adozona.hu
AVI 2013.6.66
AVI 2013.6.66
Nem elegendő a határidő meghosszabbításáról feljegyzést készíteni [2004. évi CXL. tv. 33. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálatának járőre 2007. július 9-én az M1-es autópálya i.-i pihenőhelyén ellenőrzés alá vonta a felperes üzemeltetésében lévő járműszerelvényt, melyet a felperes alkalmazottja vezetett. A járműszerelvény átvizsgálása során a járőrök a raktérben - a legálisan szállított áru mellett - 19 170 csomag (383 400 szál) magyar adójegy nélküli cigarettát találtak, melynek eredetét a járművezető nem tudta igazolni.
Az összesen 9 585 000 forint értékű dohánytermék...
AVI 2013.6.66 Nem elegendő a határidő meghosszabbításáról feljegyzést készíteni [2004. évi CXL. tv. 33. § (7) bek.]
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálatának járőre 2007. július 9-én az M1-es autópálya i.-i pihenőhelyén ellenőrzés alá vonta a felperes üzemeltetésében lévő járműszerelvényt, melyet a felperes alkalmazottja vezetett. A járműszerelvény átvizsgálása során a járőrök a raktérben - a legálisan szállított áru mellett - 19 170 csomag (383 400 szál) magyar adójegy nélküli cigarettát találtak, melynek eredetét a járművezető nem tudta igazolni.Az összesen 9 585 000 forint értékű dohányterméket a vámhatóság nyomozóhivatala lefoglalta, majd az elsőfokú hatóság 2007. szeptember 10. napján kelt határozatával jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 27 988 200 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A bírság összegét a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján számította ki.
A határozat elleni fellebbezés folytán az alperes 2007. november 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában idézte a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 114. § (1) bekezdés b) pontját, (2) bekezdés b) és c) pontját, valamint a Jöt. 114. § (3) bekezdését azzal, hogy az előtalált magyar adójegy nélküli cigaretta adózás alól elvont terméknek tekintendő, ami után jövedéki bírságot kell fizetni.
A Jöt. 121. § (3) bekezdése szerint az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.
Megállapította, hogy az elsőfokú hatóság által az ellenőrzés megindításával, az ügyfél értétesítésével kapcsolatban elkövetett eljárási jogszabálysértések nem olyan mértékűeknek, amelyek az elsőfokú határozat megsemmisítéséhez vezethetett volna.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, kiemelve, hogy a alkalmazott nem munkakörében eljárva követte el cselekményét, ezért a munkáltatóra a jövedéki bírság megfizetése nem hárítható át. Másodlagosan a eljárási szabálysértésre alapozottan kérte a határozat hatályon kívül helyezését, mert az elsőfokú hatóság ügyintézési késedelme (30 nap helyett 63 nap alatt hozta meg határozatát) az ügy érdemére is kihatott, ugyanis az időközben módosuló Jöt. szerint már magasabb összegű bírságot alkalmazott. Harmadlagosan a határozat megváltoztatása mellett, a 2007. szeptember 1. napja előtt hatályban lévő Jöt. rendelkezéseiből kiindulva kérte a bírság mértékének megállapítását.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a keresetet a másodlagos kereseti kérelem tekintetében alaposnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Az elsődleges és harmadlagos kereseti kérelmet elutasította.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a vámhatóság a Ket. 33. §-ában írt 30 napos ügyintézési határidőt jelentősen túllépte, anélkül, hogy azt bizonyítható módon meghosszabbította volna. A Jöt. 2007. augusztus 31. napjáig hatályban volt 97. § (2) bekezdés a) pontja szeptember 1. napjától megváltozott, mely az adó mértékére is kihatott. Az alperesi mulasztás miatt a bírság összege magasabb lett, tehát az eljárási szabálysértés jelentős hátrányt okozva a felperesnek, az ügy érdemére is kihatott.
