adozona.hu
BH 2019.10.280
BH 2019.10.280
Az illetményszámfejtő rendszer a munkáltatói intézkedés közlésének, rögzítésének adminisztratív eszköze, a hatályosan közölt, azonban jogellenes intézkedést az abban történő rögzítés utóbb jogszerűvé nem teheti [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (3) bekezdés, 368/2011. (XII. 31.) Korm. rend.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1991. január 1-jétől állt a T.-on Polgármesteri Hivatal (II. r. alperes) alkalmazásában, utóbb jegyzői munkakörben. Felette a munkáltatói jogkört Gy. L. polgármester gyakorolta, aki 2016. október 27-én megbeszélést folytatott a felperessel, és arra tett javaslatot, hogy kérje 40 éves szolgálati viszonyára tekintettel a felmentését. A felperes ezt elutasította.
[2] 2016. november 4-én a felperes S.-né D. Sz. munkaügyi ügyintézővel 8 óra után néhány perccel - a gyakorlatnak megf...
BH 2019.10.280 Az illetményszámfejtő rendszer a munkáltatói intézkedés közlésének, rögzítésének adminisztratív eszköze, a hatályosan közölt, azonban jogellenes intézkedést az abban történő rögzítés utóbb jogszerűvé nem teheti [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (3) bekezdés, 368/2011. (XII. 31.) Korm. rend.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1991. január 1-jétől állt a T.-on Polgármesteri Hivatal (II. r. alperes) alkalmazásában, utóbb jegyzői munkakörben. Felette a munkáltatói jogkört Gy. L. polgármester gyakorolta, aki 2016. október 27-én megbeszélést folytatott a felperessel, és arra tett javaslatot, hogy kérje 40 éves szolgálati viszonyára tekintettel a felmentését. A felperes ezt elutasította.[2] 2016. november 4-én a felperes S.-né D. Sz. munkaügyi ügyintézővel 8 óra után néhány perccel - a gyakorlatnak megfelelően - közölte keresőképtelenségét, majd a munkahelyről azzal távozott, hogy a délelőtt folyamán még oda visszatér. A felperes 10.30 perc körüli időben érkezett az alpereshez, ahol a polgármester írásba foglalt azonnali hatályú jogviszonyt megszüntető intézkedést akart vele közölni, ennek átvételét azonban megtagadta.
[3] A II. r. alperes 2016. november 4-én közölt intézkedése e napon felmentette jegyzői munkaköréből. Indok: "Az utóbbi időben olyan információk kerültek a birtokomba, ami alapján megrendült a bizalmam Önnel szemben. Ez a bizalomvesztés a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi számomra. A 2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés b) és e) pontja értelmében munkaviszonya megszüntethető." Ezt követően a felmentés indokolása több okot sorol fel, amely a bizalomvesztéshez vezetett. Azt is tartalmazta, hogy "a fentiek megismerésére 2016. október 27-én lehetősége volt. Az elmúlt 8 napban ön nem élt a védekezés lehetőségével. Ennek értelmében kérem, hogy a mai napon a titkárságon adja le kulcsait, bélyegzőjét, egyéb önkormányzati eszközeit. Kérem döntésem elfogadását és végrehajtását." Az intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.
[4] A felperes részére a fenti megszüntető intézkedéssel azonos tartalmú iratot postáztak, amely 2016. november 28-án vált közöltté.
[5] A felperes 2016. november 4-e és 2016. november 28-a között nem végzett munkát, tudomása szerint 2017. január 28-ig keresőképtelen állományban volt. A keresőképtelenséget a KIRA rendszerben 2016. november 8-án S.-né D. Sz. rögzítette, a polgármester a keresőképtelenségről hivatali e-mail útján, valamint a felperestől származó üzenet alapján 2016. november 7-én értesült.
[6] Az alperes 2016. november 24-én tett fel hirdetést a betöltendő jegyzői állással összefüggésben.
[7] A polgármester 2016. november 18-án írásban utasította S.-né D. Sz.-t, hogy a felperes felmentése kapcsán készítse el a munkaviszony megszüntetéséhez szükséges dokumentációkat. A jegyzői munkakört 2016. november 4-én szüntette meg. A felmentés indoka a 2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés b) és e) pontja értelmében nem megfelelő munkavégzés és vezetői bizalom elvesztése.
[8] 2016. november 21-én S.-né D. Sz. írásban tájékoztatta az alperest arról, hogy a 2011. évi CXCIX. törvény 68. §-a szerint a felperes részére felmentési időt kell biztosítani, valamint utalt arra, hogy a Kttv. 70. § (1) bekezdése szerint a felmentési védelem miatt a felperes felmentési ideje legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év utáni napon kezdődik, illetve tartalmazta azt, hogy: "A fentiekről azért tájékoztatom a munkáltatót, mert az Ön által leírtak szerint jelenleg nem tudom elkészíteni a jogviszony megszüntető dokumentumokat."
