adozona.hu
BH 2013.6.157
BH 2013.6.157
I. Referenciaadat a központi hitelinformációs rendszerben csak akkor kezelhető, ha a referenciaadat-szolgáltató eleget tesz a törvényes ügyfélvédelmi előírásnak [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 130/J. § (1) bek., 130/I. § (4) bek., Ptk. 277. § (4) bek.]. II. A központi hitelinformációs rendszerbe (KHR) jogellenesen került referenciaadatokat haladéktalanul és véglegesen törölni kell [2011. évi CXXII. tv. (továbbiakban: KHRtv.) 8. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben arra kérték a bíróságot, hogy rendelje el referenciaadataik törlését a Központi Hitelinformációs Rendszerből (KHR). Hivatkoztak egyrészt arra, hogy az adattovábbításkor hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 130/J. § (1) bekezdése szerinti írásbeli tájékoztatást már a hat éve elhagyott lakás címére küldte az I. r. alperes, így értelemszerűen azt meg sem kaphatták. Másrészt azt állították, az I...
BH 2013.6.157 I. Referenciaadat a központi hitelinformációs rendszerben csak akkor kezelhető, ha a referenciaadat-szolgáltató eleget tesz a törvényes ügyfélvédelmi előírásnak [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 130/J. § (1) bek., 130/I. § (4) bek., Ptk. 277. § (4) bek.].
II. A központi hitelinformációs rendszerbe (KHR) jogellenesen került referenciaadatokat haladéktalanul és véglegesen törölni kell [2011. évi CXXII. tv. (továbbiakban: KHRtv.) 8. § (3) bek.].
A felperesek keresetükben arra kérték a bíróságot, hogy rendelje el referenciaadataik törlését a Központi Hitelinformációs Rendszerből (KHR). Hivatkoztak egyrészt arra, hogy az adattovábbításkor hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 130/J. § (1) bekezdése szerinti írásbeli tájékoztatást már a hat éve elhagyott lakás címére küldte az I. r. alperes, így értelemszerűen azt meg sem kaphatták. Másrészt azt állították, az I. r. alperes követelése elévült, így tartozásuk megszűnt. Azzal is érveltek, az adatváltoztatással érintett követelés az I. r. alperest azért sem illeti meg, mert azt 2004. március 26-án az O. Kft.-nek engedményezte.Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes többek között arra hivatkozott, hogy a felperesek a perbeli hitelszámla szerződés kapcsán lakcímváltozást nem jelentettek be. A 2006. június 30-án kelt írásbeli tájékoztatását mindkét felperesnek a rendszerében szereplő értesítési címre postázta.
A II. r. alperes a jogszabályoknak megfelelő döntés hozatalát kérte. Hangsúlyozta, a felperesek és az I. r. alperes közötti jogvita érdemében közvetlenül nem érintett, kizárólag adatkezelést végez.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kifejtette, az I. r. alperes a kölcsönszerződés felmondásának, a felmondás kézbesítésének és a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódást engedélyező jogerős végzésnek a csatolásával igazolta, hogy a felpereseknek az adattovábbításkor 90 napot meghaladó tartozásuk állt fenn, melynek összege a minimálbért folyamatosan meghaladta. Úgy foglalt állást, sem a követelés, sem a végrehajtási jog elévülése nem következett be. Nem állapítható meg az sem, hogy az I. r. alperes követelését nem referenciaadat-szolgáltató részére ruházta át, így a referenciaadat törlésére emiatt nem kerülhet sor. Kifejtette végül, mivel álláspontja szerint a perbeli hitelszerződésre hivatkozással a felperesek az I. r. alperesnek lakcímük megváltozását nem jelentették be, nem értékelhető a referenciaadat-szolgáltató terhére az, hogy emiatt az írásbeli tájékoztatás nem volt kézbesíthető.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s elrendelte a 2001. november 16-án megkötött szerződésre vonatkozóan a Hpt. 3. számú melléklet 1.1.-1.2. pontja szerinti valamennyi referenciaadat törlését a II. r. alperes által vezetett KHR-ből. Álláspontja szerint, ha a Hpt. 130/J. § (1) bekezdésének c) pontjában előírt tájékoztatás egyáltalán nem, vagy nem a törvényi rendelkezéseknek megfelelően történik, úgy az adós referenciaadatai a KHR-be nem továbbíthatók. Az I. r. alperes levelét az I. r. felperesnek az E. kertvárosi, míg a II. r. felperesnek az B., Zs. utcai címre postázta 2010. július 27-én. Saját, a kifogásra adott válaszleveléből az tűnik ki, hogy a 30 nap bevárása nélkül már 2010. július 31-én továbbította a referenciaadatokat. Mivel a felperesek címe ekkor már máshol B., E. utcában volt, így az írásbeli tájékoztatást tartalmazó levél nem is hatályosult. Úgy ítélte meg, a Ptk. 277. § (4) bekezdésében írt, a szerződés teljesítésére vonatkozó együttműködési kötelezettség a szerződés megszűnését követően évekkel később nem terheli a felpereseket, így azt nem is szeghették meg azzal, hogy lakcímváltozásukat évek múlva nem jelentették be az I. r. alpereshez. Ugyanebből az okból a Ptk. 4. § (4) bekezdésének megsértése sem róható fel a felpereseknek.
