adozona.hu
BH 2019.12.319
BH 2019.12.319
I. A házassági életközösség fennállása alatt szerzett orvosi praxisjogot a közös vagyon mellett szóló törvényi vélelem alapján a házastársak közös vagyonába tartozó vagyoni értékű jognak kell tekinteni. II. A kényszertörlési eljárás kizárja a házastársi közös vagyon megosztásánál a gazdasági társasági részesedés természetbeni megosztását. Az elszámolás érdekében a bíróságnak a gazdasági társaságokra és a házastársak rendelkezési jogára irányadó szabályok alapján kell vizsgálnia a társaság megszüntetéséhez v
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek) házastársak voltak, házasságukból egy gyermek született.
[2] A peres felek házasságát a bíróság 2013. március 21-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A részítélet tényállása szerint a felek házassági életközössége 2008. október 16. napján szűnt meg.
[3] A házastársak utolsó közös lakása, a b.-i családi ház eredetileg a felperes szüleinek közös tulajdona volt. A felperes az édesanyja halála után a testvérével megörökölte az ing...
[2] A peres felek házasságát a bíróság 2013. március 21-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A részítélet tényállása szerint a felek házassági életközössége 2008. október 16. napján szűnt meg.
[3] A házastársak utolsó közös lakása, a b.-i családi ház eredetileg a felperes szüleinek közös tulajdona volt. A felperes az édesanyja halála után a testvérével megörökölte az ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni hányadát. 1994-ben a felek megvásárolták a testvér tulajdoni illetőségét, így a felperes tulajdoni hányada 3/8-ra változott, az alperes pedig 1/8 tulajdonjogot szerzett. 2004. évben megvásárolták a felperes édesapja 1/2 tulajdoni hányadát. Az átruházás eredményeként az ingatlanban a felperes 5/8, az alperes 3/8 tulajdoni hányaddal rendelkezik.
[4] Az életközösség megszűnésekor a felperes a családi otthonból elköltözött, majd lakhatását biztosító ingatlant vásárolt. A 40 180 000 forint forgalmi értékű családi házban az alperes és a nagykorú gyermek él.
[5] A felek az életközösség fennállása alatt azonos arányú közös tulajdonukként vásárolták a jelenleg üresen álló 21 734 000 forint forgalmi értékű házas ingatlant.
[6] Az alperes és a testvére D.-n ingatlant (továbbiakban: d.-i ingatlan) vásároltak. Utóbb a felek megvették az alperes testvérének tulajdoni hányadát. A 6 000 000 forint forgalmi értékű ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes kizárólagos tulajdona és ő viseli a fenntartással kapcsolatos terheket.
[7] A felek 1993-ban alapították meg a K. Bt.-t, amelyben a felperes beltag, az alperes kültag volt. 2008. március 26-án a bt. jogutódja átalakulással a felperes ügyvezetésével a K. Kft. (továbbiakban: kft.) lett. A kft.-ben a feleken kívül üzletrésztulajdonnal rendelkezett az alperes édesapja is. A házastársak közös vagyonába tartozó üzletrész 87,5%-ot tett ki, az alapító okirat szerint a felperest 62,5%-os, az alperest 25%-os üzletrész tulajdoni hányad illette meg. Az életközösség megszűnése után, 2010. november 8-án az alperes édesapja az üzletrészét az alperesnek ajándékozta, így az alperes üzletrésztulajdoni hányada 37,5%-ra nőtt (25%+12,5%). A gazdasági társaság jövedelem alapú piaci értéke 2008. december 31. napján 5 453 000 forint volt.
[8] A felek orvos végzettségűek. A felperes 1999 júliusában pályázat útján háziorvosi praxist nyert. A praxist először a bt. működtette, az átalakulás után az önkormányzat a kft.-vel új szerződést kötött. 2012 végén a felperes megalapította a D. Kft.-t és a háziorvosi tevékenységét 2013. augusztus-szeptember hónaptól a fenti kft. keretében végzi. A háziorvosi praxisjog értéke 2008. október 16-án az OEP kimutatásán alapuló értékmeghatározás szerint 13 980 000 forint volt.
[9] Az alperes a kft.-ben megbízási szerződéssel dolgozott, emellett munkaviszonnyal rendelkezett.
[10] A per alatt, 2017. október 3-án a cégbíróság felszólította a kft.-t, hogy a törvényes működését állítsa helyre. 2018. január 22-én hozott végzésével a kft.-t a további működéstől eltiltotta, megszűntnek nyilvánította és elrendelte a társaság elleni kényszertörlési eljárást. A céget a cégnyilvántartásból a jogerős ítélet meghozatala előtt, 2018. október 3. napján törölték. A kényszertörlés oka az volt, hogy a társaság tagjai a törvényben előírt minimális törzstőke eléréséhez szükséges törzstőkeemelést nem teljesítették.
[11] A felek a házastársi közös vagyonhoz tartozó egyéb ingóságaikat értékarányosan megosztották és egymás birtokába adták.
[13] A közös tulajdon általa kért megszüntetési módját a többlettulajdona mellett azzal indokolta, hogy az ingatlannak számára előszereteti értéke van, azt mintegy 100 évvel ezelőtt az akkori városvezetéstől a dédnagyszülei kapták, azóta a család ebben az ingatlanban élt. Érzelmi kötődése nemcsak a ház "családi fészek" jellege miatt erős, édesanyja hamvait a kertben helyezték el. Az ingatlan jelenleg elhanyagolt állapotú, jelentős beruházást igényel, a fűtése is korszerűtlen, míg a néhány sarok távolságban lévő házas ingatlan minimális ráfordítással beköltözhető, a fűtése korszerű, alkalmas az alperes és a nagykorú gyermek lakhatásának biztosítására. A d.-i ingatlan az alpereshez kötődik. Eredetileg az alperes szüleinek a tulajdona volt, az értékesített ingatlant az alperes a testvérével közösen visszavásárolta, majd a testvér tulajdoni hányadát megváltották.
[14] Az alperes módosított ellenkérelmében vitatta a családi ház bejegyzett tulajdoni arányát és további 1/8 tulajdoni hányada megállapítását kérte. A d.-i ingatlanban a felperes dologi jogi igényét elismerte. Az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését nem ellenezte, annak módját eltérően kérte: a bíróság a családi ház felperest illető tulajdoni hányada megváltására őt, míg a másik két ingatlanban fennálló tulajdoni hányada megváltására a felperest jogosítsa fel. Dologi jogi igénye megalapozatlansága esetén kérte a felperes kötelezését a tartós, értéknövelő beruházások megtérítésére és igényt tartott a családi ház kizárólagos használatára.
[15] A közös tulajdonok megszüntetési módját döntően a bentlakása tényével indokolta: a családi házban már több mint harminc éve él, a felperessel közösen újították fel, a gyermekkel ez az otthonuk, érzelmileg kötődnek hozzá. A felperes 10 éve elköltözött, lakhatása új otthonában megoldott. Ezzel szemben - kiköltözés esetén - a nagykorú gyermekkel nincs hol lakniuk: a házas ingatlan évek óta üresen áll, lakhatatlan, fűtetlen, a szobák egybenyílnak.
[16] Az alperes a vagyonmérlegbe beállította a felperest illető háziorvosi praxisjog mint vagyoni értékű jog ellenértékét és annak fele része, 7 713 000 forint megtérítését igényelte.
[17] Kérte, hogy a bíróság a kft.-ben fennálló házastársi közös vagyont tagváltozást nem eredményező módon szüntesse meg, azaz a társasági szerződés alapján a felek tagsági jogviszonya változatlan fennmaradása mellett a felperest kötelezze üzletrésztulajdona és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti jutó érték közötti különbözet megfizetésére.
[18] Az alperes az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (továbbiakban: Öotv.) 2. § (3) bekezdése alapján levezette, hogy a praxisjog személyhez kötődő vagyoni értékű jog, amely meghatározott értéket képvisel, tehát a házastársi közös vagyon körében elszámolható. A praxisjogot a felperes 1999-ben, a házassági életközösség alatt szerezte, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján törvényi vélelem áll fenn közös alvagyoni jellege mellett. A praxist a felperes pályázat útján nyerte el, vagyoni befektetést nem igényelt.
[19] A kft. az életközösség megszűnésekor működő gazdasági társaság volt, a felperes kiüresítette, ezért az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet elszámolására alappal tart igényt.
[20] A felperes a praxisjoggal és a kft.-vel kapcsolatos igény elutasítását kérte. Jogi álláspontja elsődlegesen az volt, hogy a praxisjog önállóan nem, csak a kft- üzletrészekkel együtt érvényesíthető. Levezetése szerint az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontja alapján a háziorvosi praxis jogát az egészségügyi államigazgatási szerv (általában a helyi önkormányzat, illetve a szakigazgatási szerve) biztosítja a háziorvosi tevékenységet ténylegesen ellátó, a jogszabályban meghatározott végzettséggel és képzettséggel rendelkező személynek. A működési engedélyt viszont nem a háziorvos kapja, hanem az önkormányzattal szerződést kötő fél. Az adott esetben az önkormányzattal a kft. kötött szerződést, a működési engedély alapján a gazdasági társaság a háziorvosi teendők ellátását "a vállalkozás keretében tevékenykedő háziorvosa személyes részvételével biztosítja" (Praxis-szerződés I. fejezet 1. pont). A működési jog alanya és jogosultja tehát a kft., az alperes a praxisjog értékét legfeljebb a kft. üzletrészeinek megosztása körében érvényesíthetné, önállóan a házastársi közös vagyon mérlegébe nem állítható be.
[21] Önálló vagyonelemként való elfogadása esetén a praxisjog mint vagyoni értékű jog a különvagyona. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése a jogot kifejezetten személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jogként definiálja, amely meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A jog a személyhez fűződő jellege miatt különvagyonnak minősül.
[22] A gazdasági társaság körében előterjesztett alperesi kérelem végrehajthatatlan és lehetetlen. A kft.-t a cégbíróság megszüntette, az életközösség megszűnésének időpontjára visszamenő hatállyal való újbóli, valójában kétszeri megszüntetése fogalmilag kizárt. A kényszertörlés miatt a közös vagyon megosztásának időpontjában értéke sincs.
[23] Az alperes álláspontja szerint a praxisjog éppen személyhez fűződő jellege miatt nem állhat a gazdasági társaság tulajdonában, jogosultja kizárólag magánszemély lehet. A működtetés joga (praxisjog) tehát a háziorvost illeti, míg a jognak nem minősülő működési engedély a gazdasági társaságé.
[24] A kft. kényszertörlése ellenére az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet kötelmi igényként elszámolható. A felperes 2013-tól a háziorvosi tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretén belül végzi, taggyűlést nem hívott össze, a társaság helyzetéről információval nem rendelkezett.
[26] A családi házon fennálló közös tulajdont megszüntette és a felperes 5/8 tulajdoni hányadának meg-
váltására az alperest jogosította fel és kötelezte 25 122 500 forint megváltási ár megfizetésére. A felperes használati jogviszonyát megszüntette, kötelezte az ingatlan kiürítésére, az alperes kizárólagos rendelkezésére bocsátására. A házas ingatlanban fennálló alperesi 1/2 tulajdoni hányadot 10 867 000 forint megváltási ellenértéken a felperes tulajdonába adta. Megállapította, hogy a d.-i ingatlan a felek egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona, a felperes az 1/2 tulajdoni hányadot házastársi közös vagyon jogcímén megszerezte. A közös tulajdont megszüntette: az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 3 000 000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A felperest 9 375 687 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte, és ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[27] A családi ház tulajdoni helyzete az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel egyező, a forgalmi értéke a felek által nem vitatottan 40 180 000 forint. A közös tulajdon megszüntetési módjánál - mivel a felek a teljesítőképességüket igazolták - azt mérlegelte, hogy melyik félnek fűződik nagyobb érdeke a megváltáshoz. A felperes oldalán értékelendő, hogy az ingatlan eredetileg a családja tulajdona volt, a tulajdoni hányada nagyobb, az alperes oldalán az, hogy az életközösség megszűnése óta a nagykorú gyermekkel az ingatlanban lakik. Figyelembe vette azt is, hogy a felperes 2008-ban elköltözködött, új otthont teremtett. A két érdek mérlegelésével az alperes bentlakásának tulajdonított nagyobb jelentőséget és 25 112 500 forint megváltási ár ellenében feljogosította a felperes tulajdoni hányadának megváltására.
[28] Az üresen álló házas és a d.-i ingatlanok közös tulajdonának megszüntetéséről a közös vagyon természetbeni megosztására [Csjt. 31. § (3) bekezdés] figyelemmel az értékkiegyenlítés minimalizálása érdekében határozott.
[29] Az elsőfokú bíróság a praxisjog tekintetében elfogadta az alperes jogi álláspontját. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése szerint a működtetési jog személyhez, adott esetben a felpereshez kötött, korlátozott rendelkezési jogot biztosító vagyoni értékű jog, ezért önállóan is elszámolható. A felperes a praxisjogot a házassági életközösség fennállása alatt, 1999 júniusában nyerte el és ez a jogi tény a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a házastársi közös vagyon vélelme alá esik. A személyhez kötöttség a különvagyoni jelleget nem alapozza meg. A praxisjog értéke az életközösség megszűnésekor a szakértői vélemény alapján 13 980 000 forint volt, amelynek a fele, 6 990 000 forint az alperest illeti.
[30] A házassági életközösség megszűnésekor a felek a kft.-ben 87,5%-ban voltak tulajdonosok. A gazdasági társasági részesedést az életközösség megszűnésének időpontjában fennálló vagyoni érték szerint kell beállítani a vagyonmérlegbe. A felek életközössége a társaság működésének létszakában szűnt meg, ennek megfelelően a vállalkozás jövedelem alapú piaci értéke a felek osztatlan közös tulajdona. Az aggálytalan szakvélemény alapján a 2008. októberi érték 5 453 000 forint, ennek 87,5%-a 4 771 375 forint, amelynek a fele, 2 385 687 forint megilleti az alperest, függetlenül attól, hogy a cég kényszertörlésre került.