[9] A felperes 2017. január 28-án keresőképes lett, ezért 2017. január 31-én megjelent a II. r. alperesnél, ahol felmentést közöltek vele. Eszerint a felmentési idő 2017. január 28-től 2017. március 28-ig tartott, a munkavégzés alól 2017. január 28-tól 2017. február 28-ig mentesítették.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes 2016. december 13-án benyújtott keresetében T. Nagyközség Önkormányzatát jelölte meg alperesként, utóbb 2017. március 14-én benyújtott keresetében II. r. alperesként pedig T. Polgármesteri Hivatalát. Álláspontja szerint a jogviszony megszüntetés jogellenes volt, és ennek megállapítása mellett visszahelyezése mellőzését kérte, 7 havi átalánykártérítés és 8 havi végkielégítés, valamint 4 havi többlet végkielégítés megfizetése mellett.[11] Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mivel hivatkozásuk szerint intézkedésük mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
[12] A bíróság végzésével a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy a 2016. november 4-én közölt jogellenes megszüntető intézkedésre tekintettel fizessen a felperesnek 7 havi illetmény címén 3 633 000 forintot, 12 havi végkielégítés címén 6 228 000 forintot.[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 21. § (1) bekezdés 2. fordulatára, 60. § (2) bekezdésére, 68. § (1), (2) bekezdésére, 69. §-ára, 71. § (1) bekezdésére, valamint a 193. §-ban rögzítettekre.
[15] Az elsőfokú bíróság a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 67. § (1) bekezdés f) pontja alapján rögzítette, hogy a jegyző felett a munkáltatói jogkört a polgármester gyakorolja. Jelen esetben ő írta alá a megszüntető intézkedést, így az a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott.
[16] A jogvita eldöntése során a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a megszüntető intézkedés azonnali hatályú volt, azaz jogellenes. A II. r. alperesnek pedig azt kellett bizonyítani, hogy a közölt intézkedés felmentés volt, így annak indokai vizsgálhatóak a perben.
[17] Az elsőfokú bíróság szerint az intézkedés napján a polgármester még nem tudott arról, hogy a felperes keresőképtelen, így az eszközök, bélyegzők, iratok leadására való felszólításra nem a keresőképtelenség miatt, hanem az intézkedés azonnalisága miatt került sor. Jelentősége van annak is, hogy az intézkedés nem tartalmaz felmentési időt, illetve munkavégzés alóli felmentést.
[18] Az elsőfokú bíróság nyomatékosan értékelte, hogy 2016. november 24-én a polgármester jegyzői álláshelyet hirdetett meg, amiből az a következtetés vonható le, hogy az intézkedést azonnali hatályúnak gondolta a munkáltató. Nem számolt azzal, hogy a felperes keresőképtelen állományát követően a munkába visszatér.
[19] A KIRA rendszer adatai szerint a felperes keresőképtelen állományát rögzítették, és 2016. november 4-ét követően is igazolták azt a II. r. alperesnek. A meghallgatott tanúk egyezően támasztották alá azon felperesi hivatkozást, hogy senki nem tudta pontosan, mikor szűnik meg jogviszonya, bizonytalanság volt a felmentéssel összefüggésben.
[20] Összességében a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes 2016. november 4-én közölt megszüntető intézkedésével jogellenesen, azonnali hatállyal szüntette meg a felperes jogviszonyát olyan módon, amely a Kttv. megszüntető intézkedései között nem szerepel. Nem csak arról van szó, hogy a felmentéshez kapcsolódó felmentési idő kezdő időpontját, vagy mértékét a II. r. alperes nem, vagy tévesen számolta ki, hanem arról, hogy a megszüntető intézkedés nem felel meg a Kttv. előírásainak, ez pedig súlyos jogellenességet eredményez.
[21] A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként a felperes a Kttv. 193. § (4) bekezdés szerinti juttatásra vált jogosulttá. E körben a felperes 7 havi illetmény megfizetését kérte, amelyet a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján megfelelőnek ítélt. Ezen túlmenően a felperes jogosulttá vált az öregségi nyugdíjkorhatár elérése kapcsán 8 havi végkielégítésre, valamint 4 havi többlet végkielégítésre.
[22] A Kttv. 193. § (6) bekezdése alapján a bíróság a kártérítés mértékének megítélésekor figyelemmel volt arra is, hogy a felperes eleget tett kárenyhítési kötelezettségének.
[23] A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[24] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott, ezért a keresetindításra nem a 30 napos határidő volt irányadó, hanem 6 hónap. A Kttv. 19. § (4) bekezdése értelmében a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, valamint az igény érvényesítésének módjáról, határidejéről a közszolgálati tisztviselőt ki kell oktatni. A felperes 6 hónapon belül terjesztette be igényét az alperesekkel szemben, ezért permegszüntetésnek nem volt helye.
[25] A munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a jogszabályban biztosított felmentési időt megadta a felperesnek, e kötelezettségének azonban nem tett eleget. A felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés tartalmából kiindulva "a mai napon felmentem jegyzői munkaköréből", az a következtetés vonható le, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát 2016. november 4-ével azonnali hatállyal kívánta megszüntetni.
[26] A Kttv. 68. § (2) bekezdés értelmében a felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik. Ebből is az következik, hogy a felmentési okiratnak a felmentési időt, annak kezdetét és végét is tartalmaznia kell. A II. r. alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát megszüntető intézkedésben a felmentési időt nem jelölte meg annak ellenére, hogy az intézkedés közlésekor még nem tudott a felperes keresőképtelen állományáról, és ez a felmentési idő kezdő időpontját bizonytalanná teszi.
[27] A jogvitában nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy 2017. január végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója a felmentési időt, illetve a munkavégzés alóli felmentés idejét szóba hozta volna. A polgármester és a munkaügyi ügyintéző között folytatott levelezésben sem volt szó a felmentési idő biztosításáról. A polgármester 2016. november 18-ai levele a Kttv. 63. § (2) bekezdés b) és e) pontjára utalást tartalmazta, ez azonban önmagában nem cáfolja azt, hogy nem biztosított a felperes részére felmentési időt téves jogi álláspontja folytán.
