adozona.hu
BH+ 2013.7.297
BH+ 2013.7.297
Osztalék kifizetése iránti követelés társasági jogviszonyból eredő igény, melyre a Gt. szabályai az irányadók [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: régi Gt.) 9. § (2) bek., 121. § (1) bek., 141. § (1) bek,.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. február 25-től az E. Kft. ügyvezetője, 1996. november 1-jétől az alperesekkel kötött adásvételi szereződés eredményeként a kft. 10%-os mértékű üzletrészének tulajdonosa volt. E szerződésben az alperesek mint eladók - feltételhez kötötten - meghatározott időre visszavásárlási jogukat kötötték ki.
A kft. 2001. február 16-án megtartott taggyűlésén meghozott 6/2001. (II. 16.) - 13/2001. (II. 16.) számú taggyűlési határozatokkal - többek között - a felperes munkaviszonyának megsz...
A kft. 2001. február 16-án megtartott taggyűlésén meghozott 6/2001. (II. 16.) - 13/2001. (II. 16.) számú taggyűlési határozatokkal - többek között - a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről, ügyvezetői tisztségéből történő visszahívásáról, a visszavásárlási joggal érintett üzletrész felosztásáról, valamint a visszavásárlási jog gyakorlásáról döntött. Az alperesek a felperesnek megküldött nyilatkozatukban a visszavásárlási joguk gyakorlásáról értesítették. A felperes a részére átutalt üzletrész vételárat visszautalta az alpereseknek és közölte, hogy az őt érintő taggyűlési határozatokat érvénytelennek, magát pedig továbbra is a társaság tagjának tekinti.
A felperes a hivatkozott taggyűlési határozatokat 2001. március 12-én benyújtott kereseti kérelmével megtámadta a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt. A per során, 2001. október 30-án keresetét kiterjesztve annak megállapítását is kérte, hogy a 10%-os üzletrésze visszavásárlására létrejött adásvételi szerződések érvénytelenek. E perben a másodfokon eljárt bíróság a 2003. április 24-én kelt ítéletével a perbeli taggyűlési határozatok jogerősen hatályon kívül helyezésre kerültek. A másodfokú bíróság az üzletrész adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítására vonatkozó keresetet azonban elutasította. Megállapította, hogy a felperes üzletrészére tett visszavásárlási nyilatkozatok joghatás kiváltására alkalmatlanok voltak. A felperes és az alperesek között nem jött létre adásvételi szerződés, a létre nem jött szerződés érvénytelensége fogalmilag kizárt.
Az említett per jogerős befejeződését megelőzően, az I. r. alperes részére 2002. június 24-én nettó 54 997 637 Ft, a II. r. alperes részére 2002. június 4-én nettó 25 562 438 Ft -taggyűlés által 2000. és 2001. üzleti évre vonatkozóan felosztani rendelt osztalék került kifizetésre. Ennek fedezetéül a kft. tulajdonában állt B. P. József u. 4/a. szám alatti ingatlan eladásából befolyt pénzösszeg szolgált.
A kft. 2006. december 4-ével felszámolási eljárás alá került. A felperes a 2008. június 7-én kelt levelében bejelentette - az álláspontja szerint - őt megillető, de részére ki nem fizetett osztalékra vonatkozó hitelezői igényét, melyet a felszámoló - annak elkésettsége miatt - nem vett nyilvántartásba.
A felperes a jelen perben előterjesztett, utóbb módosított keresetében elsődlegesen a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, másodlagosan a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) 50. § (1) és (2) bekezdése, illetve a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 56. § (3) és (4) bekezdése alapján kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni 8 056 000 Ft és járulékai megfizetésére. Harmadlagosan a Ptk. 361. §-ára hivatkozással az I. r. alperessel szemben 5 499 760 Ft és járulékai, a II. r. alperessel szemben 2 556 240 Ft és járulékai megfizetése iránti igénnyel élt.