[31] A házastársi közös vagyon teljes körű megosztása eredményeként a felperes köteles megfizetni 10 867 000 forintot (a házas ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának értéke); 3 000 000 forintot (a d.-i ingatlan fele értéke); 6 990 000 forintot (a praxisjog értéknek fele); 2 385 687 forintot (a kft. fele értéke), azaz összesen 23 242 687 forintot. Az alperes oldalán számolandó el a családi ház 5/8 tulajdoni hányadának megfelelő 25 112 500 forint, így az alperest terhelő értékkiegyenlítés 1 869 813 forint.
[32] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a rendelkező részt újrafogalmazta.
[33] A családi ház tekintetében az alperes 3/8 tulajdoni hányadának megváltására 15 067 500 forint megváltási ár ellenében a felperest jogosította fel. A házas és a d.-i ingatlanból a felperes 1/2 tulajdoni hányadának megváltására az alperest jogosította fel 10 867 000 forint, illetve 3 000 000 forint megváltási ellenértéken. A megváltási árak kölcsönös egybeszámítása alapján a felperest kötelezte 1 200 500. forint értékkülönbözet megfizetésére. Mellőzte a felperes 9 350 687 forint értékkiegyenlítésre kötelezését, használati jogának megszüntetését. Az alperest kötelezte az ingatlan 60 napon belüli kiürítésére, a felperes használatába adására. A gazdasági társaság 2008. október 16-án a felperes nevén nyilvántartott 62,5%-os üzletrészt a felperes és az alperes között fele-fele arányban, személyenként 31,25%-os üzletrészekre felosztotta, az alperes nevén nyilvántartott 25%-os üzletrészt a felek között ugyancsak fele-fele arányban, személyenként 12,5%-os üzletrészekre felosztotta és megállapította, hogy a fenti időpontban a felek a társaságban fejenként 43,75%-os üzletrésszel rendelkeztek.
[34] A másodfokú bíróság az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetésének módjában az elsőfokú bíróság döntését felülmérlegelte. Hangsúlyozta: a házastársak közös vagyonának megszüntetésekor a természetbeni megosztás elsődlegességére figyelemmel törekedni kell az esetleges értékkiegyenlítés legalacsonyabb összegben való megfizetésre kötelezésre és jelentősége van a teljesítőképesség igazolásának is.
[35] Az ellentétes érdekek mérlegelésénél a családi ház esetén súlyozottan értékelte a felperes nagyobb tulajdoni hányadát, amelyhez képest az alperes családi kötődése és tényleges használata másodlagos szempont, a nagykorú gyermek lakhatása biztosításának pedig nincs jogi jelentősége. Az ingatlan nagy alapterületű, a fenntartásával kapcsolatos költségekben való teljesítőképesség is a felperes részéről történő magához váltást indokolja.
[36] A másik két ingatlannál figyelembe vette az alperes költségviselését, a d.-i ingatlan esetében pedig annak is jelentőséget tulajdonított, hogy az alperes az első érdemi ellenkérelmében még magához kívánta váltani a felperes tulajdoni hányadát, csak később kérte a felperes megváltásra való feljogosítását arra hivatkozással, hogy anyagilag nem tudja vállalni az ingatlan fenntartását.
[37] Értékelte az alperes perbeli magatartását is: a családi háznál alaptalanul terjesztett elő tulajdoni és kötelmi igényt. Ebből pedig alappal vonható le a felperes állítását alátámasztó következtetés, miszerint az alperes a teljesítőképessége hiányában a forgalmi értékek és a megváltandó tulajdoni hányadok módosításával kívánta elérni az őt terhelő fizetési kötelezettség minimalizálását.
[38] A másodfokú bíróság a peradatok fenti szempontok szerinti újraértékelésével és a célszerűségi megfontolásokra is hivatkozással a családi házat a felperes, a másik két ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adta. A megváltásiár-fizetési kötelezettségek egybeszámítása folytán a felperest terhelő értékkülönbözet 1 200 500 forint.
[39] Megalapozottnak ítélte a praxisjogot érintő fellebbezést. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a praxisjog és a kft. üzletrészeinek elszámolása nem kapcsolódik össze, az vagyoni értékű jogként önállóan érvényesíthető. Az Öotv. értelmében a praxisjog az egészségügyi államigazgatási szerv által az orvos részére adott engedélyben foglalt olyan jog, amely alapján az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettséggel meghatározott körzetben végezhető. A praxisjog alanya (jogosultja) tehát a felperes mint magánszemély.
[40] A praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A háziorvos önálló orvosi tevékenységet csak személyesen végezhet, ezért a praxisjog a háziorvos személyéhez kötött jog. Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Kormányrendelet 6. §-a szerint egészségügyi szolgáltatás nyújtására a működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató jogosult, működési engedélyt viszont csak az kaphat, aki az önkormányzattal érvényes feladatellátási szerződést kötött. A működtetési jog kizárólag természetes személy tulajdonában állhat, ezzel szemben a működési engedély a háziorvosi szolgálatot működtető gazdasági társaság részére is szólhat. A praxisjog ezért nem lehet gazdasági társaság tulajdona, az orvos maga dönti el, hogy egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozási formában, netán vállalkozás alkalmazottjaként folytatja a háziorvosi tevékenységet.
[41] Mindebből azonban nem következik, hogy a házastársi életközösség alatt az egyik fél által megszerzett praxisjog a felek házastársi közös vagyonába tartozik. Az Öotv. miniszteri indokolása szerint a háziorvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő "sajátos know-how" képvisel (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.014/2000/10.). A felperes az Öotv. hatálybalépése előtt, 1999-ben pályázat útján, ingyenesen nyerte el a háziorvosi működtetési jogot. A praxisjog mint ingyenesen szerzett szellemi alkotás a házastárs különvagyona, annak házastársi közös vagyonként történő elszámolása a felperes terhére méltánytalan hátrányt jelentene. A különvagyoni jellegből következően a felperes a felek életközösségének megszűnése után 5 év elteltével jogsértés nélkül folytathatta a tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretein belül.
[42] A másodfokú bíróság aggályosnak tartotta a praxisjog szakvéleményben meghatározott értékét, de ennek a különvagyoni jelleg miatt nem tulajdonított jelentőséget.
[43] Tévesen számolta el az elsőfokú bíróság a kft. üzletrészeit. A gazdasági társaságot ugyanis kényszertörlési eljárás eredményeként 2018. október 3-án hivatalból törölték. A Kúria több eseti határozatában kifejtette: a Csjt. 31. § (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon teljes körű megosztását követelje és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, tehát a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem. A Csjt. 31. § (3) bekezdése értelmében a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni.
[44] Mindkét fél tagja a kft.-nek, üzletrészeik azonban különböző névértékűek. A másodfokú bíróság a természetbeni megosztás főszabálya alapján az üzletrészek közötti eltérést kiegyenlítette. Az üzletrészeket két önálló, a családjogi egyenlő arányú szerzésnek megfelelő üzletrész kialakításával felosztotta és az önálló üzletrészeket a házastársak külön-külön tulajdonába adta. A társaság cégnyilvántartásból való törlése miatt azonban az üzletrészek nem jegyezhetőek be. A másodfokú bíróság az alperes által kért megoldási módra a szakvélemény aggályossága miatt nem látott lehetőséget.
[46] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő, indokolatlan és okszerűtlen felülmérlegeléssel módosította az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módját. Érdekeit figyelmen kívül hagyta és a tulajdoni hányadokra alapítottan formálisan és méltánytalan helyzetet eredményezően rendelkezett. A családi házban 33 éve ott lakó, az ingatlan terheit viselő, állagát óvó és a gyermekkel az életközösség megszűnése óta háborítatlanul élő társtulajdonosként a tíz éve lakatlan, elhanyagolt állapotú és fűtetlen házas ingatlan kizárólagos tulajdonára lett jogosult. A jogerős ítélet bentlakása értékelésének mellőzésével kiköltözésre kötelezte, lakhatása megoldatlan, erre a házas ingatlan alkalmatlan. Ezzel szemben a felperesnek nincs szüksége a lakhatása miatt a családi házra: új otthont teremtett, abban él. A többlettulajdoni hányadra való hivatkozás nem eredményezheti az elsőfokú bíróság helytálló döntésének megváltoztatását.
[47] Értelmezhetetlen a célszerűség szempontja. A másodfokú bíróság konkrét körülményt nem jelölt meg a házas és a d.-i ingatlanok alperesi magához váltásának célszerűségi indokaként, megalapozatlan és szubjektív megállapításokat tett. A közös tulajdon megszüntetésénél a magához váltásra való feljogosításnál nem értékelhető negatívan családi házat érintő tulajdoni igényének érvényesítése. Az ingatlanok forgalmi értékének aktualizálását az irányadó jogszabályokra tekintettel kérte, a d.-i ingatlanra pedig a felperes terjesztett elő tulajdoni igényt. Téves és iratellenes a teljesítőképességével kapcsolatos megállapítás, ennek hiánya a másodfokú bíróság előtt nem nyert igazolást, bizonyítási eljárást sem folyt.
[48] Az alperes sérelmezte a praxisjog és a kft. üzletrészek elszámolásának mellőzését.
[49] A jogerős ítélet megállapítása szerint a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályi feltételek megléte esetén elidegeníthető, illetve folytatható. A vagyoni értékből következően viszont a közös vagyon megosztása során elszámolható, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdése törvényi vélelme alá esik.
[50] Az Öotv. a praxisjog és annak vagyonértékű joggá minősítését nem a házastársak vagyonjogi szempontjából határozta meg, hanem az önálló orvosi tevékenység fogalmát definiálta. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a törvény hatálybalépése előtt pályázat útján, ráfordítás nélkül nyerte el a háziorvosi működtetési jogot, tehát az életközösség alatt ingyenesen szerezte meg. A Csjt. 27. §-a nem különbözteti meg a vagyontárgy megszerzése és az adott vagyontárgyra vonatkozó vagyonközösség keletkezése szempontjából azt, hogy a szerzés - az ajándékozást és az öröklést kivéve - ingyenesen vagy visszterhesen történik. Az életközösség alatti ingyenes szerzés ténye a vagyontárgy különvagyoni jellegét automatikusan nem alapozza meg.
[51] Az orvosi praxisjog vagy más értelemben a személyhez kötődő sajátos tudás nem tartozik és nem tartozhat a különvagyon körébe. Számos példa van arra, hogy egy adott tevékenység bizonyos tudás megszerzése esetén a mindenkori jogszabálynak megfelelő engedély és felelősségbiztosítás birtokában személyhez kötötten végezhető (ügyvédek, szakértők, könyvvizsgálók, szabadalmi ügyvivők, bizalmi vagyonkezelők stb. tevékenysége). Ezek a jogosultságok nem minősülnek különvagyonnak és nem forgalomképesek.
[52] A praxisjog korlátozottan forgalomképes, elidegeníthető, szakértő és jogszabály által meghatározható vagyoni értéke van, amely nem személyhez kötött tudáson alapul. Személyes jellegét két körülmény adja: 1. meghatározott képesítéssel és végzettséggel rendelkező orvosnak adható; 2. az önálló orvosi tevékenységet személyesen köteles végezni, akadályoztatása esetén helyettesről köteles gondoskodni.
[53] A Kúria korábbi eseti döntése a praxisjog különvagyoni jellegét a miniszteri indokolás alapján annak "know-how" jellegére figyelemmel vezette le. A döntés röviddel a jogszabály meghozatala után született, az azóta eltelt két évtized alatt kialakult gyakorlat a miniszteri indokolás meghatározását nem igazolta. Egyértelművé vált, hogy a vagyoni értéket nem az orvosi életpálya tapasztalata határozza meg: a háziorvosi körzetet kijelölik, az ott levő beteg az orvost nem a tudása alapján, hanem a körzet miatt keresi meg és független a szakmában eltöltött időtől, mivel a hosszú éveken át adott körzetben dolgozó háziorvos ugyanolyan értéken tudja eladni a praxist mint aki csak néhány hónapot töltött ott. A praxisjog tehát nem szellemi alkotás, a vagyoni értékét nem az orvos tudása határozza meg, hanem a nyereségtermelő (jövedelemtermelő) képessége. A házastársi közös vagyonon belül ezért vagyoni értékkel bíró jogként elszámolható és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint az érték fele az alperest megilleti.
[54] A kft. üzletrészeinek elszámolása a Csjt. 31. § (3) és (5) bekezdésébe ütközik. Az alperes az eljárás során azt kérte, hogy a gazdasági társaságbeli részesedésnek az életközösség megszűnése időpontjában fennálló értéke szakértői bizonyítás útján kerüljön meghatározásra és a felek belső jogviszonyában a közös vagyont képező vagyoni érték tagváltozást nem eredményező módon kerüljön megosztásra. Amennyiben mindkét házastárs teljes jogú tag, de az üzletrészeik különböző névértékűek, úgy a természetbeni megosztás, az üzletrészek felosztása és két önálló üzletrész kialakítása útján, továbbá az újonnan kialakított üzletrészek kizárólagos tulajdonba adás útján történhet.
