adozona.hu
BH 2019.11.310
BH 2019.11.310
A Magyar Államkincstár Központ a hatáskörébe tartozó feladatokat, így pl. a kivételes árvaellátás iránti kérelmek elbírálását, az ország egész területére kiterjedő illetőséggel, egyfokú eljárásban látja el; határozata ellen közvetlenül bírósághoz fordulásnak van helye [Tny. végrehajtásra kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 3. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Magyar Államkincstár Központ határozatával a felperes által a 2016. március 24-én elhunyt Sz. I. jogán benyújtott kivételes árvaellátás megállapítása iránti kérelmét elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 66. §-a és a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 72/B. §-a, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) alkalmazásával...
BH 2019.11.310 A Magyar Államkincstár Központ a hatáskörébe tartozó feladatokat, így pl. a kivételes árvaellátás iránti kérelmek elbírálását, az ország egész területére kiterjedő illetőséggel, egyfokú eljárásban látja el; határozata ellen közvetlenül bírósághoz fordulásnak van helye [Tny. végrehajtásra kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 3. § (5) bek.]
A tényállás
[1] A Magyar Államkincstár Központ határozatával a felperes által a 2016. március 24-én elhunyt Sz. I. jogán benyújtott kivételes árvaellátás megállapítása iránti kérelmét elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 66. §-a és a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 72/B. §-a, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) alkalmazásával. Megállapította, hogy a felperes kiskorú gyermeke törvényes árvaellátásban részesült a 2016. március 24-én elhunyt édesapja jogán, ezért méltányossági árvaellátás megállapítására nincs lehetőség. Az árvaellátás visszamenőleges időtartamra történő méltányossági engedélyezésére a meghatározott havi pénzügyi keretgazdálkodás miatt nincs lehetőség. A felperes a kérelmét méltányossági nyugellátás megállapítására rendszeresített kérelem adatlap nyomtatványon terjesztette elő, azon kérelmezőként kiskorú H. I. A. édesanyja, azaz felperes került feltüntetésre, azonban a hatóság a kérelmet annak tartalma szerint bírálta el (Ákr. 38. §).A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes kereseti kérelmében a hatóság határozatának megváltoztatását és visszamenőlegesen 8 havi árvaellátásra jogosultsága megállapítását kérte. Előadta, hogy gyermeke édesapja Sz. I. 2016. március 24. napján elhalálozott, amely időpont óta egyedül neveli két kiskorú gyermekét. H. I. A. nevű gyermek vonatkozásában néhai Sz. I. apasága 2017. július 21. napján került bejegyzésre, mely apaságmegállapítási eljárás, majd az azt követő anyakönyvi bejegyzés elhúzódása miatt nem volt korábban lehetősége arra, hogy a gyermek után árvaellátás iránti kérelmet előterjesszen, így 2016. május 5. napjától a gyermek születésétől, 2016. december 31. napjáig árvaellátásban nem részesült annak ellenére, hogy a jogszabályi feltételek fennálltak. Kérelmét önhibáján kívül nem tudta alperesnél előterjeszteni.[3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a Tny. 95/A. § (2) bekezdése és az Ákr. 123. § (1) bekezdésére hivatkozva azzal, hogy a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapítása iránti kérelem ügyben hozott döntés ellen közigazgatási perben kizárólag semmisségre lehet hivatkozni, amelyre a felperes kereseti kérelmében nem hivatkozott; semmisségi okok nem is állnak fenn.