Az elsődleges kereseti kérelem körében arra hivatkozott, hogy a bíróság megelőzően említett jogerős ítéletében foglaltak alapján a kft.-ben fennálló tagsági jogviszonya nem szűnt meg, annak ellenére, hogy az arra vonatkozó adat 2001. február 16-án a cégnyilvántartásból törlésre került. A kft. törzstőkéjének 10%-át megtestesítő üzletrésznek tulajdonosa, így a régi Gt. 133. § (1) bekezdése és 141. § (1), (2) bekezdése szerint a 2000-2001. évekre kifizetett osztalékokra jogosult lett volna. Az alperesek a felperesnek járó osztalékot jogosulatlanul vették fel, az ezzel okozott kárért egyetemlegesen kötelesek helytállni.
A felperes álláspontja szerint az alperesek jogellenes magatartást tanúsítottak akkor is, amikor a régi Gt. 154. § (1) bekezdésével ellentétesen, az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést taggyűlésen kívüli határozattal hozták meg. A felperes előadta azt is, hogy a régi Gt. 141. § (3) bekezdése alapján az osztalék kifizetéséről csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhattak volna. Állította azt is, hogy nem az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsították, mert az osztalék kifizetéséről szóló döntés meghozatalakor már tudtak a felperes megelőző, a taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránti perindításáról, így akkor jártak volna el helyesen ha a vitás üzletrészre eső osztalék összegét elkülönített számlán kezelték volna.
Az I. r. alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelme tekintetében a Ptk. 339. §-a szerinti együttes feltételek teljesülését nem bizonyította. Nem tett továbbá eleget az őt terhelő kárenyhítési kötelezettségének sem, miután nem indított pert a tagságának fennállására vonatkozó cégjegyzéki adat törlését elrendelő cégbírósági végzés hatályon kívül helyezése iránt, valamint elmulasztotta kérni a taggyűlési határozatok végrehajtásának felfüggesztését és nem jelentette be határidőben a hitelezői igényét a kft.-vel szembeni felszámolási eljárásban.
A II. r. alperes is a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogvita elbírálásakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes által sérelmezett taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezésére nem azok tartalmi jogellenessége, hanem alaki hiba miatt került sor. Hivatkozott arra is, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelmét a régi Gt. 9. § (1) bekezdése és 121. § (1) bekezdése alapján nem az alperesekkel, hanem a kft.-vel szemben kellett volna előterjeszteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megítélése szerint a felperes által a kártérítési igényként megjelölt osztalék megfizetése iránti követelés nem a kft. tagjaival, hanem a kft.-vel, mint a tagoktól független önálló jogalannyal szemben érvényesíthető. A tagok részvételével hozott taggyűlési határozatokért a tag nem a polgári jog általános szabályai szerint, hanem a társasági jog különös szabályai szerint tartozik felelősséggel. A társasági jogi szabályok alapján azonban az alperesek marasztalására nem látott okot, így az elsődleges kereseti kérelmet alaptalannak tartotta.
A másodlagos kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja az volt: a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hitelező fogalom nem esik egybe a Gt.</a> által alkalmazott hitelező fogalmával. A hitelezői igénybejelentés elmulasztása ezért a másodlagosan megjelölt jogcímeken való igényérvényesítést nem zárja ki. A Cstv. 37. § (3) bekezdés szerint azonban az igénybejelentési határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az a hitelező anyagi jogosultságának megszűnését eredményezi. Az igényérvényesítési jognak a kft.-vel szembeni megszűnése okán a társaság tagjainak felelőssége sem állapítható meg.
