adozona.hu
ÍH 2019.106
ÍH 2019.106
HATÁROZOTT KERESETI KÉRELEM A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR I. A fizetésképtelenség és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem azonos fogalom. A tartalmi eltérésen túl a Cstv. 27. §-ban meghatározott fizetésképtelenség általában pénzforgalmi szemléletű, míg a Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében körülírt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet likviditási szempontú megközelítést takar. II. Ha a felperes a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére hivatkozással kéri az adós vezető tisztségviselői
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogi képviselő útján előterjesztett keresetlevelében az alperesek, mint felszámolás alá került gazdasági társaság vezető tisztségviselői felelősségének a megállapítását kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján.
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - visszautasította.
A döntését azzal indokolta, hogy a felperes kereseti kérelme nem határozott, ezért n...
ÍH 2019.106 HATÁROZOTT KERESETI KÉRELEM A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSAKOR
I. A fizetésképtelenség és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem azonos fogalom. A tartalmi eltérésen túl a Cstv. 27. §-ban meghatározott fizetésképtelenség általában pénzforgalmi szemléletű, míg a Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében körülírt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet likviditási szempontú megközelítést takar.
II. Ha a felperes a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére hivatkozással kéri az adós vezető tisztségviselői felelősségének a megállapítását, köteles a tényállás szempontjából jelentős fizetésképtelenséggel fenyegető időpontot is megjelölni a keresetlevelében.
[1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 170. § (2) bekezdés a), 176. § (1) bekezdés j) pont]
A felperes jogi képviselő útján előterjesztett keresetlevelében az alperesek, mint felszámolás alá került gazdasági társaság vezető tisztségviselői felelősségének a megállapítását kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján.Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - visszautasította.
A döntését azzal indokolta, hogy a felperes kereseti kérelme nem határozott, ezért nem felel meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. A felperes ugyanis nem határozta meg, mekkora forint összegre kéri a felelősség megállapítását és nem jelölte meg az alperesek közötti kötelezés mértékét, arányát sem. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy mindez a jelen megállapítási kereseti kérelem esetében azért szükséges, mert a bíróság által hozott ítélet teremti meg a lehetőséget - a felszámolási eljárás jogerős befejezését követően - a marasztalási per megindítására.
Hiányolta továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontjára tényelőadást nem tett, a kereseti kérelmében sem jelölte meg a konkrét időpontot. Ezért a felperes keresetlevelét a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja szerint visszautasította.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését kérte a peres eljárás lefolytatására.
Álláspontja szerint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése nem követeli meg a marasztalási összeg megjelölését, hiszen az éppen a Cstv. 33/A. § (11) bekezdése szerinti kártérítési per tárgya. Több ügyvezető esetén az egyetemleges felelősséget szintén a már hivatkozott jogszabályi rendelkezés mondja ki, ezért ennek hiányára tekintettel a keresetlevele visszautasításának a feltételei nem álltak fenn.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját könyvelési szakkérdésnek tartotta, amelynek megállapításához szükséges az adós társaság számviteli dokumentumainak megismerése. Előadta, hogy a 2015. május 13. napján előterjesztett kérelmére a bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította és a felszámolását elrendelte, ezért a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már 2015. május 13. napját megelőzően bekövetkezett. Ennél pontosabb időpont a könyvelési iratok hiányában nem állapítható meg, ezt azonban nem is a felperesnek, hanem az alpereseknek kell bizonyítani. Állította, hogy a keresetlevele a szükséges és jogszabály által megkívánt alaki és tartalmi kellékeket tartalmazta, ezért az elsőfokú bíróság visszautasító határozata jogszabálysértő.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A jelen eljárásra irányadó - a K. Kft. adós - felszámolásának kezdeményezésére irányuló kérelem benyújtásának napján, 2015. május 19. napján hatályos, így jelen eljárásban alkalmazandó - Cstv. 33/A. § (1) bekezdése értelmében a hitelező a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látták el és ezzel összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. Ha többen okoznak kárt, felelősségük egyetemleges. A Cstv. 33/A. §-ának (3) bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése - a következmények vonatkozásában - két különböző tényállás megvalósulásáról rendelkezik. Az egyik tényállás esetén a vezetői feladatoknak a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyásával történő ellátásával okozati összefüggésben az adós gazdálkodó szervezet vagyona csökken.
