adozona.hu
EH 2019.10.M22
EH 2019.10.M22
Amennyiben a kinevezés érvényes létrejöttét követően bekövetkezik olyan ok, amely miatt elvész a közalkalmazott azon alanyi képessége, amelyet a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében, a jogviszony létesítésének feltételeként határozott meg, a kinevezés nem válik érvénytelenné, de a jogviszony megszüntetéséről kell a munkáltatónak intézkedni [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bek., 20. § (2) bek. d) pont, 25. § (3) bek., a munka törvénykönyvéről szóló 2012. é
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2014. szeptember 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes rendőrfőkapitányságon, a munkavégzésének helye az Informatikai Osztály volt.
[2] 2017. március 3-án az ügyészség arról értesítette az alperes vezetőjét, hogy a felperessel szemben hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntette és más bűncselekmény miatt nyomozást folytat, amelynek során szükségessé vált gyanúsítottkénti kihallgatása. Ezt követően 2017. március 16-án arról értesítették az alperest, ...
EH 2019.10.M22 Amennyiben a kinevezés érvényes létrejöttét követően bekövetkezik olyan ok, amely miatt elvész a közalkalmazott azon alanyi képessége, amelyet a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében, a jogviszony létesítésének feltételeként határozott meg, a kinevezés nem válik érvénytelenné, de a jogviszony megszüntetéséről kell a munkáltatónak intézkedni [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bek., 20. § (2) bek. d) pont, 25. § (3) bek., a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 29. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. szeptember 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes rendőrfőkapitányságon, a munkavégzésének helye az Informatikai Osztály volt.[2] 2017. március 3-án az ügyészség arról értesítette az alperes vezetőjét, hogy a felperessel szemben hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntette és más bűncselekmény miatt nyomozást folytat, amelynek során szükségessé vált gyanúsítottkénti kihallgatása. Ezt követően 2017. március 16-án arról értesítették az alperest, hogy a felperes gyanúsítottkénti kihallgatása alapján megállapítható, miszerint személyesen találkozott az alperes ügyeleti helyiségében az alperes állományába tartozó, főügyeletesként szolgálatot teljesítő rendőrőrnaggyal, akitől azt az információt kapta, hogy közös barátjuk telephelyén házkutatást fognak tartani. A felperes ezt követően felkereste a házkutatással érintett személyt, akivel a rendőrőrnagy megbízásából közölte a várható házkutatás tényét, majd a helyszínről távozott. Az érintett telephelyén házkutatást tartottak, amely nem vezetett eredményre. Az ügyészség megállapítása szerint azzal, hogy a felperes értesítette ismerősét a telephelyén tartandó házkutatás tényéről, arra törekedett, hogy a büntetőeljárás sikerét meghiúsítsa.
[3] Az alperes 2017. március 24-én azonnali hatállyal megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Intézkedésének indokolása szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 20. § (2) bekezdés d) pontja értelmében közalkalmazotti jogviszony nem létesíthető azzal a személlyel, aki az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll. A felperest bűnpártolás bűntette miatt gyanúsítottként hallgatták ki, amely fenti bűncselekménynek minősül. Erre figyelemmel pedig a munkáltató köteles a közalkalmazott jogviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (1) bekezdés alapján haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, ha a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltató tudomására jut. Jelen esetben ez történt, a felperes jogviszonya nem volt fenntartható.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem követett el bűncselekményt. A jogviszony megszüntetést jogellenesnek, megalapozatlannak és okszerűtlennek tartotta. Álláspontja szerint a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja kizárólag a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályaként rendelkezik arról, hogy meghatározott bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás esetében a büntetőeljárás megindítása, a büntetőeljárás hatálya alatt állás is kizáró ok, azonban a fennálló közalkalmazotti jogviszony esetében a jogszabály nem tartalmaz foglalkoztatási akadályt, vagy felmondási indokot, erre vonatkozóan lehetőséget vagy kötelezettséget, illetve érvénytelenségi okot sem. Az Mt. 29. § (1) bekezdésének alkalmazása abban az esetben merülhetne fel, ha a felperessel szemben már a kinevezés időpontjában is büntetőeljárást folytattak volna, mert akkor a hivatkozott bűncselekmény miatt a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadálya lenne. Az Mt. 29. § (1) bekezdése nem alkalmazható, a perben a munkáltató pedig más felmondási indokot nem állított.[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal meg kellett szüntetnie, mert a felperesnél foglalkoztatást kizáró ok állt fenn. Erre tekintettel utalt a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjára, valamint a Kjt. 20. § (6) bekezdésére.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek kártérítést, cafeteria juttatást, valamint perköltséget.[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kjt. 20. § (1), (2), (2b) bekezdéseire és kifejtette, hogy a törvény ezen rendelkezései a közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni szándékozó személlyel szembeni követelményeket állapítja meg. A közalkalmazotti jogviszony létesítésének feltételeit tartalmazó jogszabályi rendelkezéseket el kell különíteni a már fennálló közalkalmazotti jogviszonyban megindult büntetőeljárás hatálya alatt álló közalkalmazott további alkalmazásának kritériumaitól.
