adozona.hu
ÍH 2019.107
ÍH 2019.107
FELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS, FELSZÁMOLÓ FELMENTÉSE I. A bíróság a kifogás alapján - amennyiben azt alaposnak találja, - a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, illetve az intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Megállapító döntés nem hozható, minden olyan esetben a kifogás elutasítása mellett kell döntenie, amikor bármilyen okból nem áll fenn annak szükségessége, hogy a felszámoló intézkedését a bíróság megsemmisítse és az eredeti á
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a kifogást és a felszámoló felmentése iránti kérelmet, továbbá az eljárás felfüggesztésére és ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a kifogásoló a költségeit maga viseli.
A határozata indokolásában a következő tényállást állapította meg:
Az elsőfokú bíróság a 2015. március 5. napján kelt végzésével állapította meg az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, és rendelte el főeljárásként a felszámolását 2015. márciu...
ÍH 2019.107 FELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS, FELSZÁMOLÓ FELMENTÉSE
I. A bíróság a kifogás alapján - amennyiben azt alaposnak találja, - a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, illetve az intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Megállapító döntés nem hozható, minden olyan esetben a kifogás elutasítása mellett kell döntenie, amikor bármilyen okból nem áll fenn annak szükségessége, hogy a felszámoló intézkedését a bíróság megsemmisítse és az eredeti állapotot helyreállítsa vagy a felszámoló számára új intézkedést előírjon.
II. A felszámoló felmentése iránti kérelem elbírálása nem a kifogásolási eljárásra tartozik, a felszámolási alapügy keretében kezelendő és bírálandó el. Ennek tárgyában a bíróságnak a kifogáshoz képest eltérő határidőben, más tartalommal - más jogkövetkezmény levonásával - kell határoznia.
[a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 39. § (1) és (5) bekezdés, Cstv. 46. § (6) bekezdés, Cstv. 51. §; a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 136. § (1) bekezdés; a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 216. § (2) bekezdése]
Az elsőfokú bíróság a kifogást és a felszámoló felmentése iránti kérelmet, továbbá az eljárás felfüggesztésére és ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a kifogásoló a költségeit maga viseli.A határozata indokolásában a következő tényállást állapította meg:
Az elsőfokú bíróság a 2015. március 5. napján kelt végzésével állapította meg az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, és rendelte el főeljárásként a felszámolását 2015. március 5-i kezdő időponttal.
A kifogást tevő engedményezéssel megszerezte P. Zs. adóssal szembeni követelését. A kifogását 2016. február 8. napján, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 53. § [helyesen 51. §] (1) bekezdése alapján nyújtotta be, amelyet a 2016. január 20. napján tizenöt napos határidővel kért intézkedésre alapított, így a felszámoló mulasztásának időpontját 2016. február 4. napjára tette. Az adós vagyoni elemeit 165 377 forint, 4 db D 150527 számú diszkont kincstárjegy, 35 db D 150401 számú diszkont kincstárjegy, 186 euró, 200 db OTP Bank Nyrt. törzsrészvény és 125 561 db Acces PP Deposit Ny jelű befektetési jegy képezte. Utóbbi befektetési jegyeket a felszámoló hiánytalanul kiadta. 2016 novemberében kiadásra került továbbá 9116 forint, 8 db D 150401 számú diszkont kincstárjegy, 58,98 euró, valamint 26 darab OTP Bank Nyrt. törzsrészvény. A felszámoló 2016. március hó 16. napján közzétett közleményben tájékoztatta az ügyfeleket, hogy az egyes homogén csoportok vonatkozásában a térülési arányok kiszámítása megtörtént. A kifogást tevő részére megküldésre került a személyre szóló számlakivonata és a 2016. március 31-i értéknapot tartalmazó egyenlegközlője. A felszámoló a Befektetésvédelmi Alap (a továbbiakban: BEVA) felé fennálló adatszolgáltatási kötelezettségének 2016. január 20. napján eleget tett, 2016 márciusában ezek az adatok pontosításra kerültek. A kifogásolt tevő a BEVA által nyújtott kártalanítással nem kívánt élni. A módosított kifogásában a tulajdonát képező ügyfélvagyonnak a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 136. § (1) bekezdése szerinti kiadását, objektív akadály esetén a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 216. § (2) bekezdése alapján a BEVA részére az adatok előállítását és kiadását kérte. Állította, a BEVA felé az adatszolgáltatás késedelme a felszámoló részéről súlyosan jogsértő, továbbá az is, hogy a felszámoló a rendelkezésére álló eszközöket visszatartja.
