 EUR és járulékai vitatott hitelezői igényének a felszámolást lefolytató bírósághoz való megküldését elbírálás végett és kérte, hogy a bíróság a felszámolót a súlyos, mulasztásban megnyilvánuló jogsértése miatt mentse fel.
A felszámoló kérte a kifogások és a felmentése iránti kérelem elutasítását. Egyebek mellett elismerte, hogy késve kezdte meg a hitelezői igény felülbírálatát, a vitatott hitelezői igények egyeztetését. Ennek okát azonban abban jelölte meg, hogy a hitelezői követelés tárgyában folyó összetett, nagy értékű per áttekintése időigényes volt, és ebben az időszakban volt a nyári szabadságok ideje is.
Álláspontja szerint a kifogással élő 1 475 000 EUR és járulékai vitatott hitelezői igényének a felszámolást elrendelő bíróság elé terjesztése esetén a felszámolást elrendelő bíróságnak ugyanazon kérdésben kellene döntenie, mint a perbíróságnak, amely felesleges költséget és időt venne igénybe, s magában hordozná az ellentétes bírósági döntések lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy a kifogással élő felszámolási eljárásban elbírálásra kerülő követelése a peres eljárásban érvényesített követeléssel összefügg, az csak a peres eljárás jogerős befejezése után dönthető el.
Az elsőfokú bíróság a felszámolóval szemben benyújtott több kifogás közül annak a kifogásnak adott helyt, amelyben a kifogást előterjesztő a felszámoló által vitatottnak minősített 1 475 000 EUR használati díj és járulékai iránti igényének bíróság elé terjesztése elmulasztása miatt nyújtott be, s a felszámolót e súlyosnak minősített jogszabálysértő mulasztása miatt felmentette a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján.
Tényként állapította meg, hogy a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló határidő a jelen ügyben 2010. május 3-án járt le, a vitatott hitelezői igények felülvizsgálatára, egyeztetésére meghatározott 45 nap 2010. június 17-én, a vitatott hitelezői igények bíróság elé terjesztésére rendelt 15 nap 2010. július 2-án lejárt.
A felszámolónak a kifogással élőhöz címzett, 2011. május 27-én kelt levele tanúsága szerint a felszámoló a 40 napos határidőben bejelentett pénzkövetelést a Cstv. 46. § (7) bekezdésében "a nyilvántartásba vétel feltételéül szabott nyilvántartásba vételi díj befizetése és annak felszámolónál történő igazolása ellenére, mint vitatott hitelezői igényt nem regisztrálta, a felterjesztési határidő leteltét követő több mint 1 év és 5 hónap alatt sem küldte meg a felszámolást elrendelő bíróságnak annak ellenére, hogy a követendő eljárásra a 2010. szeptember 8-án kelt levelében maga utalt."
A bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján a kifogással élő kérelméhez kötötten arra kötelezte a Cstv. 46. § (6) bekezdését megsértő felszámolót, hogy 15 napon belül az 1 475 000 EUR és járulékai vitatott hitelezői igényt elbírálás végett küldje meg a felszámolást elrendelő bíróságnak.
A felszámoló felmentése körében az elsőfokú bíróság - hivatkozva a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésére - vizsgálta, hogy a felszámoló a felszámolási teendői ellátása körében a Cstv.-ben és a rá vonatkozó egyéb jogszabályokban meghatározott kötelezettségének maradéktalanul eleget tett-e, azaz tevékenysége jogszabálysértő vagy sem, jogszabálysértés esetén az súlyos vagy ismétlődő és a súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés a felszámoló terhére róható-e. Kifejtette, hogy a felszámolótól elvárható a Cstv. 46. §-ának ismerete. A vitatott hitelezői igények felterjesztésére vonatkozó kötelezettségével tisztában volt, a jogszabálysértés nem vitathatóan fennállt. Mulasztását nem téves jogértelmezés, hanem a kógens [Cstv. 46. § (6) bekezdés] jogszabályi előírás felülbírálata eredményezi, mely magatartásával a kifogással élőt a vitatott hitelezői igénye bírósági elbírálásától tudatosan elzárta. "A felszámoló szabályszegése a felszámolónak tehát felróható, amellyel a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló súlyos jogszabálysértést megvalósította." Mindezek alapján a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján a felszámolót tisztségéből felmentette.
A kifogást előterjesztő által benyújtott többi kifogást a felszámoló terhére nem értékelte. Álláspontja szerint a felszámoló a Cstv. 46. § (6) bekezdésében egyeztetésre előírt határidőt valóban nem tartotta be, azonban a mulasztását az azt elbíráló bírósági döntés meghozatalát megelőzően orvosolta. A kifogással élő által sérelmezett egyéb felszámolói intézkedések, mulasztások tekintetében vagy nem látta bizonyítottnak a jogszabálysértést, vagy a szabályok megszegését nem minősítette súlyosnak vagy ismétlődőnek.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy a kifogással élőnek 15 napon belül fizessen meg 25 400 Ft-ot.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Cstv. 46. § (6) bekezdése a felszámoló számára kötelező előírásokat tartalmaz, így ha a felszámoló a hitelezői igényt vitatja és az egyeztetés nem vezet eredményre, úgy ezeket az igényeket a törvényben előírt határidőn belül elbírálás végett meg kell küldeni a felszámolást elrendelő bíróságnak. A felszámolót nem illeti meg a mérlegelés joga az igény bíróság elé terjesztése tekintetében.
A felszámoló maga tájékoztatta a kifogást előterjesztőt a teljes bejelentett hitelezői igénye vitatásáról, mely igény tartalmazta a peres bíróság által elkülönített és e körben megszüntetett perben érvényesített igényt is. A felszámoló ezért megsértette a rá vonatkozó jogszabályi előírást a felterjesztés elmulasztásával.
