adozona.hu
BH 2019.12.328
BH 2019.12.328
A 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) 105. §-ának alkalmazása során az adós öt évre számított adósságrendezésbe vonható bevételét - az Are. tv. 7. § (1) bekezdésében foglaltakkal egyezően - csak az adósságrendezés kezdeményezése szempontjából irányadó vagyonmérték felső határának meghatározása során kell számításba venni [Are. tv. 7. § (1) bek., 105. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós és az adóstárs 2017. július 20-án természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet nyújtott be az illetékes Hatósági Osztálynál, mely a Családi Csődvédelmi Szolgálat feladatait végzi. Az eljárást az adósságrendezési nyilvántartásba bejegyezték.
[2] Az M. H. és F. Zrt. nem vállalta a főhitelezői feladatokat, a Hatósági Osztály erre tekintettel a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.) 20. § (3) be...
BH 2019.12.328 A 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) 105. §-ának alkalmazása során az adós öt évre számított adósságrendezésbe vonható bevételét - az Are. tv. 7. § (1) bekezdésében foglaltakkal egyezően - csak az adósságrendezés kezdeményezése szempontjából irányadó vagyonmérték felső határának meghatározása során kell számításba venni [Are. tv. 7. § (1) bek., 105. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós és az adóstárs 2017. július 20-án természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet nyújtott be az illetékes Hatósági Osztálynál, mely a Családi Csődvédelmi Szolgálat feladatait végzi. Az eljárást az adósságrendezési nyilvántartásba bejegyezték.[2] Az M. H. és F. Zrt. nem vállalta a főhitelezői feladatokat, a Hatósági Osztály erre tekintettel a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.) 20. § (3) bekezdése alapján a bírósági adósságrendezés elrendelését kezdeményezte. A beadvány szerint az adós és az adóstárs megfelelnek az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek, a főhitelező visszautasításában szereplő indokra hivatkozással kifejtette, hogy csak akkor kell az ötéves jövedelmüket beszámítani az adós vagyonába, ha azt kell vizsgálni, hogy a tartozások az adós vagyonának 200%-át meghaladják-e.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[3] Az elsőfokú bíróság az adós és az adóstárs bírósági adósságrendezés iránti kérelmét 2018. április 16-án kelt végzésével hivatalból elutasította az Are. tv. 33. § (2) bekezdés a) pontja alapján. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az Are. tv. 105. §-a értelmében 2016. október 1-jétől másként kell számítani az adós, adóstárs vagyonát, nem a 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint. Az Are. tv. 105. §-a úgy rendelkezik, hogy az adós tartozásának a vagyonhoz való viszonyításakor nemcsak a felső határ, hanem az alsó határ esetén is figyelembe kell venni az adós 5 évre számított várható bevételét. Mivel ez alapján az adós tartozásainak meg kell haladnia az adósságrendezésbe vonható vagyont, az adott esetben - a 30 500 000 Ft értékű ingatlan, 230 000 Ft értékű ingóság és a kérelmezők 5 évre figyelembe vett 20 433 780 Ft bevétele miatt - nem állapítható meg, hogy az kisebb lenne, mint az adós és az adóstárs 44 152 722 Ft tartozása.[4] Az adós és az adóstárs fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte az Are. tv. 105. §-ában foglalt rendelkezését, a jogértelmezéssel egyetért.
Felülvizsgálati kérelem
[5] Az adós és az adóstárs felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a bírósági adósságrendezés lefolytatását, másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.[6] Állították az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának, 105. §-ának a megsértését.
[7] Álláspontjuk szerint az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának és 105. §-ának alkalmazása során egyaránt csak a maximális tartozás összegénél kell figyelembe venni a várható 5 éves bevételt, az alsó határ számítása során figyelmen kívül kell azt hagyni.
[8] Arra az esetre, ha a Kúria ezt a jogértelmezést nem osztaná, kérték az Alkotmánybíróság megkeresését az Are. tv. 105. §-a alaptörvény-ellenességének vizsgálata iránt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül az Are. tv. 36. § (2) bekezdése szerint alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján.[10] Az eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy eltérő feltételeket határoz-e meg az adósságrendezés kezdeményezéséhez az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 105. §-a.
