ÍH 2019.91

JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS - ÉRTÉKPAPÍR SZÁMLÁN VÉGREHAJTOTT - JOGSZERŰ ÉS JOGSZERŰTLEN - MŰVELETEK EREDMÉNYÉNEK VIZSGÁLATA Annak megítéléséhez, hogy az alperes gazdagodott-e a felperes rovására a jogszerűtlen bejövő, illetve kimenő jóváírás/terhelés eredményeként, azok egyenlegét kell összevetni a felek között jogszerűen megkötött portfóliókezelési, értékpapír- ügyfélszámla szerződések alapján vásárolt értékpapírok jogszerű hozamával [1996:CXI. tv. (Épt.) 3. §, 83. §, 86. §, 90. §; 1959:IV. tv. (Ptk.) 361.

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

1999. szeptember 3. napján a X. Brókerház Rt. mint számlavezető és az alperes mint számlatulajdonos ügyfél között határozatlan időre számlaszerződés jött létre ügyfélszámla, értékpapírszámla, értékpapír-letéti számla vezetéséről. Rögzítették, hogy a számlaszerződést abból a célból kötik meg, hogy a számlavezető az ügyfél részére befektetési, szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási valamint árutőzsdei tevékenységet végezzen. (1. 2.) A számlavezető vállalta, hogy az ügyfelet illető ...

ÍH 2019.91 JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS - ÉRTÉKPAPÍR SZÁMLÁN VÉGREHAJTOTT - JOGSZERŰ ÉS JOGSZERŰTLEN - MŰVELETEK EREDMÉNYÉNEK VIZSGÁLATA
Annak megítéléséhez, hogy az alperes gazdagodott-e a felperes rovására a jogszerűtlen bejövő, illetve kimenő jóváírás/terhelés eredményeként, azok egyenlegét kell összevetni a felek között jogszerűen megkötött portfóliókezelési, értékpapír- ügyfélszámla szerződések alapján vásárolt értékpapírok jogszerű hozamával [1996:CXI. tv. (Épt.) 3. §, 83. §, 86. §, 90. §; 1959:IV. tv. (Ptk.) 361. §].
1999. szeptember 3. napján a X. Brókerház Rt. mint számlavezető és az alperes mint számlatulajdonos ügyfél között határozatlan időre számlaszerződés jött létre ügyfélszámla, értékpapírszámla, értékpapír-letéti számla vezetéséről. Rögzítették, hogy a számlaszerződést abból a célból kötik meg, hogy a számlavezető az ügyfél részére befektetési, szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási valamint árutőzsdei tevékenységet végezzen. (1. 2.) A számlavezető vállalta, hogy az ügyfelet illető pénzt, dematerializált értékpapírt, fizikai értékpapírt a szerződés rendelkezései szerint (a.) nyilvántartja, (b.) az ügyfél rendelkezése alapján a számlán terheléseket illetve jóváírásokat (továbbiakban: számlaműveletek) hajt végre, (c.) a számlán végrehajtott számlaműveletekről, valamint a számla egyenlegéről az ügyfelet írásban tájékoztatja. (2. 1.) Kikötötték, hogy a számlavezető a megbízásokat az Üzletszabályzat II. 4. 3. 4. pontjában foglaltaknak megfelelően teljesíti. (2. 7.) Meghatározták, hogy a számlavezető az ügyfélszámlán nyilvántartja az ügyfelet illető, a számlavezetőnél az ügyfél javára végzett befektetési szolgáltatásokkal kapcsolatos pénzeszközöket. A számlavezető az ügyfélszámlán tartja nyilván az ügyfelet illető bevételt, az ügyfélszámláról teljesíti az ügyfelet terhelő kifizetést. (3. 1.)
1999. október 4. napján a X. Brókerház Rt. mint portfóliókezelő és az alperes mint megbízó között megbízási szerződés jött létre a 2000. október 4. napjáig tartó határozott időszakra hozamgaranciás portfólió kezelésére. A szerződésben kikötötték, hogy a portfólió kezelő a tőle elvárható gondossággal köteles eljárni az értékpapírok, befektetési eszközök beszerzése és értékesítése, valamint az ezzel összefüggő egyéb ügyletek megkötése és lebonyolítása terén. A lejáratkor felvehető minimum összegként "20 millió Ft +10% (365 nap = 22 millió Ft.)" határozták meg.
2001. július 27. napján az Y. (Magyarország) Vagyonkezelő Rt. által képviselt Y. E. (Hungary) Rt. mint számlavezető és az alperes mint megbízó között értékpapír-ügyfélszámla szerződés is létrejött. A számlavezető vállalta, hogy a megbízó javára a dematerializált értékpapírjainak, továbbá az értékpapírokkal kapcsolatos ügyletek nyilvántartása és elszámolása céljából értékpapír számlát -; valamint korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számlát nyit és vezet, amely kizárólag a befektetési szolgáltatással és az értékpapírban foglalt kötelezettségen alapuló fizetéssel kapcsolatos elszámolás lebonyolítására szolgál. (1.1, 1.2. pont) Az értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokkal kapcsolatos követelések összegét a megbízó számára vezetett ügyfél számlán jóváírja, illetve a megbízó kérésére átutalást illetve pénztári kifizetést teljesít. (1. 4.) A számlák fölött a megbízó nevében rendelkezésre jogosultként K. N.-t, az alperes igazgató-elnökét, illetve O. Á.-t az alperes főkönyvelőjét jelölték meg.