Álláspontja szerint megalapozatlan a felszámoló azon hivatkozása, hogy az 1 575 000 euró követelése a perben hozott döntéstől függ, hiszen azt elkülönítették, és ebből következően a kérdésben vita esetén csak a felszámolási eljárást lefolytató bíróság dönthet. Ennek során pedig nem bír jelentőséggel, hogy a felszámolást elrendelő bíróságnak hasonló körben kell bizonyítást lefolytatnia, mint a peres bíróságnak.
Tévesnek tartotta azt a hivatkozást is, mely szerint a kifogásoló maga is tudomásul vette a felszámoló álláspontját azzal a magatartásával, hogy a per e részében történő elkülönítése és megszüntetése után külön hitelezői igénybejelentést nem küldött, illetve az igény pontosítására vonatkozó felszámolói kérelmet kifejezetten elutasította. Újabb hitelezői igénybejelentésre ugyanis nem volt szükség, mert az 1 475 000 euró összeget már az eredeti hitelezői igénybejelentés tartalmazta. Az igény pontosítása iránti kérelem elutasítására a 2010. szeptember 14-én írt válaszlevél szerint azért került sor, mert a szükséges iratok a kifogásoló szerint a felszámoló rendelkezésére álltak, így azok ismételt megküldését mellőzte.
A felterjesztési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a súlyos jogszabályértés megítélésénél önmagában nem bír jelentőséggel, hogy a felszámoló okozott-e másnak kárt, illetve származott-e előnye belőle, mert e tények bekövetkezése nélkül is megvalósulhat a súlyos jogszabálysértés. Utalva a 2010. szeptember 8-án írt levél tartalmára megállapította, hogy a felszámoló tudatosan bírálta felül a rá vonatkozó szabályokat, mely a felszámolónak nyilvánvalóan felróható. Ezzel hosszú időn keresztül elzárta a kifogásolót az igénye elbírálásától, e magatartásával pedig olyan súlyú jogszabálysértést valósított meg, mely alapul szolgál a felszámoló felmentésére. A felszámolótól elvárható a vonatkozó jogszabályok ismerete, annak helyes értelmezése és alkalmazása.
A felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a felmentésére vonatkozó rendelkezést a Kúria mellőzze. Állította a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének, és tartalmában a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését.
Álláspontja szerint a bíróság jogerős végzésében tévesen és jogellenesen állapította meg, hogy a felszámoló mulasztását nem téves jogértelmezés, hanem a kógens törvényi előírás felülbírálata eredményezte, továbbá, hogy a szabályszegés a felszámolónak felróható, mellyel a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló súlyos jogszabálysértés megvalósult.
Fenntartotta az eljárás során előadott védekezését, s kifejtette, hogy azért nem terjesztette a bíróság elé az igényt, mert azt mindvégig olyan vitatott követelésnek tekintette, amelynek az elbírálása perbíróság előtt folyik, és amelynek a hitelezői igényként történő nyilvántartásba vétele a perbíróság által hozott jogerős ítélet eredményétől függ.
A kifogást előterjesztő a felszámoló álláspontját tudomásul vette, és maga sem küldött külön igénybejelentést az 1 475 000 euró összeg tekintetében, a pontosításra és tételes kifejtésre irányuló felhívást pedig kifejezetten elutasította.
A 2010. szeptember 14-én kelt levelének 2. pontjában a kifogást előterjesztő maga is a felek között folyó perre utal vissza és a perbíróság által elbírálandó igényre.
Részletesen kifejtette, hogy a felperes (adós) a perben általában vitatja, hogy bérleti díjhátraléka lenne, és az alperes követeléseivel szemben különböző okokra hivatkozással beszámítási kifogást érvényesít. A perben igazságügyi építésügyi, műszaki, ingatlanforgalmi szakértői vélemény értékelése van folyamatban.
A felsorolt okokból - álláspontja szerint - a felszámolási eljárásban a kifogással élő igénye csak akkor bírálható el érdemben akár a felszámoló, akár a felszámolási eljárást lefolytató bíróság részéről, ha a per jogerősen befejeződött. Enélkül nem lehet megalapozott döntést hozni a perbíróság által elkülönített követelésrészekről sem. Utalt a kiterjedt bizonyítási eljárásra, mely párhuzamos eljárások esetén felesleges költséget okozna, illetékességi és hatásköri párhuzamosság is kialakulhatna.
Mindezek alapján - álláspontja szerint - nem történhetett felszámolói mulasztás, hiszen a kifogással élő igényének megalapozottságáról egy másik bíróság dönt, mely döntés birtokában lehet a kifogással élő igényét minősíteni, a felszámoló által elfogadni, vagy vitatottként a bíróság elé terjeszteni.
Amennyiben a bíróság mégis megállapítaná a jogszabálysértését, kérte figyelembe venni, hogy nem járt el rosszhiszeműen, nem volt célzott, illetve szándékos a jogsértés, nem szegült szembe a jogszabályi kötelezettségeknek, csak jogértelmezési tévedést követett el. Egyfajta függő jogi helyzetnek tekintette a helyzetet, melyet a perbíróság döntése fog megszüntetni. A hitelező sem válaszolt az egyeztetési kérelmére, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a hitelező is így tekinti a kialakult helyzetet.
Álláspontja szerint nem lehet alapja a felszámoló felmentésének az olyan mulasztásos jogsértés, ami másnak kárt nem okoz, a felszámolónak abból előnye nem származott, erre nem is irányult, csak esetlegesen jogértelmezési hiba eredménye. Ebből következően vétkessége nem súlyos, a vele szemben alkalmazott szankció ezzel nincs arányban.
A kifogást előterjesztő, illetve az adóst képviselő új felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria a cégnyilvántartásból megállapította, hogy 2012. szeptember 20-tól kezdődően az adós kirendelt felszámolója a P. Kft.