[8] Az alperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről rendelkező okiratban a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozott, amely rendelkezés a közalkalmazotti jogviszony létesítésének jogszabályi feltételeit rögzíti. A már fennálló közalkalmazotti jogviszonyban annak érvényes létrejötte elbírálásához a kinevezésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak.
[9] A Kjt. 25. § (1) és (2) bekezdése határozza meg a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének és megszüntethetőségének eseteit. Erre csak kivételesen és kizárólag a törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor.
[10] Az alperes által hivatkozott Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja nem szerepel a 25. § (3) bekezdés b) pontja felsorolásában mint azonnali hatályú megszüntetési ok. Erre csak a 20. § (2) bekezdés a), (2b) bekezdés és (2e) bekezdés vagy (6) bekezdésben meghatározott okból van jogszabályi lehetőség.
[11] A Kjt. 30. §-a határozza meg azokat az eseteket, amikor a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntetheti. A taxatív felsorolást szerint megszüntetés a munkáltató személyében rejlő körülmények miatt történhet, valamint ha a közalkalmazott alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése állapítható meg.
[12] A Kjt. 33/A. § (1), (2) és 38. § (1) bekezdésére utalással a bíróság kifejtette, hogy ezen rendelkezéseket az alperes nem vette figyelembe a jogviszony megszüntetése során. Ezért nem is indokolta a törvényben foglalt megfelelő okokkal a felperes jogviszonyának megszüntetését. Azon hivatkozás nem felel meg a fenti jogszabályi rendelkezéseknek, hogy közalkalmazotti jogviszony nem létesíthető azzal a személlyel, aki az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll. A felperes helytállóan állította, hogy az MK.95. számú állásfoglalás értelmében csak az írásban közölt felmondási ok bizonyítható a perben, ez pedig a munkáltatót terheli. Nincs helye olyan új ok bizonyításának, amely a felmondásban nem szerepelt.
[13] A felmentésben alperes nem jelölte meg a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerint minősülő rendkívüli felmentésre alapot adó jogszabályi indokot, és nem rendkívüli felmentéssel, hanem azonnali hatállyal szüntette meg a felperes jogviszonyát úgy, hogy az Mt. által meghatározott okok felsorolását is mellőzte.
[14] A Kjt. 38. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt.-nek a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül a 63. §-a, 64. §-a, 65. § (1), (2) bekezdése, 66. § (1), (3), (8) és (9) bekezdései, a 69. §-a, 70. §-a, 77-79. §, 85. §-a nem alkalmazható.
[15] A jogviszony megszüntetésének jogellenességére tekintettel az elsőfokú bíróság az Mt. 82. §-a alapján kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére, valamint a cafeteria juttatás megtérítésére.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest első- és másodfokú eljárási költség viselésére kötelezte.
[17] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése téves. A Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy a munkáltató köteles a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal megszüntetni, ha a 20. § (2) bekezdés a) pontjában, (2b) bekezdés és (2e) bekezdésében, vagy (6) bekezdésében meghatározott feltételnek való megfelelést a munkavállaló a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvánnyal nem tudja igazolni, vagy a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltató tudomására jut.