A jogerős ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes 2018. március 1. napján kelt határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 157. § (1) bekezdése, 124. § (2) bekezdés c) pontja, 124. § (5) bekezdése, 85. § (3) bekezdése, 89. § (1) bekezdés b) pontja, a Tny. 64. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 65/C. §-a, 65/D. § (1)-(2) bekezdése, Tny. 95. § (3) bekezdése, a Magyar Államkincstárról szóló 310/2017. (X. 31.) Kormányrendelet (továbbiakban: Krm.) 6. § (1) bekezdése, 7. § (1)-(3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. § (1) és (2) bekezdése rendelkezései alkalmazásával.[5] A bíróság megállapította, hogy a nyugellátásra vonatkozó igények érvényesítése alakisághoz kötött, csak írásban és arra a célra rendszeresített nyomtatványon terjeszthető elő. A felperes méltányossági nyugellátás (árvaellátás) megállapításához szükséges formanyomtatványon nyújtotta be az igényét, ennek ellenére az alperes nem hívta fel a megfelelő formanyomtatvány benyújtására, hanem a benyújtott formanyomtatványnak megfelelően a Tny. 66. § szem előtt tartásával hozta meg határozatát. Az alperes a már megállapított árvaellátást követően benyújtott kérelemről nem hozott (az újabb igénybejelentésre tekintettel) elsőfokú határozatot; érdemben nem járt el; egyfokú méltányossági eljárásban utasította el a felperes igényét; jogellenesen hozta meg "másodfokú határozatát". Az alperes lényeges eljárási szabályszegést követett el, amikor a felperes előterjesztett igényét a hozzátartozói nyugellátás kapcsán első fokon nem bírálta el. A bíróság az egyszerűsített perben az alperes terhére értékelte a közigazgatási iratanyag beterjesztésének elmulasztását, ily módon az alperes álláspontja igazolására a védiratot alkalmatlannak találta. Az alperes határozatát a bíróság a lényeges alaki hiányossága miatt nem létezőnek tekintette és az új eljárásra az árvasági ellátás "növelésére jogosultság iránt" előterjesztett igény alapján kétfokú közigazgatási eljárásban meghozandó határozatra utasította az alperest.
A felülvizsgálati kérelem
[6] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a per alapját képező közigazgatási eljárás kiskorú H. I. A. kivételes árvaellátás megállapítása iránt indult, ezért a per felperese a bíróság által megállapítottakkal ellentétben nem H. E. törvényes képviselő, hanem a kiskorú gyermek, akit törvényes képviselője H. E. képvisel. Fenntartotta álláspontját, mely szerint a Tny. 66. § (1) bekezdéséből és 95/A. § (2) bekezdéséből következően az alperes által hozott méltányossági döntés a felülvizsgálni kért határozat tárgya, mely ellen kizárólag semmisségi okra lehet hivatkozni a közigazgatási perben. Az alperes kiemelte, hogy maga a jogszabály a Tny. 64. § (2) bekezdése zárja ki a 6 hónapon túli igényérvényesítés lehetőségét, ezért a felperes a születéstől a folyósítás megkezdéséig eltelt 8 hónap időtartamra kizárólag méltányossági alapon kérhette a folyósítást. Az alperes a felperes kérelmét annak tartalma szerint 8 havi árvaellátás méltányosságból történő megállapítás iránti kérelemként bírálta el. Téves a bíróságnak a megállapítása, mely szerint az alperesnek fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét, hogy kérelmét megfelelő nyomtatványon nyújtsa be és azt követően növelésre jogosultság elbírálása iránti kérelemként bírálja el. Nincs jelentősége, hogy a felperes milyen nyomtatványon nyújtotta be az igényét, mivel a felperes kérelmét az alperes tartalma szerint bírálta el. A jogerős ítéletben szereplő megállapítás "növelésre jogosultság elbírálására iránti kérelem" kifejezés nem értelmezhető.[7] Az alperes érvelése szerint az árvaellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága bírálta el, a kivételes árvaellátás iránti igény elbírálására a Magyar Államkincstár Központnak van hatásköre. Amennyiben a felperes igénye árvaellátás folyósítására irányul, úgy annak elbírálása nem az alperes, hanem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hatáskörébe tartozik. A bíróság annak figyelmen kívül hagyásával kötelezte az alperest az új eljárás lefolytatására, hogy a kivételes árvaellátás megállapítása, illetve az árvaellátás folyósítása iránti kérelmek elbírálása más-más szervek hatáskörébe tartozik. A bíróság a Tnyvhr. 1-3. § rendelkezései megszegésével állapította meg, hogy az alperes elsőfokú határozatot nem hozott; a Magyar Államkincstár Központ a Tnyvhr. 3. § (5) bekezdése alapján a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapításával kapcsolatos ügyekben első fokon, egyfokú eljárásban eljáró nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv.