[11] Az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint adósságrendezés akkor kezdeményezhető, ha "az a) pont szerinti tartozások meghaladják az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát, de nem haladhatják meg az adós, adóstárs belföldön található vagy hozzáférhető vagyonának 200%-át, azzal, hogy ez utóbbi rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós, adóstárs öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is."
[12] Az Are. tv. 105. §-a úgy rendelkezik, hogy 2016. október 1-jétől az az adós, adóstárs kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, aki megfelel az e törvény 7. és 9. §-a szerinti feltételeknek, és nem esik a 8. § szerinti kizáró okok alá, továbbá akinek a tartozásai meghaladják az adósságrendezésbe vonható, belföldön található vagy hozzáférhető vagyonát, de nem érik el a vagyon 200%-át. E rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is.
[13] A két rendelkezés összehasonlítása alapján az állapítható meg, hogy valójában ugyanazon feltételeket írja elő mindkét esetben a jogalkotó, az Are. tv. 105. §-ának utolsó mondatából azonban hiányzik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő "utóbbi" szó. Emiatt valóban félreérthető lehet, hogy más feltételeket kívánt-e előírni a jogalkotó 2016. október 1-jétől kezdődően a természetes személyek adósságrendezési eljárásának kezdeményezésére.
[14] A Kúria hangsúlyozza, hogy a 2016. október 1-jére történt utalás az Are. tv. 104. §-ának a szövegéből érthető meg. A jogalkotó - ahogyan az a törvény indokolásából egyértelműen megállapítható - azt várta, olyan számban fogják kezdeményezni az eljárásokat a nehéz helyzetben levő magánszemélyek, hogy ezt a mennyiséget az adósságrendezési eljárásra kiképzett szakemberek nem lesznek képesek hatékonyan kezelni. Ezért a törvény hatálybalépésétől 2016. szeptember 30-áig csak meghatározott körben, azok részére tette lehetővé az eljárások kezdeményezését, akik a 104. §-ban írt feltételeknek megfeleltek. Ezt a korlátot törölte el a 105. §-ban, ettől kezdődően a 104. §-ban írt feltételeken felül is bárki, aki a törvény feltételeinek megfelelt, kezdeményezhette az eljárást.
[15] A Kúria álláspontja szerint ezért tévesen értelmezte úgy az első- és a másodfokú bíróság, hogy az Are. tv. 105. §-a az általánostól eltérő feltételeket írt elő az eljárás kezdeményezéséhez, nehezítve ezzel az eljárásba való belépést. Ha a jogalkotónak ez lett volna a szándéka, akkor a 7. § (1) bekezdés b) pontját módosította volna, hiszen 2016. október 1-től kezdődően már mindenkire vonatkoznak a szabályok. Az Are. tv. 105. §-ának előírása a rendelkezés célja szerint tartalmában megegyezik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában írtakkal, csak nem teljeskörűen ismételte meg annak a szövegét, és ezért vált félreérthetővé. Ténylegesen tehát a két jogszabályi rendelkezés között az adósságrendezés említett feltételeit illetően nincs tartalmi eltérés.
[16] Helytálló tehát a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele csak a felső határ meghatározásánál veendő figyelembe.
[17] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a természetes személyek fizetésképtelenségénél egyébként sincs értelme meglévő vagyonként számolni az eljárásba való belépés minimális feltételének megállapításánál az 5 éves várható bevételt, ha ugyanis ezzel az összeggel már most rendelkezne az adós, adóstárs, nem lenne szükség az eljárás lefolytatására.
[18] Mindezekre tekintettel a Kúria az eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybíróság megkeresését nem tartotta szükségesnek. A kifejtettek értelmében az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[19] A megismételt eljárásban a bíróságnak az Are. tv. 105. §-ának fenti értelmezéséből kiindulva meg kell vizsgálnia, hogy fennállnak-e a bírósági adósságrendezés megindításának feltételei.
(Kúria Gfv. VII. 30 073/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
Az adós: K. K.
Az adóstárs: G. A. .
