adozona.hu
BH+ 2013.6.261
BH+ 2013.6.261
A szerződéseket valós tartalmuk szerint kell minősíteni. Nem mentesülhet az adózó az adófizetési kötelezettség alól az ügylet érvénytelenségére, illetve a szerződés "szerencsétlen" megfogalmazására hivatkozással, ha a megállapítható tartalom alapján az ügylet adóköteles [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 8. § (1)-(2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi Kft. a használatában lévő 4 db ingatlanon kavicsbányászatot kívánt folytatni. Ezzel összefüggésben 5 magánszeméllyel és a P. Kft.-vel határidős tőkebefektetési megállapodásokat kötött, melynek lényege, hogy nevezettek a felperes részére befizetnek egy előre meghatározott összeget, aminek fejében százalékos mértékben megállapított kitermelési jogot szereznek. A felperesnek üzleti terve volt a területek bányászati célú megkutatására és a várható gazdasági eredményre nézve.
Ugyanakk...
BH+ 2013.6.261 A szerződéseket valós tartalmuk szerint kell minősíteni. Nem mentesülhet az adózó az adófizetési kötelezettség alól az ügylet érvénytelenségére, illetve a szerződés "szerencsétlen" megfogalmazására hivatkozással, ha a megállapítható tartalom alapján az ügylet adóköteles [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 8. § (1)-(2) bek.]
A felperesi Kft. a használatában lévő 4 db ingatlanon kavicsbányászatot kívánt folytatni. Ezzel összefüggésben 5 magánszeméllyel és a P. Kft.-vel határidős tőkebefektetési megállapodásokat kötött, melynek lényege, hogy nevezettek a felperes részére befizetnek egy előre meghatározott összeget, aminek fejében százalékos mértékben megállapított kitermelési jogot szereznek. A felperesnek üzleti terve volt a területek bányászati célú megkutatására és a várható gazdasági eredményre nézve.Ugyanakkor rögzítették a szerződésekben, hogy a tényleges kitermelés megkezdéséhez még további feltételek teljesülése kell (engedélyek, bejegyzések), ezért a gazdasági tevékenység tényleges bonyolításáról a felek külön megállapodást fognak kötni, az azonban lehetséges, hogy a befizetők átengedjék a rájuk vonatkozó kitermelési jogot a felperesre, aki ennek fejében a számított hasznot köteles megfizetni a befektetőknek.
A felperesnél 2007. évre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte az adóhivatal. Az elsőfokú hatóság 8 475 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, és kiszabta ennek szankcióit is. Indoka szerint a fenti tranzakció révén a felperes részére 35 000 000 Ft-ot fizettek be a befektetők. Erről számlát nem állított ki, azt csak pénztárbizonylaton és a 4499-es főkönyvi számlán dokumentálta, továbbá áfa fizetési kötelezettséget sem vallott be.
Az adóhivatal álláspontja szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (1) és (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdés 1. pontja és a 22. § (1) bekezdése alapján a befizetések forgalmi adó kötelesek lettek volna.
A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben kifejtette, hogy nem a bányavagyon kitermelésére vonatkozó vagyoni értékű jog ellenérték fejében való átadásáról van szó, illetőleg a kitermelt ásványvagyon adott mértékű átengedéséről, hanem a haszonból való részesedésről, ami viszont attól függ, hogy lesz-e engedély a bányaművelésre. Egyébként a kitermelésre való jog nem is forgalomképes így részleteiben, csak egységesen.
Az alperes 2011. március 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a szerződésben a kitermelési jog átruházásáról van szó, márpedig az Áfa. tv szerint bármely jog ellenérték fejében történő átengedése áfaköteles, nem csak a Ptk.-ban nevesített jogátruházások. A forgalomképesség körében utalt a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bánya tv.) 6. § (2) bekezdésére, valamint a Bírósági határozatok 2006/290. számú eseti döntésére, annak körében, hogy a bányászati jog engedéllyel átruházható.
