adozona.hu
BH 2013.6.170
BH 2013.6.170
Ha az adóhiány előírására és az adóbírság kiszabására nem egy határozatban kerül sor, akkor az adóbírság tárgyában a bíróság csak az adóhiányt előíró másodfokú adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata után hozhat döntést [2003. évi XCII. tv. 143. § (1) bek., 170. § (1), (2) bek., 1952. évi III. tv. 339/B. §, 2004. évi CXL. tv. 72. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az önkormányzati adóhatóság a felperesnél 2004-2008. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatban a felperes terhére 1 795 600 Ft helyi iparűzési adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 708 500 Ft-ot adóhiánynak minősített, 854 250 Ft adóbírságot szabott ki és 537 069 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperesi jogelőd a 2010. augusztus 18. napján kelt határozatában a ... határoza...
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperesi jogelőd a 2010. augusztus 18. napján kelt határozatában a ... határozat adóbírságot megállapító részét megsemmisítette és e körben az önkormányzati adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, (I. pont), az elsőfokú határozatnak a 2007-2008. évekre adókülönbözetet, adóhiányt megállapító részét eltérő indokolással helybenhagyta (II. pont), egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta (III. pont).
Az elsőfokú önkormányzati adóhatóság az új eljárás eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest az adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 854 000 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes által e határozat ellen előterjesztett fellebbezés alapján eljárt alperesi jogelőd a 2010. december 21. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes mindkét másodfokú jogerős adóhatósági határozat kapcsán bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, a felperes keresetleveleit, amelyek egyikéhez igazolási kérelem is benyújtásra került az alperes továbbította a bíróságra mindkét keresetlevélre tett nyilatkozatával együtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét alaposnak találta és a határozatot hatályon kívül helyezte, és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az alperesi jogelőd nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében, 72. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási, bizonyítási és indokolási kötelezettségének, nem vizsgálta meg és nem is értékelte a felperes fellebbezésében előadott indokokat. Az önkormányzati adóhatóság pedig olyan szakértőt rendelt ki, aki nem szerepel a szakértői névjegyzékben, és nem állapítható meg, hogy "milyen jogcímen vehetett részt az eljárásban". Az "adóbírság alapjának (adóhiány összegének) jogszerűsége is tisztázásra szorul", amelyhez nélkülözhetetlen az adófolyószámla beszerzése, de erre a közigazgatási eljárás során nem került sor, ezért az alperes határozata jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 10. § (2) bekezdésében, 43. § (1) bekezdésében, 123. §-ában, 143. § (1) bekezdésében, 170. § (1) és (2) bekezdéseiben, 171. § (1) bekezdésében, a Ket. 50. § (1) bekezdésében, 72. § (1) bekezdés ea), eb), ec) pontjaiban, és 128. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos:
Az Art. 170. § (2) bekezdése értelmében "adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg". Az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll.
Az Art. 170. § (1) bekezdése kimondja, hogy "adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a".
Az Art. 1. § (2) bekezdése értelmében, "ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja".
Az Art. 171. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az "adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból, vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát".
Az adóbírság az Art. VIII. fejezete értelmében - adóhiányhoz kapcsolódó - jogkövetkezmény, ezért az adóbírság jogszerűsége, illetve jogszerűtlensége tárgyában való döntéshozatalt meg kell előznie az adóhiány jogerős előírásának, illetve az adóhiány tárgyában hozott alperesi határozat bírósági felülvizsgálatának. Ha az adóhiány megállapítására és az adóbírság kiszabására nem egy határozatban kerül sor, akkor az adóbírság tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során nincs törvényes lehetőség arra, hogy az adóhatóság vagy a bíróság az adóhiány jogalapját érintő kérdésekben, vagy az adóhiány előírása során elkövetett eljárási jogszabálysértések tekintetében vizsgálódjon, illetve döntsön. A bíróság mindig csak a konkrét keresettel támadott másodfokú jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát végezheti el az Art. 143. § (1) bekezdése, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdése, (2) bekezdés g) pontja értelmében.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében - az ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel - alappal hivatkozott arra, hogy adóhiány esetén az adóbírság fizetésre kötelezés a fő szabály, és arra is, hogy az adóhiány mértéke az adóhiány 50%-a. Az adóbírság kiszabásánál az adóhatóság, amely köteles méltányosan eljárni, kizárólag azokat a tényeket, körülményeket veheti figyelembe, amelyek kivételes méltánylást érdemlő körülménynek minősíthetők, így különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének vagy mulasztásának súlyát és gyakoriságát. Az adókülönbözet, illetve adóhiány megállapításával kapcsolatos szakértői, adóellenőri tevékenységet vitató, továbbá adófolyószámlával kapcsolatos felperesi érvelés ezért az adóbírságot vitató keresetet nem alapozhatja meg.
Az adóbírság kapcsán tehát a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a felperes hivatkozott-e, bizonyított-e vagy sem javára szóló kivételes méltánylást érdemlő körülményt illetve körülményeket, az alperes e körben hozott döntése megfelel-e vagy sem az Art. 1. § (2) bekezdésében, 171. § (1) bekezdésében, Ket. 72. § (1) bekezdés ea), eb), ec) pontjaiban, a Pp. 339/B. §-ában foglalt törvényi követelményeknek.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Kfv. V. 35.816/2011.)
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 2011. szeptember 5. napján kelt 4.K.26.543/2011/4. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
A peres felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének összegét 20 000-20 000 (húszezer-húszezer) forintban állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperesi jogelőd a 2010. augusztus 18. napján kelt határozatában a határozat adóbírságot megállapító részét megsemmisítette és e körben az önkormányzati adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, (I. pont), az elsőfokú határozatnak a 2007-2008. évekre adókülönbözetet, adóhiányt megállapító részét eltérő indokolással helybenhagyta (II. pont), egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta (III. pont).
