adozona.hu
BH 1990.10.396
BH 1990.10.396
Gazdasági társaságok átalakulása során a cégbejegyzéskor irányadó szempontok: - az alapító (vagyonkezelő) szerv az átalakulással létrejövő gazdasági társaság tagjává csak a cégbejegyzéssel válik, ezért a társasági szerződést - alapítóként - nem írhatja alá. Az átalakulás bejegyzése tehát nem tagadható meg azon a címen, hogy a vállalatot alapító szerv a társasági szerződést nem írta alá [1977. évi VI. tv. 30/B. § c) pont, 1989. évi XIII. tv. (Át.) 24. § (1) bek.]; - a jogszabályban előírt - az átalakulást me
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A BI Kereskedelmi Vállalatot (tov.: vállalat) a Megyei Tanács alapította. A vállalat kezdetben a vállalati tanács, utóbb a dolgozók közgyűlése vezetése alatt állt. A vállalat 1989. július 18-i közgyűlése akként határozott, hogy korlátolt felelősségű társasággá alakul át. Az átalakulási közgyűlést 1989. október 2-án megtartották, és a vállalatnak "BIK-EK" Kereskedelmi Kft névvel való átalakulása felől döntöttek. A közgyűlésen a vállalattal munkaviszonyban álló 137 dolgozó közül heten jelentek ...
BH 1990.10.396 Gazdasági társaságok átalakulása során a cégbejegyzéskor irányadó szempontok:
- az alapító (vagyonkezelő) szerv az átalakulással létrejövő gazdasági társaság tagjává csak a cégbejegyzéssel válik, ezért a társasági szerződést - alapítóként - nem írhatja alá. Az átalakulás bejegyzése tehát nem tagadható meg azon a címen, hogy a vállalatot alapító szerv a társasági szerződést nem írta alá [1977. évi VI. tv. 30/B. § c) pont, 1989. évi XIII. tv. (Át.) 24. § (1) bek.];
- a jogszabályban előírt - az átalakulást megelőző - vagyonmérleg készítési kötelezettség nem teljesíthető olyan - bár a könyvvizsgáló által aláírt - mérleggel, amelyről nem állapítható meg, hogy az könyvviteli- vagy vagyonmérleg, illetőleg hogy a teljes vállalati vagyont tartalmazza-e [Át. 5. § (1) bek. b) pont, (2)-(4) bek.];
- az átalakuló szervezet reális vagyonértékének megállapításához a tulajdonosok által megállapított, elfogadott vagyontárgyak körét, a vagyonleltárt kell figyelembe venni [Át. 5. § (4) bek., 30/1989. (VII. 1.) PM r. 2. § (1) bek.];
- az átalakulási törvény előírásainak és a nemzetgazdaság érdekeinek nem felel meg az állami vállalat olyan átalakulása - s ezért ez be sem jegyezhető -, amelynél a külső vállalkozók részéről megkövetelt részesedést az átalakulni szándékozó vállalat által a nekik ingyenesen átengedett tőkerész képezi [Át. 19. § (1) bek., Ptk. 5. § (1)-(2) bek.];
- az átalakulási szándék közzétételére vonatkozó - jogszabályban előírt - kötelezettség csak hivatalos lapban (pl. Cégközlöny) való közzététellel teljesíthető; napi, heti vagy havi folyóiratban való közlés nem fogadható el. Az átalakulás cégbejegyzésének akadályául szolgál a szabálytalan közzététel [Át. 7. §].