A harmadlagos kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság azzal utasította el, hogy a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazása társasági jogi jogviszonyban kizárt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az I. r. Alperest 5 499 760 Ft és járulékai, a II. r. Alperest 2 556 240 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés indokaira tekintettel azt hangsúlyozta: a felperes az elsődleges kereseti kérelmében kártérítés jogcímén megjelölt igényét arra alapította, hogy külön perben eredményesen támadta az üzletrésze visszavásárlására vonatkozó szerződéseket és taggyűlési határozatokat. Tagsági joga a kft-ben változatlanul fennállt, így az alperesek jogellenesen jártak el, mikor a 2000-2001. évekre neki járó, összesen 8 056 000 Ft osztalékkal a sajátjukként rendelkeztek, ezáltal számára vagyoni hátrányt okoztak. A másodfokú bíróság megítélése szerint az üzletrész adásvétel polgári jogi aktus, amelyre nem a Gt.</a> rendelkezéseit kellett alkalmazni. A létre nem jött és ezért a célzott joghatás elérésére alkalmatlan üzletrész átruházási ügyletre jog nem alapítható, ez az ügylet az üzletrész tulajdonosának személyében változást nem eredményezhet. A tagsági jogokat jogosulatlanul gyakorló személy a jogellenes magatartása következményeiért az üzletrész tulajdonosával szemben a polgári jog szabályai szerint felel. A jogellenes felróható magatartásával okozott vagyoni hátrányt a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősség szabályai alapján köteles megtéríteni. Az alperesek a felperes rovására történt meg nem engedett joggyakorlásuk erejéig, az általuk eltérő összegben felvett osztalékkal egyező mértékű kárt okoztak. Az alpereseknek ezt a kárfelelősségét az osztalék kifizetésre vonatkozó taggyűlési határozathozatal körülményei nem érintik. Ezért nincs ügydöntő jelentősége sem a határozathozatal módjának, hiányosságaira történő felperesi hivatkozásnak, sem az alperesek azon védekezésének, hogy a felperes a kft.-vel szemben jogellenes magatartást tanúsított, illetve hogy az osztalékfelvétel időpontjában érvényesnek tekintett taggyűlési határozatok és visszavásárlási szerződések alapján jártak el.
A másodfokú bíróság szerint az alperesek még akkor sem az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsították, ha a kialakult jogi helyzetet jogszerűnek ítélték. Számolniuk kellett volna ugyanis azzal, hogy a felperes által indított per eredményre vezethet. Legalább a neki járó osztalék elkülönített kezelése elvárható lett volna tőlük. Az alperes az adott helyzetben legcélravezetőbb jogvédelmi eszközt vette igénybe azzal, hogy határidőben megtámadta a vitatott taggyűlési határozatokat, illetve kérte a visszavásárlási szerződések érvénytelenségének megállapítását. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmet alaposnak találta és ezért mellőzte a másodlagos és a harmadlagos kereseti kérelmek érdemi elbírálását.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint - a II. r. alperes a vele szembeni kötelezést tartalmazó rendelkezés hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a támadott határozat a régi Gt. 121. § (1) bekezdésébe és 141. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Kifejtette, az üzletrész jogi természete kettős: egyrészt a tagokat megillető tagsági jogok összességét kifejező sajátos társasági jogi jogintézmény, másrészt a tagot az általa befizetett törzsbetét arányában megillető tulajdoni hányadot is kifejezi. Az üzletrész kettős természetéből következik, hogy átruházására, mint kötelmi jogviszonyra a Ptk. szabályai az irányadók, az üzletrészhez fűződő jogok gyakorlása viszont olyan társasági jogviszonyt keletkeztet, amelyre kizárólag a Gt.</a> szabályai az irányadóak annak 9. § (1) bekezdése alapján. A taggyűlés által meghozott és a felperes tagsági jogviszonyát megszüntető határozattal, illetve annak jogkövetkezményeivel szemben a társaság felel. A másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg a II. r. alperesnek a felperessel szemben fennálló, a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségét, mert a felperes nem a II. r. alperesnek a felperes felosztott üzletrészhányadára vonatkozó visszavásárlási nyilatkozata, hanem a taggyűlés tagsági jogait megszüntető határozata miatt került abba a helyzetbe, hogy nem tudta érvényesíteni az osztalék iránti igényét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az alábbiak miatt jogszabálysértőnek találta.
A Kúria mindenek előtt szükségesnek tartja rögzíteni: a jogerős ítélet ellen csak a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az alperesek nem minősültek a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaknak, ezért a jogerős ítéletnek kizárólag a II. r. alperest marasztaló rendelkezése volt vizsgálható.
A felperes, a Ptk. 339. §-ra hivatkozással, kártérítés jogcímén előterjesztett elsődleges kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperesek jogellenesen meghozott határozatai folytán az őt az üzletrésze alapján megillető, 2000-2001. évekre kifizetni rendelt osztalékhoz nem jutott hozzá, azt az alperesek vették kézhez.
A Kúria szerint, arra helytállóan utalt a másodfokú bíróság, hogy a jogerős ítélettel megállapítottan üzletrész átruházási szerződés létrejöttének hiánya miatt, a felperest, az üzletrészén változatlanul fennálló tulajdonjoga folytán megillette a 2000-2001. üzleti évekre kifizetni rendelt osztalék arányos összege. Tévedett azonban, amikor ennek - a jogvita eldöntése során irányadó régi Gt. 9. § (2) bekezdése alapján - nem a társasági jogi jogkövetkezményeit vizsgálta, hanem a Ptk. 339. § (1) bekezdését alkalmazta.