[55] Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a házastársi közös vagyon vélelme alapján a felek belső jogviszonyában üzletrészeik 43,75%-os arányban, egyenlően illeti meg őket, jogszabálysértően rendelkezett viszont, amikor kizárólag ennek megállapításról rendelkezett. A jogerős ítélet végrehajthatatlan. A társaságot a cégjegyzékből törölték, működtetése nem állítható helyre, így fogalmilag kizárt, hogy a felek 43,75%-os üzletrésszel rendelkezve az üzletrész önálló tulajdonosaivá váljanak, az alapító okiratot módosítsák. Az üzletrészek visszamenőleges tulajdonba adása nem lehetséges, a jogerős ítélet szerinti megosztási mód akkor alkalmazható, ha a társaság működik. A másodfokú bíróság jogszabálysértő döntése nem eredményezi a közös vagyon megosztását, mivel nem számolja el a társasági részesedés házastársi közös vagyon szempontjából meghatározó értékét.
[56] Az életközösség megszűnésekor társasági jogilag a felperes 62,5%, az alperes 25%-os üzletrésztulajdonú tag volt, a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelően családjogi szempontból viszont 43,75% illette meg őket. A közös vagyon megosztásakor az életközösség megszűnéskori érték főszabálya alapján kell elszámolni: az eltérő üzletrészek és a családjogi közös tulajdon közötti értékből kiindulva. A perben a kft. értékének a szakvéleményben meghatározott pénzbeli összegét pedig egyik fél sem vitatta.
[57] Végül az alperes hivatkozott a másodfokú bíróság eljárásjogi jogszabálysértéseire. Az indokolási kötelezettség megsértése mellett utalt a felülmérlegelés szubjektivitására, a szakvéleményben foglaltaknak a felek egyező nyilatkozata ellenére aggályossá minősítésének jogszabálysértő voltára.
[58] A felperes a részletesen indokolt felülvizsgálati ellenkérelmében az álláspontja szerint érdemben és indokaiban helyes jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
1. Az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módja
[60] A felülvizsgálati eljárásban a volt házastársak ingatlanainak tulajdoni hányada és az elszámolás alapjául szolgáló értéke nem volt vitatott.
Az alperes anyagi jogi jogszabály, a régi Ptk. 147-148. §-ai megsértésére hivatkozott. A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a régi Ptk. 147. §-a a közös tulajdon megszüntetésének követelhetőségét deklarálja. A jelen eljárásban mindkét fél kérte a közös tulajdon megszüntetését, a régi Ptk. 147. §-a megsértése fel sem merül.
[61] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben a bíróságnak a régi Ptk.-ban meghatározott sorrendben kell vizsgálnia a közös tulajdon megszüntetésének valamennyi módját.
[62] A per alatt az anyagi jogi jogszabály változására figyelemmel az 1/2014. PJE határozat a PK 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetéséről szóló 1/2008. (V. 19.) PK vélemény I-VII. pontjait meghaladottnak nyilvánította. A régi Ptk.-nak, illetve a 2013. évi V. törvénynek (Ptk.) a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai értelmezéséről, ezen belül a megszüntetési módok közötti sorrendiség alkalmazásáról az 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény foglalt állást.
[63] A régi Ptk. 148. §-a alapján a közös tulajdon megszüntetésének két módja lehetséges: a természetbeni megosztás, illetve a dologra vonatkozó megosztott tulajdonjog egyesítése. A megszüntetés módjának megválasztása tekintetében elsődlegesen a tulajdonostársak nyilatkozata az irányadó, ennek hiányában a bíróságnak a közös tulajdont a törvény által meghatározott sorrendiséget követve kell megszüntetnie: természetbeni megosztással, megváltással, a vételár felosztásáról való egyidejű rendelkezés mellett árverési értékesítés elrendelésével, illetve társasháztulajdonná való átalakítással.
[64] A régi Ptk. 148. § (2) bekezdése alapján kialakult ítélkezési gyakorlat a felek nyilatkozata (megállapodása) hiányában a tényleges használati viszonyokból indul ki: rendszerint az ingatlanban bentlakó házastársat jogosítja fel a megváltásra. A közös tulajdon megszüntetésénél a lakhatás rendezése alapvető szempont, a bentlakó házastárs méltányos érdeke pedig azt kívánja, hogy lakhatása végleges rendezést nyerjen.
[65] Mindkét fél használata és magához váltásra való hajlandósága esetén a jogosultság meghatározásakor az ítélkezési gyakorlat elsődlegesen a teljesítőképességet (fizetési készség és képesség) vizsgálja (Kúria Pfv.II.21.135/2018/10.). A felek teljesítőképességének igazolása után mérlegelendőek az egyéb szempontok: a kiskorú gyermek lakhatása, az előszereteti érték, az érzelmi kötődés, az ingatlanban (elkülönülten) lakó családtagok stb. A bíróság azt mérlegeli, hogy melyik félnek fűződik nyomósabb érdeke a megváltáshoz.
[66] Az eljárt bíróságok a régi Ptk. 148. § (2) bekezdése szerinti megváltással történő megszüntetésről rendelkeztek. A perben a közös tulajdon megszüntetésének módja nem volt vitatott: azt mindkét fél egyezően - megváltás útján - kérte, a felek között abban volt eltérés, hogy a családi házban a másik felet illető tulajdoni hányadot melyikük váltsa magához, ennek következményeként a másik két ingatlan kizárólagos tulajdona melyik felet illesse meg.
[67] A jelen perben az elsőfokú bíróság az általános ítélkezési gyakorlat alapján a bentlakás tényét tekintette a két teljesítőképes tulajdonostárs közül meghatározónak, ezzel szemben a másodfokú bíróság a tulajdoni hányadoknak és az ingatlan fenntartási költségei viselésének tulajdonított jelentőséget. A jogerős ítélet - a fentebb kifejtettek alapján - nem a közös tulajdon megszüntetésének sorrendiségétől tért el, hanem egy megszüntetési módon belül a felek érdekeit, a megváltást indokoló szempontjaikat - kétségtelenül az általános gyakorlattól eltérően - mérlegelte.
[68] A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Kúria kizárólag a jogszabálysértést vizsgálja. Az alperes megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 148. §-át jelölte meg, az abban foglalt kötelezően alkalmazandó sorrend azonban nem sérült.
[69] A Kúria indokoltnak tartja az alábbiak rögzítését.
[70] A másodfokú bíróság a konkrét megszüntetési módon belül a megváltásra feljogosításnál nem releváns peradatot is az értékelés körébe vont. A tulajdonjogi igény megalapozottsága/megalapozatlansága a közös tulajdon megszüntetésének nem szempontja vagy szankciója, a felek érdekeinek mérlegelésekor a méltányosság elvének [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alkalmazásával a kiegyensúlyozásra kell törekedni.
[71] A házassági vagyonjogi ítélkezésben a méltányosság korrekciós rendező elv: a szigorú jog alkalmazása alóli kivétel, amely a nem kívánatos vagyoni eltolódások, az egyéniesítés és az életviszonyok változásának figyelembevételével - többek között - a gyengébb fél és a kiskorú gyermek érdekének védelmére szolgál. A méltányosság elvének alkalmazása feljogosítja a bíróságot a törvény szerinti elszámolásától való eltérésre. A bizonyítékok mérlegelésére [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] alapított jogerős ítéleti rendelkezésnek méltányossági alapon történő felülmérlegelésére a Kúria előtti eljárásban a jogszabálysértés hiányában nincs lehetőség.
2. A praxisjog
[72] A felülvizsgálati eljárásban a praxisjognak a házastársi közös vagyon megosztásánál önállóan érvényesíthető vagyoni értékű jogként való értelmezése már nem volt vitatott. A Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítélet és az alperes jogi okfejtésével: a praxisjog az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontjának definíciója alapján az a) pontban meghatározott tevékenységet végző orvos részére adott engedélyben foglalt jog. A jog személyhez kapcsolódó jellegét nemcsak a tevékenység végzésének törvényi feltétele [Öotv. 2. § (1) bekezdés], hanem a 2. § (4) bekezdésében foglalt - a jog jogosultjának halála esetére irányadó - rendelkezés is alátámasztja. A jog jogosultja az önálló orvosi tevékenységet végző orvos, akinek halála esetén a praxisjogot a törvényi sorrendben meghatározottak folytathatják. A törvény rendelkezése önmagában kizárja a praxisjog gazdasági társaság általi gyakorlását.
[73] Az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog.
[74] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a házastársak egymás közötti belső viszonyában a vagyoni értékű praxisjog a közös vagyonban tartozik vagy a jog jogosultjának különvagyona.
[75] Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálására irányadó Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a házassági életközösség alatti vagyonszerzés közös vagyoni vélelméből indult ki. A felperes a vagyoni értékű jogot az életközösség alatt pályázat útján szerezte, a közös vagyon vélelmének megdöntésére a jogi érvelése nem volt alkalmas.
[76] A másodfokú bíróság a praxisjog alvagyoni jellege meghatározásánál egyrészt annak ingyenes megszerzésére, másrészt az Öotv. miniszteri indokolására alapított korábbi eseti döntésben kifejtett személyes tudásban megtestesülő szellemi alkotás ("sajátos know-how") jellegére alapította a döntését.
[77] A Kúria nem fogadta el a jogerős ítélet jogi érvelését, az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének indokolását az alábbiakban módosítja.
[78] A Csjt. 27. § (1) bekezdésének törvényi vélelme alapján a házassági életközösség alatt a házastársak által együttesen vagy külön-külön megszerzett vagyontárgy a különvagyon kivételével a házastársak osztatlan közös tulajdona (házastársi vagyonközösség). A házastársak teljes közös vagyonán belül a különvagyon a törvény által elismert és dologi jogilag elkülönült alvagyon. A Csjt. a különvagyont is elismeri és védi, a közös vagyont kizárólag a bizonyítási teher szempontjából részesíti elsőbbségben.
[79] A Csjt. 28. § (1) bekezdése szerint az egyes vagyontárgy a szerzés időpontjára [a) pont], a jogcímére [b) pont], a vagyontárgy jellegére [c) pont], illetve a vagyontárgy megszerzéséhez felhasznált vagyoni eszközök eredetére [d) pont] minősülhetnek különvagyonnak.
[80] Az ítélkezési gyakorlat a különvagyon törvényi felsorolását - a méltányosság elve [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alapján, majd a házastársi közös vagyon fogalmának kiterjesztő értelmezése útján - kibővítette. Különvagyonnak minősítette - többek között - a házasságkötés előtt szerzett önálló bérletet (EBH 2000.209., BH 1999.351., 1991.317.); a szolgálati lakás bérleti jogát (Kúria Pfv.II.21.168/2004.); az állami gondozott részére az állam, illetve az önkormányzat által nyújtott életkezdési és otthonteremtési támogatást (EBH 2005.1310.); a házastárs balesetével összefüggésben felvett, a sérelem ellensúlyozására szolgáló vagyoni, nem vagyoni kártérítést (BH 1976.159.); meghatározott feltételek fennállása esetén a kárpótlási jegyet (BH 2002.312.). Különvagyon a szellemi alkotás, a találmány, a szerzői mű, az újítás (régi Ptk. 86-87. §), továbbá azok az egyéb szellemi alkotások, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek. Ilyennek minősülnek a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek, a know-how [régi Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdés] is, azzal: az életközösség alatt esedékes díj a közös vagyonba tartozik. Az alvagyoni jelleg indoka az volt, hogy a személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek és érvényesítésükre, a vagyoni jogok gyakorlására kizárólagosan az alkotó jogosult.
[81] A polgári jog a gyakorlatban felhasználható megszerzett tapasztalatot, ismeretet akkor részesíti védelemben, ha az rögzített, átadható és a tartalma ellenőrizhető (a kizárólag gondolatban létező ismeretanyag szellemi alkotásnak nem minősül), továbbá vagyoni értéke van (pénzben kifejezhető). Önmagában a tudás és a tapasztalat tehát nem szellemi alkotás, védelemben akkor részesül, ha tárgyiasult formában jelenik meg.
[82] Az Öotv. indokolása a háziorvos rögzített formában nem megjelenő és megjeleníthető szakmai tudását, emberi kvalitásait a jog vagyoni (pénzben kifejeződő) értékét befolyásoló körülményként és sajátos know-how-ként, azaz szellemi alkotásként értelmezte. Ezt abból az elméleti kiindulópontból vezette le, hogy a háziorvosi tevékenység ellátása komplex tudást jelent: az általános orvosi ismeretek, a szakképzettség mellett a megszerzett orvosi tapasztalatot és a sikeres gyógykezeléshez szükséges emberismeretet, a betegekkel való empatikus kapcsolatot (kommunikációt), együttesen az életpálya-tapasztalatot is magában foglalja. Mindez pedig a jog vagyoni értékére kiható szellemi érték (szellemi alkotás).
[83] A praxisjog korlátozott forgalomképességéből következően a piaci viszonyoknak alárendelt. A betöltetlen háziorvosi körzetek jelentős számából egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a szellemi értékként értelmezett személyes szakmai tudás a vagyoni értékben nem fejeződik ki. A háziorvos életpálya-tapasztalata - ahogy ezzel maga a felperes is érvelt - a praxis jövedelmezőségében tárgyiasul (pl. a betegek számában, akik az orvos szakmai elismertsége, emberi hozzáállása miatt keresik fel), az tehát mint gyakorlatban hasznosítható ismeret ("sajátos know-how") a konkrét háziorvosi tevékenység gazdasági eredményességében, az elérhető jövedelem nagyságrendjében manifesztálódik.
[84] A praxisjog piaci forgalmi értéke a háziorvos személyes tudásától függetlenedett, azt a körzet területi elhelyezkedése, az ellátandó települések és a betegek száma, a felmerülő költségek, valamint számtalan egyéb tényező alakítja ki. A jog vagyoni értékét tehát a (korlátozott) forgalomképessége miatt személyhez nem köthető körülmények, a konkrét kereslet-kínálat határozza meg.