1999. szeptember 6. és 2000. szeptember 13. napja között az alperes banki átutalással a felperes által vezetett ügyfél számlájára öt részletben 63 millió Ft-ot fizetett be.
Az alperes értékpapírszámlájára 1999. október 26-án P. T.-tól 2 millió Ft névértékű, valamint S. H.-től 1 300 000 Forint névértékű X. törzsrészvény érkezett "belső bizonylat" alapján; 2001. december 19-én 16 435 875 db X. pénzpiaci alap befektetési jegy 21 millió Ft árfolyamértékben -, valamint 2002. február 28-án 7 446 878 db X. kötvényalap befektetési jegy a B. Rt.-től 20 040 062 Ft árfolyam értékben adásvételi szerződés alapján. Az alperes értékpapír-számlájáról a felperes 1999. október 26-án 2 275 000 db Profit príma befektetési jegyet 5 054 601 Ft. árfolyamértéken P. T., 1 330 000 db Profit príma befektetési jegyet 2 967 230 Ft. árfolyamértéken S. H. számlájára -; 1999. november 12-én 3 300 000 forint névértékű X. törzsrészvényt a P. T. R. számlájára -; 2000. június 1 napján 7 038 000 db X. kötvény alap befektetési jegyet 16 528 081 Ft. árfolyamértéken K. Cs. számlájára -, 2000. október 10-én 7 974 000 670 db X. kötvényalap befektetési jegyet 19 426 802 Ft árfolyamértéken Sz. S. r számlájára - és 2000. október 25-én 7 038 000 forint névértékű I. részvényt R. Gy. számlájára vezetett át. Az átvezetések alapjául átvezetési megbízás, illetve belső bizonylat szolgált.
2001 telén az alperesnek a felperesnél elhelyezett összegből 20 millió Ft. beruházási forrásra volt szüksége, és ezt jelezte a felperesi kapcsolattartónak, K. A.-nak. K. A. a megbízás teljesítését egy általa megküldött, a B. Rt.-vel megkötött értékpapír adásvételi szerződés aláírása feltételéhez kötötte. A 2001. december 19-én kelt szerződés szerint a B. Rt. 16 435 875 forint névértékű X. pénzpiaci alap értékpapírt 127,7693% eladási árfolyamon 21 000 003 forint vételáron elad az alperesnek. Az alperes az eladónak vételárat nem fizetett, azonban a felperes az alperes bankszámláján 20 millió Ft-ot jóváírt "értékpapír-ügylet szerződés alapján" közleménnyel. 2002 februárjában az alperes ismételten kifizetés teljesítését kérte a felperestől K. A.-n keresztül. K. A. ezt a kifizetést is egy értékpapír adásvételi szerződés aláírásához kötötte. A 2002. február 27. napján létrejött adásvételi szerződés szerint a B. Rt. 7 446 878 forint névértékű X. kötvény alap értékpapírt 281, 9974% névértéken 21 000 003 forint vételárért átruházta az alperesre. Az alperes ebben az esetben sem fizetett vételárat az eladónak, viszont a felperes 20 millió Ft-ot jóváírt a számláján.
A részletezett tranzakciók alapján az alperes bankszámláján 2002. február 28. napjáig 50 619 296 Ft-ot írt jóvá. Ezenkívül 2001. október 5. napján 2 670 000 forint, 2002. augusztus 1 napján 15 millió Ft és 2002. november 27. napján 7 950 000 forint (együtt: 25 620 000 forint) érkezett az alperes bankszámlájára "T. M. Ltd. D.-, X. Bef. Rt. vagy Vagyonkezelő" közleménnyel.
A felperes képviselőjét, K. A.-t a bíróságok (Fővárosi Törvényszék 12. B. 794/ 2010/828., Fővárosi Ítélőtábla 8. Bf. 392/2016/113.) jogerős ítéletükkel bűnösnek mondták ki csalás bűntette, valamint hamis magánokirat felhasználása vétsége tárgyában és vele szemben büntetést szabtak ki. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott K. A. a felperes ügyfelei értékpapír-számláiról többféle belső bizonylat alapján értékpapírokat vezetett át más ügyfelek értékpapírszámláira. Az átvezetések egy részében az ügyfelek egymás közötti - a hamis tartalmú - értékpapír adásvételi szerződést kötöttek, melyben szereplő vételárat a vevők nem fizették meg. K. A. az értékpapír adásvételi szerződéseket vagy faxon küldte meg az ügyfeleknek vagy utólag adta át az ügyfeleknek aláírásra. Az I. rendű vádlott K. A. tájékoztatása alapján az ügyfelek abban a hiszemben voltak, hogy az általuk aláírt átvezetési kérelmek, szerződések a befektetési szolgáltató (felperes) szabályos ügymenetében keletkezett okiratok. A jogosulatlan átvezetések miatt az ügyfelek számláin jelentős hiány keletkezett. A keletkezett hiányok miatt azokban az esetekben, amikor valamelyik ügyfél rendelkezni kívánt a befektetési állományával - a lelepleződést elkerülendő - egy másik ügyféltől vezetett át értékpapírokat, megteremtve ezáltal a pénzügyi fedezetét az ügyfél által kért tranzakciónak. Ezen átvezetési ügyletek közé tartozott a 2001. december 19. napján és a 2002. február 28. napján a B. Rt. és az alperes között létrejött értékpapír adásvételi szerződés is.