A felperesnek az osztalék kifizetése iránti követelése a társasági jogviszonyából eredő igény, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott régi Gt. 121. § (1) bekezdése és 141. § (1) bekezdése alapján a kft-vel szemben volt érvényesíthető.
A II. r. alperes mint a kft. tagja, a hivatkozott régi Gt. 121. § (1) bekezdése értelmében - törvényben meghatározott kivétellel - nem felel a társaság tartozásaiért. A régi Gt. egyértelműen meghatározta ezeket a kivételeket. Ebből következően, a régi Gt. 9. § (2) bekezdése szerint, a perbeli jogvita során a Ptk. 339. § közvetlen alkalmazásának a II. r. alperessel szemben nem lehet helye.
A felperes osztalékfelvételhez való joga független attól a ténytől, hogy azt, a tagjaitól elkülönült jogi személyiséggel rendelkező kft. - a felperes és a II. r. alperes közötti üzletrészhányad átruházási szerződés létrejöttének hiányát megállapító jogerős ítélet meghozatalát megelőzően - a II. r. alperesnek már kifizette. E kifizetés jogkövetkezményei a II. r. alperes és a társaság közötti jogviszonyban vonhatók le, arra vonatkozó egyéb jogszabályi feltételek fennállása esetén.
A másodfokú bíróság azonban - eltérő jogi álláspontja miatt - érdemben nem vizsgálta a felperes fellebbezésének a másodlagos és harmadlagos jogcímen előterjesztett keresetet elutasító elsőfokú ítéletet támadó részét.
A Kúria ezért a kizárólag a II. r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat sértő jogerős ítéletet a II. r. alperesre vonatkozó részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a vele szembeni másodlagos és harmadlagos keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezések elleni fellebbezés új eljárás keretében történő érdemi elbírálására, és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Gfv. VII. 30.289/2012.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 25.G.41.969/2005. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.610/2011/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a II.r. alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson – meghozta a következő
Megállapítja, hogy a felperesnek 81 160,- (nyolcvanegyezer-egyszázhatvan) Ft, a II. r. alperesnek 336 780,- (háromszázharminchatezer-hétszáznyolcvan) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
A kft. 2001. február 16-án megtartott taggyűlésén meghozott 6/2001. (II. 16.) - 13/2001. (II. 16.) számú taggyűlési határozatokkal – többek között – a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről, ügyvezetői tisztségéből történő visszahívásáról, a visszavásárlási joggal érintett üzletrész felosztásáról, valamint a visszavásárlási jog gyakorlásáról döntött. Az alperesek a felperesnek megküldött nyilatkozatukban a visszavásárlási joguk gyakorlásáról értesítették. A felperes a részére átutalt üzletrész vételárat visszautalta az alpereseknek és közölte, hogy az őt érintő taggyűlési határozatokat érvénytelennek, magát pedig továbbra is a társaság tagjának tekinti.
A felperes a hivatkozott taggyűlési határozatokat 2001. március 12-én benyújtott kereseti kérelmével megtámadta a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt. A per során, 2001. október 30-án keresetét kiterjesztve annak megállapítását is kérte, hogy a 10%-os üzletrésze visszavásárlására létrejött adásvételi szerződések érvénytelenek. E perben a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 2003. április 24-én kelt 57.Pf.630.786/2002/4. számú ítéletével a perbeli taggyűlési határozatok jogerősen hatályon kívül helyezésre kerültek. A másodfokú bíróság az üzletrész adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítására vonatkozó keresetet azonban elutasította. Megállapította, hogy a felperesi üzletrészre tett visszavásárlási nyilatkozatok joghatás kiváltására alkalmatlanok voltak. A felperes és az alperesek között nem jött létre adásvételi szerződés, a létre nem jött szerződés érvénytelensége fogalmilag kizárt.