[85] A fentiekből következően a háziorvos életpálya-tapasztalatának eszmei értéke ("sajátos know-how") és a praxis vagyoni értéke elvált egymástól: az életpálya-tapasztalatnak a jog értékére nincs kihatása, az nem a jogosultság vagyoni értékében, hanem annak jövedelemtermelő képességében testesül meg. A praxisjog értéke a korlátozott forgalomképessége miatt a piaci viszonyok függvénye, tehát a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában vagyoni értékű jogként közös vagyonnak minősül.
[86] Helyesen mutatott rá az alperes arra, hogy az egyik fél házassági életközösség alatti ingyenes szerzésének ténye automatikusan nem jelenti egyben annak különvagyoni jellege megalapozottságát. A Csjt. 28. § (1) bekezdése a jogcímre figyelemmel két ingyenes jogügyletet tekint különvagyonnak (ajándék és öröklés), ezt meghaladóan az ingyenességnek a szerzés alvagyoni jellege szempontjából nem tulajdonít jelentőséget.
[87] A korábban részletezett ítélkezési gyakorlat a személyes juttatásként kapott vagyonelemek különvagyonkénti értelmezésénél hangsúlyozottan azt értékelte, hogy az ellentételezés a személyt vagy a felmenőit ért sérelmek, vagyoni és nem vagyoni hátrányok ellensúlyozására szolgált.
[88] A praxisjog személyhez fűződő jogosultság, az önálló orvosi tevékenység keretében nyújtott egészségügyi ellátásra jogosító engedélyben foglalt jog. Jellege folytán tevékenység végzésének a joga: az engedély jogosultját - az egészségügyi alapellátás biztosításának érdekében - az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettségével, meghatározott körzetben való végzésére jogosítja fel. A jogosultság nem valamilyen hátrány ellensúlyozására szolgál, nincs tehát olyan kiemelt személyes érdek, amely miatt az ellenérték nélkül megszerzett és forgalomképes jogosultság önmagában az ingyenes szerzés tényére figyelemmel a Csjt. 31. § (5) bekezdésének alkalmazását a különvagyon körének kiterjesztő értelmezésére indokolja.
[89] A fentiek alapján a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben a Csjt. 27. § (1) bekezdésének a megsértésével foglalt állását a praxisjog alvagyoni jellegéről, az az elsőfokú bíróság érdemben helyes rendelkezése szerint a közös vagyon körében elszámolandó.
[90] A házastársi közös vagyont megosztó perben a régi Pp. 292. §-a a bizonyítás hivatalbóli elrendelésére és lefolytatására módot nem ad, ezért a peranyag-szolgáltatási kötelezettség a feleket terheli. A felperes a praxisjog értékével kapcsolatban a fellebbezésében aggályosnak vélte az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő megállapításait, konkrét bizonyítási indítványt azonban a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő. Az alperes pedig a praxisjog értékét fellebbezéssel nem támadta. A fentiek alapján az érték a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.
3. A gazdasági társaság
[91] A perbeli esetben a házassági életközösség megszűnésekor a házastárs tagok üzletrésze különböző névértékű volt ugyan, de mindkét fél elismerte, hogy az életközösség alatt alapított gazdasági társaságban levő üzletrészeik a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a közös vagyonuk. Az életközösség megszűnésekor a közös vagyonba tartozik mindazoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az összessége, amelyek a gazdasági társasági tag házastársat - az adott gazdasági társaság cégformájától és az életközösség megszűnéskori létszakától függően - az életközösség megszűnésének időpontjában a gazdasági társaságbeli részesedése alapján megilletik (Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozat, BH 1999.553.).
[92] Az elsőfokú bíróság a kft. életközösség megszűnéskori értéke alapján a gazdasági társasági üzletrészeken fennálló közös vagyont tagváltozást eredményező módon osztotta meg: az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján illető értéket számolta el és figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a társaságban 25%-os részesedéssel maga is tag. A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a kft.-ben mindkét házastárs tag, csak üzletrészeik mértéke eltérő, ezért a természetbeni megosztás elvére figyelemmel - tagváltozást nem eredményező módon - az üzletrészeknek a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő újrafelosztásáról és két önálló üzletrész kialakításáról rendelkezett. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság az életközösség megszűnéskori időpontra visszamenőlegesen rendelkezett (az alperesnek ajándékozott üzletrészt nem érintette) és természetbeni megosztással a gazdasági társasági részesedéseket a családjogi osztatlan közös szerzésnek megfelelően egalizálta.
[93] A jogerős ítélet szerinti rendezés formális és sérti a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján a 31. § (2) bekezdését.
[94] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján a kényszertörlési eljárás a jogsértő módon működő cég hatósági nyilvántartásból való törlésére és jogutód nélküli megszüntetésére irányuló eljárás, amelynek befejezésekor a cégbíróság az eljárásban teljesített bejelentésektől és a cég vagyoni helyzetétől függő végzést hoz. A cégbíróság vagyonfelmérést végez [Ctv. 117. § (2)-(3) bekezdés] és amennyiben azt állapítja meg, hogy a céggel szemben követelést nem jelentettek be, a cég vagyonával kapcsolatosan bejelentés, adatszolgáltatás nem érkezett, a céget eltiltás mellőzése mellett törli [Ctv. 118. § (1) bekezdés]. A felek egyező nyilatkozata szerint a cégbíróság nem rendelt el felszámolási eljárást, a céget vagyoni elszámolás nélkül törölte.
[95] Az elsőfokú bíróság utalt a folyamatban levő kényszertörlési eljárásra, a másodfokú bíróság pedig a már befejeződött eljárás ismeretében hozta meg a döntését, amely figyelmen kívül hagyta a cég törlésének jogkövetkezményét: a gazdasági társaság megszűnését. Helytállóan érvelt az alperes azzal, hogy nem létező gazdasági társaságot természetben megosztani, az üzletrészeket felosztani és két önálló üzletrészt kialakítani visszamenőlegesen nem lehet. A jogerős ítélet olyan vagyonelem természetbeni megosztásáról rendelkezett, amely a jogerős ítélet meghozatalakor nem létezett. A megszűnt gazdasági társaság (már nem) tagjai közötti üzletrészek felosztása és az új üzletrész kialakítása fogalmilag kizárt.
[96] A Csjt. 30. § (1) bekezdése a közös vagyon tárgyairól való rendelkezés jogának gyakorlását mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak közös egyetértéséhez köti.
[97] Az adott esetben a cég törlésére az életközösség megszűnése után tíz évvel később, a társaság törvényes működésének hiányában került sor és a felek előadása szerint a kényszertörlés oka a társaság saját tőkéjének a törzstőke törvényben előírt minimális összege alá csökkenése volt.
[98] A kényszertörlési eljárásra és a határozat meghozatalára okot adó mulasztásnál a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján az vizsgálandó, hogy az a házastársak (mint a gazdasági társaság tagjai) közös egyetértésén vagy az egyik házastárs egyoldalú rendelkezésén alapult. A perben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperessel közösen döntöttek a törzstőke felemelésének mellőzéséről, állításának bizonyítási kötelezettsége - az alperes tagadásával szemben - a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelte. Az alperes szerint ugyanis kizárólag az releváns, hogy a társaságot a felperes "kiüresítette".
[99] A kft. ügyvezetője a felperes volt. A gazdasági társaság működésére a 2013. évi CLXXVII. törvény 12. § (2) bekezdés b) pontja alapján irányadó 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:21. § (2) bekezdése és a kft.-re vonatkozó 3:112. § (2) bekezdése alapján az ügyvezetőnek az ügyvezetési tevékenységét önállóan és a gazdasági társaság érdekeinek megfelelően kell ellátnia, felel a társaság törvényes működéséért. A Ptk. 3:189. § (1) bekezdés b) pontja kimondja: az ügyvezető a szükséges intézkedések megtétele érdekében késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezi, ha a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent. A felperes nem bizonyította a Ptk. 3:189. §-a szerinti eljárás lefolytatását és azt, hogy a törzstőke felemelésének elmulasztásáról az alperessel egyetértésben döntöttek. A közös döntésről társasági határozatot nem csatolt, a jogi képviselők közötti egyeztetés pedig megállapodásnak nem minősíthető.
[100] A fentiek alapján a házastársi közös vagyont képező gazdasági társasággal szemben megindult és befejezett kényszertörlési eljárás (a társaság megszűnése) a felperes egyoldalú mulasztásának minősül.
[101] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást, ha az az egyik fél tevékenysége, illetve mulasztása miatt következett be, kizárólag az ő javára vagy terhére kell elszámolni. A felperes egyoldalú eljárása vezetett a társaság értékének jelentős csökkenéséhez (lényegében elértéktelenedéséhez), ezért az életközösség megszűnésekor fennálló érték (4 771 754 forint) alperesre eső 1/2 részének (2 385 877 forint) megfizetésére lenne köteles.
[102] Nem hagyható viszont figyelmen kívül a jelen jogvita többlettényállása. Tény ugyanis, hogy az életközösség megszűnése és a kft. törlése közötti tíz évben a kft. értékét jelentősen befolyásoló változás történt. A fő bevételt jelentő, a praxisengedély alapján végzett tevékenység az engedély lejárta után megszűnt, az önkormányzat másik kft.-vel kötött szerződést. A praxisjog - a korábban kifejtettek alapján - nem a társaság tulajdona, az az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a felperes személyéhez kötött (házastársi közös vagyont képező) vagyoni értékű jog. A felperes praxisjogának más társaság általi működtetése pedig a kft. vagyoni helyzetére (bevételére) jelentős negatív kihatással volt. A kényszertörlési eljárás elrendelésekor a gazdasági társaság már évek óta nem működött (az alperes megbízási szerződése 2014. évig állt fenn), a felek egyező nyilatkozata szerint a kft. tulajdonában álló személygépjárműveket is megvásárolták. A kft. értéke a praxisengedély hiányában nyilvánvalóan nem azonos az engedély alapján végzett tevékenységre figyelemmel meghatározott értékkel.
[103] A felperes tehát felelős ugyan a negatív értékváltozásért, az életközösség megszűnéskori alperesi jutó teljes összegének megfizetése, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő üzletrészre (43,75%) vetített értékelszámolás azonban egyrészt kétszeres elszámolásra vezetne, másrészt a Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján súlyosan méltánytalan elszámolást eredményezne.
[104] A Kúria az elszámolást a körülmények értékelésével az alábbiak szerint korrigálta.
[105] A felperes és az alperes nyilvántartott üzletrésztulajdonának elszámolását a társaság jogutód nélküli megszüntetése és a vagyon hiányában mellőzte, azaz mind a felperes 62,5%-a, mind az alperes 25%-a (illetve az édesapjától az életközösség megszűnése után ajándékba kapott 12,5%-os saját vagyonának minősülő üzletrésze) a társaság törlésekor megszűnt. Az életközösség megszűnésekor a társasági vagyonból azonban a felperes többlettulajdona alapján az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő értékkülönbözet megilleti. A gazdasági társaság 2008. évi értéke 5 453 000 forint volt, a felperes és az alperes üzletrésztulajdoni hányadának különbözete 18,75% (25%-os üzletrész tulajdoni hányada és a 43,75% a közös vagyoni jutó különbözete). A teljes gazdasági társasági értékhez képest a felperes és az alperes üzletrészeinek értékkülönbözete 1 022 437 forint, amelynek megtérítésére az alperes igényt tarthat.
[106] A házastársak közös vagyona megosztásának eredményeként a közös tulajdon megszüntetési módjának változatlan fenntartása mellett az alperest megilleti a praxisjog rá jutó ellenértéke: 6 990 000 forint és a kft. üzletrészek életközösség megszűnéskori értékkülönbözete: 1 022 437 forint, összesen 8 012 437 forint.
[107] Alaptalanul állította az alperes a régi Pp. 221. §-ának megsértését. A másodfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy a közös tulajdont megszüntető döntését milyen szempontokra alapította, a törvényben meghatározott kötelezettségnek eleget tett.
[108] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet részben - a praxisjog különvagyonkénti minősítésére és a gazdasági társaság jogszabálysértő elszámolására figyelemmel - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét - a gazdasági társasági részesedés elszámolásában - részben megváltoztatta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20 016/2019.)
Az ügy száma: Pfv.II.20.016/2019/17.
A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró
Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró
A felperes: Dr. Sz. Zs.
A felperes képviselője: Dr. Andor Miklós ügyvéd (1013 Budapest, Attila utca 39.)
Az alperes: Dr. F. A.
Az alperes képviselője: Dr. Subasitz Éva Ügyvédi Iroda (1066 Budapest, Teréz körút 38., ügyintéző: dr. Subasitz Éva ügyvéd)
A per tárgya: Házastársi közös vagyon megosztása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.103.686/2013/114.
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 50.Pf.634.325/2018/6.
A felperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét 8.012.437 (nyolcmillió-tizenkettőezer-négyszázharminchét) forintban állapítja meg.
Az alperest terhelő másodfokú perköltség összegét 190.500 forintban állapítja meg.
Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az államnak felhívásra a le nem rótt 1.800.000 (egymillió-nyolcszázezer) forint elsőfokú eljárási illetékből személyenként 900.000 (kilencszázezer) forintot, a 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetékből a felperes 650.000 (hatszázötvenezer) forintot, az alperes 1.850.000 (egymillió-nyolcszázötvenezer) forintot.
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 190.500 (százkilencvenezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 910.000 (kilencszáztízezer) forint, az alperest 2.590.000 (kettőmillió-ötszázkilencvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
A Kúria megkeresi az illetékes Földhivatalt, hogy a perbeli ingatlanra feljegyzett felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényét a Kúria Pfv.II.20.016/2019/5. számú végzésével elrendelt felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényét az ingatlan-nyilvántartásból törölje.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A peres felek házasságát a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24. P.106.750/2010/37. számú, 2013. március 21-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A részítélet tényállása szerint a felek házassági életközössége 2008. október 16. napján szűnt meg.