A B. Rt. jogutódja, a D. Kft. a jogosulatlan átvezetések miatt elszenvedett kárai megtérítése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt indított pert a felperes ellen. A perben a felek a 2015. szeptember 3. napján megtartott tárgyaláson a bíróság által jóváhagyott (19. G. 42150/2011/166.szám alatti végzés) egyezséget kötöttek, amely alapján a felperes 21 000 117 Ft és 21 000 196 Ft tőkét, valamint annak késedelmi kamatait a D. Kft.-nek megfizette.
A felperes keresetében 116 336 318 Ft, valamint annak a 2015. szeptember 9. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén. A keresete összegét 21 000 117 Ft a tőke, valamint ennek 2001. december 20-tól 2015. szeptember 8-áig számított 37 392 606 Ft késedelmi kamata, továbbá 21 000 196 Ft tőke és ennek 2002. február 28-tól 2011. szeptember 8-áig számított 36 943 399 Ft kamata alapulvételével számította. A kereseti érvelése szerint a 2001-2002. évi tranzakciókkal az alperes számlájára átvezetéssel a B. Rt. vagyonában következett be csökkenés, a jogalap nélküli értékpapír átvezetéssel pedig az alperes gazdagodott. A tranzakciókhoz tartozó szerződés érvényesen nem jött létre. Ezt a gazdagodást utóbb a felperes térítette meg, a B. Rt. kielégítése folytán a vagyoneltolódás a felperesnél állt be. A két kifizetés nem történhetett az 1999 október 4. napján kelt portfóliókezelési szerződés alapján, mert az 2000. október 4. napján megszűnt. Az értékpapírszámla szerződés alapján pedig a számlavezető nem köthet szerződést az ügyfél nevében. A tartozatlan fizetés visszakövetelése jogszerűsége független attól, hogy melyik fél hibájából került sor a tartozatlan fizetésre. (BH 1975.190.). Úgy vélte, hogy a többféle, az alperessel megkötött jogviszony nem mosható egybe. Így nincs jelentősége, hogy az alperes még milyen egyenleggel zárta a felperessel megkötött szerződéseket.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, hogy az állított vagyoneltolódás a 2001-2002. évben történt. Kifejtette, hogy a felek között megtartott 2003. szeptember 3., szeptember 11. napján készült egyeztetésekről szóló emlékeztető illetve jegyzőkönyv igazolják, hogy a felperes kötelezettsége volt a szerződéses partnerei értékpapírjainak szabályszerű nyilvántartása, és a felek között elszámolási jogviszony jött létre. Az emlékeztető szerint az alperes vagyonkezelői szolgáltatásokat igényelt és kapott, bár erre írásbeli szerződéssel egyik fél sem rendelkezik. A felperesnél az értékpapírok transzferjeinek kezelése szabálytalan volt, nem a valós pénzmozgásokat tartalmazták. Az alperesnél nem állapítható meg vagyongyarapodás, hiszen az alperes csak a befektetéseit kapta vissza. A felperes által kiemelt EBH 2005.1226. szám alatt közzétett eseti döntés jelen jogviszonyra nem alkalmazható, mivel jelen esetben a felek között jogviszony állt fenn.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, egyben kötelezte a felperest 3 810 000 forint perköltség megfizetésére. Határozata indokolásában a törvényszék elsődlegesen azt vizsgálta, hogy megtörtént-e a keresetben állított értékpapír átvezetése a B. Rt. és az alperes értékpapír számlái között. A K. A. I. rendű vádlottal és társaival szemben folyamatban volt büntetőügy első- és másodfokú ítélete, a büntető ügyben született, a felperes által csatolt igazságügyi szakértői vélemény alapján a bíróság megállapította, hogy az értékpapírszámlák közötti átvezetések megtörténtek. Azonban az alperes törvényes képviselője, K. N. elnök-igazgató, valamint O. Á. tanú vallomása alapján azt is megállapította, hogy az alperesnek nem volt szerződéses akarata értékpapírt vásárolni a B. Rt.-től. Rámutatott a bíróság, hogy a B. Rt. értékpapírszámlája megterhelésének és egyidejűleg az alperesi számlán a jóváírásnak érvényes jogcíme nem volt. A keresetet ennek figyelembevételével vizsgálva a törvényszék megállapította, hogy az elévülési kifogás nem alapos, mivel a kereseti tények szerint a felperes rovására az alperes gazdagodása 2015 szeptemberében következett be, amikor a felperes a D. Kft. számlaegyenlegét helyreállította. Ehhez mérten pedig a kereset indításig az ötéves elévülési idő nem telt el. A kereset alapjaként alkalmazni kért EBH 2005.1226. eseti döntésben foglaltak a törvényszék megítélése szerint a jelen ügyben nem voltak alkalmazhatóak. A vitás tranzakciók idején ugyanis a felperes nemcsak a B. Rt.