adozona.hu
BH 2013.6.163
BH 2013.6.163
határozott időre létesített munkaviszony a határozott idő letelte előtt külön jognyilatkozat nélkül, automatikusan megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén. A megszűnés e jogcímét nem érinti, ha a jogutód nélküli megszűnésről szóló tájékoztatásban a munkáltató tévesen a munkaviszony megszüntetéséről nyilatkozott [1992. évi XXII. törvény 86. § b) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2008. március 28-án függetlenített elnökké választotta a felperest, s ez alapján 2013. március 29-éig tartó határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek elnöki munkakör ellátására.
A közgyűlés 2011. március 3-án akként határozott, hogy az alperes jogutód nélkül 2011. március 31-ével szűnjön meg. A közgyűlésen megválasztották a felszámolókat, majd kimondták az alperes e nappal történő jogutód nélküli megszűnését, és a közgyűlés határozatában úgy döntött, hogy a felperes 2008. má...
A közgyűlés 2011. március 3-án akként határozott, hogy az alperes jogutód nélkül 2011. március 31-ével szűnjön meg. A közgyűlésen megválasztották a felszámolókat, majd kimondták az alperes e nappal történő jogutód nélküli megszűnését, és a közgyűlés határozatában úgy döntött, hogy a felperes 2008. március 31-én kelt és 2013. március 29. napjáig szóló határozott idejű munkaviszonyát a jogutód nélküli megszűnést kimondó közgyűlési határozat alapján 2011. március 31-i hatállyal megszünteti. A közgyűlés határozatával a tisztségviselőit, köztük az elnök felperest is választott megbízatása alól az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással 2011. március 31-ével felmentette.
A határozatok alapján az alperes a társadalmi szervezetek nyilvántartását vezető bírósághoz törlés iránti kérelmet terjesztett elő.
A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, az abban megjelölt indok nem volt valós, hiszen az alperes 2011. március 31-ével nem szűnt meg jogutód nélkül, mert e nappal nem következett be a nyilvántartásból való törlése. Másodlagosan a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 88. § (2) bekezdése alapján egy évi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a megszűnés kimondását követően nem működött tovább, a felperesnek nem volt munkavégzési kötelezettsége.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest az egy évi átlagkereset megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Álláspontja szerint a felperes munkaviszonya nem az alperes jogutód nélküli megszűnésére tekintettel került felszámolásra, mivel az alperes az ítélet meghozataláig nem szűnt meg, a társadalmi szervezetek nyilvántartásából történő törlésre nem került sor. Az alperes intézkedése az Mt. 88. § (2) bekezdése szerinti jognyilatkozatnak tekintendő, ez alapján kötelezte az alperest a felperes egy évi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, s az alperest terhelő marasztalási összeget 858 455 Ft-ra leszállította. A tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes 1975 óta állt az M. Szövetség, majd annak jogutódja alkalmazásában elnökként határozott idejű munkaszerződéssel. Az így kiegészített tényállás alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a felperes munkaviszonya megszűnésével kapcsolatban nem megfelelő jogi következtetéseket vont le. Álláspontja szerint az Mt. 86. §-a b) pontjára tekintettel amennyiben a munkáltató, mint társadalmi szervezet jogutód nélkül megszűnik, úgy megszűnik a munkaviszony is. Erről a tényről tájékoztatták a felperest is. Nem a felperes munkaviszonyának megszüntetésére került tehát sor, a munkaviszony megszűnésének módját a közgyűlési határozat téves szóhasználata nem befolyásolta.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az 1989. évi II. törvény 20. §-a szerint a társadalmi szervezet megszűnik feloszlással, más társadalmi szervezettel való egyesüléssel, feloszlatással, illetőleg megszűnésének megállapításával. Az erről való döntés és a bíróság által a nyilvántartásból való törlés két külön jogi aktusnak minősül. Erre tekintettel a társadalmi szervezet a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg joghatályosan, de a közgyűlés feloszlását kimondó határozatának időpontjára visszaható hatállyal. A bíróság általi törlés tehát konstitutív, de visszamenőleges hatályú. A felperes jogviszonya erre figyelemmel az Mt. 86. § b) pontja alapján külön jognyilatkozat nélkül megszűnt, s számára az Mt. 86/A. §-a alapján csak a felmentési időre járó átlagkeresetet kell megfizetni. A felperest e címen így 45 napra járó 576 565 Ft illette meg. Mivel a felperes a jogviszony megszűnésekor nyugdíjasnak minősült, számára nem járt végkielégítés.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon az elsőfokú ítéletnek megfelelő új határozatot.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként az Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésre hivatkozott.
Az Mt.</a> különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A megszűnés nem a felek jognyilatkozatán alapul, annak oka mindig valamely objektív körülmény, amelynek bekövetkezése esetén a munkaviszony automatikusan megszűnik. A megszűnési ok tehát olyan szerződést megszüntető jogi tény, amely a felek akaratán kívül esik, attól független.