[28] A Kttv. 68. § (4) bekezdésére és 247. § (5) bekezdésére hivatkozás kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a polgármester legkésőbb a jegyző jogviszonyának megszűnését követő 30 napon belül köteles a jegyzői állásra pályázatot kiírni, a jegyző jogviszonya felmentési idő esetén azonban annak végével, és nem az intézkedés közlésének időpontjával szűnik meg.
[29] A felperessel 2017. január végén közölt felmentés 2 hónapos felmentési időt tartalmaz, azonban foglalkoztatási jogviszony hatályosan és érvényesen csak egyszer szüntethető meg. Ezért nem volt jelentősége annak, hogy a 2016. november 4-én felperessel közölt intézkedést követően a január végén átadott felmentés milyen tartalmú volt. Nem volt lehetősége a munkáltatónak arra, hogy a felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés hibáit utólag korrigálja.
[30] A KIRA rendszerrel összefüggésben a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a foglalkoztató az illetmény számfejtéssel és a foglalkoztatót terhelő adatszolgáltatások teljesítésével összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti a MÁK számára az illetmény számfejtő programon keresztül [368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 62/A. § (1) bekezdés]. A KIRA rendszer nem arra szolgál, hogy akár a munkáltatói jogkör gyakorlója, akár a KIRA rendszert ténylegesen kezelő személy felmentési időt adjon a köztisztviselő számára. Felmentési időt a Kttv. 68. § (2) bekezdése alapján a köztisztviselő jogviszonyát megszüntető munkáltatói intézkedésnek kell tartalmaznia.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[31] A munkáltató II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetet teljeskörűen elutasító határozat meghozatalát indítványozta.
[32] Érvelése szerint a felperes jogviszonyát nem azonnali hatállyal és ekként jogellenesen szüntették meg, hiszen a felperes a Kttv. szerinti felmentési idejét (2 hónapot) letöltötte, munkavégzés alól mentesítették, illetve a mentesítés idejére járó illetményét is megkapta.
[33] A Kttv. 68. § (1) bekezdés által szabályozott 2 hónapos felmentési időt a munkáltató biztosította, a Kttv. 68. § (4) bekezdés alapján a felperest a felmentési időre a munkavégzés alól mentesítette, és a jogszabályban szabályozott illetményben is részesült.
[34] Az eljáró bíróságok döntéseik meghozatala során indokolatlanul hagyták figyelmen kívül a 2011. évi CXCV. törvény (Aht.) 44. §-át, valamint a 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.) előírásait.
[35] Az Ávr. 62/B. § (1) bekezdés d) pontja egyértelműen előírja a jogviszonyok megszüntetésével együttjáró kötelezettségeket, az ennek során alkalmazandó formakényszert. Mindezek alapján rögzíthető, hogy a jogviszonyt csak a KIRA rendszer alkalmazásával kiállított okirattal lehetett hatályosan és érvényesen megszüntetni. Ezt a bíróságok tévesen értelmezték. A polgármester által 2016. november 4-én kelt intézkedés - különös figyelemmel azon tényre, hogy a KIRA rendszerben a jogviszony megszüntetésének indokai körében csupán egy-két szavas megjegyzés tüntethető fel - a jogviszony megszüntetés tekintetében egy előkészítő dokumentumnak minősülhet, nem joghatályos felmentésnek [Kttv. 63. § (3) bekezdés].
[36] A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében utalt a Kttv. 238. § (3) bekezdése alapján arra, hogy a felperes jogviszonyát 2017. január 31-ével szüntették meg, ezen a napon vette át a hatályos felmentésről szóló iratokat is. A 2016. november 4-ei okirat jogviszony megszüntetés alapja nem lehetett, így az erre alapított kereset idő előttinek minősült. A II. r. alperes ezzel összefüggésben utalt a Pp. 157. §-ára, 130. § (1) bekezdés f) pontjára, a Pp. 158. §-ára és kifejtette, hogy minderre tekintettel a bíróságok részéről lényeges eljárásjogi szabálysértés történt.
[37] A felperes a II. r. alperest csak 2017. március 14-én vonta perbe, és terjesztette ki keresetét vele szemben is. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes 2017. január 31-én kézhez vette a munkáltatói jogkört gyakorlója általi a KIRA rendszerben elkészített, és azt követően aláírt közszolgálati jogviszony megszüntetés megnevezésű és felperes jogviszonyát joghatályosan megszüntető iratot. Ez részletes kioktatást tartalmazott arról, hogy a munkáltatói intézkedés ellen mikor, meddig és melyik bíróság előtt nyújtható be kereset. Erre tekintettel felperes keresetét a II. r. alperessel szemben a 30 napos határidőn túl terjesztette elő. A bíróságok súlyosan megsértették a Kttv. 238. § (3) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, valamint a Pp. 157. § a) pontját, illetve 158. §-át.
[38] A felülvizsgálati kérelem utalt a Kttv. 19. § (4) bekezdésére, amely álláspontja szerint jelen esetben nem alkalmazható. A felperes 2017. január 31-én kézhez vette a munkáltatói intézkedést, így keresetét elkésetten terjesztette elő.
[39] A bíróságok megsértették a Pp. 221. §-ában foglalt indokolási kötelezettségüket is. A másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a felmentési idő biztosításának elmaradását milyen tényekre, bizonyítékokra alapította.
[40] A Kttv. 69. § (9) bekezdése alapján a felperes végkielégítésre nem lett volna jogosult, ezért a bíróságok ítélete jogsértő ebben a körben.