-vel, hanem az alperessel is jogviszonyban állt, így az értékpapír- és ügyfélszámla vezetésére vonatkozó szerződés is hatályban volt. Az alperes 2000. szeptember 13. napjáig 5 alkalommal összesen 63 millió Ft-ot utalt át a felperesnek különféle értékpapírok beszerzése érdekében. Az alperes ellenkérelmében foglaltak egybevágtak a felek között tartott egyeztetésről készült 2003. szeptember 11-én jegyzőkönyvben írtakkal, amely szerint az alperes 2001 decemberében és 2002 februárjában a befektetett összeg terhére kért kifizetést a felperestől 20 millió - 20 millió Ft összegben. Ugyan a B. Rt. és az alperes értékpapírszámlái közötti átvezetésnek jogalapja nem volt, de az alperes értékpapír-számláján meglévő vagyon terhére ez a kifizetés teljesíthető volt. Az alperesnek tehát volt olyan követelése a felperessel szemben, amelynek terhére a kétszer 20 millió Ft átutalását alappal követelhette. Mivel a tényállás a bíróság megítélése szerint felderíthető volt a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, így mellőzte H. J. igazságügyi szakértő -, illetve a felperes által becsatolt magánszakértői véleményt készítő szakértő kihallgatására irányuló felperesi indítványt.
Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a keresetének való helytadás -, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése - míg harmadlagosan az elsőfokú perköltség mérséklése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében kiemelte, hogy a felperes nem az alperessel fennállt szerződéses jogviszonyai alapján, hanem a szerződésen kívüli, a B. Rt. számlájára végrehajtott jogalap nélküli terhelés megtérítését követően jogalap nélküli gazdagodás iránti igényét érvényesíti. Az alperes az értékpapír-tranzakciók jogalapjaként elsőként a felek közötti portfóliókezelési jogviszonyra hivatkozott, amely azonban már 2000. október 4. napján megszűnt. A felperesnek a felek között fennállt további jogviszonyok, így az értékpapírszámla, valamint az ügyfélszámla vezetésére irányuló szerződés alapján nem állt módjában az ügyfele és harmadik személy közötti szerződések megkötésének lebonyolítása. A másodfokú eljárásban újonnan vitatta, hogy a X. Brókerház Rt. és az Y. Bank Rt. a felperes jogelődje lenne. Annyiban egyetértett a törvényszék levezetésével, hogy a X. Brókerház Rt. 2002. január 10. napjától névváltoztatás folytán a X. Pénzügyi Szolgáltató Rt. néven működött. Az azonban nem helytálló, hogy a X. Bank Rt. és az Y. Bank Rt. egyesülését követően az ügyfél állománya végül (a felperessel azonosítható) Y. E. (Hungary) Rt.-hez került volna. Levezette, hogy a felperes nem a X. Brókerház Rt. általános jogutódja. (A 2003. szeptember 11. napján kelt jegyzőkönyv 1. pontjában a felperes maga is a X. Brókerház Rt. jogutódjának tekinti magát.)
Az elsőfokú ítélet indokolását elemezve kifejtette, hogy a törvényszék azt a megállapítását, hogy K. A. a 20 millió Ft. alperesi befektetés kifizetését egy értékpapír adásvételi szerződés aláírásához kötötte, csak O. Á. alperesi főkönyvelő tanúvallomására alapította, aki a büntetőügy XII. rendű vádlottja volt. Csak a törvényszék feltételezése az, hogy a perbeli értékpapír adásvételi szerződések megkötésekor és a B. Rt. értékpapírjai alperesi értékpapírszámlára átvezetésekor az alperesnek 20 millió - 20 millió Ft követelése állt fenn a felperessel szemben. Az alperes ellenkérelmében tételesen nem vezette le, hogy a tranzakciók időpontjában milyen értékű értékpapírokkal rendelkezett az értékpapír számláján. Az alperes ellenkérelme mellékleteként csatolt számlakivonatok csupán az ügyfélszámlára (bankszámlára) lehetnek irányadóak, de az értékpapírszámla egy teljesen más számla, annak egyenlegére és forgalmára nem lehet következtetést levonni a bankszámla kivonatából. A felperes kifejtett álláspontja szerint amennyiben az alperes elszámolási jogviszonyra hivatkozott és ebben a körben beszámítási kifogást érvényesített, akkor az egyrészt elkésett, másrészt pedig az alperesnek konkrétan le kellett volna vezetnie, hogy milyen értékpapír eszközei voltak a tranzakciók időpontjában. A törvényszéknek csak úgy lett volna lehetősége a kereset elutasítására, ha az alperesi előadásokat beszámítási kifogásként értékeli. Az alperes azonban a Pp. 147/A. §-a (1) bekezdésében meghatározott, az első tárgyalást követő 30. napig a Pp. 121. § (1) bekezdése c) pontjában meghatározott tartalmi elemekkel nem terjesztett elő beszámítási kifogást. Az alperes még a megengedő értelmezés mellett sem jelölte meg a "beszámítási kifogás" összegét. A törvényszék az alperes értékpapírszámla