Az alperes közgyűlése határozatával 2011. március 31-ével kimondta a jogutód nélküli megszűnését. Szintén e napon kelt határozatával felmentette a határozott időre választott tisztségviselőit az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással a választott tisztség ellátása alól, s rendelkezett az iránt, hogy a kijelölt felszámoló a törlés iránti eljárást megindítsa. Az alperes a megszűnés kimondásával, nem pedig a nyilvántartásból törléssel szűnt meg [a perbeli időben hatályos 1989. évi II. törvény 20. §, BH 1998.462.].
A közgyűlés határozata is utalt arra, hogy a felperes jogviszonya megszűnésének indoka az alperes jogutód nélküli megszűnése, az ezzel ellentétes megszüntetésre irányuló szándék vonatkozásában adat nem merült fel. Ennek megfelelően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes jogviszonya a felek erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül a meghatározott objektív körülmények beálltával a munkáltató megszűnésével egy időben automatikusan megszűnt, a közgyűlési határozat téves szóhasználata (megszűnés helyett megszüntetés) a megszűnés jogszerű módját nem befolyásolta.
Mindezek alapján helytállóan rendelkezett a másodfokú bíróság arról is, hogy a felperest az Mt. 86/A. §-a szerint a felmentési időre járó átlagkeresete illette meg. Minthogy a felperes munkaviszonya az Mt. 86. § b) pontja alapján megszűnt, tévesen hivatkozott a felperes annak Mt. 87. § e) pontja szerinti megszüntetésére és az Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásának lehetőségére.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Kúria Mfv. II. 10.324/2012.)
A Kúria a a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.910/2011/2. számú jogerős ítélete ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati lejárás illetékét az állam viseli.
Az alperes közgyűlése 2011. március 3-án akként határozott, hogy az alperes jogutód nélkül 2011. március 31-ével szűnjön meg. A közgyűlésen megválasztották a felszámolókat.
Az alperes 2011. március 31-én tartott közgyűlésén 5/2011.(03.31.) számú határozatával kimondta az alperes e nappal történő jogutód nélküli megszűnését, illetve 8/2011.(03.31.) számú határozatában úgy döntött, hogy a felperes 2008. március 31-én kelt és 2013. március 29. napjáig érvényes határozott idejű munkaviszonyát a Szövetség jogutód nélküli megszűnését kimondó közgyűlési határozata alapján 2011. március 31-i hatállyal megszünteti. A közgyűlés 9/2011.(03.31.) számú határozatával a tisztségviselőit, köztük az elnök felperest is választott megbízatása alól az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással 2011. március 31-ével felmentette.
A határozatok alapján az alperes a Vas Megyei Bírósághoz, mint a társadalmi szervezetek nyilvántartását vezető bírósághoz törlés iránti kérelmet terjesztett elő.
A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, az abban megjelölt indok nem volt valós, hiszen az alperes 2011. március 31-ével nem szűnt meg jogutód nélkül, mert e nappal nem következett be a nyilvántartásból való törlése. Másodlagosan az Mt. 88. § (2) bekezdése alapján egy évi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. Ezen túl 2010. évre járó 13. havi bére megfizetésére is igényt tartott. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát, hanem a jogutód nélküli megszűnésére tekintettel állapította meg a jogviszony megszűnését. A megszűnés kimondását követően a munkáltató nem működött tovább, a felperesnek nem volt munkavégzési kötelezettsége.
A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság 8.M.233/2011/15. számú ítéletével kötelezte az alperest 3.664.440,- Ft és 57.500,- Ft perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú eljárási illeték megfizetéséről akként rendelkezett, hogy abból 89.500,- Ft-ot a felperesnek, míg 130.400,- Ft-ot az alperesnek kell viselnie.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes munkaviszonya nem az alperes jogutód nélküli megszűnésére tekintettel került felszámolásra, mivel az alperes az ítélet meghozataláig nem szűnt meg, a társadalmi szervezetek nyilvántartásából történő törlésre nem került sor. Az alperes intézkedése az Mt. 88. § (2) bekezdése szerinti jognyilatkozatnak tekintendő, ez alapján kötelezte az alperest a felperes egy évi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére. Helyt adott a bíróság a felperes 13. havi bér megfizetésére irányuló igényének is.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.910/2011/2. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, s az alperest terhelő marasztalási összeget 858.455,- Ft-ra, az elsőfokú perköltség összegét 42.000,- Ft-ra szállította le. Ugyancsak leszállította az alperest terhelő illeték összegét, s mellőzte az alperes elsőfokú illeték megfizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes 1975 óta állt az M Szövetség, majd annak jogutódja alkalmazásában elnökként határozott idejű munkaszerződéssel. Az így kiegészített tényállás alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a felperes munkaviszonya megszűnésével kapcsolatban nem megfelelő jogi következtetéseket vont le. Álláspontja szerint az Mt. 86. §-a b) pontjára tekintettel amennyiben a munkáltató, mint társadalmi szervezet jogutód nélkül megszűnik, úgy megszűnik a munkaviszony is. Ezt rögzítette és nyilvánította ki az alperes közgyűlése 8/2011. számú közgyűlési határozatában és erről a tényről tájékoztatták a felperest is. Nem a felperes munkaviszonyának megszüntetésére került tehát sor, a munkaviszony megszűnésének módját a közgyűlési határozat téves szóhasználata nem befolyásolta.