Kérte a felszámoló felmentését is a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte, előadva, hogy a Tpt. 216. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett és a BEVA részére a szükséges adatokat rendelkezésre bocsátotta. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az ügyfélvagyon kiadása folyamatosan zajlik. A homogén csoportképzés az arányosítás miatt elhúzódott, időközben azonban a kifogás tárgyát képező valamennyi kérelem teljesítésre került. A felmentésére irányuló kérelem elutasítását is kérte, mivel súlyos és ismétlődő jogszabálysértést nem követett el.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
Végzését a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A megismételt eljárásban a kifogást tevő azt kérte, hogy a bíróság a még ki nem adott 156 261 forint, 127,02 euró, 4 db D 150527 számú kincstárjegy, 27 db D 150401 számú kincstárjegy és 174 darab OTP Bank Nyrt. törzsrészvény kiadására kötelezze a felszámolót azzal, hogy amennyiben az ügyfélvagyon kiadása igazoltan objektív akadályba ütközik, úgy a felszámoló a felszámolás elrendelésekor hatályos Bszt. 136. § (2) bekezdése szerint a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrendtől eltérően, a felszámolási költségek kielégítését követő besorolással ismerje el az igényét, és ezzel egyező tartalmú új adatközléssel éljen a Tpt. 216. § (2) bekezdése alapján a BEVA felé. Állítota, a BEVA több mint egy éves késedelemmel kapta meg a felszámolótól a szükséges adatokat. A homogén csoportképzés jogellenessége miatt nem kívánt élni a számára hátrányos, BEVA által nyújtandó kártalanítási eljárással. A fennálló hitelezői igényét a részére kiadott ügyfélvagyon és a teljes követelése közötti különbözetben jelölte meg.
Álláspontja szerint a felszámoló megsértette a Cstv. 46. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségét is. Kifejtette, a jelen eljárásra nem alkalmazható a 2015. július 7. napján hatályba lépett Bszt. 136. §-ában foglalt homogén csoportképzési szabály.
Kérte, amennyiben a bíróság meglátása szerint a módosított Bszt. visszamenőleges alkalmazásának helye van, úgy az eljárást a Pp. 155/B. § (1) és (2) bekezdése alapján függessze fel és indítsa meg az egyedi normakontroll eljárást. Indítványozta az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése mellett az eljárás felfüggesztését, továbbá ideiglenes intézkedésként a felszámoló eltiltását a felszámolási vagyon értékesítésétől.
A felszámoló felmentését, a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján is kérte.
A felszámoló a megismételt eljárásban is a kifogás elutasítását kérte.
Kiemelte, a felmentésére irányuló kérelmet a bíróság az alapeljárásban külön végzésben elutasította, így ilyen tárgyú kérelmet ismételten előterjeszteni nem lehet. Hangsúlyozta, hogy a Bszt. 136. §-ában foglalt kötelezettségének eleget tett, 2016 novemberében a kifogásolt tevő részére a kiadható vagyon átutalása megtörtént. Korábban erre azért nem kerülhetett sor, mert a kifogásolt tevő nem küldött be értékpapír transzferálási, illetve átutalási megbízást. A Tpt. 216. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét illetően állította, ennek már az eredeti kifogás benyújtását megelőzően eleget tett. Előadta, a kifogást tevő eszközei közül hiánnyal érintett a D 150401 és a D 150527 típusú diszkont kincstárjegy, az OTP törzsrészvény, valamint az euró és a forint pénzeszköz.
Az elsőfokú bíróság a végzése jogi indokolása körében mindenekelőtt rögzítette, hogy a kifogás határidőben érkezett.