A másodfokú bíróság a fenti ügyfélvédelmi rendelkezésre vonatkozó álláspontján kívül az elsőfokú bíróság indokait egyebekben osztotta.
A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A II. r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát azzal a tartalommal kérte, hogy a felpereseket érintően törölni rendelt referenciaadatok köréből az azonosító adatok és a szerződési adatok törlését mellőzze. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: KHRtv.) 5. § (2) bekezdésének a) pontjába ütközően jogszabálysértő.
A felperesek azt kérték a Kúriától, hogy a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelmek keretei között vizsgálva azt állapította meg, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti: a KHR-ről a perbeli adattovábbításkor, valamint az alapul szolgáló bírósági ítélet meghozatalakor a Hpt. XX/A. fejezete rendelkezett. A jogerős ítélet meghozatalakor azonban már hatályba lépett a KHRtv. Az új jogszabály által bevezetett legjelentősebb változás természetes személyek esetében az volt, hogy a korábbi negatív jellegű adatbázist - azaz a nyilvántartást tartozás, vagy egyéb szerződésszegés esetén lehetővé tevő rendszert - a teljes körű hitelnyilvántartás váltotta fel, mely változást a megalapozott hitelbírálathoz fűződő érdek alapozta meg. A KHRtv. melléklet II. fejezetének 1.1. pontja szerinti azonosító adatokon, továbbá az 1.2 pont a)-d) alpontjai szerinti, az adatszolgáltatás tárgyát képező szerződés adatain kívüli egyéb referenciaadatok továbbításához szükséges feltételek nem változtak. Nem változott az sem, hogy a Hpt. korábban hatályos 130/I. § (4) bekezdéséhez hasonlóan a KHRtv. 8. § (3) bekezdéséből következően a KHR-be jogellenesen került referenciaadatot törölni kell.
A Kúria osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy jogellenesen járt el az I. r. alperes, amikor átadta a felperesek adatait a II. r. alperesnek anélkül, hogy betartotta volna a referenciaadat átadásakor hatályos Hpt. 130/J. § (1) bekezdés c) pontjában írtakat. A Kúria megítélése szerint is az e pontban foglaltak betartása elengedhetetlen feltétele lett volna az adott tényállás mellett az adatok továbbításának. A hivatkozott rendelkezés célja, indoka, miszerint lehetőséget kíván biztosítani az adósoknak arra, hogy 30 napon belül eleget tegyenek a szerződésben foglalt kötelezettségeiknek többek között referenciaadataik KHR-be történő szerepeltetésének elkerülése érdekében. Önmagában az a törvényi cél, hogy a hitelintézetek reális képet kapjanak a hitelt igénybe venni szándékozók valós helyzetéről, hitelképességéről, nem elégséges indok ahhoz, hogy az ügyfélvédelmi szabályokat a referenciaadat-szolgáltatók ne tartsák be. [Bár a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége, hasonló rendelkezést tartalmaz a KHRtv. 15. § (3) bekezdése is].
Az I. r. alperes csak a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott üzletszabályzatára, mint amely az ügyfelek lakcím-bejelentési kötelezettségét írja elő, minden egyes, a bankkal kötött szerződéssel kapcsolatban. A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, új, korábban elő nem adott jogi évre nem lehet hivatkozni, ezért a Kúria ezt a hivatkozást nem vehette figyelembe (BH 2002.29.).
