adozona.hu
AVI 2013.6.63
AVI 2013.6.63
Az adóhatóság az elévülési időszakot megelőző időszakban vizsgálatot nem folytathat le [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévek vonatkozásában személyi jövedelemadó adónemben folytatott vizsgálatot, melynek eredményeként a felperest 40 650 044 forint személyi jövedelemadó, 20 325 022 forint adóbírság, 18 178 850 forint késedelmi pótlék és 10 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
Az alperes határozatával az elsőfokú hatóság helybenhagyta. A revízió a kimunkált ismeretlen eredetű jövedelem összegét 104 410 020 forintban állapította meg, szemben az ...
AVI 2013.6.63 Az adóhatóság az elévülési időszakot megelőző időszakban vizsgálatot nem folytathat le [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévek vonatkozásában személyi jövedelemadó adónemben folytatott vizsgálatot, melynek eredményeként a felperest 40 650 044 forint személyi jövedelemadó, 20 325 022 forint adóbírság, 18 178 850 forint késedelmi pótlék és 10 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.Az alperes határozatával az elsőfokú hatóság helybenhagyta. A revízió a kimunkált ismeretlen eredetű jövedelem összegét 104 410 020 forintban állapította meg, szemben az adózó által vizsgált időszakra bevallott 62 592 855 forint jövedelemmel. Az adóhatóság nem fogadta el a felperes 100 000 000 forintos megtakarítását (2000. február 1. adásvételi előszerződés, letét, váltó) az R. Kft. megbízási szerződéseire való hivatkozását (17 000 000 forint, 3 300 000 forint, 4 000 000 forint) és a Banknál kezelt értékpapír számla kamatainak helytelen kiszámítására való utalást.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a megtakarításával és a megbízási szerződéseivel kapcsolatban az adóhatóság a tényállást tévesen tárta fel és elévülési időn túli időszakra is vizsgálatot folytatott le.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 109. § (1) bekezdésére azzal, hogy a felperes bevallása alapján számított jövedelme nem állta arányban az adott időszakra elszámolt kiadásaival, így az adóhatóság jogszerűen folytatott le becslést az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra is vonatkozóan vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint a vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. Már pedig a felperes a 100 000 000 forinttal kapcsolatban a vizsgált időszakot megelőző, elévülési időben történt szerzésre hivatkozott, így az alperes jogosult volt ennek valóságtartalmát vizsgálni.
Az elsőfokú bíróság a 2000. február 11-i jogügylet kapcsán a becsatolt iratok, okiratok, nyilatkozatok és tanúvallomások alapján bizonyítottnak látta, hogy a felperes az átvételi elismervény okiratokban feltüntetett időpontokban megkapta Sz. M.-től az okiratokban feltüntetett pénzösszeget.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperesnek nem csak azt kellett bizonyítania, hogy erre a meghatározott jövedelemre szert tett, hogy ez az összeg a vizsgált időszak kezdetén is rendelkezésére állt.
Az R. Kft. ügyletekkel kapcsolatban utalt arra a bíróság, hogy a felperes erre először csak a másodfokú adóigazgatási eljárás során fellebbezésében hivatkozott és olyan szerződéseket, átvételi elismervényeket csatolt, amelyek a Kft. kapcsolódó vizsgálata során nem voltak fellelhetők.
Az értékpapír számlával kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy a felperes által felvett vagy más bankszámlára átvezetett összegek a hozamok összegét már tartalmazzák a rendszer automatizmusából következően. Így e körben az alperes helyesen mellőzte a további bizonyítást, és az elsőfokú bíróság is szükségtelennek tartotta a további bizonyítás lefolytatását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a keresetének megfelelő megváltoztatását, mivel az megsértette a Pp. 163. § (2) bekezdését és 164. § (1) bekezdését, és az Art. 108-109. §-ában foglaltakat. Kifejtette, hogy az alperes csak a forrás eredetét vitatta, annak rendelkezésére állását nem. Miután az elsőfokú bíróság elfogadta a forrás eredetét az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy ez az összeg 2001-ben már nem állt a felperes rendelkezésére, azaz vagyonvesztés is bekövetkezett.
Az alperes írásbeli ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.].
A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy téves, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes tényeket vagy ténybeli következtetéseket rögzít (BH 1994/622. és BH 1994/639.). Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség (BH </a>1994/639., BH </a>1998/401.).
Amennyiben az adózó vagyongyarapodásával, az életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóságnak az adó alapját becsléssel kell megállapítania. A becslési eljárás során az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés jogalapja fennállt és annak módszere is jogszerű volt. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal.
A megyei bíróság iratszerűen és helytálló következtetéssel állapította meg, hogy a becslés jogalapja az alperesi határozatban és a jogerős ítéletben részletezett okoknál fogva fennállt, és annak módszere is jogszerű volt. Helytálló jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre is, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés igazolása az adózó lehetősége, de e körben csak hitelt érdemlő adatok fogadhatók el. Hitelt érdemlőnek pedig az az adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes az elévülési időszakot megelőző időszakra vizsgálatot egyébként sem folytathat le, e körben kizárólag a felperes által elétárt bizonyítékokat értékelheti. Ez utóbbi kötelezettségének pedig az alperes - ahogyan azt a megyei bíróság megállapította - teljes körűen eleget tett.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra is, hogy a felperesnek nem csak a forrás megszerzését, hanem a rendelkezésre állást is bizonyítania kell, hogy az általa hivatkozott forrásból fedezte a vitatott költséget. Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy az adóhatóságnak kellene bizonyítani e körben a vagyonvesztést, ezzel szemben az adózónak kell bizonyítania a rendelkezésre állást.
A jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A jogerős ítéletben megállapított tényállás nem jogszabálysértő, nem tartalmaz téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket sem. A bizonyítási szabályokat tévesen értelmező, és tartalma szerint bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem fogadhatta el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.133/2009.)