A Kúria a jogerős végzésben megállapított tényállás alapján kiemeli, hogy a kifogást előterjesztő 2010. szeptember 14-én kelt levele 1. pontjában vitatta a felszámoló állítását a szerződés érvényességéről, s közölte, "arra Ön is utal levelében, a bíróság előtti perben a bíróság fog arról dönteni, hogy a felmondás érvényes volt, vagy sem." A levél 2. pontjában közölte, hogy a peres eljárásban csatolta a követelés teljes tételes kimutatását, és táblázatot is mellékelt hozzá, így álláspontja szerint valamennyi irat a felszámoló, illetve meghatalmazott jogi képviselője rendelkezésére áll, azok ismételt megküldését mellőzi. A felszámoló és a kifogást előterjesztő között a kifogás előterjesztéséig nem volt egyeztetés.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytállóan értékelte-e a jogerős végzés a 2010. szeptember 8-án írt levél tartalmát és állapította meg, hogy a felszámoló tudatosan bírálta felül a rá vonatkozó szabályokat.
A jelen felülvizsgálati eljárásban vizsgált jogerős határozat a Cstv. 46. § (6) bekezdésén alapul, amely azt az eljárási rendet tartalmazza, hogy mit kell tennie a felszámolónak akkor, ha nem ismeri el a hitelező igényét (a jogalapját vagy összegét).
A Kúria álláspontja szerint azonban a hitelezői igények felszámolási eljárásban való minősítése során a Cstv.-nek nem csak ezt a rendelkezését, hanem a Cstv. 38. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól.
E rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a felszámolási eljárásban az alábbi követeléseket kell a felszámolónak vitatottként nyilvántartásba vennie:
a) Az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megindított perben érvényesített olyan igényeket, amelyeket a felperes hitelezőként az adós felszámolási eljárásában bejelentett [Cstv. 38. § (2) bekezdés]. Ha emiatt minősül vitatottnak a követelés, azt a felszámolónak nem kell a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjesztenie elbírálásra [Cstv. 6. § (3) bekezdése, Pp. 130. § (1) bekezdés d) pont].
b) A felszámoló által vitatottá tett követeléseket, amelyek tehát a felszámolás kezdő időpontjában még nem voltak vitatottak, de azokat a felszámoló vitatottá minősíti és a Cstv. 46. § (6) bekezdés szerint eljárva terjeszti a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé elbírálásra.
A Cstv. 46. § (6) bekezdése értelmében, ha a felszámoló álláspontja szerint a hitelező igénye vitatott, és erről tájékoztatja a hitelezőt, ekkor még nem állnak fenn a bíróság elé terjesztés feltételei. A bíróság által elbírálandó vitatott követeléssé ugyanis akkor válik egy hitelezői igény, ha azt a felszámoló nem fogadja el, erről tájékoztatja a hitelezőt, de a hitelező ennek ellenére a követelését fenntartja, és a felek közötti egyeztetés eredménytelen.
Az előbbiekben részletezettekből következően tehát a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban levő peres eljárásban érvényesített hitelezői igények tekintetében a felszámoló - amennyiben a per folytatásáról dönt az összhitelezői érdekeket szem előtt tartva - nem köteles egyeztetést kezdeményezni a hitelezővel, az ilyen követelést eleve vitatott hitelezői igényként kell nyilvántartania a peres eljárás jogerős befejezéséig, majd a jogerős határozatnak megfelelően kell azt a kielégítési rangsorba besorolnia.
A jelen ügyben kifogást benyújtó hitelező az igényét a felszámolóhoz teljes összegében - a 2010. április 21-én benyújtott viszontkeresetet felemelő beadványában érvényesített összeggel együtt - bejelentette, de egyben közölte azt is, hogy követelése tekintetében per van folyamatban. A fent kifejtettek szerint a felszámolónak a per tárgyát képező követeléssel kapcsolatban egyeztetési kötelezettsége nem volt.
A peres eljárást lefolytató bíróság 2010. július 21-én hozta meg a viszontkeresetet felemelő igényre vonatkozóan az elkülönítést és permegszüntetést tartalmazó 54. sorszámú végzését, melynek jogerőre emelkedése tényét a felek nem tették vitássá, de annak időpontjáról nincs adat. A hitelező által becsatolt végzés jobb oldalán 2010. augusztus 12-i dátum került feltüntetésre, feltételezhetően a hitelezőhöz ekkor érkezett meg a határozat.
A fent kifejtettek értelmében a peres eljárásban hozott 54. sorszámú végzés jogerőre emelkedéséig a felszámoló nem esett késedelembe a hitelező igényének minősítésével és az egyeztetésre vonatkozó felhívással, mert a hitelező a perben érvényesítette a követelését. Ehhez az időponthoz képest azonban a felszámoló a 2010. szeptember 8-án kelt levelében időben hívta fel a hitelezőt az egyeztetésre, mely felhívásnak azonban a hitelező nem tett eleget.
A Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben foglalt azzal a megállapítással, hogy a felszámoló a 2010. szeptember 8-án kelt levelében tudatosan szembehelyezkedett a Cstv. 46. § (6) bekezdésében írt kötelezettségeivel az elkülönített követelésrész tekintetében. Az irányadó tényállás alapján ugyanis megállapítható, hogy a hitelező a felszámoló egyeztetésre irányuló felhívásának nem tett eleget és a felszámoló által kért - az elkülönített követelésére vonatkozó - iratokat nem csatolta be a felszámolónak. Ezzel a magatartásával a hitelező a jóhiszemű joggyakorlás követelményét megsértette [Cstv. 6. § (3) bekezdés, Pp. 8. § (2)bekezdés], mert a felszámolótól várta el, hogy az elkülönített követelésrészre vonatkozó iratanyagot a peres eljárás iratanyagától elválasztva, a hitelezői követelés jogalapját és összegét külön tüntesse fel és ekként terjessze be azt elbírálásra a felszámolási eljárás lefolytató bírósághoz. Ez a hitelező kötelezettsége lett volna.
