adozona.hu
BH+ 2013.6.251
BH+ 2013.6.251
Ha a felszámoló a jogvesztő határidő miatt elkésettségre hivatkozással utasítja vissza a bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vételét, ezzel a követelés nem válik vitatott igénnyé, a felszámoló döntése ellen kifogást lehet benyújtani [1991.évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2009. április 16-án benyújtott kérelem alapján az elsőfokú bíróság a 2009. szeptember 4-én közzétett végzésével indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a B. Zrt.-t jelölve ki.
A hitelező 2011. augusztus 12-én előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló az általa 2011. május 11-én majd május 30-án bejelentett 29 544 382 Ft, valamint 62 058 000 Ft összegű pótlólagos hitelezői igényt - elkésettségre hivatkozással - nem vette nyilvántartásba. Erről a felszámoló a 2011....
A hitelező 2011. augusztus 12-én előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló az általa 2011. május 11-én majd május 30-án bejelentett 29 544 382 Ft, valamint 62 058 000 Ft összegű pótlólagos hitelezői igényt - elkésettségre hivatkozással - nem vette nyilvántartásba. Erről a felszámoló a 2011. május 30-án és június 7-én kelt leveleiben tájékoztatta a hitelezőt.
A hitelező 2011. június 7-én, illetve a második követelés tekintetében 2011. június 16-án kelt észrevételében közölte a felszámolóval, nem fogadja el a hitelezői igény besorolását, figyelemmel arra, hogy a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követeléseket jelentett be, melyek vonatkozásában a hitelezői igény benyújtására biztosított jogvesztő törvényi határidő nem telt el. Kérte a felszámolót, hogy a fentiek alapján vegye nyilvántartásba a hitelezői igényt, illetve ha nem ért egyet az álláspontjával, úgy azt vitatott igényként elbírálásra terjessze a bíróság elé.
A felszámolót - kérelmére - az adóhatóság 2011. június 17-én kelt levelében tájékoztatta, hogy az adós adófolyószámláján a 104 általános forgalmi adónemen fennálló 280 109 000 Ft összegű túlfizetést a jogerős elsőfokú vizsgálatok megállapításainak összegeivel módosította. Ezt követően a felszámoló 2011. július 28-án kelt és a hitelező által augusztus 5-én átvett levelében közölte a hitelezővel, hogy a bejelentett pótlólagos hitelezői igényt továbbra sem áll módjában nyilvántartásba venni. Kifejtette, hogy a felszámolónak nem kötelessége az adóhatóság részéről benyújtott hitelezői igényt vitatott igényként felterjeszteni az elsőfokú bírósághoz, mert a hitelezői igényt sem jogalapjában, sem összegében nem vitatja. Azt azért nem fogadja be hitelezői igényként, mert a hitelező a felszámolási eljárást megelőző időszakra vonatkozó követelését a Cstv.-ben meghatározott jogvesztő határidőn túl jelentette be.
A hitelező álláspontja szerint a felszámolási eljárás során keletkezett, de nem felszámolási költségnek minősülő igényét az esedékessé válástól számított 40 napon túl, de még a jogvesztő határidőn belül jelentette be, így azt nyilvántartásba kell venni. A hitelezői igény vitatott abban az esetben is, ha a visszaigazolás ténye a vitatott.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a hitelező elkésetten nyújtotta be kifogását. Álláspontja szerint a felszámolónak nem kellett felterjesztenie a hitelezői igényt vitatott igényként, mert azt nem vitatta, azért nem vette nyilvántartásba, mert megítélése szerint a jogvesztő határidőn túl történt annak bejelentése.
A hitelező kifejtette, hogy az eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 46. § (6) bekezdése alapján a felszámolónak törvényi kötelezettsége lett volna az egyeztetés. A hitelező a felszámoló tájékoztatás kérését a túlfizetéssel kapcsolatos elszámolásról egyeztetésként értékelte, és ismét kérte a felszámolót, hogy vitatott igényként terjessze elbírálásra az igényét az elsőfokú bírósághoz. Miután csak a 2011. augusztus 5-én érkezett iratból értesült a hitelező arról, hogy a felszámoló az egyeztetést követően sem igazolja vissza az igényét, ezért álláspontja szerint a kifogása - a felszámoló lényeges eljárási szabálysértésével szemben - a 8 napos határidőben érkezett.