[41] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint jogviszonyát 2016. november 4-én megszüntették, azt utóbb, 2017. március 28-án ismét, más indokkal már nem tehették meg.
[42] A felperessel közölt megszüntető okirat nem tartalmazott felmentési időt, a polgármester kifejezetten azt közölte, hogy: "mai nappal megszünteti" jogviszonyát, és a többi indokból is az azonnali hatályú felmentésre lehet következtetni.
[43] Az Alaptörvény 28. cikkét, valamint a Kttv. rendelkezéseit a II. r. alperes tévesen értelmezi és alkalmazza jelen jogvita során.
[44] A felperes jogviszonyát megszüntető okirat nem volt egyértelmű az alperes személyét illetően, az irat fejlécén az önkormányzat és nem a polgármesteri hivatal szerepelt, ezért jelölte meg felperes első ízben az önkormányzatot, majd a polgármesteri hivatalt, mindezt a 6 hónapos határidőn belül. A per során igazolást nyert, hogy az önkormányzat és a polgármesteri hivatal önálló jogi személyiségű.
[45] A felperes végkielégítésre jogosult volt, a II. r. alperes pedig nem a Kttv. 69. § (9) bekezdés szerint szüntette meg jogviszonyát, hanem azonnali hatállyal, amely később jogellenesnek bizonyult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[47] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan fejtette ki, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló polgármester 2016. november 4-én a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését kívánta közölni, de a felperes az intézkedést nem vette át, így azt részére 2016. november 28-án, postai úton kézbesítették. Az intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.
[48] A felperessel a 2017. január 28-áig tartó táppénzes állományának lejártát követően 2017. január 31-én felmentési időt és jogorvoslatot is tartalmazó felmentést közöltek, ez azonban már nem volt joghatályos, a 2016. november 4-ei intézkedés szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát [Kttv. 21. § (1) bekezdés], amely jogellenesen történt. Ebből következően pedig a Kttv. 68. § (1), (4) bekezdés másodfokú bíróság általi téves alkalmazására hivatkozás megalapozatlan, a jogviszonyt ténylegesen megszüntető intézkedés ugyanis a felmentéshez fűződő járandóságokról nem rendelkezett, azt a felperes részére a munkáltató nem is biztosította.
[49] Ugyancsak alaptalan azon hivatkozás, hogy a bíróságok a KIRA rendszerrel összefüggésben tévesen alkalmazták az Ávr. 62/B. § (1) bekezdés d) pontját, illetve a 62/G. §-át. Az alperes által állított körülmény, miszerint ezen rendszeren keresztül kellett kiállítani a jogviszony megszüntetéséhez szükséges okiratot, nem jelenti azt, hogy a munkáltató 2016. november 4-ei intézkedése, melyet a felperes részére utóbb kézbesített is, a rendszerben való rögzítés hiánya miatt nem lenne jogellenes. A KIRA rendszer feladata a felmentés közlésének adminisztratív rögzítése, de az átvétel megtagadása ellenére hatályosan közölt, azonban jogellenes intézkedés jogszerűvé tételének nem lehet az eszköze. Mindebből következően a 2016. november 4-ei felmentés nem tekinthető a "jogviszony megszüntetése tekintetében egy előkészítő dokumentumnak", a Kttv. 63. § (3) bekezdésének téves alkalmazására való hivatkozás alaptalan.
[50] A Kttv. 238. § (3) bekezdésére utalva az alperes azt állította, hogy a felperes a 30 napos keresetindítási határidőt elmulasztotta. A fenti jogszabály anyagi jogszabályba foglalt eljárási határidőt rögzít. A felperes a 2016. november 28-án részére kézbesített felmentéshez képest 30 napon belül keresettel élt, a perben utóbb a polgármesteri hivatalt is perbe vonta, ez azonban nem értelmezhető a keresetindítási határidő túllépéseként, különös tekintettel arra, hogy a joghatályos, 2016. novemberi intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A Pp. 351. §-ának és a Kttv. 19. § (4) bekezdésének megsértésére való hivatkozás ezért nem megalapozott.
[51] A fentiekből következően a keresetindítás időelőttisége vagy elkésettsége nem állapítható meg, így a hivatkozott Pp. 130. §, 157. § és 158. § megsértése sem volt rögzíthető.
[52] A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.I.10.409/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Mfv.I.10.409/2018/5.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Rózsavölgyi Bálint bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Molnár Attila István ügyvéd
Az alperes: II. r.
Az alperes képviselője:
Dr. Mester Csaba ügyvéd
A per tárgya: köztisztviselői felmentés jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.098/2018/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.M.90/2017/19.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.098/2018/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 367.000 (háromszázhatvanhétezer) forint illeték az állam terhén marad.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1991. január 1-jétől állt a T.-on Polgármesteri Hivatal (II. r. alperes) alkalmazásában, utóbb jegyzői munkakörben. Felette a munkáltatói jogkört Gy. L. polgármester gyakorolta, aki 2016. október 27-én megbeszélést folytatott a felperessel, és arra tett javaslatot, hogy kérje 40 éves szolgálati viszonyára tekintettel a felmentését. A felperes ezt elutasította.[2] 2016. november 4-én a felperes S.-né D. Sz. munkaügyi ügyintézővel 8 óra után néhány perccel - a gyakorlatnak megfelelően - közölte keresőképtelenségét, majd a munkahelyről azzal távozott, hogy a délelőtt folyamán még oda visszatér. A felperes 10.30 perc körüli időben érkezett az alpereshez, ahol a polgármester írásba foglalt azonnali hatályú jogviszonyt megszüntető intézkedést akart vele közölni, ennek átvételét azonban megtagadta.