A BI Kereskedelmi Vállalatot (tov.: vállalat) a Megyei Tanács alapította. A vállalat kezdetben a vállalati tanács, utóbb a dolgozók közgyűlése vezetése alatt állt. A vállalat 1989. július 18-i közgyűlése akként határozott, hogy korlátolt felelősségű társasággá alakul át. Az átalakulási közgyűlést 1989. október 2-án megtartották, és a vállalatnak "BIK-EK" Kereskedelmi Kft névvel való átalakulása felől döntöttek. A közgyűlésen a vállalattal munkaviszonyban álló 137 dolgozó közül heten jelentek meg.Az átalakuló szervezet 12 millió forintos törzstőkéjéhez a BI Kereskedelmi Kft mint külső vállalkozó 2 millió forinttal járult volna hozzá. A korlátolt felelősségű társaság alapítója egyébként az átalakulni kívánó vállalat két leányvállalata volt, majd tőkefelemelés következtében taggá váltak az É-i Kereskedelmi Szolgáltató Részvénytársaság, valamint a vállalat volt dolgozói is. A részvénytársaság alapításában egyébként a vállalat is részt vett. A vállalat átalakuláskori vagyonmérlege 10 millió forint volt. A könyvvizsgáló a mérlegre olyan záradékot vezetett, hogy ez az összeg a vállalat korszerűsítésére hozott vállalati tanácsi határozatok végrehajtásaként alakult ki.
A könyvvizsgálónak ez a megállapítása azon alapult, hogy a vállalati tanács 1989. február 2-án az 5/1989-es számú határozatával a hálózati egységet és a központ teljes álló- és forgóeszköz állományát ellenszolgáltatás nélkül a BI Kereskedelmi Kft-nek adta át. Vagyonának többi részét - valamennyi vállalkozásban fennálló érdekeltségét - a 4/1989-es határozatával az É-i Kereskedelmi Szolgáltató Részvénytársaságnak juttatta, melynek alapításában a korábbiakban részt vett.
Az átalakulást a vállalat 1989. szeptember 21-én egy alkalommal a "Figyelő" című lapban közzétette.
Az átalakulásról hozott döntést az alapítónak, úgy is mint vagyonkezelőnek, a megállapodás megkötése céljából a vállalat felterjesztette. Azt a B. Megyei Tanács elutasította azzal, hogy az abban közölt feltételekkel nem köt megállapodást. Rögzítette, hogy magát az átalakulást támoga;ja, az átalakulásra vonatkozó megegyezést 1989. december 10-ig meg is kívánja kötni, de közölte ennek feltételeit. A Megyei Tanács alapvetően a vagyonmérleg 1988. december 31-i állapotoknak megfelelő elkészítéséhez ragaszkodott, vagyis amikor a vállalat az ingyenes vagyonátruházásról még nem döntött. A vállalat a tanáccsal nem vette fel a kapcsolatot, hanem 1989. november 16-án az átalakulás bejegyzése iránt kérelmet terjesztett elő az elsőfokú cégbíróságon.
A Megyei Tanács VB Igazgatási Főosztálya 1989. december 27-én az 5027-13/1989. számú határozatával a VT. 4/1989. és az 5/1989. számú határozatait megsemmisítette. A döntést a Kereskedelmi Minisztérium mint másodfokú hatóság 1990. március 9-én a 975/3/90-es számú határozatával helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság az átalakulás bejegyzését megtagadta. Indokolása szerint hiányzott az átalakulás egyik alapfeltétele: az elfogadott vagyonmérleg. Nem volt határozatképes az átalakulásról döntő közgyűlés. A jogszabályi feltételeknek nem felelt meg az átalakulás meghirdetése. Nem tudta biztosítani az átalakuló vállalat azt, hogy az új gazdasági társaságban külső vállalkozó is részesedést vállaljon. A külső vállalkozóként feltüntetett korlátolt felelősségű társaság ugyanis egy olyan gazdasági társaság, amelyet a vállalat saját leányvállalataival alapított. Végül álláspontja szerint a szerződés érvényességének feltétele, hogy azt az alapító, úgyis mint vagyonkezelő, aláírja, erre pedig nyilván nem kerülhetett sor, miután az az átalakuláshoz nem járult hozzá. Ezzel az indokkal mellőzte a cégbíróság a hiánypótlásra való felszólítást is.