[3] A házastársak utolsó közös lakása a B-i családi ház eredetileg a felperes szüleinek közös tulajdona volt. A felperes az édesanyja halála után a testvérével megörökölte az ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni hányadát. 1994-ben a felek megvásárolták a testvér tulajdoni illetőségét, így a felperes tulajdoni hányada 3/8-ra változott, az alperes pedig 1/8 tulajdonjogot szerzett. 2004. évben megvásárolták a felperes édesapja 1/2 tulajdoni hányadát. Az átruházás eredményeként az ingatlanban a felperes 5/8 az alperes 3/8 tulajdoni hányaddal rendelkezik.
[4] Az életközösség megszűnésekor a felperes a családi otthonból elköltözött, majd lakhatását biztosító ingatlant vásárolt. A 40.180.000 forint forgalmi értékű családi házban az alperes és a nagykorú gyermek él.
[5] A felek az életközösség fennállása alatt azonos arányú közös tulajdonukként megvásárolták a jelenleg üresen álló 21.734.000 forint forgalmi értékű házas ingatlan.
[6] Az alperes és a testvére D-i (továbbiakban: d-i ingatlan) vásároltak. Utóbb a felek megvették az alperes testvérének tulajdoni hányadát. A 6.000.000 forint forgalmi értékű ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes kizárólagos tulajdona és ő viseli a fenntartással kapcsolatos terheket.
[7] A felek 1993-ban alapították meg a K. Bt.-t, amelyben a felperes beltag, az alperes kültag volt. 2008. március 26-án a bt. jogutódja átalakulással a felperes ügyvezetésével a K. Kft. (továbbiakban: kft.) lett. A kft.-ben a feleken kívül üzletrész tulajdonnal rendelkezett az alperes édesapja is. A házastársak közös vagyonába tartozó üzletrész 87,5%-ot tett ki, az alapító okirat szerint a felperest 62.5%-os, az alperest 25%-os üzletrész tulajdoni hányad illette meg. Az életközösség megszűnése után, 2010. november 8-án az alperes édesapja az üzletrészét az alperesnek ajándékozta, így az alperes üzletrész tulajdoni hányada 37,5%-a nőtt (25%+12,5%). A gazdasági társaság jövedelem alapú piaci értéke 2008. december 31. napján 5.453.000 forint volt (24.P.103.686/2013/49. számú szakvélemény).
[8] A felek orvos végzettségűek. A felperes 1999 júliusában pályázat útján háziorvosi praxist nyert. A praxist először a bt. működtette, az átalakulás után az önkormányzat a kft.-vel új szerződést kötött. 2012 év végén a felperes megalapította a D. Kft.-t és a háziorvosi tevékenységét 2013. augusztus-szeptember hónaptól a fenti kft. keretében végzi. A háziorvosi praxisjog értéke 2008. október 16-án az OEP kimutatásán alapuló értékmeghatározás szerint 13.980.000 forint volt (19.P.103.686/2013/74.).
[9] Az alperes a kft.-ben megbízási szerződéssel dolgozott, emellett munkaviszonnyal rendelkezett (24.P. 106.750/2010/7.).
[10] A per alatt, 2017. október 3-án a cégbíróság felszólította a kft.-t, hogy a törvényes működését állítsa helyre. 2018. január 22-én hozott végzésével a kft.-t a további működéstől eltiltotta, megszűntnek nyilvánította és elrendelte a társaság elleni kényszertörlési eljárást. A céget a cégnyilvántartásból a jogerős ítélet meghozatala előtt, 2018. október 3. napján törölték. A kényszertörlés oka az volt, hogy a társaság tagjai a törvényben előírt minimális törzstőke eléréséhez szükséges törzstőkeemelést nem teljesítették.
[11] A felek a házastársi közös vagyonhoz tartozó egyéb ingóságaikat értékarányosan megosztották és egymás birtokába adták.
[13] A közös tulajdon általa kért megszüntetési módját a többlettulajdona mellett azzal indokolta, hogy az ingatlannak számára előszereteti értéke van, azt mintegy 100 évvel ezelőtt az akkori városvezetéstől a dédnagyszülei kapták, azóta a család ebben az ingatlanban élt. Érzelmi kötődése nemcsak a ház "családi fészek" jellege miatt erős, édesanyja hamvait a kertben helyezték el. Az ingatlan jelenleg elhanyagolt állapotú, jelentős beruházást igényel, a fűtése is korszerűtlen, míg a néhány sarok távolságban lévő házas ingatlan minimális ráfordítással beköltözhető, a fűtése korszerű, alkalmas az alperes és a nagykorú gyermek lakhatásának biztosítására. A d-i ingatlan az alpereshez kötődik. Eredetileg az alperes szüleinek a tulajdona volt, az értékesített ingatlant az alperes a testvérével közösen visszavásárolta, majd a testvér tulajdoni hányadát megváltották.
[14] Az alperes módosított ellenkérelmében vitatta a családi ház bejegyzett tulajdoni arányát és további 1/8 tulajdoni hányada megállapítását kérte. A d-i ingatlanban a felperes dologi jogi igényét elismerte. Az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését nem ellenezte, annak módját eltérően kérte: a bíróság a családi ház felperest illető tulajdoni hányada megváltására őt, míg a másik két ingatlanban fennálló tulajdoni hányada megváltására a felperest jogosítsa fel. Dologi jogi igénye megalapozatlansága esetén kérte a felperes kötelezését a tartós, értéknövelő beruházások megtérítésére és igényt tartott a családi ház kizárólagos használatára.
[15] A közös tulajdonok megszüntetési módját döntően a bentlakása tényével indokolta: a családi házban már több mint harminc éve él, a felperessel közösen újították fel, a gyermekkel ez az otthonuk, érzelmileg kötődnek hozzá. A felperes 10 éve elköltözött, lakhatása új otthonában megoldott. Ezzel szemben - kiköltözés esetén - a nagykorú gyermekkel nincs hol lakniuk: a házas ingatlan évek óta üresen áll, lakhatatlan, fűtetlen, a szobák egybenyílnak.
[16] Az alperes a vagyonmérlegbe beállította a felperest illető háziorvosi praxisjog, mint vagyoni értékű jog ellenértékét és annak fele része, 7.713.000 forint megtérítését igényelte.
[17] Kérte, hogy a bíróság a kft.-ben fennálló házastársi közös vagyont tagváltozást nem eredményező módon szüntesse meg, azaz a társasági szerződés alapján a felek tagsági jogviszonya változatlan fennmaradása mellett a felperest kötelezze üzletrész tulajdona és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti jutó érték közötti különbözet megfizetésére.
[18] Az alperes az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (továbbiakban: Öotv.) 2. § (3) bekezdése alapján levezette, hogy a praxisjog személyhez kötődő vagyoni értékű jog, amely meghatározott értéket képvisel, tehát a házastársi közös vagyon körében elszámolható. A praxisjogot a felperes 1999-ben, a házassági életközösség alatt szerezte, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján törvényi vélelem áll fenn közös alvagyoni jellege mellett. A praxist a felperes pályázat útján nyerte el, vagyoni befektetést nem igényelt.
[19] A kft. az életközösség megszűnésekor működő gazdasági társaság volt, a felperes kiüresítette, ezért az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet elszámolására alappal tart igényt.
[20] A felperes a praxisjoggal és a kft. -vel kapcsolatos igény elutasítását kérte. Jogi álláspontja elsődlegesen az volt, hogy a praxisjog önállóan nem, csak a kft. üzletrészekkel együtt érvényesíthető. Levezetése szerint az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontja alapján a háziorvosi praxis jogát az egészségügyi államigazgatási szerv (általában a helyi önkormányzat, illetve a szakigazgatási szerve) biztosítja a háziorvosi tevékenységet ténylegesen ellátó, a jogszabályban meghatározott végzettséggel és képzettséggel rendelkező személynek. A működési engedélyt viszont nem a háziorvos kapja, hanem az önkormányzattal szerződést kötő fél. Az adott esetben az önkormányzattal a kft. kötött szerződést, a működési engedély alapján a gazdasági társaság a háziorvosi teendők ellátását "a vállalkozás keretében tevékenykedő háziorvosa személyes részvételével biztosítja" (Praxis-szerződés I. fejezet 1. pont). A működési jog alanya és jogosultja tehát a kft., az alperes a praxisjog értékét legfeljebb a kft. üzletrészeinek megosztása körében érvényesíthetné, önállóan a házastársi közös vagyon mérlegébe nem állítható be.
[21] Önálló vagyonelemként való elfogadása esetén a praxisjog, mint vagyoni értékű jog a különvagyona. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése a jogot kifejezetten személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jogként definiálja, amely meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A jog a személyhez fűződő jellege miatt különvagyonnak minősül.
[22] A gazdasági társaság körében előterjesztett alperesi kérelem végrehajthatatlan és lehetetlen. A kft.-t a cégbíróság megszüntette, az életközösség megszűnésének időpontjára visszamenő hatállyal való újbóli, valójában kétszeri megszüntetése fogalmilag kizárt. A kényszertörlés miatt a közös vagyon megosztásának időpontjában értéke sincs.
[23] Az alperes álláspontja szerint a praxisjog éppen személyhez fűződő jellege miatt nem állhat a gazdasági társaság tulajdonában, jogosultja kizárólag magánszemély lehet. A működtetés joga (praxisjog) tehát a háziorvost illeti, míg a jognak nem minősülő működési engedély a gazdasági társaságé.
[24] A kft. kényszertörlése ellenére az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet kötelmi igényként elszámolható. A felperes 2013-tól a háziorvosi tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretén belül végzi, a taggyűlést nem hívott össze, a társaság helyzetéről információval nem rendelkezett.
[26] A családi házon fennálló közös tulajdont megszüntette és a felperes 5/8 tulajdoni hányadának megváltására az alperest jogosította fel és kötelezte 25.122.500 forint megváltási ár megfizetésére. A felperes használati jogviszonyát megszüntette, kötelezte az ingatlan kiürítésére, az alperes kizárólagos rendelkezésére bocsátására. A házas ingatlanban fennálló alperesi 1/2 tulajdoni hányadot 10.867.000 forint megváltási árat ellenértéken a felperes tulajdonában adta. Megállapította, hogy a d-i ingatlan a felek egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona, a felperes az 1/2 tulajdoni hányadot házastársi közös vagyon jogcímén megszerezte. A közös tulajdont megszüntette: az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 3.000.000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A felperest 9.375.687 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte, és ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[27] A családi ház tulajdoni helyzete az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel egyező, a forgalmi értéke a felek által nem vitatottan 40.180.000 forint. A közös tulajdon megszüntetési módjánál - mivel a felek a teljesítőképességüket igazolták - azt mérlegelte, hogy melyik félnek fűződik nagyobb érdeke a megváltáshoz. A felperes oldalán értékelendő, hogy az ingatlan eredetileg a családja tulajdona volt, a tulajdoni hányada nagyobb, az alperes oldalán az, hogy az életközösség megszűnése óta a nagykorú gyermekkel az ingatlanban lakik. Figyelembe vette azt is, hogy a felperes 2008-ban elköltözködött, új otthont teremtett. A két érdek mérlegelésével az alperes bentlakásának tulajdonított nagyobb jelentőséget és 25.112.500 forint megváltási ár ellenében feljogosította a felperes tulajdoni hányadának megváltására.
[28] Az üresen álló házas- és a d-i ingatlanok közös tulajdonának megszüntetéséről a közös vagyon természetbeni megosztására [Csjt. 31. § (3) bekezdés] figyelemmel az értékkiegyenlítés minimalizálása érdekében határozott.
[29] Az elsőfokú bíróság a praxisjog tekintetében elfogadta az alperes jogi álláspontját. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése szerint a működtetési jog személyhez, adott esetben a felpereshez kötött, korlátozott rendelkezési jogot biztosító vagyoni értékű jog, ezért önállóan is elszámolható. A felperes a praxisjogot a házassági életközösség fennállása alatt, 1999 júniusában nyerte el és ez a jogi tény a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a házastársi közös vagyon vélelme alá esik. A személyhez kötöttség a különvagyoni jelleget nem alapozza meg. A praxisjog értéke az életközösség megszűnésekor a szakértői vélemény alapján 13.980.000 forint volt, amelynek a fele, 6.990.000 forint az alperest illeti.
[30] A házassági életközösség megszűnésekor a felek a kft.-ben 87,5%-ban voltak tulajdonosok. A gazdasági társasági részesedést az életközösség megszűnésének időpontjában fennálló vagyoni érték szerint kell beállítani a vagyonmérlegbe. A felek életközössége a társaság működésének létszakában szűnt meg, ennek megfelelően a vállalkozás jövedelem alapú piaci értéke a felek osztatlan közös tulajdona. Az aggálytalan szakvélemény alapján a 2008. októberi érték 5.453.000 forint, ennek 87,5%-a 4.771.375 forint, amelynek a fele 2.385.687 forint megilleti az alperest, függetlenül attól, hogy a cég kényszertörlésre került.
[31] A házastársi közös vagyon teljes körű megosztása eredményeként a felperes köteles megfizetni 10.867.000 forintot (a házas ingatlan alperesi 1/2 tulajdoni hányadának értéke); 3.000.000 forintot (a d-i ingatlan fele értéke); 6.990.000 forintot (a praxisjog értéknek fele); 2.385.687 forintot (a kft. fele értéke), azaz összesen 23.242.687 forintot. Az alperes oldalán számolandó el a családi ház 5/8 tulajdoni hányadának megfelelő 25.112.500 forint, így az alperest terhelő értékkiegyenlítés 1.869.813 forint.
[32] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a rendelkező részt újra fogalmazta.