[3] A II. r. alperes 2016. november 4-én közölt intézkedése e napon felmentette felmentem jegyzői munkaköréből. Indok: "Az utóbbi időben olyan információk kerültek a birtokomba, ami alapján megrendült a bizalmam Önnel szemben. Ez a bizalomvesztés a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi számomra. A 2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés b) és e) pontja értelmében munkaviszonya megszüntethető." Ezt követően a felmentés indokolása több okot sorol fel, amely a bizalomvesztéshez vezetett. Azt is tartalmazta, hogy "a fentiek megismerésére 2016. október 27-én lehetősége volt. Az elmúlt 8 napban ön nem élt a védekezés lehetőségével. Ennek értelmében kérem, hogy a mai napon a titkárságon adja le kulcsait, bélyegzőjét, egyéb önkormányzati eszközeit. Kérem döntésem elfogadását és végrehajtását." Az intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.
[4] A felperes részére a fenti megszüntető intézkedéssel azonos tartalmú iratot postáztak, amely 2016. november 28-án vált közöltté.
[5] A felperes 2016. november 4-e és 2016. november 28-a között nem végzett munkát, tudomása szerint 2017. január 28-ig keresőképtelen állományban volt. A keresőképtelenséget a KIRA rendszerben 2016. november 8-án S.-né D. Sz. rögzítette, a polgármester a keresőképtelenségről hivatali e-mail útján, valamint a felperestől származó üzenet alapján 2016. november 7-én értesült.
[6] A Megyei Kormányhivatal K.-né M- I. n.-ai jegyző személyében gondoskodott a felperes helyettesítéséről, aki az új jegyző részére átadta a folyamatban lévő ügyeket, eszközöket, a hivatali e-mail cím hozzáférését, majd a helyettesítő jegyző 2016. december 1-jén az e-mail cím jelszavát megváltoztatta, ezt követően a felperes oda már nem tudott belépni.
[7] P. I.-né 2016. november 8-án kapott e-mailt a polgármestertől azzal, hogy adja meg a hivatali e-mail jelszavát annak érdekében, hogy a jegyzői álláshelyre alkalmazni tudjanak valakit. Az alperes 2016. november 24-én tett fel hírdetést a betöltendő jegyzői állással összefüggésben.
[8] A polgármester 2016. november 18-án írásban utasította S.-né D. Sz.-t, hogy a felperes felmentése kapcsán készítse el a munkaviszony megszüntetéséhez szükséges dokumentációkat. A jegyzői munkakört 2016. év november 4-én szüntette meg. A felmentés indoka a 2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés b) és e) pontja értelmében nem megfelelő munkavégzés és vezetői bizalom elvesztése.
[9] 2016. november 21-én S.-né D. Sz. írásban tájékoztatta az alperest arról, hogy a 2011. évi CXCIX. törvény 68. §-a szerint a felperes részére felmentési időt kell biztosítani, valamint utalt arra, hogy a Kttv. 70. § (1) bekezdése szerint a felmentési védelem miatt a felperes felmentési ideje legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év utáni napon kezdődik, illetve tartalmazta azt, hogy: "A fentiekről azért tájékoztatom a munkáltatót, mert az Ön által leírtak szerint jelenleg nem tudom elkészíteni a jogviszony megszüntető dokumentumokat."
[10] A felperes 2017. január 28-án keresőképes lett, ezért 2017. január 31-én megjelent a II. r. alperesnél, ahol felmentést közöltek vele. Eszerint a felmentési idő 2017. január 28-től 2017. március 28-ig tartott, a munkavégzés alól 2017. január 28-tól 2017. február 28-ig mentesítették.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[11] A felperes 2016. december 13-án benyújtott keresetében T. Nagyközség Önkormányzatát jelölte meg alperesként, utóbb 2017. március 14-én benyújtott keresetében II. r. alperesként pedig T. Polgármesteri Hivatalát. Álláspontja szerint a jogviszony megszüntetés jogellenes volt, és ennek megállapítása mellett visszahelyezése mellőzését kérte, 7 havi átalánykártérítés és 8 havi végkielégítés, valamint 4 havi többlet végkielégítés megfizetése mellett.[12] Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mivel hivatkozásuk szerint intézkedésük mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
[13] A bíróság végzésével a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette.
Az első- és másodfokú ítélet
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy a 2016. november 4-én közölt jogellenes megszüntető intézkedésre tekintettel fizessen a felperesnek 7 havi illetmény címén 3.633.000 forintot, 12 havi végkielégítés címén 6.228.000 forintot.[15] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 21. § (1) bekezdés 2. fordulatára, 60. § (2) bekezdésére, 68. § (1), (2) bekezdésére, 69. §-ára, 71. § (1) bekezdésére, valamint a 193. §-ban rögzítettekre.
[16] Az elsőfokú bíróság a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv. ) 67. § (1) bekezdés f) pontja alapján rögzítette, hogy a jegyző felett a munkáltatói jogkört a polgármester gyakorolja. Jelen esetben ő írta alá a megszüntető intézkedést, így az a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott.
[17] A jogvita eldöntése során a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a megszüntető intézkedés azonnali hatályú volt, azaz jogellenes. A II. r. alperesnek pedig azt kellett bizonyítani, hogy a közölt intézkedés felmentés volt, így annak indokai vizsgálhatóak a perben.
