adozona.hu
EH 2013.06.K24
EH 2013.06.K24
Felszámoló általi értékesítéssel, pályázat keretében történt vagyonszerzés esetén is jogosult az állami adóhatóság az ingatlanvagyon forgalmi értékének (a vételártól eltérő) megállapítására [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, 23/C. §, 70. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a Z. Kft.-től (a továbbiakban: eladó "fa."), amelynek felszámolását a Fővárosi Bíróság a Cégközlönyben 2009. április 16-án közzétett végzésével rendelte el, 2010. december 21-én megvásárolta a H., külterület kivett ipari terület, evaporátor gyártócsarnok és porta megjelölésű ingatlant 85 000 000 Ft + 21 250 000 Ft általános forgalmi adó (áfa), mindösszesen bruttó: 106 250 000 Ft vételárért, továbbá a H., külterület kivett ipari terület megjelölésű ingatlant 5 000 000 Ft + 1 250 000...
EH 2013.06.K24 Felszámoló általi értékesítéssel, pályázat keretében történt vagyonszerzés esetén is jogosult az állami adóhatóság az ingatlanvagyon forgalmi értékének (a vételártól eltérő) megállapítására [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, 23/C. §, 70. §].
A felperes a Z. Kft.-től (a továbbiakban: eladó "fa."), amelynek felszámolását a Fővárosi Bíróság a Cégközlönyben 2009. április 16-án közzétett végzésével rendelte el, 2010. december 21-én megvásárolta a H., külterület kivett ipari terület, evaporátor gyártócsarnok és porta megjelölésű ingatlant 85 000 000 Ft + 21 250 000 Ft általános forgalmi adó (áfa), mindösszesen bruttó: 106 250 000 Ft vételárért, továbbá a H., külterület kivett ipari terület megjelölésű ingatlant 5 000 000 Ft + 1 250 000 Ft áfa, mindösszesen: bruttó 6 250 000 Ft vételárért.A felperes az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1)-(2) bekezdései alapján - figyelemmel arra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével működő ingatlanalap - az illeték mértékét kedvezményezett: 2%-os illetékkulccsal kérte megállapítani.
A Nemzeti Adó és Vámhivatal Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) maga állapította meg az ingatlanok forgalmi értékét, amelyet követően a 2011. április 19. napján kelt fizetési meghagyásában a felperest 25 347 500 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte, helyt adva a 2%-os illetékkulcs alkalmazására vonatkozó illetékkedvezmény iránti kérelmének, míg az illetékkiszabás során a vételárnak az ingatlanok forgalmi értékként való alkalmazására irányuló kérelmet elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. június 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pont, 18. § (1) bekezdés, 19. § (1) bekezdés, 23/A. § (1)-(2) bekezdései, 23/C. §, 68. § (1) bekezdés, 70. § (1)-(2) bekezdései, (3) bekezdés a) pontja, 102. § (1) bekezdés e) pont alapján hozta meg. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság az Itv. 70. §-ában foglaltakat betartva helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok és a vagyonszerző nyilatkozata alapján a h.-i 0855/15. hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét a bejelentett 106 250 000 Ft helyett 35 000 000 Ft-ban, a 0855/16. hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét a bejelentett 6 250 000 Ft helyett 8 000 000 Ft-ban határozta meg, mert az adásvételi szerződésben feltüntetett vételár a valós forgalmi értéktől eltért. A bejelentett és a megállapított forgalmi érték közötti különbség nagysága miatt a vagyonszerzés az Itv. 23/C. §-a szerint feltűnő értékaránytalanság mellett kötött jogügyletnek minősült, ugyanis az ellenszolgáltatás értéke nem érte el a forgalmi érték 50%-át, amelynek következményeként az e §-ban előírtak alapján az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után az Itv. 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket is ki kellett szabni.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabása során speciális szabályozás érvényesül a forgalmi érték megállapításánál abban az esetben, ha az ingatlan értékesítésére a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) rendelkezései alapján kerül sor.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Csődtv. 49. § (1) bekezdést, az Itv. 23/A. § (2) bekezdését, 23/C. §-át. Lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében kifejtett jogi álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 3. §-ának (1)-(2) bekezdései szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz [Pp. 212. § (1) bekezdés], az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre [Pp. 213. § (1) bekezdés].
A felperesnek nem volt előterjesztett keresete a terhére kiszabott illeték összegének hatóság által alkalmazott számítási módjára, és annak eredményére vonatkozóan, nem kifogásolta az Itv. 23/A. § szerinti kedvezményes: 2%-os illetékmérték alkalmazásának helyességét. Az elő nem terjesztett keresetrészt az elsőfokú bíróság nem bírálhatta el, felülvizsgálati eljárásban pedig a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés], ezért e rendkívüli jogorvoslati szakban a közigazgatási határozat olyan része már nem vitatható, amelynek jogszerűségéről az elsőfokú bíróság reá vonatkozó kereset hiányában nem döntött.
