adozona.hu
BH 2019.10.283
BH 2019.10.283
Az erdőbirtokossági társulat, melyen keresztül megvalósul a tagok törvényi kötelezettségen alapuló társult erdőgazdálkodása, nem minősül a tagoktól elkülönült olyan kívülálló harmadik személy földhasználónak, amelyre tekintettel a harmadik személy használatában álló föld vásárlására vonatkozó speciális szabályokat (elfogadó nyilatkozatot) kell alkalmazni [1994. évi XLIX. tv. (Ebtv.) 3. § (2) bek., (3) bek., 25. § (1) bek., 30. § (1) bek.; 2009. évi XXXVII. tv. (Evt.) 17. § (6) bek.; 2013. évi CXXII. tv. (Ff
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az almamelléki […] helyrajzi számú, erdő művelési ágú, 46 ha 9851 m2 nagyságú külterületi ingatlan 4 tulajdonosa (a továbbiakban: eladók) 1913/15004 tulajdoni illetőségére vonatkozóan 2016. május 10. napján, továbbá ugyanezen ingatlan 28 tulajdonos tulajdonában lévő (a továbbiakban: eladók) 12746/15004 tulajdoni illetőségére vonatkozóan 2016. április 29. napján adásvételi szerződés jött létre az eladók és a beavatkozó között. Mindkét adásvételi szerződés 9. pontja szerint a beavatkozó, mi...
BH 2019.10.283 Az erdőbirtokossági társulat, melyen keresztül megvalósul a tagok törvényi kötelezettségen alapuló társult erdőgazdálkodása, nem minősül a tagoktól elkülönült olyan kívülálló harmadik személy földhasználónak, amelyre tekintettel a harmadik személy használatában álló föld vásárlására vonatkozó speciális szabályokat (elfogadó nyilatkozatot) kell alkalmazni [1994. évi XLIX. tv. (Ebtv.) 3. § (2) bek., (3) bek., 25. § (1) bek., 30. § (1) bek.; 2009. évi XXXVII. tv. (Evt.) 17. § (6) bek.; 2013. évi CXXII. tv. (Fftv.) 2. § (3) bek., 13. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az almamelléki […] helyrajzi számú, erdő művelési ágú, 46 ha 9851 m2 nagyságú külterületi ingatlan 4 tulajdonosa (a továbbiakban: eladók) 1913/15004 tulajdoni illetőségére vonatkozóan 2016. május 10. napján, továbbá ugyanezen ingatlan 28 tulajdonos tulajdonában lévő (a továbbiakban: eladók) 12746/15004 tulajdoni illetőségére vonatkozóan 2016. április 29. napján adásvételi szerződés jött létre az eladók és a beavatkozó között. Mindkét adásvételi szerződés 9. pontja szerint a beavatkozó, mint vevő kijelentette, ha harmadik személynek "esetleg" van földhasználati joga a fenti területre, úgy vállalja, hogy a földhasználati szerződést nem hosszabbítja meg. Kijelentette, hogy az 1. pontban körülírt ingatlanrész használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított öt évig más célra nem hasznosítja. A beavatkozó, mint vevő elővásárlási jogának ranghelyét a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 18. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak szerint (helyben lakó földműves) határozta meg.[2] Az ingatlanon a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatnak, V. E. T. cégnév alatt.
[3] Az adásvételi szerződések 60 nap időtartamra kifüggesztésre kerültek a polgármesteri hivatalban. A kifüggesztés időtartama alatt az elővásárlási joggal összefüggő vételi ajánlatot, elfogadó nyilatkozatot felperes nyújtott be. Elővásárlási jogát az Fftv. 18. § (1) bekezdés c) pontja (helyben lakó földműves szomszéd), illetőleg (4) bekezdés a) pontja (családi gazdálkodó) szerint határozta meg. A felperes nyilatkozata mindkét ingatlanra vonatkozóan azt tartalmazta, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz földhasznosítási kötelezettségének.
[4] Az alperes megkereste a Baranya Megyei Kormányhivatal illetékes főosztályát és onnan azt a tájékoztatást kapta, hogy az ingatlan bejegyzett erdőgazdálkodója a V. E. T. (a továbbiakban: Társulat).
[5] Az Agrárkamara mind a felperessel, mind a beavatkozóval támogatta a szerződés jóváhagyását. Az elfogadó nyilatkozatról az alperes az 12746/15004 tulajdoni illetőség tekintetében az 572. 837-4/2016 számú, míg az 1913/15004 tulajdoni illetőség tekintetében az 572.940-4/2016. számú határozatával döntött és megállapította, hogy az elfogadó nyilatkozatot tevő felperes az elfogadó nyilatkozatában tévesen nyilatkozott. A határozati álláspont szerint a felperesnek a fennálló földhasználati jogviszonyra tekintettel az Fftv. 13. § (4) bekezdésében foglaltak alapján arról kellett volna nyilatkoznia, hogy a fennálló földhasználati jogviszony időtartamát nem hosszabbítja meg, és a megszűnését követő időre az első bekezdésben foglalt kötelezettségeket vállalja. Azt állapította meg a határozat, hogy az adásvételi szerződés jóváhagyása megtagadásának van helye a felperessel szemben, mivel a felperes jognyilatkozata nem tartalmazza az Fftv. 13. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségvállalást.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A határozat ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Álláspontja szerint az alperes határozata jogszabályba ütközik, mert az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontja értelmében nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat. Figyelemmel arra, hogy a tárgyi ingatlanon erdőbirtokossági társulat folytat társult erdőgazdálkodást, így nyilatkozata vagyis az, hogy "a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének", megfelel a valóságnak, és más tartalmú nyilatkozatot nem is tehetett volna. A perbeli ingatlanon haszonbérleti szerződés nem áll fenn, így nem az Fftv. 13. § (4) bekezdésben foglaltakat kellett alkalmazni. A társult erdőgazdálkodás nem időtartamhoz kötött, és így nem hosszabbítható meg, továbbá nincs lejárata, és ezért nem lehet a megszűnését követő időre kötelezettségeket vállalni, a társult erdőgazdálkodás a jellegét tekintve az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) szerint automatikus és kötelező használatba adás. Minden olyan esetben, amikor egy személy önálló gazdálkodást nem tud folytatni, akkor a kötelezően előírt társult erdőgazdálkodás folytatása szükséges. A társulati tag tulajdonában lévő erdőterület az ahhoz kapcsolódó társulati érdekeltséggel együtt forgalomképes.[7] Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 17. § (6) bekezdése pedig kimondja, hogy a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, ha a földrészletnek több tulajdonosa van. A társult erdőgazdálkodás értelmezése körében hivatkozott felperes az 599/B/2002. AB határozatban foglaltakra, a 2012/10. adózási tanács megnevezésű NAV állásfoglalásra, illetve a Kúriának a K-H-KJ-2013-214. számú határozatára.