[18] Ezen rendelkezés alapján a Kjt. 20. § (6) bekezdése kiemelten értékelendő, amely szerint indokolt esetben a munkáltató írásban felszólíthatja a közalkalmazottat, hogy a felhívástól számított 15 napon belül igazolja, hogy nem áll a 20. § (2) bekezdés d) pontja szerint büntetőeljárás hatálya alatt. Ezen jogszabályhely nevesíti többek között az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény kategóriáját is.
[19] A Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja felsorolásában szereplő (6) bekezdés utal vissza a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjára mint foglalkoztatást kizáró akadályra. A Kjt. 25. § (3) bekezdése pedig nem enged mérlegelést a munkáltatónak, a Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja által szabályozott esetekben köteles a jogviszonyt megszüntetni. A jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezése és logikai egybevetése alapján az állapítható meg, hogy a Kjt.-ben rögzített kinevezési akadályok egyben foglalkoztatási akadálynak is minősülnek, és ha ilyen jut a munkáltató tudomására, akkor kötelessége a jogviszonyt felszámolni az Mt. 29. § (1) bekezdés alkalmazásával. Ebből következően jelen per tárgyát képező alperesi intézkedés jogszerű, mert a munkáltató a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával döntött a jogviszony fennállása alatt fellépő érvénytelenségi ok miatt a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről.
[20] Mivel a közalkalmazotti jogviszony fenntartását kizáró körülmény nem a munkáltatónál, hanem a közalkalmazottnál merült fel, illetve a büntetőeljárás folyamatban léte miatt az érvénytelenség oka nem volt orvosolható, a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontján alapuló jogviszony megszüntetés megállapításakor az Mt. 29. § (2) bekezdésének rendelkezése a perbeli esetben nem alkalmazható, az alperest az Mt. általános szabályai szerinti elszámolási kötelezettség nem terheli.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.[22] Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. § (1) bekezdését, 239. §-át, 253. § (3) bekezdését, valamint az Mt. 64. § (2) bekezdését és ellentétes az MK.95. számú állásfoglalásban rögzített bírói gyakorlattal is.
[23] Az alperes a felmentő intézkedésben a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályára és az azzal összefüggő érvénytelenségre hivatkozott. A felmentés indokai nem tágíthatók az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján, és erre vonatkozó, kiemelt jelentőségű felperesi érvelésre a jogerős ítélet utalást sem tett. Ezzel a Pp. 253. § (3) bekezdése sérült.
[24] A felülvizsgálati kérelem szerint a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja kizárólag a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályaként rendelkezik arról, hogy meghatározott - így egyebek mellett az igazságszolgáltatás elleni - bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás esetén, még a büntetőeljárás megindítása, a büntetőeljárás hatálya alatt állás is kizáró ok, azonban ez csak a közalkalmazotti jogviszony létesítésének, a kinevezésnek az akadálya.
[25] Az Mt. 29. § (1) bekezdésének alkalmazása abban az esetben merülhetne fel, ha a felperessel szemben már a kinevezés időpontjában is büntetőeljárás folyt volna, mert akkor valóban a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott bűncselekmények esetében a közalkalmazotti jogviszony létesítésének jogszabályi akadálya lett volna, és az esetlegesen ennek ellenére létrejött közalkalmazotti jogviszony jogszabályba ütköző lenne, vagyis érvénytelen. Lényeges különbség azonban, hogy a kinevezés időpontjában a felperes nem állt büntetőeljárás hatálya alatt, így a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja és az Mt. 29. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
[26] A közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető okirat 3 jogszabályi rendelkezést jelöl meg: a Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontját, a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontját, és az Mt. 29. § (1) bekezdését.
[27] A Kjt. 25. § (3) bekezdése a 20. § (2) bekezdésére utal vissza, amely a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályaként jelöli meg a meghatározott bűncselekmény miatti büntetőeljárás hatálya alatt állást, és a Kjt. 20. § (2) bekezdésére hivatkozva azt rögzíti a jogviszonyt megszüntető okirat, hogy "közalkalmazotti jogviszony nem létesíthető azzal a személlyel, aki igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll." Az indokolás utal még az Mt. 29. § (1) bekezdésére azzal, hogy a munkáltató köteles a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. ezen bekezdése alapján haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, ha a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a tudomására jut. Jelen esetben a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető okirat azt jelölte meg, hogy közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadálya volt a büntetőeljárás hatálya alatt állás, ezért a közalkalmazotti jogviszony érvénytelenül jött létre. Ez azonban nem helytálló érvelés, a felperes ugyanis a kinevezésekor nem állt büntetőeljárás hatálya alatt.