Megállapította, hogy az nem volt vitás, hogy a 125 561 db Acces PP Deposit Ny befektetési jegy kiadása hiánytalanul megtörtént, továbbá az eljárás alatt kiadásra került 9116 forint, 8 db D 150401 számú diszkont kincstárjegy, 58,98 euró és 26 db OTP Bank Nyrt. törzsrészvény a megtérülési arányok alapján, illetve a felszámoló a Bszt. 136. § (1) bekezdésében és (2) bekezdés a)-b) és c) pontjában foglalt kötelezettségeinek eleget tett, a BEVA felé a tájékoztatási kötelezettségét teljesítette.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Bszt. 136. §-át az egyes törvényeknek a pénzügyi közvetítő rendszer fejlesztésének előmozdítása érdekében történő módosításáról szóló 2015. évi LXXXV. törvény 107. §-a módosította, amely rendelkezés 2017. július 7. napján lépett hatályba. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdés b) pontja szerint a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. A törvényszék e rendelkezés alapján a módosított Bszt. szabályait a jelen ügyre alkalmazandónak tekintette. Rámutatott, a kifogásolási eljárásban a bíróság jogköre a törvény által behatárolt, megállapításnak nincs helye. A kifogásoló eredeti kérelme a tulajdonában álló pénzügyi eszközök kiadására, valamint a Tpt. 216. § (2) bekezdése szerinti adatok előállítására és átadására irányult. A megismételt eljárásban ezt a kérelmét kiterjesztette, az időközben homogén csoportokba sorolt és kiadásra került pénzeszközök vonatkozásában, továbbá a Cstv. 46. § (6) bekezdésébe és a Cstv. 39. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztására hivatkozással. A kifogásolási eljárásban azonban a kérelem módosítására nincs lehetőség, a későbbi felszámolói mulasztásokra hivatkozás már csak elkésett kifogásként értékelhető, a kérelemben írtak alapján pedig a felszámoló terhére jogszabálysértés, illetve mulasztás nem állapítható meg.
A felszámoló felmentésére irányuló kérelmet sem találta alaposnak, figyelemmel arra, hogy a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján a Cstv. 39. § (1)-(4) bekezdés szerinti kötelezettségek elmulasztása esetén a hitelezői választmány, a hitelezői képviselő vagy bármely hitelező kezdeményezheti a felszámoló felmentését. A kifogásoló a hitelezői minősége igazolására azonban nem csatolta a felszámoló visszaigazolását az igénye nyilvántartásba vételéről, ezáltal nem volt jogosult a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján a felszámoló felmentését kezdeményezni.
Az elsőfokú bíróság elutasította az eljárás felfüggesztése iránti kérelmet is, mivel a Bszt. 132. § (1) bekezdése szerint a befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató felszámolási eljárásában ennek nincs helye, továbbá az ideiglenes intézkedésre irányuló kérelmet is, mivel erre a felszámolási eljárásban nincs mód.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogást tevő terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése érdekében.
Tartalmilag - az elsőfokú végzés indokolására is kiterjedően - a fellebbezéssel támadott végzés megváltoztatására is indítványt tett, kérve, hogy az ítélőtábla adjon helyt a kifogásának és állapítsa meg a felszámoló jogsértését, valamint ennek kapcsán mondja ki a következőket: [1] a felszámoló mulasztott a Bszt. 136. § (1) bekezdésében, valamint a Tpt. 216. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségei teljesítésében; [2] a felszámolóbiztos leváltása nem mentesíti a felszámolót a jogsértésekért való felelősség alól és azokat nem teszi meg nem történtté, [3] az elsőfokú bíróság jogsértő módon nem vizsgálta a választmány összehívásával kapcsolatos jogsértő mulasztást; [4] biztosítsa a felszámolás jogszerűségét; [5] mentse fel a felszámolót a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján; [6] a Cstv. 27. § (7) bekezdése értelmében írja elő a felszámolónak a tulajdoni igénye tiszteletben tartását; [7] hagyja meg a felszámolónak a tulajdoni igényéhez kapcsolódó kiadási kötelezettség időpontjában hatályos jogszabályi előírások alkalmazásának kötelezettségét; [8] mondja ki, hogy a felszámoló jogsértő késedelme miatt a tulajdonjoga nem sérülhet, és egy jogsértő állapot fennállása még akkor sem járhat a tulajdonjoga megsértésével, ha időközben megváltozna a jogszabályi környezet; [9] írja elő a tulajdonát képező ügyfélvagyon Bszt. 136. § (1) bekezdése szerinti kiadását, valamint [10] a felszámolás kezdetén és a tulajdoni igénye érvényesítésekor is hatályos Bszt.-nek megfelelő ügyfélvagyon kiadását követően a tényleges homogén csoportképzés nélküli hiány tekintetében a BEVA részére a Tpt. 216. § (2) bekezdése szerinti adat előállítását és átadását.