jogviszonya alapján fennálló követelésére alapozva utasította el a keresetet, azonban az alperes - feltéve, de nem megengedve - csak a portfóliókezelésre és az ügyfélszámla jogviszonyra létrejött szerződés alapján terjeszthetett elő beszámítási kifogást. Kifogásolta, hogy a felperesnek nem volt lehetősége az elsőfokú eljárásban a beszámítási kifogásra nyilatkozni. Megítélése szerint a bíróság a peranyag felek általi szolgáltatásával kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének sem tett eleget. [Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatás: 8. tkj. 6. oldal 16. tjk. 4-5. oldal] A beszámítási kifogással kapcsolatos tájékoztatás elmaradása önmagában jogsértővé teszi az ítéletet. Az elsőfokú perköltség mérséklését amiatt kérte, mert az alperes ellenkérelmében foglalt egyetlen érv sem fogott helyt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy a felek között szerződéses jogviszony állt fenn és az alperes nem adott utasítást a felperesnek a "perbeli jogügylet" kapcsán az átvezetésre. Álláspontja szerint a perbeli jogügyletet nem lehet kiragadottan, a jogosulatlan átvezetések "teljes káoszától" függetlenül értékelni.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján hiányos tájékoztatást nyújtott a perben bizonyítandó tényekről, a bizonyítási kötelezettségről és a bizonyítás indítványozása elmulasztása jogkövetkezményeiről. A bizonyításra vonatkozó tájékoztatás részbeni elmaradása folytán az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás nem lehetett teljes, így az ítélet alapjául szolgáló tényállás is megalapozatlan. Ezért a törvényszék ítélete az érdemi felülbírálatra nem alkalmas.
A felperes a fellebbezésében a kétfokú eljárás során újonnan vitatta, hogy az alperessel létrejött jogviszonyok esetében a X. Brókerház Rt. és az Y. Bank Rt. jogutódja lenne. Az alperessel kötött hozamgaranciás portfóliókezelési szerződés, értékpapír- ügyfélszámla szerződés és számlaszerződés (ügyfélszámla, értékpapírszámla, értékpapír-letéti számla vezetéséről) esetében a felperes az elsőfokú eljárás során még nem tette vitássá, hogy ezen jogviszonyok esetében a szerződéseket megkötő X. Brókerház Rt. és az Y. E. (Hungary) Rt. jogutódja lenne. Ezért a jelen eljárásban alkalmazandó Pp. 235. § (1) bekezdés 2-3. fordulata alapján erre már nem hivatkozhat, mivel a fellebbezésben általa előadottak nyilván nem az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutottak a tudomására; valamint a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő eljárás esetén [Pp. 141. § (2), (6) bekezdése] mindez az elsőfokú eljárásban is közölhető lett volna. Ezért az ítélőtábla csupán megjegyzi, hogy a felperes által (illetve a felperes ellen) indított, a perbelihez hasonló tényállású perekben a bíróságok jogerős ítéletükben megállapították [Pp. 229. § (1) bekezdés], hogy X. Brókerház Rt. - melynek elnevezése 2000-ben X. Befektetési Rt.-re változott - 2001 júniusában ügyfélállományát az alperesre (ebben az időpontban neve Y. E. (Hungary) Értékpapírkereskedelmi Rt. volt) ruházta át a PSZÁF 2001. június 21-i III/73.061-1/2001. számú engedélye alapján. Az Y. E. (Hungary) Értékpapírkereskedelmi Rt. elnevezése 2001. június 19-én változott Tanácsadó Rt.-re. (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.457/2007/7., a Kúria Gfv. VII. 30.084/2012/6. számú ítélete) Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes az alperessel folytatott egyeztetésen felvett 2003. szeptember 11. napján kelt jegyzőkönyv 1. pontjában ("szerződéses kapcsolat") maga is a X. Brókerház Rt.-t a jogelődjének tartotta.
A Ptk. 361. § (1) bekezdése szerint a jogalap nélküli gazdagodás és a gazdagodásból eredő visszatérítési kötelezettség megállapításának konjunktív feltételei, hogy a gazdagodó kimutatható vagyoni előnyhöz jut; a vagyoni előnyt más rovására szerzi és a gazdagodása jogalap nélkül történik. (BDT 2014.3049., BDT 2019.4005.)
Az ítélőtábla egyetértett a felperes azon kereseti álláspontjával, hogy amennyiben a pénzügyi intézmény jogszerű tranzakció és így jogalap nélkül terheli meg valamely ügyfele (jelen esetben a B. Rt.) értékpapírszámláját, azért helytállni tartozik; majd pedig a helytállást követően a jogszerűtlen terheléssel egyidejű jogszerűtlen jóváírással gazdagodó ügyfelétől az alap nélküli vagyoneltolódást a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján visszakövetelheti. (Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.401/2006/7.)