Az elsőfokú önkormányzati adóhatóság az új eljárás eredményeként hozott határozatában kötelezte a felperest az adóhiánynak minősülő adókülönbözet után 854 000 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes által e határozat ellen előterjesztett fellebbezés alapján eljárt alperesi jogelőd a 2010. december 21. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes mindként másodfokú jogerős adóhatósági határozat kapcsán bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, a felperes keresetleveleit, amelyek egyikéhez igazolási kérelem is benyújtásra került, az alperes továbbította a bíróságra mindkét keresetlevélre tett nyilatkozatával együtt.
Az elsőfokú bíróság a 4.K.26.543/2011/4. számú ítéletében a felperes keresetét alaposnak találta és a határozatot hatályon kívül helyezte, és a másodfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az alperesi jogelőd nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében, 72. § (1) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási, bizonyítási és indokolási kötelezettségének, nem vizsgálta meg és nem is értékelte a felperes fellebbezésében előadott indokokat. Az önkormányzati adóhatóság pedig olyan szakértőt rendelt ki, aki nem szerepel a szakértői névjegyzékben, és nem állapítható meg, hogy "milyen jogcímen vehetett részt az eljárásban". Az "adóbírság alapjának (adóhiány összegének) jogszerűsége is tisztázásra szorul", amelyhez nélkülözhetetlen az adófolyószámla beszerzése, de erre a közigazgatási eljárás során nem került sor, ezért az alperes határozata jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, vagy a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 10. § (2) bekezdésében, 43. § (1) bekezdésében, 123. §-ában, 143. § (1) bekezdésében, 170. § (1) és (2) bekezdéseiben, 171. § (1) bekezdésében, a Ket. 50. § (1) bekezdésében, 72. § (1) bekezdés ea), eb), ec) pontjaiban, és 128. § (5) bekezdésében foglaltaknak. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti döntése nem terjedt ki az adóhiányt megállapító másodfokú adóhatósági határozatra. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az adóbírság kapcsán tévesen értékelte a felperes javára az adófizetési kötelezettség előírásához tartozó körülményeket. Hivatkozott arra is, hogy az adóbírság mértékének mérséklésére okot adó különös méltánylást érdemlő körülményt nem tárt fel, és a jogerős ítélettel hatályon kívül helyezett határozatát megalapozottan és jogszerűen hozta meg.
A felperes ellenkérelemben kifejtett érvelése szerint az adóhatóság nem volt jogosult arra, hogy közalkalmazottnak nem minősülő személyek részére adja ki ellenőrzési feladatait, ezért a határozatok "nem létezőnek minősülnek".
Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos:
Az Art. 170. § (2) bekezdése értelmében "adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg". Az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll.
Az Art. 170. § (1) bekezdése kimondja, hogy "adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a".
Az Art. 1. § (2) bekezdése értelmében, "ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja".
Az Art. 171. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az "adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból, vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát".
Az adóbírság az Art. VIII. fejezete értelmében - adóhiányhoz kapcsolódó - jogkövetkezmény, ezért az adóbírság jogszerűsége, illetve jogszerűtlensége tárgyában való döntéshozatalt meg kell előznie az adóhiány jogerős előírásának, illetve az adóhiány tárgyában hozott alperesi határozat bírósági felülvizsgálatának. Ha az adóhiány megállapítására és az adóbírság kiszabására nem egy határozatban kerül sor, akkor az adóbírság tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során nincs törvényes lehetőség arra, hogy az adóhatóság vagy a bíróság az adóhiány jogalapját érintő kérdésekben, vagy az adóhiány előírása során elkövetett eljárási jogszabálysértések tekintetében vizsgálódjon, illetve döntsön. A bíróság mindig csak a konkrét keresettel támadott másodfokú jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát végezheti el az Art. 143. § (1) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdése, (2) bekezdés g) pontja értelmében.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében - az ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel - alappal hivatkozott arra, hogy adóhiány esetén az adóbírság fizetésre kötelezés a fő szabály, és arra is, hogy az adóhiány mértéke az adóhiány 50%-a. Az adóbírság kiszabásánál az adóhatóság, amely köteles méltányosan eljárni, kizárólag azokat a tényeket, körülményeket veheti figyelembe, amelyek kivételes méltánylást érdemlő körülménynek minősíthetők, így különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének vagy mulasztásának súlyát és gyakoriságát. Az adókülönbözet, illetve adóhiány megállapításával kapcsolatos szakértői, adóellenőri tevékenységet vitató, továbbá adófolyószámlával kapcsolatos felperesi érvelés ezért az adóbírságot vitató keresetet nem alapozhatja meg.
Az adóbírság kapcsán tehát a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a felperes hivatkozott-e, bizonyított-e vagy sem javára szóló kivételes méltánylást érdemlő körülményt illetve körülményeket, az alperes e körben hozott döntése megfelel-e vagy sem az Art. 1. § (2) bekezdésében, 171. § (1) bekezdésében, Ket. 72. § (1) bekezdés ea), eb), ec) pontjaiban, a Pp. 339/B. §-ában foglalt törvényi követelményeknek.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárást az elsőfokú bíróságnak a Kúria végzésében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével kell lefolytatnia, és addig nem hozhat a külön határozatban hozott adóbírság tárgyában érdemi döntést, amíg nem végezte el annak a másodfokú jogerős határozatnak a bírósági felülvizsgálatát, amelyben az adóhiány kiszabásra került.
A perköltségre vonatkozó rendelkezés a Pp. 275. § (5) bekezdésében foglaltakon alapul.