[28] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt az MK.95. számú állásfoglalására, amely szerint nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, melynek közlése a felmondásban nem történt meg.
[29] A jogerős ítélet indokolása a Kjt. 20. § (6) bekezdését emelte ki, amely a felmentő okiratban nem szerepel, így az az indokolás körébe sem vonható az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[31] Álláspontja szerint a Kjt.-ben megállapított kinevezési akadályok egyben foglalkoztatási akadályoknak is minősülnek, és ha ilyen foglalkoztatási akadály a munkáltató tudomására jut köteles a jogviszonyt felszámolni az Mt. 29. § (1) bekezdés alkalmazásával.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[33] A felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként megjelölt Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a munkáltató köteles a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal megszüntetni, ha a 20. § (2a) bekezdésben, (2b) bekezdésben, illetve a (6) bekezdésében meghatározott feltételnek való megfelelést a munkavállaló a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvánnyal nem tudja igazolni, vagy a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltató tudomására jut. Tekintettel arra, hogy a Kjt. 25. § (3) bekezdése visszautal a 20. § (6) bekezdésében foglaltakra, így alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy ezen jogszabályhely a felmentésben nem szerepel, így az érdemben nem vizsgálható. Ebből következően nem sérült az Mt. 64. § (2) bekezdése és az MK.95. számú állásfoglalás sem.
[34] Az érvénytelenség a szerződés keletkezéséhez kapcsolódó jogintézmény, a szerződés megkötésénél felmerülő "hiba".
[35] A Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja szabályozza, hogy mely esetekben nem létesíthető közalkalmazotti jogviszony, e körben nevesíti a büntetőeljárás hatálya alatt állást, megjelölve egyebek mellett az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény kategóriát (Btk. XXVI. fejezet; 1978. évi IV. törvény XV. fejezet VI. Cím). Jelen esetben a felperessel szemben bűncselekmény megvalósításának gyanúja miatt indult büntetőeljárás a jogviszony létesítését követően, vagyis a kinevezés idején kizáró ok vele szemben nem állt fenn, így jogviszonya törvényesen létrejött. Ezt követően következett be azon alanyi képességének elvesztése, amit a jogalkotó a jogviszony létesítése körében határoz meg. Mivel az alanyi érvénytelenségi ok a jogviszony létesítését követően következett be, az alanyi képesség megszűnése időpontjáig az érvényes kinevezésnek megfelelően kellett a feleknek eljárni.
[36] Az alanyi képességet nélkülöző közalkalmazotti jogviszonya azonban nem tartható fenn, figyelemmel az Mt. 29. § (1) bekezdésére, mivel a felperest bűncselekmény elkövetésével gyanúsították, amely - különösen a felperes munkaköréből adódóan - nyilvánvalóan alkalmas oka lehetett a jogviszony megszüntetésének.
[37] A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a kinevezési akadályok egyben foglalkoztatási akadályok is a szabályozás célja és a jogviszony jellege alapján. A munkáltató tudomására jutott olyan foglalkoztatást kizáró ok - meghatározott bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja - ami miatt a jogviszony megszüntetendő volt.
[38] A Pp. 253. § (3) bekezdésének megsértését alaptalanul panaszolta a felperes, mert a bíróságok részéről nem volt megállapítható a fellebbezési ellenkérelemben foglaltak figyelmen kívül hagyása, a felperes sem jelölt meg konkrétan olyan indokot, ami nem volt értékelve.
[39] Alaptalanul állította a felperes a Pp. 221. § és 239. § jogszabálysértő alkalmazását, mivel a bíróságok ítéletükben az indokolási kötelezettségüknek teljes mértékben eleget tettek.
[40] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.I.10.455/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.455/2018/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Rózsavölgyi Bálint bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Oláh Tamás kamarai jogtanácsos
Az alperes: Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője:
Dr. Molnár Ibolya jogtanácsos
A per tárgya: azonnali hatályú jogviszony megszüntetés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.239/2017/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.134/2017/10.