[33] A családi ház tekintetében az alperes 3/8 tulajdoni hányadának megváltására 15.067.500 forint megváltási ár ellenében a felperest jogosította fel. A házas- és a d-i ingatlanból a felperes 1/2 tulajdoni hányadának megváltására az alperest jogosította fel 10.867.000 forint, illetve 3.000.000 forint megváltási ellenértéken. A megváltási árak kölcsönös egybeszámítása alapján a felperest kötelezte 1.200.500. forint értékkülönbözet megfizetésére. Mellőzte a felperes 9.350.687 forint értékkiegyenlítésre kötelezését, használati jogának megszüntetését. Az alperest kötelezte az ingatlant 60 napon belüli kiürítésére, a felperes használatába adására. A gazdasági társaság 2008. október 16-án nyilvántartott felperesi 62,5%-os üzletrészét a felperes és az alperes között fele-fele arányban, személyenként 31,25%-os üzletrészekre felosztotta, az alperes nevén nyilvántartott 25%-os üzletrészt a felek között ugyancsak fele-fele arányban, személyenként 12,5%-os üzletrészekre felosztotta és megállapította, hogy a fenti időpontban a felek a társaságban fejenként 43,75%-os üzletrésszel rendelkeztek.
[34] A másodfokú bíróság az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetésének módjában az elsőfokú bíróság döntését felülmérlegelte. Hangsúlyozta: a házastársak közös vagyonának megszüntetésekor a természetbeni megosztás elsődlegességére figyelemmel törekedni kell az esetleges értékkiegyenlítés legalacsonyabb összegben való megfizetésre kötelezésre és jelentősége van a teljesítőképesség igazolásának is.
[35] Az ellentétes érdekek mérlegelésénél a családi ház esetén súlyozottan értékelte a felperes nagyobb tulajdoni hányadát, amelyhez képest az alperes családi kötődése és tényleges használata másodlagos szempont, a nagykorú gyermek lakhatása biztosításának pedig nincs jogi jelentősége. Az ingatlan nagy alapterületű, a fenntartásával kapcsolatos költségekben való teljesítőképesség is a felperesi magához váltást indokolja.
[36] A másik két ingatlannál figyelembe vette az alperes költségviselését, a d-i ingatlan esetében pedig annak is jelentőséget tulajdonított, hogy az alperes az első érdemi ellenkérelmében még magához kívánta váltani a felperes tulajdoni hányadát, csak később kérte a felperes megváltásra való feljogosítását arra hivatkozással, hogy anyagilag nem tudja vállalni az ingatlan fenntartását.
[37] Értékelte az alperes perbeli magatartását is: a családi háznál alaptalanul terjesztett elő tulajdoni és kötelmi igényt. Ebből pedig alappal vonható le a felperes állítását alátámasztó következtetés, miszerint az alperes a teljesítőképessége hiányában a forgalmi értékek és a megváltandó tulajdoni hányadok módosításával kívánta elérni az őt terhelő fizetési kötelezettség minimalizálását.
[38] A másodfokú bíróság a peradatok fenti szempontok szerinti újraértékelésével és a célszerűségi megfontolásokra is hivatkozással a családi házat a felperes, a másik két ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adta. A megváltási ár fizetési kötelezettségek egybeszámítása folytán a felperest terhelő értékkülönbözet 1.200.500 forint.
[39] Megalapozottnak ítélte a praxisjogot érintő fellebbezést. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a praxisjog és a kft. üzletrészeinek elszámolása nem kapcsolódik össze, az vagyoni értékű jogként önállóan érvényesíthető. Az Öotv. értelmében a praxisjog az egészségügyi államigazgatási szerv által az orvos részére adott engedélyben foglalt olyan jog, amely alapján az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettséggel meghatározott körzetben végezhető. A praxisjog alanya (jogosultja) tehát a felperes mint magánszemély.
[40] A praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A háziorvos önálló orvosi tevékenységet csak személyesen végezhet, ezért a praxisjog a háziorvos személyéhez kötött jog. Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII.15.) Kormányrendelet 6. §-a szerint egészségügyi szolgáltatás nyújtására a működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató jogosult, működési engedélyt viszont csak az kaphat, aki az önkormányzattal érvényes feladatellátási szerződést kötött. A működtetési jog kizárólag természetes személy tulajdonában állhat, ezzel szemben a működési engedély a háziorvosi szolgálatot működtető gazdasági társaság részére is szólhat. A praxisjog ezért nem lehet gazdasági társaság tulajdona, az orvos maga dönti el, hogy egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozási formában, netán vállalkozás alkalmazottjaként folytatja a háziorvosi tevékenységet.
[41] Mindebből azonban nem következik, hogy a házastársi életközösség alatt az egyik fél által megszerzett praxisjog a felek házastársi közös vagyonába tartozik. Az Öotv. miniszteri indokolása szerint a háziorvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő "sajátos know-how" képvisel (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.014/2000/10.). A felperes az Öotv. hatályba lépése előtt, 1999-ben pályázat útján, ingyenesen nyerte el a háziorvosi működtetési jogot. A praxisjog, mint ingyenesen szerzett szellemi alkotás a házastárs különvagyona, annak házastársi közös vagyonként történő elszámolása a felperes terhére méltánytalan hátrányt jelentene. A különvagyoni jellegből következően a felperes a felek életközösségének megszűnése után 5 év elteltével jogsértés nélkül folytathatta a tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretein belül.
[42] A másodfokú bíróság aggályosnak tartotta a praxisjog szakvéleményben meghatározott értékét, de ennek a különvagyoni jelleg miatt nem tulajdonított jelentőséget.
[43] Tévesen számolta el az elsőfokú bíróság a kft. üzletrészeit. A gazdasági társaságot ugyanis kényszertörlési eljárás eredményeként 2018. október 3-án hivatalból törölték. A Kúria több eseti határozatában kifejtette: a Csjt. 31. § (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon teljes körű megosztását követelje és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, tehát a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem. A Csjt. 31. § (3) bekezdése értelmében a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni.
[44] Mindkét fél tagja a kft.-nek, üzletrészeik azonban különböző névértékűek. A másodfokú bíróság a természetbeni megosztás főszabálya alapján az üzletrészeket közötti eltérést kiegyenlítette. Az üzletrészeket két önálló, a családjogi egyenlő arányú szerzésnek megfelelő üzletrész kialakításával felosztotta és az önálló üzletrészeket a házastársak külön-külön tulajdonába adta. A társaság cégnyilvántartásból való törlése miatt azonban az üzletrészek nem jegyezhetőek be. A másodfokú bíróság az alperes által kért megoldási módra a szakvélemény aggályossága miatt nem látott lehetőséget.
[46] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő, indokolatlan és okszerűtlen felülmérlegeléssel módosította az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módját. Érdekeit figyelmen kívül hagyta és a tulajdoni hányadokra alapítottan formálisan és méltánytalan helyzetet eredményezően rendelkezett. A családi házban 33 éve ott lakó, az ingatlan terheit viselő, állagát óvó és a gyermekkel az életközösség megszűnése óta háborítatlanul élő társtulajdonosként a tíz éve lakatlan, elhanyagolt állapotú és fűtetlen házas ingatlan kizárólagos tulajdonára lett jogosult. A jogerős ítélet bentlakása értékelésének mellőzésével kiköltözésre kötelezte, lakhatása megoldatlan, erre a házas ingatlan alkalmatlan. Ezzel szemben a felperesnek nincs szüksége a lakhatása miatt a családi házra: új otthont teremtett, abban él. A többlettulajdoni hányadra való hivatkozás nem eredményezheti az elsőfokú bíróság helytálló döntésének megváltoztatását.
[47] Értelmezhetetlen a célszerűség szempontja. A másodfokú bíróság konkrét körülményt nem jelölt meg a házas- és a d-i ingatlanok alperesi magához váltásának célszerűségi indokaként, megalapozatlan és szubjektív megállapításokat tett. A közös tulajdon megszüntetésénél a magához váltásra való feljogosításnál nem értékelhető negatívan családi házat érintő tulajdoni igényének érvényesítése. Az ingatlanok forgalmi értékének aktualizálását az irányadó jogszabályokra tekintettel kérte, a d-i ingatlanra pedig a felperes terjesztett elő tulajdoni igényt. Téves és iratellenes a teljesítőképességével kapcsolatos megállapítás, ennek hiánya a másodfokú bíróság előtt nem nyert igazolást, bizonyítási eljárást sem folyt.
[48] Az alperes sérelmezte a praxisjog és a kft. üzletrészek elszámolásának mellőzését.
[49] A jogerős ítélet megállapítása szerint a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályi feltételek megléte esetén elidegeníthető, illetve folytatható. A vagyoni értékből következően viszont a közös vagyon megosztása során elszámolható, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdése törvényi vélelme alá esik.
[50] Az Öotv. a praxisjog és annak vagyonértékű joggá minősítését nem a házastársak vagyonjogi szempontjából határozta meg, hanem az önálló orvosi tevékenység fogalmát definiálta. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a törvény hatályba lépése előtt pályázat útján, ráfordítás nélkül nyerte el a háziorvosi működtetési jogot, tehát az életközösség alatt ingyenesen szerezte meg. A Csjt. 27. §-a nem különbözteti meg a vagyontárgy megszerzése és az adott vagyontárgyra vonatkozó vagyonközösség keletkezése szempontjából azt, hogy a szerzés - az ajándékozást és az öröklést kivéve - ingyenesen vagy visszterhesen történik. Az életközösség alatti ingyenes szerzés ténye a vagyontárgy különvagyoni jellegét automatikusan nem alapozza meg.
[51] Az orvosi praxisjog vagy más értelemben a személyhez kötődő sajátos tudás nem tartozik és nem tartozhat a különvagyon körébe. Számos példa van arra, hogy egy adott tevékenység bizonyos tudás megszerzése esetén a mindenkori jogszabálynak megfelelő engedély és felelősségbiztosítás birtokában személyhez kötötten végezhető (ügyvédek, szakértők, könyvvizsgálók, szabadalmi ügyvivők, bizalmi vagyonkezelők stb. tevékenysége). Ezek a jogosultságok nem minősülnek különvagyonnak és nem forgalomképesek.
[52] A praxisjog korlátozottan forgalomképes, elidegeníthető, szakértő és jogszabály által meghatározható vagyoni értéke van, amely nem személyhez kötött tudáson alapul. Személyes jellegét két körülményen adja: 1. meghatározott képesítéssel és végzettséggel rendelkező orvosnak adható; 2. az önálló orvosi tevékenységet személyesen köteles végezni, akadályoztatása esetén helyettesről köteles gondoskodni.
[53] A Kúria korábbi eseti döntése a praxisjog különvagyoni jellegét a miniszteri indokolás alapján annak "know-how" jellegére figyelemmel vezette le. A döntés röviddel a jogszabály meghozatala után született, az azóta eltelt két évtized alatt kialakult gyakorlat a miniszteri indokolás meghatározását nem igazolta. Egyértelművé vált, hogy a vagyoni értéket nem az orvosi életpálya tapasztalata határozza meg: a háziorvosi körzetet kijelölik, az ott levő beteg az orvost nem a tudása alapján, hanem a körzet miatt keresi meg és független a szakmában eltöltött időtől, mivel a hosszú éveken át adott körzetben dolgozó háziorvos ugyanolyan értéken tudja eladni a praxist mint aki csak néhány hónapot töltött ott. A praxisjog tehát nem szellemi alkotás, a vagyoni értékét nem az orvos tudása határozza meg, hanem a nyereségtermelő (jövedelemtermelő) képessége. A házastársi közös vagyonon belül ezért vagyoni értékkel bíró jogként elszámolható és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint az érték fele az alperest megilleti.
[54] A kft. üzletrészeinek elszámolása a Csjt. 31. § (3) és (5) bekezdésébe ütközik. Az alperes az eljárás során azt kérte, hogy a gazdasági társaságbeli részesedésnek az életközösség megszűnése időpontjában fennálló értéke szakértői bizonyítás útján kerüljön meghatározásra és a felek belső jogviszonyában a közös vagyont képező vagyoni érték tagváltozást nem eredményező módon kerüljön megosztásra. Amennyiben mindkét házastárs teljes jogú tag, de az üzletrészeik különböző névértékűek, úgy a természetbeni megosztás, az üzletrészek felosztása és két önálló üzletrész kialakítása útján, továbbá az újonnan kialakított üzletrészek kizárólagos tulajdonba adás útján történhet.
[55] Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a házastársi közös vagyon vélelme alapján a felek belső jogviszonyában üzletrészeik 43,75%-os arányban, egyenlően illeti meg őket, jogszabálysértően rendelkezett viszont, amikor kizárólag ennek megállapításról rendelkezett. A jogerős ítélet végrehajthatatlan. A társaságot a cégjegyzékből törölték, működtetése nem állítható helyre, így fogalmilag kizárt, hogy a felek 43,75%-os üzletrésszel rendelkezve az üzletrész önálló tulajdonosaivá váljanak, az alapító okiratot módosítsák. Az üzletrészek visszamenőleges tulajdonba adása nem lehetséges, a jogerős ítélet szerinti megosztási mód akkor alkalmazható, ha a társaság működik. A másodfokú bíróság jogszabálysértő döntése nem eredményezi a közös vagyon megosztását, mivel nem számolja el a társasági részesedés házastársi közös vagyon szempontjából meghatározó értékét.
[56] Az életközösség megszűnésekor társasági jogilag a felperes 62,5%, az alperes 25%-os üzletrész tulajdonú tag volt, a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelően családjogi szempontból viszont 43,75% illette meg őket. A közös vagyon megosztásakor az életközösség megszűnéskori érték főszabálya alapján kell elszámolni: az eltérő üzletrészek és a családjogi közös tulajdon közötti értékből kiindulva. A perben a kft. értékének a szakvéleményben meghatározott pénzbeli összegét pedig egyik fél sem vitatta.
