adozona.hu
AVI 2013.6.60
AVI 2013.6.60
Nem elegendő a gazdasági esemény megvalósulása, az is szükséges, hogy a szerződésben szereplő felek között menjen teljesedésbe [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2006. április hónapra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával 2 920 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 1 460 000 Ft bírság és 280 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság 2006. május hónapra vonatkozóan szintén bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott l...
Az adóhatóság 2006. május hónapra vonatkozóan szintén bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként 3 317 000 Ft adóhiány, 1 658 000 Ft bírság és 292 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezésre eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Mindkét határozat kifejtette, hogy a felperes az F. Kft.-től befogadott számlák tekintetében az általános forgalmi adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolta. Az F. Kft. az összes építőipari munkát kiadta a P. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, de a bizonyítási eljárás alapján nem lehetett megállapítani, hogy ténylegesen a munkákat ki végezte el. A felperes a kellő körültekintésre is alaptalanul hivatkozott.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a számlák tartalmilag és alakilag megfelelnek az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.), illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) rendelkezéseinek, a szerződéses partner kiválasztásában kellő körültekintést tanúsított.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében hivatkozott az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára és az Sztv. 166. § (1) és (2) bekezdéseire azzal, hogyha a számlában, illetve a bizonylatban feltüntetett gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között jött létre, akkor a számla nem tekinthető hitelesnek.
A perbeli esetben a szerződésekből nem tűnt ki, hogy a vállalkozó felhatalmazást nyert volna alvállalkozók bevonására, ugyanakkor sem személyi, sem tárgyi feltételei nem voltak, mellyel a munkát elvégezhette volna. A kapcsolódó vizsgálat során a P. Kft.-nek sem törvényes képviselője, sem kézbesítési megbízottja nem volt fellelhető, a Kft. a székhelye szerinti önkormányzati nyilvántartásban nem szerepelt, bejelentett alkalmazottai sem voltak.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a meghallgatott személyek ellentmondó nyilatkozatai is azt a következtetést engedték meg, hogy a gazdasági esemény nem a számlában szereplő felek között jött létre, a feltárt tények a felperes részéről megvalósuló kellő körültekintést nem teszik megállapíthatóvá.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és az eljáró bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. A bíróság a tényállást tévesen állapította meg, hiteles számlák alapján élt az általános forgalmi adólevonási jogával, megfelelő gondosságot tanúsított.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint megfelelően értékelte és a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint szükséges mértékben indokolta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolhatja az adózó - az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott - általános forgalmi adólevonási jogát. A számla tartalmi vizsgálata körébe tartozik annak megállapítása, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a szerződésben szereplő felek között jött-e létre vagy sem. Nem elegendő tehát a gazdasági esemény megvalósulása (útépítés, épület felépítése), hanem az is szükséges, hogy a szerződésben szereplő felek között menjen az teljesítésbe. Az alperes által megállapított tényállás szerint nem a számlát kiállító F. Kft. végezte a munkákat, azt állítólag további alvállalkozásba adta ki, azonban e körben nem lehetett ténylegesen megállapítani a munkát végzőket. Ennek hiányában jogszerűen nem lehetett az áfát továbbhárítani, illetve a felperes azt jogszerűen nem helyezhette levonásba.
A felperes felülvizsgálati kérelmében sem tudta bizonyítani, hogy a gazdasági művelet során kellő körültekintéssel járt volna el. Olyan ellentmondó nyilatkozatok és tények merültek fel, melyek cáfolták a felperes kellően körültekintő magatartását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.063/2009.)