[8] Végezetül az alperes hivatkozott arra, hogy a per alapját képező méltányossági ügy iratanyagát elektronikus úton beterjesztette a bíróságnak, az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás, illetőleg azon megállapítás, mely szerint az alperes az informatikai feltételekre hivatkozva kérte mentesülését a közigazgatási eljárás iratanyagának beterjesztésének kötelezettsége alól, téves.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[10] A felülvizsgálati kérelem keretein belül eljárva a Kúria a következőkre mutat rá: A Tnyvhr. 1-3. §-ai tartalmazzák a hatásköri szabályokat. A Tnyvhr. 1. §-a értelmében nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként járnak el a járási hivatalok, a kormányhivatalok, a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága (továbbiakban: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság), és a Magyar Államkincstár Központi (továbbiakban: Központ) szerve. A Tnyvhr. 3. § (5) bekezdés a) pontja értelmében a Központ nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv jár el a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapításával kapcsolatos ügyekben. A Krm. 5. § (1) bekezdése értelmében a Kincstár központi szerve a Magyar Államkincstár Központ, amely a hatáskörébe tartozó feladatokat az ország egész területére kiterjedő illetőséggel látja el. A Tny. 95. § (3) bekezdése a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek határozatai ellen abban az esetben enged fellebbezést, ha első fokon a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi, kerületi) hivatala járt el és törvény ettől eltérően nem rendelkezik. A felperes igénye elbírálására a Tnyvhr. 3. § (5) bekezdése értelmében a Központ rendelkezett hatáskörrel; a Központ elsőfokú határozata ellen, a Tny. 95. § (3) bekezdésére figyelemmel, törvény eltérő rendelkezése hiányában, nem fellebbezésnek, hanem közvetlenül a bírósághoz fordulásnak (kereseti kérelem benyújtásának) van helye.
[11] A bíróság annak figyelmen kívül hagyásával kötelezte az alperest az új eljárás lefolytatására, hogy a kivételes árvaellátás megállapítása, illetve az árvaellátás folyósítása iránti kérelmek elbírálása más-más szervek hatáskörébe tartoznak; továbbá a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapításával kapcsolatos ügyekben a Központ egyfokú eljárásban eljáró nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv.
[12] Az Alkotmánybíróság a 14/2018. (IX. 27.) AB határozatban (továbbiakban: ABh.) megállapította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 95/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességét, ezért azt megsemmisítette azzal, hogy a megsemmisített rendelkezés a folyamatban lévő ügyekben nem alkalmazható. Az AB határozat indokolása szerint "A kivételes árvaellátás kérelemre induló, bizonyos esetben hivatalból is megindítható hatósági eljárás eredményeként meghozott határozattal állapítható meg, amely döntés a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) szerinti közigazgatási cselekménynek minősül, ezért közigazgatási per tárgya lehet. Az ellátás megállapítása vagy annak elutasítása az ügyfél megélhetésének befolyásolása okán alkotmányjogilag érdemi döntésnek minősül. A meghozott döntésekkel szemben közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, azokkal szemben közigazgatási per kezdeményezhető. Mindez összhangban van az Ákr., illetve a Kp. által bevezetett új jogorvoslati rendszerrel, melynek értelmében a határozattal szemben csak kivételesen van lehetőség fellebbezésre, ehelyett az általános jogorvoslati eszközzé a közigazgatási per vált, mely anyagi jogerőhatással ruházza fel a végleges, vagyis a közigazgatási szerv által már nem megváltoztatható közigazgatási határozatot. [...] A bírói felülvizsgálat semmisségre korlátozása valójában jogorvoslat nélkül hagyja a relatív eljárási szabálytalanságokat és az anyagi jogi hibákat. Mindez az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból együttesen levezetett azon követelmények jelentős korlátozását jelenti, melyek megkövetelik a jogorvoslat ténylegességét, érdemi jellegét. [...] A méltányosság az alkalmazandó főszabályhoz képest kedvezőbb jogalkalmazási döntést eredményez a címzettek számára. [...] A jogszabály által biztosított mérlegelési és méltányossági jogkör jogalkalmazói gyakorlása bírósági kontroll alatt áll [Kp. 85. § (5) bekezdés]. A jogszabályban meghatározott méltányossági szempontok téves értékelése megalapozhatja a jogszabálysértés megállapítását. Hasonlóképpen, ha a mérlegelési szempontok nem derülnek ki a határozatból, akkor a döntés megalapozottsága sem vizsgálható, ami szintén jogszabálysértő."