A perbeli, a keresettel perbe hozott jogvitában azonban - a felperes másodfokú tárgyaláson kifejtett álláspontjával szemben - egyrészt nem lehetett eltekinteni attól, hogy a felperes (illetve szinguláris jogelődjei) ügyfelei ügyfél- és értékpapír számlái közötti jogalap nélküli vagyoneltolódásra milyen jogszerűtlen, bűncselekménynek minősülű magatartás eredményeként került sor. Az iratok közt elfekvő utóbb jogerős elsőfokú büntető ítélet (Fővárosi Törvényszék 12. B. 794/ 2010/828.) szerint (79., 80. oldal) a felperes nevében eljáró K. A. I. rendű vádlott hamis tartalmú adásvételi szerződéseket és belső bizonylatokat állított ki az ügyfelei nevében, melyeket aláírásra azonnali visszaküldést kérve küldött meg az ügyfeleknek állítva, hogy a tranzakció és annak bizonylata aláírása a felperes pénzügyi intézmény rendes működéséhez tartozik. Az aláírt okiratok alapján - lényegében az ügyfelek szerződéskötési akarata nélkül - a felperes az értékpapírokat az egyik ügyfél számlájáról a másikra vezette át. A jogosulatlan átvezetések miatt az ügyfelek számláin jelentős hiány keletkezett, melyet K. A. úgy pótolt (ha az ügyfél a pénzéhez kívánt jutni), hogy egy másik ügyféltől vezetett át értékpapírokat, pénzügyi fedezetet teremtve a kért tranzakciónak. A büntető ítélet szerint a felperes ügyfelei számlái között több száz ilyen jogszerűtlen tranzakcióra került sor, egyenként is jogalap nélküli vagyoneltolódáshoz vezetve. A perben csatolt, a felek közötti egyeztetésről felvett 2003. szeptember 3. napján kelt emlékeztető és 2003. szeptember 11. napján kelt jegyzőkönyv igazolja, hogy az említett nagy számú tranzakcióból az alperes a felperesnél (illetve jogelődjeinél) vezetett ügyfél- és értékpapírszámláját nem csupán a keresettel perbe hozott két-, hanem több bejövő, illetve kimenő transzfer érintette.
A keresetben nevesített 2001. december 19. és 2002. február 28. napján kelt, a B. Rt. értékpapír-számlájáról történt jogalap nélküli átvezetés mellett szintén jogalap nélkül történt az alperes értékpapírszámlájára 1999. október 26. napján P. T., valamint S. H. értékpapír-számlájáról 2 millió Ft névértékű és 1 300 000 Ft. névértékű X. törzsrészvény átvezetése "belső bizonylat" alapján. Ugyanakkor az alperes értékpapír-számlájáról "kimenő transzferként "1999. október 26-án,1999. november 12-én, 2000. június 1 napján, 2000. október 10-én és 2000. október 25-én további hat jogszerűtlen tranzakcióra került sor a 2003. szeptember 11. napján felvett egyeztetési jegyzőkönyv tanúsága szerint. (3. oldal) Az alperes értékpapír-számláját érintő jogalap nélküli rendelkezések mellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes ügyfélszámlájára 2001. október 5., 2002. augusztus 1., 2002. november 27. napján együtt 25 620 000 forint érkezett "T.M. Ltd. Dublin- X. Bef. Rt. vagy Vagyonkezelő" közleménnyel. Az átutaló, az Ír Köztársaságban bejegyzett M. Ltd. azonban a Fővárosi Ítélőtábla 13.G. 40401/2016/7. számú ítélete szerint már 2000. december 1. napján végelszámolással megszűnt. Az alperest is érintő bűncselekmény tehát nemcsak a B. Rt. számlájáról az alperesi számlára történt kétszeri értékpapír átvezetést eredményezte, hanem ennél jóval több jogszerűtlen tranzakció járt jogalap nélküli vagyoneltolódással. A gazdagodás megtérítése iránti perben ezek figyelmen kívül hagyása azért nem lehetséges, mert a számlavezető nyilván felelősséggel tartozik az ügyfél számlája jogosulatlan átutalások folytán történő megterheléséért.
A felperes rovására, az alperes javára K. A. és társai által elkövetett bűncselekmény-sorozat folytán előállt gazdagodás megítéléséhez tehát nem csupán a keresetben kiemelt két ügyletet (a B. Rt. értékpapír-számlájáról történt 2001. december 19-i, 2002. február 28-i átvezetések) kell megvizsgálni, hanem azt, hogy a pert megelőző egyeztetések során feltárt valamennyi jogszerűtlen bejövő, illetve kimenő jóváírás/terhelés eredményeként (egyenlegeként) az alperesnél megállapítható-e (alaptalan) gazdagodás.
Az esetleges jogalap nélküli alperesi gazdagodás megítéléséhez - másrészt - értékelni kell azt is, hogy a perbeli felek között nem csupán a bűncselekmények következtében valósultak meg értékpapír- és készpénz tranzakciók, hanem a jogszerűen megkötött szerződések alapján is. Ezen szerződések közül - a felperes fellebbezési érvelésével szemben - nem kellett figyelmen kívül hagyni az egy éves határozott időre kötött 1999. október 4. napján kelt hozamgaranciás portfólió kezelésére irányuló megbízási szerződést, mivel annak lejárata előtt, 1999. október 26-án, 1999. november 12-én és 2000. június 1 napján az alperes értékpapír-számlájáról, valamint az értékpapírszámlára jogszerűtlen átvezetések történtek.