Rendelkező rész
A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.239/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 102.000 (egyszázkétezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. szeptember 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes rendőrfőkapitányságon, a munkavégzésének helye az Informatikai Osztály volt.[2] 2017. március 3-án az ügyészség arról értesítette az alperes vezetőjét, hogy a felperessel szemben hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntette és más bűncselekmény miatt nyomozást folytat, amelynek során szükségessé vált gyanúsítottkénti kihallgatása. Ezt követően 2017. március 16-án arról értesítették az alperest, hogy a felperes gyanúsítottkénti kihallgatása alapján megállapítható, miszerint személyesen találkozott az alperes ügyeleti helyiségében az alperes állományába tartozó, főügyeletesként szolgálatot teljesítő rendőrőrnaggyal, akitől azt az információt kapta, hogy közös barátjuk telephelyén házkutatást fognak tartani. A felperes ezt követően felkereste a házkutatással érintett személyt, akivel a rendőrőrnagy megbízásából közölte a várható házkutatás tényét, majd a helyszínről távozott. Az érintett telephelyén házkutatást tartottak, amely nem vezetett eredményre. Az ügyészség megállapítása szerint azzal, hogy a felperes értesítette ismerősét a telephelyén tartandó házkutatás tényéről, arra törekedett, hogy a büntetőeljárás sikerét meghiúsítsa.
[3] Az alperes 2017. március 24-én azonnali hatállyal megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Intézkedésének indokolása szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 20. § (2) bekezdés d) pontja értelmében közalkalmazotti jogviszony nem létesíthető azzal a személlyel, aki az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll. A felperest bűnpártolás bűntette miatt gyanúsítottként hallgatták ki, amely fenti bűncselekménynek minősül. Erre figyelemmel pedig a munkáltató köteles a közalkalmazott jogviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 29. § (1) bekezdés alapján haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, ha a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltató tudomására jut. Jelen esetben ez történt, a felperes jogviszonya nem volt fenntartható.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem követett el bűncselekményt. A jogviszony megszüntetést jogellenesnek, megalapozatlannak és okszerűtlennek tartotta. Álláspontja szerint a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja kizárólag a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályaként rendelkezik arról, hogy meghatározott bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás esetében a büntetőeljárás megindítása, a büntetőeljárás hatálya alatt állás is kizáró ok, azonban a fennálló közalkalmazotti jogviszony esetében a jogszabály nem tartalmaz foglalkoztatási akadályt, vagy felmondási indokot, erre vonatkozóan lehetőséget vagy kötelezettséget, illetve érvénytelenségi okot sem. Az Mt. 29. § (1) bekezdésének alkalmazása abban az esetben merülhetne fel, ha a felperessel szemben már a kinevezés időpontjában is büntetőeljárást folytattak volna, mert akkor a hivatkozott bűncselekmény miatt a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadálya lenne. Az Mt. 29. § (1) bekezdése nem alkalmazható, a perben a munkáltató pedig más felmondási indokot nem állított.[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal meg kellett szüntetnie, mert a felperesnél foglalkoztatást kizáró ok állt fenn. Erre tekintettel utalt a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjára, valamint a Kjt. 20. § (6) bekezdésére.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek kártérítést, cafeteria juttatást, valamint perköltséget.[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kjt. 20. § (1), (2), (2b) bekezdéseire és kifejette, hogy a törvény ezen rendelkezései a közalkalmazotti jogviszonyt létesíteni szándékozó személlyel szembeni követelményeket állapítja meg. A közalkalmazotti jogviszony létesítésének feltételeit tartalmazó jogszabályi rendelkezéseket el kell különíteni a már fennálló közalkalmazotti jogviszonyban megindult büntetőeljárás hatálya alatt álló közalkalmazott további alkalmazásának kritériumaitól.
[8] Az alperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről rendelkező okiratban a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozott, amely rendelkezés a közalkalmazotti jogviszony létesítésének jogszabályi feltételeit rögzíti. A már fennálló közalkalmazotti jogviszonyban annak érvényes létrejötte elbírálásához a kinevezésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak.