Az említett per jogerős befejeződését megelőzően, az I.r. alperes részére 2002. június 24-én nettó 54 997 637 Ft, a II.r. alperes részére 2002. június 4-én nettó 25 562 438 Ft - taggyűlés által 2000. és 2001. üzleti évre vonatkozóan felosztani rendelt osztalék került kifizetésre. Ennek fedezetéül a kft. tulajdonában állt B. P. József u. 4/a. szám alatti ingatlan eladásából befolyt pénzösszeg szolgált.
A kft. 2006. december 4-ével felszámolási eljárás alá került. A felperes a 2008. június 7-én kelt levelében bejelentette - az álláspontja szerint - őt megillető, de részére ki nem fizetett osztalékra vonatkozó hitelezői igényét, melyet a felszámoló – annak elkésettsége miatt – nem vett nyilvántartásba.
A felperes a jelen perben előterjesztett, utóbb módosított keresetében elsődlegesen a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, másodlagosan a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) 50. § (1) és (2) bekezdése, illetve a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 56. § (3) és (4) bekezdése alapján kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni 8 056 000 Ft és járulékai megfizetésére. Harmadlagosan a Ptk. 361. §-ára hivatkozással az I.r. alperessel szemben 5 499 760 Ft és járulékai, a II.r. alperessel szemben 2 556 240 Ft és járulékai megfizetése iránti igénnyel élt.
Az elsődleges kereseti kérelem körében arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Bíróság megelőzően említett jogerős ítéletében foglaltak alapján a kft-ben fennálló tagsági jogviszonya nem szűnt meg, annak ellenére, hogy az arra vonatkozó adat 2001. február 16-án a cégnyilvántartásból törlésre került. A kft. törzstőkéjének 10%-át megtestesítő üzletrésznek tulajdonosa, így a régi Gt. 133. § (1) bekezdése és 141. § (1), (2) bekezdése szerint a 2000-2001. évekre kifizetett osztalékokra jogosult lett volna. Az alperesek a felperesnek járó osztalékot jogosulatlanul vették fel, az ezzel okozott kárért egyetemlegesen kötelesek helytállni.
A felperes álláspontja szerint az alperesek jogellenes magatartást tanúsítottak akkor is, amikor a régi Gt. 154. § (1) bekezdésével ellentétesen, az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést taggyűlésen kívüli határozattal hozták meg. A felperes előadta azt is, hogy a régi Gt. 141. § (3) bekezdése alapján az osztalék kifizetéséről csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhattak volna. Állította azt is, hogy nem az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsították, mivel az osztalék kifizetéséről szóló döntés meghozatalakor már tudtak a felperes megelőző, a taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránti perindításáról, így akkor jártak volna el helyesen, ha a vitás üzletrészre eső osztalék összegét elkülönített számlán kezelték volna.
Az I.r. alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelme tekintetében a Ptk. 339. §-a szerinti együttes feltételek teljesülését nem bizonyította. Nem tett továbbá eleget az őt terhelő kárenyhítési kötelezettségének sem, mivel nem indított pert a tagságának fennállására vonatkozó cégjegyzéki adat törlését elrendelő cégbírósági végzés hatályon kívül helyezése iránt, valamint elmulasztotta kérni a taggyűlési határozatok végrehajtásának felfüggesztését és nem jelentette be határidőben a hitelezői igényét a kft-vel szembeni felszámolási eljárásban.
A II.r. alperes is a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogvita elbírálásakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes által sérelmezett taggyűlési határozatok hatályon kívül helyezésére nem azok tartalmi jogellenessége, hanem alaki hiba miatt került sor. Hivatkozott arra is, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelmét a régi Gt. 9. § (1) bekezdése és 121. § (1) bekezdése alapján nem az alperesekkel, hanem a kft-vel szemben kellett volna előterjeszteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megítélése szerint a felperes által a kártérítési igényként megjelölt osztalék megfizetése iránti követelés nem a kft. tagjaival, hanem a kft-vel, mint a tagoktól független önálló jogalannyal szemben érvényesíthető. A tagok részvételével hozott taggyűlési határozatokért a tag nem a polgári jog általános szabályai szerint, hanem a társasági jog különös szabályai szerint tartozik felelősséggel. A társasági jogi szabályok alapján azonban az alperesek marasztalására nem látott okot, így az elsődleges kereseti kérelmet alaptalannak tartotta.