A Ptk. 338/A. §-a (1) bekezdése a perbeli felek közötti szerződések megkötésekor hatályos szövege szerint a pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának.
A szintén ugyanebben az időszakban hatályos, az értékpapírok forgalomba hozataláról, befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.) 3. § (2) bekezdése értelmező rendelkezései szerint értékpapír (11. pont) a kibocsátás helyének joga szerint átruházható értékpapírnak minősülő befektetési eszköz; dematerializált értékpapír (8. pont) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton rögzített és továbbított, értékpapír-számlán nyilvántartott, az értékpapír - jogszabályban meghatározott - valamennyi tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adat; értékpapír-letétkezelés (15. pont) az a tevékenység, amely során a letéteményes a letevő vele történt megállapodás alapján a nyomdai úton előállított értékpapírt a megbízás időtartama alatt megőrzi, nyilvántartja, vállalja a kamat, az osztalék, a hozam illetőleg a törlesztés beszedését; értékpapír-számla (19. pont) a dematerializált értékpapírról és a hozzá kapcsolódó jogokról az értékpapír tulajdonos javára vezetett nyilvántartás; értékpapír-ügylet (20. pont) értékpapír adásvételére vagy cseréjére vonatkozó szerződés - míg portfóliókezelés (40. pont) az ügyféllel kötött egyedi szerződésben adott általános megbízás alapján értékpapírból, illetőleg más befektetési eszközből befektetés állomány megvétele vagy átvétele a portfólió egyes elemeinek eladása, vásárlása, az azokhoz kapcsolódó jövedelmek beszedése, újra befektetése, az átvett eszköz értékének megőrzése és növelése, az ügyfél javára optimálisan biztosítható hozam elérése érdekében.
Az Épt. 83. §-a az értékpapír-számláról tartalmaz részletes rendelkezéseket. Így a 83. § (1) bekezdése szerint értékpapír-számlát a forgalmazó vezet. A 83. § (2) bekezdése alapján az értékpapír-számla értékpapír-számla szerződéssel jött létre. Az értékpapír-számla szerződéssel a számlavezető kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) tulajdonában álló dematerializált értékpapírt a számlavezetőnél megnyitott értékpapír-számlán nyilvántartja és kezeli, a számlatulajdonos szabályszerű rendelkezését teljesíti, valamint a számláján történt jóváírásról, terhelésről és a számla egyenlegéről a számlatulajdonost értesíti.
Az Épt. 86. § (1) bekezdése alapján az értékpapír számla feletti rendelkezésre a számla tulajdonosa, illetve az a személy jogosult, akit erre a számla tulajdonosa meghatalmazott.
Az Épt. 90. § (1) bekezdése szerint a forgalmazó ügyfélszámlát vezethet. A forgalmazó az ügyfélszámlán tartja nyilván a számlatulajdonost megillető bevételt és a számláról teljesíti a számlatulajdonost terhelő kifizetést.
Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján a perbeli felek között portfóliókezelésre, értékpapír számlavezetésre és ügyfélszámla vezetésére vonatkozó szerződés is létrejött. A törvényszék által is helytállóan figyelembe vettek szerint a felek a 2003. szeptember 11. napján kelt jegyzőkönyvben maguk is megállapították, hogy az alperes a megkötött szerződések alapján 1999. szeptember 6. és 2000. szeptember 13. napja között 63 millió Ft-ot fizetett be a felperesnél vezetett ügyfél számlájára. Az az elsőfokú ítéleti megállapítás azonban, hogy 2001 decemberében és 2002 februárjában az alperes jogszerűen követelhetett a felperesnél elhelyezett 63 millió Ft terhére kifizetést megalapozatlan, mivel az elsőfokú eljárásban nem folyt bizonyítás arra nézve, hogy az alperes, illetve a portfóliókezeléssel megbízott felperesi jogelőd a megkötött szerződések alapján milyen értékpapírokat vásárolt és azoknak mely időszakban milyen hozama volt, az értékpapír-számlán az alperes tulajdonában álló értékpapírok hozama (árfolyamnyeresége, vesztesége) milyen mértékű terhelést, jóváírást eszközölt. Az alperes az ügyfél számlájára befizetett 63 millió Ft-ból különböző értékpapírok vásárlására adhatott megbízást az Épt. 86. § (1) bekezdés alapján, és az értékpapír-számláján (a 2003. szeptember 11 napján kelt jegyzőkönyv "kimenő transzferek" táblázata szerint) különféle típusú, kibocsátójú értékpapírokat kezelt a felperes. (pl. X. törzsrészvényt, X. kötvény alap értékpapírt) Az értékpapírszámlán kezelt részvényeknek, kötvényeknek illetve befektetési jegyeknek a megszerzésük és az eladásuk közötti időszakban a szerződésekben, a kibocsátó által meghatározott és utólag is rekonstruálható hozama, illetve árfolyama volt. Arra ugyan a felperes a fellebbezési tárgyaláson helytállóan hivatkozott, hogy az Épt. 83. §-85. §-aiban szabályozott értékpapír-számlának külön hozama nincs, azonban az azon nyilvántartott és kezelt értékpapíroknak nyilvánvalóan van. Ez a hozam a fix kifizetést, esetlegesen kamatot ígérő kötvényeknél, befektetési jegyeknél feltétlenül pozitív; míg a részvényeknél, más befektetési jegyeknél az árfolyamnyereségtől/veszteségtől függően pozitív illetve negatív.