Az adós és adóstárs jogi képviselője: Dr. Prekopa Orsolya ügyvéd
Az eljárás tárgya: természetes személyek adósságrendezési eljárása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az adós és az adóstárs
Az elsőfokú bíróság neve és a végzés száma: Budakörnyéki Járásbíróság 15.Are.900.018/2018/7.
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma: Budapest Környéki Törvényszék 10.Pkf.51.112/2018/3.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja.Az adós és az adóstárs mint egyetemleges jogosultak felülvizsgálati eljárási költségét 55.400 (ötvenötezer-négyszáz) Ft-ban, a főhitelezőét pedig 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft-ban állapította meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós és az adóstárs 2017. július 20-án természetes személy adósságrendezési eljárásának megindítása iránti kérelmet nyújtott be az illetékes Kormányhivatal Járási Hivatala Hatósági Főosztály Hatósági Osztályánál (a továbbiakban: Hatósági Osztály), mely a Családi Csődvédelmi Szolgálat feladatait végzi. Az eljárást az adósságrendezési nyilvántartásba bejegyezték.[2] Az M. Zrt. nem vállalta a főhitelezői feladatokat, a Hatósági Osztály erre tekintettel a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (Are. tv.) 20. § (3) bekezdése alapján a bírósági adósságrendezés elrendelését kezdeményezte. A beadvány szerint az adós és az adóstárs megfelelnek az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek, a főhitelező visszautasításában szereplő indokra hivatkozással kifejtette, hogy csak akkor kell az öt éves jövedelmüket beszámítani az adós vagyonába, ha azt kell vizsgálni, hogy a tartozások az adós vagyonának 200%-át meghaladják-e.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[3] Az elsőfokú bíróság az adós és az adóstárs bírósági adósságrendezés iránti kérelmét 2018. április 16-án kelt végzésével hivatalból elutasította az Are. tv. 33. § (2) bekezdés a) pontja alapján. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az Are. tv. 105. §-a értelmében 2016. október 1-jétől másként kell számítani az adós, adóstárs vagyonát, nem a 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint. Az Are. tv. 105. §-a úgy rendelkezik, hogy az adós tartozásának a vagyonhoz való viszonyításakor nem csak a felső határ, hanem az alsó határ esetén is figyelembe kell venni az adós 5 évre számított várható bevételét. Mivel ez alapján az adós tartozásainak meg kell haladnia az adósságrendezésbe vonható vagyont, az adott esetben - a 30.500.000 Ft értékű ingatlan, 230.000 Ft értékű ingóság és a kérelmezők 5 évre figyelembe vett 20.433.780 Ft bevétele miatt - nem állapítható meg, hogy az kisebb lenne, mint az adós és az adóstárs 44.152.722 Ft tartozása.[4] Az adós és az adóstárs fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte az Are. tv. 105. §-ában foglalt rendelkezését, a jogértelmezéssel egyetért.
Felülvizsgálati kérelem
[5] Az adós és az adóstárs felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a bírósági adósságrendezés lefolytatását, másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.[6] Állították az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának, 105. §-ának a megsértését.
[7] Álláspontjuk szerint az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontjának és 105. §-ának alkalmazása során egyaránt csak a maximális tartozás összegénél kell figyelembe venni a várható 5 éves bevételt, az alsó határ számítása során figyelmen kívül kell azt hagyni.
[8] Arra az esetre, ha a Kúria ezt a jogértelmezést nem osztaná, kérték az Alkotmánybíróság megkeresését az Are. tv. 105. §-a Alaptörvény-ellenességének vizsgálata iránt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül az Are. tv. 36. § (2) bekezdése szerint alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján.[10] Az eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy eltérő feltételeket határoz-e meg az adósságrendezés kezdeményezéséhez az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja, illetve 105. §-a.
[11] Az Are. tv. 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint adósságrendezés akkor kezdeményezhető, ha "az a) pont szerinti tartozások meghaladják az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát, de nem haladhatják meg az adós, adóstárs belföldön található vagy hozzáférhető vagyonának 200%-át, azzal, hogy ez utóbbi rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós, adóstárs öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is."