[18] Az elsőfokú bíróság szerint az intézkedés napján a polgármester még nem tudott arról, hogy a felperes keresőképtelen, így az eszközök, bélyegzők, iratok leadására való felszólításra nem a keresőképtelenség miatt, hanem az intézkedés azonnalisága miatt került sor. Jelentősége van annak is, hogy az intézkedés nem tartalmaz felmentési időt, illetve munkavégzés alóli felmentést.
[19] Az elsőfokú bíróság nyomatékosan értékelte, hogy 2016. november 24-én a polgármester jegyzői álláshelyet hirdetett meg, amiből az a következtetés vonható le, hogy az intézkedést azonnali hatályúnak gondolta a munkáltató. Nem számolt azzal, hogy a felperes keresőképtelen állományát követően a munkába visszatér.
[20] A KIRA rendszer adatai szerint a felperes keresőképtelen állományát rögzítették, és 2016. november 4-ét követően is igazolták azt a II. r. alperesnek. A meghallgatott tanúk egyezően támasztották alá azon felperesi hivatkozást, hogy senki nem tudta pontosan, mikor szűnik meg jogviszonya, bizonytalanság volt a felmentéssel összefüggésben.
[21] Összességében a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes 2016. november 4-én közölt megszüntető intézkedésével jogellenesen, azonnali hatállyal szüntette meg a felperes jogviszonyát olyan módon, amely a Kttv. megszüntető intézkedései között nem szerepel. Nem csak arról van szó, hogy a felmentéshez kapcsolódó felmentési idő kezdő időpontját, vagy mértékét a II. r. alperes nem, vagy tévesen számolta ki, hanem arról, hogy a megszüntető intézkedés nem felel meg a Kttv. előírásainak, ez pedig súlyos jogellenességet eredményez.
[22] A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként a felperes a Kttv. 193. § (4) bekezdés szerinti juttatásra vált jogosulttá. E körben a felperes 7 havi illetmény megfizetését kérte, amelyet a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján megfelelőnek ítélt. Ezen túlmenően a felperes jogosulttá vált az öregségi nyugdíjkorhatár elérése kapcsán 8 havi végkielégítésre, valamint 4 havi többlet végkielégítésre.
[23] A Kttv. 193. § (6) bekezdése alapján a bíróság a kártérítés mértékének megítélésekor figyelemmel volt arra is, hogy a felperes eleget tett kárenyhítési kötelezettségének.
[24] A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[25] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott, ezért a keresetindításra nem a 30 napos határidő volt irányadó, hanem 6 hónap. A Kttv. 19. § (4) bekezdése értelmében a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, valamint az igény érvényesítésének módjáról, határidejéről a közszolgálati tisztviselőt ki kell oktatni. A felperes 6 hónapon belül terjesztette be igényét az alperesekkel szemben, ezért permegszüntetésnek nem volt helye.
[26] A munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a jogszabályban biztosított felmentési időt megadta a felperesnek, e kötelezettségének azonban nem tett eleget. A felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés tartalmából kiindulva "a mai napon felmentem jegyzői munkaköréből", az a következtetés vonható le, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát 2016. november 4-ével azonnali hatállyal kívánta megszüntetni.
[27] A Kttv. 68. § (2) bekezdés értelmében a felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik. Ebből is az következik, hogy a felmentési okiratnak a felmentési időt, annak kezdetét és végét is tartalmaznia kell. A II. r. alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát megszüntető intézkedésben a felmentési időt nem jelölte meg annak ellenére, hogy az intézkedés közlésekor még nem tudott a felperes keresőképtelen állományáról, és ez a felmentési idő kezdő időpontját bizonytalanná teszi.
[28] A jogvitában nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy 2017. január végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója a felmentési időt, illetve a munkavégzés alóli felmentés idejét szóba hozta volna. A polgármester és a munkaügyi ügyintéző között folytatott levelezésben sem volt szó a felmentési idő biztosításáról. A polgármester 2016. november 18-ai levele a Kttv. 63. § (2) bekezdés b) és e) pontjára utalást tartalmazta, ez azonban önmagában nem cáfolja azt, hogy nem biztosított a felperes részére felmentési időt téves jogi álláspontja folytán.
[29] A Kttv. 68. § (4) bekezdésére és 247. § (5) bekezdésére hivatkozás kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a polgármester legkésőbb a jegyző jogviszonyának megszűnését követő 30 napon belül köteles a jegyzői állásra pályázatot kiírni, a jegyző jogviszonya felmentési idő esetén azonban annak végével, és nem az intézkedés közlésének időpontjával szűnik meg.
[30] A felperessel 2017. január végén közölt felmentés 2 hónapos felmentési időt tartalmaz, azonban foglalkoztatási jogviszony hatályosan és érvényesen csak egyszer szüntethető meg. Ezért nem volt jelentősége annak, hogy a 2016. november 4-én felperessel közölt intézkedést követően a január végén átadott felmentés milyen tartalmú volt. Nem volt lehetősége a munkáltatónak arra, hogy a felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés hibáit utólag korrigálja.
[31] A KIRA rendszerrel összefüggésben a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a foglalkoztató az illetmény számfejtéssel és a foglalkoztatót terhelő adatszolgáltatások teljesítésével összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti a MÁK számára az illetmény számfejtő programon keresztül [368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 62/A. § (1) bekezdés]. A KIRA rendszer nem arra szolgál, hogy akár a munkáltatói jogkör gyakorlója, akár a KIRA rendszert ténylegesen kezelő személy felmentési időt adjon a köztisztviselő számára. Felmentési időt a Kttv. 68. § (2) bekezdése alapján a köztisztviselő jogviszonyát megszüntető munkáltatói intézkedésnek kell tartalmaznia.