[9] A Kjt. 25. § (1) és (2) bekezdése határozza meg a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének és megszüntethetőségének eseteit. Erre csak kivételesen és kizárólag a törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor.
[10] Az alperes által hivatkozott Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja nem szerepel a 25. § (3) bekezdés b) pontja felsorolásában mint azonnali hatályú megszüntetési ok. Erre csak a 20. § (2) bekezdés a), (2b) bekezdés és (2e) bekezdés vagy (6) bekezdésben meghatározott okból van jogszabályi lehetőség.
[11] A Kjt. 30. §-a határozza meg azokat az eseteket, amikor a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntetheti. A taxatív felsorolást szerint megszüntetés a munkáltató személyében rejlő körülmények miatt történhet, valamint ha a közalkalmazott alkalmatlansága vagy nem megfelelő munkavégzése állapítható meg.
[12] A Kjt. 33/A. § (1), (2) és 38. § (1) bekezdésére utalással a bíróság kifejtette, hogy ezen rendelkezéseket az alperes nem vette figyelembe a jogviszony megszüntetése során. Ezért nem is indokolta a törvényben foglalt megfelelő okokkal a felperes jogviszonyának megszüntetését. Azon hivatkozás nem felel meg a fenti jogszabályi rendelkezéseknek, hogy közalkalmazotti jogviszony nem létesíthető azzal a személlyel, aki az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll. A felperes helytállóan állította, hogy az MK.95. számú állásfoglalás értelmében csak az írásban közölt felmondási ok bizonyítható a perben, ez pedig a munkáltatót terheli. Nincs helye olyan új ok bizonyításának, amely a felmondásban nem szerepelt.
[13] A felmentésben alperes nem jelölte meg a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerint minősülő rendkívüli felmentésre alapot adó jogszabályi indokot, és nem rendkívüli felmentéssel, hanem azonnali hatállyal szüntette meg a felperes jogviszonyát úgy, hogy az Mt. által meghatározott okok felsorolását is mellőzte.
[14] A Kjt. 38. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt-nek a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései közül a 63. §-a, 64. §-a, 65. § (1), (2) bekezdése, 66. § (1), (3), (8) és (9) bekezdései, a 69. §-a, 70. §-a, 77-79. §, 85. §-a nem alkalmazható.
[15] A jogviszony megszüntetésének jogellenességére tekintettel az elsőfokú bíróság az Mt. 82. §-a alapján kötelezte az alperest kártérítés megfizetésére, valamint a cafeteria juttatás megtérítésére.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest első- és másodfokú eljárási költség viselésére kötelezte.
[17] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság jogértelmezése téves. A Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy a munkáltató köteles a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal megszüntetni, ha a 20. § (2) bekezdés a) pontjában, (2b) bekezdés és (2e) bekezdésében, vagy (6) bekezdésében meghatározott feltételnek való megfelelést a munkavállaló a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvánnyal nem tudja igazolni, vagy a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltató tudomására jut.
[18] Ezen rendelkezés alapján a Kjt. 20. § (6) bekezdése kiemelten értékelendő, amely szerint indokolt esetben a munkáltató írásban felszólíthatja a közalkalmazottat, hogy a felhívástól számított 15 napon belül igazolja, hogy nem áll a 20. § (2) bekezdés d) pontja szerint büntetőeljárás hatálya alatt. Ezen jogszabályhely nevesíti többek között az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény kategóriáját is.
[19] A Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja felsorolásában szereplő (6) bekezdés utal vissza a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjára mint foglalkoztatást kizáró akadályra. A Kjt. 25. § (3) bekezdése pedig nem enged mérlegelést a munkáltatónak, a Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja által szabályozott esetekben köteles a jogviszonyt megszüntetni. A jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezése és logikai egybevetése alapján az állapítható meg, hogy a Kjt-ben rögzített kinevezési akadályok egyben foglalkoztatási akadálynak is minősülnek, és ha ilyen jut a munkáltató tudomására, akkor kötelessége a jogviszonyt felszámolni az Mt. 29. § (1) bekezdés alkalmazásával. Ebből következően jelen per tárgyát képező alperesi intézkedés jogszerű, mert a munkáltató a vonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával döntött a jogviszony fennállása alatt fellépő érvénytelenségi ok miatt a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről.
