adozona.hu
BH 1991.3.129
BH 1991.3.129
A dolgozó szóban közölt felmondása is érvényes jognyilatkozat, ha a dolgozó a nyilatkozatát a szolgálati munkakapcsolat keretében, a kívülállók részére okszerűen elfogadhatóan tette meg, és nyilatkozatát a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint felmondásnak kell érteni [Mt. 26. §, Pp. 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1988. október 6-án létesített munkaviszonyt az alperessel üzemmérnöki munkaköriben, havi 12 000 forint személyi alapbérrel. A felek 1989. január 17-én két évre tanulmányi szerződést is kötöttek.
Az alperes utasítására a felperes 1989. július elejétől hat hetes külföldi kiküldetést teljesített. Onnan hazaérkezve szabadságát töltötte. 1989. augusztus 15. napjára az alperes termelési főmérnöke berendelte a felperest a munkahelyére. Ekkor a termelési főmérnök - a felperes közvetlen fe...
BH 1991.3.129 A dolgozó szóban közölt felmondása is érvényes jognyilatkozat, ha a dolgozó a nyilatkozatát a szolgálati munkakapcsolat keretében, a kívülállók részére okszerűen elfogadhatóan tette meg, és nyilatkozatát a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint felmondásnak kell érteni [Mt. 26. §, Pp. 206. §].
A felperes 1988. október 6-án létesített munkaviszonyt az alperessel üzemmérnöki munkaköriben, havi 12 000 forint személyi alapbérrel. A felek 1989. január 17-én két évre tanulmányi szerződést is kötöttek.Az alperes utasítására a felperes 1989. július elejétől hat hetes külföldi kiküldetést teljesített. Onnan hazaérkezve szabadságát töltötte. 1989. augusztus 15. napjára az alperes termelési főmérnöke berendelte a felperest a munkahelyére. Ekkor a termelési főmérnök - a felperes közvetlen felettese, az üzemvezető és a személyzeti vezető jelenlétében - tájékoztatást kért a felperestől, és közölte vele, hogy a külföldi munkavégzésével kapcsolatban kifogások merültek fel, emiatt más beosztásba kívánják helyezni, és az újabb külföldi kiküldetésétől eltekintenek. A felperes közölte, hogy az áthelyezést nem fogadja el, inkább azonnali hatállyal felmondja a munkaviszonyát, megemlítve, hogy hol kíván a továbbiakban dolgozni. A termelési főmérnök tudomásul vette a felperes nyilatkozatát, és 1989. augusztus 16-án értesítette a felperest, hogy felmondása alapján - a felmondási idő letöltése nélkül - 1989. augusztus 16. napjával a munkaviszonya megszűnik.
A felperes 1989. augusztus 28-án a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, ügyének kivizsgálását kérte. A munkaügyi döntőbizottság 1989. szeptember 4-én tárgyalta a kérelmet, és mindenekelőtt arra szólította fel a felperest, hogy egyértelműen jelölje meg a kérelmét. A felperes ekkor azt panaszolta, hogy a szabadságkérelmét átjavították, a szabadságáról augusztus 15-ére berendelték, nem küldték ki újra külföldre, és megjegyezte, hogy az alperesnek a felmondás tudomásulvételét közlő levelében foglaltakra, amely szerint ő a munkaviszonyát szóban felmondta, nem emlékszik pontosan.
Az alperesnél szervezett munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét teljes egészében elutasította.
E határozat ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be, és kérte a munkaviszonyának a helyreállítását. Előadta, hogy ingerültségében - de a munkaviszonya megszüntetésének szándéka nélkül - tette azt a kijelentést, hogy munkaviszonyát azonnali hatállyal megszünteti.