A Kúria nem osztotta azt az álláspontot, hogy a felpereseket az adott tényállás mellett a szerződés megszűnését követően is terhelte volna az I. r. alperessel szemben a lakcímváltozás bejelentésének kötelezettsége; ilyen jogi következtetést a szerződés fennállása alatt irányadó Ptk. 277. § (4) bekezdéséből nem lehet levonni. Ugyanakkor az adott ügyben megállapítható, az I. r. alperes előtt már a kölcsönszerződés 2003. december 8-ai felmondásakor ismert volt az, hogy a II. r. felperes nem a B., Zs. utcai cím alatt lakik. Legkésőbb a 2006. november 13-ai ingatlan árverési jegyzőkönyv 2006. november 15-én történt kézbesítésekor tudnia kellett arról is, hogy a felperesek E. kertvárosi címe sem helyes. A jegyzőkönyvből kiderül ugyanis, az árverési vételre beköltözhető állapotban került sor. Nincs adat arra, hogy az I. r. alperes 2010. június 30-i keltezésű írásbeli tájékoztatását megelőzően a felperesek lakcímének megismerésére bármilyen intézkedést tett volna. Erre lehetőség lett volna a 2009-ben megindult végrehajtási eljárás keretében, de akár az I. r. felperes esetében úgy is, hogy a más szerződéshez kapcsolódóan bejelentett lakcímváltozást nyomon követi. Az I. r. alperes eljárása nem felelt meg a Ptk. 4. § (4) bekezdésében rögzített zsinórmértéknek.
Az adott tényállás mellett az I. r. alperes eljárása jogellenes volt, mert a felperesekre vonatkozó referenciaadatokat anélkül továbbította a II. r. alperes által kezelt KHR-be, hogy az ügyfélvédelmi tájékoztatást az I. r. felperes által ismert, illetve gondos eljárás tanúsítása esetén megismerhető lakcímére kézbesítette volna, a törvényben előírt határidőt betartva.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a KHRtv. melléklet II. fejezetének 1.1 pontja és 1.2 pontjának a)-d) alpontjai szerinti referenciaadatokat a mulasztásos adatoktól függetlenül kezelnie kell. Utalt arra is, hogy a KHRtv. 22. § (2) bekezdése ezek átadására a referenciaadat-szolgáltatónak a törvény hatálybalépésétől számított száznyolcvan nap határidőt biztosított.
A perben nem volt vitás, hogy a II. r. alperes által kezelt KHR-ben az I. r. alperes 2010. július 31-ei adattovábbításával érintett referenciaadatokat tartották nyilván. A KHRtv. 22. § (6) bekezdésében írt átmeneti rendelkezés alapján nem is volt szükség arra, hogy ezeket a referenciaadat-szolgáltató külön átadja. Mivel a fentiek szerint az adattovábbításkor a felperesek referenciaadatai jogellenesen kerültek a KHR-be, ezért a KHRtv. 8. § (3) bekezdése értelmében azokat a II. r. alperesnek az adatok jellegére tekintet nélkül haladéktalanul és véglegesen törölnie kell. A Kúria megítélése szerint ugyanakkor a "véglegesen" kifejezés használata csak azt jelenti, hogy a jogellenesen továbbított adatok nem állíthatók vissza, nem pedig azt, hogy törvényes adattovábbítás esetén ezek utóbb ne volnának nyilvántarthatók.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozással a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.245/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság előtt 12.P.IV.21.117/2011. számon indult és a Fővárosi Törvényszék 57.Pf.639.748/2011/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az I.r. és a II.r. alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül külön-külön fizessen meg a felpereseknek mint egyetemlegesen jogosultaknak 12.700 - 12.700 (Tizenkettőezerhétszáz-Tizenkettőezerhétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a II.r. alperest, hogy felhívásra fizessen meg az államnak 70.000 (Hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az I.r. alperes mint hitelező és zálogjogosult, valamint a felperesek mint adósok és zálogkötelezettek 2001. november 16-án közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést kötöttek, melynek alapján az E. kertváros, Sz. út 10. III/2. alatti lakóingatlan vásárlásának finanszírozásához a saját erő kiegészítéseként az I.r. alperes 7.340.000 Ft kölcsönt nyújtott. A kölcsönszerződés szerinti követelések biztosítására a hitelező, mint zálogjogosult javára az ingatlanon jelzálogjogot alapítottak. Az I.r. alperes, valamint az O. Jelzálogbank Rt. zálogjogosult a kölcsönszerződést 2003. december 8-án mondták fel. E felmondást a felperesek 2003. december 22-én e-i címükön átvették. Az I.r. alperes 2004. január 12-én a felperesekkel szemben fennálló követelését behajtásra és kezelésre az O. Vagyonkezelő Kft-nek adta át, amely erről 2004. március 26-án a felpereseket értesítette.Az I.r. alperes 2004. május 10-ei keltű kérelmére az Esztergomi Városi Bíróság a 2004. június 23-án meghozott 1202-24.Vh.556/2004/6. számú végzésével 6.861.693 Ft tőkeösszeg és járulékai erejéig engedélyezte az I.r. alperesnek a végrehajtási eljárásba történő belépését. A 2006. november 13-án tartott árverésen a felperesek tulajdonát képező E. kertváros, Sz. út 10/A. III/2. alatti ingatlan beköltözhetően 7.350.000 Ft árverési vételáron került értékesítésre. Az ingatlan árverési jegyzőkönyvet az I.r. alperes 2006. november 15-én kapta meg. Az I.r. felperes az I.r. alperesnél vezetett lakossági folyószámlájához kapcsolódóan lakcímváltozását 2008. február 1-jén bejelentette, s közölte, lakóhelye B., E. u. 7/A. fszt. 4.