Nem vitásan 2010 szeptemberétől 2011 májusáig a felszámoló nem nyilatkozott a hitelező igényéről és ezzel mulasztott, mert amikor a hitelező az egyeztetésre vonatkozó felhívásnak meghatározott időn belül nem tett eleget, a felszámolónak a rendelkezésre álló iratok alapján az ügyet a bíróság elé kellett volna terjesztenie. Megállapítható azonban, hogy mind a 2010. szeptemberi, mind a 2011. májusi levélben a hitelező teljes követelése nyilvántartásba vételének akadályáról volt szó. A hitelező nem kérte egyetlen alkalommal sem, hogy az elkülönített követelése tekintetében a felszámoló külön nyilatkozzon. A hitelező csak a kifogásában (1.4. pont) hivatkozott arra, hogy a felszámolónak ezt az elkülönített követelésrészt fel kellett volna terjesztenie a bírósághoz elbírálásra.
Miután a felszámoló felhívására a hitelező - az 54. sorszámú végzésről való tudomásszerzést követően - sem nyilatkozott az elkülönített követelésrész egyeztetéséről, valamint arra tekintettel, hogy a felek közötti peres eljárásban folyó jogvita az elkülönített követelés jogalapját, annak minősítését is érinti, ezért a Kúria álláspontja szerint nem követett el olyan súlyú jogszabálysértést a felszámoló a 2010. szeptemberi levelét követő második levelének késedelmes megírásával, amely felmentését megalapozta volna [Cstv. 27/A. § (7) bekezdés]. A rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg ugyanis a felszámolónak a jogszabállyal szembeni tudatos szembehelyezkedése, különösen nem a 2010. szeptember 8-i levél alapján.
Mindezekből következően - a Kúria megítélése szerint - kirívóan okszerűtlenül, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt követelményt megsértve értékelte a jogerős végzés a felszámoló felülvizsgálat tárgyát képező tevékenységét olyan súlyos jogszabálysértő mulasztásnak, amely a felmentését megalapozta.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a jogerős végzés felszámolót felmentő rendelkezése jogszabálysértő, s a határozat ezen részét hatályon kívül helyezte.
Nem teljesíthető azonban a felszámolónak az a kérelme, hogy a Kúria a felmentett felszámolót helyezze vissza tisztségébe. Mint ahogyan azt a Kúria a Gfv. X.30.232/2012/9 számú végzésében már kifejtette, a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó szabályai szerint a felszámolót felmentő végzés jogerőre emelkedésével, a hatályos rendelkezések szerint pedig az elsőfokú bíróság - fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható - végzésének meghozatalával, a bíróságnak új felszámolót kell kijelölnie.
A jelen ügyben a felszámolót felmentő végzés hatályon kívül helyezésével - a Pp.</a> szabályainak teljeskörű alkalmazásával - egyszerre két felszámoló lenne jogosult az adós vagyonával rendelkezni: a felmentett felszámoló a felmentésről szóló végzés hatályon kívül helyezése, míg az újonnan kijelölt felszámoló a bíróság kijelölő határozata alapján. A Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdései ugyanis meghatározzák, milyen esetekben van lehetőség a felszámoló felmentésére. Ha az újonnan kijelölt felszámoló felmentésének nem állnak fenn a törvényben meghatározott feltételei, úgy az ő felmentésére nem kerülhet sor. Ebből következően a felmentett felszámolónak a tisztségébe való "visszahelyezésére" nincs lehetőség akkor sem, ha a fellebbviteli bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést hatályon kívül helyezi.
(Kúria Gfv. VII. 30.340/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 18.Fpkh.01-2011-000295 számon folyt eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.604/2012/4. számú jogerős végzése ellen a felmentett felszámoló által 23. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezi és megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság 13. sorszámú végzésének felszámolót felmentő rendelkezése jogszabálysértő, e megállapítás azonban a felszámoló felmentésének tényét és az újonnan kijelölt felszámoló tisztségét nem érinti.
Kötelezi a bíróság a hitelezőt, hogy fizessen meg a felmentett felszámoló részére 100 000 (Egyszázezer) forint első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A bíróság a 18.Fpk.01-2009-000249 számú eljárásban egy hitelező által 2008. december 29-én benyújtott kérelem alapján 2010. március 24-én közzétett végzésével indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a CS. Kft-t jelölve ki.
Az adós a kifogást előterjesztő hitelezővel szemben még a felszámolás kezdő időpontja előtt bérleti szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítása, hibás teljesítés és kártérítés iránt peres eljárást indított, mely G.41.575/2007. számon volt folyamatban a felszámolási eljárást lefolytató elsőfokú bíróság határozatának meghozatalakor.
A perben az alperes (a jelen eljárásban kifogást előterjesztő hitelező) még a felszámolás kezdő időpontja előtt viszontkeresetet terjesztett elő az adóssal szemben, melyben a per tárgyát képező bérlemény kiürítésére, továbbá 2007. augusztus 1-től 2008. október 31-ig terjedő időszakra 191 400 000 Ft bérleti díj és kamatai, 2008. november 1-től 2009. június 30-áig terjedő időszakra 1 132 800 EUR használati díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni a felperest (adóst).
Az alperes (a kifogást előterjesztő hitelező) a felszámolás kezdő időpontja után 2010. április 21-én viszontkeresetét felemelte a perben, melyben az adóst 2009. július 1-től 2010. április 30-áig felmerült további 1 475 000 EUR használati díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
A felszámolás megindulása után a kifogással élő 2010. április 22-én kelt és a felszámoló által 23-án átvett hitelezői igénybejelentésében 191 708 400 Ft kiszámlázott bérleti díj, 2.607.800 EUR ki nem számlázott használati díj, 25 165 010 Ft és 57 889 EUR késedelmi kamat hitelezői követelés nyilvántartásba vételére kérte a felszámolót. Bejelentette, hogy a meg nem fizetett használati díj iránti igényét a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő 5.G.41.575/2007. számú perben érvényesíti. 2010. április 21-én a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizette.
A Fővárosi Bíróság a perben 2010. július 21-én hozott 54. sorszámú végzésével a kifogással élő 2010. április 21-én előterjesztett viszontkeresetet felemelő kérelmét elkülönítette, és ebben a részében a pert megszüntette, utalva a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (3) bekezdésében foglaltakra, valamint megállapította, hogy „az alperes a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti a felperessel szemben” ezt az igényét.