[13] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a kivételes árvaellátás iránti elsőfokú bírósági per felperese nem a kiskorú gyermek édesanyja (jelen per felperese), hanem maga a kiskorú gyermek, akit a perben a törvényes képviselője, az édesanyja képvisel, az alperes is kk. H. I. A. kérelmezővel szemben hozta meg a felülvizsgálni kért határozatot.
[14] A Kp. 40. § (3) bekezdése értelmében, ha a közigazgatási ügy iratainak elektronikus továbbításához szükséges informatikai feltételek rendelkezésre állnak, a közigazgatási szerv elektronikus úton továbbítja és teszi hozzáférhetővé az ügy iratait a bíróság számára. Az alperes már védiratában jelezte, hogy informatikai feltételek hiányában nem áll módjában az ügy iratait elektronikusan hozzáférhetővé tenni. A bíróság felhívására az alperes - utalva a Kp. magyarázatában foglaltakra - előadta, hogy az ügy iratainak a digitalizációjához szükséges informatikai feltételek nem állnak az alperes rendelkezésére, ezért az ügy iratait elektronikus úton nem tudja a bíróság rendelkezésére bocsátani. A bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes védiratában előterjesztett védekezése "csak" formális, álláspontja alátámasztására alkalmatlan. A per tárgya a felperes méltányossági árvaellátás iránti kérelmének elbírálása ügyében hozott közigazgatási határozat jogszerűségének felülvizsgálata volt, amelyet a bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján érdemében el tudott volna bírálni.
[15] A Tny. 64. § (1) bekezdése értelmében a nyugellátást (árvaellátást) írásban, kizárólag az e célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon (a továbbiakban együtt: igénybejelentő lap) kell igényelni. A peradatok szerint a felperes kérelmét a "méltányossági nyugellátás megállapítására" rendszeresített kérelem adatlap nyomtatványon nyújtotta be, amelyet az alperes - helyesen - annak tartalma szerint kivételes árvaellátás megállapítása iránti kérelemként bírálta el. A formanyomtatvány IV. pontjában kért adatokra figyelemmel a felperes a megfelelő nyomtatványon nyújtotta be igényét, a bíróság ezzel ellentétes megállapítása, illetve más című vagy tartalmú formanyomtatvány benyújtására vonatkozó alperesi tájékoztatási kötelezettség elmulasztására vonatkozó ítéleti megállapítása téves.
[16] A bíróság "tájékoztatása" szerint a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja alátámasztásával egyszerűsített perben járt el. A Kúria rögzíti: a Kp. 124. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eljárásokat, amelyekben a bíróság - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - egyszerűsített perben jár el. Így egyszerűsített eljárásnak van helye a hatósági igazolvánnyal, a hatósági bizonyítvánnyal, valamint - az ingatlan-nyilvántartás kivételével - a hatósági nyilvántartás vezetésével kapcsolatos perben, a kizárólag a hatósági eljárás egyéb résztvevőjének keresete alapján indult perben, járulékos közigazgatási cselekménnyel kapcsolatos perben, a feloszlatás kivételével a gyülekezési joggal kapcsolatos perben. A bíróság akkor is alkalmazhatja az egyszerűsített per szabályait, ha a felperes ezt a keresetlevelében kéri és ezt az alperes a védiratában nem ellenzi. Az ügy egyszerűsített perben való elbírálásáról a bíróság ebben az esetben végzést hoz.
[17] A Kúria megállapította, hogy az egyszerűsített per elrendelésének Kp. 124. § (2) bekezdésében rögzített feltételei nem álltak fenn, a felperes által érvényesített igény nem minősül járulékos közigazgatási cselekménnyel kapcsolatos pernek [Kp. 124. § (2) bekezdés c) pont]. A bíróság téves jogi álláspontja folytán a Kp. 126. § (3) bekezdése alapján zárta ki az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét. Az új eljárásban (felek erre irányuló kérelme hiányában nem egyszerűsített perben) a jogorvoslati kioktatást a Kp. 9-101. §-ai felhívásával kell teljesíteni.
[18] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[19] Az új eljárásban a felperes kereseti kéreleméről - a fentebb írtak figyelembevételével - érdemében kell döntenie.
(Kúria Kfv.X.37.861/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.X.37.861/2018/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
Az alperes: Magyar Államkincstár Központ
Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.290/2018/4.