[32] Alaptalan volt az elsőfokú bíróság ítélet indokolási kötelezettségének megsértésére hivatkozkás. Egyértelműen megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság a 2016. november 4-én közölt felmentést milyen okból találta jogszabálysértőnek.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[33] A munkáltató II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetet teljesen körűen elutasító határozat meghozatalát indítványozta.[34] Álláspontja szerint a bíróságok ítéletei sértik a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felülvizsgálati eljárásban általában nincs helye felülmérlegelésnek és a bizonyítékok egybevetésének, azonban ha azok értékelése kirívóan okszerűtlenül, vagy a logika szabályaival ellentétesen történt, úgy a Kúria töretlen gyakorlata szerint helye lehet felülmérlegelésnek. Ez következik a BH.1999.44., BH.1994.195., BH.1994.221. számú eseti döntésekből.
[35] Mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelte, a logika szabályaival ellentétesen mérlegelt, és ebből adódóan helytelen következtetésre jutott.
[36] Érvelése szerint a felperes jogviszonyát nem azonnali hatállyal és ekként jogellenesen szüntették meg, hiszen a felperes a Kttv. szerinti felmentési idejét (2 hónapot) letöltötte, munkavégzés alól mentesítették, illetve a mentesítés idejére járó illetményét is megkapta.
[37] Sérült az Alaptörvény 28. cikke is, miszerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
[38] A Kttv. 68. § (1) bekezdés által szabályozott 2 hónapos felmentési időt a munkáltató biztosította, a Kttv. 68. § (4) bekezdés alapján a felperest a felmentési időre a munkavégzés alól mentesítette, és a jogszabályban szabályozott illetményben is részesült.
[39] Az eljáró bíróságok döntéseik meghozatala során indokolatlanul hagyták figyelmen kívül a 2011. évi CXCV. törvény (Aht.) 44. §-át, valamint a 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.) előírásait.
[40] Az Ávr. 62/B. § (1) bekezdés d) pontja egyértelműen előírja a jogviszonyok megszüntetésével együttjáró kötelezettségeket, az ennek során alkalmazandó formakényszert. Mindezek alapján rögzíthető, hogy a jogviszonyt csak a KIRA rendszer alkalmazásával kiállított okirattal lehetett hatályosan és érvényesen megszüntetni. Ezt a bíróságok tévesen értelmezték. A polgármester által 2016. november 4-én kelt intézkedés - különös figyelemmel azon tényre, hogy a KIRA rendszerben a jogviszony megszüntetésének indokai körében csupán egy-két szavas megjegyzés tüntethető fel - a jogviszony megszüntetés tekintetében egy előkészítő dokumentumnak minősülhet, nem joghatályos felmentésnek [Kttv. 63. § (3) bekezdés].
[41] A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében utalt a Kttv. 238. § (3) bekezdése alapján arra, hogy a felperes jogviszonyát 2017. január 31-ével szüntették meg, ezen a napon vette át a hatályos felmentésről szóló iratokat is. A 2016. november 4-ei okirat jogviszony megszüntetés alapja nem lehetett, így az erre alapított kereset idő előttinek minősült. A II. r. alperes ezzel összefüggésben utalt a Pp. 157. §-ára, 130. § (1) bekezdés f) pontjára, a Pp. 158. §-ára és kifejtette, hogy minderre tekintettel a bíróságok részéről lényeges eljárásjogi szabálysértés történt.
[42] A felperes a II. r. alperest csak 2017. március 14-én vonta perbe, és terjesztette ki keresetét vele szemben is. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes 2017. január 31-én kézhez vette a munkáltatói jogkört gyakorlója általi a KIRA rendszerben elkészített, és azt követően aláírt közszolgálati jogviszony megszüntetés megnevezésű és felperes jogviszonyát joghatályosan megszüntető iratot. Ez részletes kioktatást tartalmazott arról, hogy a munkáltatói intézkedés ellen mikor, meddig és melyik bíróság előtt nyújtható be kereset. Erre tekintettel felperes keresetét a II. r. alperessel szemben a 30 napos határidőn túl terjesztette elő. A bíróságok súlyosan megsértették a Kttv. 238. § (3) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, valamint a Pp. 157. § a) pontját, illetve 158. §-át.
[43] A felülvizsgálati kérelem utalt a Kttv. 19. § (4) bekezdésére, amely álláspontja szerint jelen esetben nem alkalmazható. A felperes 2017. január 31-én kézhez vette a munkáltatói intézkedést, így keresetét elkésetten terjesztette elő.
[44] A bíróságok megsértették a Pp. 221. §-ában foglalt indokolási kötelezettségüket is. A másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a felmentési idő biztosításának elmaradását milyen tényekre, bizonyítékokra alapította.
[45] A Kttv. 69. § (9) bekezdése alapján a felperes végkielégítésre nem lett volna jogosult, ezért a bíróságok ítélete jogsértő ebben a körben.
[46] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint jogviszonyát 2016. november 4-én megszüntették, azt utóbb, 2017. március 28-án ismét, más indokkal már nem tehették meg.
[47] A felperessel közölt megszüntető okirat nem tartalmazott felmentési időt, a polgármester kifejezetten azt közölte, hogy: "mai nappal megszünteti" jogviszonyát, és a többi indokból is az azonnali hatályú felmentésre lehet következtetni.