Kérte, hogy az ügy intézésére az elsőfokú bíróság másik tanácsát hívják fel, figyelemmel arra is, hogy az eljáró bíróság a kérelmeit nem teljeskörűen vizsgálta, az indokolási kötelezettségét a kérelemben megjelölt valamennyi jogi érv kapcsán nem teljesítette.
Állította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban sem bírálta el a kérelmét és téves jogszabályi hivatkozással mellőzte az Alkotmánybíróság megkeresését. A határozat indokolása iratellenes, nem vette figyelembe, hogy a homogén csoportképzés a felszámoló jogsértő mulasztása miatt merült fel a jelen ügyben. A felszámoló maga ismerte el azt a jogsértését, hogy a BEVA felé az adatszolgáltatás késedelmesen történt meg. Hangsúlyozta, hogy az ügyfélvagyon kiadásának elmaradását már a 2015. május 13. napján kelt levelében is kifogásolta, majd miután a felszámoló 2015. július 2. napján közzétette az internetes honlapon, hogy a vagyonvizsgálat lezárult, amely egyes értékpapírokban és pénzeszközökben hiányt mutatott ki, a 2015. október 26. napján kelt levelében részletesen indokolta azt a jogi álláspontot, hogy a felszámoló a meglévő pénzügyi eszközöket a tulajdonosok részére köteles haladéktalanul kiadni. A felszámoló ehhez képest még 2016. július 20. napján sem tudta megjelölni az ügyfélvagyon kiadásának időpontját. Az értékpapírszámlán található értékpapírok tulajdonosainak nevét és azonosító adatait az értékpapírszámla egyértelműen tartalmazza, az ügyfelek tulajdonában álló értékpapírok tehát az értékpapírszámla adatai alapján egyértelműen azonosíthatóak. Az elsőfokú bíróság jogsértő módon olyan jogszabályi rendelkezésekre, nevezetesen a homogén csoportképzésre hivatkozik, amelyek a visszaható hatály tilalma miatt a jelen felszámolási eljárásban nem alkalmazhatóak. A felszámoló késedelme egyébiránt a Bszt. jelenleg hatályos 136. §-ának beiktatásáig is fennállt, ugyanis 2015. március 5. napjától 2015. július 7. napjáig semmilyen jogi indoka nem volt az ügyfélvagyon visszatartásának, vagy a BEVA felé az adatszolgáltatás elmulasztására. A felszámoló így a Bszt. 136. §-ának 2015 márciusában hatályos szövege szerint nem korlátozhatott volna tulajdonjogot, és önkényesen nem vonhatott volna el homogén csoportképzés és arányosítás címén egyes ügyfelektől mások javára pénzeszközt vagy pénzügyi eszközt. Ez a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:13. § (1) bekezdését, illetőleg (2) bekezdését is sérti.
A kifogást tevő a másodfokú bíróságot is kérte egyedi normakontroll kezdeményezésére és ennek kapcsán az eljárás felfüggesztésére, figyelemmel az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett egyezményre is.
Sérelmezte, hogy a hitelezői választmánnyal kapcsolatos, a felszámoló felmentésére vonatkozó indítványát az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, holott a Cstv. nem hagy mérlegelési jogot a felszámolónak a hitelezők nyilvántartásba vételét, a nyilvántartásba vett hitelezők összehívását, valamint a törvényi határidők betartását illetően. A Cstv. 46. § (6) bekezdésében és 39. § (1) bekezdésében írt kötelezettségek elmaradása miatt a felszámolót a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján fel kell menteni, az elsőfokú bíróságnak ebben nincs mérlegelési jogköre. Tévesnek minősítette az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a kifogást tevőt nem illetik hitelezői jogok, mivel a felszámoló mulasztásban van a hitelezői igénye visszaigazolásával.