Rendelkező rész
A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.290/2018/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A Magyar Államkincstár Központ határozatával a felperes által a 2016. március 24-én elhunyt Sz. I. jogán benyújtott kivételes árvaellátás megállapítása iránti kérelmét elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 66. §-a és a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 72/B. §-a, valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) alkalmazásával. Megállapította, hogy a felperes kiskorú gyermeke törvényes árvaellátásban részesült a 2016. március 24-én elhunyt édesapja jogán, ezért méltányossági árvaellátás megállapítására nincs lehetőség. Az árvaellátás visszamenőleges időtartamra történő méltányossági engedélyezésére a meghatározott havi pénzügyi keretgazdálkodás miatt nincs lehetőség. A felperes a kérelmét méltányossági nyugellátás megállapítására rendszeresített kérelem adatlap nyomtatványon terjesztette elő, azon kérelmezőként kiskorú H. I. A. édesanyja, azaz felperes került feltüntetésre, azonban a hatóság a kérelmet annak tartalma szerint bírálta el (Ákr. 38. §).A felperes keresete és az alperes védirata
[2] A felperes kereseti kérelmében a hatóság határozatának megváltoztatását és visszamenőlegesen 8 havi árvaellátásra jogosultsága megállapítását kérte. Előadta, hogy gyermeke édesapja Sz. I. 2016. március 24. napján elhalálozott, amely időpont óta egyedül neveli két kiskorú gyermekét. H. I. A. nevű gyermek vonatkozásában néhai Sz. I. apasága 2017. július 21. napján került bejegyzésre, mely apaság megállapítási eljárás, majd az azt követő anyakönyvi bejegyzés elhúzódása miatt nem volt korábban lehetősége arra, hogy a gyermek után árvaellátás iránti kérelmet előterjesszen, így 2016. május 5. napjától a gyermek születésétől, 2016. december 31. napjáig árvaellátásban nem részesült annak ellenére, hogy a jogszabályi feltételek fennálltak. Kérelmét önhibáján kívül nem tudta alperesnél előterjeszteni.[3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a Tny. 95/A. § (2) bekezdése és az Ákr. 123. § (1) bekezdésére hivatkozva azzal, hogy a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapítása iránti kérelem ügyben hozott döntés ellen közigazgatási perben kizárólag semmisségre lehet hivatkozni, amelyre a felperes kereseti kérelmében nem hivatkozott; semmisségi okok nem is állnak fenn.
A jogerős ítélet
[4] A bíróság az alperes 2018. március 1. napján kelt határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 157. § (1) bekezdése, 124. § (2) bekezdés c) pontja, 124. § (5) bekezdése, 85. § (3) bekezdése, 89. § (1) bekezdés b) pontja, a Tny. 64. § (1) bekezdése, a Tnyvhr. 65/C. §-a, 65/D. § (1)-(2) bekezdése, Tny. 95. § (3) bekezdése, a Magyar Államkincstárról szóló 310/2017. (X.31.) Kormányrendelet (továbbiakban: Krm.) 6. § (1) bekezdése, 7. § (1)-(3) bekezdése, a Tnyvhr. 1. § (1) bekezdése, (2) bekezdése rendelkezései alkalmazásával.[5] A bíróság megállapította, hogy a nyugellátásra vonatkozó igények érvényesítése alakisághoz kötött, csak írásban és arra a célra rendszeresített nyomtatványon terjeszthető elő. A felperes méltányossági nyugellátás (árvaellátás) megállapításához szükséges formanyomtatványon nyújtotta be az igényét, ennek ellenére az alperes nem hívta fel a megfelelő formanyomtatvány benyújtására, hanem a benyújtott formanyomtatványnak megfelelően a Tny. 66. § szem előtt tartásával hozta meg határozatát. Az alperes a már megállapított árvaellátást követően benyújtott kérelemről nem hozott (az újabb igénybejelentésre tekintettel) elsőfokú határozatot; érdemben nem járt el; egyfokú méltányossági eljárásban utasította el a felperes igényét; jogellenesen hozta meg "másodfokú határozatát". Az alperes lényeges eljárási szabályszegést követett el, amikor a felperes előterjesztett igényét a hozzátartozói nyugellátás kapcsán első fokon nem bírálta el. A bíróság az egyszerűsített perben az alperes terhére értékelte a közigazgatási iratanyag beterjesztésének elmulasztását, ily módon az alperes álláspontja igazolására a védiratot alkalmatlannak találta. Az alperes határozatát a bíróság a lényeges alaki hiányossága miatt nem létezőnek tekintette és az új eljárásra az árvasági ellátás "növelésére jogosultság iránt" előterjesztett igény alapján kétfokú közigazgatási eljárásban meghozandó határozatra utasította az alperest.