Az I.r. alperes mint végrehajtást kérő kérelmére 5.646.841 Ft tőke és ennek járulékai erejéig az Esztergomi Városi Bíróság 2009. július 31-én az I.r. felperessel 2009. szeptember 11-én a II.r. felperessel mint adósokkal szemben végrehajtási záradékot bocsátott ki.
Az I.r. alperes a kölcsönszerződés felmondása után a II.r. alperes által kezelt Központi Hitelinformációs Rendszerbe (a továbbiakban: KHR) továbbította a törvényben meghatározott referenciaadatokat. Az I.r. alperes adminisztrációs hibája következtében azonban a KHR 2004. január 12-étől lezárt mulasztásként kezelte a felperesek tartozását, majd öt év elteltével automatikusan törölte a referenciaadatokat.
Az I.r. alperes 2010-ben észlelte, hogy a felpereseknek kiegyenlítetlen tartozásuk áll fenn. 2010. június 30-án kelt, de csak 2010. július 27-én postázott levelében felhívta a felperesek figyelmét arra, hogy a késedelembe esés időpontjában érvényes legkisebb összegű havi minimálbért meghaladó lejárt és meg nem fizetett tartozásuk áll fenn. Ezért ha tartozásukat 2010. július 31-éig nem rendezik, adataikat a KHR-be továbbítja.
E levelet az I.r. alperes az I.r. felperesnek az E. kertváros, Sz. u. 10. III/2., míg a II.r. felperesnek a B., Zs. A. u. 12. címre postázta, melyet a felperesek nem kaptak meg.
Az I.r. alperes a felperesek referenciaadatait perbeli nyilatkozata szerint 2010. július 31-én továbbította a KHR-be.
A felperesek 2011. március 17-én éltek kifogással az I.r. alperesnél amiatt, hogy referenciaadataikat a II.r. alperes részére átadta.
Az I.r. alperes 2011. április 1-jén kelt válaszában arról tájékoztatta a felpereseket, hogy referenciaadataiknak a KHR-ből történő törlésére nem lát lehetőséget, az adattovábbítás feltételei fennálltak.
A felperesek kereseti kérelmükben arra kérték a bíróságot, hogy rendelje el referenciaadataik törlését a KHR-ből. Hivatkoztak egyrészt arra, hogy az adattovábbításkor hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 130/J. § (1) bekezdése szerinti írásbeli tájékoztatást már a hat éve elhagyott lakás címére küldte az I.r. alperes, így értelemszerűen azt meg sem kaphatták. Másrészt azt állították, az I.r. alperes követelése elévült, így tartozásuk megszűnt. Azzal is érveltek, az adatváltoztatással érintett követelés az I.r. alperest azért sem illeti meg, mert azt 2004. március 26-án az O. F. Kft-nek engedményezte.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I.r. alperes többek között arra hivatkozott, hogy a felperesek a perbeli hitelszámla szerződés kapcsán lakcímváltozást nem jelentettek be. 2006. június 30-án kelt írásbeli tájékoztatását mindkét felperesnek a rendszerében szereplő értesítési címre postázta.