A felszámoló az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés a kifogás elutasítása tekintetében alaptalan, a felszámoló felmentése iránti kérelmet illetően annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság döntése e vonatkozásban jelenleg érdemben nem bírálható felül.
Az elsőfokú bíróság a kifogás elbírálása szempontjából lényeges tényállást a szükséges mértékben feltárta és abból érdemben helytálló jogi következtetésre jutott.
Az ítélőtábla mindenekelőtt kiemeli, a kifogást tevőnek a jelen eljárást megindító, 2016. február 8. napján benyújtott kifogása arra irányult, hogy a bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján írja elő a felszámoló számára:
- az ügyfélvagyon Bszt. 136. § (1) bekezdése szerinti kiadását, illetőleg - ennek objektív akadályba ütközése esetén, e körben -
- a BEVA részére a Tpt. 216. § (2) bekezdése szerinti adat előállítását és átadását.
Egyúttal kérte a felszámoló felmentése szükségességének a Cstv. 27. § (7) bekezdése alapján történő megvizsgálását is.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló felmentése iránti kérelmet külön végzésben, Fpkh. /2016/11. számon elutasította. A kifogás tárgyában később meghozott Fpkh. /2016/13. számú végzését a Fővárosi Ítélőtábla a 15.Fpkhf.43.525/2017/3. számú végzésével hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságnak a fellebbezésből kizárt Fpkh. /2016/11. számú határozatát nem érintve (15.Fpkhf.43.525/2017/3. számú végzés második oldal). Ezáltal a 15.Fpkhf.43.525/2017/3. számú végzés értelmében megismétlendő eljárásnak a kifogást tevő eredetileg előterjesztett, felszámoló felmentése iránti kérelme nem képezte tárgyát.
A Fővárosi Ítélőtábla a 15.Fpkhf.43.525/2017/3. számú végzésével a megismételt eljárásra nézve meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy elsőként a kifogás pontosítására kell felhívnia a kifogást tevőt a kiadni kért vagyoni eszközei egyértelmű és beazonosítható megjelölésével, nyilatkoztatnia kell, hogy a kifogást miként, mely körben tartja fenn, és a felszámolót pontosan mely vagyoni eszközök tekintetében, mire kéri kötelezni. A felszámoló felhívását illetően pedig arra utasította az elsőfokú bíróságot, hogy szólítsa fel, tegyen részletes, az ügyre egyediesített tényelőadást a megjelölt ügyfélvagyon beazonosításával, kiadásával kapcsolatban tett intézkedéseiről és megállapításairól, az ügyfélvagyon kiadásának konkrét akadályairól, valamint arról, hogy az adatszolgáltatást a BEVA felé mikor és milyen tartalommal tette meg a kifogás tárgyát képező körben.
A kifogást tevő az elsőfokú bíróság felhívására a megismételt eljárásban - az elsőfokú végzésben rögzítettek szerint - megjelölte a ki nem adott ügyfélvagyonát.
Ezenkívül kérte a bíróságot:
- a felszámoló sorozatos jogsértésének megállapítására;
- annak kimondására, hogy a felszámoló mulasztott a Bszt. 136. § (1) bekezdésében, a Cstv. 39. § (1) bekezdésében, a Cstv. 46. § (6) bekezdésében, illetve a Tpt. 216. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségei teljesítése kapcsán;
- nem tartotta tiszteletben a tulajdonjogát, ezzel megsértette a Bszt. 57. § (2) és 136. § (1) bekezdését, sérültek az Alaptörvény 13. cikkében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt alapvető jogai, és szüntesse meg a jogsértő állapotot.
Ezt követően, újabb beadványban, továbbra is kérte a felszámoló felmentését, immár önállóan a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján is, valamint indítványozta az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését és az eljárás felfüggesztését, ideiglenes intézkedéssel a felszámoló eltiltását a vagyon értékesítésétől az érdemi döntésig.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kifogásolási eljárásban a kérelem kitágító megváltoztatásának, újabb felszámolói intézkedések, mulasztások sérelmezésére történő kiterjesztésének nincs helye. A kifogás ugyanis kizárólag a Cstv. 51. § (1) bekezdése által meghatározott keretek között terjeszthető elő: a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása miatt, mint adott, időbeli és ténybeli szempontból konkrét magatartás tanúsítása vagy elmaradása okán, az ezekről való tudomásszerzéstől számítva előírt határidőben. A bíróságnak a kifogás alapján a Cstv. 51. § (3) bekezdése szerint két lehetősége van: amennyiben a kifogást alaposnak találja, a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, illetve az intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Megállapító döntést tehát nem hozhat, továbbá minden olyan esetben a kifogás elutasítása mellett kell döntenie, amikor bármilyen okból nem áll fenn annak szükségessége, hogy a felszámoló intézkedését meg kelljen semmisíteni és az eredeti állapotot helyreállítani vagy a felszámoló számára új intézkedést előírni.