A felperes egyéb kereseti előadásai kapcsán kiemelte, hogy a munkavállaló által a munkavégzése során, munkakörében elkövetett jövedéki jogszabálysértés miatt a jogalkotó a munkáltató objektív felelősségét állapította meg, így a munkáltatóval szemben kell a jövedéki törvény szankcióit alkalmazni.
A határozat megváltoztatására a másodlagos kereseti kérelemhez kapcsolódó okfejtésből kiindulva szintén nem látott alapot, így az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy a vámhivatalnak a hatályos jogszabályok alapján kell a cigaretta mennyiségére figyelemmel, a bírság összegét kiszámítania.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, míg a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint, a vámhatóság eljárása során nem sértett jogszabályt a határidő meghosszabbításakor, ugyanis az ügyben eljáró ügyintéző erről feljegyzést készített, amely a bírósági eljárás során bemutatásra is került. A Jöt. 114. § (3) bekezdésére utalva hangsúlyozta, hogy a jövedéki bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján kell a bírság mértékét meghatározni. A Jöt. 97. § (2) bekezdés a) pontjában írt adómértéket vette alapul és eszerint munkálta ki a bírság összegét. Rámutatott arra is, hogy az új közigazgatási eljárásra vonatkozó ítéleti útmutatás eredményeképpen a bírság alapja a korábbinál is magasabb összegben kerülne meghatározásra, tekintve, hogy a jogszabályi rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy a korábban hatályban lévő szabályozás, illetve adómérték alapján kerüljön a jövedéki bírság mértéke megállapításra.
A megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve tévesen mérlegelte, ezért jogszabálysértő határozatot hozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében - a felülvizsgálati kérelemhez kapcsolódóan - a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az ítélet, egyben az alperesi és az elsőfokú hatóság határozatának a hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására tett indítványt.
Idézte a Jöt. 121. § (3) bekezdésében foglaltakat azzal, amennyiben a hatóság a felelősséget a munkáltatóra kívánja hárítani, nem elegendő a munkaviszony fennállását megállapítani, hanem a munkavégzés körülményeit, a munkavállaló kötelezettségeit is vizsgálni kell. A munkakörnek nem lehet olyan kiterjesztő meghatározást adni, amelyet sem jogszabályok, sem iránymutató bírósági határozatok nem támasztanak alá. A munkáltató utasításának megfelelő munkavégzés a dohányáru szállításával egy időben zajlott, de nem állítható az, hogy e ténynél fogva a cigaretta szállítása az alkalmazott munkakörében történt. A munkáltatónak jelentős költségráfordítással sincs lehetősége arra, hogy munkavállalójának a tényállásban foglalt, jogellenes magatartását megelőzze, megakadályozza. Álláspontja szerint, a hatóságok és a bíróságok jogalkalmazása a Jöt. 121. § (3) bekezdése alkalmazása esetében nem egységes, ezért jogegységi eljárás kezdeményezésére, továbbá az idézett törvényhely alkotmányellenes volta miatt alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére is indítványt tett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó kérelem kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alkalmazottja, munkavállalója által elkövetett cselekmény után a felperes jövedéki bírság megfizetésére kötelezhető-e.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes üzemeltetésében lévő járműszerelvényen a felperes alkalmazottja olyan jövedéki terméket (dohányárut) szállított, amely magyar adójeggyel nem volt ellátva, így annak mennyisége után a Jöt. 114. § (2) bekezdés c) pontja alapján jövedéki bírságot kell fizetni.
A Jöt. 121. § (3) bekezdése kimondja, hogy az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.
A gépjárművezető kétségkívül a felperes alkalmazásában állt. Az eljárás során feltártak szerint a felperes az alkalmazott jogszabálysértő magatartásáról nem tudott, azonban ez nem jelentheti azt, hogy a Jöt. 121. § (3) bekezdése mentén a munkáltató mögöttes felelősségét ne kellene megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra (Kfv.I.35.116/2007/5, Kfv.VI.35.404/2008/4.), hogy a munkáltató mögöttes felelőssége objektív, a munkakörben elkövetett cselekmény jogi terminológiát leszűkíteni nem lehet arra az esetkörre, amikor a munkavállaló kifejezetten a munkáltató utasítása szerint jár el.