A felszámoló 2010. szeptember 8-án kelt, a kifogással élő részére 2010. szeptember 13-án kézbesített levelében a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a kifogással élő társaság vitatott hitelezői igénye tárgyában egyeztetést kezdeményezett. Tájékoztatta a hitelezői igényt bejelentőt, hogy az igénybejelentésben megjelölt összegű követeléseket az adós nyilvántartása nem tartalmazza. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felek között a vita tárgyát képező bérleti szerződés 2010. december 31-ig érvényben van, és közölte, hogy mind a bérleti, mind a használati díj jogcímén bejelentett igény jogalapját és összegszerűségét is vitatja.
Kérte a hitelezői igényt bejelentőt, hogy a hitelezői igényként megjelölt összeg összetételére vonatkozóan szíveskedjen havi bontásban kimutatást küldeni annak érdekében, hogy igényét el tudja bírálni. Tájékoztatta a hitelezőt, hogy az igénye nem került nyilvántartásba vételre.
Közölte, hogy amennyiben az egyeztetési eljárást követően a hitelezői igény jogalapjában és összegszerűségében továbbra is vitatott marad, a Cstv. előírásai szerint jár el.
A 2011. május 27-én kelt, a kifogással élő által 2011. június 3-án átvett levelében a felszámoló kijelentette, hogy a kifogással élőt hitelezőként nem tartja nyilván, mert az adós és a kifogással élő között folyamatban levő perben hozandó ítélet függvényében tud a hitelezői követelés megalapozottságáról nyilatkozni.
A kifogással élő 2011. június 10-én több kifogást, és a felszámoló súlyos és ismétlődő jogszabálysértő eljárását állítva a felszámoló felmentése iránti kérelmet terjesztett elő a bíróságon.
Egyebek mellett sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelezői igények bejelentésére előírt 40 napos határidőt követő 45 napos törvényi határidőn belül nem, csak a 2010. szeptember 8-án kelt és 13-án kézbesített levelében kezdeményezte a kifogással élő hitelező igényének egyeztetését.
Álláspontja szerint a felszámoló a 2011. május 27-én kelt levele értelmében nem kívánt a Cstv. 46. § (6) bekezdésében előírt kötelezettségének eleget tenni. Kifogásában kérte az 1 475 000 EUR és járulékai vitatott hitelezői igényének a felszámolást lefolytató bírósághoz való megküldését elbírálás végett és kérte, hogy a bíróság a felszámolót a súlyos, mulasztásban megnyilvánuló jogsértése miatt mentse fel.
A felszámoló kérte a kifogások és a felmentése iránti kérelem elutasítását. Egyebek mellett elismerte, hogy késve kezdte meg a hitelezői igény felülbírálatát, a vitatott hitelezői igények egyeztetését. Ennek okát azonban abban jelölte meg, hogy a hitelezői követelés tárgyában folyó összetett, nagy értékű per áttekintése időigényes volt, és ebben az időszakban volt a nyári szabadságok ideje is.
Álláspontja szerint a kifogással élő 1 475 000 EUR és járulékai vitatott hitelezői igényének a felszámolást elrendelő bíróság elé terjesztése esetén a felszámolást elrendelő bíróságnak ugyanazon kérdésben kellene döntenie, mint a perbíróságnak, amely felesleges költséget és időt venne igénybe, s magában hordozná az ellentétes bírósági döntések lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy a kifogással élő felszámolási eljárásban elbírálásra kerülő követelése a peres eljárásban érvényesített követeléssel összefügg, az csak a peres eljárás jogerős befejezése után dönthető el.
Az elsőfokú bíróság a felszámolóval szemben benyújtott több kifogás közül annak a kifogásnak adott helyt, amelyben a kifogást előterjesztő a felszámoló által vitatottnak minősített 1 475 000 EUR használati díj és járulékai iránti igényének bíróság elé terjesztése elmulasztása miatt nyújtott be, s a felszámolót e súlyosnak minősített jogszabálysértő mulasztása miatt felmentette a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján.
Tényként állapította meg, hogy a hitelezői igények bejelentésére rendelkezésre álló határidő a jelen ügyben 2010. május 3-án járt le, a vitatott hitelezői igények felülvizsgálatára, egyeztetésére meghatározott 45 nap 2010. június 17-én, a vitatott hitelezői igények bíróság elé terjesztésére rendelt 15 nap 2010. július 2-án lejárt.
A felszámolónak a kifogással élőhöz címzett, 2011. május 27-én kelt levele tanúsága szerint a felszámoló a 40 napos határidőben bejelentett pénzkövetelést a Cstv. 46. § (7) bekezdésében „a nyilvántartásba vétel feltételéül szabott nyilvántartásba vételi díj befizetése és annak felszámolónál történő igazolása ellenére, mint vitatott hitelezői igényt nem regisztrálta, a felterjesztési határidő leteltét követő több mint 1 év és 5 hónap alatt sem küldte meg a felszámolást elrendelő bíróságnak annak ellenére, hogy a követendő eljárásra a 2010. szeptember 8-án kelt levelében maga utalt.”
A bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján a kifogással élő kérelméhez kötötten arra kötelezte a Cstv. 46. § (6) bekezdését megsértő felszámolót, hogy 15 napon belül az 1.475.000 EUR és járulékai vitatott hitelezői igényt elbírálás végett küldje meg a felszámolást elrendelő bíróságnak.