[57] Végül az alperes hivatkozott a másodfokú bíróság eljárásjogi jogszabálysértéseire. Az indokolási kötelezettség megsértése mellett utalt a felülmérlegelés szubjektivitására, a szakvéleményben foglaltaknak a felek egyező nyilatkozata ellenére aggályossá minősítésének jogszabálysértő voltára.
[58] A felperes a részletesen indokolt felülvizsgálati ellenkérelmében az álláspontja szerint érdemben és indokaiban helyes jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
[60] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként megjelölte a Csjt. 31/B. és 31/C. §-it. A felülvizsgálati kérelem jogi indokolást a megjelölt jogszabályhelyek jogszabálysértő alkalmazására nem tartalmazott, ezért azt a Kúria érdemben nem vizsgálta [1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. pont].
[61] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[62] 1. Az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módja.
[63] A felülvizsgálati eljárásban a volt házastársak ingatlanainak tulajdoni hányada és az elszámolás alapjául szolgáló értéke nem volt vitatott.
[64] Az alperes anyagi jogi jogszabály, a régi Ptk. 147-148. §-ai megsértésére hivatkozott. A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a régi Ptk. 147. §-a a közös tulajdon megszüntetésének követelhetőségét deklarálja. A jelen eljárásban mindkét fél kérte a közös tulajdon megszüntetését, a régi Ptk. 147. §-a megsértése fel sem merül.
[65] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben a bíróságnak a régi Ptk.-ban meghatározott sorrendben kell vizsgálnia a közös tulajdon megszüntetésének valamennyi módját.
[66] A per alatt az anyagi jogi jogszabály változására figyelemmel az 1/2014. PJE határozat a PK 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetéséről szóló 1/2008. (V.19.) PK vélemény I.-VII. pontjait meghaladottnak nyilvánította. A régi Ptk.-nak, illetve a 2013. évi V. törvénynek (Ptk.) a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai értelmezéséről, ezen belül a megszüntetési módok közötti sorrendiség alkalmazásáról az 1/2017. (IX.11.) PK vélemény foglalt állást.
[67] A régi Ptk. 148. §-a alapján a közös tulajdon megszüntetésének két módja lehetséges: a természetbeni megosztás, illetve a dologra vonatkozó megosztott tulajdonjog egyesítése. A megszüntetés módjának megválasztása tekintetében elsődlegesen a tulajdonostársak nyilatkozata az irányadó, ennek hiányában a bíróságnak a közös tulajdont a törvény által meghatározott sorrendiséget követve kell megszüntetnie: természetbeni megosztással, megváltással, a vételár felosztásáról való egyidejű rendelkezés mellett árverési értékesítés elrendelésével, illetve társasháztulajdonná való átalakítással.
[68] A régi Ptk. 148. § (2) bekezdése alapján kialakult ítélkezési gyakorlat a felek nyilatkozata (megállapodása) hiányában a tényleges használati viszonyokból indul ki: rendszerint az ingatlanban bentlakó házastársat jogosítja fel a megváltásra. A közös tulajdon megszüntetésénél a lakhatás rendezése alapvető szempont, a bentlakó házastárs méltányos érdeke pedig azt kívánja, hogy lakhatása végleges rendezést nyerjen.
[69] Mindkét fél használata és magához váltásra való hajlandósága esetén a jogosultság meghatározásakor az ítélkezési gyakorlat elsődlegesen a teljesítőképességet (fizetési készség és képesség) vizsgálja (Kúria Pfv.II.21.135/2018/10.). A felek teljesítőképességének igazolása után mérlegelendőek az egyéb szempontok: a kiskorú gyermek lakhatása, az előszereteti érték, az érzelmi kötődés, az ingatlanban (elkülönülten) lakó családtagok stb. A bíróság azt mérlegeli, hogy melyik félnek fűződik nyomósabb érdeke a megváltáshoz.
[70] Az eljárt bíróságok a régi Ptk. 148. § (2) bekezdése szerinti megváltással történő megszüntetésről rendelkeztek. A perben a közös tulajdon megszüntetésének módja nem volt vitatott: azt mindkét fél egyezően - megváltás útján - kérte, a felek között abban volt eltérés, hogy a családi házban a másik felet illető tulajdoni hányadot melyikük váltsa magához, ennek következményeként a másik két ingatlan kizárólagos tulajdona melyik felet illesse meg.
[71] A jelen perben az elsőfokú bíróság az általános ítélkezési gyakorlat alapján a bentlakás tényét tekintette a két teljesítőképes tulajdonostárs közül meghatározónak, ezzel szemben a másodfokú bíróság a tulajdoni hányadoknak és az ingatlan fenntartási költségei viselésének tulajdonított jelentőséget. A jogerős ítélet - a fentebb kifejtettek alapján - nem a közös tulajdon megszüntetésének sorrendiségétől tért el, hanem egy megszüntetési módon belül a felek érdekeit, a megváltást indokoló szempontjaikat - kétségtelenül az általános gyakorlattól eltérően - mérlegelte.
[72] A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Kúria kizárólag a jogszabálysértést vizsgálja. Az alperes megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 148. §-t jelölte meg, az abban foglalt kötelezően alkalmazandó sorrend nem sérült.
[73] A Kúria indokoltnak tartja az alábbiak rögzítését. A jogerős ítélet a konkrét megszüntetési módon belül a megváltásra feljogosításnál nem releváns peradatot is az értékelés körébe vont. A tulajdonjogi igény megalapozottsága/megalapozatlansága a közös tulajdon megszüntetésének nem szempontja vagy szankciója, a felek érdekeinek mérlegelésekor a méltányosság elvének [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alkalmazásával a kiegyensúlyozásra kell törekedni.
[74] A házassági vagyonjogi ítélkezésben a méltányosság korrekciós rendező elv: a szigorú jog alkalmazása alóli kivétel, amely a nem kívánatos vagyoni eltolódások, az egyéniesítés és az életviszonyok változásának figyelembe vételével - többek között - a gyengébb fél és a kiskorú gyermek érdekének védelmére szolgál. A méltányosság elvének alkalmazása feljogosítja a bíróságot a törvény szerinti elszámolásától való eltérésre. A bizonyítékok mérlegelésére [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] alapított jogerős ítéleti rendelkezésnek méltányossági alapon történő felülmérlegelésére a Kúria előtti eljárásban a jogszabálysértés hiányában nincs lehetőség.
[75] 2. A praxisjog.
[76] A felülvizsgálati eljárásban a praxisjognak a házastársi közös vagyon megosztásánál önállóan érvényesíthető vagyoni értékű jogként való értelmezése már nem volt vitatott. A Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítélet és az alperes jogi okfejtésével: a praxisjog az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontjának definíciója alapján az a) pontban meghatározott tevékenységet végző orvos részére adott engedélyben foglalt jog. A jog személyhez kapcsolódó jellegét nemcsak a tevékenység végzésének törvényi feltétele [Öotv. 2. § (1) bekezdés], hanem a 2. § (4) bekezdésében foglalt - a jog jogosultjának halála esetére irányadó - rendelkezés is alátámasztja. A jog jogosultja az önálló orvosi tevékenységet végző orvos, akinek halála esetén a praxisjogot a törvényi sorrendben meghatározottak folytathatják. A törvény rendelkezése önmagában kizárja a praxisjog gazdasági társaság általi gyakorlását.
[77] Az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog.
[78] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a házastársak egymás közötti belső viszonyában a vagyoni értékű praxisjog a közös vagyonban tartozik vagy a jog jogosultjának különvagyona.
[79] Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálására irányadó Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a házassági életközösség alatti vagyonszerzés közös vagyoni vélelméből indult ki. A felperes a vagyoni értékű jogot az életközösség alatt pályázat útján szerezte, a közös vagyon vélelmének megdöntésére a jogi érvelése nem volt alkalmas.
[80] A másodfokú bíróság a praxisjog alvagyoni jellege meghatározásánál egyrészt annak ingyenes megszerzésére, másrészt az Öotv. miniszteri indokolására alapított korábbi eseti döntésben kifejtett személyes tudásban megtestesülő szellemi alkotás ("sajátos know-how") jellegére alapította a döntését.
[81] A Kúria nem fogadta el a jogerős ítélet jogi érvelését, az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének indokolását az alábbiakban módosítja.
[82] A Csjt. 27. § (1) bekezdésének törvényi vélelme alapján a házassági életközösség alatt a házastársak által együttesen vagy külön-külön megszerzett vagyontárgy a különvagyon kivételével a házastársak osztatlan közös tulajdona (házastársi vagyonközösség). A házastársak teljes közös vagyonán belül a különvagyon a törvény által elismert és dologi jogilag elkülönült alvagyon. A Csjt. a különvagyont is elismeri és védi, a közös vagyont kizárólag a bizonyítási teher szempontjából részesíti elsőbbségben.
[83] A Csjt. 28. § (1) bekezdése szerint az egyes vagyontárgy a szerzés időpontjára [a) pont], a jogcímére [b) pont], a vagyontárgy jellegére [c) pont], illetve a vagyontárgy megszerzéséhez felhasznált vagyoni eszközök eredetére [d) pont] minősülhetnek különvagyonnak.
[84] Az ítélkezési gyakorlat a különvagyon törvényi felsorolását - a méltányosság elve [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alapján, majd a házastársi közös vagyon fogalmának kiterjesztő értelmezése útján - kibővítette. Különvagyonnak minősítette - többek között - a házasságkötés előtt szerzett önálló bérletet (Legfelsőbb Bíróság 23. számú Elvi Határozata, BH 1999.351., BH 1991.317.); a szolgálati lakás bérleti jogát (Kúria Pfv.II.21.168/2004.); az állami gondozott részére az állam, illetve az önkormányzat által nyújtott életkezdési és otthonteremtési támogatást (EBH 2005.1310.); a házastárs balesetével összefüggésben felvett, a sérelem ellensúlyozására szolgáló vagyoni, nem vagyoni kártérítést (BH 1976.159.); meghatározott feltételek fennállása esetén a kárpótlási jegyet (BH 2002.312.). Különvagyon a szellemi alkotás, a találmány, a szerzői mű, az újítás [régi Ptk. 86-87. §], továbbá azok az egyéb szellemi alkotások, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek. Ilyennek minősülnek a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek, a know-how [régi Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdés] is, azzal: az életközösség alatt esedékes díj a közös vagyonba tartozik. Az alvagyoni jelleg indoka az volt, hogy a személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek és érvényesítésükre, a vagyoni jogok gyakorlására kizárólagosan az alkotó jogosult.
[85] A polgári jog a gyakorlatban felhasználható megszerzett tapasztalatot, ismeretet akkor részesíti védelemben, ha az rögzített, átadható és a tartalma ellenőrizhető (a kizárólag gondolatban létező ismeretanyag szellemi alkotásnak nem minősül), továbbá vagyoni értéke van (pénzben kifejezhető). Önmagában a tudás és a tapasztalat tehát nem szellemi alkotás, védelemben akkor részesül, ha tárgyiasult formában jelenik meg.
[86] Az Öotv. indokolása a háziorvos rögzített formában nem megjelenő és megjeleníthető szakmai tudását, emberi kvalitásait a jog vagyoni (pénzben kifejeződő) értékét befolyásoló körülményként és sajátos know-how-ként, azaz szellemi alkotásként értelmezte. Ezt abból az elméleti kiindulópontból vezette le, hogy a háziorvosi tevékenység ellátása komplex tudást jelent: az általános orvosi ismeretek, a szakképzettség mellett a megszerzett orvosi tapasztalatot és a sikeres gyógykezeléshez szükséges emberismeretet, a betegekkel való empatikus kapcsolatot (kommunikációt), együttesen az életpálya-tapasztalatot is magában foglalja. Mindez pedig a jog vagyoni értékére kiható szellemi érték (szellemi alkotás).
[87] A praxisjog korlátozott forgalomképességéből következően a piaci viszonyoknak alárendelt. A betöltetlen háziorvosi körzetek jelentős számából egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a szellemi értékként értelmezett személyes szakmai tudás a vagyoni értékben nem fejeződik ki. A háziorvos életpálya-tapasztalata - ahogy ezzel maga a felperes is érvelt - a praxis jövedelmezőségében tárgyiasul (pl. a betegek számában, akik az orvos szakmai elismertsége, emberi hozzáállása miatt keresik fel), az tehát mint gyakorlatban hasznosítható ismeret ("sajátos know-how") a konkrét háziorvosi tevékenység gazdasági eredményességében, az elérhető jövedelem nagyságrendjében manifesztálódik.
[88] A praxisjog piaci forgalmi értéke a háziorvos személyes tudásától függetlenedett, azt a körzet területi elhelyezkedése, az ellátandó települések és a betegek száma, a felmerülő költségek, valamint számtalan egyéb tényező alakítja ki. A jog vagyoni értékét tehát a (korlátozott) forgalomképessége miatt személyhez nem köthető körülmények, a konkrét kereslet-kínálat határozza meg.
[89] A fentiekből következően a háziorvos életpálya-tapasztalatának eszmei értéke ("sajátos know-how") és a praxis vagyoni értéke elvált egymástól: az életpálya-tapasztalatnak a jog értékére nincs kihatása, az nem a jogosultság vagyoni értékében, hanem annak jövedelemtermelő képességében testesül meg. A praxisjog értéke a korlátozott forgalomképessége miatt a piaci viszonyok függvénye, tehát a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában vagyoni értékű jogként közös vagyonnak minősül.
[90] Az ingyenes szerzés.
[91] Helyesen mutatott rá az alperes arra, hogy az egyik fél házassági életközösség alatti ingyenes szerzésének ténye automatikusan nem jelenti egyben annak különvagyoni jellege megalapozottságát. A Csjt. 28. § (1) bekezdése a jogcímre figyelemmel két ingyenes jogügyletet tekint különvagyonnak (ajándék és öröklés), ezt meghaladóan az ingyenességnek a szerzés alvagyoni jellege szempontjából nem tulajdonít jelentőséget.