Arra helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy a kialakult bírói gyakorlat e tényállásra hivatkozással előterjesztett perekben megköveteli, hogy a felperes a keresetében pontosan jelölje meg a vagyoncsökkenés mértékét, a megállapítási perben hozott ítéletben ugyanis a vagyoncsökkenés mértékét is meg kell határoznia a bíróságnak.
A másik tényállás, amikor a vezető magatartása miatt a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése (más okból) meghiúsul. E tényállásra alapított keresetben nem kell megjelölni a vagyoncsökkenés mértékét, mert az ilyen tartalmú kereset esetén a bíróság nem a vagyoncsökkenést, hanem a hitelezői követelések teljes mértékben történő meghiúsulását vizsgálja.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el és ezzel okozati összefüggésben a felperes követelésének kielégítését meghiúsították. Emiatt a felperesnek nem kellett meghatároznia a keresetében összegszerűen a vagyoncsökkenés mértékét, mivel a bíróság a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulását vizsgálja okozatként, a kereset alapossága esetén is ezt és nem a vagyoncsökkenés mértékét állapítja meg.
Az ítélőtábla megállapítása szerint az adott ügyben a felperesnek a keresetében nem kell megjelölni azt a forint összeget, amellyel az adós vagyona csökkent, e vonatkozásban - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - a keresetlevél nem volt hiányos.
Az ítélőtábla álláspontja szerint azt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy több vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányuló perben a keresetnek tartalmaznia kell, hogy az alperesek személyenkénti felelőssége, vagy az egyetemleges felelősségük megállapítását kéri-e, ennek hiányában ugyanis a kereseti kérelem nem határozott.
Az a tény, hogy a jogszabály a többek által közösen okozott kár esetén a felelősséget egyetemlegesen állapítja meg, nem mentesíti a felperest azon kötelezettsége alól, hogy a keresetében ezt megjelölje.
Arra is helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek a keresetlevelében pontosan meg kell jelölnie azt az időpontot is, amikor szerinte az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezett. Ennek az időpontnak azért is jelentősége van, mert a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének elmulasztása vagy a felszámoló részére az irat- és vagyonátadási, tájékoztatási kötelezettség elmulasztása esetén a hitelezői érdeksérelmet vélelmezni kell és ennek körében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének (felperes keresetében megjelölt) időpontját is (a vélelem megdöntéséig) valósnak kell tekinteni.
A felperes a Pp. 170. § (2) bekezdés c) pontja alapján köteles a törvényi tényállást figyelembe véve a relevanciával bíró elsődleges tényeket előadni, így a tényállás szempontjából jelentős fizetésképtelenséggel fenyegető időpontot is köteles megjelölni a keresetlevelében.
Az adott ügyben a felperes a keresetlevelében csupán azt adta elő, hogy "a társaság fizetésképtelensége 2014. szeptember-október hónapra bekövetkezett… 2014. október hónaptól a társaság valamennyi ügyvezetője felelős azért, hogy a társaság a fizetésképtelen állapotból nem mozdult el."
A felperesnek ez a tényállítása azonban nem minősül a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontjának megjelölésének, az csupán az adós fizetésképtelenségéről tett állítást, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját ezzel nem jelölte meg. A fizetésképtelenség és a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem azonos fogalom, a tartalmi eltérésen túl a Cstv. 27. §-ban meghatározott fizetésképtelenség általában pénzforgalmi szemléletű, míg a Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében körülírt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet likviditási nézőpontú.
Mivel a felperes hiányosan terjesztette elő a keresetlevelét, ezért azt az elsőfokú bíróság helytállóan utasította vissza. A fentiek okán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 383. § (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Gpkf.43.153/2019/3.)