A felszámoló felmentése körében az elsőfokú bíróság - hivatkozva a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésére - vizsgálta, hogy a felszámoló a felszámolási teendői ellátása körében a Cstv.-ben és a rá vonatkozó egyéb jogszabályokban meghatározott kötelezettségének maradéktalanul eleget tett-e, azaz tevékenysége jogszabálysértő vagy sem, jogszabálysértés esetén az súlyos vagy ismétlődő és a súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés a felszámoló terhére róható-e. Kifejtette, hogy a felszámolótól elvárható a Cstv. 46. §-ának ismerete. A vitatott hitelezői igények felterjesztésére vonatkozó kötelezettségével tisztában volt, a jogszabálysértés nem vitathatóan fennállt. Mulasztását nem téves jogértelmezés, hanem a kógens [Cstv. 46. § (6) bekezdés] jogszabályi előírás felülbírálata eredményezi, mely magatartásával a kifogással élőt a vitatott hitelezői igénye bírósági elbírálásától tudatosan elzárta. „A felszámoló szabályszegése a felszámolónak tehát felróható, amellyel a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló súlyos jogszabálysértést megvalósította.” Mindezek alapján a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján a felszámolót tisztségéből felmentette.
A kifogást előterjesztő által benyújtott többi kifogást a felszámoló terhére nem értékelte. Álláspontja szerint a felszámoló a Cstv. 46. § (6) bekezdésében egyeztetésre előírt határidőt valóban nem tartotta be, azonban a mulasztását az azt elbíráló bírósági döntés meghozatalát megelőzően orvosolta. A kifogással élő által sérelmezett egyéb felszámolói intézkedések, mulasztások tekintetében vagy nem látta bizonyítottnak a jogszabálysértést, vagy a szabályok megszegését nem minősítette súlyosnak vagy ismétlődőnek.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy a kifogással élőnek 15 napon belül fizessen meg 25 400 Ft-ot.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Cstv. 46. § (6) bekezdése a felszámoló számára kötelező előírásokat tartalmaz, így ha a felszámoló a hitelezői igényt vitatja és az egyeztetés nem vezet eredményre, úgy ezen igényeket a törvényben előírt határidőn belül elbírálás végett meg kell küldeni a felszámolást elrendelő bíróságnak. A felszámolót nem illeti meg a mérlegelés joga az igény bíróság elé terjesztése tekintetében.
A felszámoló maga tájékoztatta a kifogást előterjesztőt a teljes bejelentett hitelezői igénye vitatásáról, mely igény tartalmazta a peres bíróság által elkülönített és e körben megszüntetett perben érvényesített igényt is. A felszámoló ezért megsértette a rá vonatkozó jogszabályi előírást a felterjesztés elmulasztásával.
Álláspontja szerint megalapozatlan a felszámoló azon hivatkozása, hogy az 1 575 000 EUR követelése a perben hozott döntéstől függ, hiszen azt elkülönítették, és ebből következően a kérdésben vita esetén csak a felszámolási eljárást lefolytató bíróság dönthet. Ennek során pedig nem bír jelentőséggel, hogy a felszámolást elrendelő bíróságnak hasonló körben kell bizonyítást lefolytatnia, mint a peres bíróságnak.
Tévesnek tartotta azt a hivatkozást is, mely szerint a kifogásoló maga is tudomásul vette a felszámoló álláspontját azzal a magatartásával, hogy a per e részében történő elkülönítése és megszüntetése után külön hitelezői igénybejelentést nem küldött, illetve az igény pontosítására vonatkozó felszámolói kérelmet kifejezetten elutasította. Újabb hitelezői igénybejelentésre ugyanis nem volt szükség, mert az 1 475 000 euró összeget már az eredeti hitelezői igénybejelentés tartalmazta. Az igény pontosítása iránti kérelem elutasítására a 2010. szeptember 14-én írt válaszlevél szerint azért került sor, mert a szükséges iratok a kifogásoló szerint a felszámoló rendelkezésére álltak, így azok ismételt megküldését mellőzte.
A felterjesztési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a súlyos jogszabályértés megítélésénél önmagában nem bír jelentőséggel, hogy a felszámoló okozott-e másnak kárt, illetve származott-e előnye belőle, mivel ezen tények bekövetkezése nélkül is megvalósulhat a súlyos jogszabálysértés. Utalva a 2010. szeptember 8-án írt levél tartalmára megállapította, hogy a felszámoló tudatosan bírálta felül a rá vonatkozó szabályokat, mely a felszámolónak nyilvánvalóan felróható. Ezzel hosszú időn keresztül elzárta a kifogásolót az igénye elbírálásától, e magatartásával pedig olyan súlyú jogszabálysértést valósított meg, mely alapul szolgál a felszámoló felmentésére. A felszámolótól elvárható a vonatkozó jogszabályok ismerete, annak helyes értelmezése és alkalmazása.
A felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a felmentésére vonatkozó rendelkezést a Kúria mellőzze. Állította a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének, és tartalmában a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését.
Álláspontja szerint a bíróság jogerős végzésében tévesen és jogellenesen állapította meg, hogy a felszámoló mulasztását nem téves jogértelmezés, hanem a kógens törvényi előírás felülbírálata eredményezte, továbbá, hogy a szabályszegés a felszámolónak felróható, mellyel a felszámoló felmentésének alapjául szolgáló súlyos jogszabálysértés megvalósult.
Fenntartotta az eljárás során előadott védekezését, s kifejtette, hogy azért nem terjesztette a bíróság elé az igényt, mert azt mindvégig olyan vitatott követelésnek tekintette, amelynek az elbírálása perbíróság előtt folyik, és amelynek a hitelezői igényként történő nyilvántartásba vétele a perbíróság által hozott jogerős ítélet eredményétől függ.
A kifogást előterjesztő a felszámoló álláspontját tudomásul vette, és maga sem küldött külön igénybejelentést az 1 475 000 EUR összeg tekintetében, a pontosításra és tételes kifejtésre irányuló felhívást pedig kifejezetten elutasította.
A 2010. szeptember 14-én kelt levelének 2. pontjában a kifogást előterjesztő maga is a felek között folyó perre utal vissza és a perbíróság által elbírálandó igényre. Részletesen kifejtette, hogy a felperes (adós) a perben általában vitatja, hogy bérleti díjhátraléka lenne, és az alperes követeléseivel szemben különböző okokra hivatkozással beszámítási kifogást érvényesít. A perben igazságügyi építésügyi, műszaki, ingatlanforgalmi szakértői vélemény értékelése van folyamatban.