[20] Mivel a közalkalmazotti jogviszony fenntartását kizáró körülmény nem a munkáltatónál, hanem a közalkalmazottnál merült fel, illetve a büntetőeljárás folyamatban léte miatt az érvénytelenség oka nem volt orvosolható, a Kjt. 25. § (1) bekezdés d) pontján alapuló jogviszony megszüntetés megállapításakor az Mt. 29. § (2) bekezdésének rendelkezése a perbeli esetben nem alkalmazható, az alperest az Mt. általános szabályai szerinti elszámolási kötelezettség nem terheli.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.[22] Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. § (1) bekezdését, 239. §-át, 253. § (3) bekezdését, valamint az Mt. 64. § (2) bekezdését és ellentétes az MK.95. számú állásfoglalásban rögzített bírói gyakorlattal is.
[23] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az ítélet megfelelő indokolása nem pusztán formális kötelezettség, hanem azon múlik az ítélet meggyőző ereje (BDT.2004.1085.).
[24] Az alperes a felmentő intézkedésben a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályára és az azzal összefüggő érvénytelenségre hivatkozott. A felmentés indokai nem tágíthatók az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján, és erre vonatkozó, kiemelt jelentőségű felperesi érvelésre a jogerős ítélet utalást sem tett. Ezzel a Pp. 253. § (3) bekezdése sérült.
[25] A felülvizsgálati kérelem szerint a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja kizárólag a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályaként rendelkezik arról, hogy meghatározott - így egyebek mellett az igazságszolgáltatás elleni - bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás esetén, még a büntetőeljárás megindítása, a büntetőeljárás hatálya alatt állás is kizáró ok, azonban ez csak a közalkalmazotti jogviszony létesítésének, a kinevezésnek az akadálya.
[26] Az Mt. 29. § (1) bekezdésének alkalmazása abban az esetben merülhetne fel, ha a felperessel szemben már a kinevezés időpontjában is büntetőeljárás folyt volna, mert akkor valóban a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott bűncselekmények esetében a közalkalmazotti jogviszony létesítésének jogszabályi akadálya lett volna, és az esetlegesen ennek ellenére létrejött közalkalmazotti jogviszony jogszabályba ütköző lenne, vagyis érvénytelen. Lényeges különbség azonban, hogy a kinevezés időpontjában a felperes nem állt büntetőeljárás hatálya alatt, így a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja és az Mt. 29. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
[27] A közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető okirat 3 jogszabályi rendelkezést jelöl meg: a Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontját, a Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontját, és az Mt. 29. § (1) bekezdését.
[28] A Kjt. 25. § (3) bekezdése a 20. § (2) bekezdésére utal vissza, amely a közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadályaként jelöli meg a meghatározott bűncselekmény miatti büntetőeljárás hatálya alatt állást, és a Kjt. 20. § (2) bekezdésére hivatkozva azt rögzíti a jogviszonyt megszüntető okirat, hogy "közalkalmazotti jogviszony nem létesíthető azzal a személlyel, aki igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll." Az indokolás utal még az Mt. 29. § (1) bekezdésére azzal, hogy a munkáltató köteles a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. ezen bekezdése alapján haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, ha a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a tudomására jut. Jelen esetben a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető okirat azt jelölte meg, hogy közalkalmazotti jogviszony létesítésének akadálya volt a büntetőeljárás hatálya alatt állás, ezért a közalkalmazotti jogviszony érvénytelenül jött létre. Ez azonban nem helytálló érvelés, a felperes ugyanis a kinevezésekor nem állt büntetőeljárás hatálya alatt.
[29] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt az MK.95. számú állásfoglalására, amely szerint nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, melynek közlése a felmondásban nem történt meg.
[30] A jogerős ítélet indokolása a Kjt. 20. § (6) bekezdését emelte ki, amely a felmentő okiratban nem szerepel, így az az indokolás körébe sem vonható az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján.