A munkaügyi bíróság tanúként meghallgatta a felperes nyilatkozatának megtételénél jelen volt személyeket, és annak figyelembevételével az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes a vállalat hivatalos helyiségében tette meg azt a nyilatkozatát, hogy a munkaviszonyát megszünteti, amelyet a munkaviszony kérdésében intézkedésre jogosult vállalati vezetők tudomásul vettek. Arra nézve nem merült fel adat, hogy a felperes nyilatkozatát tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatása alatt tette volna meg. Tény, hogy az alperes a felperesnek a külföldi kiküldetés során tanúsított magatartását kifogásolta, ez azonban nem minősül jogellenes fenyegetésnek. A felperes a megbeszélés során olyan helyzetben volt, hogy képes volt a nyilatkozata következményeivel számolni, erre utal az is, hogy már a megbeszélésen a munkáltató tudomására hozta, hogy másik munkáltatónál kíván tevékenykedni. Erre tekintettel a felperes jognyilatkozata nem érvénytelen, a munkaviszony abban foglalt megszüntetéséhez az alperes hozzájárult, ezért a felperesnek az alperessel fennálló munkaviszonya lényegében közös megegyezés alapján szűnt meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
Az óvás indokolása szerint a dolgozó a határozatlan időre szóló munkaviszonyát indokolás nélkül, szóban is felmondhatja. E nyilatkozatnak azonban világosnak és egyértelműnek kell lennie, az indulati jellegű és félreérthető nyilatkozatot nem lehet felmondásként elfogadni.' A periratokból megállapítható, hogy az 1989. augusztus 15-i megbeszélés során vita támadt a résztvevők között. A felperes külföldi munkavégzésével való elégedetlenség és az erre alapított másik beosztásba való helyezésre irányuló szándék kifejezését követően a felperes a termelési főmérnök szerint azt mondta, hogy "ő akkor felmond", az üzemvezető szerint azt mondta, hogy "vegyétek úgy, hogy én beadtam a felmondásom", végül a személyzeti vezető szerint a felperes azt a kijelentést tette, hogy akkor "inkább felmondja a munkaviszonyát". E kissé eltérő nyilatkozatok nem tekinthetők olyan egyértelmű kijelentésnek, amely a munkaviszony megszüntetésére alkalmas felmondásnak minősülnek, hiszen az vita során tett olyan indulati jellegű kijelentés volt, amely nem tekinthető a felmondási szándék egyértelmű kinyilvánításának. Az óvás rámutat még arra, hogy téves a jogerős ítélet indokolásának az az álláspontja, amely szerint a felperes munkaviszonya közös megegyezés folytán szűnt meg, ugyanis a felek között a munkaviszony megszüntetésére nézve közös megegyezés nem jött létre. Minderre tekintettel az óvás álláspontja szerint a felperes munkaviszonya nem a felperes egyértelmű felmondási szándékának kinyilvánítása útján felperesi felmondással, hanem az alperes jogellenes intézkedése folytán szűnt meg. Ezért az óvás a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének helyt adó új határozat hozatalát indítványozta.
Kétségtelen, hogy az 1989. augusztus 15-i megbeszélés során vita volt a felek között, főleg a felperes jelentés-adásra való berendelésével, az igénybevett szabadságával és a külföldi kiküldetésének elszámolásával kapcsolatban. Ezt követően tette meg a kifogását és áthelyezési ajánlatát az alperes. Ezt a felperes előbb elhárította, és a jogszerű áthelyezés feltételeivel foglalkozott, majd az áthelyezési (átcsoportosítási) szándék fenntartása után tette meg a felmondásra vonatkozó nyilatkozatát. E nyilatkozat tartalma - a tanúk vallomása szerint - az volt, hogy áthelyezés helyett inkább felmondja a munkaviszonyát azonnali hatállyal. Ez valónak fogadható el, mert a tanúk nyilatkozatai között nincs lényeges eltérés, és azt alátámasztja magának a felperesnek az a magatartása, amely szerint kérelmében és a munkaügyi döntőbizottság előtti tárgyaláson nem tagadta a felmondás megtörténtét, csupán arra hivatkozott, hogy arra nem emlékszik pontosan, továbbá ugyanezt megerősíti a keresetlevélben foglalt azon nyilatkozata, amely szerint "azt mondtam, hogy a munkaviszonyomat azonnali hatállyal megszüntetem".
Ehhez képest a munkaügyi bíróság a Pp. 206. §-ának megfelelően eljárva, tehát a bizonyítékok egybevetése alapján, a bizonyítékok összességében való értékelésével és meggyőződése szerint történő elbírálásával állapította meg azt a tényállást, amely szerint a felperes a munkaviszonyát érvényes jognyilatkozattal felmondta, és a felek a felmondási idő mellőzésében is megállapodtak. E tényállás alapján a jogerős ítélet törvénysértés nélkül utasította el a felperesnek a munkaviszony helyreállítására irányuló keresetét.
A felperes azzal is érvelt, hogy a felmondási nyilatkozatát a munkaviszonya megszüntetésének szándéka nélkül tette meg. A jognyilatkozat azonban - érvénytelenségi ok hiányában - az előírt jogkövetkezménnyel jár. Ilyen kivételes ok fennállását a munkaügyi bíróság vizsgálta, de azt elvetette, így a felperesnek az általa hivatkozott, a jognyilatkozat megtételénél esetleg fennállott belső tudattartalma olyan titkos fenntartásnak minősül, amelynek jogi jelentősége nincs. Az indulati jellegű vagy egyéb körülmény (például a nyilatkozattétel helye vagy ideje) folytán felismerhetően félreérthető nyilatkozat általában nem tekinthető érvényes jognyilatkozatnak (BH 1977/11/513, 1988/8/290). A felperes nyilatkozata azonban ilyen nyilatkozatnak nem minősül, mert azt a felperes szolgálati munkakapcsolat keretében, a kívülálló részére okszerűen elfogadhatóan tette, így az alperes a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érthette.
A kifejtettek szerint a felperesnek az alperesnél fennálló munkaviszonya saját felmondása folytán megszűnt. A munkaviszony megszűnése a felperes felmondása folytán következett be, arra való tekintet nélkül, hogy a felek egyetértettek a felmondási idő rövidítésében. Erre az óvás helyesen mutatott rá. Ha ugyanis a felek felmondás esetén a felmondási időt megrövidítik vagy mellőzik, ez a munkaviszony megszüntetésének eredeti jellegén nem változtat.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét nem minősítette törvénysértőnek, ezért az azzal szemben emelt törvényességi óvást elutasította.
(M. törv. I. 10 042/1990. sz.)