adozona.hu
BH 1991.4.167
BH 1991.4.167
Gazdálkodó szervezet ellen vezetett végrehajtás során - ha a végrehajtandó követelés pénzintézet útján nem volt behajtható - akár az ingó- akár az ingatlan vagyonra vezethető végrehajtás. A végrehajtási cselekmény - a követelés teljes fedezetéig - többször is ismételhető [1979. évi 18. tvr. 3. § (2) bek., 8. § (1), (2) bek., 68. § (4) bek., 14/1979. (IX. 17.) IM r. 27. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a fizetési meghagyással érvényesített 157 250 Ft és járulékai végrehajtása tárgyában az E. Bírósági Végrehajtó Irodánál folyamatban levő végrehajtási ügyben a végrehajtó által 1989. április 13-án és 1989. szeptember 29-én felvett foglalási jegyzőkönyveket jóváhagyta. Egyidejűleg az adósnak a végrehajtó intézkedése elleni felülvizsgálatára, továbbá a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet - azok alaptalanságára hivatkozva - elutasította. A bírósági végreh...
BH 1991.4.167 Gazdálkodó szervezet ellen vezetett végrehajtás során - ha a végrehajtandó követelés pénzintézet útján nem volt behajtható - akár az ingó- akár az ingatlan vagyonra vezethető végrehajtás. A végrehajtási cselekmény - a követelés teljes fedezetéig - többször is ismételhető [1979. évi 18. tvr. 3. § (2) bek., 8. § (1), (2) bek., 68. § (4) bek., 14/1979. (IX. 17.) IM r. 27. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével a fizetési meghagyással érvényesített 157 250 Ft és járulékai végrehajtása tárgyában az E. Bírósági Végrehajtó Irodánál folyamatban levő végrehajtási ügyben a végrehajtó által 1989. április 13-án és 1989. szeptember 29-én felvett foglalási jegyzőkönyveket jóváhagyta. Egyidejűleg az adósnak a végrehajtó intézkedése elleni felülvizsgálatára, továbbá a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet - azok alaptalanságára hivatkozva - elutasította. A bírósági végrehajtásról szóló - az 1988. évi 33. tvr.-tel módosított - 1979. évi 18. tvr. (a továbbiakban: Vht.) és a végrehajtása tárgyában kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet ugyanis nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek szerint egyidejűleg ingatlanra és ingóságokra végrehajtás nem folytatható. A foglalást pedig mindaddig végzi a végrehajtó, amíg a követelés fedezve nincs. Jogszabálysértés nem történt, mivel az üdülő nem a gazdálkodás célját közvetlenül szolgáló ingatlan, az ingóságok lefoglalása pedig a gazdálkodó szervezet tevékenységének folytatását nem gátolja. Alaptalan a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem is, mivel a további eljárás csak a jelen végzés jogerőre emelkedése után folytatható. Az okból sem indokolt az eljárás felfüggesztése, hogy az adós ellen szanálási eljárás folyik, mivel csak a felszámolási eljárás közzétételekor folyamatban levő végrehajtási eljárások felfüggesztését teszi lehetővé a jogszabály.A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, kérte a végzés megváltoztatásával a bírósági végrehajtó 1989. szeptember 29. napján foganatosított foglalásának hatálytalanítását. Álláspontja szerint az eljárás sérti az adós érdekeit, a 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet 27. §-ának (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a foglalást a követelés behajtásáig többször meg lehet ismételni, és gyakorlatilag egy-egy foglalás során hol ingóságra, hol ingatlanra a követelés fedezetét nyújtó vagyontárgyakat lehet lefoglalni, ezért az 1989. szeptember 29-én történt újabb, az ingóságokra vezetett végrehajtás törvénysértő volt. Hivatkozott továbbá arra, hogy a gépjármű lefoglalása sérti az érdekeiket, mivel a szanálás ideje alatt több egyeztető tárgyalást tartanak, az egyéb jármű igénybevétele pedig növeli az eladósodást. Sérelmes a bútorok lefoglalása is, mivel azok használata a napi üzletvitelhez szükséges.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a Vht. 68. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezésnek megfelelően helyesen foglalt állást a foglalási cselekmény jóváhagyása tekintetében. A Vht. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetek végrehajtható pénzkövetelésüket egymással szemben - pénzintézet útján - azonnali beszedési megbízással érvényesíthetik. A (2) bekezdés értelmében, ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezet eredményre, az általános szabályok szerint ingó- és ingatlan végrehajtásnak is helye van. A jogszabályi rendelkezés a foglalás során sorrendiséget e vagyontárgyakra nézve nem állapít meg. A Vht. 12. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtási lapot a jogosult kérelmére állítja ki. Ez azt is jelenti, hogy a végrehajtást kérő kérelmének megfelelően rendeli el a bíróság, hogy a végrehajtást milyen vagyontárgyakra nézve kell lefolytatni. A végrehajtás általános elvei között szerepel a Vht. 3. §-ában foglalt rendelkezés, amely szerint a vagyoni kényszer alkalmazásánál meg kell tartani a fokozatosságot, az adós ingatlanát csak akkor lehet értékesíteni, ha az egyéb vagyontárgyakból a követelés gyorsan nem elégíthető ki.
A másodfokú eljárás során a bíróság megállapította, hogy az 1989. szeptember 29. napján kelt foglalási jegyzőkönyv szerint a végrehajtó - helyszíni eljárás mellőzésével - lefoglalta az adós Volga típusú személygépkocsiját, valamint egy világosbarna bútorgarnitúrát. Az adós hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az ingóságok lefoglalása akadályozza őt az üzletvitelében. A Legfelsőbb Bíróság megkeresése alapján az eljáró végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv 2. tétele alatt felvett ingóságokat a helyszínen ellenőrizte, és a foglalást kiegészítette azzal, hogy a bútorgarnitúra az AGRIA Bútorgyár Eger gyártmányú "Párizs" ülőgarnitúrából, 2 db fotelből, 1 db 3 személyes kanapéból és 1 db tölgyfa asztalból áll. Az ingóságok rendeltetéséből megállapítható, hogy azok lefoglalása a gazdálkodó szervezet tevékenységének további folytatását nem gátolja, így az elsőfokú bíróság által a Vht. 68. §-ának (4) bekezdése alapján eszközölt bírósági jóváhagyás nem tekinthető jogszabálysértőnek. A lefoglalt ingóságok - sem a személygépkocsi, sem az ülőgarnitúra - a munkavégzésnek nem nélkülözhetetlen feltételei, így a tevékenység folytatását lefoglalásuk nem akadályozza.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése érdemben helyes döntést tartalmaz, ezért a Legfelsőbb Bíróság annak fellebbezett részét a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján indokainál fogva helybenhagyta.
(Komárom Megyei Bír. Gpk. 50 519/1988., Legf. Bír. Gf. 1. 30 268/1990. sz.)