[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[32] Álláspontja szerint a Kjt-ben megállapított kinevezési akadályok egyben foglalkoztatási akadályoknak is minősülnek, és ha ilyen foglalkoztatási akadály a munkáltató tudomására jut köteles a jogviszonyt felszámolni az Mt. 29. § (1) bekezdés alkalmazásával.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[34] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[35] A felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként megjelölt Kjt. 25. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a munkáltató köteles a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. 29. § (1) bekezdése alapján azonnali hatállyal megszüntetni, ha a 20. § (2a) bekezdésben, (2b) bekezdésben, illetve a (6) bekezdésében meghatározott feltételnek való megfelelést a munkavállaló a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvánnyal nem tudja igazolni, vagy a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltató tudomására jut. Tekintettel arra, hogy a Kjt. 25. § (3) bekezdése visszautal a 20. § (6) bekezdésében foglaltakra, így alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy ezen jogszabályhely a felmentésben nem szerepel, így az érdemben nem vizsgálható. Ebből következően nem sérült az Mt. 64. § (2) bekezdése és az MK.95. számú állásfoglalás sem.
[36] Az érvénytelenség a szerződés keletkezéséhez kapcsolódó jogintézmény, a szerződés megkötésénél felmerülő "hiba".
[37] A Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pontja szabályozza, hogy mely esetekben nem létesíthető közalkalmazotti jogviszony, e körben nevesíti a büntetőeljárás hatálya alatt állást, megjelölve egyebek mellett az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény kategóriát (Btk. XXVI. fejezet; 1978. évi IV. törvény XV. fejezet VI. Cím). Jelen esetben a felperessel szemben bűncselekmény megvalósításának gyanúja miatt indult büntetőeljárás a jogviszony létesítését követően, vagyis a kinevezés idején kizáró ok vele szemben nem állt fenn, így jogviszonya törvényesen létrejött. Ezt követően következett be azon alanyi képességének elvesztése, amit a jogalkotó a jogviszony létesítése körében határoz meg. Mivel az alanyi érvénytelenségi ok a jogviszony létesítését követően következett be, az alanyi képesség megszűnése időpontjáig az érvényes kinevezésnek megfelelően kellett a feleknek eljárni.
[38] Az alanyi képességet nélkülöző közalkalmazotti jogviszonya azonban nem tartható fenn, figyelemmel az Mt. 29. § (1) bekezdésére, mivel a felperest bűncselekmény elkövetésével gyanúsították, amely - különösen a felperes munkaköréből adódóan - nyilvánvalóan alkalmas oka lehetett a jogviszony megszüntetésének.
[39] A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a kinevezési akadályok egyben foglalkoztatási akadályok is a szabályozás célja és a jogviszony jellege alapján. A munkáltató tudomására jutott olyan foglalkoztatást kizáró ok - meghatározott bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja - ami miatt a jogviszony megszüntetendő volt.
[40] A Pp. 253. § (3) bekezdésének megsértését alaptalanul panaszolta a felperes, mert a bíróságok részéről nem volt megállapítható a fellebbezési ellenkérelemben foglaltak figyelmen kívül hagyása, a felperes sem jelölt meg konkrétan olyan indokot, ami nem volt értékelve.
[41] Alaptalanul állította a felperes a Pp. 221. § és 239. § jogszabálysértő alkalmazását, mivel a bíróságok ítéletükben az indokolási kötelezettségüknek teljes mértékben eleget tettek.
[42] A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá az ebből levont következtetésükről, a bizonyítékok egybevetéséről számot adtak. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata" [30/2014. (IX. 30.) AB határozat indokolás [89]].
[43] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
Amennyiben a kinevezés érvényes létrejöttét követően bekövetkezik olyan ok, amely miatt elvész a közalkalmazott azon alanyi képessége, amelyet a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében, a jogviszony létesítésének feltételeként határozott meg, a kinevezés nem válik érvénytelenné, de a jogviszony megszüntetéséről kell a munkáltatónak intézkedni [Kjt. 20. § (2) bekezdés d) pont; 25. § (3) bekezdés; Mt. 29. § (1) bekezdés].Záró rész
[44] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.[45] A felülvizsgálati eljárásban felmerült 102.000 forint illeték az államot terheli, az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében.
[46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2019. április 3.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. bíró
(Kúria Mfv.I.10455/2018.)