A felsorolt okokból - álláspontja szerint - a felszámolási eljárásban a kifogással élő igénye csak akkor bírálható el érdemben akár a felszámoló, akár a felszámolási eljárást lefolytató bíróság részéről, ha a per jogerősen befejeződött. Enélkül nem lehet megalapozott döntést hozni a perbíróság által elkülönített követelésrészekről sem. Utalt a kiterjedt bizonyítási eljárásra, mely párhuzamos eljárások esetén felesleges költséget okozna, illetékességi és hatásköri párhuzamosság is kialakulhatna.
Mindezek alapján - álláspontja szerint - nem történhetett felszámolói mulasztás, hiszen a kifogással élő igényének megalapozottságáról egy másik bíróság dönt, mely döntés birtokában lehet a kifogással élő igényét minősíteni, a felszámoló által elfogadni, vagy vitatottként a bíróság elé terjeszteni.
Amennyiben a bíróság mégis megállapítaná a jogszabálysértését, kérte figyelembe venni, hogy nem járt el rosszhiszeműen, nem volt célzott, illetve szándékos a jogsértés, nem szegült szembe a jogszabályi kötelezettségeknek, csak jogértelmezési tévedést követett el. Egyfajta függő jogi helyzetnek tekintette a helyzetet, melyet a perbíróság döntése fog megszüntetni. A hitelező sem válaszolt az egyeztetési kérelmére, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a hitelező is így tekinti a kialakult helyzetet.
Álláspontja szerint nem lehet alapja a felszámoló felmentésének az olyan mulasztásos jogsértés, ami másnak kárt nem okoz, a felszámolónak abból előnye nem származott, erre nem is irányult, csak esetlegesen jogértelmezési hiba eredménye. Ebből következően vétkessége nem súlyos, a vele szemben alkalmazott szankció ezzel nincs arányban.
A kifogást előterjesztő, illetve az adóst képviselő új felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria a cégnyilvántartásból megállapította, hogy 2012. szeptember 20-tól kezdődően az adós kirendelt felszámolója a P. Kft.
A Kúria a jogerős végzésben megállapított tényállás alapján kiemeli, hogy a kifogást előterjesztő 2010. szeptember 14-én kelt levele 1. pontjában vitatta a felszámoló állítását a szerződés érvényességéről, s közölte, „arra Ön is utal levelében, a Fővárosi Bíróság előtt G.41.575/2007. szám alatti perben a bíróság fog arról dönteni, hogy a felmondás érvényes volt, vagy sem.” A levél 2. pontjában közölte, hogy a peres eljárásban csatolta a követelés teljes tételes kimutatását, és táblázatot is mellékelt hozzá, így álláspontja szerint valamennyi irat a felszámoló, illetve meghatalmazott jogi képviselője rendelkezésére áll, azok ismételt megküldését mellőzi. A felszámoló és a kifogást előterjesztő között a kifogás előterjesztéséig nem volt egyeztetés.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytállóan értékelte-e a jogerős végzés a 2010. szeptember 8-án írt levél tartalmát és állapította meg, hogy a felszámoló tudatosan bírálta felül a rá vonatkozó szabályokat.
A jelen felülvizsgálati eljárásban vizsgált jogerős határozat a Cstv. 46. § (6) bekezdésén alapul, amely azt az eljárási rendet tartalmazza, hogy mit kell tennie a felszámolónak akkor, ha nem ismeri el a hitelező igényét (a jogalapját vagy összegszerűségét).
A Kúria álláspontja szerint azonban a hitelezői igények felszámolási eljárásban való minősítése során a Cstv.-nek nem csak ezt a rendelkezését, hanem a Cstv. 38. § (2) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól.
E rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a felszámolási eljárásban az alábbi követeléseket kell a felszámolónak vitatottként nyilvántartásba vennie:
1. Az adóssal szemben a felszámolás kezdő időpontját megelőzően megindított perben érvényesített olyan igényeket, amelyeket a felperes hitelezőként az adós felszámolási eljárásában bejelentett [Cstv. 38. § (2) bekezdés]. Ha emiatt minősül vitatottnak a követelés, azt a felszámolónak nem kell a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé terjesztenie elbírálásra [Cstv. 6. § (3) bekezdése, Pp. 130. § (1) bekezdés d) pont].
2. A felszámoló által vitatottá tett követeléseket, amelyek tehát a felszámolás kezdő időpontjában még nem voltak vitatottak, de azokat a felszámoló vitatottá minősíti és a Cstv. 46. § (6) bekezdés szerint eljárva terjeszti a felszámolási eljárást lefolytató bíróság elé elbírálásra.
A Cstv. 46. § (6) bekezdése értelmében, ha a felszámoló álláspontja szerint a hitelező igénye vitatott, és erről tájékoztatja a hitelezőt, ekkor még nem állnak fenn a bíróság elé terjesztés feltételei. A bíróság által elbírálandó vitatott követeléssé ugyanis akkor válik egy hitelezői igény, ha azt a felszámoló nem fogadja el, erről tájékoztatja a hitelezőt, de a hitelező ennek ellenére a követelését fenntartja, és a felek közötti egyeztetés eredménytelen.
Az előbbiekben részletezettekből következően tehát a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban levő peres eljárásban érvényesített hitelezői igények tekintetében a felszámoló - amennyiben a per folytatásáról dönt az összhitelezői érdekeket szem előtt tartva - nem köteles egyeztetést kezdeményezni a hitelezővel, az ilyen követelést eleve vitatott hitelezői igényként kell nyilvántartania a peres eljárás jogerős befejezéséig, majd a jogerős határozatnak megfelelően kell azt a kielégítési rangsorba besorolnia.
A jelen ügyben kifogást benyújtó hitelező az igényét a felszámolóhoz teljes összegében - a 2010. április 21-én benyújtott viszontkeresetet felemelő beadványában érvényesített összeggel együtt - bejelentette, de egyben közölte azt is, hogy követelése tekintetében per van folyamatban. A fent kifejtettek szerint a felszámolónak a per tárgyát képező követeléssel kapcsolatban egyeztetési kötelezettsége nem volt.