A felperes az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Kifejtette, hogy a jogügylet tárgya nem vagyoni értékű jog átruházása, azaz nem a kitermelési jog átengedése történt ellenérték fejében, hanem pénzügyi befektetést célzó beruházás megvalósítása. A kitermelési jog lényegében azonos a bányászati joggal, ami hatósági engedély nélkül nem is adható át, továbbá az oszthatatlan. Az Áfa. tv. nem definiálja a vagyoni értékű jog fogalmát, de az Szja. tv. 31. pontja taxatíve felsorolja, és ebben a bányászati jog nem szerepel.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Hivatkozott az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés ab) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, a Bánya tv. 21. § (1) bekezdésére és 27. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a szerződés lényeges tartalmát helyesen állapította meg a hatóság, mégpedig úgy, hogy az ellenérték fejében történő jogátengedésnek minősül, amit a felek kitermelési jognak neveztek. Ez egy általános tartalmú megállapodás volt, melyet a felek szándéka szerint követett egy konkrét megállapodás a kitermelés technikai lebonyolításának részleteiről. Nem az volt a kérdés, hogy vagyoni értékű jog-e a bányászati jog, hanem hogy a szerződésben foglalt ellenérték fejében biztosított jogátengedés megfelel-e az Áfa. tv 8. § (2) bekezdés a) pontjának, tehát egy atipikus szerződés tartalmát kellett értékelni adójogilag. Márpedig bármely jogosultság ellenérték fejében való átengedése áfaköteles, nem csak a Ptk.-ban nevesített vagyoni értékű jogok átruházása. Kivétel ez alól csak az Áfa. tv 2. számú mellékletének 8. pontja, hivatkozással az Áfa. tv 30. § (1) bekezdésére, azaz a hitelezői, illetőleg tagsági viszonyt kifejező vagyoni értékű jogok átengedése, itt azonban nem erről van szó, az áfát tehát fel kellett volna számítani.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsősorban kérte az ítélet megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodsorban pedig hatályon kívül helyezését. Kifejtette, hogy helytelenül értelmezte a bíróság a szerződés tartalmát. Nem kitermelési jog átengedése történt, hanem beruházás-finanszírozás, aminek fejében a Kft. biztosítékot adott. A felperes csak önállóan jogosult a kitermelésre, a bányászati jogot másra nem ruházhatja át, egy területen csak egy jogosult lehet, törvényi tilalom van a szerződéses átruházásra. A biztosítékadás, későbbi elszámolási kötelezettség vállalása viszont nem áfaköteles jogügylet. Azt elismerte a felperes, hogy a szerződés megfogalmazása nem volt szerencsés. A felek a felperes által kitermelt ásványi anyag hozamának részarányát fejezték ki a bányászati jog százalékában. Nem volt tehát jogátengedés, ezért adófizetési kötelezettség sincs. Már a felülvizsgálati eljárásban kiegészítette felülvizsgálati kérelmét a felperes, melyben azt emelte ki, hogy a szerződés megkötésekor a felperesi cégnek nem volt bányászati joga, ilyen értelemben a kitermelési jog átadása valójában érvénytelen, mondhatni semmis szerződési kikötésnek minősült. Egy jövőbeni jogátadás nem vonhat maga után adófizetési kötelezettséget, továbbá hangsúlyozta, hogy a kitermelési jog - mint önmagában lévő, a bányászati jogtól független vagyoni értékű jog - nem is létezik. Az volt az elképzelés, hogy a felperesi társaság magánszemélyektől illetve magáncégektől kölcsönt szerez, olyan feltételekkel, amelyek alapján a tényleges haszonhoz igazodik a kölcsönért fizetett ellenszolgáltatás mértéke.
Ugyancsak a felülvizsgálati eljárásban csatolta a felperes - aki egyébként időközben jogerős határozattal a bányászati engedélyt megszerezte - a M. Bányakapitányság "tájékoztatás" tárgyú levelét, amellyel a fentiekben írt jogi álláspontját kívánta alátámasztani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, hivatkozva határozati indokaira is. Kiemelte, hogy az ügyben vitán felül ellenérték fejében történt jogátengedés valósult meg, függetlenül attól, hogy ezt a felek minek nevezik, kitermelési jognak, vagy a kitermelés hozamából való részesedés jogának. Ez megfeleltethető az Áfa. tv 8. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogátengedés kritériumának.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv 8. § (1) bekezdése szerint: "Szolgáltatásnyújtás: minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek."