A felszámoló álláspontja szerint a tájékoztatás-kérés semmilyen formában nem kapcsolódott a hitelezői igény elbírálásához, amelyet az is alátámaszt, hogy a hitelező másik osztályához került megküldésre a tájékoztatást kérő levél.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Úgy ítélte meg, nem vitatott hitelezői igény elbírálásáról volt szó - mert nem a követelés jogalapja, vagy összege vitás -, hanem arról, hogy a felszámoló elkésettségre hivatkozással elutasította a követelés nyilvántartásba vételét. Ebből következően a hitelező beadványa kifogásnak minősül. A felszámoló 2011. május 30-án és június 7-én tájékoztatta arról a hitelezőt, hogy a pótlólagosan bejelentett igényt nem veszi nyilvántartásba, s ehhez képest csak 2011. augusztus 12-én került benyújtásra a kifogás, azaz az elkésett.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy a bíróság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. Helytállónak minősítette az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben, hogy a jogalap és az összegszerűség tekintetében nem vitatott követelés kapcsán a vitatott követelésre vonatkozó törvényi szabályok nem irányadók. Ha a felszámoló közli a hitelezővel, hogy a jogvesztő határidőre figyelemmel az igényérvényesítés lehetősége megszűnt, ezt a nyilatkozatot a hitelező kifogás útján sérelmezheti.
A hitelező arra hivatkozott, hogy közöttük egyeztetés folyt. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felszámoló a 2011. május 30-án és június 7-én kelt visszaigazolásában egyértelműen elutasította a nyilvántartásba vételt, mert azok bejelentésére a jogvesztő határidőn túl került sor. Ebben a kérdésben a felek között nem folyt egyeztetés. A felszámoló a 2011. július 28-án kelt levelében világosan megfogalmazta, hogy nem tekinti vitatott hitelezői igénynek a követeléseket, és nem terjeszti be a felszámoló bírósághoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitelezőnek várnia kellett volna e nyilatkozat megtételéig a kifogás előterjesztésével.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és kérte a jogszabálynak megfelelő határozat meghozatalát, azaz a felszámoló kötelezését a vitatott hitelezői igények nyilvántartásba vételére és visszaigazolására.
Álláspontja szerint a felszámoló is egyeztetésnek tekintette a vele folytatott levelezést, melynek eredményeként 2011. augusztus 5-én rögzítette, hogy jelen esetben nem kötelessége a felszámolónak a hitelezői igényt vitatott hitelezői igényként felterjeszteni az eljáró bírósághoz, mert a hitelezői igényt sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatja, arra a törvényi határidőn túl bejelentett igényként tekint. Kifejtette, hogy nem csak akkor minősül vitatottnak egy követelés, ha összegében van véleményeltérés a felek között, hanem abban az esetben is, ha a visszaigazolás ténye a vitatott. Álláspontja szerint a követelése mind jogalapjában, mind összegében vitatott. A jogalap tekintetében hivatkozott arra, hogy a felszámoló a követelést a Cstv. 37. § (1) bekezdése alá tartozónak vélte, míg azt a (2) bekezdése alapján kell elbírálni.
Az összegszerűség tekintetében pedig azért vitatott a követelése, mert a pótlólagos igénybejelentés során nem csak a pótlólagos összeget jelezte a felszámolónak, hanem felszámolási költsége és teljes hitelezői igénye is rögzítésre került, táblázatok formájában. Miután a felszámoló ettől eltérően igazolta vissza a követelését, a felek között az összeg is vitatott.
Kifejtette azt is, hogy a felszámolónak kötelessége az egyeztetés, ha a bejelentett hitelezői igény elbírálásakor bizonytalan, vagy az igény besorolása - akár elkésettség okán is - kétséges. A hitelező csak a 2011. augusztus 5-én kelt iratból értesült arról, hogy a felszámoló nem terjeszti a bíróság elé a követelését.
Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felszámoló egyértelműen közölte a korábbi leveleiben, hogy a bejelentés jogvesztő határidőn túl történt. Ezek a visszaigazolások ugyanis tévesen a 180 napos jogvesztő határidőt jelölték meg, amelyet azonban csak a 2009. szeptember 1-jétől indult felszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A felek között e kérdést illetően is folyt egyeztetés, melynek eredményeként a felszámoló a 2011. augusztus 5-én érkezett iratában már az 1 éves jogvesztő határidőt szerepelteti. Ebből azt a következtetést vonta le, a hitelező csak az iratból láthatta, hogy a felszámoló az egyeztetést követően sem igazolta vissza a követelését. A felszámoló ebben az iratban rögzítette, hogy sem jogalapjában, sem összegében nem vitatja a hitelező pótlólagos hitelezői igényeit, holott korábban ennek az ellenkezőjét állította.
Az adós képviseletében eljáró felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős határozat hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy vitatott hitelezői igénynek kell-e tekinteni a felszámoló közlése szerint elkésettség miatt nyilvántartásba nem vett követelést - és ebben az esetben nincs olyan törvényben előírt határidő, amelynek elmulasztása miatt a jogvita érdemben nem is vizsgálható -, vagy pedig ilyen esetben a felszámoló jogszabálysértőnek tartott intézkedése vagy mulasztása miatt a sérelmet szenvedett fél a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kifogást terjeszthet elő a törvényben meghatározott határidőn belül.
Helytállóan helyezkedett arra a jogi álláspontra a másodfokú bíróság, hogy vitatott követelésnek az minősül, ha a követelés jogalapja, illetve az összege tekintetében van jogvita a hitelező és a felszámoló között. Tévesen hivatkozott a hitelező arra, vitássá vált a jogalap azzal, hogy a felszámoló nem a felszámolás alatt keletkezett követelésként vette figyelembe az igényét. A felszámoló arra vonatkozóan nem nyilatkozott - azt nem vitatta -, hogy a hitelezőnek követelése állna fenn az adóssal szemben, csak azt állította, hogy a hitelezőnek be kellett volna jelentenie az igényét a jogvesztő határidőn belül. Miután erre nem került sor, ezért a követelést nem is vette nyilvántartásba.
Nem minősült az összeg vitatottnak abból az okból sem, hogy a felszámoló a bejelentett igénynek csak egy részét fogadta el. A felszámoló ugyanis nem az összeg mértéke tekintetében tett eltérő nyilatkozatot, hanem a Cstv. rendelkezéseit alkalmazva a felszámolási költségnek minősített követelést elfogadva az álláspontja szerint elkésett követelés nyilvántartásba vételét utasította el.
A felszámoló fentiekben részletezett magatartása kifogással támadható.
A továbbiakban a Kúria megvizsgálta, helytállóan állapította-e meg a másodfokú bíróság, hogy a hitelező elmulasztotta a kifogás előterjesztésének határidejét.
A hitelező pótlólagos igénybejelentésére a felszámoló közölte, hogy a követelés elkésett, a felszámolás kezdő időpontja 2009. szeptember 4-e, és a 180 napos határidő eltelt. A levél szövegéből megállapíthatóan a felszámoló álláspontja az volt, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már fennállt a hitelező igénye, melyet elmulasztott bejelenteni, ezért utasította el ennek nyilvántartásba vételét.
A felszámoló ilyen tartalmú nyilatkozata alapján a felszámolónak az a tévedése, hogy nem a felszámolási kérelem benyújtásakor hatályos, hanem a felszámolás közzétételekor hatályos Cstv. rendelkezései alapján tájékoztatta a hitelezőt az elkésettségről, nem bír jelentőséggel, mert álláspontja szerint mind a 180 nap, mind az egy éves határidő eltelt.
A bizonyítékok okszerű értékelésével, helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló a 2011. május 30-án és június 7-én kelt visszaigazolásában egyértelműen elutasította a nyilvántartásba vételt. A felszámoló levelének tartalma alapján - figyelemmel a vitatott igénnyel kapcsolatban kifejtettekre is - a hitelezőnek a felszámoló álláspontjáról való tudomásszerzésétől számított 8 napon belül elő kellett volna terjesztenie a kifogását. Miután erre nem került sor, a bíróság jogerős végzésében helytállóan utasította el érdemi vizsgálat nélkül a kifogást.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.141/2012.)