A II.r. alperes a jogszabályoknak megfelelő döntés hozatalát kérte. Hangsúlyozta, a felperesek és az I.r. alperes közötti jogvita érdemében közvetlenül nem érintett, kizárólag adatkezelést végez.
Az első fokon eljárt Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a 2011. augusztus 24-én meghozott 12.P.IV.21.117/2011/7. számú ítéletében a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság kifejtette, az I.r. alperes a kölcsönszerződés felmondásának, a felmondás kézbesítésének és a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódást engedélyező jogerős végzésnek a csatolásával igazolta, hogy a felpereseknek az adattovábbításkor 90 napot meghaladó tartozásuk állt fenn, melynek összege a minimálbért folyamatosan meghaladta. Úgy foglalt állást, sem a követelés, sem a végrehajtási jog elévülése nem következett be. Nem állapítható meg az sem, hogy az I.r. alperes követelését nem referenciaadat-szolgáltató részére ruházta át, így a referenciaadat törlésére emiatt nem kerülhet sor. Kifejtette végül, mivel álláspontja szerint a perbeli hitelszerződésre hivatkozással a felperesek az I.r. alperesnek lakcímük megváltozását nem jelentették be, nem értékelhető a referenciaadat-szolgáltató terhére az, hogy emiatt az írásbeli tájékoztatás nem volt kézbesíthető.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2012. április 5-én meghozott 57.Pf.639.748/2011/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s elrendelte a 2001. november 16-án megkötött, PRE 6304000018888 azonosítójú szerződésre vonatkozóan a Hpt. 3. számú melléklet 1.1.-1.2. pontja szerinti valamennyi referenciaadat törlését a II.r. alperes által vezetett KHR-ből. Álláspontja szerint ha a Hpt. 130/J. § (1) bekezdésének c) pontjában előírt tájékoztatás egyáltalán nem, vagy nem a törvényi rendelkezéseknek megfelelően történik, úgy az adós referenciaadatai a KHR-be nem továbbíthatók. Az I.r. alperes levelét az I.r. felperesnek az E. kertváros, Sz. u. 10/A. III/2., míg a II.r. felperesnek a B., Zs. A. u. 12. címre postázta 2010.július 27-én. Saját, a kifogásra adott válaszleveléből az tűnik ki, hogy a 30 nap bevárása nélkül már 2010. július 31-én továbbította a referenciaadatokat. Mivel a felperesek címe ekkor B. E. u. 7/A. fsz. 4. számon volt, így az írásbeli tájékoztatást tartalmazó levél nem is hatályosult. Úgy ítélte meg, a Ptk. 277. § (4) bekezdésében írt, a szerződés teljesítésére vonatkozó együttműködési kötelezettség a szerződés megszűnését követően évekkel később nem terheli a felpereseket, így azt nem is szeghették meg azzal, hogy lakcímváltozásukat évek múlva nem jelentették be az I.r. alpereshez. Ugyanebből az okból a Ptk. 4. § (4) bekezdésének megsértése sem róható fel a felpereseknek.
A másodfokú bíróság a fenti ügyfélvédelmi rendelkezésre vonatkozó álláspontján kívül az elsőfokú bíróság indokait egyebekben osztotta.
A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
Az I.r. alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Véleménye szerint a Hpt. kizárólag a 130/C. § (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülését tette a KHR-be történő adattovábbítás kizárólagos feltételévé. Az adattovábbítás idején hatályos jogszabályok nem írtak elő szankciót arra az esetre, ha az értesítési kötelezettségének a referenciaadat-szolgáltató nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelően tett eleget. A jogerős ítélet ellentétes a KHR céljával, rendeltetésével, mivel a hitelintézetek nem kapnak reális képet a hiteligényléskor a felperesek jelenleg is fennálló jelentős összegű, lejárt hátralékáról. A felperesek részéről az adott helyzetben elvárható magatartás az lett volna, hogy bejelentsék az őket érintő változásokat, amit az üzletszabályzat minden egyes szerződésre elő is ír. Mivel ezt nem tették, saját felróható mulasztásuk miatt nem értesülhettek arról, hogy adataikat a KHR-be továbbítja, amennyiben tartozásukat nem rendezik. Úgy ítélte meg, a szerződő feleknek a szerződés megszűnését követően is mindaddig együtt kell működniük, amíg a szerződés teljesítéséből eredően őket jogok illetik, illetve kötelezettségek terhelik. Mindezek miatt irreleváns, hogy a felperesek által közölt nem megfelelő címre a KHR-be történt adattovábbítást megelőzően mikor küldött értesítést. Így a jogerős ítélet sérti a Ptk. 277. § (4) bekezdésében, illetve a 4. § (1) bekezdésében írtakat.