[12] Az Are. tv. 105. § úgy rendelkezik, hogy 2016. október 1-jétől az az adós, adóstárs kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, aki megfelel az e törvény 7. és 9. §-a szerinti feltételeknek, és nem esik a 8. § szerinti kizáró okok alá, továbbá akinek a tartozásai meghaladják az adósságrendezésbe vonható, belföldön található vagy hozzáférhető vagyonát, de nem érik el a vagyon 200%-át. E rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is.
[13] A két rendelkezés összehasonlítása alapján az állapítható meg, hogy valójában ugyanazon feltételeket írja elő mindkét esetben a jogalkotó, az Are. tv. 105. §-ának utolsó mondatából azonban hiányzik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő "utóbbi" szó. Emiatt valóban félreérthető lehet, hogy más feltételeket kívánt-e előírni a jogalkotó 2016. október 1-jétől kezdődően a természetes személyek adósságrendezési eljárásának kezdeményezésére.
[14] A Kúria hangsúlyozza, hogy a 2016. október 1-jére történt utalás az Are. tv. 104. §-ának a szövegéből érthető meg. A jogalkotó - ahogyan az a törvény indokolásából egyértelműen megállapítható - azt várta, olyan számban fogják kezdeményezni az eljárásokat a nehéz helyzetben levő magánszemélyek, hogy ezt a mennyiséget az adósságrendezési eljárásra kiképzett szakemberek nem lesznek képesek hatékonyan kezelni. Ezért a törvény hatályba lépésétől 2016. szeptember 30-áig csak meghatározott körben, azok részére tette lehetővé az eljárások kezdeményezését, akik a 104. §-ban írt feltételeknek megfeleltek. Ezt a korlátot törölte el a 105. §-ban, ettől kezdődően a 104. §-ban írt feltételeken felül is bárki, aki a törvény feltételeinek megfelelt, kezdeményezhette az eljárást.
[15] A Kúria álláspontja szerint ezért tévesen értelmezte úgy az első- és a másodfokú bíróság, hogy az Are. tv. 105. §-a az általánostól eltérő feltételeket írt elő az eljárás kezdeményezéséhez, nehezítve ezzel az eljárásba való belépést. Ha a jogalkotónak ez lett volna a szándéka, akkor a 7. § (1) bekezdés b) pontját módosította volna, hiszen 2016. október 1-től kezdődően már mindenkire vonatkoznak a szabályok. Az Are. tv. 105. §-ának előírása a rendelkezés célja szerint tartalmában megegyezik a 7. § (1) bekezdés b) pontjában írtakkal, csak nem teljes körűen ismételte meg annak a szövegét, és ezért vált félreérthetővé. Ténylegesen tehát a két jogszabályi rendelkezés között az adósságrendezés említett feltételeit illetően nincs tartalmi eltérés.
[16] Helytálló tehát a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele csak a felső határ meghatározásánál veendő figyelembe.
[17] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a természetes személyek fizetésképtelenségénél egyébként sincs értelme meglévő vagyonként számolni az eljárásba való belépés minimális feltételének megállapításánál az 5 éves várható bevétellel, ha ugyanis ezzel az összeggel már most rendelkezne az adós, adóstárs, nem lenne szükség az eljárás lefolytatására.
[18] Mindezekre tekintettel a Kúria az eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybíróság megkeresését nem tartotta szükségesnek. A kifejtettek értelmében az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[19] A megismételt eljárásban a bíróságnak az Are. tv. 105. §-ának fenti értelmezéséből kiindulva meg kell vizsgálnia, hogy fennállnak-e a bírósági adósságrendezés megindításának feltételei.
Záró rész
[20] A jogerős végzés hatályon kívül helyezésére figyelemmel a Kúria a felek felülvizsgálati eljárási költségét az rPp. 275. § (5) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről a megismételt eljárásban kell rendelkezni.[21] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát, mert az Are. tv. 36. § (1) bekezdése szerint az adósságrendezési eljárás nemperes eljárás, melyben még szóbeli meghallgatásra sincs lehetőség [Are. tv. 36. § (6) bekezdés].
Budapest, 2019. április 30.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.073/2019.)