Az alperest pedig a felperessel fennállt szerződések alapján jogszerűen illette meg a portfóliókezelési szerződés, avagy az alperes megbízása alapján az ügyfélszámláján elhelyezett összegből megvásárolt értékpapírok megvásárlásától eladásáig keletkezett hozama, melyet a felperes az ügyfélszámlán jóváírni volt köteles. [Épt. 83. § (2) bekezdés, 90. § (1) bekezdés] Az alperest a szerződések alapján az értékpapírokból származó jogszerű követelések illették meg.
Annak megítéléséhez tehát, hogy megállapítható legyen: az alperes gazdagodott-e a felperes rovására a pert megelőző 2003. évi egyeztetéseken feltárt jogszerűtlen bejövő, illetve kimenő jóváírás/terhelés eredményeként, azok egyenlegét kell összevetni a felek között jogszerűen megkötött portfóliókezelési, értékpapír-ügyfélszámla szerződések alapján vásárolt értékpapírok jogszerű hozamával.
Amennyiben a jogszerűtlen bejövő-, illetve kimenő transzferek eredményeként az alperes több pénzeszközhöz, nagyobb összegű jóváíráshoz jutott, mint amely jogszerűen megillette a felperessel kötött szerződések alapján megszerzett értékpapírok hozama alapján a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodott [Ptk. 361. § (1) bekezdése], melyet megtéríteni tartozik.
Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a felperes fellebbezésben kifejtett álláspontjával szemben a felek közötti jogviszony lezárulta után a jogszerűtlen átvezetések miatti gazdagodás megtérítése iránti perben az alperes beszámítási kifogás (Pp. 139. §) előterjesztése nélkül is igényelhette a fennállt jogviszonyok alapján a kölcsönös teljesítések elszámolását. A Ptk. 296. §-a szerint beszámítani fennálló egynemű és lejárt ellenkövetelést lehet. A perben az alperesnek ellenkövetelése azonban nem volt, csak azt állította, hogy a felperes által vezetett ügyfél számlájára befizetett 63 millió Ft fedezetet teremtett a 2001. december 19-i és 2002. február 27-i 20 millió - 20 millió Ft kifizetésre. A bírói gyakorlat szerint (a Kúria Pfv. III. 21.832/2016/4.) elszámolási igényhez beszámítási kifogást nem kell előterjeszteni.
A törvényszék - eltérő jogi álláspontja folytán - nem az ítélőtábla által fent kifejtettek szerinti szakértői bizonyítást igénylő [Pp. 177. § (1) bekezdése] kérdésekre kívánt igazságügyi szakértői bizonyítást folytatni, hanem csupán a B. Rt.-vel 2001. december 19. és 2002. február 27. napján megkötött értékpapír adásvételi szerződések alapján bekövetkezett vagyoneltolódást; illetve a perbeli felek közötti jogszerű szerződések alapján alperest megillető eszközöket kívánta összevetni. (31. szám alatti szakértőt kirendelő végzés) ugyanakkor a szakértői díj előlegezése elmaradása, valamint az e miatt előterjesztett igazolási kérelem jogerős elutasítása miatt ez a szakértői bizonyítás sem folyt le az elsőfokú eljárásban.
Ezért az ítélőtábla a másodfokú tárgyaláson a Pp. 3. § (3) alapján tájékoztatta a feleket a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási kötelezettségről és a bizonyítás indítványozása elmulasztása jogkövetkezményeiről. Eszerint a felperes bizonyítási kötelezettsége annak igazolása, hogy az alperes számlájára érkező bejövő/kimenő transzferek egyenlege meghaladta az alperessel kötött szerződések szerint a jogszerűen járó összeget és annak visszatérítésére köteles. Ezzel szemben az alperes bizonyítási kötelezettsége az, hogy a felperessel létrejött egyes jogviszonyok alapján milyen értékpapírjai, pénzeszközei és követelései voltak és a jogszerű szerződések alapján fennálló követelései szerint a felperes által a perben követelt összeg őt megilleti.
A tájékoztatás alapján a felperes a másodfokú tárgyaláson szakértői bizonyítást indítványozott, melynek költségei előlegezését vállalta. Az indítvány alapján helye van a felperes által már az elsőfokú eljárásban is indítványozott igazságügyi könyv-, tőkepiaci és pénzpiaci szakértő kirendelésének. (11. szám)
A szakértő bizonyítás lefolytatása meghaladja a másodfokú eljárás kereteit, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Győri Ítélőtábla Gf.II.20.347/2018/6/I.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.