Mindez azt is jelenti, hogy egyazon kifogásolási eljárásban a kifogás benyújtását megelőző felszámolói magatartások, mulasztások csak a Cstv. 51. § (1) bekezdése által előírt határidőben sérelmezhetők, ezt követően már csak elkésett kérelemnek tekinthetők; míg a kifogás benyújtása után tanúsított, sérelmesnek érzett magatartások, mulasztások kizárólag külön eljárásban, újabb kifogás benyújtása útján hozhatók fel. Ezért az elsőfokú bíróságnak kizárólag a kifogást tevő 2016. február 8. napján előterjesztett kifogása tárgyában állt módjában határozatot hozni. Ennek eldöntéséhez abban kellett állást foglalnia, hogy a felszámoló mulasztásban van-e a kifogásoló ügyfélvagyonának a Bszt. 136. § (1) bekezdése alapján történő kiadásával, valamint a kifogásoló vonatkozásában a BEVA részére a Tpt. 216. § (2) bekezdése szerinti adat előállításával és átadásával. Határozatát az ítélőtábla is értelemszerűen csak ezek szem előtt tartásával bírálhatta felül.
Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy az eredetileg előterjesztett kifogásban megjelölt mulasztások alapján nincs olyan új intézkedés, amelynek megtételét a felszámoló számára indokolt lenne előírni.
A felszámoló ugyanis a BEVA felé az adatszolgáltatásnak eleget tett, továbbá a megismételt eljárás folyamán a kifogásoló részére az eszközei egy részét - a homogén csoportképzésnek megfelelő arányban - kiadta. Az ügyben nem volt vitás a kifogást tevő jogelődjének az adósnál nyilvántartott vagyoni elemeinek fajtája és mennyisége, továbbá a felszámoló által ezekből a kifogást tevőnek kiadott mérték. A kifogást tevő a megismételt eljárásban 2017. augusztus 18-ai keltezéssel előterjesztett beadványában a vagyoni elemeit, az ezekből kiadott és a hiányzó mennyiséget a felszámolóval egyezően jelölte meg, továbbá a BEVA felé megtett adatszolgáltatás tényét elismerte (beadvány 2. oldala), csupán azt sérelmezte továbbra is, hogy a BEVA-nak a felszámoló egy éves késlekedéssel adta át a szükséges adatokat, és érthetetlennek nevezte, hogy a felszámoló ennek ellenére, továbbá az eltelt másfél év dacára nem adja ki a kiadott ügyfélvagyon és a teljes követelése közötti különbözetet. A BEVA felé a felszámoló által ezen, elismerten teljesített adatszolgáltatáson kívül a felszámolónak a Tpt. 216. § (2) bekezdése alapján tovább adatszolgáltatási kötelezettsége nem volt, a BEVA által 2015. március 20-án közzétett, vonatkozó közlemény szerint az adós ügyfelei számára a kártalanítási kérelmek benyújtásának határideje 2016. március 26-án le is zárult.
A kifogást tevő a még ki nem adott vagyona kiadását a Bszt. 2015. július 7. napját megelőzően hatályos 136. §-ára hivatkozással kérte, egyrészt azon indokkal, hogy a felszámolónak 2015. július 7. napjáig semmilyen jogi indoka nem volt az ügyfélvagyon visszatartására, másrészt azért, mert álláspontja szerint a Bszt. 136. §-ának 2015. július 7. napjától hatályos rendelkezéseinek alkalmazása alaptörvény-ellenes.