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Csongrád Megyei Bíróságon 12.Fpkh.06-11-000092 számon folyamatban volt eljárásában a Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.I.30.019/2012/2. számú jogerős végzése ellen a hitelező 16. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
A hitelező által le nem rótt 30 000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
A hitelező 2011. augusztus 12-én előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló az általa 2011. május 11-én majd május 30-án bejelentett 29 544 382,-Ft, valamint 62 058 000 Ft összegű pótlólagos hitelezői igényt - elkésettségre hivatkozással - nem vette nyilvántartásba. Erről a felszámoló a 2011. május 30-án és június 7-én kelt leveleiben tájékoztatta a hitelezőt.
A hitelező 2011. június 7-én, illetve a második követelés tekintetében 2011. június 16-án kelt észrevételében közölte a felszámolóval, nem fogadja el a hitelezői igény besorolását, figyelemmel arra, hogy a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követeléseket jelentett be, melyek vonatkozásában a hitelezői igény benyújtására biztosított jogvesztő törvényi határidő nem telt el. Kérte a felszámolót, hogy a fentiek alapján vegye nyilvántartásba a hitelezői igényt, illetve ha nem ért egyet az álláspontjával, úgy azt vitatott igényként elbírálásra terjessze a bíróság elé.
A felszámolót - kérelmére - az adóhatóság 2011. június 17-én kelt levelében tájékoztatta, hogy az adós adófolyószámláján a 104 általános forgalmi adónemen fennálló 280 109 000 Ft összegű túlfizetést a jogerős elsőfokú vizsgálatok megállapításainak összegeivel módosította. Ezt követően a felszámoló 2011. július 28-án kelt és a hitelező által augusztus 5-én átvett levelében közölte a hitelezővel, hogy a bejelentett pótlólagos hitelezői igényt továbbra sem áll módjában nyilvántartásba venni. Kifejtette, hogy a felszámolónak nem kötelessége az adóhatóság részéről benyújtott hitelezői igényt vitatott igényként felterjeszteni az elsőfokú bírósághoz, mert a hitelezői igényt sem jogalapjában, sem összegében nem vitatja. Azt azért nem fogadja be hitelezői igényként, mert a hitelező a felszámolási eljárást megelőző időszakra vonatkozó követelését a Cstv-ben meghatározott jogvesztő határidőn túl jelentette be.
A hitelező álláspontja szerint a felszámolási eljárás során keletkezett, de nem felszámolási költségnek minősülő igényét az esedékessé válástól számított 40 napon túl, de még a jogvesztő határidőn belül jelentette be, így azt nyilvántartásba kell venni. A hitelezői igény vitatott abban az esetben is, ha a visszaigazolás ténye a vitatott.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a hitelező elkésetten nyújtotta be kifogását. Álláspontja szerint a felszámolónak nem kellett felterjesztenie a hitelezői igényt vitatott igényként, mert azt nem vitatta, azért nem vette nyilvántartásba, mert megítélése szerint a jogvesztő határidőn túl történt annak bejelentése.
A hitelező kifejtette, hogy az eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 46. § (6) bekezdése alapján a felszámolónak törvényi kötelezettsége lett volna az egyeztetés. A hitelező a felszámoló tájékoztatás kérését a túlfizetéssel kapcsolatos elszámolásról egyeztetésként értékelte, és ismét kérte a felszámolót, hogy vitatott igényként terjessze elbírálásra az igényét az elsőfokú bírósághoz. Miután csak a 2011. augusztus 5-én érkezett iratból értesült a hitelező arról, hogy a felszámoló az egyeztetést követően sem igazolja vissza az igényét, ezért álláspontja szerint a kifogása - a felszámoló lényeges eljárási szabálysértésével szemben - a 8 napos határidőben érkezett.
