adozona.hu
ÍH 2019.105
ÍH 2019.105
A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS IGÉNYBEVÉTELÉNEK HATÁSA A FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁRA A fizetésképtelenség a Cstv. 24. § (3) bekezdése szerinti vélelmének a megdöntéséhez az adós a másodfokú eljárásban nem hozhatja fel azokat a tényállításait és bizonyítékait, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni. A fizetésképtelenség vélelme ebből következően nem dönthető meg önmagában azzal, hogy az adós a fizetési felszólítás ellenére nem vitatott tartozásának a rendezése céljából közvetítői eljárást kez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező 2018. június 20-án benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának elrendelését a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozással kérte, hogy a szerződésen alapuló, 3 283 053 Ft tőke és késedelmi kamata tartozását a fizetési felszólítása ellenére nem vitatta és nem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapított...
ÍH 2019.105 A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS IGÉNYBEVÉTELÉNEK HATÁSA A FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁRA
A fizetésképtelenség a Cstv. 24. § (3) bekezdése szerinti vélelmének a megdöntéséhez az adós a másodfokú eljárásban nem hozhatja fel azokat a tényállításait és bizonyítékait, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni. A fizetésképtelenség vélelme ebből következően nem dönthető meg önmagában azzal, hogy az adós a fizetési felszólítás ellenére nem vitatott tartozásának a rendezése céljából közvetítői eljárást kezdeményezett, ha nem igazolja az eljárás eredményeképpen a hitelezővel kötött megállapodás létrejöttét.
[a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 24. § (3) bekezdés, 27. § (2) bekezdés a) pont; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 167. §, Pp. 373. § (2)-(3) bekezdés]
A hitelező 2018. június 20-án benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának elrendelését a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozással kérte, hogy a szerződésen alapuló, 3 283 053 Ft tőke és késedelmi kamata tartozását a fizetési felszólítása ellenére nem vitatta és nem fizette meg.Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolását elrendelte.
A határozatának az indokolása szerint az adós a részére megküldött hitelezői kérelemre az engedélyezett határidőn belül nem nyilatkozott, ezért az elsőfokú bíróság a Cstv. 24. § (3) bekezdése szerint a fizetésképtelenségét vélelmezte, és elrendelte a felszámolását.
Az adós a fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, a hitelező kérelmének az elutasítását kérte.
Állította: nem fizetésképtelen, hanem átmeneti likviditási gondjai vannak, amelyek idővel enyhülhetnek.
Előadta, hogy a képviselője 2018. augusztus 28-án telefonon megállapodott a hitelező ügyvezetőjével fizetési haladékban, és abban, hogy havi 200 000 Ft-os részletekben teljesíthet. A megállapodást követően - a fellebbezése mellékleteként csatolt bankszámlakivonatokkal igazoltan - 2018. augusztus 29-én 200 000 Ft-ot, majd 2018. szeptember 11-én (a fizetésképtelenségét megállapító végzés kézbesítése után) további 200 000 Ft-ot megfizetett a hitelezőnek. Ezzel a felek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:191. § (1) bekezdése alapján módosították a szerződésüket az ellenértéknek az esedékessége kapcsán. Ebből következően a követelés nem esedékes, így a fizetésképtelensége megállapításának az alapjául sem szolgálhat.
Hivatkozott arra is, hogy az adós képviselője a kézhez kapott bírósági tájékoztatás szerint bírósági közvetítést kívánt igénybe venni. Ennek igazolására csatolta az elsőfokú bíróság által megjelölt közvetítő részére küldött iratot. Előadta, hogy a tudomása szerint az eljárás megkezdődött, azonban az adós képviselője "nem volt tisztában azzal, a bírósági közvetítő felé tett jognyilatkozattal a fizetési haladék biztosítását is kérte. Ezért nem volt tisztában azzal, hogy a fizetési haladékot milyen módon kell kérelmeznie." Így a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetésképtelenség esete nem áll fenn.