A kifogást tevő ezen érvelése kapcsán mindenekelőtt azt kell kiemelni: az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a végzése meghozatalakor a felszámoló - részben vagy egészben - mulasztásban volt-e a kifogást tevő ügyfélvagyona kiadásával. Az időközben eszközölt vagyonkiadás folytán megváltozott helyzetre tekintettel nem képezhette feladatát, hogy a felszámoló 2015. július 7. napja előtti, vagyonkiadással kapcsolatos mulasztásának kérdésében állást foglaljon.
A Bszt. rendelkezéseinek alkalmazását illetően az ítélőtábla a következőket hangsúlyozza:
A felszámoló 2015. július 2. napján az ügyfelekhez címzetten, az adós honlapján közzétett hirdetményében kitért arra, hogy kidolgozás alatt áll a jogi környezetbe illeszthető kiadási rend, amire a Bszt. 136. §-ának 2015. július 7-étől hatályos rendelkezései már tartalmazzák az ilyen esetekben alkalmazandó felosztási mechanizmust.
A kifogásoló e hirdetmény megjelenéséhez képest a Bszt. 2015. július 7. napjától hatályos rendelkezéseinek felszámoló általi alkalmazását a 2016. február 8. napján előterjesztett kifogásában már csak elkésetten sérelmezhette, ugyanakkor határozottan nem jelölte meg és vezette le, hogy milyen indokok alapján szenvedett ezáltal sérelmet, tehát e vonatkozásban a kifogás előterjesztésére - sérelmet szenvedő félként - egyáltalán jogosult.
Ugyanis a Bszt. 2015. január 1. napja óta, jelenleg is hatályos 136. § (1) bekezdése úgy rendelkezik: a befektetési vállalkozás felszámolása során a felszámolási vagyon részét nem képező eszközök kiadása iránt a befektetési vállalkozás - a felszámoló hozzájárulása mellett - akkor intézkedik a felszámolási eljárástól függetlenül, soron kívül, ha az általa vezetett nyilvántartás és a befektetői követelések egyezősége alapján az ügyfelekkel történő elszámolást akadályozó körülmény nem merül fel.
A Bszt. 2015. július 6. napjáig hatályos 136. § (2) bekezdése szerint, ha az ilyen pénzügyi eszköz, pénzeszköz vagy árutőzsdei szolgáltatás tárgyát képező eszköz az ügyfélnek bármely okból nem adható vissza, akkor - a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrendtől eltérően - a felszámolási költségek kielégítését követően a befektetési vállalkozás vagy az árutőzsdei szolgáltatás vagyonából először ezen követelést kell kielégíteni.
A Bszt. 2015. július 7. napjától hatályos 136. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, amennyiben akadályozó körülmény merül fel - akár a nyilvántartások és a befektetői követelések egyezőségének hiánya miatt, akár egyéb okból - ami miatt nem lehet az összes ügyfél vonatkozásában egyidejűleg kiadni az eszközeiket, úgy a felszámoló a pénzügyi eszközök és az árutőzsdei szolgáltatás tárgyát képező eszközök vonatkozásában a következőképpen jár el:
a) ha valamely pénzügyi eszköz vagy árutőzsdei szolgáltatás tárgyát képező eszköz tulajdonosa, letevője kétséget kizáróan, egyedileg azonosítható, úgy az eszközt kiadja a tulajdonosnak, illetve letevőnek,
b) az ügyfélnek az a) pontban előírtak szerint ki nem adható megbízói vagy letéti számlán található pénzügyi eszközöket vagy árutőzsdei szolgáltatás tárgyát képező eszközöket (a továbbiakban: eszköz) a felszámoló homogén csoportokba sorolja és az ügyfél részére a (3) bekezdés szerint megállapított kiadási arányoknak megfelelően adja ki,
c) ha az eszköz az a) és b) pontok alapján nem adható ki, akkor - a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrendtől eltérően - a felszámolási költségek kielégítését követően a befektetési vállalkozás vagy az árutőzsdei szolgáltató vagyonából először ezen követelést kell a (3) bekezdésben foglaltak szerint kielégíteni.
A Bszt. 2015. július 7. napjától hatályos 136. § (3) bekezdése meghatározza a 136. § (2) bekezdés b) pontjában jelzett homogén csoport fogalmát, valamit előírja a kiadási arányszámok megállapításának módját a felszámoló számára. A (4) bekezdés a pénzeszközök vonatkozásában határozza meg a kiadást akadályozó körülmény esetén követendő eljárást.