A végzéssel szemben a cég képviselője terjesztett elő fellebbezést. Vitatta az elutasító végzés jogi indokainak helyességét. Álláspontja szerint a közgyűlés határozatképes volt, mert az alkalmazott szavazati rendet a szervezeti és működési szabályzat módosításával biztosították. A szabályzat módosítását a törvényességi felügyeleti szerv nem kifogásolta. Állította a cég, hogy az átalakulásnak nem feltétele az alapítóval való előzetes megállapodás, így nem követelhető meg részéről a szerződés aláírása sem. Utalt arra, hogy a közzététel bármely lapban megtörténhet, a második közzététel hiánya pedig pótolható. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság úgy utasította el a cégbejegyzési kérelmét, hogy előtte a számára hiánypótlási lehetőséget nem biztosított.
A fellebbezés csak részben alapos, ez azonban az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolja.
1. A vállalat a szervezeti működési szabályzatban - összhangban a 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 10. §-ával - akként rendelkezett, hogy a közgyűlésnek minden - a vállalattal munkaviszonyban álló - dolgozó a tagja. A határozatképességhez a dolgozók kétharmadának jelenléte, az adott kérdésben való döntéshez kétharmados szótöbbség szükséges. A szervezeti-működési szabályzat 1989. július 18-án azzal az indokolással került módosításra, hogy a működőképesség biztosítása érdekében a határozathozatalnál nem veszik figyelembe azokat a dolgozókat, akiknek munkaviszonya szünetel. Arra nem volt adat, hogy - az MT rendelet 34. §-a alapján - a módosított szervezeti-működési szabályzatot megküldték volna a törvényességi felügyeleti szervnek jóváhagyás céljából. Nem állapítható meg az sem, hogy kinek, milyen okból tartották a munkaviszonyát szünetelőben és milyen indokkal, így állhatott elő az a helyzet, hogy az 1989. október 2-i közgyűlésen a vállalat 137 dolgozója közül 7 dolgozó volt jelen.
[A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a 33/1984. (X. 31.) MT rendelet 12. §-a értelmében a szünetelő munkaviszonyú dolgozókat a határozatképesség megállapításánál csak akkor lehet figyelmen kívül hagyni, ha a közgyűlés küldött-választást tart.]
2. A becsatolt vagyonmérleg alapítói vagyont, valamint - felhalmozott vagyon címén - jelentős passzívát tüntetett fel. Így az átalakuló vállalat törzstőkéjében a vállalat mindössze 10 millió forinttal vett volna részt. Nem lehetett megállapítani, hogy a 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet 3. §-a szerinti leltár a mérlegkészítés idejére elkészült-e, és így azt sem, hogy ez a vagyon, milyen elemekből tevődik össze, Gyakorlatilag nem készült el a könyvvizsgálói jelentés sem [1989. évi XIII. törvény - Át. - 5. § (1) bek. b) pont, 72. § (2) bek. d) pont], mert a már ismertetett könyvvizsgálói nyilatkozatból az sem állapítható meg, hogy a mérleg könyvviteli mérleg vagy átértékelés utáni vagyonmérleg, illetve hogy az a vállalati teljes vagyont tartalmazza-e. Az alapító - úgy is mint vagyonkezelő szerv - nem fogadta el a mérleg adatait.
A 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy az átalakulási vagyonmérleg az átalakuló szervezet reális vagyonértékének meghatározására szolgáló, a tulajdonosok (átalakuló szerv, vagyonkezelő, új tulajdonosok) által elfogadott vagyon értékét tartalmazza.
Ez annyit jelent, hogy a vagyon tárgyainak körét illetően kell az átalakulással érintetteknek megállapodniuk. Ennek alapját képezi a vagyonleltár, amely a vállalat teljes vagyonát tartalmazza, kivéve az átmenő tételeket és saját termelői készleteket. A vállalat ugyanis teljes vagyonával köteles átalakulni, legfeljebb a törvény adta keretek között azt nem kell teljes egészében tőkésítenie. Erre különösen akkor nem köteles, ha az átalakulás módja és feltételei tekintetében közte és a vagyonkezelő között [Át. 5. § (4) bek.] van megállapodás [Át. 17. § (3) bek.].