[92] A korábban részletezett ítélkezési gyakorlat a személyes juttatásként kapott vagyonelemek különvagyonkénti értelmezésénél hangsúlyozottan azt értékelte, hogy az ellentételezés a személyt vagy a felmenőit ért sérelmek, vagyoni és nem vagyoni hátrányok ellensúlyozására szolgált.
[93] A praxisjog személyhez fűződő jogosultság, az önálló orvosi tevékenység keretében nyújtott egészségügyi ellátásra jogosító engedélyben foglalt jog. Jellege folytán tevékenység végzésének a joga: az engedély jogosultját - az egészségügyi alapellátás biztosításának érdekében - az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettségével, meghatározott körzetben való végzésére jogosítja fel. A jogosultság nem valamilyen hátrány ellensúlyozására szolgál, nincs tehát olyan kiemelt személyes érdek, amely miatt az ellenérték nélkül megszerzett és forgalomképes jogosultság önmagában az ingyenes szerzés tényére figyelemmel a Csjt. 31. § (5) bekezdésének alkalmazását a különvagyon körének kiterjesztő értelmezésére indokolja.
[94] A fentiek alapján a jogerős ítélet a Csjt. 27. § (1) bekezdésének a megsértésével foglalt állását a praxisjog alvagyoni jellegéről, az az elsőfokú bíróság érdemben helyes rendelkezése szerint a közös vagyon körében elszámolandó.
[95] A házastársi közös vagyont megosztó perben a régi Pp. 292. §-a a bizonyítás hivatalbóli elrendelésére és lefolytatására módot nem ad, ezért a peranyag szolgáltatási kötelezettség a feleket terheli. A felperes a praxisjog értékével kapcsolatban a fellebbezésében aggályosnak vélte az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő megállapításait, konkrét bizonyítási indítványt azonban a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő. Az alperes pedig a praxisjog értékét fellebbezéssel nem támadta. A fentiek alapján az érték a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.
[96] 3. A gazdasági társaság.
[97] A perbeli esetben a házassági életközösség megszűnésekor a házastárs tagok üzletrésze különböző névértékű volt ugyan, de mindkét fél elismerte, hogy az életközösség alatt alapított gazdasági társaságban levő üzletrészeik a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a közös vagyonuk. Az életközösség megszűnésekor a közös vagyonba tartozik mindazoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az összessége, amelyek a gazdasági társasági tag házastársat - az adott gazdasági társaság cégformájától és az életközösség megszűnéskori létszakától függően - az életközösség megszűnésének időpontjában a gazdasági társaságbeli részesedése alapján megilletik (Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozat, BH 1999.553.).
[98] Az elsőfokú bíróság a kft. életközösség megszűnéskori értéke alapján a gazdasági társasági üzletrészeken fennálló közös vagyont tagváltozást eredményező módon osztotta meg: az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján illető értéket számolta el és figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a társaságban 25%-os részesedéssel maga is tag. A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a kft.-ben mindkét házastárs tag, csak üzletrészeik mértéke eltérő, ezért a természetbeni megosztás elvére figyelemmel - tagváltozást nem eredményező módon - az üzletrészeknek a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő újrafelosztásáról és két önálló üzletrész kialakításáról rendelkezett. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság az életközösség megszűnéskori időpontra visszamenőlegesen rendelkezett (az alperesnek ajándékozott üzletrészt nem érintette) és természetbeni megosztással a gazdasági társasági részesedéseket a családjogi osztatlan közös szerzésnek megfelelően egalizálta.
[99] A jogerős ítélet szerinti rendezés formális és sérti a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján a 31. § (2) bekezdését.
[100] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (továbbiakban: Ct.) alapján a kényszertörlési eljárás a jogsértő módon működő cég hatósági nyilvántartásból való törlésére és jogutód nélküli megszüntetésére irányuló eljárás, amelynek befejezésekor a cégbíróság az eljárásban teljesített bejelentésektől és a cég vagyoni helyzetétől függő végzést hoz. A cégbíróság vagyonfelmérést végez [Ct. 117. § (2)-(3) bekezdés] és amennyiben azt állapítja meg, hogy a céggel szemben követelést nem jelentettek be, a cég vagyonával kapcsolatosan bejelentés, adatszolgáltatás nem érkezett, a céget eltiltás mellőzése mellett törli [Ct. 118. § (1) bekezdés]. A felek egyező nyilatkozata szerint a cégbíróság nem rendelt el felszámolási eljárást, a céget vagyoni elszámolás nélkül törölte (Kúria Pfv.II.20.016/2019/17. számú tárgyalási jegyzőkönyv).
[101] Az elsőfokú bíróság utalt a folyamatban levő kényszertörlési eljárásra, a másodfokú bíróság pedig a már befejeződött eljárás ismeretében hozta meg a döntését, amely figyelmen kívül hagyta a cég törlésének jogkövetkezményét: a gazdasági társaság megszűnését. Helytállóan érvelt az alperes azzal, hogy nem létező gazdasági társaságot természetben megosztani, az üzletrészeket felosztani és két önálló üzletrészt kialakítani visszamenőlegesen nem lehet. A jogerős ítélet olyan vagyonelem természetbeni megosztásáról rendelkezett, amely a jogerős ítélet meghozatalakor nem létezett. A megszűnt gazdasági társaság (már nem) tagjai közötti üzletrészek felosztása és az új üzletrész kialakítása fogalmilag kizárt.
[102] A Csjt. 30. § (1) bekezdése a közös vagyon tárgyairól való rendelkezés jogának gyakorlását mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak közös egyetértéséhez köti.
[103] Az adott esetben a cég törlésére az életközösség megszűnése után tíz évvel később, a társaság törvényes működésének hiányában került sor és a felek előadása szerint a kényszertörlés oka a társaság saját tőkéjének a törzstőke törvényben előírt minimális összege alá csökkenése volt.
[104] A kényszertörlési eljárásra és a határozat meghozatalára okot adó mulasztásnál a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján az vizsgálandó, hogy az a házastársak (mint a gazdasági társaság tagjai) közös egyetértésén vagy az egyik házastárs egyoldalú rendelkezésén alapult. A perben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperessel közösen döntöttek a törzstőke felemelésének mellőzéséről, állításának bizonyítási kötelezettsége - az alperes tagadásával szemben - a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelte. Az alperes szerint ugyanis kizárólag az releváns, hogy a társaságot a felperes "kiüresítette" (24.P.103.686/2013/107. számú jegyzőkönyv).
[105] A kft. ügyvezetője a felperes volt. A gazdasági társaság működésére a 2013. évi CLXXVII. törvény 12. § (2) bekezdés b) pontja alapján irányadó 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:21. § (2) bekezdése és a kft.-re vonatkozó 3:112. § (2) bekezdése alapján az ügyvezetőnek az ügyvezetési tevékenységét önállóan és a gazdasági társaság érdekeinek megfelelően kell ellátnia, felel a társaság törvényes működéséért. A Ptk. 3:189. § (1) bekezdés b) pontja kimondja: az ügyvezető a szükséges intézkedések megtétele érdekében késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezi, ha a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent. A felperes nem bizonyította a Ptk. 3:189. §-a szerinti eljárás lefolytatását és azt, hogy a törzstőke felemelésének elmulasztásáról az alperessel egyetértésben döntöttek. A közös döntésről társasági határozatot nem csatolt, a jogi képviselők közötti egyeztetés pedig megállapodásnak nem minősíthető.
[106] A fentiek alapján a házastársi közös vagyont képező gazdasági társasággal szemben megindult és befejezett kényszertörlési eljárás (a társaság megszűnése) a felperes egyoldalú mulasztásának minősül.
[107] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást, ha az az egyik fél tevékenysége, illetve mulasztása miatt következett be, kizárólag az ő javára vagy terhére kell elszámolni. A felperes egyoldalú eljárása vezetett a társaság értékének jelentős csökkenéséhez (lényegében elértéktelenedéséhez), ezért az életközösség megszűnésekor fennálló érték (4.771.754 forint) alperesre eső 1/2 részének (2.385.877 forint) megfizetésére lenne köteles.
[108] Nem hagyható viszont figyelmen kívül a jelen jogvita többlettényállása. Tény ugyanis, hogy az életközösség megszűnése és a kft. törlése közötti tíz évben a kft. értékét jelentősen befolyásoló változás történt. A fő bevételt jelentő, a praxisengedély alapján végzett tevékenység az engedély lejárta után megszűnt, az önkormányzat másik kft.-vel kötött szerződést. A praxisjog - a korábban kifejtettek alapján - nem a társaság tulajdona, az az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a felperes személyéhez kötött (házastársi közös vagyont képező) vagyoni értékű jog. A felperes praxisjogának más társaság általi működtetése pedig a kft. vagyoni helyzetére (bevételére) jelentős negatív kihatással volt. A kényszertörlési eljárás elrendelésekor a gazdasági társaság már évek óta nem működött (az alperes megbízási szerződése 2014. évig állt fenn), a felek egyező nyilatkozata szerint a kft. tulajdonában álló személygépjárműveket is megvásárolták. A kft. értéke a praxisengedély hiányában nyilvánvalóan nem azonos az engedély alapján végzett tevékenységre figyelemmel meghatározott értékkel.
[109] A felperes tehát felelős ugyan a negatív értékváltozásért, az életközösség megszűnéskori alperesi jutó teljes összegének megfizetése, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő üzletrészre (43,75%) vetített értékelszámolás azonban egyrészt kétszeres elszámolásra vezetne, másrészt a Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján súlyosan méltánytalan elszámolást eredményezne.
[110] A Kúria az elszámolást a körülmények értékelésével az alábbiak szerint korrigálta.
[111] A felperes és az alperes nyilvántartott üzletrész tulajdonának elszámolását a társaság jogutód nélküli megszüntetése és a vagyon hiányában mellőzte, azaz mind a felperes 62,5%-a, mind az alperes 25%-a (illetve az édesapjától az életközösség megszűnése után ajándékba kapott 12.5%-os saját vagyonának minősülő üzletrésze) a társaság törlésekor megszűnt. Az életközösség megszűnésekor a társasági vagyonból azonban a felperes többlettulajdona alapján az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő értékkülönbözet megilleti. A gazdasági társaság 2008. évi értéke 5.453.000 forint volt, a felperes és az alperes üzletrész tulajdoni hányadának különbözete 18,75% (25%-os üzletrész tulajdoni hányada és a 43,75% a közös vagyoni jutó különbözete). A teljes gazdasági társasági értékhez képest a felperes és az alperes üzletrészeinek értékkülönbözete 1.022.437 forint, amelynek megtérítésére az alperes igényt tarthat.
[112] A házastársak közös vagyona megosztásának eredményeként a közös tulajdon megszüntetési módjának változatlan fenntartása mellett az alperest megilleti a praxisjog rá jutó ellenértéke: 6.990.000 forint és a kft. üzletrészek életközösség megszűnéskori értékkülönbözete: 1.022.437 forint, összesen 8.012.437 forint.
[113] Alaptalanul állította az alperes a régi Pp. 221. § megsértését. A másodfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy a közös tulajdont megszüntető döntését milyen szempontokra alapította, a törvényben meghatározott kötelezettségnek eleget tett. A Kúria a régi Pp. 117.§-a megsértését érdemben nem vizsgálta, a másodfokú bíróság jegyzőkönyvvezetése a ügy érdemi elbírálására az alperes felülvizsgálati kérelme szerint sem hatott ki [régi Pp. 275. § (3) bekezdés].
[114] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján részben - a praxisjog különvagyonkénti minősítésére és a gazdasági társaság jogszabálysértő elszámolására figyelemmel - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét - a gazdasági társasági részesedés elszámolásában - részben megváltoztatta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése szerint a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hatályában fenntartotta.
[116] Az elsőfokú eljárásban a kereset pertárgyértéke 17.361.000 forint, a viszontkereset pertárgyértéke 15.121.200 forint [5.022.500 forint (tulajdoni igény), 10.098.687 forint (praxisjog és gazdasági társaság)]. A régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdése szerint a felperest terhelő illeték 1.348.775 forint (868.050 forint az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése, 480.725 forint a praxisjog és a kft. elszámolása). Az alperes által fizetendő illeték 1.294.625 forint (868.050 forint az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése, 301.400 forint tulajdoni igény, 125.175 forint a praxisjog és a kft. elszámolása). A felek pernyertességének- pervesztességének aránya közel azonos (51-49%), mértékű, ezért az elsőfokú eljárási költségeiket maguk, és az összesen 1.800.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket egyenlő arányban kötelesek az államnak megfizetni.
[117] A másodfokú eljárásban a felperes fellebbezésének értéke 39.033.200 forint (28.934.500 forint az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése és 10.098.687 forint a praxisjog és a kft. elszámolása). A felperes 8.012.437 forint (6.990.000 forint praxisjog és 1.022.437 forint kft. elszámolás) erejéig pervesztes lett (26%), az alperes 31.020.075 forint (28.934.500 forint ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése és 2.086.250 forint kft. elszámolás) tekintetében (74%) lett pervesztes. A Kúria a nagyobb arányban pernyertes felperest megillető másodfokú perköltséget a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet alkalmazásával 150.000 forint munkadíj és 40.500 forint áfa összegben állapította meg, és a 2.500.000 forint fellebbezési illeték viseléséről is a pernyertesség-pervesztesség arányában rendelkezett.
[118] A Kúria a felülvizsgálati eljárási költség és a felülvizsgálati eljárási illeték mértékéről és viseléséről a másodfokú eljárásban meghatározott pernyertesség-pervesztesség arányának megfelelően a régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdése, az Itv. 50. § (1) bekezdése, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése, a 4/A. § (1) bekezdése alapján határozott.