Az adós azzal is érvelt, hogy a cég további működése engedélyezésének az eredményeként megfizethetné a tartozását, ez a költségvetésnek is előnyösebb lenne.
A hitelező az észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
Azt elismerte, hogy az adós 2018. augusztus 29-én és szeptember 11-én 200 000-200 000 Ft-ot átutalt a részére, ugyanakkor állította, hogy az adóssal megállapodás megkötésére a tartozáskiegyenlítésre tekintettel nem került sor. Nyilatkozata szerint az adós által korábban kezdeményezett közvetítői eljárás lefolytatásához a 2018. július 30-án kelt levelében hozzájárult, de arra választ nem kapott, illetve közvetítői eljárási cselekmény nem történt. Mindezekre tekintettel a felszámolási eljárás elrendelése iránti kérelmét változatlanul fenntartotta.
A fellebbezést az ítélőtábla alaptalannak találta.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezés alapján, a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 370. § (1) bekezdésében biztosított felülbírálati jogkörét a fellebbezési kérelem és az észrevétel keretei között gyakorolta.
Az elsőfokú bíróság a Cstv. 24. § (3) bekezdése alapján a fizetésképtelenségi vélelem beálltát helyesen állapította meg, mert az adós, a részére 2018. július 5-én kézbesített hitelezői kérelemre - a mulasztás jogkövetkezményeként a vélelem megállapíthatóságára vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó felhívása ellenére - 8 napon belül nem nyilatkozott. A vélelem alapján pedig jogszabálysértés nélkül rendelte el az adós felszámolását.
A fizetésképtelenség tényének a Cstv. 24. § (3) bekezdése szerinti vélelme megdönthető, ehhez azonban az adott esetben az adósnak azt kellett (volna) bizonyítani, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a fizetésképtelenséget eredményező törvényi feltételek már a hitelezői kérelem benyújtásának az időpontjában sem álltak fenn, vagy időközben - akár az elsőfokú határozat meghozatalát követően - megszűntek.
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
Az adós azt kifejezetten nem tette vitássá, hogy a hitelezői kérelem benyújtásakor e feltételek mindegyike fennállt. Ezért a felszámolása elrendelését csak azzal akadályozhatta volna meg, ha a másodfokú eljárásban a hitelezővel szemben fennálló teljes tartozása megfizetését, vagy a hitelezővel olyan megállapodás megkötését igazolta volna, amelyet javára az ítélőtábla figyelembe vehet.
Az adós a fellebbezési kérelme indokaként alaptalanul hivatkozott a közvetítői eljárás kezdeményezésére.
A közvetítői eljárás ugyanis - a közvetítői tevékenységről szóló 2002. LV. törvény (Kztv.) IV. fejezete értelmében - a törvény szerint lefolytatott olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös, írásbeli megegyezése alapján a vitában nem érintett harmadik személy, a közvetítő bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó megállapodás létrehozása.
A Pp. 167. §-a szabályozza a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérletre irányuló eljárást, ezzel lehetővé teszi azt, hogy a felek a jogvitájukat a per (vagy más polgári eljárás) folyamán is békés úton rendezzék, és ennek érdekében közvetítői eljárást vegyenek igénybe. A Pp. 167. §-ának a rendelkezéseit - a közvetítői eljárásra történő kötelezés [Cstv. 6. § (3) bekezdés g) pont] kivételével - a felszámolási nemperes eljárásokban is megfelelően alkalmazni kell.
A felhívott jogszabály szerint a jogvitás felek bármelyike a per megindítása előtt kérheti, hogy a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a feleket egyezségi kísérletre idézze. A kérelem előterjesztésének a feltétele, a közvetítői eljárásban a felek közötti megállapodás létrejötte, amit a kérelemhez csatolni kell.