Az értékelés tekintetében - hogy ti. a könyvviteli mérleget átértékelik-e vagy sem, mi az egyes vagyontárgyak forgalmi értéke, vagy mi lett a vagyonból tőkésítve - lehet eltérés a vagyonkezelő és az átalakuló vállalat között. Ennek az a következménye, hogy - megállapodás hiányában - az Át. 19. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 20. §-ában, 21. §-ának (1) bekezdésében, 22. és 23. §-ában meghatározottaktól nem lehet eltérni.
A vagyontárgyak körénél azonban átalakulási feltétel az ebben való megállapodás. Az alapítók (vagyonkezelő) között éppen itt volt lényegi különbség. Az átalakulás feltétele: az elfogadott vagyon hiányzott. Ez pedig hiánypótlás keretében nem pótolható.
Alapvetően befolyásolja az átalakuló vállalat vagyonát az a körülmény, hogy a vállalati tanács 4/1989. és 5/1989-es számú határozatát, mellyel a vállalat vagyonának tetemes részét térítésmentesen az általa alapított korlátolt felelősségű társaságnak, illetve a részvénytársaságnak tőkén felüli vagyonként átadta, a törvényességi felügyeleti szerv megsemmisítette. Így ez a vagyonhányad visszakerült az átalakuló vállalathoz, az vagyonmérlegének részét fogja képezni.
3. Helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja a külső vállalkozók jogi minősítése tekintetében. Az ilyenként jelentkező korlátolt felelősségű társaságot gyakorlatilag a vállalat alapította egy millió forintos alaptőkével. Időközben - üzletrész átruházásokkal - az alapítók helyére más tagok kerültek. Ezáltal a külső tőkerészesedés 2 millió forint lett volna, de úgy, hogy - a vállalati tanács már említett döntése következtében - a térítésmentesen átengedett vagyonból kívánták a tőkeemelést végrehajtani. Ez viszont nem minősíthető külső tőke bevonásnak, és az átalakulási törvény sem ilyen, hanem valóságos külső vállalkozók bevonását kívánta biztosítani. [Át. 19. § (1) bek., Ptk. 5. § (1)-(2) bek.].
4. A cégbíróságok hivatalos lapja a Cégközlöny [2/1989. (III. 22.) IM r. 1. §, Gt. 339. §, Át. 10. §, 13/1989. (XII. 16.) IM r. 6. § e) pont]. Az általános első közzétételre 1989. IX. 21-én került sor, de nem a Cégközlönyben, hanem a Figyelő című lapban. Második közzététel nem volt. A közzétételre vonatkozó előírásoknak tehát a cég nem tett eleget, annál kevésbé, mert - a fentieken túlmenően - a közlemény nem tartalmazta az átalakulási terv és a vagyonmérleg legfontosabb adatait sem (Át. 7. §).
5. A vállalat nem csatolta be a vállalati törzskönyvi kivonatot.
6. A cég fellebbezése csak annyiban volt alapos, hogy nem kívánható meg a vagyonkezelőnek mint szerződő partnernek az aláírása a társasági szerződésben. Ő taggá a bejegyzéssel válik. Addig a törvény által meghatározott sajátos jogalanyként vesz részt az átalakulás folyamatában [1977. évi VI. tv. 30/B. § c) pont, 1989. évi XIII. tv. 24. § (1) bek.]. Amennyiben közte és az átalakuló között megállapodás nem jön létre, ez az átalakulásnak nem akadálya, hatása csak abban mutatkozik, hogy a törvényben meghatározott kedvezmények az átalakuló javára nem alkalmazhatók. Ezek a kedvezmények az átalakulás feltételeire és módjára vonatkoznak, és az Át. 19. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 20. §-ában, 21. §-ának (1) bekezdésében, 22. és 23. §-aiban foglaltak rendelkezések alól adhatnak fementést. Miután az 1-5. pontokban felsorolt hiányok hiánypótlás keretében nem orvosolhatók, helyesen döntött az elsőfokú bíróság az átalakulás bejegyzésének elutasítása felől. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1989. évi 23. tvr 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú végzést helybenhagyta.
(Legf. Bír. Cgf. II. 30 184/1990. sz.)