A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani, meg kell jelölni benne azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Pp. 272. §). E szabályozás alapján felperes részéről a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határidején túl benyújtott, a felülvizsgálati kérelemben nem található, annak további kiegészítései nem vehetők figyelembe.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni, az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával [Itv. 1. § (1) bekezdés, 3. § (3) bekezdés, 18. § (1) bekezdés, 91. § (1) bekezdés].
Az illeték kiszabása során a hatóságnak meg kell határoznia az alkalmazandó illetékmértéket, és az illeték alapját. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének meghatározott százaléka (Itv. 19. §), felperes az Itv. 23/A. §-a értelmében a megszerzett ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a mértékű illetéket köteles fizetni. A forgalmi érték az Itv. alkalmazásában az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető [Itv. 102. § (1) bekezdés e) pont]. A felperes által megvásárolt ingatlan forgalmi értéke képezi tehát az illeték alapját.
Az Itv.-ben külön fejezet (VIII.) rendelkezik az illeték alapjának megállapításáról, az illeték alapjául szolgáló értékről. E szabályozás szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor a vagyonszerzést a közjegyző bejelenti, illetve az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja [92. § (1) bekezdés] az állami adóhatóságnak, vagy a vagyonszerzésről az állami adóhatóság más módon tudomást szerez. Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet bejelentésekor [Itv. 68. § (1) bekezdés, 69. §].
Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében összehasonlító értékadatokat köteles mérlegelni. Az illeték alapját forintban kell megállapítani [Itv. 70. § (1)-(3) bekezdés, 71. § (1) bekezdés].
Az Itv. konkrétan meghatározza, mely esetekben állapítja meg a forgalmi értéket az állami adóhatóság ("ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér"), amely szabályozás alól vagyonszerzés, annak mikénti megszerzése alapján, nincsen kivéve.
Az Itv. két illeték nemet különböztet meg: a vagyonszerzési és az eljárási illeték nemet (1. §), az Itv. alkalmazásában vagyon: az ingó, az ingatlan, a vagyoni értékű jog [Itv. 102. § (1) bekezdés a) pont], vagyonszerzés: az öröklés, az ajándékozás, továbbá ingatlannak, ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése. Az Itv. kivételes szabályozást nem tartalmaz arra az esetre, ha a vagyonszerzés a Csődtv. 49. § (1) bekezdésében szabályozottak szerint, felszámoló általi értékesítéssel, pályázat keretében történik, a Csődtv. e tárgyban (illeték) szabályozást nem tartalmaz, amelyből következően az állami adóhatóság az Itv. 70. §-a alapján e vagyonszerzés esetén is meghatározhatja a forgalmi értéket.
A felperes vagyont szerzett, az ingatlana megvásárlásának bejelentésével illetékügye indult, amelynek során - amint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította - a forgalmi értéket jogszerű eljárás lefolytatásával az állami adóhatóság határozta meg.
Az Itv. 23/C. §-a a felperesi ingatlanvásárlás időpontjában akként rendelkezett, hogy amennyiben ingatlan tulajdonjogának ellenérték fejében történő megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50%-át, az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után a 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni. A forgalmi értékből az ajándékozási illetékmérték alá eső rész levonásával fennmaradó részre a visszterhes vagyonátruházási illeték szabályai szerint egyébként irányadó illetékmértéket kell alkalmazni. Ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozásra tekintettel került a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor e bekezdés alkalmazásában az ellenszolgáltatás összegéhez kell számítani az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozás összegét. Az elsőfokú bíróság a tényállás adatai alapján azt is helytállóan állapította meg, hogy e jogszabályhely alkalmazására felperes ügyében az állami adóhatóság köteles volt.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.032/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2011. október 27. napján kelt 7.K.30.422/2011/5. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.422/2011/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50 000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2 534 750 (azaz kettőmillió-ötszázharmincnégyezer-hétszázötven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes a Z. és P. Kft-től (a továbbiakban: eladó "fa."), amelynek felszámolását a Fővárosi Bíróság a 22.Fpk.01-09-000941/3. számú, a Cégközlönyben 2009. április 16-án közzétett végzésével rendelte el, 2010. december 21-én megvásárolta a H., külterület ... helyrajzi számú, kivett ipari terület, evaporátor gyártócsarnok és porta megjelölésű ingatlant 85 000 000 Ft + 21 250 000 Ft általános forgalmi adó (áfa), mindösszesen bruttó: 106 250 000 Ft vételárért, továbbá a H., külterület ... helyrajzi számú, kivett ipari terület megjelölésű ingatlant 5 000 000 Ft + 1 250 000 Ft áfa, mindösszesen: bruttó 6 250 000 Ft vételárért.A felperes az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1)-(2) bekezdései alapján - figyelemmel arra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével működő ingatlanalap - az illeték mértékét kedvezményezett: 2%-os illetékkulccsal kérte megállapítani.