A (2) bekezdés értelmében: "Szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen:
a) a jogok és más immateriális javak átengedése, ideértve a jogok és immateriális javak nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként történő átengedését is;
b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy valamely helyzet, állapot tűrésére."
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint: "A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható."
A Bánya tv. 21. § (1) bekezdése értelmében: "A bányavállalkozó a bányászati tevékenységet a bányafelügyelet engedélyével kezdheti meg, és az abban foglalt feltételek megtartásával végezheti."
A 27. § (1) bekezdése szerint: "A bányászati tevékenységet jóváhagyott műszaki üzemi terv szerint kell végezni."
A Kúria a fentiekben rögzített tényállás és a releváns jogszabályok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el a felperesi keresetet, az ítélet indokolását a Kúria maradéktalanul osztja. Kiemeli, hogy az adóhatóságnak az eljárása során egy 2007-ben keletkezett - magánfelek által kötött - szerződés tartalmát kellett adójogilag minősítenie. Ez a szerződés ellenérték fejében történő jogátruházásról rendelkezett.
Helyesen fejtette ki az alperes e körben, hogy nincs a szerződésnek olyan pontja, amely arról szól, hogy a felperesi szolgáltatást ellenérték fejében átvett pénzeszköz biztosítékának kell tekinteni. Az egyébként a tárgyuknál fogva valóban atipikusnak minősíthető megállapodások megkötésekor a felek tisztában voltak azzal, hogy a felperesnek még nincs engedélye, illetve hogy a bányászati joggal kapcsolatos tevékenységek, jogátruházások, stb. milyen további feltételekhez kötöttek. Ezért is rögzítették, hogy a részletkérdéseket is tartalmazó különmegállapodást a későbbiekben fogják megkötni. Az ügyben nincs relevanciája annak, hogy időközben a felperes bányászati engedélyt kapott, és annak sem, hogy egyébként törvényi akadálya van a bányászati (kitermelési) jogot másra szerződéses úton átruházni.
Nem hivatkozhat a felperes arra, hogy mindezen szabályok ismerete dacára "érvénytelen" szerződést kötött, és ezért nem áfaköteles a jogügylet, illetőleg a szerződés megfogalmazása nem volt "szerencsés", de valójában pénzügyi beruházás miatti biztosítékadásról szólnak a szerződések.
Ezzel szemben helyesen minősítette az alperes a szerződés pontjainak tartalmi értelmezése és a megkötés összes körülményének figyelembevétele mellett a jogügyletet az Áfa. tv 8 § (1), (2) bekezdése alá tartozónak, így jogszerű az adófizetési kötelezettség előírása.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.I.35.779/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. szeptember 1. napján kelt 12.K.21.105/2011/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 13. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.21.105/2011/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 80 000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 517 500 (ötszáztizenhétezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesi Kft. a használatában lévő 4 db ingatlanon kavicsbányászatot kívánt folytatni. Ezzel összefüggésben 5 magánszeméllyel és a P. Kft.-vel határidős tőkebefektetési megállapodásokat kötött, melynek lényege, hogy nevezettek a felperes részére befizetnek egy előre meghatározott összeget, aminek fejében százalékos mértékben megállapított kitermelési jogot szereznek. A felperesnek üzleti terve volt a területek bányászati célú megkutatására és a várható gazdasági eredményre nézve.Ugyanakkor rögzítették a szerződésekben, hogy a tényleges kitermelés megkezdéséhez még további feltételek teljesülése kell (engedélyek, bejegyzések), ezért a gazdasági tevékenység tényleges bonyolításáról a felek külön megállapodást fognak kötni, az azonban lehetséges, hogy a befizetők átengedjék a rájuk vonatkozó kitermelési jogot a felperesre, aki ennek fejében a számított hasznot köteles megfizetni a befektetőknek.
A felperesnél 2007. évre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte az adóhivatal. Az elsőfokú hatóság 8 475 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, és kiszabta ennek szankcióit is. Indoka szerint a fenti tranzakció révén a felperes részére 35 000 000 Ft-ot fizettek be a befektetők. Erről számlát nem állított ki, azt csak pénztárbizonylaton és a 4499-es főkönyvi számlán dokumentálta, továbbá áfa fizetési kötelezettséget sem vallott be.