A másodlagos kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú bíróság álláspontja az volt: a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991.évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hitelező fogalom nem esik egybe a Gt.</a> által alkalmazott hitelező fogalmával. A hitelezői igénybejelentés elmulasztása ezért a másodlagosan megjelölt jogcímeken való igényérvényesítést nem zárja ki. A Cstv. 37. § (3) bekezdés szerint azonban az igénybejelentési határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Az a hitelező anyagi jogosultságának megszűnését eredményezi. Az ezen igényérvényesítési jognak a kft-vel szembeni megszűnése okán a társaság tagjainak felelőssége sem állapítható meg.
A harmadlagos kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság azzal utasította el, hogy a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazása társasági jogi jogviszonyban kizárt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az I.r. alperest 5 499 760 Ft és járulékai, a II.r. alperest 2 556 240 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés indokaira tekintettel azt hangsúlyozta: a felperes az elsődleges kereseti kérelmében kártérítés jogcímén megjelölt igényét arra alapította, hogy külön perben eredményesen támadta az üzletrésze visszavásárlására vonatkozó szerződéseket és taggyűlési határozatokat. Tagsági joga a kft-ben változatlanul fennállt, így az alperesek jogellenesen jártak el, mikor a 2000-2001. évekre neki járó, összesen 8 056 000 Ft osztalékkal a sajátjukként rendelkeztek, ezáltal számára vagyoni hátrányt okoztak. A másodfokú bíróság megítélése szerint az üzletrész adásvétel polgári jogi aktus, amelyre nem a Gt.</a> rendelkezéseit kellett alkalmazni. A létre nem jött és ezért a célzott joghatás elérésére alkalmatlan üzletrész átruházási ügyletre jog nem alapítható, ez az ügylet az üzletrész tulajdonosának személyében változást nem eredményezhet. A tagsági jogokat jogosulatlanul gyakorló személy a jogellenes magatartása következményeiért az üzletrész tulajdonosával szemben a polgári jog szabályai szerint felel. A jogellenes felróható magatartásával okozott vagyoni hátrányt a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősség szabályai alapján köteles megtéríteni. Az alperesek a felperes rovására történt meg nem engedett joggyakorlásuk erejéig, az általuk eltérő összegben felvett osztalékkal egyező mértékű kárt okoztak. Az alperesek ezen kárfelelősségét az osztalék kifizetésre vonatkozó taggyűlési határozathozatal körülményei nem érintik. Ezért nincs ügydöntő jelentősége sem a határozathozatal módjának hiányosságaira történő felperesi hivatkozásnak, sem az alperesek azon védekezésének, hogy a felperes a kft-vel szemben jogellenes magatartást tanúsított, illetve hogy az osztalékfelvétel időpontjában érvényesnek tekintett taggyűlési határozatok és visszavásárlási szerződések alapján jártak el.
A másodfokú bíróság szerint az alperesek még akkor sem az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsították, ha a kialakult jogi helyzetet jogszerűnek ítélték. Számolniuk kellett volna ugyanis azzal, hogy a felperes által indított per eredményre vezethet. Legalább a neki járó osztalék elkülönített kezelése elvárható lett volna tőlük. Az alperes az adott helyzetben legcélravezetőbb jogvédelmi eszközt vette igénybe azzal, hogy határidőben megtámadta a vitatott taggyűlési határozatokat, illetve kérte a visszavásárlási szerződések érvénytelenségének megállapítását. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelmet alaposnak találta és ezért mellőzte a másodlagos és a harmadlagos kereseti kérelmek érdemi elbírálását.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében – annak tartalma szerint - a II.r. alperes a vele szembeni kötelezést tartalmazó rendelkezés hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a támadott határozat a régi Gt. 121. § (1) bekezdésébe és 141. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Kifejtette, az üzletrész jogi természete kettős: egyrészt a tagokat megillető tagsági jogok összességét kifejező sajátos társasági jogi jogintézmény, másrészt a tagot az általa befizetett törzsbetét arányában megillető tulajdoni hányadot is kifejezi. Az üzletrész kettős természetéből következik, hogy átruházására, mint kötelmi jogviszonyra a Ptk. szabályai az irányadók, az üzletrészhez fűződő jogok gyakorlása viszont olyan társasági jogviszonyt keletkeztet, amelyre kizárólag a Gt.</a> szabályai az irányadóak annak 9. § (1) bekezdése alapján. A taggyűlés által meghozott és a felperes tagsági jogviszonyát megszüntető határozattal, illetve annak jogkövetkezményeivel szemben a társaság felel. A másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg a II.r. alperesnek a felperessel szemben fennálló, a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségét, mivel a felperes nem a II.r. alperesnek a felosztott felperesi üzletrészhányadra vonatkozó visszavásárlási nyilatkozata, hanem a taggyűlés tagsági jogait megszüntető határozata miatt került abba a helyzetbe, hogy nem tudta érvényesíteni az osztalék iránti igényét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az alábbiak miatt jogszabálysértőnek találta.