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Hajdú Bihar Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) maga állapította meg az ingatlanok forgalmi értékét, amelyet követően a 2011. április 19. napján kelt 6316915443 számú fizetési meghagyásában a felperest 25 347 500 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte, helyt adva a 2%-os illetékkulcs alkalmazására vonatkozó illetékkedvezmény iránti kérelmének, míg az illetékkiszabás során a vételárnak az ingatlanok forgalmi értékként való alkalmazására irányuló kérelmet elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. június 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pont, 18. § (1) bekezdés, 19. § (1) bekezdés, 23/A. § (1)-(2) bekezdései, 23/C. §, 68. § (1) bekezdés, 70. § (1)-(2) bekezdései, (3) bekezdés a) pontja, 102. § (1) bekezdés e) pont alapján hozta meg. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság az Itv. 70. §-ában foglaltakat betartva helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok és a vagyonszerző nyilatkozata alapján a hajdúnánási ... hrsz-ú ingatlan forgalmi értékét a bejelentett 106 250 000 Ft helyett 354 000 000 Ft-ban, a ... hrsz-ú ingatlan forgalmi értékét a bejelentett 6 250 000 Ft helyett 8 000 000 Ft-ban határozta meg, mert az adásvételi szerződésben feltüntetett vételár a valós forgalmi értéktől eltért. A bejelentett és a megállapított forgalmi érték közötti különbség nagysága miatt a vagyonszerzés az Itv. 23/C. §-a szerint feltűnő értékaránytalanság mellett kötött jogügyletnek minősült, ugyanis az ellenszolgáltatás értéke nem érte el a forgalmi érték 50%-át, amelynek következményeként az e §-ban előírtak alapján az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után az Itv. 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket is ki kellett szabni.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabása során speciális szabályozás érvényesül a forgalmi érték megállapításánál abban az esetben, ha az ingatlan értékesítésére a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) rendelkezései alapján kerül sor. Ha ugyanis a felszámoló a vagyontárgyat a Csődtv.-ben foglalt értékesítési formákra vonatkozó rendelkezéseknek eleget téve - azokat betartva - értékesíti, vélelmezhető, hogy az elért vételár a forgalomban elérhető legmagasabb árnak felel meg, amely megfelel a vagyontárgy értékének, vagyis a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékarányban áll.
Vagyonszerzési ügyében a felszámoló a Csődtv. 49. § (1) bekezdésében foglaltaknak eleget téve az ingatlanokat nyilvános pályázat keretében értékesítette, a pályázaton, mint a legjobb ajánlat tevője, jogot nyert az adásvételi szerződés megkötésére. Alkalmazható tehát a BDT2008.1873 számú bírósági döntés azon fordulata, hogy: "az alkalmazott értékesítési forma útján az adott időben elérhető legmagasabb vételár tekintendő a vagyontárgy forgalmi értékének". A per első tárgyalásán a felperes hivatkozott arra, hogy a feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-a tartalmazza, a forgalmi értékre vonatkozóan bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletében rögzítette, abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adóhatóság jogosult-e a felszámolási eljárásban megállapított forgalmi értéktől eltérő érték kialakítására, avagy a felperes által megjelölt vélelem alapján a forgalmi értéket el kell fogadnia. Jogi álláspontja szerint az illetékhatóság a részére az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdésében biztosított törvényi felhatalmazás alapján - amelyet a Csődtv. rendelkezései nem korlátoznak - jogosult a felszámolási eljárás során megállapított forgalmi érték felülbírálatára. A vagyonszerző és az illetékhatóság közötti közigazgatási jogviszony független az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb jogviszonyoktól, azok alanyaitól, a felperesre és az illetékhatóságra, illetve a közöttük levő jogviszonyra irányadóak az Itv. szabályai. A felperes a bíróság felhívása ellenére ingatlanforgalmi szakértő perbevonását nem kérte, az Itv. 23/C. §-ának alkalmazására pedig a hatóság köteles volt, azt - és az abban meghatározottak szerint az Itv. 12. §-át - alkalmaznia kellett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Csődtv. 49. § (1) bekezdést, az Itv. 23/A. § (2) bekezdését, 23/C. §-át. Lényegében fenntartotta és megismételte a keresetében kifejtett jogi álláspontját.