A peres eljárást lefolytató bíróság 2010. július 21-én hozta meg a viszontkeresetet felemelő igényre vonatkozóan az elkülönítést és permegszüntetést tartalmazó 54. sorszámú végzését, melynek jogerőre emelkedése tényét a felek nem tették vitássá, de annak időpontjáról nincs adat. A hitelező által becsatolt végzés jobb oldalán 2010. augusztus 12-i dátum került feltüntetésre, feltételezhetően a hitelezőhöz ekkor érkezett meg a határozat.
A fent kifejtettek értelmében a peres eljárásban hozott 54. sorszámú végzés jogerőre emelkedéséig a felszámoló nem esett késedelembe a hitelező igényének minősítésével és az egyeztetésre vonatkozó felhívással, mert a hitelező a perben érvényesítette a követelését. Ehhez az időponthoz képest azonban a felszámoló a 2010. szeptember 8-án kelt levelében időben hívta fel a hitelezőt az egyeztetésre, mely felhívásnak azonban a hitelező nem tett eleget.
A Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben foglalt azzal a megállapítással, hogy a felszámoló a 2010. szeptember 8-án kelt levelében tudatosan szembehelyezkedett a Cstv. 46. § (6) bekezdésében írt kötelezettségeivel az elkülönített követelésrész tekintetében. Az irányadó tényállás alapján ugyanis megállapítható, hogy a hitelező a felszámoló egyeztetésre irányuló felhívásának nem tett eleget és a felszámoló által kért - az elkülönített követelésére vonatkozó - iratokat nem csatolta be a felszámolónak. Ezzel a magatartásával a hitelező a jóhiszemű joggyakorlás követelményét megsértette [Cstv. 6. § (3) bekezdés, Pp. 8. § (2) bekezdés], mert a felszámolótól várta el, hogy az elkülönített követelésrészre vonatkozó iratanyagot a peres eljárás iratanyagától elválasztva, a hitelezői követelés jogalapját és összegét külön tüntesse fel és ekként terjessze be azt elbírálásra a felszámolási eljárás lefolytató bírósághoz. Ez a hitelező kötelezettsége lett volna.
Nem vitásan 2010 szeptemberétől 2011. májusáig a felszámoló nem nyilatkozott a hitelező igényéről és ezzel mulasztott, mert amikor a hitelező az egyeztetésre vonatkozó felhívásnak meghatározott időn belül nem tett eleget, a felszámolónak a rendelkezésre álló iratok alapján az ügyet a bíróság elé kellett volna terjesztenie. Megállapítható azonban, hogy mind a 2010. szeptemberi, mind a 2011. májusi levélben a hitelező teljes követelése nyilvántartásba vételének akadályáról volt szó. A hitelező nem kérte egyetlen alkalommal sem, hogy az elkülönített követelése tekintetében a felszámoló külön nyilatkozzon. A hitelező csak a kifogásában (1.4.pont) hivatkozott arra, hogy a felszámolónak ezt az elkülönített követelésrészt fel kellett volna terjesztenie a bírósághoz elbírálásra.
Miután a felszámoló felhívására a hitelező - az 54. sorszámú végzésről való tudomásszerzést követően - sem nyilatkozott az elkülönített követelésrész egyeztetéséről, valamint arra tekintettel, hogy a felek közötti peres eljárásban folyó jogvita az elkülönített követelés jogalapját, annak minősítését is érinti, ezért a Kúria álláspontja szerint nem követett el olyan súlyú jogszabálysértést a felszámoló a 2010. szeptemberi levelét követő második levelének késedelmes megírásával, amely felmentését megalapozta volna [Cstv. 27/A. § (7) bekezdés]. A rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg ugyanis a felszámolónak a jogszabállyal szembeni tudatos szembehelyezkedése, különösen nem a 2010. szeptember 8-i levél alapján.
Mindezekből következően - a Kúria megítélése szerint - kirívóan okszerűtlenül, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt követelményt megsértve értékelte a jogerős végzés a felszámoló felülvizsgálat tárgyát képező tevékenységét olyan súlyos jogszabálysértő mulasztásnak, amely a felmentését megalapozta.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a jogerős végzés felszámolót felmentő rendelkezése jogszabálysértő, s a határozat ezen részét hatályon kívül helyezte.
Ugyanakkor nem teljesíthető a felszámoló azon kérelme, hogy a Kúria a felmentett felszámolót helyezze vissza tisztségébe. Mint ahogyan azt a Kúria a Gfv. X.30.232/2012/9 számú végzésében már kifejtette, a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó szabályai szerint a felszámolót felmentő végzés jogerőre emelkedésével, a hatályos rendelkezések szerint pedig az elsőfokú bíróság - fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható - végzésének meghozatalával, a bíróságnak új felszámolót kell kijelölnie.
A jelen ügyben a felszámolót felmentő végzés hatályon kívül helyezésével - a Pp.</a> szabályainak teljes körű alkalmazásával - egyszerre két felszámoló lenne jogosult az adós vagyonával rendelkezni: a felmentett felszámoló a felmentésről szóló végzés hatályon kívül helyezése, míg az újonnan kijelölt felszámoló a bíróság kijelölő határozata alapján. A Cstv. 27/A. § (6)-(8) bekezdései ugyanis meghatározzák, milyen esetekben van lehetőség a felszámoló felmentésére. Ha az újonnan kijelölt felszámoló felmentésének nem állnak fenn a törvényben meghatározott feltételei, úgy az ő felmentésére nem kerülhet sor. Ebből következően a felmentett felszámolónak a tisztségébe való „visszahelyezésére” nincs lehetőség akkor sem, ha a fellebbviteli bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést hatályon kívül helyezi.
A Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a kifogást előterjesztő hitelezőt az eljárás költségeinek a viselésére, melynek összegét a felmentett felszámoló által lerótt illeték, és a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet alapján állapított meg.
Budapest, 2013. január 17.
dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.340/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.