A felszámoló álláspontja szerint a tájékoztatás-kérés semmilyen formában nem kapcsolódott a hitelezői igény elbírálásához, amelyet az is alátámaszt, hogy a hitelező másik osztályához került megküldésre a tájékoztatást kérő levél.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Úgy ítélte meg, nem vitatott hitelezői igény elbírálásáról volt szó - mert nem a követelés jogalapja, vagy összege vitás -, hanem arról, hogy a felszámoló elkésettségre hivatkozással elutasította a követelés nyilvántartásba vételét. Ebből következően a hitelező beadványa kifogásnak minősül. A felszámoló 2011. május 30-án és június 7-én tájékoztatta arról a hitelezőt, hogy a pótlólagosan bejelentett igényt nem veszi nyilvántartásba, s ehhez képest csak 2011. augusztus 12-én került benyújtásra a kifogás, azaz az elkésett.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy a bíróság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. Helytállónak minősítette az elsőfokú bíróság álláspontját abban a kérdésben, hogy a jogalap és az összegszerűség tekintetében nem vitatott követelés kapcsán a vitatott követelésre vonatkozó törvényi szabályok nem irányadók. Ha a felszámoló közli a hitelezővel, hogy a jogvesztő határidőre figyelemmel az igényérvényesítés lehetősége megszűnt, ezt a nyilatkozatot a hitelező kifogás útján sérelmezheti.
A hitelező arra hivatkozott, hogy közöttük egyeztetés folyt. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felszámoló a 2011. május 30-án és június 7-én kelt visszaigazolásában egyértelműen elutasította a nyilvántartásba vételt, mert azok bejelentésére a jogvesztő határidőn túl került sor. Ebben a kérdésben a felek között nem folyt egyeztetés. A felszámoló a 2011. július 28-án kelt levelében világosan megfogalmazta, hogy nem tekinti vitatott hitelezői igénynek a követeléseket, és nem terjeszti be a felszámoló bírósághoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitelezőnek várnia kellett volna ezen nyilatkozat megtételéig a kifogás előterjesztésével.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően, és kérte a jogszabálynak megfelelő határozat meghozatalát, azaz a felszámoló kötelezését a vitatott hitelezői igények nyilvántartásba vételére és visszaigazolására.
Álláspontja szerint a felszámoló is egyeztetésnek tekintette a vele folytatott levelezést, melynek eredményeként 2011. augusztus 5-én rögzítette, hogy jelen esetben nem kötelessége a felszámolónak a hitelezői igényt vitatott hitelezői igényként felterjeszteni az eljáró bírósághoz, mivel a hitelezői igényt sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatja, arra a törvényi határidőn túl bejelentett igényként tekint. Kifejtette, hogy nem csak akkor minősül vitatottnak egy követelés, ha összegszerűségében van véleményeltérés a felek között, hanem abban az esetben is, ha a visszaigazolás ténye a vitatott. Álláspontja szerint a követelése mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatott. A jogalap tekintetében hivatkozott arra, hogy a felszámoló a követelést a Cstv. 37. § (1) bekezdése alá tartozónak vélte, míg azt a (2) bekezdése alapján kell elbírálni.
Az összegszerűség tekintetében pedig azért vitatott a követelése, mert a pótlólagos igénybejelentés során nem csak a pótlólagos összeget jelezte a felszámolónak, hanem felszámolási költsége és teljes hitelezői igénye is rögzítésre került, táblázatok formájában. Miután a felszámoló ettől eltérően igazolta vissza a követelését, a felek között az összeg is vitatott.
Kifejtette azt is, hogy a felszámolónak kötelessége az egyeztetés, ha a bejelentett hitelezői igény elbírálásakor bizonytalan, vagy az igény besorolása - akár elkésettség okán is - kétséges. A hitelező csak a 2011. augusztus 5-én kelt iratból értesült arról, hogy a felszámoló nem terjeszti a bíróság elé a követelését.
Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felszámoló egyértelműen közölte a korábbi leveleiben, hogy a bejelentés jogvesztő határidőn túl történt. Ezek a visszaigazolások ugyanis tévesen a 180 napos jogvesztő határidőt jelölték meg, amelyet azonban csak a 2009. szeptember 1-től indult felszámolási eljárásokban kell alkalmazni. A felek között e kérdést illetően is folyt egyeztetés, melynek eredményeként a felszámoló a 2011. augusztus 5-én érkezett iratában már az 1 éves jogvesztő határidőt szerepelteti. Ebből azt a következtetést vonta le, a hitelező csak az iratból láthatta, hogy a felszámoló az egyeztetést követően sem igazolta vissza a követelését. A felszámoló ebben az iratban rögzítette, hogy sem jogalapjában, sem összegében nem vitatja a hitelező pótlólagos hitelezői igényeit, holott korábban ennek az ellenkezőjét állította.