Az adóhivatal álláspontja szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 8. § (1) és (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdés 1. pontja és a 22. § (1) bekezdése alapján a befizetések forgalmi adó kötelesek lettek volna.
A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben kifejtette, hogy nem a bányavagyon kitermelésére vonatkozó vagyoni értékű jog ellenérték fejében való átadásáról van szó, illetőleg a kitermelt ásványvagyon adott mértékű átengedéséről, hanem a haszonból való részesedésről, ami viszont attól függ, hogy lesz-e engedély a bányaművelésre. Egyébként a kitermelésre való jog nem is forgalomképes így részleteiben, csak egységesen.
Az alperes 2011. március 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a szerződésben a kitermelési jog átruházásáról van szó, márpedig az Áfa tv. szerint bármely jog ellenérték fejében történő átengedése áfaköteles, nem csak a Ptk.-ban nevesített jogátruházások. A forgalomképesség körében utalt a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bánya tv.) 6. § (2) bekezdésére, valamint a Bírósági határozatok 2006/290. számú eseti döntésére, annak körében, hogy a bányászati jog engedéllyel átruházható.
A felperes az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Kifejtette, hogy a jogügylet tárgya nem vagyoni értékű jog átruházása, azaz nem a kitermelési jog átengedése történt ellenérték fejében, hanem pénzügyi befektetést célzó beruházás megvalósítása. A kitermelési jog lényegében azonos a bányászati joggal, ami hatósági engedély nélkül nem is adható át, továbbá az oszthatatlan. Az Áfa tv. nem definiálja a vagyoni értékű jog fogalmát, de az Szja. tv. 31. pontja taxatíve felsorolja, és ebben a bányászati jog nem szerepel.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Hivatkozott az Áfa tv. 8. § (2) bekezdés ab) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, a Bánya tv. 21. § (1) bekezdésére és 27. § (1) bekezdésére. Kifejtette, hogy a szerződés lényeges tartalmát helyesen állapította meg a hatóság, mégpedig úgy, hogy az ellenérték fejében történő jogátengedésnek minősül, amit a felek kitermelési jognak neveztek. Ez egy általános tartalmú megállapodás volt, melyet a felek szándéka szerint követett egy konkrét megállapodás a kitermelés technikai lebonyolításának részleteiről. Nem az volt a kérdés, hogy vagyoni értékű jog-e a bányászati jog, hanem hogy a szerződésben foglalt ellenérték fejében biztosított jogátengedés megfelel-e az Áfa tv. 8. § (2) bekezdés a) pontjának, tehát egy atipikus szerződés tartalmát kellett értékelni adójogilag. Márpedig bármely jogosultság ellenérték fejében való átengedése áfaköteles, nem csak a Ptk.-ban nevesített vagyoni értékű jogok átruházása. Kivétel ez alól csak az Áfa tv. 2. számú mellékletének 8. pontja, hivatkozással az Áfa tv. 30. § (1) bekezdésére, azaz a hitelezői, illetőleg tagsági viszonyt kifejező vagyoni értékű jogok átengedése, itt azonban nem erről van szó, az áfát tehát fel kellett volna számítani.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsősorban kérte az ítélet megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodsorban pedig hatályon kívül helyezését. Kifejtette, hogy helytelenül értelmezte a bíróság a szerződés tartalmát. Nem kitermelési jog átengedése történt, hanem beruházás-finanszírozás, aminek fejében a Kft. biztosítékot adott. A felperes csak önállóan jogosult a kitermelésre, a bányászati jogot másra nem ruházhatja át, egy területen csak egy jogosult lehet, törvényi tilalom van a szerződéses átruházásra. A biztosítékadás, későbbi elszámolási kötelezettség vállalása viszont nem áfaköteles jogügylet. Azt elismerte a felperes, hogy a szerződés megfogalmazása nem volt szerencsés. A felek a felperes által kitermelt ásványi anyag hozamának részarányát fejezték ki a bányászati jog százalékában. Nem volt tehát jogátengedés, ezért adófizetési kötelezettség sincs. Már a felülvizsgálati eljárásban kiegészítette felülvizsgálati kérelmét a felperes, melyben azt emelte ki, hogy a szerződés megkötésekor a felperesi cégnek nem volt bányászati joga, ilyen értelemben a kitermelési jog átadása valójában érvénytelen, mondhatni semmis szerződési kikötésnek minősült. Egy jövőbeni jogátadás nem vonhat maga után adófizetési kötelezettséget, továbbá hangsúlyozta, hogy a kitermelési jog - mint önmagában lévő, a bányászati jogtól független vagyoni értékű jog - nem is létezik. Az volt az elképzelés, hogy a felperesi társaság magánszemélyektől illetve magáncégektől kölcsönt szerez, olyan feltételekkel, amelyek alapján a tényleges haszonhoz igazodik a kölcsönért fizetett ellenszolgáltatás mértéke.