A felperes szerint feltéve, de nem elfogadva, hogy az illetékhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor magasabb összegben határozta meg az ingatlan forgalmi értékét, annak 50%-a feletti részére vonatkozóan is a kedvezményes, 2%-os illetékkulcs alkalmazása mellett kellett volna megállapítania a fizetendő illetékelőleg összegét. Az alperes és az elsőfokú bíróság tehát az Itv. 23/A. § (2) bekezdése sérelmével nem vette figyelembe az illetékkedvezményre vonatkozó jogosultságát, ezzel az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-át is.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 3. §-ának (1)-(2) bekezdései szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz [Pp. 212. § (1) bekezdés], az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre [Pp. 213. § (1) bekezdés].
A felperesnek nem volt előterjesztett keresete a terhére kiszabott illeték összegének hatóság által alkalmazott számítási módjára, és annak eredményére vonatkozóan, nem kifogásolta az Itv. 23/A. § szerinti kedvezményes: 2%-os illetékmérték alkalmazásának helyességét. Az elő nem terjesztett keresetrészt az elsőfokú bíróság nem bírálhatta el, felülvizsgálati eljárásban pedig a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés], ezért e rendkívüli jogorvoslati szakban a közigazgatási határozat olyan része már nem vitatható, amelynek jogszerűségéről az elsőfokú bíróság reá vonatkozó kereset hiányában nem döntött.
A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani, meg kell jelölni benne azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. §]. E szabályozás alapján felperes részéről a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határidején túl benyújtott, a felülvizsgálati kérelemben nem található, annak további kiegészítései nem vehetők figyelembe.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni, az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával [Itv. 1. § (1) bekezdés, 3. § (3) bekezdés, 18. § (1) bekezdés, 91. § (1) bekezdés].
Az illeték kiszabása során a hatóságnak meg kell határoznia az alkalmazandó illetékmértéket, és az illeték alapját. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értékének meghatározott százaléka [Itv. 19. §], felperes az Itv. 23/A. §-a értelmében a megszerzett ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a mértékű illetéket köteles fizetni. A forgalmi érték az Itv. alkalmazásában az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető [Itv. 102. § (1) bekezdés e) pont]. A felperes által megvásárolt ingatlan forgalmi értéke képezi tehát az illeték alapját.
Az Itv.-ben külön fejezet (VIII.) rendelkezik az illeték alapjának megállapításáról, az illeték alapjául szolgáló értékről. E szabályozás szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor a vagyonszerzést a közjegyző bejelenti, illetve az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja [92. § (1) bekezdés] az állami adóhatóságnak, vagy a vagyonszerzésről az állami adóhatóság más módon tudomást szerez. Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet bejelentésekor [Itv. 68. § (1) bekezdés, 69. §/].
Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében összehasonlító értékadatokat köteles mérlegelni. Az illeték alapját forintban kell megállapítani [Itv. 70. § (1)-(3) bekezdés, 71. § (1) bekezdés].
Az Itv. konkrétan meghatározza, mely esetekben állapítja meg a forgalmi értéket az állami adóhatóság ("ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér"), amely szabályozás alól vagyonszerzés, annak mikénti megszerzése alapján, nincsen kivéve.
Az Itv. két illeték nemet különböztet meg: a vagyonszerzési és az eljárási illeték nemet [1.§], az Itv. alkalmazásában vagyon: az ingó, az ingatlan, a vagyoni értékű jog [Itv. 102. § (1) bekezdés a) pont], vagyonszerzés: az öröklés, az ajándékozás, továbbá ingatlannak, ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése. Az Itv. kivételes szabályozást nem tartalmaz arra az esetre, ha a vagyonszerzés a Csődtv. 49. § (1) bekezdésében szabályozottak szerint, felszámoló általi értékesítéssel, pályázat keretében történik, a Csődtv. e tárgyban (illeték) szabályozást nem tartalmaz, amelyből következően az állami adóhatóság az Itv. 70. §-a alapján e vagyonszerzés esetén is meghatározhatja a forgalmi értéket.
A felperes vagyont szerzett, az ingatlana megvásárlásának bejelentésével illetékügye indult, amelynek során - amint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította - a forgalmi értéket jogszerű eljárás lefolytatásával az állami adóhatóság határozta meg.
Az Itv. 23/C. §-a a felperesi ingatlanvásárlás időpontjában akként rendelkezett, hogy amennyiben ingatlan tulajdonjogának ellenérték fejében történő megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50%-át, az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után a 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni. A forgalmi értékből az ajándékozási illetékmérték alá eső rész levonásával fennmaradó részre a visszterhes vagyonátruházási illeték szabályai szerint egyébként irányadó illetékmértéket kell alkalmazni. Ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozásra tekintettel került a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor e bekezdés alkalmazásában az ellenszolgáltatás összegéhez kell számítani az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozás összegét. Az elsőfokú bíróság a tényállás adatai alapján azt is helytállóan állapította meg, hogy e jogszabályhely alkalmazására felperes ügyében az állami adóhatóság köteles volt.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2013. január 17.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria Kfv. V. 35.032/2012.)