A jelen esetben az adós a fellebbezésében csak azt igazolta, hogy az ügyben közvetítői eljárást kezdeményezett. A közvetítői eljárásban a hitelezővel kötött megállapodást azonban nem csatolt, ilyen megállapodás létezését sem állította, hitelező pedig kifejezetten tagadta azt. Ilyen körülmények között pedig az adósnak a másodfokú eljárásban a közvetítői tevékenység kezdeményezésére hivatkozása nem tekinthető a bíróság intézkedését igénylő kérelemnek, akkor sem, ha a hitelező az észrevételében úgy nyilatkozott, hogy az adós által korábban kezdeményezett közvetítői eljárás lefolytatásához hozzájárult. A Pp. 167. §-a szerinti eljárásnak így a jelen esetben nem volt helye.
Az adós fellebbezésében egyebekben felhozottak sem voltak alkalmasak az elsőfokú bíróság jogszerű végzésének a kért megváltoztatására vagy a hatályon kívül helyezésére.
Az a hivatkozása ugyanis, hogy átmeneti likviditási gondjai vannak, a fizetésképtelensége megállapításának az elhárítására azért nem volt alkalmas, mert a Cstv. pénzforgalmi szemléletű fizetésképtelenség fogalommeghatározása miatt a bíróság az adós fizetésképtelenségét a felszámolási eljárás során nem általában, hanem csak a hitelezői kérelemben konkrétan megjelölt követelés vonatkozásában vizsgálhatja. Az ítélőtábla ezért nem vehette figyelembe, hogy az adós fizetési nehézségei - állítása szerint - csak átmenetiek, és nem vizsgálhatta azt sem, hogy az adós valóban rendelkezik-e a tartozása teljes megfizetésére elegendő vagyonnal, a kintlévőségei fedezetet jelentenek-e a tartozásaira.
Az adósnak azt az állítását pedig, hogy 2018. augusztus 28-án - tehát az elsőfokú bíróság határozatának a meghozatalát követően - részletfizetési megállapodást kötött a hitelezővel, az ítélőtábla nem fogadta el, mivel a hitelező ezt kifejezetten tagadta.
Ezért ahhoz, hogy a fizetésképtelenségének a megállapítását, és a felszámolásának az elrendelését elkerülje, a Pp. 265. § (1) bekezdésében foglalt - a fizetésképtelenségi eljárásokban is irányadó - bizonyítási szabály szerint az adósnak bizonyítani kellett (volna) a megállapodás tényét és tartalmát. Az adós azonban ebben a körben bizonyítékot nem szolgáltatott, arra nem is hivatkozott.
Amiatt pedig, hogy nem bizonyított az adós számára a tartozása részletekben történő teljesítését vagy átütemezését biztosító megállapodás létezése, a fizetésképtelensége vizsgálata során annak sem nem lehetett jelentőséget tulajdonítani, hogy az elsőfokú határozat meghozatalát követően a hitelező részére - elismerten - átutalt 2×200 000 Ft-ot. Az elsőfokú bíróság ugyanis - a hitelezői kérelemmel egyezően - 3 283 053 Ft tőketartozás miatt rendelte el a felszámolását, így nem állapítható meg, hogy az összesen 400 000 Ft átutalásával a hitelező a teljes követeléséhez hozzájutott.
Mivel az adós a teljes tartozás megfizetését vagy a részletfizetési megállapodást a másodfokú eljárás során sem bizonyította, így a Cstv. 27. § (2) bekezdése a) pontja alapján a fizetésképtelensége változatlanul fennáll.
Az ítélőtábla a további fellebbezési hivatkozásaira figyelemmel rámutat arra, hogy nincs mód annak a figyelembevételére sem, hogy működőképessége fenntartásával a költségvetés felé fennálló kötelezettségeit is teljesíteni tudná. A felszámolási eljárás célja ugyanis nem az adós reorganizációja, hanem - a Cstv. 1. § (3) bekezdésében deklaráltan - az, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Az adós által felvetett szempontok érvényesülésének tehát nincs jelentősége.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a és 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.360/2018/2.)