A II.r. alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát azzal a tartalommal kérte a Kúriától, hogy a felpereseket érintően törölni rendelt referenciaadatok köréből az azonosító adatok és a szerződési adatok törlését mellőzze. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: KHRtv.) 5. § (2) bekezdésének a) pontjába ütközően jogszabálysértő. A referenciaadat-szolgáltatónak ugyanis a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötését követően a KHR részére írásban át kell adnia a természetes személynek a melléklet II. fejezetének 1.1 pontja és 1.2 pontjának a)-d) alpontjai szerinti referenciaadatait. A KHRtv. 22. § (2) bekezdésében írt átmeneti rendelkezés erre a referenciaadat-szolgáltatónak a törvény hatályba lépésétől, 2011. november 15-étől számított száznyolcvan nap határidőt biztosított. A KHRtv. ugyanis természetes személyek esetében is teljes körű hitelnyilvántartást hozott létre, mely már nem csupán a nem teljesítő hiteleket tartja nyilván. Az általa kezelt KHR-ben ekként rögzíti az adós azonosító adatait, a szerződés, vagy szerződések adatait, továbbá a szerződéshez, vagy szerződésekhez kapcsolódó mulasztási adatokat. Ez azt jelenti, hogy ha a természetes személy akár egy, akár több referenciaadat-szolgáltatóval áll - egy, vagy több szerződés alapján - kölcsönjogviszonyban, személyi azonosító adataihoz rendelik hozzá valamennyi szerződés adatát, továbbá a szerződésekhez kapcsolódó mulasztási adatokat. Utalt végül arra, a per adataiból kitűnően az I.r. felperes több hitelszerződéssel is szerepel a nyilvántartásban.
A felperesek azt kérték a Kúriától, hogy a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelmek keretei között vizsgálva azt állapította meg, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt rögzíti: a KHR-ről a perbeli adattovábbításkor, valamint a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság ítéletének meghozatalakor a Hpt. XX/A. fejezete rendelkezett. A jogerős ítélet meghozatalakor azonban már hatályba lépett a KHRtv. Az új jogszabály által bevezetett legjelentősebb változás természetes személyek esetében az volt, hogy a korábbi negatív jellegű adatbázist - azaz a nyilvántartást tartozás, vagy egyéb szerződésszegés esetén lehetővé tevő rendszert - a teljeskörű hitelnyilvántartás váltotta fel, mely változást a megalapozott hitelbírálathoz fűződő érdek alapozta meg. A KHRtv. melléklet II. fejezetének 1.1. pontja szerinti azonosító adatokon, továbbá az 1.2 pont a - d) alpontjai szerinti, az adatszolgáltatás tárgyát képező szerződés adatain kívüli egyéb referenciaadatok továbbításához szükséges feltételek nem változtak. Nem változott az sem, hogy a Hpt. korábban hatályos 130/I. § (4) bekezdéséhez hasonlóan a KHRtv. 8. § (3) bekezdéséből következően a KHR-be jogellenesen került referenciaadatot törölni kell.
A Kúria osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy jogellenesen járt el az I.r. alperes, amikor átadta a felperesek adatait a II.r. alperesnek anélkül, hogy betartotta volna a referenciaadat átadásakor hatályos Hpt. 130/J. § (1) bekezdés c) pontjában írtakat. A Kúria megítélése szerint is az e pontban foglaltak betartása elengedhetetlen feltétele lett volna az adott tényállás mellett az adatok továbbításának. A hivatkozott rendelkezés célja, indoka, miszerint lehetőséget kíván biztosítani az adósoknak arra, hogy 30 napon belül eleget tegyenek a szerződésben foglalt kötelezettségeiknek többek között referenciaadatainak a KHR-be történő szerepeltetésének elkerülése érdekében. Önmagában az a törvényi cél, hogy a hitelintézetek reális képet kapjanak a hitelt igénybe venni szándékozók valós helyzetéről, hitelképességéről, nem elégséges indok ahhoz, hogy az ügyfélvédelmi szabályokat a referenciaadat-szolgáltatók ne tartsák be. (Bár a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége, hasonló rendelkezést tartalmaz a KHRtv. 15. § (3) bekezdése is).