A Kúria mindenekelőtt szükségesnek tartja rögzíteni: a jogerős ítélet ellen csak a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az alperesek nem minősültek a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaknak, ezért a jogerős ítéletnek kizárólag a II. r. alperest marasztaló rendelkezése volt vizsgálható.
A felperes, a Ptk. 339. §-ra hivatkozással, kártérítés jogcímén előterjesztett elsődleges kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperesek jogellenesen meghozott határozatai folytán az őt az üzletrésze alapján megillető, 2000-2001. évekre kifizetni rendelt osztalékhoz nem jutott hozzá, azt az alperesek vették kézhez.
A Kúria szerint, arra helytállóan utalt a másodfokú bíróság, hogy a jogerős ítélettel megállapítottan üzletrész átruházási szerződés létrejöttének hiánya miatt, a felperest, az üzletrészén változatlanul fennálló tulajdonjoga folytán megillette a 2000-2001. üzleti évekre kifizetni rendelt osztalék arányos összege. Tévedett azonban, amikor ennek – a jogvita eldöntése során irányadó régi Gt. 9. § (2) bekezdése alapján – nem a társasági jogi jogkövetkezményeit vizsgálta, hanem a Ptk. 339. § (1) bekezdését alkalmazta.
A felperesnek az osztalék kifizetése iránti követelése a társasági jogviszonyából eredő igény, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott régi Gt. 121. § (1) bekezdése és 141. § (1) bekezdése alapján a kft-vel szemben volt érvényesíthető.
A II.r. felperes mint a kft. tagja, a hivatkozott régi Gt. 121. § (1) bekezdése értelmében – törvényben meghatározott kivétellel – nem felel a társaság tartozásaiért. A régi Gt. egyértelműen meghatározta ezeket a kivételeket. Ebből következően, a régi Gt. 9. § (2) bekezdése szerint, a perbeli jogvita során a Ptk. 339. § közvetlen alkalmazásának a II.r. alperessel szemben nem lehet helye.
A felperes osztalékfelvételhez való joga független attól a ténytől, hogy azt, a tagjaitól elkülönült jogi személyiséggel rendelkező kft. - a felperes és a II.r. alperes közötti üzletrészhányad átruházási szerződés létrejöttének hiányát megállapító jogerős ítélet meghozatalát megelőzően – a II.r. alperesnek már kifizette. Ezen kifizetés jogkövetkezményei a II.r. alperes és a társaság közötti jogviszonyban vonhatók le, arra vonatkozó egyéb jogszabályi feltételek fennállása esetén.
A másodfokú bíróság azonban – eltérő jogi álláspontja miatt – érdemben nem vizsgálta a felperesi fellebbezésnek a másodlagos és harmadlagos jogcímen előterjesztett keresetet elutasító elsőfokú ítéletet támadó részét.
A Kúria ezért a kizárólag a II.r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat sértő jogerős ítéletet a II.r. alperesre vonatkozó részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a vele szembeni másodlagos és harmadlagos keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezések elleni fellebbezés új eljárás keretében történő érdemi elbírálására, és új határozat hozatalára utasította.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget – amely a II.r. alperes oldalán 255 620 Ft felülvizsgálati eljárási illetékből és 81 160 Ft, általános forgalmi adót is magában foglaló ügyvédi munkadíjból, míg a felperes oldalán kizárólag az ugyanilyen mértékű ügyvédi munkadíjból tevődött össze – a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján állapította meg, annak viseléséről a megismételt másodfokú eljárás eredményéhez képest a másodfokú bíróságnak kell döntenie.