[8] Az alperes az érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a jogügylet tárgyát képező ingatlan használatban van, az ingatlan bejegyzett erdőgazdálkodója az erdőbirtokossági társulat (továbbiakban: Társulat). Az ingatlanon fennálló jogviszonyra tekintettel tehát a felperesnek az Fftv. 13. § (4) bekezdés alapján kellett volna nyilatkoznia.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, ezért az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, a kereset nyomán azt vizsgálta, hogy jogszabályt sértett-e az alperes, amikor az Fftv. 23. (1) bekezdés c) pont cd) alpontjára hivatkozással megtagadta az adásvételi szerződés jóváhagyását a felperes tekintetében azon okból, hogy az elfogadó nyilatkozat az Fftv. 13. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségvállaló jognyilatkozatot nem tartalmazta. Utalt az elsőfokú bíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 1. § (1) bekezdésére, az értelmező rendelkezések 17. pontjára és rögzítette, hogy a perrel érintett ingatlanrészek erdőnek minősülnek, ezért az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontja szerint speciális szabályozás alá esnek. E szerint a személyes művelésre való vállalkozás teljesítettnek minősül a társult erdőgazdálkodás folytatása esetén, hiszen az Evt. csak erdőgazdálkodó, azaz perbeli esetben a Társulat számára teszi lehetővé az erdő művelését, figyelemmel az Evt. 17. § (6) bekezdés a) pontjára.[10] Amennyiben nem minősül használat átengedésnek, ha a földterületen társult erdőgazdálkodás folyik, és ennek megfelelően a szerző fél is társult erdőgazdálkodást fog folytatni, a személyes művelésre való vállalkozás teljesítettnek minősül, e tekintetben tehát nem kellett nyilatkozni. Továbbá, ha nem áll harmadik személy használatában a föld, akkor a 13. § (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot sem a Vevőnek sem az elővásárlási jog jogosultjának nem kell megtenni.
[11] Az Fftv. 13. § és 15. §-ban megkívánt nyilatkozatokat nem általában kell megtenni, hanem mindig a konkrét adásvétellel érintett földekre tekintettel. Kifejtettek okán azzal az alperesi állásponttal sem értett egyet a bíróság, mely szerint a nyilatkozatnak arra az esetre is ki kell terjednie, ha valamilyen oknál fogva az erdő művelési ág megszűnne. Téves az alperesi értelmezés, mely szerint a Társulat a földet harmadik személyként használónak minősül, és ezen használatra tekintettel a felperesnek a 13. § (4) bekezdése alapján kellett volna a kötelezettségvállalásról nyilatkoznia. Ez az értelmezés ellentmond az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltaknak, márpedig a perbeli esetben az Fftv. továbbá Fétv. rendelkezéseit figyelembe véve kellett az alperesnek eljárnia.
[12] Az alperesnek az új eljárás során tényként elfogadva, hogy a felperes nyilatkozata megfelel az Fftv. 13. § (4) bekezdésében foglaltaknak, mind a felperes, mind a beavatkozó által megjelölt elővásárlási jogok rangsorolásával kell megállapítania, hogy kivel hagyja jóvá az adásvételi szerződést, illetőleg, hogy kivel szemben tagadja azt meg.
[13] Mivel az alperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes felperes költségeinek megfizetésére, amely a képviseletet ellátó ügyvéd munkadíjából állt. Ennek összegét azonban a bíróság a 26. sorszám alatt előterjesztett megbízási szerződés és ügyvédi kimutatástól eltérően állapította meg, azt eltúlzottnak találta és a felére csökkentette. A 26/7. sorszám alatti elszámolás pedig megalapozatlannak találta, ugyanis a bíróság azt már a 26/2 alatt feltüntetett óradíjakban elszámolta. Rögzítette, hogy a beavatkozó a költségeit a Pp. 83. §-ában foglaltak szerint maga viseli.
A fellebbezés és ellenkérelem
[14] Az ítélet ellen a felperes az alperes és a beavatkozó is fellebbezett.A másodfokú ítélet
[15] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helytálló következtetést levonva helyesen döntött, ezért a másodfokú bíróság az ítélet indokaival egyetértve az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdésre utalással a 253. § (2) alapján helybenhagyta.[16] Rámutatott, hogy a perben eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az erdőbirtokossági társulat az Fftv. 13. § (4) bekezdésének alkalmazásában a földet használó harmadik személynek minősül-e, és erre tekintettel az elővásárlási jogát gyakorló felperesnek a 13. § (1) bekezdése vagy (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot kellett megtennie. Utalt a másodfokú bíróság az Fftv. 2. § (3) bekezdésére, arra, hogy a föld kétséget kizáróan erdőnek minősül, és ez esetben az erdő védelméről (Evt.) és az erdőbirtokossági társulatról (Ebtv.) szóló törvényekben foglalt eltérésekkel kell az Fftv-t alkalmazni. Idézte az Evt. 17. § (6) és (7) bekezdését, az Ebtv. 2. § (1) bekezdését, valamint 3. § (1) és (3) bekezdését 25. § (1) bekezdését, 26. § (1) bekezdését, 28. § (1) bekezdését, 30. § (1) bekezdését, és a 31. § (1) bekezdését.
[17] Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Társulat az Fftv. 13. § (4) bekezdése alkalmazásában nem minősülhet a földet használó harmadik személynek, mert a Társulat maga a föld használatára jogosult személy, a tagok, azaz az erdőrészlet tulajdonosai társulati érdekeltségük arányában részesülnek a társulati vagyonból. Aki megszerzi az erdőterület tulajdonjogát, ezzel együtt megszerzi a társulati érdekeltséget is, automatikusan a Társulat tagjává válik, tehát a Társulat és tagjai a földhasználat szempontjából nem olyan elkülönült személyek, mint például a föld tulajdonosa és haszonbérlője, mert a földhasználatra nem vagylagosan hanem együttesen jogosultak. Ezt támasztja alá az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontja is, amely szerint nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat. A társult erdőgazdálkodás esetén az erdőterület tulajdonjogát megszerző a Társulaton keresztül használja a földet és tesz eleget a földhasznosítási kötelezettségének.
[18] Ezért a társult erdőgazdálkodás esetén az erdőterület tulajdonjogát megszerezni kívánó félnek az Fftv. 13. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot kell megtennie, hiszen esetében a 13. § (4) bekezdése szerinti nyilatkozat nem értelmezhető, mert a Társulat határozatlan ideig jogosult használni az erdőt, ha pedig az Ebtv. 31. § (1) bekezdésben felsorolt bármely okból a Társulat megszűnik, a Társulat földhasználati jogviszonya természetszerűleg nem hosszabbítható meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ugyan helyesen állapította meg a tényállást, abból azonban helytelen jogi következtetést vont le, helytelenül értelmezte az Fftv. 13. § (1) és (4) bekezdését, illetve a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat. Az Ebtv. 2. § (1) bekezdés szerint az erdőbirtokossági társulat a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint gazdálkodó szervezet, a társulat jogi személy.[20] Az alperesnek, mint mezőgazdasági igazgatási szervek az adásvételi szerződés jóváhagyása során lefolytatott eljárásban meg kell vizsgálni az okiratokat (szerződést, elfogadó nyilatkozatot), hogy azok az Fftv. és az Fétv. rendelkezésének megfelelnek-e. Egyik ilyen fontos nyilatkozat a használattal kapcsolatos nyilatkozat. A vétel tárgyát képező ingatlan állhat harmadik személy használatában, illetve az is lehet, hogy ingatlannak nincs bejegyzett földhasználója, tehát harmadik személy használatában nem áll. Ennek következtében más-más nyilatkozat megtételére köteles a fél. Első esetben a 13. § (1) bekezdés alapján nyilatkozik, második esetben pedig a 13. § (4) bekezdése szerint.
[21] Az alperes álláspontja továbbra is az, hogy a földet használó jogi személy a természetes személy vevőtől, illetve az elővásárlási jognyilatkozatot tevőtől elkülönült jogalany, a tagjaitól elkülönült harmadik személy, függetlenül attól, hogy a szerző fél annak esetlegesen tagjává válik-e a földszerzéssel. Ennek következtében a 13. § (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot kell megtennie a vagyonszerző félnek.
[22] Valóban az erdőbirtokossági társulati használat határozatlan időre szóló használatot jelent, így 13. § (4) bekezdés a) pontja nem értelmezhető, azonban ezen jogszabályhely b) pontja már értelmezhető, ugyanis az erdőbirtokossági társulat megszűnhet, erre az esetre pedig mindenképpen helyes a szerző fél esetében a 13. § (4) bekezdés szerinti nyilatkozat megtétele.
[23] A 13. § (2) bekezdés b) pontjának értelmezésével összefüggően pedig arra mutatott rá az alperes, hogy az lényegében az alperesnek mint mezőgazdasági igazgatási szervnek a törvényben meghatározott, a szerzési feltételek, illetve korlátozások és tilalmak betartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettségével függ össze, e körben van jelentősége. A jogszabály tulajdonjogot szerző félt említ, ami alperes álláspontja szerint azt jelenti, hogy majd a külön ingatlan-nyilvántartási eljárás során tulajdonjogot szerző fél a Társulat tagjává válik, és a Társulat útján valósítja meg a használatot. A mezőgazdasági szerv pedig ebben az esetben az ellenőrzés eredményeképpen megállapítja, hogy nem minősül a használat átengedésének, hogy a tulajdonos társult erdőgazdálkodás alapján használja földet.
[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, a maga részéről is fenntartva minden korábbi álláspontját.
[25] Alperesi beavatkozó észrevételt nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú jogerős ítélet a per érdemében jogszerű. A Kúria a felülvizsgálati kérelem perköltségre vonatkozó részeleme tekintetében találta csak részben alaposnak az alperesi felülvizsgálati kérelmet.[27] A Pp. 275. § (1)-(2) bekezdés értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet jogszerűségének megítélése.
[28] Az Fftv. 13. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonszerzési jogosultság feltétele - ide nem értve a 10. § (3) bekezdésében, a 11. §-ban, és a 17. §-ban foglalt eseteket -, hogy a szerző fél a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozatban vállalja, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig - a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével - más célra nem hasznosítja.
[29] A 13. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat.
[30] A 13. § (4) bekezdés a) és b) pontjai szerint ha a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződés tárgyát képező föld harmadik személy használatában van, a szerző félnek kötelezettséget kell vállalnia, hogy a fennálló földhasználati jogviszony időtartamát nem hosszabbítja meg, és megszűnését követő időre az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeket vállalja.
[31] Az Evt. 17. § (1) bekezdése szerint erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő tulajdonos vagy jogszerű használó.
[32] A (6) bekezdés a) és b) pontjai szerint a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, ha a földrészletnek több tulajdonosa van, vagy az erdőrészlet több földrészletből áll és a földrészletek különböző személyek tulajdonában vannak.
[33] Az Ebtv. 3. § (2) bekezdés szerint a társulati érdekeltség a társulat vagyonából való részesedésen kívül kifejezi a társulati tagot megillető szavazati jogot, valamint a társulat használatában vagy tulajdonában lévő erdőn fennálló használat mértékét (használati illetőség).
[34] A (3) bekezdés szerint társulati érdekeltséget - ha e törvény másként nem rendelkezik - csak a tulajdonjoggal együtt lehet átruházni, valamint örökölni.
[35] A 25. § (1) bekezdés szerint a társulat tagja csak az ingatlan-nyilvántartás szerint erdő művelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdonosa lehet.
[36] A 26. § (1) bekezdés szerint a társulati érdekeltség átruházásával vagy átszállásával a társulati tagság is átszáll a szerző félre.
[37] A 30. § (1) bekezdés szerint a társulati tag tulajdonában lévő erdőterület az ahhoz kapcsolódó társulati érdekeltséggel együtt forgalomképes, de a tulajdonjog átruházása vagy átszállása az erdőgazdálkodót terhelő kötelezettségek teljesítését nem érinti.
[38] A Kúria a fenti tényállás és az idézett jogszabályok alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet érdemben a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból nem jogszabálysértő. Az ítélet helyesen fogalmazta meg az eldöntendő kérdést, azaz az erdőbirtokossági társulat olyan a földet használó harmadik személynek minősül-e, mely körülmény kihat az elfogadó nyilatkozat tartalmára is. Az ügyben az eltérő álláspont abból adódott, hogy az alperes szerint a Társulat a tulajdonosoktól elkülönült, (bár belőlük, de mégis felettük álló) úgymond harmadik személy használó, amelyre tekintettel az adásvétel idején egy használati jogosultság áll fenn az eladók tulajdonát képező földrészleten, és ennek jelentősége van abban, hogy a vevő milyen nyilatkozatot tesz.
[39] Ezzel szemben a bíróság álláspontja a felperesi állásponttal egyezően az, hogy a törvény erejénél fogva fennálló kötelező használati mód nem egy elkülönült harmadik személy használata, hanem a tulajdonosok közösségéé, (még akkor is, ha szervezetileg megjelenik, mint jogi személy), amely azonban nem létezne a földtulajdonosok, mint tagok nélkül.
[40] A Kúria tehát osztotta a jogerős ítéletben foglaltakat, és arra ismétlés nélkül visszautalva, csupán a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel arra mutat rá, hogy a jogi szabályzás struktúrájából is levezethető a felperesi és ítéleti álláspont helyessége. Az Fftv. maga biztosít elsőbbséget a speciális tárgyú, erdő művelési ágú ingatlannal kapcsolatos szabályozás terén az Evt.-nek és az Ebtv.-nek. A földet szerző vevő - az alperes álláspontjával szemben - nem esetlegesen válik a Társulat tagjává, hanem a föld megszerzésével a törvény erejénél fogva, hiszen a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, és a társulati érdekeltség átruházásával a társulati tagság is átszáll a szerző félre.
[41] Jelen jogi helyzetben tehát nem lehet elvonatkoztatni a szerzés speciális tárgyától (erdő művelésű ingatlan), melyre az Fftv. maga enged részben eltérő szabályozást. Ezt a nyilatkozat tartalmánál is figyelembe kellett venni. A Társulat tehát nem minősül olyan harmadik személynek, akire tekintettel a 13. § (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot kellett a felperesnek megtennie. Az a) pont szerinti eset fogalmi kizártságát (értelmezhetetlenségét) maga az alperes is elismerte, a b) pont vonatkozásában pedig a Kúria egyrészt azt említi meg, hogy az eleve visszautal az (1) bekezdésre, és a felperes ennek ténylegesen eleget is tett, hiszen a nyilatkozata magában foglalta az (1) bekezdés szerinti tartalmat, másrészt osztotta a Kúria a felperes azon észrevételét, hogy a b) pont értelmezése körében az alperes a felülvizsgálati kérelmében olyan "új gondolatot" hozott be, [mely szerint a b) pont az alperesi hatóság ellenőrzési kötelezettségével függ össze], ami érvelés korábban így nem jelent meg, ezért ezt a Kúria érdemben nem is vizsgálhatta.
[42] Ezzel szemben helyesen került be az értelmezés körébe az Fftv. 13. § (2) bekezdése, mely szerint nem minősül a használat átengedésének, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat. Amennyiben tehát a tulajdonos az erdő művelésű ágú ingatlant a Társulaton keresztül használja, és így tesz eleget földhasznosítási kötelezettségének, akkor a földet okszerűen nem használja (használhatja) olyan a tulajdonosoktól elkülönült harmadik személy, akire (amelyre) tekintettel a harmadik személy használatában lévő föld megszerzésére vonatkozó nyilatkozatot kellene (kellett volna) megtenni. Nem volt alperes részéről ennek ellentétes értelmezését alátámasztó olyan meggyőző érv, amely az ítéleti álláspont jogszerűtlenségét felvetette volna.
[43] A fentiekre tekintettel a Kúria az érdemben jogszerű másodfokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.37.892/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.III.37.892/2017/14.
A tanács tagjai: dr. Kovács András a tanács elnöke
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró
dr. Fekete Ildikó bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Horváth Ágnes Ügyvédi Iroda, dr. Horváth Ágnes ügyvéd
Az alperes: Baranya Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Kálecz Marianna jogtanácsos
Alperesi beavatkozó:
Alperesi beavatkozó
képviselője: Hajdúné dr. Ügyvédi Iroda, Hajdúné dr. Kovács Edit Nóra ügyvéd
A per tárgya: közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Pécsi Törvényszék 1.Kf.20.566/2017/7.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.284/2016/30.
Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Kf.20.566/2017/7. számú ítéletét az ügy érdemében hatályában fenntartja, a perköltség összege tekintetében hatályon kívül helyezi és a másodfokú perköltség összegét 60.000 (hatvanezer) forintban állapítja meg.Kötelezi a Kúria az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az almamelléki (...) helyrajzi számú, erdő művelési ágú, 46 ha 9851 m2 nagyságú külterületi ingatlan 4 tulajdonosa (a továbbiakban: eladók) 1913/15004 tulajdoni illetőségére vonatkozóan 2016. május 10. napján, továbbá ugyanezen ingatlan 28 tulajdonos tulajdonában lévő (a továbbiakban: eladók) 12746/15004 tulajdoni illetőségére vonatkozóan 2016. április 29. napján adásvételi szerződés jött létre az eladók és a beavatkozó között. Mindkét adásvételi szerződés 9. pontja szerint a beavatkozó, mint vevő kijelentette, ha harmadik személynek "esetleg" van földhasználati joga a fenti területre, úgy vállalja, hogy a földhasználati szerződést nem hosszabbítja meg. Kijelentette, hogy az 1. pontban körülírt ingatlanrész használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított öt évig más célra nem hasznosítja. A beavatkozó, mint vevő elővásárlási jogának ranghelyét a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 18. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak szerint (helyben lakó földműves) határozta meg.[2] Az ingatlanon a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatnak, V. E. T. cégnév alatt.
[3] Az adásvételi szerződések 60 nap időtartamra kifüggesztésre kerültek a polgármesteri hivatalban. A kifüggesztés időtartama alatt az elővásárlási joggal összefüggő vételi ajánlatot, elfogadó nyilatkozatot felperes nyújtott be. Elővásárlási jogát az Fftv. 18. § (1) bekezdés c) pontja (helyben lakó földműves szomszéd), illetőleg (4) bekezdés a) pontja (családi gazdálkodó) szerint határozta meg. A felperes nyilatkozata mindkét ingatlanra vonatkozóan azt tartalmazta, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz földhasznosítási kötelezettségének.
[4] Az alperes megkereste a Baranya Megyei Kormányhivatal illetékes főosztályát és onnan azt a tájékoztatást kapta, hogy az ingatlan bejegyzett erdőgazdálkodója a V. E. T. (a továbbiakban: Társulat).
[5] Az Agrárkamara mind a felperessel, mind a beavatkozóval támogatta a szerződés jóváhagyását.
Az elfogadó nyilatkozatról az alperes az 12746/15004 tulajdoni illetőség tekintetében az 572. 837-4/2016 számú, míg az 1913/15004 tulajdoni illetőség tekintetében az 572.940-4/2016. számú határozatával döntött és megállapította, hogy az elfogadó nyilatkozatot tevő felperes az elfogadó nyilatkozatában tévesen nyilatkozott. A határozati álláspont szerint a felperesnek a fennálló földhasználati jogviszonyra tekintettel az Fftv. 13. § (4) bekezdésében foglaltak alapján arról kellett volna nyilatkoznia, hogy a fennálló földhasználati jogviszony időtartamát nem hosszabbítja meg, és a megszűnését követő időre az első bekezdésben foglalt kötelezettségeket vállalja. Azt állapította meg a határozat, hogy az adásvételi szerződés jóváhagyása megtagadásának van helye a felperessel szemben, mivel a felperes jognyilatkozata nem tartalmazza az Fftv. 13. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségvállalást.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A határozat ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Álláspontja szerint az alperes határozata jogszabályba ütközik, mert az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontja értelmében nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat. Figyelemmel arra, hogy a tárgyi ingatlanon erdőbirtokossági társulat folytat társult erdőgazdálkodást, így nyilatkozata vagyis az, hogy "a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének", megfelel a valóságnak, és más tartalmú nyilatkozatot nem is tehetett volna. A perbeli ingatlanon haszonbérleti szerződés nem áll fenn, így nem az Fftv. 13. § (4) bekezdésben foglaltakat kellett alkalmazni. A társult erdőgazdálkodás nem időtartamhoz kötött, és így nem hosszabbítható meg, továbbá nincs lejárata, és ezért nem lehet a megszűnését követő időre kötelezettségeket vállalni, a társult erdőgazdálkodás a jellegét tekintve az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) szerint automatikus és kötelező használatba adás. Minden olyan esetben, amikor egy személy önálló gazdálkodást nem tud folytatni, akkor a kötelezően előírt társult erdőgazdálkodás folytatása szükséges. A társulati tag tulajdonában lévő erdőterület az ahhoz kapcsolódó társulati érdekeltséggel együtt forgalomképes.[7] Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 17. § (6) bekezdése pedig kimondja, hogy a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, ha a földrészletnek több tulajdonosa van. A társult erdőgazdálkodás értelmezése körében hivatkozott felperes az 599/B/2002. AB határozatban foglaltakra, a 2012/10. adózási tanács megnevezésű NAV állásfoglalásra, illetve a Kúriának a K-H-KJ-2013-214. számú határozatára.
[8] Az alperes az érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a jogügylet tárgyát képező ingatlan használatban van, az ingatlan bejegyzett erdőgazdálkodója az erdőbirtokossági társulat (továbbiakban: Társulat). Az ingatlanon fennálló jogviszonyra tekintettel tehát a felperesnek az Fftv. 13. § (4) bekezdés alapján kellett volna nyilatkoznia.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, ezért az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, a kereset nyomán azt vizsgálta, hogy jogszabályt sértett-e az alperes, amikor az Fftv. 23. (1) bekezdés c) pont cd) alpontjára hivatkozással megtagadta az adásvételi szerződés jóváhagyását a felperes tekintetében azon okból, hogy az elfogadó nyilatkozat az Fftv. 13. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségvállaló jognyilatkozatot nem tartalmazta. Utalt az elsőfokú bíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 1. § (1) bekezdésére, az értelmező rendelkezések 17. pontjára és rögzítette, hogy a perrel érintett ingatlanrészek erdőnek minősülnek, ezért az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontja szerint speciális szabályozás alá esnek. E szerint a személyes művelésre való vállalkozás teljesítettnek minősül a társult erdőgazdálkodás folytatása esetén, hiszen az Evt. csak erdőgazdálkodó, azaz perbeli esetben a Társulat számára teszi lehetővé az erdő művelését, figyelemmel az Evt. 17. § (6) bekezdés a) pontjára.[10] Amennyiben nem minősül használat átengedésnek, ha földterületen társult erdőgazdálkodás folyik, és ennek megfelelően a szerző fél is társult erdőgazdálkodást fog folytatni, a személyes művelésre való vállalkozás teljesítettnek minősül, e tekintetben tehát nem kellett nyilatkozni. Továbbá, ha nem áll harmadik személy használatában a föld, akkor a 13. § (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot sem a Vevőnek sem az elővásárlási jog jogosultjának nem kell megtenni.
[11] Az Fftv. 13. § és 15. §-ban megkívánt nyilatkozatokat nem általában kell megtenni, hanem mindig a konkrét adásvétellel érintett földekre tekintettel. Kifejtettek okán azzal az alperesi állásponttal sem értett egyet a bíróság, mely szerint a nyilatkozatnak arra az esetre is ki kell terjednie, ha valamilyen oknál fogva az erdő művelési ág megszűnne. Téves az alperesi értelmezés, mely szerint a Társulat a földet harmadik személyként használónak minősül, és ezen használatra tekintettel a felperesnek a 13. § (4) bekezdése alapján kellett volna a kötelezettségvállalásról nyilatkoznia. Ez az értelmezés ellentmond az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltaknak, márpedig a perbeli esetben az Fftv. továbbá Fétv. rendelkezéseit figyelembe véve kellett az alperesnek eljárnia.
[12] Az alperesnek az új eljárás során tényként elfogadva, hogy a felperes nyilatkozata megfelel az Fftv. 13. § (4) bekezdésében foglaltaknak, mind a felperes, mind a beavatkozó által megjelölt elővásárlási jogok rangsorolásával kell megállapítania, hogy kivel hagyja jóvá az adásvételi szerződést, illetőleg, hogy kivel szemben tagadja azt meg.
[13] Mivel az alperes pervesztes lett, ezért a bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes felperes költségeinek megfizetésére, amely a képviseletet ellátó ügyvéd munkadíjából állt. Ennek összegét azonban a bíróság a 26. sorszám alatt előterjesztett megbízási szerződés és ügyvédi kimutatástól eltérően állapította meg, azt eltúlzottnak találta és a felére csökkentette. A 26/7. sorszám alatti elszámolás pedig megalapozatlannak találta, ugyanis a bíróság azt már a 26/2 alatt feltüntetett óradíjakban elszámolta. Rögzítette, hogy a beavatkozó a költségeit a Pp. 83. §-ában foglaltak szerint maga viseli.
A fellebbezés és ellenkérelem
[14] Az ítélet ellen a felperes az alperes és a beavatkozó is fellebbezett. A felperes az elsőfokú ítéletben a javára meghatározott perköltség felemelését kérte, az alperes és az alperesi beavatkozó pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes vitatta továbbá a terhére megállapított perköltség összegét, továbbá kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem a beavatkozóval egyetemlegesen marasztalta a perköltség megfizetésére.[15] A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását a perköltségre vonatkozó fellebbezési kérelme teljesítésével, az alperes és az alperesi beavatkozó a felperes fellebbezése kapcsán a perköltség viseléséről való rendelkezés helybenhagyását kérte.
A másodfokú ítélet
[16] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helytálló következtetést levonva helyesen döntött, ezért a másodfokú bíróság az ítélet indokaival egyetértve az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdésre utalással a 253. § (2) alapján helybenhagyta.[17] Rámutatott, hogy a perben eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az erdőbirtokossági társulat az Fftv. 13. § (4) bekezdésének alkalmazásában a földet használó harmadik személynek minősül-e, és erre tekintettel az elővásárlási jogát gyakorló felperesnek a 13. § (1) bekezdése vagy (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot kellett megtennie.
Utalt a másodfokú bíróság az Fftv. 2. § (3) bekezdésére, arra, hogy a föld kétséget kizáróan erdőnek minősül, és ez esetben az erdő védelméről (Evt.) és az erdőbirtokossági társulatról (Ebtv.) szóló törvényekben foglalt eltérésekkel kell az Fftv-t alkalmazni. Idézte az Evt. 17. § (6) és (7) bekezdését, az Ebtv. 2. § (1) bekezdését, valamint 3. § (1) és (3) bekezdését 25. § (1) bekezdését, 26. § (1) bekezdését, 28. § (1) bekezdését, 30. § (1) bekezdését, és a 31. § (1) bekezdését.
[18] Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Társulat az Fftv. 13. § (4) bekezdése alkalmazásában nem minősülhet a földet használó harmadik személynek, mert a Társulat maga a föld használatára jogosult személy, a tagok, azaz az erdőrészlet tulajdonosai társulati érdekeltségük arányában részesülnek a társulati vagyonból. Aki megszerzi az erdőterület tulajdonjogát, ezzel együtt megszerzi a társulati érdekeltséget is, automatikusan a Társulat tagjává válik, tehát a Társulat és tagjai a földhasználat szempontjából nem olyan elkülönült személyek, mint például a föld tulajdonosa és haszonbérlője, mert a földhasználatra nem vagylagosan hanem együttesen jogosultak. Ezt támasztja alá az Fftv. 13. § (2) bekezdés b) pontja is, amely szerint nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat. A társult erdőgazdálkodás esetén az erdőterület tulajdonjogát megszerző a Társulaton keresztül használja a földet és tesz eleget a földhasznosítási kötelezettségének.
[19] Ezért a társult erdőgazdálkodás esetén az erdőterület tulajdonjogát megszerezni kívánó félnek az Fftv. 13. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot kell megtennie, hiszen esetében a 13. § (4) bekezdése szerinti nyilatkozat nem értelmezhető, mert a Társulat határozatlan ideig jogosult használni az erdőt, ha pedig az Ebtv. 31. § (1) bekezdésben felsorolt bármely okból a Társulat megszűnik, a Társulat földhasználati jogviszonya természetszerűleg nem hosszabbítható meg.
[20] A másodfokú bíróság utal arra, hogy nem tartotta indokoltnak a felperes javára megítélt perköltség felemelését, de leszállítását sem, mert ez áll arányban a kifejtett ügyvédi tevékenységgel. Az alperesi fellebbezéssel kapcsolatban pedig arra mutatott rá, hogy a beavatkozóval nem kellett egyetemlegesen kötelezni az alperest a felperes perköltsége viselésében, mert a perben hozott ítélet jogereje jogszabály alapján a beavatkozónak az ellenféllel fennálló jogviszonyára nem terjed ki, a beavatkozó és felperes között ugyanis semmilyen jogviszony nincs.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ugyan helyesen állapította meg a tényállást, abból azonban helytelen jogi következtetést vont le, helytelenül értelmezte az Fftv. 13. § (1) és (4) bekezdését, illetve a (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat. Az Ebtv. 2. § (1) bekezdés szerint az erdőbirtokossági társulat a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint gazdálkodó szervezet, a társulat jogi személy.[22] Az alperesnek, mint mezőgazdasági igazgatási szervek az adásvételi szerződés jóváhagyása során lefolytatott eljárásban meg kell vizsgálni az okiratokat (szerződést, elfogadó nyilatkozatot), hogy azok az Fftv. és az Fétv. rendelkezésének megfelelnek-e. Egyik ilyen fontos nyilatkozat a használattal kapcsolatos nyilatkozat. A vétel tárgyát képező ingatlan állhat harmadik személy használatában, illetve az is lehet, hogy ingatlannak nincs bejegyzett földhasználója, tehát harmadik személy használatában nem áll. Ennek következtében más-más nyilatkozat megtételére köteles a fél. Első esetben a 13. § (1) bekezdés alapján nyilatkozik, második esetben pedig a 13. § (4) bekezdése szerint.
[23] Az alperes álláspontja továbbra is az, hogy a földet használó jogi személy a természetes személy vevőtől, illetve az elővásárlási jognyilatkozatot tevőtől elkülönült jogalany, a tagjaitól elkülönült harmadik személy, függetlenül attól, hogy a szerző fél annak esetlegesen tagjává válik-e a földszerzéssel. Ennek következtében a 13. § (4) bekezdés szerinti nyilatkozatot kell megtennie a vagyonszerző félnek.
[24] Valóban az erdőbirtokossági társulati használat határozatlan időre szóló használatot jelent, így 13. § (4) bekezdés a) pontja nem értelmezhető, azonban ezen jogszabályhely b) pontja már értelmezhető, ugyanis az erdőbirtokossági társulat megszűnhet, erre az esetre pedig mindenképpen helyes a szerző fél esetében a 13. § (4) bekezdés szerinti nyilatkozat megtétele.
[25] A 13. § (2) bekezdés b) pontjának értelmezésével összefüggően pedig arra mutatott rá az alperes, hogy az lényegében az alperesnek mint mezőgazdasági igazgatási szervnek a törvényben meghatározott, a szerzési feltételek, illetve korlátozások és tilalmak betartására vonatkozó ellenőrzési kötelezettségével függ össze, e körben van jelentősége. A jogszabály tulajdonjogot szerző félt említ, ami alperes álláspontja szerint azt jelenti, hogy majd a külön ingatlan-nyilvántartási eljárás során tulajdonjogot szerző fél a Társulat tagjává válik, és a Társulat útján valósítja meg a használatot. A mezőgazdasági szerv pedig ebben az esetben az ellenőrzés eredményeképpen megállapítja, hogy nem minősül a használat átengedésének, hogy a tulajdonos társult erdőgazdálkodás alapján használja földet.
[26] Alperes továbbra is fenntartotta a fellebbezés során kifejtett azon álláspontját, hogy eltúlzott a felperes javára megállapított elsőfokú perköltség összege, az nem állt arányban a kifejtett ügyvédi munkával. Másrészt továbbra is kifogásolta, hogy a beavatkozót az alperessel nem egyetemlegesen kötelezte a bíróság a perköltség megfizetésére. Ezen túlmenően pedig sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság 114.300 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte, amely álláspontja szerint ugyancsak indokolatlanul eltúlzott, figyelemmel a fellebbezési eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenységre, tehát nem állt ezzel arányban a megítélt perköltség. Egyébként utalt arra, hogy a felperesi fellebbezés a perköltség felemelésére is irányult.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, a maga részéről is fenntartva minden korábbi álláspontját. Egyebek mellett még azt emelte ki, hogy a Fftv. 13. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a személyes művelési kötelezettségből következik az is, hogyha a megvásárolt föld haszonbérleti jogviszonnyal terhelt, akkor az új tulajdonos annak időtartamát nem hosszabbítja meg és lejártát követően megkezdi a földön a gazdálkodást. Az indokolásból tehát az állapítható meg, hogy a harmadik személy használatában álló kifejezés alatt a haszonbérleti jogviszonyon alapuló használatot kell érteni. A rendelkezésre álló adatok alapján az adásvétel tárgyát képező erdőterületen nem állt fenn haszonbérleti jogviszony.
[28] Felperes álláspontja szerint továbbá új gondolatként jelent meg a felülvizsgálati kérelemben, hogy alperes ellenőrzési kötelezettsége körében kell, hogy vizsgálja a használat átengedését, és ha a Társulat tagjává válik a tulajdonjogot szerző fél, akkor ez nem minősül a használat átengedésének. A felperes előadta, hogy ő maga éppen ugyanerre vállalt kötelezettséget, amikor a használatra vonatkozó nyilatkozatát megtette.
[29] Kérte a perköltség megváltoztatására vonatkozó alperesi kérelmek elutasítását. Egyébiránt pedig kifejtette, hogy a másodfokú eljárásban végzett jogi képviselői tevékenységgel a másodfokú ítéletben megállapított perköltség arányos volt. Ezenfelül kérte az alperest a felülvizsgálati perköltség megfizetésére is kötelezni, melynek összegét 180.000 forint + áfa + útiköltség összegben jelölte meg.
[30] Alperesi beavatkozó észrevételt nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú jogerős ítélet a per érdemében jogszerű. A Kúria a felülvizsgálati kérelem perköltségre vonatkozó részeleme tekintetében találta csak részben alaposnak az alperesi felülvizsgálati kérelmet.[32] A Pp. 275. § (1)-(2) bekezdés értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. A felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet jogszerűségének megítélése.
[33] Az Fftv. 13. § (1) bekezdése értelmében a tulajdonszerzési jogosultság feltétele - ide nem értve a 10. § (3) bekezdésében, a 11. §-ban, és a 17. §-ban foglalt eseteket -, hogy a szerző fél a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt nyilatkozatban vállalja, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig - a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével - más célra nem hasznosítja.
[34] A 13. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat.
[35] A 13. § (4) bekezdés a) és b) pontjai szerint ha a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződés tárgyát képező föld harmadik személy használatában van, a szerző félnek kötelezettséget kell vállalnia, hogy a fennálló földhasználati jogviszony időtartamát nem hosszabbítja meg, és megszűnését követő időre az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeket vállalja.
[36] Az Evt. 17. § (1) bekezdése szerint erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő tulajdonos vagy jogszerű használó.
[37] A (6) bekezdés a) és b) pontjai szerint a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, ha a földrészletnek több tulajdonosa van, vagy az erdőrészlet több földrészletből áll és a földrészletek különböző személyek tulajdonában vannak.
[38] Az Ebtv. 3. § (2) bekezdés szerint a társulati érdekeltség a társulat vagyonából való részesedésen kívül kifejezi a társulati tagot megillető szavazati jogot, valamint a társulat használatában vagy tulajdonában lévő erdőn fennálló használat mértékét (használati illetőség).
[39] A (3) bekezdés szerint társulati érdekeltséget - ha e törvény másként nem rendelkezik - csak a tulajdonjoggal együtt lehet átruházni, valamint örökölni.
[40] A 25. § (1) bekezdés szerint a társulat tagja csak az ingatlan-nyilvántartás szerint erdő művelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdonosa lehet.
[41] A 26. § (1) bekezdés szerint a társulati érdekeltség átruházásával vagy átszállásával a társulati tagság is átszáll a szerző félre.
[42] A 30. § (1) bekezdés szerint a társulati tag tulajdonában lévő erdőterület az ahhoz kapcsolódó társulati érdekeltséggel együtt forgalomképes, de a tulajdonjog átruházása vagy átszállása az erdőgazdálkodót terhelő kötelezettségek teljesítését nem érinti.
[43] A Kúria a fenti tényállás és az idézett jogszabályok alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet érdemben a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból nem jogszabálysértő. Az ítélet helyesen fogalmazta meg az eldöntendő kérdést, azaz az erdőbirtokossági társulat olyan a földet használó harmadik személynek minősül-e, mely körülmény kihat az elfogadó nyilatkozat tartalmára is. Az ügyben az eltérő álláspont abból adódott, hogy az alperes szerint a Társulat a tulajdonosoktól elkülönült, (bár belőlük, de mégis felettük álló) úgymond harmadik személy használó, amelyre tekintettel az adásvétel idején egy használati jogosultság áll fenn az eladók tulajdonát képező földrészleten, és ennek jelentősége van abban, hogy a vevő milyen nyilatkozatot tesz.
[44] Ezzel szemben a bíróság álláspontja a felperesi állásponttal egyezően az, hogy a törvény erejénél fogva fennálló kötelező használati mód nem egy elkülönült harmadik személy használata, hanem a tulajdonosok közösségéé, (még akkor is, ha szervezetileg megjelenik, mint jogi személy), amely azonban nem létezne a földtulajdonosok, mint tagok nélkül.
[45] A Kúria tehát osztotta a jogerős ítéletben foglaltakat, és arra ismétlés nélkül visszautalva, csupán a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel arra mutat rá, hogy a jogi szabályzás struktúrájából is levezethető a felperesi és ítéleti álláspont helyessége. Az Fftv. maga biztosít elsőbbséget a speciális tárgyú, erdő művelési ágú ingatlannal kapcsolatos szabályozás terén az Evt.-nek és az Ebtv.-nek. A földet szerző vevő - az alperes álláspontjával szemben - nem esetlegesen válik a Társulat tagjává, hanem a föld megszerzésével a törvény erejénél fogva, hiszen a tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, és a társulati érdekeltség átruházásával a társulati tagság is átszáll a szerző félre.
[46] Jelen jogi helyzetben tehát nem lehet elvonatkoztatni a szerzés speciális tárgyától (erdő művelésű ingatlan), melyre az Fftv. maga enged részben eltérő szabályozást. Ezt a nyilatkozat tartalmánál is figyelembe kellett venni. A Társulat tehát nem minősül olyan harmadik személynek, akire tekintettel a 13. § (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot kellett a felperesnek megtennie. Az a) pont szerinti eset fogalmi kizártságát (értelmezhetetlenségét) maga az alperes is elismerte, a b) pont vonatkozásában pedig a Kúria egyrészt azt említi meg, hogy az eleve visszautal az (1) bekezdésre, és a felperes ennek ténylegesen eleget is tett, hiszen a nyilatkozata magában foglalta az (1) bekezdés szerinti tartalmat, másrészt osztotta a Kúria a felperes azon észrevételét, hogy a b) pont értelmezése körében az alperes a felülvizsgálati kérelmében olyan "új gondolatot" hozott be, (mely szerint a b) pont az alperesi hatóság ellenőrzési kötelezettségével függ össze), ami érvelés korábban így nem jelent meg, ezért ezt a Kúria érdemben nem is vizsgálhatta.
[47] Ezzel szemben helyesen került be az értelmezés körébe az Fftv. 13. (2) bekezdése, mely szerint nem minősül a használat átengedésének, ha a tulajdonjogot szerző fél társult erdőgazdálkodást folytat. Amennyiben tehát a tulajdonos az erdő művelésű ágú ingatlant a Társulaton keresztül használja, és így tesz eleget földhasznosítási kötelezettségének, akkor a földet okszerűen nem használja (használhatja) olyan a tulajdonosoktól elkülönült harmadik személy, akire (amelyre) tekintettel a harmadik személy használatában lévő föld megszerzésére vonatkozó nyilatkozatot kellene (kellett volna) megtenni. Nem volt alperes részéről ennek ellentétes értelmezését alátámasztó olyan meggyőző érv, amely az ítéleti álláspont jogszerűtlenségét felvetette volna.
[48] A perköltség tekintetében a Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült perköltségről az elsőfokú bíróság döntött, jelentősen kisebb összegben meghatározva a perköltség összegét, mint amit a felperes kért. Az elsőfokú bíróság ítélete ennek részletes indokát adta. Felhívta a bírósági eljárásban alkalmazható ügyvédi munkadíjakról szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, levezette, hogy mely okból tartotta eltúlzottnak a felperes perköltségigényét, amit arányosan csökkentett.
[49] A másodfokú bíróság a fellebbezések nyomán az elsőfokú perköltség összegén nem változtatott semmilyen irányba, mert álláspontja szerint a perköltség megállapítása jogszerű és arányos volt, valamint rámutatott, hogy az egyetemleges marasztalásnak sem álltak fenn a jogi alapjai. Ugyanakkor a másodfokú bíróság a felperes javára 114.300 Ft másodfokú perköltséget állapított meg, melyhez külön indokolást nem fűzött, csak utalt az IM rendeletre. Ez utóbbi perköltség összegét vitatta felülvizsgálati kérelmében az alperes, egyfelől rámutatva annak eltúlzottságára, az ügyben kifejtett felperesi jogi munkával való aránytalanságára, de megemlítve azt is, hogy a felperesnek az elsőfokú perköltség felemelésére vonatkozó fellebbezése nem is volt alapos, azt a másodfokú bíróság nem teljesítette.
[50] A Kúria ezzel összefüggésben azt említi meg, hogy az elsőfokú perköltség összegét vitató fellebbezéseket tehát a másodfokú bíróság elbírálta. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmére tekintettel azt rögzíti, hogy a jogerős ítéleti döntést e körben jogszerűnek, megalapozottnak látta, hasonlóképpen az egyetemlegesség körében kifejtett jogi álláspontját is, azon változtatni nem látta indokoltnak. Ugyanakkor a másodfokú perköltség vonatkozásában részben osztotta a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat, melyre tekintettel az IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése díjtételei alapulvételével a rendelkező részben foglalt összegre mérsékelte az alperes által fizetendő másodfokú perköltség összegét.
[51] A fentiekre tekintettel a Kúria - a perköltség említett részbeni mérséklésén túl - az érdemben jogszerű másodfokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[52] Az erdőbirtokossági társulat, melyen keresztül megvalósul a tagok törvényi kötelezettségen alapuló társult erdőgazdálkodása, nem minősül a tagoktól elkülönült olyan kívülálló harmadik személy földhasználónak, amelyre tekintettel a harmadik személy használatában álló föld vásárlására vonatkozó speciális szabályokat (elfogadó nyilatkozatot) kell alkalmazni.Záró rész
[53] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.[54] A felülvizsgálati kérelem az ügy érdemét illetően nem volt alapos, melyre tekintettel az alperes a rendelkező részben foglalt összegű felülvizsgálati eljárási költséget köteles megfizetni a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felperes javára.
[55] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 51. § (1) bekezdésére és a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[56] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2019. március 26.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró
(Kúria Kfv.III.37.892/2017.)