Az idézett jogszabályhely a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak (munkavégzés körülményei, munkáltató kötelezettségei, a cselekménynek a munkavállaló anyagi helyzetére gyakorolt hatása) értékelését nem írja elő, elegendő a munkaviszony fennállását vizsgálni, illetve annak a Jöt. 121. § (3) bekezdése szerinti következményeit levonni. Helytállóan járt el tehát az alperes, amikor a munkáltató felelősségét megállapította és ennek eredményeként jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
Nem sértett jogszabályt a jövedéki hatóság akkor sem, amikor a határozathozatalkor hatályos törvényi rendelkezéseket alkalmazta a bírság mértékének meghatározásánál. A 2007. augusztus 31. napjáig hatályos Jöt. 97. § (2) bekezdés a) pontja az adó mértékét valóban alacsonyabb összegben határozta meg, mint az elsőfokú határozat meghozatalakor hatályos normaszöveg. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 232. § (7) bekezdés a) pontjából fakadóan 2007. szeptember 1. napjától az adó alapja emelkedett, e rendelkezéstől a vámhatóság nem térhetett el, lévén azt a módosító törvény az említett időponttól alkalmazni rendelte.
A Jöt. 114. § (3) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték alapján számított adó. A bírságot az elsőfokú hatóság ellenőrzés időpontjához képest a 63. napon meghozott határozatával szabta ki, túllépve ezzel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 33. § (1) bekezdésében írt 30 napos ügyintézési határidőt. A közigazgatási és a peres eljárás iratainál nem volt fellelhető hitelt érdemlő adat arra, hogy az eljáró hatóság vezetője a Ket. 33. § (7) bekezdésében írtak betartásával az ügyintézési határidőt meghosszabbította, és erről az ügyfelet értesítette volna.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy nem elegendő a határidő meghosszabbításról feljegyzés készíteni, hanem a Ket. 33. § (7) bekezdésében meghatározottak szerint kell eljárni. Ennek hiányában a Ket. 4. § (1) bekezdésében alapelvként megfogalmazott, az ügyfelet megillető, a tisztességes ügyintézéshez és a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog sérül. A Ket. nem csak az ügyfél oldalán fogalmaz meg kötelezettségeket, ír elő határidőket, hanem az eljáró hatóság oldalán is. Az eljárások gyors, időszerű lefolytatása az ügyféli jogok közül kiemelt jelentőségű.
A Legfelsőbb Bíróság azonban rámutat arra, hogy az ügyintézési határidő túllépése a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben írt jogkövetkezményt - törvényi rendelkezés hiányában - nem vonhatja maga után. A vámhatóságnak a bírság kiszabásakor (azaz a határozat meghozatalakor) az abban az időpontban hatályos rendelkezéseket szükségeltetett alkalmaznia, függetlenül attól, hogy a felperesre nézve terhesebb szankciók megállapíthatóságához saját késedelme, mulasztása, jogszabálysértő eljárása vezetett.
Amennyiben a közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek kárt okozott, úgy azt - mint, ahogy a Ket. 4. § (2) bekezdése is kimondja - köteles a polgári jog szabályai szerint megtéríteni.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Ket. időközi módosításai az eljárások gyorsítását célozták, és immáron a hatóság jogsértő magatartását is hatékonyabban szankcionálják (pl.: illeték- és díjvisszafizetési kötelezettség), azonban olyan rendelkezést, előírást nem tartalmaznak, amely a határozathozatalkor hatályos, illetőleg alkalmazandó jogszabályoktól való eltérést lehetővé tenné.
Végezetül kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a munkáltató mögöttes felelősségével kapcsolatosan a joggyakorlat egységes, így a jogegységi eljárás kezdeményezésére alap nincs, mint ahogy nem látta szükségesnek alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését sem.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.110/2009.)