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az 1989. évi II. törvény 20. §-a szerint a társadalmi szervezet megszűnik feloszlással, más társadalmi szervezettel való egyesüléssel, feloszlatással, illetőleg megszűnésének megállapításával. Az erről való döntés és a bíróság által a nyilvántartásból való törlés két külön jogi aktusnak minősül. Erre tekintettel a társadalmi szervezet a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg joghatályosan, de a közgyűlés feloszlását kimondó határozatának időpontjára visszaható hatállyal. A bíróság általi törlés tehát konstitutív, de visszamenőleges hatályú. A felperes jogviszonya erre figyelemmel az Mt. 86. § b) pontja alapján külön jognyilatkozat nélkül megszűnt, s számára az Mt. 86/B. §-a alapján a felmentési időre járó munkabért kell megfizetni. A felperest e címen így 45 napra járó 576.565,- Ft illette meg a 13. havi bér megfizetése mellett. Mivel a felperes a jogviszony megszűnésekor nyugdíjasnak minősült, számára nem járt végkielégítés.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon az elsőfokú ítéletnek megfelelő új határozatot, figyelemmel arra, hogy a Szombathelyi Törvényszék megsértette az Mt. 88. § (1) és (2) bekezdéseit, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletében foglaltakkal ellentétben a közgyűlés szándéka határozott, egyértelmű és kifejezett volt a tekintetben, hogy a munkaviszonya a közlés időpontja alapján azonnali hatállyal szűnjön meg. Jogviszonya megszüntetéséről a 8/2011. számú közgyűlési határozat rendelkezett, s bár ugyanezen a napon de később, a 10/2011. számú határozattal kapott felhatalmazást a kijelölt felszámoló a törlési eljárás megindítására, így megállapítható, hogy a törlési eljárás a munkaviszony megszüntetéséig meg sem indult. Mivel az alperes szándéka az azonnali hatályú megszüntetésre irányult, így a felperest az Mt. 88. § (2) bekezdése alapján megilleti 1 évi átlagkeresete, s az Mt. 88/A. §-a nem alkalmazható. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság mellőzte annak vizsgálatát, hogy a felperes munkaviszonya határozott idejűnek volt-e tekinthető, figyelemmel arra, hogy az 1975 óta fennállt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként az Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésre hivatkozott, valamint a jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelte, így téves következtetések alapján hozta meg ítéletét.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemét érintő jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. Ezért a bíróság azt vizsgálta, hogy milyen bizonyítékok álltak a másodfokú bíróság rendelkezésére, s azokat okszerűen mérlegelte-e.
A Munka Törvénykönyve különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A megszűnés nem a felek jognyilatkozatán alapul, annak oka mindig valamely objektív körülmény, amely bekövetkezése esetén a munkaviszony automatikusan megszűnik. A megszűnési ok tehát olyan szerződést megszüntető jogi tény, amely a felek akaratán kívül esik, attól független.
Az alperes közgyűlése 5/2011.(03.31.) számú határozatával 2011. március 31-ével kimondta az alperes jogutód nélküli megszűnését. Szintén e napon kelt határozatával felmentette a tisztségviselőit az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással a választott tisztség ellátása alól, s rendelkezett az iránt, hogy a kijelölt felszámoló a törlés iránti eljárást megindítsa.
A 8/2011.(03.31.) számú határozat is utalt arra, hogy a felperes jogviszonya megszűnésének indoka a Szövetség jogutód nélküli megszűnését kimondó 5/2011.(03.31.) számú közgyűlési határozat, az ezzel ellentétes megszüntetésre irányuló szándék vonatkozásában adat nem merült fel. Ennek megfelelően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes jogviszonya a felek erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül a meghatározott objektív körülmények beálltával a munkáltató megszűnésével egy időben automatikusan megszűnt, a közgyűlési határozat téves szóhasználata a megszűnés módját nem befolyásolta.
Mindezek alapján helytállóan rendelkezett a másodfokú bíróság arról is, hogy a felperest az Mt. 86/A. §-a szerint a felmentési időre járó munkabére illette meg. Minthogy a felperes munkaviszonya az Mt. 86. § b) pontja alapján megszűnt, tévesen hivatkozott a felperes annak Mt. 87. § e) pontja szerinti megszüntetésére és az Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásának lehetőségére.
A felperes kereseti kérelme nem irányult annak megállapítására, hogy jogviszonya ténylegesen határozatlan időtartamban állt fenn az alperesnél, a felülvizsgálati kérelemnek erre vonatkozó érvelését ezért a Kúria érdemben nem vizsgálta. Mivel a másodfokú bíróság az ítélete alapjául szolgáló tényállást jogszerűen állapította meg, s nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan ténybeli következtetésre, így nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozása.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban pernyertes alperesnek bizonyított költsége nem merült fel, ezért a Kúria e körben a határozathozatalt a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte, míg az első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási illetéket - a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel - a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.