[48] Az Alaptörvény 28. cikkét, valamint a Kttv. rendelkezéseit a II. r. alperes tévesen értelmezi és alkalmazza jelen jogvita során.
[49] A felperes jogviszonyát megszüntető okirat nem volt egyértelmű az alperes személyét illetően, az irat fejlécén az önkormányzat és nem a polgármesteri hivatal szerepelt, ezért jelölte meg felperes első ízben az önkormányzatot, majd a polgármesteri hivatalt, mindezt a 6 hónapos határidőn belül. A per során igazolást nyert, hogy az önkormányzat és a polgármesteri hivatal önálló jogi személyiségű.
[50] A felperes végkielégítésre jogosult volt, a II. r. alperes pedig nem a Kttv. 69. § (9) bekezdés szerint szüntette meg jogviszonyát, hanem azonnali hatállyal, amely később jogellenesnek bizonyult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[51] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[52] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[53] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont].
[54] A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, amely követelménynek nem felel meg az Alaptörvényre hivatkozás. Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, az erre vonatkozó eljárásokat a XIV. cikk (2) bekezdése tartalmazza. A bíróságok az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt igazságszolgáltatási, ezen belül jogalkalmazási tevékenységük során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értékelik. Ebből következően az Alaptörvény szabályainak értelmezése alapvetően nem a rendes bíróságok, hanem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A Kúria erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben a jogszabályhely pontos megjelölésével ellátott, az ehhez fűződő jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadások alapján értékelhette a jogerős határozatot.
[55] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan fejtette ki, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló polgármester 2016. november 4-én a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését kívánta közölni, de a felperes az intézkedést nem vette át, így azt részére 2016. november 28-án, postai úton kézbesítették. Az intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.
[56] A felperessel a 2017. január 28-áig tartó táppénzes állományának lejártát követően 2017. január 31-én felmentési időt és jogorvoslatot is tartalmazó felmentést közöltek, ez azonban már nem volt joghatályos, a 2016. november 4-ei intézkedés szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát [Kttv. 21. § (1) bekezdés], amely jogellenesen történt. Ebből következően pedig a Kttv. 68. § (1), (4) bekezdés másodfokú bíróság általi téves alkalmazására hivatkozás megalapozatlan, a jogviszonyt ténylegesen megszüntető intézkedés ugyanis a felmentéshez fűződő járandóságokról nem rendelkezett, azt a felperes részére a munkáltató nem is biztosította.
[57] Ugyancsak alaptalan azon hivatkozás, hogy a bíróságok a KIRA rendszerrel összefüggésben tévesen alkalmazták az Ávr. 62/B. § (1) bekezdés d) pontját, illetve a 62/G. §-át. Az alperes által állított körülmény, miszerint ezen rendszeren keresztül kellett kiállítani a jogviszony megszüntetéséhez szükséges okiratot, nem jelenti azt, hogy a munkáltató 2016. november 4-ei intézkedése, melyet a felperes részére utóbb kézbesített is, a rendszerben való rögzítés hiánya miatt nem lenne jogellenes. A KIRA rendszer feladata a felmentés közlésének adminisztratív rögzítése, de az átvétel megtagadása ellenére hatályosan közölt, azonban jogellenes intézkedés jogszerűvé tételének nem lehet az eszköze. Mindebből következően a 2016. november 4-ei felmentés nem tekinthető a "jogviszony megszüntetése tekintetében egy előkészítő dokumentumnak", a Kttv. 63. § (3) bekezdésének téves alkalmazására való hivatkozás alaptalan.
[58] A Kttv. 238. § (3) bekezdésére utalva az alperes azt állította, hogy a felperes a 30 napos keresetindítási határidőt elmulasztotta. A fenti jogszabály anyagi jogszabályba foglalt eljárási határidőt rögzít. A felperes a 2016. november 28-án részére kézbesített felmentéshez képest 30 napon belül keresettel élt, a perben utóbb a polgármesteri hivatalt is perbe vonta, ez azonban nem értelmezhető a keresetindítási határidő túllépéseként, különös tekintettel arra, hogy a joghatályos, 2016. novemberi intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A Pp. 351. §-ának és a Kttv. 19. § (4) bekezdésének megsértésére való hivatkozás ezért nem megalapozott.
[59] A fentiekből következően a keresetindítás időelőttisége vagy elkésettsége nem állapítható meg, így a hivatkozott Pp. 130. §, 157. § és 158. § megsértése sem volt rögzíthető.
[60] A II. r. alperes a Pp. 206. §-ának megsértését is tévesen állította. A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződésük szerint - bírálják el. A perben eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan értékelték, meggyőződésük szerint bírálták el, és helytálló következtetésre jutottak.
[61] A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését is alaptalan állította az alperes. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá az ebből levont következtetésükről, a bizonyítékok egybevetéséről számot adtak. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata" [30/2014. (IX. 30.) AB határozat indokolás [89]].
[62] A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
Az illetményszámfejtő rendszer a munkáltatói intézkedés közlésének, rögzítésének adminisztratív eszköze, a hatályosan közölt, azonban jogellenes intézkedést az abban történő rögzítés utóbb jogszerűvé nem teheti [Kttv. 63. § (3) bekezdés, Ávr. 62/B. § (1) bekezdés d) pont, 62/G. §].Záró rész
[63] A II. r. alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.[64] A II. r. alperes személyes illetékmentésségére figyelemmel [Itv. 5. § (1) bekezdés c) pont] a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében.
[65] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. május 8.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.409/2018.)