Ugyancsak a felülvizsgálati eljárásban csatolta a felperes - aki egyébként időközben jogerős határozattal a bányászati engedélyt megszerezte - a M. Bányakapitányság "tájékoztatás" tárgyú levelét, amellyel a fentiekben írt jogi álláspontját kívánta alátámasztani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, hivatkozva határozati indokaira is. Kiemelte, hogy az ügyben vitán felül ellenérték fejében történt jogátengedés valósult meg, függetlenül attól, hogy ezt a felek minek nevezik, kitermelési jognak, vagy a kitermelés hozamából való részesedés jogának. Ez megfeleltethető az Áfa tv. 8. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogátengedés kritériumának.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa tv. 8. § (1) bekezdése szerint: "Szolgáltatásnyújtás: minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek."
A (2) bekezdés értelmében: "Szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen:
a) a jogok és más immateriális javak átengedése, ideértve a jogok és immateriális javak nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként történő átengedését is;
b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy valamely helyzet, állapot tűrésére."
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint: "A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható."
A Bánya tv. 21. § (1) bekezdése értelmében: "A bányavállalkozó a bányászati tevékenységet a bányafelügyelet engedélyével kezdheti meg, és az abban foglalt feltételek megtartásával végezheti."
A 27. § (1) bekezdése szerint: "A bányászati tevékenységet jóváhagyott műszaki üzemi terv szerint kell végezni."
A Kúria a fentiekben rögzített tényállás és a releváns jogszabályok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el a felperesi keresetet, az ítélet indokolását a Kúria maradéktalanul osztja. Kiemeli, hogy az adóhatóságnak az eljárása során egy 2007-ben keletkezett - magánfelek által kötött - szerződés tartalmát kellett adójogilag minősítenie. Ez a szerződés ellenérték fejében történő jogátruházásról rendelkezett.
Helyesen fejtette ki az alperes e körben, hogy nincs a szerződésnek olyan pontja, amely arról szól, hogy a felperesi szolgáltatást ellenérték fejében átvett pénzeszköz biztosítékának kell tekinteni. Az egyébként a tárgyuknál fogva valóban atipikusnak minősíthető megállapodások megkötésekor a felek tisztában voltak azzal, hogy a felperesnek még nincs engedélye, illetve hogy a bányászati joggal kapcsolatos tevékenységek, jogátruházások, stb. milyen további feltételekhez kötöttek. Ezért is rögzítették, hogy a részletkérdéseket is tartalmazó különmegállapodást a későbbiekben fogják megkötni. Az ügyben nincs relevanciája annak, hogy időközben a felperes bányászati engedélyt kapott, és annak sem, hogy egyébként törvényi akadálya van a bányászati (kitermelési) jogot másra szerződéses úton átruházni.
Nem hivatkozhat a felperes arra, hogy mindezen szabályok ismerete dacára "érvénytelen" szerződést kötött, és ezért nem áfaköteles a jogügylet, illetőleg a szerződés megfogalmazása nem volt "szerencsés", de valójában pénzügyi beruházás miatti biztosítékadásról szólnak a szerződések.
Ezzel szemben helyesen minősítette az alperes a szerződés pontjainak tartalmi értelmezése és a megkötés összes körülményének figyelembevétele mellett a jogügyletet az Áfa tv. 8 § (1), (2) bekezdése alá tartozónak, így jogszerű az adófizetési kötelezettség előírása.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.
A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselése a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapszik.
Budapest, 2012. december 13.
Dr. Darák Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.779/2011.)