Mindezek szerint az idézett, 2015. július 7. napjától hatályos rendelkezések nem tértek el a korábbiaktól abban az ügyfeleket érdemben érintő kérdésben, hogy bármilyen akadályozó körülmény esetén a pénzeszközök, pénzügyi eszközök kiadása gátolt. Az újabb szabályok inkább egyértelműbbé tették - világosan kimondva -, hogy akadályozó körülmény esetén is ki kell adni azokat az eszközöket, amelyek tulajdonosa kétséget kizáróan beazonosítható, továbbá technikai útmutatást adtak a felszámolónak a kiadási arányok megképzéséhez.
Ahhoz, hogy a felszámoló maradéktalanul kiadja az ügyfelek eszközeit, mindkét szabályozás mellett arra lenne szükség, hogy azok kiadása elé semmilyen akadályozó körülmény ne háruljon. Az adott esetben az az adósnál az ügyfelek követelését képező egyes értékpapírokban és pénzeszközökben hiány mutatkozik, ez képezi akadályát annak - amint a felszámoló jelzett közleményében szerepel -, hogy teljes mértékű kielégítést várhassanak azokból. A hiány mutatkozásának tényét és mértékét a kifogásoló sem kérdőjelezte meg, ennek körülményei között azonban a Bszt.-nek sem a 2017. július 7-ét megelőzően, sem attól kezdve hatályos szabályai alapján számszakilag nem számíthatott a megkapottnál magasabb mértékű vagyonkiadásra.
Az elsőfokú bíróság tehát érdemben nem tévedett, hogy a kifogást alaptalannak találta.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján előterjesztett felszámoló felmentése iránti kérelmet azért utasította el, mert a kifogást tevő nem hitelező, illetőleg e minőségét nem igazolta, így a Cstv. 39. § (5) bekezdése alapján a felszámoló felmentése iránti kérelmet nem terjeszthet elő.
Az ítélőtábla nem osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, ugyanis az ügyben nem vitás, hogy a hitelező jogelődje az adós felszámolási eljárásában hitelezői igényt jelentett be. A felszámoló a bejelentéssel érintett eszközök egy részét a kifogást tevőnek állományátruházással ki is adta, a kifogást tevő kártalanítást nem vett igénybe. Ilyen körülmények között a Cstv. 39. § (5) bekezdése alkalmazása a kifogást tevő hitelezői minősége hiányának okán nem mellőzhető.
Az ítélőtábla az előzőekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a kifogás elutasítására vonatkozó részében a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a jelen eljárásra alkalmazandó 1952. évi Pp. 259. §-a folytán a felszámolási eljárásban is megfelelően irányadó 1952. évi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta, míg a felszámoló felmentésére irányuló kérelem tekintetében a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e keretben az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
A felszámoló felmentése iránti - a Cstv. 39. § (5) bekezdésére alapított - kérelem ismételt eldöntése során az elsőfokú bíróságnak szem előtt kell tartania, hogy a kifogást tevő ezen indítványának kezelése nem a kifogásolási eljárás keretei közé tartozik, az az adós elleni felszámolási eljárás mint alapügy keretében vizsgálandó és bírálandó el. A felszámoló felmentése iránti kérelem a felszámolási eljárás során, önállóan terjeszthető elő az arra jogosult részéről. Ennek tárgyában a bíróságnak a kifogáshoz képest eltérő határidőben, más tartalommal - egészen más természetű jogkövetkezmény levonásával - kell határoznia, olyan bizonyítékokat mérlegelve, amelyek a felszámolási eljárás anyagának terjedelméhez viszonyítva a kifogásolási eljárásban potenciálisan nem állnak rendelkezésre.
A fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet elutasító rendelkezését nem bírálta felül.
Az elsőfokú bírósághoz hasonlóan, az ítélőtábla sem értett egyet az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti indítvány teljesítésével az Alkotmánybíróságról szóló 2011. CLI. törvény 25. § (1) bekezdése szerint, ezért azt az 1952. évi Pp. 155/B. § (4) bekezdése alapján maga is elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.44.563/2018/3).