Az adós képviseletében eljáró felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős határozat hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy vitatott hitelezői igénynek kell-e tekinteni a felszámoló közlése szerint elkésettség miatt nyilvántartásba nem vett követelést - és ebben az esetben nincs olyan törvényben előírt határidő, amelynek elmulasztása miatt a jogvita érdemben nem is vizsgálható -, vagy pedig ilyen esetben a felszámoló jogszabálysértőnek tartott intézkedése vagy mulasztása miatt a sérelmet szenvedett fél a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján kifogást terjeszthet elő a törvényben meghatározott határidőn belül.
Helytállóan helyezkedett arra a jogi álláspontra a másodfokú bíróság, hogy vitatott követelésnek az minősül, ha a követelés jogalapja, illetve az összege tekintetében van jogvita a hitelező és a felszámoló között. Tévesen hivatkozott a hitelező arra, vitássá vált a jogalap azzal, hogy a felszámoló nem a felszámolás alatt keletkezett követelésként vette figyelembe az igényét. A felszámoló arra vonatkozóan nem nyilatkozott - azt nem vitatta -, hogy a hitelezőnek követelése állna fenn az adóssal szemben, csak azt állította, hogy a hitelezőnek be kellett volna jelentenie az igényét a jogvesztő határidőn belül. Miután erre nem került sor, ezért a követelést nem is vette nyilvántartásba.
Nem minősült az összeg sem vitatottnak abból az okból, hogy a felszámoló a bejelentett igénynek csak egy részét fogadta el. A felszámoló ugyanis nem az összeg mértéke tekintetében tett eltérő nyilatkozatot, hanem a Cstv. rendelkezéseit alkalmazva a felszámolási költségnek minősített követelést elfogadva az álláspontja szerint elkésett követelés nyilvántartásba vételét utasította el.
A felszámoló fentiekben részletezett magatartása kifogással támadható.
A továbbiakban a Kúria megvizsgálta, helytállóan állapította-e meg a másodfokú bíróság, hogy a hitelező elmulasztotta a kifogás előterjesztésének határidejét.
A hitelező pótlólagos igénybejelentésére a felszámoló közölte, hogy a követelés elkésett, a felszámolás kezdő időpontja 2009. szeptember 4-e, és a 180 napos határidő eltelt. A levél szövegéből megállapíthatóan a felszámoló álláspontja az volt, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már fennállt a hitelező igénye, melyet elmulasztott bejelenteni, ezért utasította el ennek nyilvántartásba vételét.
A felszámoló ilyen tartalmú nyilatkozata alapján a felszámoló azon tévedése, hogy nem a felszámolási kérelem benyújtásakor hatályos, hanem a felszámolás közzétételekor hatályos Cstv. rendelkezései alapján tájékoztatta a hitelezőt az elkésettségről, nem bír jelentőséggel, mert álláspontja szerint mind a 180 nap, mind az 1 éves határidő eltelt.
A bizonyítékok okszerű értékelésével, helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló a 2011. május 30-án és június 7-én kelt visszaigazolásában egyértelműen elutasította a nyilvántartásba vételt. A felszámoló levelének tartalma alapján - figyelemmel a vitatott igénnyel kapcsolatban kifejtettekre is - a hitelezőnek a felszámoló álláspontjáról való tudomásszerzésétől számított 8 napon belül elő kellett volna terjesztenie a kifogását. Miután erre nem került sor, a bíróság jogerős végzésében helytállóan utasította el érdemi vizsgálat nélkül a kifogást.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
A hitelező a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján maga viseli költségeit, a személyes illetékmentessége [1990. évi XCIII. törvény 56. § (1) bekezdés és 5. § (1) bekezdés] folytán le nem rótt illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §].