adozona.hu
BH 2019.10.281
BH 2019.10.281
A követelésvásárlások üzletszerűségének vizsgálatakor az ügyleteket együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni. Adott esetben nem releváns körülmény a pénzügyi tevékenység alanyai közötti egyéb jogviszonyok természete, és az ügyletek pénzügyi forrása. A Hpt. alkalmazhatóságát nem a követelésvásárlással érintett adós székhelyéhez, hanem a követelésvásárlás lényeges körülményeihez képest kell meghatározni. A követelések magyar székhelyű hitelezőktől való megvásárlása esetén a szerződések Magyarországon
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az ukrán székhelyű I.S.D. Csoportba (ISD Csoport) tartozik más gazdasági társaságok mellett a D.Zrt., annak egyik leányvállalata, a T.Zrt., valamint a ciprusi székhelyű L. Ltd. Az ISD Csoport tagjai hiteleket vettek fel, melyeket nem törlesztettek. Tartozásaik a 2013-2014. években már magyarországi székhelyű hitelezőkkel szemben álltak fenn. A felperes és az ISD Csoport között létrejött megállapodás célja olyan megoldás kialakítása volt, ami segíti a Csoport tagjai adósságainak átütemezés...
BH 2019.10.281 A követelésvásárlások üzletszerűségének vizsgálatakor az ügyleteket együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni. Adott esetben nem releváns körülmény a pénzügyi tevékenység alanyai közötti egyéb jogviszonyok természete, és az ügyletek pénzügyi forrása. A Hpt. alkalmazhatóságát nem a követelésvásárlással érintett adós székhelyéhez, hanem a követelésvásárlás lényeges körülményeihez képest kell meghatározni. A követelések magyar székhelyű hitelezőktől való megvásárlása esetén a szerződések Magyarországon teljesülnek [2013. évi CXXXIX. tv. (MNB tv.) 6. §, 74. § 90. §; 1996. évi CXII. tv. (régi Hpt.) 2. melléklet; 2013. évi CCXXXVII. tv. (Hpt.) 6. § (1) bek. 60. pont, 116. pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az ukrán székhelyű I.S.D. Csoportba (ISD Csoport) tartozik más gazdasági társaságok mellett a D.Zrt., annak egyik leányvállalata, a T.Zrt., valamint a ciprusi székhelyű L. Ltd. Az ISD Csoport tagjai hiteleket vettek fel, melyeket nem törlesztettek. Tartozásaik a 2013-2014. években már magyarországi székhelyű hitelezőkkel szemben álltak fenn. A felperes és az ISD Csoport között létrejött megállapodás célja olyan megoldás kialakítása volt, ami segíti a Csoport tagjai adósságainak átütemezését, a potenciális felszámolási eljárások megelőzését, a felperesi befektetések értékének megőrzését.[2] A felperes tulajdonosa a R. P. S.-nek, amely a svájci székhelyű Bank Reyl & Cie S.A. leányvállalata. A felperes nem rendelkezik pénzügyi szolgáltatási tevékenység és/vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység Magyarország területén való végzésére jogosító engedéllyel. A felperes 2014 júliusában azzal a kérdéssel fordult alpereshez, hogy a Raiffeisen Banknál a T.Zrt.-vel szemben lejárt követelés megvásárlása az üzletszerű követelésvásárlást kizáró előre egyedileg meghatározott ügylet-e. Alperes 2014. szeptember 24-én arról tájékoztatta, hogy egyetlen követelés megvásárlása feltehetőleg nem minősül üzletszerűnek, ahhoz alperes engedélye nem szükséges. Az üzletszerűség hiánya csak abban az esetben áll fenn, amennyiben a felperes sem az ISD Csoport tagokkal szembeni, sem egyéb követelést egyáltalán nem vásárol meg (a továbbiakban: Állásfoglalás).
[3] A felperes a 2012. évben az OTP Bank Nyrt. eladótól 2 db, a 2013. évben az MKB Zrt.-től 1 db, a CIB Bank Zrt.-től 1 db, a Raiffeisen Bank Zrt.-től 1 db nemzetközi (konzorciális) hitelszerződésből származó összesen 5 db követelést, továbbá a 2013. évben a Raiffeisen Bank Zrt.-től 1 db bilateriális szerződésből származó 2 db követelést vásárolt. Az összesen 39 654 202 000 forint értékű követelést a felperes 17 970 649 960 forintért vásárolta meg.
[4] Az alperes rendelkezésére álló adatok alapján felmerült annak gyanúja, hogy a felperes engedély nélkül végez pénzkölcsönnyújtási pénzügyi szolgáltatási, ezen belül követelésvásárlási tevékenységet. Ezért az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 90. § (1) bekezdés a) pontja alapján hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított.
[5] Az eljárás eredményeként az alperes a H-PJ-I-B-19/2016. számú határozata rendelkező részének 1. pontjában azonnali hatállyal megtiltotta, hogy a felperes az alperes engedélye nélkül követelésvásárlási tevékenység pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végezzen. A 2. pontban az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenység miatt 180 millió forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
[6] A határozat rögzítette, hogy felperes érintett tevékenysége követelésvásárlási tevékenység volt, és mivel lényeges tényállási elemei Magyarország területén valósultak meg - különösen, hogy megvásárolt követelés eladója Magyarország területén székhellyel rendelkező pénzügyi intézmény vagy a megvásárolt követelések adósa vagy kezese Magyarországon székhellyel rendelkezik -, a tevékenység a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 1. § (1) bekezdés a) pontja alapján Magyarország területén végzett, az alperes piacfelügyeleti tevékenységének hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősült. A vizsgált tevékenység kimeríti a régi Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont b) alpontjában meghatározott pénzkölcsön-nyújtás, ezen belül követelésvásárlás definícióját, illetve a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdés 60. pontja szerinti követelésvásárlási tevékenység fogalmának tartalmi elemeit. A pénzügyi szolgáltatási tevékenység abban az esetben engedélyköteles mind a régi, mind az új Hpt. szerint, ha azt üzletszerűen végzik. Az üzletszerűség fogalmát a régi Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 22. pontja, valamint a törvény 6. § (1) bekezdés 116. pontja határozza meg. Annak megállapításához a törvény szerinti mindhárom kritérium - ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés, előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló, rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység - feltételének teljesülése szükséges. A három fogalmi elem csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhető.
[7] Az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés fogalmi eleméhez kapcsolódóan megállapította, hogy a követelésvásárlási ügyletek során összesen 17 970 649 960 forint összegű ellenérték kikötésére és kifizetésére került sor. A felperes kifejezetten akként nyilatkozott, hogy a követelésvásárlással célja az ISD Csoport fennálló befektetései értékének jobb megőrzése és jövőbeni nyereség realizálása volt. Az ítélkezési gyakorlat szerint az üzletszerűség ezen elemének megvalósulásához nem szükséges a tényleges eredmény, nyereség keletkezése.
[8] A rendszeresség tényállási eleme is megvalósult, mivel a 6 szerződéssel megvásárolt követelések száma megfelel a fogalomnak. Sem a követelések jellemzői, sem az átruházás feltételei (adósok száma, személye, stb.), illetve a szerződő felek nem voltak egyedileg meghatározottak. A felperes is arra hivatkozott, hogy "az egyes tranzakciókat megelőzően nem volt kifejezett együttműködési megállapodás az átruházók" és a felperes között, továbbá a felperes és az ISD Csoport között kizárólag hitelezői - hitelfelvevői kapcsolat volt. Ennek folytán az üzletszerűségnek az előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére vonatkozó feltétele szintén megvalósult.
[9] Az alkalmazott szankciók körében az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésétől való eltiltásra az MNB törvény 93. § (1) bekezdés a) pontja alapján került sor. A bírság kiszabásánál az alperes az MNB tv. 93. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazta, figyelembe vette, hogy a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése különös súlyú a piac biztonságos és zavartalan működésének szempontjából. A bírság mértékének meghatározása során az MNB tv. 75. § (4) bekezdése szerint enyhítő és súlyosító körülményekkel korrigált, és a bírság alapjának meghatározása során a követelések megszerzése ellenértékeként megfizetett összesen 17 970 649 960 forint vételár 1%-át vette alapul. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a vizsgált tevékenységnek a biztonságos működésre vagy a pénzpiacra gyakorolt hatása az egyes ügyletek volumenét tekintve különösen jelentős, a jogsértő magatartás súlyos. Enyhítő körülményként vette figyelembe az MNB-vel kapcsolatban tanúsított együttműködő magatartását. Ennek folytán az alkalmazott bírságmértéket tekintette szükségesnek és egyben elegendő mértékűnek azon jogalkalmazói cél eléréséhez, hogy a felperest a jövőben visszatartsa a hasonló típusú jogsértések megvalósításától és ösztönözze a törvényi előírások maradéktalan betartását.
A kereseti kérelem
[10] A felperes a törvényes határidőn belül benyújtott keresetében az alperesi határozat érdemi megállapításait vitatta, és a bírság összegének túlzó és aránytalan voltára is hivatkozott.Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes eleget tett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésén alapuló tényállás tisztázási kötelezettségének, a felperes ebben a körben bizonyítást nem ajánlott fel. Az alperes által alkalmazandó jogszabályok megjelölése is helytállóan történt, a felperes által folytatott tevékenység követelésvásárlási tevékenység volt, az üzletszerűség törvényi kritériumait az alperes megfelelően állapította meg. Egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes magyarországi székhelyű pénzügyi intézményektől vásárolta meg a követelés csomagokat, amelyek pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, ezen belül követelésvásárlásnak minősülnek.
[13] Az ellenérték fejében nyereség, illetve haszonszerzés végett történő vásárlás tartalmi elemei szempontjából rögzítette, hogy a követelésvásárlás célja az ISD Csoporttal való gazdasági szempontú együttműködés, a felperes befektetési portfóliója értékének megőrzése és az adósság átütemezés volt, amelyek önmagukban is haszonszerzési célzatot jelölnek. Ezt a követelés tőkeösszegének névértéke és vételára közötti nagy különbség is alátámasztja. A gazdasági esemény megvalósult, a követelésvásárlás hiányában vélelmezett felszámolás elmaradása következtében a konstrukció a felperes számára bevételt, illetve nyereséget eredményezett.
[14] A rendszeresség elemei kapcsán a felperes tévesen következtet arra, hogy az rövid időszakra koncentrálódott, a 10 hónapos időtartamban előforduló ügyleteket a későbbiekben is folytatni kellett volna. A rövid időbeliség nem befolyásolja a rendszerességet és annak sincs jelentősége, hogy a vizsgált ügyleteket követően a felperes nem folytatott követelésvásárlási tevékenységet.
[15] Az egyedileg nem beazonosíthatóság követelménye is megvalósult. A felperes is azt nyilatkozta, hogy az egyes tranzakciókat megelőzően nem volt kifejezett együttműködési megállapodás az átruházók és a felperes között. Az is egyértelmű, hogy a követelésvásárlási ügyletek megkötésekor a felperes és az ISD Csoport között kizárólag hitelezői és hitelfelvevői kapcsolat volt.
[16] A felperes hivatkozott több alperesi állásfoglalásra is, azonban azok nem jogszabályok, jogi kötőerejük nincs, így a perbeli kérdés elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciájuk.
[17] A T.Zrt.-vel kapcsolatos követelésvásárlás során jelen perben hivatkozott Állásfoglalás alapján a felperes nem juthatott megalapozottan arra a következtetésre, hogy tevékenységéhez nincs szükség az alperes engedélyére. Az azt tartalmazza, hogy az üzletszerű követelésvásárlás pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amelyhez az alperes engedélye szükséges.
[18] A felügyeleti bírság kapcsán megállapította, hogy az alperes itt is eleget tett a Ket. 50. § (1) bekezdés szerinti tényállás feltárási kötelezettségének. Az is megállapítható az alperesi határozatból, hogy milyen körülményeket vett figyelembe súlyosbító, illetőleg enyhítő körülményként. A tényállást kellően feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai kitűnnek, mérlegelései okszerűek. Ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 339/B. § rendelkezésének megsértése nem volt megállapítható.
[19] A felperes előzetes döntéshozatal kezdeményezése iránti kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította, hivatkozással arra, hogy jelen perben nem merült fel olyan kérdés, amely a felperes által hivatkozott rendelkezéseknek, az EUMSZ 267. cikk értelmezését igényelné, tekintettel arra, hogy a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (a továbbiakban: Szolgáltatási irányelv) nem terjed ki az üzletszerűen végzett pénzügyi tevékenységekre. Nincs olyan, a perben vizsgálandó kérdés, amely az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését szükségessé tette volna.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, szükség esetén az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint mind az ítélet, mind az alperesi határozat anyagi jogi és eljárásjogi szempontból egyaránt jogszabálysértő.[21] Az anyagi jogi jogszabálysértés azzal következett be, hogy a követelésvásárlási tevékenység nem minősül üzletszerűnek, hiányoznak annak kritériumai. Az ellenérték fejében nyereség, illetve haszonszerzéshez támasztott feltétel azért hiányzik, mert az ISD Csoporttal való együttműködésre a Csoport adósságának közös megegyezéssel történő átütemezése érdekében került sor, valamint a felperesi befektetési portfólió értékének megőrzése sem minősíthető haszonszerzési célzatnak. A felperes nem tett szert nyereségre, arra a jövőben sem fog, ugyanis a követelés behajtása érdekében nem tett lépéseket. Nem tekinthető gazdasági előnynek önmagában az, ha elmarad egy felszámolás. Az ISD Csoport adósságának átstrukturálása után felperes vélhetően kénytelen lesz diszkont áron értékesíteni a vásárolt követeléseket, mivel a D. Zrt. helyzete tovább romlott. A felülvizsgálati tárgyaláson kiemelte, hogy a követelésvásárlásokkal saját befektetéseinek értékét kívánta megőrizni, anyavállalatának megbízása szerint járt el, továbbá nem tett lépéseket a követelések megszerzésére.
[22] A rendszeresség kritériuma azért hiányzik, mert az érintett tevékenységet a felperes csak egy adott perióduson belül folytatta, sem előtte, sem utána nem, a követelések elszórtak voltak. Vitatta azt is, hogy a rendszeresség és az előre meghatározottság fogalmát egymással szorosan összefüggő tényállási elemként kellene értelmezni.
[23] Az előre, egyedileg meg nem határozottság feltétele sem valósult meg. Ez csak a konkrét szerződéses, illetve szerződési körülmények ismeretének vizsgálata után lehet kétséget kizáró módon eldönteni, mely tekintetében az alperes nem tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének. Álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes együttműködik az ISD Csoporttal annak érdekében, hogy a Csoport adósságának közös megegyezéssel történő átütemezését megvalósítsák, behatárolja a megkötésre kerülő ügyletek körét. Az érintett kereskedelmi bankokkal kötött követelésvásárlási szerződések szükségszerűen, egyedileg beazonosíthatóan tartalmazzák az ügyletek minden lényeges paraméterét, ez kétséget kizáróan bizonyítja a felperesi álláspontot. Az előre meghatározottság szükségessége a Csoport adósság kezeléséből is következett, ezt bizonyítja B. B. 2016. február 10-én tett tanúvallomása. A felperes a követelésvásárlási tevékenységét semmilyen formában nem hirdette és nem tervezett több követelést vásárolni.
[24] Eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott a Ket. 50. § (1) bekezdésének sérelmére. Az alperes ugyanis a konkrét szerződéseket és annak körülményeit nem vizsgálta egyenként és teljeskörűen.
[25] Jogszabálysértő volt az alperes eljárása a piacfelügyeleti bírság kiszabása során is. Az elsőfokú bíróság is téves álláspontra helyezkedett, az alperesi határozat ugyanis egyáltalán nem tartalmaz értékelést a pénzpiac biztonságos és zavartalan működésének különös súlyú megsértése vonatkozásában, sérült a Pp. 339/B. §-a. Az MNB tv. 75. § (4) bekezdésében felsorolt szempontok nem tűnnek ki az alperesi határozatból. A súlyosító körülmény nincs alátámasztva bizonyítékkal, ennek folytán téves az az ítéleti megállapítás, hogy a mérlegelés szempontjai a határozatból megállapíthatók.
[26] Álláspontja szerint jogszerűtlen volt az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmének elutasítása is. Indítványát a felülvizsgálati kérelmében megismételte, hivatkozással arra, az alperes is elismerte, hogy a nem üzletszerűen végzett tevékenység esetében egyértelműen a Szolgáltatási irányelv rendelkezései érvényesülnek. Az a korlátozás, amely az EUMSZ szolgáltatásnyújtási szabadságát akadályozná - amely szerint egy jogi személy nem akadályozható abban, hogy pénzügyi szolgáltatásokat nyújtson vagy vegyen igénybe az Európai Unió tagállamain belül vagy annak határain keresztül - a felperes passzív tartalmú szolgáltatásnyújtási szabadságának sérelmét jelentené. A szolgáltatás irányát meghatározza, hogy a tevékenység mikor köthető engedélyezéshez, amely feltételek jelen esetben egyértelműen nem állapíthatók meg. Az EUMSZ Alapszerződéssel és a Szolgáltatási irányelvvel ellentétes az a magyar szabályozási rend, amely szabályozás alá von minden olyan ügyletet, amelynek bármely eleme bármilyen módon magyar személyhez, dologhoz vagy helyhez kötődik.
[27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta, mivel az a kereseti kérelem valamennyi eleme tekintetében megalapozott. Kiemelte, hogy a felperesnek az Állásfoglalás kiadása iránti kérelméből egyértelműen megállapítható, hogy tisztában van és volt a vonatkozó jogszabályokkal, azzal, hogy mind a régi Hpt., mind az új Hpt. az üzletszerű követelésvásárlási tevékenységet, mint pénzügyi szolgáltatást engedélyköteles tevékenységként szabályoz, és azzal is, hogy a felperes által folytatott követelésvásárlási tevékenységre az alperes hatásköre kiterjed. Ellenkező esetben nem kért volna állásfoglalást.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[29] A Kúria a Pp. 272. § (2), 275. § (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló adatok alapján vizsgálta felül.
[30] Mind a régi Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont b) alpontja, mind a Hpt. 6. § (1) bekezdés 60. pontja azonosan határozza meg a követelésvásárlási tevékenység fogalmát: követelésnek - a kötelezett kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő - megszerzése, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi.
[31] A felperes felülvizsgálati kérelmében az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére irányuló kérelem kapcsán hivatkozott arra, hogy az EUMSZ Alapszerződéssel és a Szolgáltatási irányelvvel ellentétes az a magyar szabályozási rend, amely szabályozás alá von minden olyan ügyletet, amelynek bármely eleme bármilyen módon magyar személyhez, dologhoz vagy helyhez kötődik. A felperes ezzel a hivatkozással tartalmában a Hpt. hatályát és azon keresztül alperes hatáskörét támadta. Ebben a kérdésben azonban egyrészt nem volt kereseti kérelme, másrészt az általa megjelölt kapcsolatrendszerben ez a hivatkozás is csak abban az esetben lehetne irányadó, ha alkalmazható lenne a Szolgáltatási irányelv, amire azonban a [45] pontban foglaltak szerint nincs lehetőség. A Hpt. hatályát és szabályozási rendszerének egészét meghatározó, az Európai Parlament és Tanács a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló 2013/36/EU irányelve kapcsán pedig a Kúria nem észlelt olyan indokot, ami miatt hivatalból kellene előzetes döntéshozatalt kezdeményeznie.
[32] Volt azonban a felperesnek olyan előadása, és azt az elsőfokú bíróság értékelte is, amely szerint a T. Zrt. tartozásainak megvásárlását követően nem vásárolt több követelést Magyarországon. A többi követelés az angol jog hatálya alá tartozó, nemzetközi hitelezőkkel szemben fennálló tartozás volt. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a Kúria a következőket emeli ki.
[33] Az alperest az MNB tv. 90. § (1) bekezdés a) pontja hatalmazza fel a piacfelügyeleti eljárásra mindazon esetekben, amikor felmerül annak gyanúja, hogy a pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, tőzsdei, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, központi értéktári, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári, biztosítási, viszontbiztosítási, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltatói, befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő szolgáltatás, közvetítői (ügynöki) tevékenységet engedély nélkül vagy bejelentés hiányában végzik. A régi Hpt. és a Hpt. 1. § (1) bekezdéseinek a) pontjai alapján az alperes valamennyi Magyarország területén, akár engedéllyel, akár engedély nélkül végzett befektetési, pénzügyi szolgáltatási tevékenységet felügyelheti: a felügyelet tárgya maga a tevékenység (Kúria Kfv.I.35.588/2016/10. ítélet [38] pont).
[34] Alperes a tényállás részeként ismertette a felperes által hivatkozott angol jog hatálya alá tartozó hitelezési szerződéseket, de azokra semmilyen megállapítást nem tett, miként arra sem, hogy a követelések milyen feltételek mellett szálltak át a magyarországi székhelyű hitelintézetekre. Vizsgálatának tárgyai a felperes és a magyarországi székhelyű pénzügyi intézmények között létrejött szerződések voltak. A régi Hpt. és a Hpt. alkalmazhatóságát tehát nem a követelésvásárlással érintett adós székhelyéhez, hanem a követelésvásárlás lényeges paramétereihez képest kell meghatározni. A követelések magyar székhelyű hitelezőktől jutottak a felpereshez, a szerződések kétséget kizáróan Magyarországon teljesültek. Ezért alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy Magyarországon teljesedésbe ment ügyletnek csak a T. Zrt.-t érintő követelésvásárlás minősülne. Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást akként, hogy a felperes magyarországi székhelyű pénzügyi intézményektől vásárolta meg a követelés csomagokat, amelyek pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, ezen belül követelésvásárlásnak minősülnek.
[35] Alperes a fentiek szerint a tényállás releváns elemeit a kellő mértékben feltárta, a konkrét szerződéseket és azok körülményeit nem kellett részletesebben vizsgálnia. Ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek a Ket. 50. § (1) bekezdésének sérelmére való hivatkozása.
[36] A követelésvásárlási tevékenység a régi Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja, illetve a Hpt. 3. § (1) bekezdés l) pontja értelmében csak akkor minősül engedély köteles pénzügyi szolgáltatásnak, ha azt üzletszerűen végzik, forintban, devizában vagy valutában. Az üzletszerűség fogalmát a régi Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 22. pontja és a Hpt. 6. § (1) bekezdés 116. pontja a következőképpen határozza meg: ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
A követelésvásárlásokat együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni azzal, hogy bármelyiknél bármelyik fogalmi elem hiányzik, az adott követelésvásárlásra nem állapítható meg az üzletszerűség,
[37] A rendszeresség fogalmi elemét a Kúria már korábban vizsgálta. A Kfv.I.35.592/2017/6. számú ítélet [30] pontja szerint az üzletszerűség megállapíthatóságához szükséges rendszeresség szempontjából nem a szerződések, hanem az érintett követelések száma az irányadó. A régi Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont b) alpontja, illetve a Hpt. 6. § (1) bekezdés 60. pontja szerinti követelésvásárlások esetén a rendszeresség szempontjából valamennyi ügyletet figyelembe kell venni, azokat együttesen kell értékelni. A rendszerességet nem befolyásolja, hogy az érintett személy a későbbiekben, a rendszeresség megállapítását feltételező követelés mennyiség megvásárlását követően folytat-e még ilyen tevékenységet. A 2013. évben a felperes 5 szerződéssel 5 követelést, a 2014. évben 1 szerződéssel 2 követelést vásárolt: a háttérügyletek darabszáma igazolja a követelésvásárlási tevékenység rendszerességét, a felperes későbbi tervei pedig nincsenek kihatással a már bekövetkezett rendszerességre.
[38] Az üzletszerűség fogalmának kapcsán az előre, egyedileg meg nem határozható jellegnek a definiálásával mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a Fővárosi Ítélőtábla több ítéletében foglalkozott (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.116/2005/6., Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.691/2008/5., 4.Kf.27.048/2010/5., 4.Kf.27.373/2011/7.). Az ítéletekben foglaltak alapján a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy egyedileg előre meghatározott ügyletnek az tekinthető, amelynek tényleges célja, indoka nem illeszkedik az akár engedéllyel, akár anélkül folytatott követelésvásárlási tevékenységbe. Nem szükséges, hogy az ügylet bárki, azaz a nagy nyilvánosság számára elérhető legyen, a pénzügyi tevékenység zárt körben, kevés résztvevővel is végezhető. A konkrét ügylet egyediségét tehát a követelésvásárlási tevékenység más ügyleteihez képest kell vizsgálni, úgy, hogy az ismérvek között nem szerepel a pénzügyi tevékenység alanyai közötti egyéb jogviszonyok természete, és az ügyletek pénzügyi forrása (Kúria Kfv.I.35.142/2018/10. számú ítélet [34] pont). Az ügyletek közötti szoros kapcsolat következtében alaptalan az a felülvizsgálati hivatkozás, hogy a rendszeresség és az előre meghatározottság fogalmát megalapozó körülményeket nem egymással szorosan összefüggő tényállási elemként kellene értelmezni.
[39] A felperes előadása szerint a követelésvásárlásokkal saját befektetéseinek értékét kívánta megőrizni, anyavállalatának megbízása szerint járt el, továbbá nem tett lépéseket a követelések megszerzésére. Az előző pontban foglaltak szerint azonban követelésvásárlás tényállásának megvalósulása esetén ezen körülmények értékelésére a rendszeresség és egyedileg meghatározottság körében nincs lehetőség. Amennyiben nem kíván piacfelügyeleti eljárás alanya lenni, adott esetben engedélyt beszerezni, a követeléseket megvásárló felperesnek saját gazdasági céljainak megóvása érdekében más jogi megoldást kell keresni. Az ügyletek célja, indoka azonos, pontosan illeszkednek egymáshoz, így alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy az összes ügylet előre, egyedileg meghatározott lett volna.
[40] A felperes az egyedileg meghatározottság szükségessége kapcsán az ISD Csoport adósság struktúrájára is hivatkozott, amit álláspontja szerint bizonyít B. B.-nak - a közigazgatási iratok között 6018-14/2016. számon szereplő - a 2016. február 10-én tett tanúvallomása. A felperes és a CIB Bank Zrt. közötti szerződés előkészítésre vonatkozó előadásból az állapítható meg, hogy a felperes mellett többen is ajánlatot tettek, és felperes még meg is emelte eredeti ajánlatát. A tanúvallomás cáfolja a felperes azon előadását, hogy nem tett lépéseket azért, hogy ő maga szerezhesse meg a követelést.
[41] Az üzletszerűség harmadik eleme, hogy a követelésvásárlást ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett folytassák. A felperes előadásai alapján az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a követelésvásárlás célja az ISD Csoporttal való gazdasági szempontú együttműködés, a felperes befektetési portfóliója értékének megőrzése és az adósság átütemezés volt. Ezek a tények itt nyernek relevanciát és egyértelműen a haszonszerzés irányába mutatnak. Az üzletszerűség megállapíthatóságához elegendő, ha kimutatható a nyereség, illetve vagyonszerzés elérésére való törekvés, a törvényi tényállás megvalósulásának nem feltétele, hogy ezt a célt el is érjék, bármiféle ténylegesen kimutatható, közvetlen nyereség, vagyonszerzés keletkezzen. Ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon előadása, amely az elsőfokú bíróság megállapítását azért vitatja, mert a felperes nem tett szert nyereségre, arra a jövőben sem fog, mert a követelés behajtása érdekében nem tett lépéseket.
[42] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 339/B. § alkalmazása során az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a felügyeleti bírság kiszabása során, mérlegelési jogkörben eljárva, a tényállást kellő mértékben feltárta-e, az eljárási szabályokat betartotta-e, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik-e. Az elsőfokú bíróság ezt a vizsgálatot a kereseti kérelem korlátai között kellett elvégezni. A kereseti indok szerint a mérlegelés szempontjai nem állapíthatóak meg, illetve azokat alperes nem teljeskörűen vette figyelembe, nincs értékelés és bizonyíték megjelölés a pénzpiac biztonságos és zavartalan működésének különös súlyú megsértése vonatkozásában. Elmaradt az MNB tv. 75. § (4) bekezdés d) és g) pontjának értékelése, amit azért kellett volna alkalmazni, mert a felperes a követelésvásárlásokkor az ISD Csoport miatt speciális helyzetben volt, illetve az ügyletekből nem realizált nyereséget.
[43] Az elsőfokú bíróság a bírság kiszabása kapcsán a kereseti kérelmet elbírálta. Indokai kapcsán, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel, a Kúria az alábbiakra mutat rá. A piacfelügyeleti bírság szankció, mint alkalmazandó intézkedés tekintetében alperes számára nem volt mérlegelési lehetőség, az engedély nélkül végzett tevékenység miatt a bírságot az MNB tv. 93. § (1) bekezdés d) pontja következtében kötelezően ki kellett szabnia. A valamennyi intézkedés tekintetében irányadó MNB tv. 75. § (4) bekezdésének alkalmazására a bírság mértékének megállapítása során nyílt lehetőség. Ennek során során alperesnek indokolást azon, az MNB tv. 75. § (4) bekezdésben szereplő a)-i) pontjaiban felsorolt szempontok mögé kell illeszteni, amelyeket figyelembe vesz. Arról, hogy más szempontok alkalmazását miért mellőzi, nem kell számot adnia. Alperes jogszabályhellyel tételesen nem jelölte meg az alkalmazott szempontokat, de szövegszerűen megállapítható, hogy az a) és az f) pontok alkalmazására került sor. A 75. § (4) bekezdés a) pont a szabályszegés vagy mulasztás súlyosságára, az f) pont a felelős személyek által az MNB-vel kapcsolatban tanúsított együttműködésre vonatkozik. Alperes határozatának indokolásában kitért arra, hogy mivel az MNB tv. 75. § (4) bekezdése nem taxatív, olyan körülményeket is figyelembe vehet, amelyek az ügy egyedi sajátosságból fakadnak. Ilyen egyedi sajátosságként értékelte az egyes ügyletek volumenét a súlyosbító körülmények között, valamint a bírság alapjának meghatározásnál azt, hogy nincs adat arról, mekkora anyagi előnyt ért el felperes. Alperes az alkalmazott szempontokról a szükséges-, szándékát megismerhetővé tevő mértékben számot adott, a mérlegelési jogkörben hozott döntéssel szembeni követelmények teljesültek. A felperes által kifogásolt szempontok elmaradása vagy a jogsértés megalapozó tényállás körébe tartozik, mint az ISD Csoport és felperes viszonya, vagy figyelembe lett véve a bírság mértékének meghatározása során. A mérlegelés elvárt szempontjai teljesültek, elfogadásukkal az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 339/B. §-át.
[44] A felülvizsgálati kérelem előzetes döntéshozatal kezdeményezését érintő előadása kapcsán a Kúria a Szolgáltatási irányelv Preambulumának (18) pontját alkalmazta. Eszerint a pénzügyi szolgáltatásokat ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, mivel e tevékenységek külön közösségi jogszabályok tárgyát képezik, amelyek célja - ehhez az irányelvhez hasonlóan - a szolgáltatások valódi belső piacának megvalósítása. Ez a kizárás ennélfogva minden banki, hitelezési, biztosítási - beleértve a viszontbiztosítást -, foglalkozási vagy magánnyugdíj, értékpapír, befektetési alapokkal kapcsolatos, fizetési és befektetési tanácsadás jellegű szolgáltatást érint, beleértve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) I. mellékletében felsorolt szolgáltatásokat.
[45] A Szolgáltatási irányelv tárgyi hatályát érintő egyértelmű rendelkezése folytán sem az aktív, sem a passzív pénzügyi szolgáltatásra nem alkalmazhatók szabályai. A Szolgáltatási irányelv felperes esetében csak akkor lenne alkalmazható, ha tevékenysége nem minősülne pénzügyi szolgáltatásnak. A magyar pénzügyi tevékenységi kör szabályozása az eltérő tárgyi hatály miatt nem ütközhet a Szolgáltatási irányelv szabályaiba. Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a felperes kezdeményezését, és a Kúria ugyanezen okból nem adott helyt az indítványnak.
[46] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem volt jogszabálysértő. A felperes engedély nélkül folytatott követelés vásárlásai ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységek voltak. Az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött a kereset elutasításáról mind a jogalap, mind a szankciók tekintetében, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.220/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.220/2018/9.
A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
Dr. Heinemann Csilla bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Hauser Edit ügyvéd
Az alperes: Magyar Nemzeti Bank
Az alperes képviselője: dr. Benyó Gergely kamarai jogtanácsos
A per tárgya: piacfelügyeleti eljárás során hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.30.443/2017/16. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.30.443/2017/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az ukrán székhelyű I.S.D. Csoportba (ISD Csoport) tartozik más gazdasági társaságok mellett a D.Zrt., annak egyik leányvállalata, a továbbiakban: T.Zrt., valamint a ciprusi székhelyű L. Ltd. Az ISD Csoport tagjai hiteleket vettek fel, melyeket nem törlesztettek. Tartozásaik a 2013-2014. években már magyarországi székhelyű hitelezőkkel szemben álltak fenn. A felperes és az ISD Csoport között létrejött megállapodás célja olyan megoldás kialakítása volt, ami segíti a Csoport tagjai adósságainak átütemezését, a potenciális felszámolási eljárások megelőzését, a felperesi befektetések értékének megőrzését.[2] A felperes tulajdonosa a R. P. S.-nek, amely a svájci székhelyű Bank Reyl & Cie S.A. leányvállalata. A felperes nem rendelkezik pénzügyi szolgáltatási tevékenység és/vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység Magyarország területén való végzésére jogosító engedéllyel. A felperes 2014 júliusában azzal a kérdéssel fordult alpereshez, hogy a Raiffeisen Banknál a T.Zrt-vel szemben lejárt követelés megvásárlása az üzletszerű követelésvásárlást kizáró előre egyedileg meghatározott ügylet-e. Alperes 2014. szeptember 24-én arról tájékoztatta, hogy egyetlen követelés megvásárlása feltehetőleg nem minősül üzletszerűnek, ahhoz alperes engedélye nem szükséges. Az üzletszerűség hiánya csak abban az esetben áll fenn, amennyiben a felperes sem az ISD Csoport tagokkal szembeni, sem egyéb követelést egyáltalán nem vásárol meg (a továbbiakban: Állásfoglalás).
[3] A felperes a 2012. évben az OTP Bank Nyrt. eladótól 2 db, a 2013. évben az MKB Zrt-től 1 db, a CIB Bank Zrt-től 1 db, a Raiffeisen Bank Zrt-től 1 db nemzetközi (konzorciális) hitelszerződésből származó összesen 5 db követelést, továbbá a 2013. évben a Raiffeisen Bank Zrt-től 1 db bilateriális szerződésből származó 2 db követelést vásárolt. Az összesen 39.654.202.000 forint értékű követelést a felperes 17.970.649.960 forintért vásárolta meg.
[4] Az alperes rendelkezésére álló adatok alapján felmerült annak gyanúja, hogy a felperes engedély nélkül végez pénzkölcsönnyújtási pénzügyi szolgáltatási, ezen belül követelésvásárlási tevékenységet. Ezért az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 90.§ (1) bekezdés a) pontja alapján hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított.
[5] Az eljárás eredményeként az alperes a H-PJ-I-B-19/2016. számú határozata rendelkező részének 1. pontjában azonnali hatállyal megtiltotta, hogy a felperes az alperes engedélye nélkül követelésvásárlási tevékenység pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végezzen. A 2. pontban az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenység miatt 180 millió forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
[6] A határozat rögzítette, hogy felperes érintett tevékenysége követelésvásárlási tevékenység volt, és mivel lényeges tényállási elemei Magyarország területén valósultak meg - különösen, hogy megvásárolt követelés eladója Magyarország területén székhellyel rendelkező pénzügyi intézmény vagy a megvásárolt követelések adósa vagy kezese Magyarországon székhellyel rendelkezik -, a tevékenység a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 1.§ (1) bekezdés a) pontja alapján Magyarország területén végzett, az alperes piacfelügyeleti tevékenységének hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősült. A vizsgált tevékenység kimeríti a régi Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont b) alpontjában meghatározott pénzkölcsön-nyújtás, ezen belül követelésvásárlás definícióját, illetve a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6.§ (1) bekezdés 60. pontja szerinti követelésvásárlási tevékenység fogalmának tartalmi elemeit. A pénzügyi szolgáltatási tevékenység abban az esetben engedélyköteles mind a régi, mind az új Hpt. szerint, ha azt üzletszerűen végzik. Az üzletszerűség fogalmát a régi Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 22. pontja, valamint a törvény 6. § (1) bekezdés 116. pontja határozza meg. Annak megállapításához a törvény szerinti mindhárom kritérium - ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés, előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló, rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység - feltételének teljesülése szükséges. A három fogalmi elem csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhető.
[7] Az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés fogalmi eleméhez kapcsolódóan megállapította, hogy a követelésvásárlási ügyletek során összesen 17.970.649.960 forint összegű ellenérték kikötésére és kifizetésére került sor. A felperes kifejezetten akként nyilatkozott, hogy a követelésvásárlással célja az ISD Csoport fennálló befektetései értékének jobb megőrzése és jövőbeni nyereség realizálása volt. Az ítélkezési gyakorlat szerint az üzletszerűség ezen elemének megvalósulásához nem szükséges a tényleges eredmény, nyereség keletkezése.
[8] A rendszeresség tényállási eleme is megvalósult, mivel a 6 szerződéssel megvásárolt követelések száma megfelel a fogalomnak. Sem a követelések jellemzői, sem az átruházás feltételei (adósok száma, személye, stb.), illetve a szerződő felek nem voltak egyedileg meghatározottak. A felperes is arra hivatkozott, hogy "az egyes tranzakciókat megelőzően nem volt kifejezett együttműködési megállapodás az átruházók" és a felperes között, továbbá a felperes és az ISD Csoport között kizárólag hitelezői - hitelfelvevői kapcsolat volt. Ennek folytán az üzletszerűségnek az előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére vonatkozó feltétele szintén megvalósult.
[9] Az alkalmazott szankciók körében az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésétől való eltiltásra az MNB törvény 93.§ (1) bekezdés a) pontja alapján került sor. A bírság kiszabásánál az alperes az MNB tv. 93.§ (1) bekezdés b) pontját alkalmazta, figyelembe vette, hogy a pénzügyi szolgáltatási tevékenységek végzésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése különös súlyú a piac biztonságos és zavartalan működésének szempontjából. A bírság mértékének meghatározása során az MNB tv. 75.§ (4) bekezdése szerint enyhítő és súlyosító körülményekkel korrigált, és a bírság alapjának meghatározása során a követelések megszerzése ellenértékeként megfizetett összesen 17.970.649.960 forint vételár 1%-át vette alapul. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a vizsgált tevékenységnek a biztonságos működésre vagy a pénzpiacra gyakorolt hatása az egyes ügyletek volumenét tekintve különösen jelentős, a jogsértő magatartás súlyos. Enyhítő körülményként vette figyelembe az MNB-vel kapcsolatban tanúsított együttműködő magatartását. Ennek folytán az alkalmazott bírságmértéket tekintette szükségesnek és egyben elegendő mértékűnek azon jogalkalmazói cél eléréséhez, hogy a felperest a jövőben visszatartsa a hasonló típusú jogsértések megvalósításától és ösztönözze a törvényi előírások maradéktalan betartását.
A kereseti kérelem
[10] A felperes a törvényes határidőn belül benyújtott keresetében az alperesi határozat érdemi megállapításait vitatta, és a bírság összegének túlzó és aránytalan voltára is hivatkozott.Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes eleget tett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§ (1) bekezdésén alapuló tényállás tisztázási kötelezettségének, a felperes ebben a körben bizonyítást nem ajánlott fel. Az alperes által alkalmazandó jogszabályok megjelölése is helytállóan történt, a felperes által folytatott tevékenység követelésvásárlási tevékenység volt, az üzletszerűség törvényi kritériumait az alperes megfelelően állapította meg. Egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes magyarországi székhelyű pénzügyi intézményektől vásárolta meg a követelés csomagokat, amelyek pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, ezen belül követelésvásárlásnak minősülnek.
[13] Az ellenérték fejében nyereség, illetve haszonszerzés végett történő vásárlás tartalmi elemei szempontjából rögzítette, hogy a követelésvásárlás célja az ISD Csoporttal való gazdasági szempontú együttműködés, a felperes befektetési portfóliója értékének megőrzése és az adósság átütemezés volt, amelyek önmagukban is haszonszerzési célzatot jelölnek. Ezt a követelés tőkeösszegének névértéke és vételára közötti nagy különbség is alátámasztja. A gazdasági esemény megvalósult, a követelésvásárlás hiányában vélelmezett felszámolás elmaradása következtében a konstrukció a felperes számára bevételt, illetve nyereséget eredményezett.
[14] A rendszeresség elemei kapcsán a felperes tévesen következtet arra, hogy az rövid időszakra koncentrálódott, a 10 hónapos időtartamban előforduló ügyleteket a későbbiekben is folytatni kellett volna. A rövid időbeliség nem befolyásolja a rendszerességet és annak sincs jelentősége, hogy a vizsgált ügyleteket követően a felperes nem folytatott követelésvásárlási tevékenységet.
[15] Az egyedileg nem beazonosíthatóság követelménye is megvalósult. A felperes is azt nyilatkozta, hogy az egyes tranzakciókat megelőzően nem volt kifejezett együttműködési megállapodás az átruházók és a felperes között. Az is egyértelmű, hogy a követelésvásárlási ügyletek megkötésekor a felperes és az ISD Csoport között kizárólag hitelezői és hitelfelvevői kapcsolat volt.
[16] A felperes hivatkozott több alperesi állásfoglalásra is, azonban azok nem jogszabályok, jogi kötőerejük nincs, így a perbeli kérdés elbírálása szempontjából nincs jogi relevanciájuk.
[17] A T.Zrt-vel kapcsolatos követelésvásárlás során jelen perben hivatkozott Állásfoglalás alapján a felperes nem juthatott megalapozottan arra a következtetésre, hogy tevékenységéhez nincs szükség az alperes engedélyére. Az azt tartalmazza, hogy az üzletszerű követelésvásárlás pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amelyhez az alperes engedélye szükséges.
[18] A felügyeleti bírság kapcsán megállapította, hogy az alperes itt is eleget tett a Ket. 50. § (1) bekezdés szerinti tényállás feltárási kötelezettségének. Az is megállapítható az alperesi határozatból, hogy milyen körülményeket vett figyelembe súlyosbító, illetőleg enyhítő körülményként. A tényállást kellően feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai kitűnnek, mérlegelései okszerűek. Ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 339/B. § rendelkezésének megsértése nem volt megállapítható.
[19] A felperes előzetes döntéshozatal kezdeményezése iránti kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította, hivatkozással arra, hogy jelen perben nem merült fel olyan kérdés, amely a felperes által hivatkozott rendelkezéseknek, az EUMSZ 267. cikk értelmezését igényelné, tekintettel arra, hogy a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (a továbbiakban: Szolgáltatási irányelv) nem terjed ki az üzletszerűen végzett pénzügyi tevékenységekre. Nincs olyan, a perben vizsgálandó kérdés, amely az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését szükségessé tette volna.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, szükség esetén az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint mind az ítélet, mind az alperesi határozat anyagi jogi és eljárásjogi szempontból egyaránt jogszabálysértő.[21] Az anyagi jogi jogszabálysértés azzal következett be, hogy a követelésvásárlási tevékenység nem minősül üzletszerűnek, hiányoznak annak kritériumai. Az ellenérték fejében nyereség, illetve haszonszerzéshez támasztott feltétel azért hiányzik, mert az ISD Csoporttal való együttműködés a Csoport adósságának közös megegyezéssel történő átütemezése érdekében került sor, valamint a felperesi befektetési portfólió értékének megőrzése sem minősíthető haszonszerzési célzatnak. A felperes nem tett szert nyereségre, arra a jövőben sem fog, ugyanis a követelés behajtása érdekében nem tett lépéseket. Nem tekinthető gazdasági előnynek önmagában az, ha elmarad egy felszámolás. Az ISD Csoport adósságának átstrukturálása után felperes vélhetően kénytelen lesz diszkont áron értékesíti a vásárolt követeléseket, mivel a D.Zrt. helyzete tovább romlott. A felülvizsgálati tárgyaláson kiemelte, hogy a követelésvásárlásokkal saját befektetéseinek értékét kívánta megőrizni, anyavállalatának megbízása szerint járt el, továbbá nem tett lépéseket a követelések megszerzésére.
[22] A rendszeresség kritériuma azért hiányzik, mert az érintett tevékenységet a felperes csak egy adott perióduson belül folytatta, sem előtte, sem utána nem, a követelések elszórtak voltak. Vitatta azt is, hogy a rendszeresség és az előre meghatározottság fogalmát egymással szorosan összefüggő tényállási elemként kellene értelmezni.
[23] Az előre, egyedileg meg nem határozottság feltétele sem valósult meg. Ez csak a konkrét szerződéses, illetve szerződési körülmények ismeretének vizsgálata után lehet kétséget kizáró módon eldönteni, mely tekintetében az alperes nem tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének. Álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes együttműködik az ISD Csoporttal annak érdekében, hogy a Csoport adósságának közös megegyezéssel történő átütemezését megvalósítsák, behatárolja a megkötésre kerülő ügyletek körét. Az érintett kereskedelmi bankokkal kötött követelésvásárlási szerződések szükségszerűen, egyedileg beazonosíthatóan tartalmazzák az ügyletek minden lényeges paraméterét, ez kétséget kizáróan bizonyítja a felperesi álláspontot. Az előre meghatározottság szükségessége a Csoport adósság kezeléséből is következett, ezt bizonyítja B. B. 2016. február 10-én tett tanúvallomása. A felperes a követelésvásárlási tevékenységét semmilyen formában nem hirdette és nem tervezett több követelést vásárolni.
[24] Eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott a Ket. 50.§ (1) bekezdésének sérelmére. Az alperes ugyanis a konkrét szerződéseket és annak körülményeit nem vizsgálta egyenként és teljes körűen.
[25] Jogszabálysértő volt az alperes eljárása a piacfelügyeleti bírság kiszabása során is. Az elsőfokú bíróság is téves álláspontra helyezkedett, az alperesi határozat ugyanis egyáltalán nem tartalmaz értékelést a pénzpiac biztonságos és zavartalan működésének különös súlyú megsértése vonatkozásában, sérült a Pp. 339/B.§-a. Az MNB tv. 75.§ (4) bekezdésében felsorolt szempontok nem tűnnek ki az alperesi határozatból. A súlyosító körülmény nincs alátámasztva bizonyítékkal, ennek folytán téves az az ítéleti megállapítás, hogy a mérlegelés szempontjai a határozatból megállapíthatók.
[26] Álláspontja szerint jogszerűtlen volt az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmének elutasítása is. Indítványát a felülvizsgálati kérelmében megismételte, hivatkozással arra, az alperes is elismerte, hogy a nem üzletszerűen végzett tevékenység esetében egyértelműen a Szolgáltatási irányelv rendelkezései érvényesülnek. Az a korlátozás, amely az EUMSZ szolgáltatásnyújtási szabadságát akadályozná - amely szerint egy jogi személy nem akadályozható abban, hogy pénzügyi szolgáltatásokat nyújtson vagy vegyen igénybe az Európai Unió tagállamain belül vagy annak határain keresztül - a felperes passzív tartalmú szolgáltatásnyújtási szabadságának sérelmét jelentené. A szolgáltatás irányát meghatározza, hogy a tevékenység mikor köthető engedélyezéshez, amely feltételek jelen esetben egyértelműen nem állapíthatók meg. Az EUMSZ Alapszerződéssel és a Szolgáltatási irányelvvel ellentétes az a magyar szabályozási rend, amely szabályozás alá von minden olyan ügyletet, amelynek bármely eleme bármilyen módon magyar személyhez, dologhoz vagy helyhez kötődik.
[27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta, mivel az a kereseti kérelem valamennyi eleme tekintetében megalapozott. Kiemelte, hogy a felperesnek az Állásfoglalás kiadása iránti kérelméből egyértelműen megállapítható, hogy tisztában van és volt a vonatkozó jogszabályokkal, azzal, hogy mind a régi Hpt., mind az új Hpt. az üzletszerű követelésvásárlási tevékenységet, mint pénzügyi szolgáltatást engedélyköteles tevékenységként szabályoz, és azzal is, hogy a felperes által folytatott követelésvásárlási tevékenységre az alperes hatásköre kiterjed. Ellenkező esetben nem kért volna állásfoglalást.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[29] A Kúria a Pp. 272.§ (2), 275.§ (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló adatok alapján vizsgálta felül.
[30] Mind a régi Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont b) alpontja, mind a Hpt. 6.§ (1) bekezdés 60. pontja azonosan határozza meg a követelésvásárlási tevékenység fogalmát: követelésnek - a kötelezett kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő - megszerzése, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi.
[31] A felperes felülvizsgálati kérelmében az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére irányuló kérelem kapcsán hivatkozott arra, hogy az EUMSZ Alapszerződéssel és a Szolgáltatási irányelvvel ellentétes az a magyar szabályozási rend, amely szabályozás alá von minden olyan ügyletet, amelynek bármely eleme bármilyen módon magyar személyhez, dologhoz vagy helyhez kötődik. A felperes ezzel a hivatkozással tartalmában a Hpt. hatályát és azon keresztül alperes hatáskörét támadta. Ebben a kérdésben azonban egyrészt nem volt kereseti kérelme, másrészt az általa megjelölt kapcsolatrendszerben ez a hivatkozás is csak abban az esetben lehetne irányadó, ha alkalmazható lenne a Szolgáltatási irányelv, amire azonban a [45] pontban foglaltak szerint nincs lehetőség. A Hpt. hatályát és szabályozási rendszerének egészét meghatározó, az Európai Parlament és Tanács a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló 2013/36/EU irányelve kapcsán pedig a Kúria nem észlelt olyan indokot, ami miatt hivatalból kellene előzetes döntéshozatalt kezdeményeznie.
[32] Volt azonban a felperesnek olyan előadása, és azt az elsőfokú bíróság értékelte is, amely szerint a T.Zrt. tartozásainak megvásárlását követően nem vásárolt több követelést Magyarországon. A többi követelés az angol jog hatálya alá tartozó, nemzetközi hitelezőkkel szemben fennálló tartozás volt. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a Kúria a következőket emeli ki.
[33] Az alperest az MNB tv. 90.§ (1) bekezdés a) pontja hatalmazza fel a piacfelügyeleti eljárásra mindazon esetekben, amikor felmerül annak gyanúja, hogy a pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, tőzsdei, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, központi értéktári, önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári, biztosítási, viszontbiztosítási, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltatói, befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő szolgáltatás, közvetítői (ügynöki) tevékenységet engedély nélkül vagy bejelentés hiányában végzik. A régi Hpt. és a Hpt. 1.§ (1) bekezdéseinek a) pontjai alapján az alperes valamennyi Magyarország területén, akár engedéllyel, akár engedély nélkül végzett befektetési, pénzügyi szolgáltatási tevékenységet felügyelheti: a felügyelet tárgya maga a tevékenység (Kúria Kfv.I.35.588/2016/10. ítélet [38] pont).
[34] Alperes a tényállás részeként ismertette a felperes által hivatkozott angol jog hatálya alá tartozó hitelezési szerződéseket, de azokra semmilyen megállapítást nem tett, miként arra sem, hogy a követelések milyen feltételek mellett szálltak át a magyarországi székhelyű hitelintézetekre. Vizsgálatának tárgyai a felperes és a magyarországi székhelyű pénzügyi intézmények között létrejött szerződések voltak. A régi Hpt. és a Hpt. alkalmazhatóságát tehát nem a követelésvásárlással érintett adós székhelyéhez, hanem a követelésvásárlás lényeges paramétereihez képest kell meghatározni. A követelések magyar székhelyű hitelezőktől jutottak a felpereshez, a szerződések kétséget kizáróan Magyarországon teljesültek. Ezért alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy Magyarországon teljesedésbe ment ügyletnek csak a T.Zrt-t érintő követelésvásárlás minősülne. Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást akként, hogy a felperes magyarországi székhelyű pénzügyi intézményektől vásárolta meg a követelés csomagokat, amelyek pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek, ezen belül követelésvásárlásnak minősülnek.
[35] Alperes a fentiek szerint a tényállás releváns elemeit a kellő mértékben feltárta, a konkrét szerződéseket és azok körülményeit nem kellett részletesebben vizsgálnia. Ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek a Ket. 50.§ (1) bekezdésének sérelmére való hivatkozása.
[36] A követelésvásárlási tevékenység a régi Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontja, illetve a Hpt. 3.§ (1) bekezdés l) pontja értelmében csak akkor minősül engedély köteles pénzügyi szolgáltatásnak, ha azt üzletszerűen végzik, forintban, devizában vagy valutában. Az üzletszerűség fogalmát a régi Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 22. pontja és a Hpt. 6.§ (1) bekezdés 116. pontja a következőképpen határozza meg: ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
A követelésvásárlásokat együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni azzal, hogy bármelyiknél bármelyik fogalmi elem hiányzik, az adott követelésvásárlásra nem állapítható meg az üzletszerűség,
[37] A rendszeresség fogalmi elemét a Kúria már korábban vizsgálta. A Kfv.I.35.592/2017/6. számú ítélet [30] pontja szerint az üzletszerűség megállapíthatóságához szükséges rendszeresség szempontjából nem a szerződések, hanem az érintett követelések száma az irányadó. A régi Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont b) alpontja, illetve a Hpt. 6.§ (1) bekezdés 60. pontja szerinti követelésvásárlások esetén a rendszeresség szempontjából valamennyi ügyletet figyelembe kell venni, azokat együttesen kell értékelni. A rendszerességet nem befolyásolja, hogy az érintett személy a későbbiekben, a rendszeresség megállapítását feltételező követelés mennyiség megvásárlását követően folytat-e még ilyen tevékenységet. A 2013. évben a felperes 5 szerződéssel 5 követelést, a 2014. évben 1 szerződéssel 2 követelést vásárolt: a háttérügyletek darabszáma igazolja a követelésvásárlási tevékenység rendszerességét, a felperes későbbi tervei pedig nincsenek kihatással a már bekövetkezett rendszerességre.
[38] Az üzletszerűség fogalmának kapcsán az előre, egyedileg meg nem határozható jellegnek a definiálásával mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a Fővárosi Ítélőtábla több ítéletében foglalkozott (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.116/2005/6., Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.691/2008/5., 4.Kf.27.048/2010/5., 4.Kf.27.373/2011/7.). Az ítéletekben foglaltak alapján a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy egyedileg előre meghatározott ügyletnek az tekinthető, amelynek tényleges célja, indoka nem illeszkedik az akár engedéllyel, akár anélkül folytatott követelésvásárlási tevékenységbe. Nem szükséges, hogy az ügylet bárki, azaz a nagy nyilvánosság számára elérhető legyen, a pénzügyi tevékenység zárt körben, kevés résztvevővel is végezhető. A konkrét ügylet egyediségét tehát a követelésvásárlási tevékenység más ügyleteihez képest kell vizsgálni, úgy, hogy az ismérvek között nem szerepel a pénzügyi tevékenység alanyai közötti egyéb jogviszonyok természete, és az ügyletek pénzügyi forrása (Kúria Kfv.I.35.142/2018/10. számú ítélet [34] pont). Az ügyletek közötti szoros kapcsolat következtében alaptalan az a felülvizsgálati hivatkozás, hogy a rendszeresség és az előre meghatározottság fogalmát megalapozó körülményeket nem egymással szorosan összefüggő tényállási elemként kellene értelmezni.
[39] A felperes előadása szerint a követelésvásárlásokkal saját befektetéseinek értékét kívánta megőrizni, anyavállalatának megbízása szerint járt el, továbbá nem tett lépéseket a követelések megszerzésére. Az előző pontban foglaltak szerint azonban követelésvásárlás tényállásának megvalósulása esetén ezen körülmények értékelésére a rendszeresség és egyedileg meghatározottság körében nincs lehetőség. Amennyiben nem kíván piacfelügyeleti eljárás alanya lenni, adott esetben engedélyt beszerezni, a követeléseket megvásárló felperesnek saját gazdasági céljainak megóvása érdekében más jogi megoldást kell keresni. Az ügyletek célja, indoka azonos, pontosan illeszkednek egymáshoz, így alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy az összes ügylet előre, egyedileg meghatározott lett volna.
[40] A felperes az egyedileg meghatározottság szükségessége kapcsán az ISD Csoport adósság struktúrájára is hivatkozott, amit álláspontja szerint bizonyít B. B.-nak - a közigazgatási iratok között 6018-14/2016. számon szereplő - a 2016. február 10-én tett tanúvallomása. A felperes és a CIB Bank Zrt. közötti szerződés előkészítésre vonatkozó előadásból az állapítható meg, hogy a felperes mellett többen is ajánlatot tettek, és felperes még meg is emelte eredeti ajánlatát. A tanúvallomás cáfolja a felperes azon előadását, hogy nem tett lépéseket azért, hogy ő maga szerezhesse meg a követelést.
[41] Az üzletszerűség harmadik eleme, hogy a követelésvásárlást ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett folytassák. A felperes előadásai alapján az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a követelésvásárlás célja az ISD Csoporttal való gazdasági szempontú együttműködés, a felperes befektetési portfóliója értékének megőrzése és az adósság átütemezés volt. Ezek a tények itt nyernek relevanciát és egyértelműen a haszonszerzés irányába mutatnak. Az üzletszerűség megállapíthatóságához elegendő, ha kimutatható a nyereség, illetve vagyonszerzés elérésére való törekvés, a törvényi tényállás megvalósulásának nem feltétele, hogy ezt a célt el is érjék, bármiféle ténylegesen kimutatható, közvetlen nyereség, vagyonszerzés keletkezzen. Ezért alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon előadása, amely az elsőfokú bíróság megállapítását azért vitatja, mert a felperes nem tett szert nyereségre, arra a jövőben sem fog, mert a követelés behajtása érdekében nem tett lépéseket.
[42] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 339/B.§ alkalmazása során az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes a felügyeleti bírság kiszabása során, mérlegelési jogkörben eljárva, a tényállást kellő mértékben feltárta-e, az eljárási szabályokat betartotta-e, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik-e. Az elsőfokú bíróság ezt a vizsgálatot a kereseti kérelem korlátai között kellett elvégezni. A kereseti indok szerint a mérlegelés szempontjai nem állapíthatóak meg, illetve azokat alperes nem teljes körűen vette figyelembe, nincs értékelés és bizonyíték megjelölés a pénzpiac biztonságos és zavartalan működésének különös súlyú megsértése vonatkozásában. Elmaradt az MNB tv. 75.§ (4) bekezdés d) és g) pontjának értékelése, amit azért kellett volna alkalmazni, mert a felperes a követelésvásárlásokkor az ISD Csoport miatt speciális helyzetben volt, illetve az ügyletekből nem realizált nyereséget.
[43] Az elsőfokú bíróság a bírság kiszabása kapcsán a kereseti kérelmet elbírálta. Indokai kapcsán, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel, a Kúria az alábbiakra mutat rá. A piacfelügyeleti bírság szankció, mint alkalmazandó intézkedés tekintetében alperes számára nem volt mérlegelési lehetőség, az engedély nélkül végzett tevékenység miatt a bírságot az MNB tv. 93.§ (1) bekezdés d) pontja következtében kötelezően ki kellett szabnia. A valamennyi intézkedés tekintetében irányadó MNB tv. 75.§ (4) bekezdésének alkalmazására a bírság mértékének megállapítása során nyílt lehetőség. Ennek során során alperesnek indokolást azon, az MNB tv. 75.§ (4) bekezdésben szereplő a)-i) pontjaiban felsorolt szempontok mögé kell illeszteni, amelyeket figyelembe vesz. Arról, hogy más szempontok alkalmazását miért mellőzi, nem kell számot adnia. Alperes jogszabályhellyel tételesen nem jelölte meg az alkalmazott szempontokat, de szövegszerűen megállapítható, hogy az a) és az f) pontok alkalmazására került sor. A 75.§ (4) bekezdés a) pont a szabályszegés vagy mulasztás súlyosságára, az f) pont a felelős személyek által az MNB-vel kapcsolatban tanúsított együttműködésre vonatkozik. Alperes határozatának indokolásában kitért arra, hogy mivel az MNB tv. 75.§ (4) bekezdése nem taxatív, olyan körülményeket is figyelembe vehet, amelyek az ügy egyedi sajátosságból fakadnak. Ilyen egyedi sajátosságként értékelte az egyes ügyletek volumenét a súlyosbító körülmények között, valamint a bírság alapjának meghatározásnál azt, hogy nincs adat arról, mekkora anyagi előnyt ért el felperes. Alperes az alkalmazott szempontokról a szükséges-, szándékát megismerhetővé tevő mértékben számot adott, a mérlegelési jogkörben hozott döntéssel szembeni követelmények teljesültek. A felperes által kifogásolt szempontok elmaradása vagy a jogsértés megalapozó tényállás körébe tartozik, mint az ISD Csoport és felperes viszonya, vagy figyelembe lett véve a bírság mértékének meghatározása során. A mérlegelés elvárt szempontjai teljesültek, elfogadásukkal az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 339/B.§-át.
[44] A felülvizsgálati kérelem előzetes döntéshozatal kezdeményezését érintő előadása kapcsán a Kúria a Szolgáltatási irányelv Preambulumának (18) pontját alkalmazta. Eszerint a pénzügyi szolgáltatásokat ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, mivel e tevékenységek külön közösségi jogszabályok tárgyát képezik, amelyek célja - ehhez az irányelvhez hasonlóan - a szolgáltatások valódi belső piacának megvalósítása. Ez a kizárás ennélfogva minden banki, hitelezési, biztosítási - beleértve a viszontbiztosítást -, foglalkozási vagy magánnyugdíj, értékpapír, befektetési alapokkal kapcsolatos, fizetési és befektetési tanácsadás jellegű szolgáltatást érint, beleértve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) I. mellékletében felsorolt szolgáltatásokat.
[45] A Szolgáltatási irányelv tárgyi hatályát érintő egyértelmű rendelkezése folytán sem az aktív, sem a passzív pénzügyi szolgáltatásra nem alkalmazhatók szabályai. A Szolgáltatási irányelv felperes esetében csak akkor lenne alkalmazható, ha tevékenysége nem minősülne pénzügyi szolgáltatásnak. A magyar pénzügyi tevékenységi kör szabályozása az eltérő tárgyi hatály miatt nem ütközhet a Szolgáltatási irányelv szabályaiba. Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a felperes kezdeményezését, és a Kúria ugyanezen okból nem adott helyt az indítványnak.
[46] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem volt jogszabálysértő. A felperes engedély nélkül folytatott követelés vásárlásai ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységek voltak. Az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött a kereset elutasításáról mind a jogalap, mind a szankciók tekintetében, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[47] A követelésvásárlások üzletszerűségének vizsgálatakor az ügyleteket együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni. Adott esetben nem releváns körülmény a pénzügyi tevékenység alanyai közötti egyéb jogviszonyok természete, és az ügyletek pénzügyi forrása.[48] A Hpt. alkalmazhatóságát nem a követelésvásárlással érintett adós székhelyéhez, hanem a követelésvásárlás lényeges körülményeihez képest kell meghatározni. A követelések magyar székhelyű hitelezőktől való megvásárlása esetén a szerződések Magyarországon teljesülnek.
Záró rész
[49] A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a Kúria a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.[50] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
[51] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria a felperes és alperes indítványára tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. március 7.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.220/2018.)