Az I.r. alperes csak a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott üzletszabályzatára, mint amely az ügyfelek lakcím-bejelentési kötelezettségét írja elő, minden egyes, a bankkal kötött szerződéssel kapcsolatban. A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, új, korábban elő nem adott jogi évre nem lehet hivatkozni, ezért a Kúria ezt a hivatkozást nem vehette figyelembe (BH 2002.29.).
A Kúria nem osztotta, hogy a felpereseket az adott tényállás mellett a szerződés megszűnését követően is terhelte volna az I.r. alperessel szemben a lakcímváltozás bejelentésének kötelezettsége; ilyen jogi következtetést a szerződés fennállása alatt irányadó Ptk. 277. § (4) bekezdéséből nem lehet levonni. Ugyanakkor az adott ügyben megállapítható, az I.r. alperes előtt már a kölcsönszerződés 2003. december 8-ai felmondásakor ismert volt az, hogy a II.r. felperes nem a B., Zs.A. u. 12. szám alatt lakik. Legkésőbb a 2006. november 13-ai ingatlan árverési jegyzőkönyv 2006. november 15-én történt kézbesítésekor tudnia kellett arról is, hogy a felperesek E. kertváros, Sz. u. 10/A. III/2. számú címe sem helyes. A jegyzőkönyvből kiderül ugyanis, az árverési vételre beköltözhető állapotban került sor. Nincs adat arra, hogy az I.r. alperes 2010. június 30-i keltezésű írásbeli tájékoztatását megelőzően a felperesek lakcímének megismerésére bármilyen intézkedést tett volna. Erre lehetőség lett volna a 2009-ben megindult végrehajtási eljárás keretében, de akár az I.r. felperes esetében úgy is, hogy a más szerződéshez kapcsolódóan bejelentett lakcímváltozást nyomon követi. Az I.r. alperes eljárása nem felel meg a Ptk. 4. § (4) bekezdésében rögzített zsinórmértékének.
Az adott tényállás mellett az I.r. alperes eljárása jogellenes volt, mert a felperesekre vonatkozó referenciaadatokat anélkül továbbította a II.r. alperes által kezelt KHR-be, hogy az ügyfélvédelmi tájékoztatást az I.r. felperes által ismert, illetve gondos eljárás tanúsítása esetén megismerhető lakcímére kézbesítette volna, a törvényben előírt határidőt betartva.
A II.r. alperes felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy a KHRtv. melléklet II. fejezetének 1.1 pontja és 1.2 pontjának a)-d) alpontjai szerinti referenciaadatokat a mulasztásos adatoktól függetlenül kezelnie kell. Utalt arra is, hogy a KHRtv. 22. § (2) bekezdése ezek átadására a referenciaadat-szolgáltatónak a törvény hatálybalépésétől számított száznyolcvan nap határidőt biztosított.
A perben nem volt vitás, hogy a II.r. alperes által kezelt KHR-ben az I.r. alperes 2010. július 31-ei adattovábbításával érintett referenciaadatokat tartották nyilván. A KHRtv. 22. § (6) bekezdésében írt átmeneti rendelkezés alapján nem is volt szükség arra, hogy ezeket a referenciaadat-szolgáltató külön átadja. Mivel a fentiek szerint az adattovábbításkor a felperesek referenciaadatai jogellenesen kerültek a KHR-be, ezért a KHRtv. 8. § (3) bekezdése értelmében azokat a II.r. alperesnek az adatok jellegére tekintet nélkül haladéktalanul és véglegesen törölnie kell. A Kúria megítélése szerint ugyanakkor a "véglegesen" kifejezés használata csak azt jelenti, hogy a jogellenesen továbbított adatok nem állíthatók vissza, nem pedig azt, hogy törvényes adattovábbítás esetén ezek utóbb ne volnának nyilvántarthatók.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozással a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a Kúria kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül külön-külön fizessenek meg a felpereseknek mint egyetemlegesen jogosultaknak a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése, továbbá 4/A. § (1) bekezdése szerint meghatározott 12.700 - 12.700 Ft, ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat.
Kötelezte végül a II.r. alperest a le nem rótt 70.000 Ft felülvizsgálati eljárási illeték állam javára történő megfizetésére [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. § (1) bekezdése].
Budapest, 2013. február 12.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter sk. előadó-bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.245/2012. )