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a per alapját képező közigazgatási eljárás kiskorú H. I. A. kivételes árvaellátás megállapítása iránt indult, ezért a per felperese a bíróság által megállapítottakkal ellentétben nem H. E. törvényes képviselő, hanem a kiskorú gyermek, akit törvényes képviselője H. E. képvisel. Fenntartotta álláspontját, mely szerint a Tny. 66. § (1) bekezdéséből és 95/A. § (2) bekezdéséből következően az alperes által hozott méltányossági döntés a felülvizsgálni kért határozat tárgya, mely ellen kizárólag semmisségi okra lehet hivatkozni a közigazgatási perben. Az alperes kiemelte, hogy maga a jogszabály a Tny. 64. § (2) bekezdése zárja ki a 6 hónapon túli igényérvényesítés lehetőségét, ezért a felperes a születéstől a folyósítás megkezdéséig eltelt 8 hónap időtartamra kizárólag méltányossági alapon kérhette a folyósítást. Az alperes a felperes kérelmét annak tartalma szerint 8 havi árvaellátás méltányosságból történő megállapítás iránti kérelemként bírálta el. Téves a bíróságnak a megállapítása, mely szerint az alperesnek fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét, hogy kérelmét megfelelő nyomtatványon nyújtsa be és azt követően növelésre jogosultság elbírálása iránti kérelemként bírálja el. Nincs jelentősége, hogy a felperes milyen nyomtatványon nyújtotta be az igényét, mivel a felperes kérelmét az alperes a tartalma szerint bírálta el. A jogerős ítéletben szereplő megállapítás "növelésre jogosultság elbírálására iránti kérelem" kifejezés nem értelmezhető.[7] Az alperes érvelése szerint az árvaellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága bírálta el, a kivételes árvaellátás iránti igény elbírálására a Magyar Államkincstár Központnak van hatásköre. Amennyiben a felperes igénye árvaellátás folyósítására irányul, úgy annak elbírálása nem az alperes, hanem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hatáskörébe tartozik. A bíróság annak figyelmen kívül hagyásával kötelezte az alperest az új eljárás lefolytatására, hogy a kivételes árvaellátás megállapítása, illetve az árvaellátás folyósítása iránti kérelmek elbírálása más-más szervek hatáskörébe tartozik. A bíróság a Tnyvhr. 1.-3. §-ai rendelkezései megszegésével állapította meg, hogy az alperes elsőfokú határozatot nem hozott; a Magyar Államkincstár Központ a Tnyvhr. 3. § (5) bekezdése alapján a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapításával kapcsolatos ügyekben első fokon, egyfokú eljárásban eljáró nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv.
[8] Végezetül az alperes hivatkozott arra, hogy a per alapját képező méltányossági ügy iratanyagát elektronikus úton beterjesztette a bíróságnak, az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás, illetőleg azon megállapítás, mely szerint az alperes az informatikai feltételekre hivatkozva kérte mentesülését a közigazgatási eljárás iratanyagának beterjesztésének kötelezettsége alól, téves.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[10] A felülvizsgálati kérelem keretein belül eljárva a Kúria a következőkre mutat rá: A Tnyvhr. 1.-3. §-ai tartalmazzák a hatásköri szabályokat. A Tnyvhr. 1.§-a értelmében nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként járnak el a járási hivatalok, a kormányhivatalok, a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága (továbbiakban: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság), és a Magyar Államkincstár Központi (továbbiakban: Központ) szerve. A Tnyvhr. 3. § (5) bekezdés a) pontja értelmében a Központ nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv jár el a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapításával kapcsolatos ügyekben. A Krm. 5. § (1) bekezdése értelmében a Kincstár központi szerve a Magyar Államkincstár Központ, amely a hatáskörébe tartozó feladatokat az ország egész területére kiterjedő illetőséggel látja el. A Tny. 95. § (3) bekezdése a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek határozatai ellen abban az esetben enged fellebbezést, ha elsőfokon a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi, kerületi) hivatala járt el és törvény ettől eltérően nem rendelkezik. A felperes igénye elbírálására a Tnyvhr. 3. § (5) bekezdése értelmében a Központ rendelkezett hatáskörrel; a Központ elsőfokú határozata ellen, a Tny. 95. § (3) bekezdésére figyelemmel, törvény eltérő rendelkezése hiányában, nem fellebbezésnek, hanem közvetlenül a bírósághoz fordulásnak (kereseti kérelem benyújtásának) van helye.
[11] A bíróság annak figyelmen kívül hagyásával kötelezte az alperest az új eljárás lefolytatására, hogy a kivételes árvaellátás megállapítása, illetve az árvaellátás folyósítása iránti kérelmek elbírálása más-más szervek hatáskörébe tartoznak; továbbá a kivételes nyugellátás (árvaellátás) megállapításával kapcsolatos ügyekben a Központ egyfokú eljárásban eljáró nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv.
[12] Az Alkotmánybíróság a 14/2018. (IX. 27.) AB határozatban (továbbiakban: ABh.) megállapította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 95/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességét, ezért azt megsemmisítette azzal, hogy a megsemmisített rendelkezés a folyamatban lévő ügyekben nem alkalmazható. Az AB határozat indokolása szerint "A kivételes árvaellátás kérelemre induló, bizonyos esetben hivatalból is megindítható hatósági eljárás eredményeként meghozott határozattal állapítható meg, amely döntés a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) szerinti közigazgatási cselekménynek minősül, ezért közigazgatási per tárgya lehet. Az ellátás megállapítása vagy annak elutasítása az ügyfél megélhetésének befolyásolása okán alkotmányjogilag érdemi döntésnek minősül. A meghozott döntésekkel szemben közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, azokkal szemben közigazgatási per kezdeményezhető. Mindez összhangban van az Ákr., illetve a Kp. által bevezetett új jogorvoslati rendszerrel, melynek értelmében a határozattal szemben csak kivételesen van lehetőség fellebbezésre, ehelyett az általános jogorvoslati eszközzé a közigazgatási per vált, mely anyagi jogerőhatással ruházza fel a végleges, vagyis a közigazgatási szerv által már nem megváltoztatható közigazgatási határozatot. (...) A bírói felülvizsgálat semmisségre korlátozása valójában jogorvoslat nélkül hagyja a relatív eljárási szabálytalanságokat és az anyagi jogi hibákat. Mindez az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból együttesen levezetett azon követelmények jelentős korlátozását jelenti, melyek megkövetelik a jogorvoslat ténylegességét, érdemi jellegét.(...) A méltányosság az alkalmazandó főszabályhoz képest kedvezőbb jogalkalmazási döntést eredményez a címzettek számára. (…) A jogszabály által biztosított mérlegelési és méltányossági jogkör jogalkalmazói gyakorlása bírósági kontroll alatt áll [Kp. 85. § (5) bekezdés]. A jogszabályban meghatározott méltányossági szempontok téves értékelése megalapozhatja a jogszabálysértés megállapítását. Hasonlóképpen, ha a mérlegelési szempontok nem derülnek ki a határozatból, akkor a döntés megalapozottsága sem vizsgálható, ami szintén jogszabálysértő."
[13] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a kivételes árvaellátás iránti elsőfokú bírósági per felperese nem a kiskorú gyermek édesanyja (jelen per felperese), hanem maga a kiskorú gyermek, akit a perben a törvényes képviselője, az édesanyja képvisel, az alperes is kk. H. I. A. kérelmezővel szemben hozta meg a felülvizsgálni kért határozatot.
[14] A Kp. 40. § (3) bekezdése értelmében, ha a közigazgatási ügy iratainak elektronikus továbbításához szükséges informatikai feltételek rendelkezésre állnak, a közigazgatási szerv elektronikus úton továbbítja és teszi hozzáférhetővé az ügy iratait a bíróság számára. Az alperes már védiratában jelezte, hogy informatikai feltételek hiányában nem áll módjában az ügy iratait elektronikusan hozzáférhetővé tenni. A bíróság felhívására az alperes - utalva a Kp. magyarázatában foglaltakra - előadta, hogy az ügy iratainak a digitalizációjához szükséges informatikai feltételek nem állnak az alperes rendelkezésére, ezért az ügy iratait elektronikus úton nem tudja a bíróság rendelkezésére bocsátani. A bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes védiratában előterjesztett védekezése "csak" formális, álláspontja alátámasztására alkalmatlan. A per tárgya a felperes méltányossági árvaellátás iránti kérelmének elbírálása ügyében hozott közigazgatási határozat jogszerűségének felülvizsgálata volt, amelyet a bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján érdemében el tudott volna bírálni.
[15] A Tny. 64. § (1) bekezdése értelmében a nyugellátást (árvaellátást) írásban, kizárólag az e célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon (a továbbiakban együtt: igénybejelentő lap) kell igényelni. A peradatok szerint a felperes kérelmét a "méltányossági nyugellátás megállapítására" rendszeresített kérelem-adatlap nyomtatványon nyújtotta be, amelyet az alperes - helyesen - annak tartalma szerint kivételes árvaellátás megállapítása iránti kérelemként bírálta el. A formanyomtatvány IV. pontjában kért adatokra figyelemmel a felperes a megfelelő nyomtatványon nyújtotta be igényét, a bíróság ezzel ellentétes megállapítása, illetve más című vagy tartalmú formanyomtatvány benyújtására vonatkozó alperesi tájékoztatási kötelezettség elmulasztására vonatkozó ítéleti megállapítása téves.
[16] A bíróság "tájékoztatása" szerint a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja alátámasztásával egyszerűsített perben járt el. A Kúria rögzíti: a Kp. 124. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eljárásokat, amelyekben a bíróság - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - egyszerűsített perben jár el. Így egyszerűsített eljárásnak van helye a hatósági igazolvánnyal, a hatósági bizonyítvánnyal, valamint - az ingatlan nyilvántartás kivételével - a hatósági nyilvántartás vezetésével kapcsolatos perben, a kizárólag a hatósági eljárás egyéb résztvevőjének keresete alapján indult perben, járulékos közigazgatási cselekménnyel kapcsolatos perben, a feloszlatás kivételével a gyülekezési joggal kapcsolatos perben. A bíróság akkor is alkalmazhatja az egyszerűsített per szabályait, ha a felperes ezt a keresetlevelében kéri és ezt az alperes a védiratában nem ellenzi. Az ügy egyszerűsített perben való elbírálásáról a bíróság ebben az esetben végzést hoz.
[17] A Kúria megállapította, hogy az egyszerűsített per elrendelésének Kp. 124. § (2) bekezdésében rögzített feltételei nem álltak fenn, a felperes által érvényesített igény nem minősül járulékos közigazgatási cselekménnyel kapcsolatos pernek [Kp. 124. § (2) bekezdés c) pont]. A bíróság téves jogi álláspontja folytán a Kp. 126. § (3) bekezdése alapján zárta ki az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét. Az új eljárásban (felek erre irányuló kérelme hiányában nem egyszerűsített perben) a jogorvoslati kioktatást a Kp. 99. §-101. §-ai felhívásával kell teljesíteni.
[18] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[19] Az új eljárásban a felperes kereseti kéreleméről - a fentebb írtak figyelembevételével - érdemében kell döntenie.
A döntés elvi tartalma
[20] A Magyar Államkincstár Központ a hatáskörébe tartozó feladatokat, így pl. a kivételes árvaellátás iránti kérelmek elbírálását, az ország egész területére kiterjedő illetőséggel, egyfokú eljárásban látja el; határozata ellen közvetlenül bírósághoz fordulásnak van helye.Záró rész
[21] Az alperes költségfelszámítási és költségjegyzék előterjesztési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a Kúria a Kp. 35. § (1) bekezdése és a Pp. 81. § (2) és (5) bekezdései alkalmazásával a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítéséről nem rendelkezett.[22] A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny. 81. §-a alapján a magyar állam viseli.
[23] A végzés elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Kp. 115. § (2) bekezdés és 114. § (1) bekezdés].
Budapest, 2019. március 4.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria Kfv.X.37.861/2018.)